http://www.ahkungarn.hu/fileadmin/ah...urdaten_hu.pdf
Komjatius ha megnyitod az oldalt látszik az építőipar szerepe a magyar GDP-ben! Ezt mivel magyarázod! Az országból "menekülők" zöme az építőiparhoz kapcsolódó emberkék és családjaik! Nekik volt (van) legkevesebb idejük, pénzük nyelvet tanulni! Egy jó szakmunkás most alig keres óránként 800/1200.- Ft-ot! Bejelentve minimálbérrel, járulékokat a foglakoztató elsumákolja, baj esetén derül ki, hogy nem fizette, így se táppénz, se munkanélküli segély, se semmi! Őket lehet mindenféle igérettel ki csalni EU-ba, ahol szintén csak átverik! Egyenesben nem tud kimenni,pont a nyelvtudás miatt, így marad a MAGYAR fejvadász, aki csak a hasznot látja bennük! Szerintem a többi iparág is hasonló cipőben jár! Ezért próbálnak egy szintet (EU) kihagyni, és rögtön az óceán másik oldalán próbálkozni! Hofi szavaival élve: "Az amerikai koldusnak jobb a magyar koldustól, mert ő DOLLÁRBAN koldus!"
Üdv.: Zsolt![]()
Üdv.: Zsolt
A sikeres ember az, akinek volt egy lehetősége és meg is ragadta azt.
(Roger Babson)
Azt figyeld, mit mond, ne azt, hogy ki beszél.
(Arab közmondás)
Sziasztok!
Iszonyatos kilátástalan helyzetben vagyok itt Magyarországon. Egyedül nevelem két éves kisfiam, és a felügyeletéért a fél fizetésem oda kéne adnom. Így is annyit kapok az államtól, mint amennyi megmaradna. 45 000 Ft. Szeretnék valamit kezdeni az életemmel végre. A főiskola után mindenki akinek közelébe vezérelt itt a sors, csak átvert, kihasznált. Köztársasági ösztöndíjjal végeztem el a fősulit, tanárként kerültem ki onnan, de nem kellenek a vizuális kommunikáció szakos tanárok, művészkedni meg csak úgy lehet, ha színészkedsz és befekszel ide-oda. Szeretnék megállni a magam lábán, hogy senkinek se legyek teher, és ne a depresszióba forduljak, és a gyermekemet is tudatosan tudjam nevelni, ne bánatosan. Vannak lehetőségek nálatok egyedülálló anyának, aki kreatív, gyerekközpontú, életcélja a nevelés és az alkotás, a jóság, és igazságosság? Ha valaki útba tud igazítani akár egy mondattal is, nagyon hálás lennék!
Kedves Gyopár, van egy külön topic a kanadai kisgyermekes helyzetről, bár én még idehaza élek, nem tűnik túl biztatónak a dolog a számodra.
http://canadahun.com/forum/showthread.php?t=12473
A lényeg, hogy a kisgyermekekkel kapcsolatos ellátórendszer még kezdetlegesebb, mint a hazai, szóval egyedülálló anyukáknak nincs sok esélyük kint. Kell fogni egy kanadai férjet az interneten, aztán minden megoldva...![]()
Látom, elég sok mondanivaló akadt a "Kivándorlás margójára"....
Nemigazán ismerem a MO-i helyzetet, csak annyit tudok, hogy még mindig jobb mint Erdélyben, ahonnan én jöttem ki. Azonban sokszor kerül elémbe olyan felmérés, mely szerint az EU-ban a MO-iak a legborúlátóbbak. Jut eszembe: "...azért peszimista, mert jobban van informálva (mint az optimista)".
És mégis azt mondom, hogy nagyon készüljön fel aki jönne - világszerte egyre igényesebb a munkaadó. Elbeszélgettem egyszeri, kétbalkezes (magyar) bejárónõmmel, háthogy õ "szakácsként vándorolt ki", de mindenhonnan ki lett téve, mert "az amerikai ételeket másként kell csinálni". Megkináltam valamivel, de "jaj, õ nem eszik padlizsánt, mert sosem ette" (na eddig a "szakácssága").
Azóta megtudtam, hogy egy kávézóban tölti az idejét jópár hasonló sorsú vakvágányra futott bevándorlóval. Ezekrõl nem sokat hallasz.![]()
Irgum-burgum!
miről beszélsz?? már most átjárnak vásárolni. egyébként volt az a kérdés hogy miért éppen alaszka ööööö canada
. nekem speciel minden rokonom ott él aki fontos számomra, a hely szépségéről ne is beszéljünk. nem utolsó az anyagi része sem de az engem őszintén szólva nem érdekel. már attól jobban leszek ha olyan emberek között élek akik nyugalmat sugároznak....
Dehogy sírokcsak a széltől könnyezem.
Kanada valóban az egyik legélhetőbb ország és bár a pénz itt is nagy úr és a munkastílus nagyon eltér a hazai szakik munkamoráljától.... azért sírni nem szabad, mert van sokkal sokkal lejjebb.
Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy egy nép boldogságérzete attól függ, hogy milyen messzire vannak az álmok az elérhető céloktól.
A példa amivel magyarázta nagyon egyszerű volt. Ő a háború után a 18. szülinapjára kapott egy biciklit és a világ legboldogabb emberének érezte magát. A fiának a 18. szülinapjára vett egy Skodát és a gyerek megkérdezte tőle, hogy Apa, kocsi nem volt?
Hogy ki és hol boldog az az egyéntől is függ.
There are currently 1 users browsing this thread. (0 members and 1 guests)