Ha hiszed hogy igazságod tiszta mint az élet,
és azt látod, ezredmagad bősz haragja éled,
ha egyszer már előálltál s kirántottad kardod,
nem hagyhatod rögtön abba a megkezdett harcot,
ha az ellen úgy tesz mintha máris győztél volna,
mert ha igen, nem vitéz vagy, csak cirkuszi bolha.
Ha már nem vagy szűk cellában csonttörésig visszhang,
repülőszőrt eleresztő kis pongyola-pitypang,
hanem erős és önálló, gondolkodó elme,
igaz célokért kiáltó, indulattal telve,
ha az önző hazugságot s nemtörődömséget
nem tűröd már és vetsz neki mindörökre véget,
azok akik meggyalázni voltak téged bátrak,
s levadászni való békés galambnak találtak,
megtörnek majd mint a folyó az épített gáton,
mert az erő és igazság magad vagy barátom.
Eljött hozzám a felismerés,
hogy igazítson útba,
nem engedtem be a házba,
mert félelmetes, durva
jelenségként magasult fölém.
Bezörgetett a megismerés,
a minden titkok kulcsa,
nem hittem el, hogy ugyanazt
a megbékélést nyújtsa,
mint az áldott tiszta hit szava.
Még odakint várakozik
a türelmes beismerés,
nem kopogtat, nem szólongat,
nem keresi nyílott-e rés,
melyen beljebb surranhatna.
Megen nem lesz semmi gondom,
megen csak a plafont nézem,
nekem van a legjobb dolgom
széles e vidéken.
Ehun van a semmittevés,
ehun van a béke földje,
félálomban sütievés,
hanyatt heverészve.
Ippeg ennyi kell a jóhoz,
ippeg ennyi lusta óra,
nem buzdítanak hogy dolgozz
mára virradóra.
Ettű aztán nem lesz zűröm,
ettű nem lesz munkakedvem,
ingujjamat fel nem tűröm
egész életemben.
Minden olvasómnak kívánok jókat, s szépeket
az új esztendőben vidámak, s dúsak legyetek,
terített asztallal és termékeny öllel
áldjon az Úristen, amikor fölkel
január elseje borongós hajnalán
jókedvvel, lelkesen... ha egyáltalán.
http://www.youtube.com/watch?v=7ypJnG5Gbuk
Felduzzad a sár a testben
lassan már a számig ér.
Látod, milyen érdekes, nem,
az, hogy mennyi belefér?
Úgy, hogy amúgy nem is tetszik
kívülről, hogy volna gond,
azok az utolsó centik
kellenének még, de mondd,
mit szól majd a szomszédságom
és a főnök csókosa
mikor kibukik a számon
százötven év bús fosa?
(Fel tudtam volna dolgozni valahogy lelkileg egy buékot. De sebaj.)
Öregszem. Na és?
A kezdőcsomag része volt,
nem meglepetés.
Fonnyad a bőröm?
Dehogy, mert amennyi
lottyadna s aszna össze,
azzal sem törődöm,
csak szépen kitöltöm
finom, puha zsírral.
Butulok, támad a demencia?
És ha úgy van, mit érdekel,
mikor a butasággal
együtt jár annak fel sem
ismerése. És mellesleg
nem butulok, eszem éles,
mit az az izé, amivel
a szőrt szedem le a képemről,
mikor esedékes.
Őszülök mindkét végemen?
Nos, igen. S jól áll nekem.
Mármint az őszülés, de
az áthallásos része se
annyira rossz, mint
amennyire lehetne.
Az emeletek kifognak rajtam?
Ha adnék esélyt nekik,
de nem teszem, mert liftezem.
S a fogaim se a régiek?
Nem hát, mert vadonat újak,
s a felkockázott puha húst
kényelmesebb kanállal enni
mint marcangolni.
Egyszóval: öregszem,
de nem zavar. Ennyi.
Alkalmazkodom.
Előre tudtam én
a költőt nem a vers
de az zsűri tevé.
A klub viszont csukott
szobákkal ingerel.
Ma nincs felvétel itt.
Jövőre, sőt tovább
feltöltött a keret,
a státusz már betelt.
E század épp elég
zsenit kiállitott
e szép hazának, és
bezárta két fülét
a rímes énekre.
Na azt hiszem, az írásaimat kísérő feltűnő érdektelenség okán itt hagyom ezt a fórumot.
Minden jót mindenkinek!
Szia!
Köszönöm, hogy eddig is itt voltál,
hiányozni fogsz.....
Zsó
There are currently 1 users browsing this thread. (0 members and 1 guests)