Állandó Tag
aki egyszer az aszú ízét megismeri, soha nem felejti...Eredeti szerző bogár hamfri
"(...) megtalálták saját magukat is, s így megoldódott az én és a te rejtélye." - de jó nekik
(értem én, hogyne értem... mindig olyan jól hangzanak és főleg okosnak..., a hasonló szavak
csak azt nem bírom ésszel fölfogni, hogy az a csekély számú alkalom, amikor az ehhez hasonló élmények
épp engem találtak meg, miért csak vakuszerű villanások voltak?!
és az a nagy fényesség most hol van? mert én vagyok..., nehogy má' valaki kétségbe vonjon...
de miért csak egy villanás, hogy utána visszatérjen az az állandó sötét ami agyamat ellepi?
talán jobb lett volna ha soha nem villan... (!?)
ez is olyan, mint a félművelt állapot... ami csak arra jó, hogy felismertesse mennyire ostoba vagyok?)
vajon hányadika is van? és hány óra hány perc? és a világ? az hány hét?
s nem elfelejteni, úton lenni...
Utoljára Erio módosította 2012-05-23, 09:40 PM-kor
Állandó Tag
a jógából vett terminus, bogárka, de ugyanazt jelenti, mint amit a madarak keresnek, s néhányan közülük elérnek. az isteniben való teljes feloldódást jelenti, azt az állapotot, amikor felismered, hogy a megismerő, a megismerés és a megismert egy, hogy Szimurgh nincs kívüled...és más sem...
Állandó Tag
szandálmit madarakkal, miért ne? ha a szó ugyanazt takarja
ugyanazt, mint Böhme és Eckhart unió misztikája... ha már az előbb nedves utakon jártunk (lásd pancatattva)
Állandó Tag
az az izé az, amikor leülsz a folyópartra és elfelejted, hogy kezed, lábad, gondolatod van... csak vagy...
vagy zenét hallgatsz, s a zene magával ragad...
vagy elmélyedsz abban, amit csinálsz, úgy hogy megszűnik minden más, leginkább te magad, csak amit éppen csinálsz, amiben éppen vagy, az van...
amikor kiszakadsz térből és időből
amikor úgy vagy tudatában a dolgoknak, hogy nem nevezed nevén azokat
amikor úgy tekintesz egy fára, hogy nem tudod, hogy "ez egy fa"
amikor nem a szemeddel látsz...
nekem ami volt, viszonylag friss ilyen élmény, az meditációban volt, tehát leírni kicsit steril... de mivel egészen konkrétan ez a kérésed, hát leírom... bár nincs rajta sok írni való...
egy egész napos ücsörgés délutánján történt, hogy a tudatom úgy lecsendesült, mintha aludnék. épp úgy vettem a levegőt, olyan mélyen és lassan, s éreztem, hogy minden testi funkcióm, mintha a teljes megszűnéshez közelítene. régebben ebéd utáni nagy alvásoknál éltem meg ilyet. a különbség annyi volt, hogy egy pillanatra sem aludtam el mégsem, sőt, bármi hanghatás, s inger, ami ért, kristálytiszta volt, s e hatásokkal telített volt minden. amikor este vége volt az ülésnek, olyan tisztának és üresnek, egótlannak éreztem magam, amilyet addig még nem tapasztaltam. s a hajnaltól való föntlét és éjjeli későn fekvés ellenére, tökéletesen kipihentnek éreztem magam, úgy, mint még soha. egy-két órán át tartott ez a teljességes, hiánytalan állapot, azután pedig fokozatosan múlt el
no úgy no... de hogy maga milyen okoska Erio
akkor már hannácska csípős szalámija is értve...
meg, hogy nekem mostanában ritkán jutnak ki ezek?
na ná... válság vagyon...éhhalál küszöbe...
(még szerencse, hogy a minap elvitt a folyópartra a szeretőm...
mert olyankor is nem? nekem olyankor mindig olyan folyópartos)
Állandó Tag
no úgy no... de hogy maga milyen okoska Erio
akkor már hannácska csípős szalámija is értve...
meg, hogy nekem mostanában ritkán jutnak ki ezek?
na ná... válság vagyon...éhhalál küszöbe...
(még szerencse, hogy a minap elvitt a folyópartra a szeretőm...
mert olyankor is nem? nekem olyankor mindig olyan folyópartos)
Kitiltott (BANned)
a tudatban élünk mitől lesz üresség a tudatodban, ha a valót akarod megélni, mert az őstudatra tudsz kapcsolódni, nálad ez üresség?
Állandó Tag
a tudatban élünk mitől lesz üresség a tudatodban, ha a valót akarod megélni, mert az őstudatra tudsz kapcsolódni, nálad ez üresség?
üresség és teljesség nem két oldala-e ugyanannak?
nem úgy van-e, hogy ha innen nézem, üresség, s telítettség, ha onnan, s nincs egyik a másikán kívül, se nélkül...
szerinted?
ez az "őstudatra való kapcsolódás" izgalmasan hangzik...a tudatban élünk mitől lesz üresség a tudatodban, ha a valót akarod megélni, mert az őstudatra tudsz kapcsolódni, nálad ez üresség?
Rézfutrinka, mesélnél egy kicsit erről?
üdv, bogár hamfri
Állandó Tag
az "őstudatra való kapcsolódás" kapcsán jutott eszembe, hogyan esett ez a madaraknál meg
s kikerestem nektek:
"Amikor elérték a teljes békét, és minden dologtól megszabadultak, felismerték, hogy a Szimurgh náluk volt, és a Szimurgh fényében új élet kezdődött számukra. Minden edigi cselekvésüket lemosták róluk. A fenség napja kiküldte sugarait, lelkük csillogott, és arcuk visszatükröződésében megpillantotta a külső, látható világ harminc madara (simurgh) a belső, láthatatlan világ Simurghját. Erre úgy elcsodálkoztak, hogy már azt sem tudták, önmaguk-e még vagy Simurghgá váltak. Végül a szemlélődés és elmerülés állapotában felismerték, hogy ők a Simurgh, és hogy a Simurgh a harminc madár. Ahogy a Simurghot bámulták, látták, hogy valóban a Simurgh van előttük; és amikor tekintetüket saját magukra emelték, rájöttek, hogy ők maguk a Simurgh. És amikor egyszerre észrevették egymást, tudatosult bennük, hogy ők és a Simurgh egy és ugyanazt a lényt alkotják. Még soha nem hallottak ehhez hasonló csodáról a világban."
s hogy eztuán mi történt? ezt majd legközelebb...
There are currently 1 users browsing this thread. (0 members and 1 guests)
Üzenetküldés szabályai
Válasz idézettel