kiski ír

[Istepi]

Száz szerelem

Száz szerelem szabadul rá a tájra.
Borzongok, ebben az isteni körben
lányok és asszonyok dús kara várja,
érte a lábamat, ujjamat törjem.

Ez csak a váz üres éktelensége,
hol áporodott szerelem kacarász.
Azt kutatom mi a rébuszok része:
a pók durva selyme vagy lágy kanavász.

Nem vonzanak sima egyszerü vágyak,
a szánalmas kéjgondolat-lepedék,
rózsaszín regények álságos árnya;

csak a négyzetté formált tiszta kerék,
mi engem egy nő közelébe' maraszt,
míg tombol az ádázul fürge tavasz.

[Istepi]

Míg tombol



Míg tombol az ádázul fürge tavasz,
száguld a szívem és vért kiabálva
kergetem ínszakadásig a gazt,
azt, ki a szürke telet kitalálta.


Harsogva ropog most fogam között
az életből téphető összes falat,
rációk alatt és ösztönök fölött
fejemmel török szét minden falat.

Karmomra tűzöm a széles világot,
ízekre cincálva marcangolom,
fürdöm a jégben, lángot okádok,

élv-orgiát rajzol a tarka korom.
Erőkitörésem minden órája
érzelmek, indulatok heves árja.

[Istepi]

Érzelmek, indulatok

Érzelmek, indulatok heves árja,
vagy gyógyító, renyhe elpihenés,
halál vagy élet, kinek ami járja,
dac vagy a végzetnek megfelelés;

válassz szerelmet vagy aszkéta éltet,
roskadj magadba de trónra is törhetsz.
A választás mi csak kis lépés néked
egy mindenséget végleg elenyésztett.

Sorra gyilkolsz sok sosemvolt világot.
Hol meglehet, boldogabb lett volna:
eztán csak bűntudat-álmodban látod.

Felelős végzés vagy szerencse hozta,
döntésed - mely össze új kozmoszt tapaszt -
kivégez, megkínoz vagy létet fakaszt.

[Istepi]

Istenítélet


Végtelen és magasztos kegyelmemben
színem elé rendelem nevezett Istent
láncban elővezettetés terhe mellett.
Ha a mondott időben meg nem jelent,
lakhelyén ha nincsen, ha szökésben volna,
jogi képviselőit citálom elő,
vallják nevében, helyette, hogy otromba
előre megfontolt szándékú bűnöző.
Igazságos leszek, mint bűntelen ember
ki felette ím, ítélkezni rendeltetett,
kit míg hatalomban volt, fájdalomtenger
mélyére őrült szolgáival vettetett.
Vádolom, hogy felelős gondviselőként
megóvni minket rendre elfeledkezett.
Álljon hát elém bűnbánva adni számot
minden szaváról s mit megcselekedett,
hogy nyomort és keserűséget hozott,
nemzedékekről, kiknek lelkét megköté
a milliókról, kiket meggyilkoltatott,
vagy hallgasson most és mindörökké.
Nem érdekel, ki rokona szegről-végről,
hogy jót is cselekedett bármilyen címen
Száműzöm a Föld bolygó minden egéről.
Kihirdetem az ember nevében, ámen.

[Istepi]

Szeretési utasítás



Pattanj pajtás öltözz szépen,

vígság van a vásártéren!

Fogjál szép lányt, cserfes nyelvűt,

nagykebelűt, formás seggűt.



Perdüljetek ringlispilen,

pendítsél húrt a szívében,

lopjál neki rózsaszálat,

ne is egyet hanem hármat.



Dicsérd meg az okosságát,

a cipőjét meg a lábát,

dicsekedni se feledjél,

s közben persze epekedjél.



Hívjad meg egy vendéglőbe,

étterembe, sörözőbe.

Tégy pár próbát fürge tánccal

Szép, érzelmes bókolással.



Tartsad míg az este beáll,

esti csillag fölétek száll,

s romantikus csillaglesen

csókoljad meg szép ügyesen.



A többi csak rajtad múlik

hogy az este tovább nyúlik,

vagy csak ennyi eredménnyel

fejeződik be az éjjel.



És másnap ha találkoztok

ölelkeztek, csókolóztok,

óvjad féltőn szíve hevét:

ne tévesszed el a nevét!

[Istepi]

Menyegző

Zúdul a napfény a lombokon át,
a tisztáson táncol az erdő népe,
bükkből és tölgyekből szép kupolát
hűs szellő hajlít a lagzi fölébe.
Kóbor és Kandika nyár elejére
esküvőt tervezett tél idején,
itt van a perce az egybekelésnek;
szende leányka és nyalka legény
ugrik a körbe és ropja a táncot,
víg rokonoknak tapsa kiséri,
még ilyen szép párt senki se látott,
a hangulat már a mennyeket éri.
Fortyog az üstben az ünnepi mártás,
lázít a kobzosok lagzizenéje,
isszák a mézsört, harsog az áldás,
nem marad szárazon tündérgége.
Jaj, de a szép Nap elé odakúszik
egy csúfondáros felhőfoszlány,
nyílnak az ernyők és búvik alájuk
a fürge sereglet, mindvalahány,
és nézi hogy Kandika vígan perdül,
és Kóbor lába is hogy szaporázza,
lebben a szoknya a sarkantyú pendül,
széles mosollyal járja csak járja
a táncot a szép ifjú pár egyedül,
s Kóbor vidám tüzü szembogarára
Kandika önfeledt képe vetül.

A zápornak vége és vége a táncnak,
a szívük és lelkük egybevegyül,
egymást ölelve és szárnyukat tárva
Kandika s Kóbor az égbe repül.

[Istepi]

Páncélom könnyű

Páncélom könnyű szerelemből készült
áthatolhatatlan, praktikus darab.
Ahogy szívem lassan elibéd vénül
valódi értékem más úgysem marad.

Páncélzatom alatt elfoszlott a ruha
s bőröm addig súrolták az illesztékek
míg bensőségességgé varasodtak
a hajdan vérző lélek-keményedések.

Sisakom rostélyát már fel sem emelem,
elég ha te tudod kit rejteget,
elszállt belőlem az ifjonti félelem,
hogy tükör által bizonyosodjam meg,

igazából én vagyok-e az az én,
ki egykor otthont lelt e vért rejtekén.

[Istepi]

Csábítás

Jöjj ide hozzám szél kerekedhet
nézd csak az ágyam félem az estet
oldd meg a szoknyád szörnyü aszály van
bújj ide mellém tűz a határban
tégy ahogy kérem árad a tenger
nyújtsd ide szádat jégeső elver
ívbe a hátad lángol az erdő
fogadj be engem csattog a mennykő
emeld a csípőd háború zajlik
sikolts nyugodtan hegyomlás hallik
pihenj zihálva szökőár éled
óvom az álmod nincs mitől félned.

[Istepi]

Álmatlanság

Felébred minden éjjel,
a mélysötétbe bámul;
a gyermekét vigyázza:
alszik szegény nyüszögve.
A másik oldalán meg
horkant a férje fáradt
testtel, a görcsöt oldó
álmot nem is remélve.
Szeretne visszatérni
a végtelen sötétség
hűs álomerdejébe,
hol semmi dolga nincsen,
mert reggel indul ismét
az élet únt robotja,
hogy újra termelődjék
egy porció nyomorgás.

[Istepi]

Ecce homo

Reggele kelt dühös álmot alvó ordas iszonynak
s mint az örök feledésre itélt sunyi éjbeli lélek
poklok acélkapuján üde nyüzsgő létre kilépett
elfoglalni sötét trónját száz szolgai évnek.

Tompa szemű embernép vígan hozta a láncát
s kérte szelíden a szörnyet hadd tegye önmaga fel mert
tiszta kezű uraságot nem terhelne ilyennel.