kiski ír

[Istepi]

Vigyázz, hogy ne érjen semmi baj
Keress biztonságos fedelet
Csak oda menj hol jó volt tavaly
És ne vállalj dőrén gyermeket

Vigyázz, ne égjen le a hátad
Keress annyit, hogy jól megélhess
Csak ne legyen magas a lázad
És ha nincs kész válasz, ne kérdezz

Vigyázz, hogy túléld az életed
Keress rejteket magad elől
Csak kerülgesd jól a lényeget
És légy biztos a holnap felől

Hát így teljes egy hosszú élet
Nincsen rajtad számon kérni mit
Ki harcol, kétkedik, az téved
Csak fecsérli fontos perceit

Vigyáz rád a közbiztonság
Keres a fiad, lányod, nejed
Csak veled törődik a világ
És nincs bűn mit el kell rejtened

[Istepi]

Futok, míg lélegzetem szakad,
s a lábam elvásik tövig,
ahol nem látok borzalmakat,
bár a szavakat másképp kötik.

Térdemre támasztom tenyerem,
s kiszáradt szájjal lihegek,
erőtlen lóg bomlott fejem,
s a verítékiszamos földről
kaparok össze apró hiteket,

hogy érdemes fordulni vissza,
hol értik cirkalmas szavam,
s lesz még érdemes katedra,
s fenség képétől üres falam.

Megrogyva a válaszvonalon
vinne tovább s vissza a lábam,
aztán sóhajtva elfogadom,
hogy dobogni már rest szívem
itt ereszt gyökeret a sárban.

[Istepi]

Jajveszék és tágult szemek
vészrekészre szűkült aorta
adrenalinbuzgásos mirigyek
száz halált üvöltő horda
tépte álmomból ébredek
és kócos hajjal az éjszaka
csendjében még azt hiszem
hogy egy csúszós, meredek
lejtőn szánkázom tova
melynek taknyos végiben
hegyezett karók merednek
elkerülhetetlenül
és zihálva lihegek
míg az agytörzsi álomlebenyek
ősi mocska fejen kívül nem kerül
és csatakos hajamat
a fejemre tapasztva
csituló elmém új álomba merül
azzal a hasztalan gondolattal
hogy most majd selyemfüves
mezőket hoz a téta, delta, alfa
nem pedig vérnyákos, nyüves
alkonyatban tapicskolva fogva
tenyerembe alszom a kéjelgő halált
mi már megint itt van,
ma éjjel is megtalált.

[Istepi]

Elhozod nékünk az éjjeli álmod
összekeverve a nappali tervvel.
Működik ugye, és szépnek látod
a művet mi önmaga mellett érvel.

Ráillesztetted a posztamensre,
az indítógombra helyezted ujjad.
Eljött a reggel és eljött az este,
szép csodagéped lüktet és fújtat.

A néma rajongók ámuló szemmel
nézik a szellemerővel hajtott gépet,
s tele bukszával lesik, nagy türelemmel,
hogy elkészüljön az új, nagy igézet.

[Istepi]

Elment az egyszeri kigyúrt legény
a szép Erdélyországba
megmondta milyen a jó vélemény
nagy magyar igazsága.

Nézte a fickót a jámbor székely:
jaj milyen szépen pattog!
Itta szavát a józan s korhely
amíg csak adta a jattot

S eljött a számadás napja ott
nézett a büszke legényke
hiába adta a színüres bankot
nem kért belőle a népe,
hiába volt nagy a képe.

[Istepi]

Értem a napfoltot és értem a Holdat
értem a nézőket és az alkotókat
mindent ami rendes, emberi léptékű
azt is mi savanyú, azt is mi keserű
tudom a szerelmet, ismerem a halált
eszemmel is értem ami szíven talált
de az új ősember világlátásától
- maradjak fiatal, erős, kemény, bátor -
összezavarodtam hökkenten magamban
mint Vasorrú Bába a mágnesviharban.

[Istepi]

Élem az életem magamnak élem
határozott a magánvéleményem
tudom amit tudok és hirdetem
semmit se számít az egyetem
sikert a sikerre dalt a dalra
nem nézek semerre jobbra se balra
tárom a karom és belefogom
a világ gyönyörét mesterfokon
szorítom eresztem hajlik a kéj
enyém a magasság enyém a mély
faragok harsogó nagy vicceket
pusztuljon az aki mást is szeret
száraz a talpam a nyílt vizen járva
asszonyok szívei sarkig tárva
nem talál gond és nem dühít méreg
élem az életem ameddig élek.

[Istepi]

Felhőkaréjban az éj szeletében
tombol a kábító vérszínű hold.
rebben a szárny ahogy terjed az éjben
árnyszívű sejtelem, ördögi folt

Izzadó fákon az indalevélből
förtelem rút hatalom köde ébred,
átsuhan szürcsöl a pára levéből,
cseppen a földre az éjjeli méreg.

Dúlja a mélyt a halál öreganyja,
eltelik véle a nagy temető,
jönne a hajnali tiszta világra
a kéregető kis napcsecsemő

Elhűlve látni a szörnyű véget,
a dús televényből sivárra tarolt
szürke ugart és a meddő kérget,
hol sánta az élet és táncos a holt.

Szellő se moccan, ülnek a földben
a tiszta fejek a göröngyre meredve,
élesen pengi a sarló a csöndben:
nem lehet, nem lehet, úgyse lehetne.

[Istepi]

Tikkada, tikkada tikkada zember
koslata koslata koslata zeb
poshada poshada poshada tenger
pincehi pincehi pincehi deg

innima innima innima jégbort
húzóra hózóra húzóra meg
csukjada csukjada csukjada zajtót
kintame kintame kintame leg

orriga orriga orriga kádba
ennyia ennyia ennyia zár
jólmegis jólmegis jólmegis járta
azkikint azkikint azkikint jár.

[Istepi]

Rendesen, szépen éldegélsz,
A bankszámlád se csenevész,
Este a fiadnak mesélsz.
A világ odakünn leskel.

Tartod a tükröt magadnak,
Álmaid sokszor akadnak,
Fogaid is jól harapnak.
A világ odakünn leskel.

Derekad hajtod a krumpliért,
Arcodat tartod a holnapért,
Tudod a szomszédod megért.
A világ odakünn leskel.

Tiszta konyhában vacsorálsz,
Sonkáért néha sorbaállsz,
Türelmes vagy ha buszra vársz.
A világ odakünn leskel.

A szerelem téged is megkeres,
Többször vagy fel- mint alperes,
A lábad se nagyon visszeres.
A világ odakünn leskel.

Reméled hogy megvédenek,
Tisztességesek a tételek,
Elsorolod az érveket.
A világ odakünn leskel.