nem is létezik semmi, az összes cucc az agyunkban létezik és az összes érzékünk ennek engedelmeskedik illúzió az egész amiben legtöbbször káprázatos leleményességgel kínozzuk saját magunkat vagy hazudunk magunknak megteremtjük a "saját valóságunkat és igazodunk mások valóságaihoz meg az irányított valóságokhoz" az egyetlen aki tudja a valódi igazságot az ott van benned csak kérdezd meg és válaszol és bármit mond az bizony igaz mármint az első válasz a többi az már az agyad kombinációja
Állandó Tag
A tükör, mint önreflexió, s nem mint tükörlabirintus került szóba eredetileg. Ekként is szerepel Attar szövegében …
Ezt csak halkan jegyzem meg, mert ami kikerekedett belőle - a tükör, mint az öntetszelgés és az elhomályosítás eszköze és mint akadály, mely a közvetlen megismerés elé áll – is épp ilyen érvényes olvasat. A gonosz mostoha-féle "tükröm-tükröm” tükör, valóban csak elidegenít önmagamtól (és másoktól is), nem pedig közelebb visz, éppen ahogy Csillagvirág írta...
Ennek a másik – Attarnál szereplő - tükörnek a segítségével azonban épp azt látod meg, hogy a másik mennyire nem különbözik tőled. Tehát nem magadat látod, hanem az egységet vele és mindenekkel.
És látod benne a saját lufiságodat is)
Állandó Tag
hű, te én "az Abszolút Igazság öt arculatának megnyilvánulásairól" nem hallottam még... de az igazság megnyilvánulásait miért tiltanák más hagyományok?Eredeti szerző bogár hamfri
de hogy ne legyek már oly nagyon rejtélyes: a hús, a hal, a pörkölt gabonamagvak, az alkohol, ill. tudatmódosító szerek és a szexuális közösülés az "öt m", melyet a tantrában nem elkerülnek, hanem használnak, ellenben más hindu és buddhista hagyományokkal, de nem élvezeti céllal, mondanom sem kell, hanem mint meglovagolandó tigriseket...
húúúúúúú, erről a pár sorról disszertációt is lehetne írni... akkora gondolatkört fog átnem is létezik semmi, az összes cucc az agyunkban létezik és az összes érzékünk ennek engedelmeskedik illúzió az egész amiben legtöbbször káprázatos leleményességgel kínozzuk saját magunkat vagy hazudunk magunknak megteremtjük a "saját valóságunkat és igazodunk mások valóságaihoz meg az irányított valóságokhoz" az egyetlen aki tudja a valódi igazságot az ott van benned csak kérdezd meg és válaszol és bármit mond az bizony igaz mármint az első válasz a többi az már az agyad kombinációja
sokszor vettem már a bátorságot és "döntöttem első blikkre"..., hallgattam az első megérzésre..., a belső hangra - ha így jobban tetszik...
sokszor bejött, sokszor buktam... sok pénzt is, sok évet is... volt, hogy mindenemet, még önmagamat is... (persze mindig fölállunk
közben megtanultam (tapasztaltam), hogy egy "mai" jó élethelyzet nem jöhetett volna létre a "tegnap(előtt)i rossz élethelyzet nélkül
és viszont..., szóval ez ám az élet babolcsai néni, lutri a javából...
(hmm...)
a bennünk lévő valódi igazság... - melynek feltárása, megismerése a topikindító mese témája is. vagy tévednék?
(Sztrugackij fivérek és Tarkovszkij - Sztalker: Sztalkerben a Zóna, Zónában a Szoba, Szobában a Csoda... igazi matrjoska
a Zordon nevű sztalker bent a Szobában, ahol az embernek a legeslegtitkosabb belső vágya teljesül
ő térdre borulva, sírva könyörög, hogy támadjon fel az öccse - aki miatta halt meg... aztán a Zónából hazatérve, várja is a
csoda... a háza helyén kacsalábon forgó kastély, lakájok, limuzinok hosszú sora stb... az öccskös pedig sehol...
egy hét múlva a sztalkerünk felköti magát... ő tudja a legjobban, hogy tényleg i g a z á b ó l az öccse feltámadásáért könyörgött...
tudta és hitte, hogy ez a legnagyobb, legmélyebb, legrejtettebb kívánsága...
de azzal is tisztában volt, hogy a nála hatalmasabb csodatévő Szoba csak és csakis a legrejtettebb kívánságot teljesíti...)
nem tudom idevág-e ez a sztori, de engem kísér(t) már több, mint 25 éve...
kétnapi forgolódás, morfondírozás, és némi önvizsgálat után már értelek...Csak jelképe annak, hogy tartalmaim meghatározzák a látásom, és látásom meghatározza,mit hogyan láttatok...Ez "zacc" az amiért tükörfolyósókra kerülhet az ember,ha nem éri tetten magát, ez az ami nincs, ha az ember valódi lényét tekintjük Valóságnak...Nevezhetjük megformált képnek magunkról,egonak talán... , valaminek amibe beleegyezünk magunkkal kapcsolatban, valaminek ami elrendezetlen... Ez az ,ami lényegtelen
Nem ismétlem többet, valami belső monológot követek. Bocsánat!
(Jó lenne a letisztult látásról irni,ami ennek az ellentéte...Michael Ende tud valamit erről, amikor a Végtelen történetben a szfinxek szeméről, látásáról ir...,és arról ahogyan vannak ők: mintha minden pillanatban el akarnának tünni és ugyanakkor újjáteremtődnének önmagukból...Ott valami letisztultságot éreztem meg...
És a "mindentlátó szemek" ugyanazt fejezik ki számomra, lásd Buddha ábrázolások...Látásban mindazt,ami Van,ami zavartalan! -ennek a feltételeit próbáltam megragadni,amikor a látásban való zavartság okait fejtegettem...)
értem a zaccot is a vízben, mint ezüstfóliát az üvegen...
ó, sok mindent értek ám!
csak magam számára vagyok még mindig rejtély
ó, kedves Erio!A tükör, mint önreflexió, s nem mint tükörlabirintus került szóba eredetileg. Ekként is szerepel Attar szövegében …
Ezt csak halkan jegyzem meg, mert ami kikerekedett belőle - a tükör, mint az öntetszelgés és az elhomályosítás eszköze és mint akadály, mely a közvetlen megismerés elé áll – is épp ilyen érvényes olvasat. A gonosz mostoha-féle "tükröm-tükröm” tükör, valóban csak elidegenít önmagamtól (és másoktól is), nem pedig közelebb visz, éppen ahogy Csillagvirág írta...
Ennek a másik – Attarnál szereplő - tükörnek a segítségével azonban épp azt látod meg, hogy a másik mennyire nem különbözik tőled. Tehát nem magadat látod, hanem az egységet vele és mindenekkel.
És látod benne a saját lufiságodat is
el-elkalandozunk néha egy picinykét...
mert mit ér az egész, némi játékosság, egy kis huncutság nélkül?
a (tükör)labirintus kettős utalás vala - eredetileg egy nyílegyenes jelzőt is becsempésztem ám!
a trükkös-tükrösség mellett a repülésre is célozgattam...
ide is csempészem a kedves kukkolók kedvéért
hátha valamelyiknek kedve kerekedik egy kis szárnyalásra
mert ez a (szerintem szerelmes) vers, oly szépen szól a röpülésről... (is)
Pilinszky János: Egyenes labirintus
Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás,
visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe?
- nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,e nyílegyenes labirintust,
melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.
Te pedig, jól térítsél vissza, ha látod hogy messzire kalandoztunk, és rossz a Zirány...
lehet disszertációt írni és számos könyvet is írtak már és jól meggazdagodtak addig tükröztetek itt hogy megszólaltam elfeledve hogy nem vagyok közérthető.húúúúúúú, erről a pár sorról disszertációt is lehetne írni... akkora gondolatkört fog át
sokszor vettem már a bátorságot és "döntöttem első blikkre"..., hallgattam az első megérzésre..., a belső hangra - ha így jobban tetszik...
sokszor bejött, sokszor buktam... sok pénzt is, sok évet is... volt, hogy mindenemet, még önmagamat is... (persze mindig fölállunk
közben megtanultam (tapasztaltam), hogy egy "mai" jó élethelyzet nem jöhetett volna létre a "tegnap(előtt)i rossz élethelyzet nélkül
és viszont..., szóval ez ám az élet babolcsai néni, lutri a javából...
(hmm...)
a bennünk lévő valódi igazság... - melynek feltárása, megismerése a topikindító mese témája is. vagy tévednék?
(Sztrugackij fivérek és Tarkovszkij - Sztalker: Sztalkerben a Zóna, Zónában a Szoba, Szobában a Csoda... igazi matrjoska
a Zordon nevű sztalker bent a Szobában, ahol az embernek a legeslegtitkosabb belső vágya teljesül
ő térdre borulva, sírva könyörög, hogy támadjon fel az öccse - aki miatta halt meg... aztán a Zónából hazatérve, várja is a
csoda... a háza helyén kacsalábon forgó kastély, lakájok, limuzinok hosszú sora stb... az öccskös pedig sehol...
egy hét múlva a sztalkerünk felköti magát... ő tudja a legjobban, hogy tényleg i g a z á b ó l az öccse feltámadásáért könyörgött...
tudta és hitte, hogy ez a legnagyobb, legmélyebb, legrejtettebb kívánsága...
de azzal is tisztában volt, hogy a nála hatalmasabb csodatévő Szoba csak és csakis a legrejtettebb kívánságot teljesíti...)
nem tudom idevág-e ez a sztori, de engem kísér(t) már több, mint 25 éve...
Kifejtem az első gondolat menetem.... mert a tükörben kit látsz? magadat. Ki tart nekem tükröt? Mindenki és minden akivel találkozom vagy kapcsolatba kerülök.... mit látok ha belenézek a tükrükbe? Magamat. Tudni és tapasztalni különbözik.
Nincs jó sem rossz ítéletek vannak. Döntések és választások vannak és a választások szerinti teremtések vannak.
Az egyetlen mégis az aki benned szól az válaszol igazat neked ha kérdezed....aki még nem ismerte meg majd megfogja tapasztalni. Nem kell velem foglalkozni keresd a magad igazát minden pont úgy megfelelő ahogyan te tapasztalod....az a te igazságod
Állandó Tag
Kedves jó Elke,nekem is éppen ez a benyomásom magamról,hogy nem vagyok közérthető,úgyhogy örülök,hogy megszólaltál!
"Döntések és választások vannak és a választások szerinti teremtések vannak."
Azt hiszem,hogy éppen ez a nagy művészet,hogy miközben a belső hangra hallgatsz, aki lát aki hall,aki figyel,aki van: tudj fölhasználni és helyére tenni minden hangot,ami benned szól, és tükröt tart (mert semmi sem fölösleges,ami adatott).
"Van-e természetesebb valóság, minthogy mi beszélgetünk?"(Mallász Gitta)
"...arccal az ismeretlennek..."(K.M.)
Kitiltott (BANned)
Agyunkban nem létezik semmi hisz a minden napi rutint tudja csak csupán, a tudattal vagy kapcsolatban ha emlékezel vagy események látomásában vagy, vagy jelenéseket tapasztalsz, sorolhatom sokáig, de mi haszna lenne. Érdekes sokan pont azt és úgy élek meg, véletlenek??nem is létezik semmi, az összes cucc az agyunkban létezik és az összes érzékünk ennek engedelmeskedik illúzió az egész amiben legtöbbször káprázatos leleményességgel kínozzuk saját magunkat vagy hazudunk magunknak megteremtjük a "saját valóságunkat és igazodunk mások valóságaihoz meg az irányított valóságokhoz" az egyetlen aki tudja a valódi igazságot az ott van benned csak kérdezd meg és válaszol és bármit mond az bizony igaz mármint az első válasz a többi az már az agyad kombinációja
Az agy ami konvertálja azt amit a szemeddel látsz a szemed nem virágot lát az agy fordítja virággá az orrod egy illatot érez az agyad konvertálja rózsaillatnak a tapintás nem bársonyost érez az agyad az ami lefordítja annak az ízeket az agyad konvertálja édessé vagy bármivé persze nincs semmi az agyban úgy ahogyan te érted csak az illúziók feldolgozása válaszreakciók pedig az agyból indulnak ez amit én cuccnak nevezek az agyban és az agyad kombinációját is ide sorolom.... egy nagy átverésnek
....a tudatod sőt a lelked az ami a kérdésedre válaszol, ha elkezd kombinálni, bántani, félelmet -aggodalmat gyártani az már az agyad az egód a tökmindegy micsodád de az illúzióba visz
"a tudattal vagy kapcsolatban ha emlékezel vagy események látomásában vagy, vagy jelenéseket tapasztalsz, sorolhatom sokáig" Magammal vagyok kapcsolatban a magam valóságával nevezzük tudatnak.
There are currently 1 users browsing this thread. (0 members and 1 guests)
Üzenetküldés szabályai
Válasz idézettel