A madarak tanácskozása

[Csillagvirag]

A fontos és lényegtelen elkülönítésén gondolkodtam és azon, hogy az adott törvényszerűségek mögött láthatatlan, kimondatlan törvények húzódnak a megismerés határán . Ezért mindaz,ami felszíni megnyilatkozás számomra játék...S az utóbbi napok felismerése, hogy a sokra csak akkor van szükség, mikor az egy keresi a hangját...., önmagát...,s az egyben nem találja...(Igy halmozódnak a tárgyak is körülöttünk..., ... elég lenne mindenből egyetlen egy...,de az olyan legyen...Igy viszont mozaikok,sokszínű szilánkok rajzolnak egyetlen képet...Számomra érdekes ez is...Életszínű.)

És mögötte kis és nagy utak.

Álljon itt Hamvas Béla tolmácsolásában egy kis ismertető a hagyományok által felismert két útról a sokszínű megnyilatkozások mögött, s ennek fényében a szufi útról is:

"A hagyomány a beavatásnak két útját ismeri, a nagy és a kis utat. Ez a buddhista mahayana és hinayana. Görögországban ez az esoterikusok és az exoterikusok útja. Az araboknál a tariqah és a shariyah. A kis út a szociális életbe avat, megmondja mi a tisztesség, az igazmondás, a türelem, a humánum, az értelem, a józanság, a becsület. A nagy utat úgy is lehet hívni, hogy a divináció. A Bhagavad-gíta az ősök útjával szemben úgy hívja, hogy az istenek útja. A szufi ilyen tariqah, ilyen nagy út, amelynek legmagasabb eredménye, célja és logosa: "ama hoa", vagyis "én az vagyok". Indiában: "ez vagy te", tat vam asi. Más megfogalmazásban: "ana l' haq", "én vagyok a tudás, az igazság, a bölcsesség". Indiában: "én Brahma vagyok", "aham, brahma asmi".

A kis út a szentírást szószerint értelmezi és azt mondja, hogy a külső értelmen kívül semmi más nem engedthető meg /zahir/. A nagy út azt tanítja, hogy a kinyilatkoztatás valódi értelme a az emberi lelket az üdv fokára emeli /batin/. Ez utóbbit azonban mindenkinek magának kell megkeresnie. Akik a kis úton járnak a történelemben elmerülnek. A nagy út még sohasem vált időszerűtlenné. A héberektől vették az alapállást, a görögöktől a metafizikai fogalmakat, a hinduktól az ekstazis-technikát, ennek ellenére aki szufit olvas, úgy érzi, hogy abban a pillanatban önmagától, egyetlen egyszer, most és megismételhetetlenül fakadt emberi szívben. A keresztes háborúk után úgyszólván teljesen arab hatás alatt egész Európában elterjedt az olyan gondolkodás, mint Al Ghazalié, aki azt mondja, hogy a merő dialektika észpazarlás, amelynek a vallásos élet bensőségére és tisztaságára semmiféle hatása sincs, sőt akadályozza azt, - ilyesmire csak azoknak van szükségük, akik a lényegtelent a lényegestől nem tudják megkülönböztetni, - a merő törvénymagyarázat /fika/ az utat az üdvhöz nem mutatja meg. Akik Európában az olyan gondolatokra, mint Al Gazalié érzékenyek voltak, mint a skolasztika, a megdermedt kis út ellen kerestek érveket. Az arab hatás elkeveredett a Spanyolországból átszivárgó qabbalisztikus hagyománnyal, az eddig még fel nem derített úton beszivárgó, de valószínűleg szintén az arabok révén átkerült alchímiával és Dionysios Areopagita soha egy pillanatra sem szűnő hatásával. Európa, amilyen teljességgel assszimilálni tudta a reneszánsz alatt és után a klasszikus görög és római gondolkodást és rejtve ugyan, de az alchímiát /hiszen köztudomású, hogy a skolasztika nagymestere is írt egy sereg alchímista értekezést/, olyan kevéssé dolgozta fel a qabbalah-t, de még ennél is kevésbé a szufit. Néhány szekta, néhány magában álló misztikus, mint Eckehardt, Tauler, Kempis, vagy később Molinos és rajta keresztül Keresztes Szent János és Loyola művén az, akinek van ilyesmire érzéke, a szufi távoli zenéjét meghallja. Milyen elképzelhetetlenül szegény az a világ, amely nem egyéb, mint önkínzó erőfeszítés a rangért, a vagyonért, a gyönyörökért és a mindent letipró hatalomért, amelyből a szeretet ekstazisának az a foka, amiről a szufi beszél, hiányzik. "Tudom, hogy egy vagyok veled, elválhatatlanul egy, de el akarok válni tőled, hogy szerelmem gyönyörét élvezhessem."

[Csillagvirag]

Kis és nagy út egy sirály szemszögéből, avagy a látszatok és megélt utak különbözőségéről...

Kérdésként: melyik út a helyes, az amelyik - óhatatlanul- feltöri a megszokott megoldások "tojáshéját", egy belső hang hívására (nevezhetjük játéknak is akár, ami ebből születik..., mert a játék szabadságot ad ...),... vagy az az út, ami örzi a tojás formáját...minden körülmények között? Tudom, hogy sohasem ilyen egyértemű a döntéshelyzet..., és rugalmasságot is feltételezek...,mert minden döntéshelyzet egyedi elbírálást igényel...,van amikor fel-nem-ismert jó dolgok születnek különös, törvénytelennek tetsző utakon...Mint például itt! Ilyenkor a megszülető tartalmak is, de a rendszabályozó törvény is mérlegre kerül....

Fogadjátok szeretettel, madárszemszögből:

"– Jonathan Livingston sirály – szólt a Vén –, állj a Középpontba, hogy sirálytársaid is láthassák megszégyenülésed!
...elvetemült felelőtlenségéért – hallotta a komoran ünnepélyes hangot –, amellyel megsértetted a Sirályok Családjának méltóságát és hagyományait...
...egy napon, Jonathan Livingston sirály, megtanulod majd, hogy nem szabad felelőtlenkedni. (…)

Egy sirály sohasem felesel a Tanácsgyűléssel, de Jonathan most felemelte a hangját. – Felelőtlenség? Testvéreim! – kiáltotta. – Kiben lakozhat nagyobb felelősségtudat, mint abban a sirályban, aki megtalálja az élet értelmét, magasabb céljait, és követi őket?
(…)
Jonathan sirály élete hátralevő napjait egyedül töltötte. Messzire elrepült, túl a Távoli Szirteken. Egyetlen bánata nem a magány volt, hanem az, hogy a többi sirály nem hajlandó hinni a repülés rájuk váró nagyszerű élményében. Nem akarták kinyitni a szemüket, hogy lássanak"


(Richard Bach - Jonathan Livingston, a sirály)

http://www.szepi.hu/irodalom/jonathan/jonatan1.html

[bezuhov]

és ha már madaras topik...

„Ideje fölrepülnöm, ideje fölrepülnöm
Sötéten vagy fehéren magam a fénybe ölnöm

Csak fölszabom a vásznat, csak fölszabom a vásznat
Zöld tea keserűjén növesztek annyi szárnyat…”

(Kiss Anna: Embersólyom)



kedves elke! kértelek a bezuhov kiregisztrálására is... kérlek...

[bezuhov]

A nagy utat úgy is lehet hívni, hogy a divináció. (...) Más megfogalmazásban: "ana l' haq", "én vagyok a tudás, az igazság, a bölcsesség".

de ilyen gondolatokat
nem szokunk tolerálni a mindennapokban, mert... nem t'om... nem t'om...

922-ben egy perzsa szúfi, al-Halládzs extatikus állapotban tett kijelentését - Én vagyok az Igazság! - egy szunnita-síita közös bíróság blaszfémiaként értelmezte és al-Halládzsot kereszthalálra ítélte. (Az "Igazság" kifejezés ugyanis Allah 99 nevének egyike.)

[Csillagvirag]

de ilyen gondolatokat
nem szokunk tolerálni a mindennapokban, mert... nem t'om... nem t'om...

922-ben egy perzsa szúfi, al-Halládzs extatikus állapotban tett kijelentését - Én vagyok az Igazság! - egy szunnita-síita közös bíróság blaszfémiaként értelmezte és al-Halládzsot kereszthalálra ítélte. (Az "Igazság" kifejezés ugyanis Allah 99 nevének egyike.)

(Majdnem azt irtam: "emlékszem" al-Halládzsra!)

Nehezen tolerálható gondolatok ezek..., talán mert... nem egykönnyen megteremthető, élhető s igy befogadható maga az út...(vagy ha könnyű, hát ehhez is felismerés kell..., de az áramlatok mintha mindig ebbe az irányba sodornák az emberfiát... s leányát..., és akinek van "szeme" a látásra felismeri, ki mit jár...és meg is hajol - a nagy "kisérletek előtt)...(Én vagyok az igazság! Ez most hirtelen azt jelenti számomra, hogy én vagyok az út... Vagyis csak belőlem indulhatsz ki, ha az utamat felismerni akarod...,és ennek belső igazsága van..., aki én vagyok....)

( A tengerről jövök, Tőle tanultam... Szédítő volt látni és élni, hogy minden mozgásban van! És amig nem ismertem a hullámok természetét jól a tengerfenékhez csapott néhány másokra ártalmatlan hullám....Találkoztam a sirállyal is, aki örült a repülésnek! S én "észrevettem"! )


Még mindig tele volt örömmel! (Sajnos ölelésjel itt sincs! )

Szeretettel: Csillagvirág

[Csillagvirag]

...ezen a földön...

[Csillagvirag]

"Jaj, a szelek drótsövénye
szét ne szedje már,
földet érjen, megpihenjen
ez a zöld madár.
Előbb ágra száll,
aztán gyöpre száll,
zöld erdőben, zöld mezőben
sétál a madár.

Micsoda madár! micsoda madár!
kék a lába, zöld a szárnya,
fűhegyen megáll." (...)


(Zelk Zoltan)

[Csillagvirag]

" De távolabb, magányosan, túl parton és csónakon, egyes-egyedül, magára utalva, Jonathan Livingston sirály gyakorolt. Vagy harminc méterre a levegőben lefelé meresztette hártyás lábát, égnek emelte csőrét, és azon erőlködött, hogy szárnyát szűk ívbe görbítse. Fájt. Az íveléssel lassítani tudta a repülését, már annyira lassult, hogy a szemébe vágó szél zúgása suttogássá halkult, mígnem az óceán megállt alatta. Megfeszített figyelmében szeme résnyire szűkült, visszafojtotta a lélegzetét, minden izmával próbálta szárnyát még... egy... kicsit... görbíteni... Aztán tollai összeborzolódtak, átesett és zuhanni kezdett.
A sirályok tudvalevőleg sohasem hibáznak, sohasem esnek át. Szégyen és gyalázat egy sirályra, ha átesik.
Csakhogy Jonathan Livingston sirály – a szégyentelen, aki megint nekifogott izomszakasztó ívbe görbíteni a szárnyát – lassabban repült, és ismét csak átesett –, nem volt rendes madár.

A legtöbb sirálynak elég, ha a legegyszerűbb repülést megtanulja – azt, hogyan jusson el a partról az ennivalóhoz és vissza. Mert a legtöbb sirályt az evés, nem pedig a repülés érdekli. De ezt a sirályt nem az evés érdekelte, hanem a repülés. Jonathan Livingston mindennél jobban szeretett repülni."

(Richard Bach: Jonathan Livingston, a sirály. Az igazi Sirálynak, Jonathannak, aki ott él mindannyiunkban.)

[Csillagvirag]

"Szádeli akkor, percbe se tellett,
fogta ecsetjét, festeni kezdett,
madarat festett, égszínű kéket,
hát amint festi, hát amint kész lett,
azt hitte váltig,
szeme káprázik,
mert a madár a falból kiválik,
gyöngyszeme fénylik, moccan a lába,
égszínű szárnyát repülni tárja,
nagy surrogással kiszáll a képből,
visszatekint a hajnali égből.
- Szádeli hallod? Szádeli látod?
Hajnali égben cikázva szállok,
életet adtál, légi világot,
Szádeli hallod? Szádeli látod?
Ecseted kézből ki ne kerüljön,
szemed derüljön, szíved örüljön, l
láthatod: élek, hallhatod: élek,
köszönöm,
köszönöm,
köszönöm néked!"

(Nemes Nagy Ágnes, Aranyecset)

[George Sand]

micsoda (csoda)madár?
micsoda topik?

ha nagyítóval keressük talán találunk madarat ebben a mesében is ha meg nem madarat valami mást mondjuk tanulságot és ha azt sem szépséget mindenképp és így tovább...

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00223/06775.htm