2012 olimpia London

[TH6777]

​



Megműtötték a londoni olimpikont


2012. 08. 23. 09.12


Bácsi Péter a londoni játékokon megsérült, most megoperálták, Rióban már másik súlycsoportban szerepelne.






A fradi.hu beszámolója szerint túlvan a műtéten a klub alkalmazásában álló Bácsi Péter.

"Bácsi Péteren tegnap artroszkópiás műtétet hajtottak végre, a levált porcot eltávolították. A szalagok szerencsére nem szakadtak el. Péter még a műtét után lábadozik, de hat-nyolc hét gyógytorna után folytathatja az edzéseket"
- mondta Sike András, a Fradi birkózó szakosztályának vezetője.


"Lelkileg már jobban van. Nagyon nagy valószínűséggel súlycsoportot fog váltani, a következő időszakban pedig keményen készül, hogy négy év múlva a legjobb lehessen Rióban"- mondta a szakember.


Bácsi a litván Alexander Kazakevic elleni első meccsén sérült meg Londonban.

[TH6777]

Busás jutalom a dél-koreai íjászoknak


2012. 08. 24. 07.55




Busás jutalmat vehetnek át a dél-koreai íjászok, akik három arany- és egy bronzérmet szereztek a londoni olimpián.

A támogató Hyundai cég1.6 milliárd vont (317 millió forint)oszt szét a csapat tagjai között.
Az autógyár 27 éve szponzorálja az íjászválogatottat, amelynek eddig összesen 5.9 milliárd forintnak megfelelő összeget juttatott.

Dél-Korea fölényesen megnyerte a londoni játékok íjász éremtáblázatát, versenyzői a négy számból csak a férfi csapatversenyben szorultak le a dobogó tetejéről – bronzérmesek lettek.







London 2012 - A GDP-lista alapján is várakozáson felül teljesítettek a magyarok






Várakozáson felül teljesítettek a magyar sportolók a londoni olimpián - ezt egy gazdasági elemzés is alátámasztja.



Mészáros Tibor, a K&H Bank betéti és befektetési marketing főosztály igazgatójának elemzéséből kiderül, hogy a magyar küldöttség 8 arany-, 4 ezüst- és 5 bronzéremmel úgy végzett az összesített éremtáblázat 9. helyén, hogy eközben Magyarország a világ GDP-listáján csak az 56. helyet foglalja el.

Ezzel szemben az éremtáblán első amerikaiak a GDP-listán is éllovasok, míg a kínaiak mindkét listán a másodikok.

Kiemelten szerepeltek a házigazda britek is, akik csak hetedikek a világ GDP-listáján, ám az összesített éremtáblán a harmadik helyen végeztek. Helyezésük jól példázza, hogy nemcsak a népesség, és az életszínvonal, de a hazai pálya is sokat számít az érmek tekintetében.

Az MTI-hez eljuttatott elemzés szerint általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a népesség, annál több az éremesélyes tehetség, valamint hogy minél jobb az életszínvonal, annál jobb körülményeket biztosíthatnak a versenyzők felkészítéséhez.

[TH6777]

Csúcseredmények és egyetemesség - London 2012


2012. 08. 24. 09.12





Jogos és érthető büszkeséggel emelte ki olimpiaösszegző beszédében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke, hogy az augusztus 12-én zárult londoni ötkarikás játékokon a megannyi nagyszerű eredmény sorában 44 világcsúcs és 117 olimpiai rekord is született. Jóllehet nem ez volt Jacques Rogge mondandójának lényege, ám hogy a rekordokra is kitért, egyszersmind érzékeltette: nem csupán az újkori olimpiák szellemi atyja, Pierre de Coubertin "részvételi szabályzata" a mérvadó, hanem bizony számít a teljesítmény, a produkció mérhető értéke is.



A francia bárónak tulajdonított, kétségtelenül rokonszenves tétel - amely szerint a részvétel a fontos és nem a győzelem - ma már inkább akként igaz, hogy mindkettőre szükség van. A mennyiséget a tízezernél is több londoni induló eleve garantálta (többet, még nagyobb létszámú sportolói tömeget amúgy sem nagyon bírna el már a négyévenkénti csúcsesemény), a minőség pedig a belga sportdiplomata által is felemlített rekordmennyiségben köszönt vissza.



Mert hát nincs mese: azért csúcsok, szupereredmények is kellenek. Avagy kellettek Londonban is. Külön repeshetett a szívünk, hogy Gyurta Dániel úgy érdemelte ki a 200 méteres mellúszásban az olimpiai aranyat, hogy közben minden idők legjobbját produkálta. De persze dübörgött-éljenzett a szurkolók serege a többi úszó- vagy éppen íjász-, sportlövő- és súlyemelő-világcsúcs megszületésekor is, nem beszélve a briteknek hazai diadalok sorát hozó kerékpáros rekordok tömkelegéről. (Csak zárójelben tegyük ide: Pekingben 43, a 2004-es athéni olimpián 31 világcsúcs született.)


Antitézis

Felettébb rokonszenves "antitézisnek" ugyanakkor ott voltak a másfajta végletek, amelyeknél az olimpia házigazdái tanúbizonyságát adták egészséges sportszeretetüknek, hogy ne írjam: a fair play melletti mélységes elkötelezettségüknek is. Jelesül akkor, amikor éppenséggel ellencsúcsokkal szembesültek a versenypályákon.

E sorok rögzítőjének éppen ez a folyamatosan megtapasztalt magatartás volt aranyérmet érő. Azt a tényt még lehet holmi honfitársi részrehajlással, túlzott elfogultsággal magyarázni, hogy bár versenyszámában tökutolsó lett, ünneplő tízezrek, tapsorkán fogadta célba érkezésekor a Buckingham Palota előtt az 50 km-es gyaloglásban a győzteshez képest 39 perccel később bevánszorgó Dominic Kinget. Az viszont már több mint beszédes, sőt felemelő érzést kiváltónak is bátran nevezhető, hogy a vendéglátók hovatartozástól, nemtől, színtől, és főképpen eredményességtől függetlenül ünnepelték az olimpikonok mindegyikét, a nem szigetországbelieket is. Ekként is adózva magának a sportemberi nagyságnak, a vállalkozó kedvnek, a célt elérni akarásnak, akár sikerült, akár nem a próbálkozás.

Ott volt - hogy a nagy vesztesek egyikével kezdjük - a kínaiak 2004-es, athéni olimpiai aranyérmes gátfutója, Liu Hsziang, aki London után különösen okkal pályázhatna minden idők egyik legbalszerencsésebb sportolójának címére. Csúcsszintű pechszériáját azzal kezdte, hogy 2008-ban odahaza, Pekingben nem tudott rajthoz állni Achilles-ín-sérülése miatt, így meg sem kísérelhette a címvédést. Hosszú gyógyulás után kijutott a brit fővárosba, esélyesnek is számított megint, de a végzet újból közbeszólt: már az első gát útját állta, bukott, Achillese ismét felmondta a szolgálatot. És Riót, a 2016-os ötkarikás próbát már aligha fogja tudni megejteni…

Balszerencsésen indult Michael Phelps londoni fellépése is. Az amerikaiak klasszis úszója csak negyedik lett egyik korábbi sikerszámában, 400 m vegyesen (amelynek döntőjébe úgy került be még éppen nyolcadikként, hogy kiszorította onnan a vele egy selejtezőfutamban szereplő, de csak a kilencedik időt tempózó Cseh Lászlót, a szám olimpiai ezüstérmesét…).

A folytatásban viszont parádézott: nyert négy aranyat, két ezüstöt, összességében pedig úgy hagyhat fel sportpályafutásával, hogy minden idők legéremdúsabb olimpikonja lett a 18 aranyat magában foglaló 22 medálos ötkarikás zsákmányával. És ha már élharcosoknál tartunk: a jamaikai szupersprinter, Usain Bolt azzal írt történelmet, hogy első atlétaként tudta megvédeni olimpiai elsőségét Londonban 100 és 200 méteres síkfutásban egyéniben, ráadásul hazája 4x100 méteres gyorsváltójának tagjaként is diadalmaskodott 2008 után 2012-ben is.


Ellenpontok

A "csúcspéldák" után pedig ugorjunk át az ellenpontok világába.
Ott van mindjárt Afrika egyik evezős küldötte, Hamadou Djibo Issaka, aki férfi egyesben formailag csupán a parton aratott sikert. A nigeri sportoló Eton Dorney evezőspályáján még az utolsó előtti helyezett mögött is csaknem egymérföldnyivel lemaradva haladt át a célvonalon, de mindez egyfelől olyan tapsorkánt váltott ki, mintha nyert volna, másfelől kedvenc közösségi világhálós oldalán 25 ezren gratuláltak neki. Merthogy hőst láttak a 35 éves versenyzőben, aki London előtt mindössze három hónappal ismerkedett meg a sportággal - úgy, hogy egy agg halászcsónak volt a "gyakorlótársa".

Persze azonnal és indokoltan nyomulhat ide a kérdés: akkor mégis mit keresett ott, egyáltalán hogy került ki Londonba? Nos, a NOB úgynevezett egyetemességi elvének és gyakorlatának köszönhetően. Hiszen ha kizárólag a megszerzett tudás, szigorúan csak a teljesítmény számítana, a világ számos fertálya, így az afrikai kontinens se nagyon tudná magát képviseltetni az ötkarikás csúcstalálkozókon. A NOB meghívására, az olimpiai wild card - az univerzalitás érvényesülését segítő szabad kártya - révén azonban
az Issakák is rajthoz állhatnak, és ez feltételezhetően a nagy többség helyeslésével találkozik.

De London kiemelkedő állomásává vált az egyetemességnek abból a szempontból is, hogy a harmincadik nyári olimpián képviselték - méghozzá ketten is - nők Szaúd-Arábiát, amely az iszlám előírásaira hivatkozva korábban hivatalosan egyszer sem adott rajtjogot a gyengébb nemhez tartozó sportolóinak. Most megtörtént az áttörés, így a brit fővárosban zajlott az első olyan olimpia, amelyen minden sportágban minden országból szerepelt női versenyző is. Ebből a megközelítésből pedig nincs jelentősége annak, hogy a 16 éves cselgáncsozó, Wojdan Ali Seraj Abdulrahim Shaherkani alig 80 másodpercet tölthetett a tatamin, mert gyors vereséget szenvedett. Vagy hogy a futó Sarah Attar fényévnyire, pontosabban 43 másodperccel elmaradva a futamgyőztestől csak a "futottak még" kategóriába kerülhetett be 800 méteren. Az Olimpiai Stadion ember tízezrei ezzel együtt szűnni nem akaró ovációval értékelték produktumát.

Ahogy a tetszésnyilvánítás e formája visszaköszönt a férfi 100 méteres síkfutás selejtezőiben is, például a Marshall-szigetekről érkezett Timi Garstang esetében. Ő volt a leggyengébben teljesítő a teljes sprintermezőnyben 12.81 másodperces idejével, miközben Bolt és társai, a villámléptűek jóval 10 másodpercen belül tudták le a távot. "Nem vagyok elégedetlen - nyilatkozta Garstang. - És még gyorsabb is lettem volna, ha Bolttal vagy Blake-kel egy előfutamba kerülök…"

A vízben leglassúbb indiai úszó, a 20 éves Gagan Ullalmath is csak a miatt volt é elégedetlen, hogy 16 és fél percen kívül kerülve ért célba az 1500 m gyors selejtezőjében, merthogy korábban - egyéni csúcsával - 16 percen belüli időeredményre is képes volt már. "Nem voltam teljesen egészséges - magyarázta a BBC-nek. - De mindenért kárpótolt a közönség hangos támogatása. Csodálatos volt, ahogy buzdítottak az utolsó száz méteren, számomra ez volt az igazi elismerés."

Szegényes botránykrónika


Negatívumok? Alig akadt ezen az olimpián, és arról sem a házigazdák tehettek, hogy például meglehetősen sok, összesen 13 doppingesetet kellett feljegyeznünk az idei játékok amúgy szegényes botránykrónikájában. Akadt ugyan már - többször is - ennél jóval kevesebb pozitív mintával járó olimpia, de a mostani is messze van az eddigi doppingrekordtól, a 26 lebukást hozott athéni nyári játékok szégyenmutatójától.

Nem érhette szó a ház elejét a rendkívül szigorú, ugyanakkor az ebben a műfajban bátran tapintatosnak mondható biztonsági ellenőrző rendszer miatt sem. A szükséges rossz - az alapos rosta, minden és mindenki átvizsgálása - is kellett ahhoz, hogy valóban incidens nélkül, a terrorcselekményeket a hatékony megelőzéssel kizárva, valamennyi veszélyforrást kiiktatva rendezzék meg a játékokat Londonban.

Ahol mi, magyarok sem vallottunk szégyent, hiszen kilencedikek lettünk a nemzetek nem hivatalosnak mondott, ám annál inkább komolyan vett "numizmatikai" különvetélkedésében - az éremtáblázaton. A 204 nemzet rangsorában az első tízben végezni bizony dicsőség, és bár volt már előkelőbb pozíciója is a magyar élsportnak (még harmadik is akad az ötkarikás históriában), ez a 9. hely elismerésre méltó, ahogyan a nemzetközi sajtó méltató írásai is igazolják. A nyolc magyar arany önmagában is várakozáson felüli, különösen, ha az összehasonlítás alapjául a pekingi (le)szereplést vesszük, ahol és amikor 3 arany, 5 ezüst és 2 bronz jelentette az összgyűjteményt, a 10 medál pedig a 21. pozíciót az éremtáblán.

Némely különleges versenyben pedig eleve mi vittük a prímet, így például férfi kézilabda-válogatottunk bizonyult a 12 csapatos mezőny legmagasabbikának. Kereken 195 centis átlaggal diadalmaskodott Mocsai Lajos legénysége, amely magán az olimpián is helytállt negyedikként zárva. A sajátos korvetélkedőt is megnyertük, amennyiben a kézis mezőnyben a kubai születésű átlövőnk, Perez Carlos bizonyult a legidősebbnek, aki a torna nyitányán 40 éves és 338 napos volt.


Különversenyek


És ha már életkor, az idei olimpián - ahol a statisztika szerint 187-en jártak negyven felett, miközben a sportolók átlagéletkora 26 esztendőre rúgott - a legidősebb résztvevő egy japán díjlovagló volt, aki március 28-án ünnepelte 71. születésnapját. Hokecu Hirosi Londonban negyvenedik lett díjlovaglásban, míg a koralelnök, a 65 évével a második legidősebb kanadai Ian Millar a kilencedikként végzett díjugratásban. Négylábú társa nyergében egészen az olimpiai bajnoki aranyig jutott el az a brit Nick Skelton, aki 54 évesen lett első a díjugratás csapatversenyében, míg a kanadai Lesley Thompson-Willie 52 esztendősen jutott hozzá olimpiai ezüsthöz a női evezős nyolcas tagjaként.

Az évek mellett sokan figyelték a centiméterek számát is, alapvetően a testmagasságokat összevető lajstrom készítésekor. Négy éve, a kínai fővárosban a játékok legmagasabbjának bizonyult hazai óriás, a később az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokságban is sikeres Jao Ming a maga 229 centijével Londonban is nyert volna, miután az idei fő égimeszelő, a honfitárs Csang Csao-hszü 219 méternél "megállt". A pekingi ellenpont, az alig 142 centis kínai műugró, Csen Zsuo-lin viszont "kikapott" volna Londonban a kicsiségi különviadalon, mivel a legalacsonyabb titulust kiérdemlő venezuelai atlétanő, a 200 méteres síkfutásban nevezett Necerly Soto mindössze 132 centiméter.

A termetverseny mellett súlyos ügyekben is rögzítettek szélsőségeket a brit fővárosban: a japán ritmikus gimnasztikázó Teramoto Aszuka alig 30 kilót nyomott a mérlegen (a 2008-as "győztes" kínai műugró, Hszin Vang 28 kilós volt), a guami cselgáncsozó, Ricardo Blas viszont átmentette pekingi formáját Londonra is, amennyiben csaknem 211 kilogrammos - akkor is abszolút olimpiai csúcsot érő - testsúlyát mostanra még magasabbra, 218 kilósra tornázta fel, toronymagasan verve a teljes ötkarikás állományt. A dzsúdószőnyegen aztán már őt verték...

[TH6777]

Ikrei születtek a kétszeres londoni olimpiai bajnoknak


2012. 08. 26. 07.41




Ikerlányai születtek Mo Farah-nak, a londoni olimpia kétszeres hosszútávfutó bajnokának.

A szomáliai születésű brit atléta szombaton jelentette be, hogy felesége, Tania egészséges gyermekeknek adott életet. Farah 5000 és 10000 méteren diadalmaskodott a londoni játékokon.

A brit média szerint a 29 éves sportoló ott volt a szülésnél, de vasárnap már rajthoz áll a birminghami Gyémánt Liga-viadalon.

[TH6777]

Rossz befektetés volt az Olimpia Londonban






A 2012. évi Olimpiáról még a játékok előtt írt cikkembenemlítettem, hogy a fogadó ország az olimpiai eseménysorozat költségeit rendszerint alulbecsüli, az előnyöket pedig éppenséggel eltúlozza – mondja Matt Bolduc, a dán székhelyű globális befektetési bank, a Saxo Bank részvénypiaci elemzője. Ez egyszerűen a marketinges túlzásoknak, a politikusok zajos nyilatkozatainak a következménye, ezek hivatottak ugyanis a rendező város lakosainak támogatását megnyerni.

És ki hinné? London sem volt kivétel. Politikai és gazdasági szempontból az a szomorú, hogy a londoni Olimpia valódi költségei és igazi haszna örökre rejtve marad, mert a játékok után alig jelennek meg költség-haszon elemzések.

A londoni sporttalálkozó eredeti költségvetése mintegy 2,4-3,9 milliárd fontról szólt.
2007-re a kiadások már 9,3 milliárd fontnál tornyosultak.
Manapság a kritikus hangú kommentárok és az ezeket támogató kutatások szerint az Olimpia mintegy 13 milliárd fontba került, míg a Sky Sports egyik leleplező szándékú vizsgálata azt állítja, hogy a közlekedési felújítások miatt a költségek elérhetik akár a 24 milliárd fontot is. Egyes beszámolók szerint csupán a biztonsági előirányzat 1 milliárd fontra rúgott.

Valóra vált a korábbi olimpiák tanúságaira építő előrejelzés, hogy a „csurig megtelt” város sok olyan turistát elriaszt, aki nem a sportesemény miatt érkezne; ők az idén egyszerűen kihagyták Londont. A zsúfoltságtól való félelmükben az Olimpia alatt a britek is inkább otthon maradtak. A szóbeszéd tudni véli, hogy a város legnépszerűbb negyedei és látványosságai az Olimpia kezdeti szakaszában a megszokottnál jóval kisebb tömegeket vonzottak. Arról pedig még csak most érkeznek az adatok, hogy a „túlzsúfoltságtól” való félelem az Olimpia környékén mennyire hatott károsan a kiskereskedelemre.

Az Experian FootFall elemzőcég kimutatta, hogy a játékok két hete alatt a boltokat kevesebben látogatták: Kelet-Londonban mintegy 9,6 százalék volt a visszaesés, Nyugat-Londonban pedig mindkét hétre szerény csökkenés volt jellemző, de az adatokat az egyes események színhelye jelentősen befolyásolta. Nem meglepő, hogy a brit szállodaiparnak az Olimpia kapóra jött, emelkedett a kihasználtság (közel 4,8 százalékkal), és 95 százalékkal nőtt az egy szobára jutó bevétel – szállodaiparban közismert – mutatója is.

Jeremy Hunt, a miniszteri kabinet tagja is beismerte, hogy az Olimpia rövidtávon csak kevéssé lendített a gazdaságon, de hát pontosan ezt panaszolták fel a kiskereskedők. Hunt azt is megállapította, hogy az Olimpia London arcát hosszabb távra „profilírozta a globális terepen”. Ez a kijelentés meglehetősen kétséges, noha a város már eleve jól képviselteti magát. Azzal folytatta, hogy az Olimpia segíthet tolni a brit gazdaság és kereskedelem szekerét.

Ugyanez a kijelentés a 2008-as pekingi játékokra nézve még jóval hihetőbb volt, a 2016-os brazil világeseményt illetően pedig talán még inkább klappol (mert Riónak nagyon kell az infrastruktúra, továbbá globális léptékben a város és az ország sem igazán népszerű), az érv azonban kimondottan sántít egy olyan, eleve jelentős idegenforgalmi célpont esetében, mint az egyébként a világ második legnagyobb pénzügyi központjaként ismert London.

Az 2012-es Olimpia árbevétel szempontjából nyilván előnyös volt az Egyesült Királyság számára, de a (tárgyi és immateriális) nettó haszon szempontjából – az egész országra vonatkozó állítólagos hasznot leszámítva – már rendkívül kérdéses az ügy.

Az Olimpia is olyan jegyeket mutat, mint a háborús gazdasági konjunktúra, amelyben a befektetések
megtérülése elmarad, mert az épületek, az infrastruktúra és a város általános kicsinosítása csak járulékos előny. Arra pedig aztán igazán semmi esély nincs, hogy az Egyesült Királyságnak megtérüljön a 13-24 milliárd fontos számla.

Ha az Olimpiát szűkebben értelmezve befektetésként fogjuk fel, a 24 milliárd fontos (infrastruktúrát is tartalmazó) számlának éves szinten legalább 3-5 százalék (vagy hasonló mértékű) megtérülést kellene kitermelnie a kormány számára, ami évente 700 millió font nettó hasznot jelent egy örökkévalóságon át, avagy egy londoni lakosra számítva évente 85 fontot. Nem lehetetlen, de a korábbi olimpiai játékok, például Peking és Athén tanúsága szerint az immár kihasználatlan olimpiai létesítmények puszta fenntartási költsége évente több százmilliót elemészthet.

Elég tehát a politikai porhintésből.
Az Olimpiáknak gazdasági haszna nincs. Annyira minősülnek befektetésnek, amennyire a kínálat oldali gazdaságpolitika reálisnak.


Az Olimpia témáját félig-meddig pénzügyi szemüvegen át a következő cikkekben is megvizsgáltuk:

1. Olimpiai számok: 50000 Big Mac, 150000 gumi óvszer, 100000 hordozható WC

2. Túlteljesít a FTSE az Olimpia után? A múlt adatai szerint igen!

3. Jótékony hatást fejt ki az Olimpiát támogatása a szponzorcégek részvényeinek árfolyamára?

4. Akar fogadni az Olimpiára? Csemegézzen az online fogadóirodák részvényei közül

5. A házigazda számára gyakran kiábrándítóak az Olimpia gazdasági hatásai

[TH6777]

London 2012 - Népünnepéllyel ért véget London olimpiai nyara


Többszázezres népünnepéllyel ért véget hétfő este London olimpiai nyara, amelynek sikerét a brit kormányfő az angol labdarúgó-válogatott 1966-os hazai világbajnoki győzelméhez hasonlította.








A brit olimpiai és paralimpiai csapatok - amelyek a vasárnap zárult játékokon minden idők legjobb eredményét érték el az érmek számát tekintve - 21 hatalmas, nyerges vontatók által húzott nyitott platón vonultak végig a londoni belvároson.

A parádé négykilométeres útvonala mentén, amely London polgármesterének hivatalától - Mansion House - az első számú londoni királyi rezidenciáig, a Buckingham-palotáig vezetett, a szervezők becslése szerint egymilliós tömeg sorakozott fel.

Ilyen méretű utcai tömegrendezvényre Vilmos herceg és kedvese, a polgári származású Kate Middleton - azóta Katalin cambridge-i hercegnő - tavaly áprilisi, világra szóló londoni menyegzője óta nem volt példa a brit fővárosban.
Még a 830 brit olimpikon és paralimpiai versenyző felvonulása előtt a miniszterelnöki hivatalnak otthont adó Downing
Streeten David Cameron brit kormányfő - az olimpiai és a paralimpiai játékok lebonyolítását segítő önkéntesek küldöttségét fogadva - a brit sport és Nagy-Britannia "aranyló nyarának" nevezte az idei olimpiai hónapokat.

Cameron szerint a londoni játékok olyan emlékeket hagytak hátra, amelyekről az ország nemzedékeken át beszélni fog. Ebből a szempontból "2012 olyan lesz, mint 1966" - tette hozzá a brit kormányfő arra utalva, hogy Anglia abban az évben megnyerte a labdarúgó-világbajnokságot.

A hétfői felvonulás végállomásán, a Buckingham-palota előtt Boris Johnson, London konzervatív párti polgármestere kijelentette: a brit olimpiai és paralimpiai sportolók, valamint a szurkolók nem csupán inspiráltak egy teljes nemzedéket, hanem hozzájárultak egy új, külön olimpiai nemzedék létrejöttéhez is.

A százezres tömeg egetverő üdvrivalgással fogadta, amikor Johnson kiemelte, hogy a brit csapat több érmet nyert, mint az örök rivális Franciaország, Németország és Ausztrália.

Nagy-Britannia az olimpiai és a paralimpiai játékok éremtáblázatán egyaránt a harmadik helyen végzett. Az olimpiai csapat 29 aranyat, 17 ezüstöt és 19 bronzot gyűjtött, a paralimpiai versenyzők 34 aranyat, 43 ezüstöt és ugyancsak 43 bronzot nyertek.

A brit versenyzők az olimpián három, a paralimpiai játékokon kilenc új világrekordot állítottak fel.




Brit olimpikonok a 104 éve, 1908-ban rendezett első londoni olimpiai játékok óta nem értek el ennél jobb eredményt.

A londoni olimpiai nyarat hivatalosan lezáró hétfői parádé végén a játékok biztonságára ügyelő harci és felderítő repülőgépek egy osztaga repült át a Buckingham-palota felett.

Áthúzott az ünneplő tömeg felett a British Airways légitársaság azon utasszállítója is, amely májusban Athénból Nagy-Britanniába szállította az olimpiai lángot.




Az Airbus 321-est különleges, aranyozott festéssel látták el, és a lángot szállító különjárat annak idején az olimpia évére utaló BA 2012 járatszámot viselte.






VISZONT LÁTÁSRA LONDON

[TH6777]

London 2012 - Csak 8,921 milliárd fontba került az olimpia

A tervezettnél mintegy 377 millió fonttal kisebb lett a londoni olimpia és paralimpia költségvetése.

A brit kormány keddi tájékoztatása szerint az eredetileg kilátásba helyezett 9,298 milliárd fontos büdzsé végül csak 8,921 milliárd (3,07 billió forint) lett, ami elsősorban a biztonsági, közlekedési és építési megtakarításoknak köszönhető.

A takarékoskodásból és a költségvetés fel nem használt részéből összesen 480 millió font maradt meg, amit nagyrészt az Olimpiai Park utómunkálataira fordítanak.

[nikiikeh]

Szerintem nagyon szép hogy idáig eljutottunk!Hajrá magyarok!

[szandy1214]

Nagy gratuláció minden olimpiai résztvevőnek!!!