"Az öregség gyógyíthatatlan betegség!" avagy a tudatalattink halálos csapdája...

[kisbuldi]

Mintegy húsz éve küzdök szorongásos "pánikbetegséggel". A betegségemmel jártam pszichológusnál, pszichiáternél, de sajnos eredmény nélkül. Ahelyett, hogy javult volna az állapotom egyre rosszabb lett, fóbiáim száma csak egyre nőtt, növekedett. Talán először a bezártságtól, tömegben kezdtem rettegni, aztán magasságtól kezdtem el félni, majd a repüléstől, most már ott tartok, hogy félek a lakásból is kimozdulni.
E témában azokat keresem akiknek volt hasonló betegsége és sikerült kigyógyulnia, illetve azokat is akik pánikbetegségben szenvednek még most is.
Egy pszichológus mondta nekem, hogy amitől a tudatalattinkban félünk az be is fog következni, ezért adtam a téma címében is, hogy halálos csapdában élünk? Az öregség valóban gyógyíthatatlan betegség?
Aki már átélt valaha az életében egy pánikrohamot az tudja mit érzek, ezt tényleg még a halálos ellenségének sem kívánja az ember, hogy átélje.

Aki érezz magában bátorságot, hogy erről beszélni tud, az megtette az első lépést a gyógyulás felé.?

[GadMar]

Kedves Kisbuldi!

Ne haragudj, hogy hozzászólok a témához annak ellenére, hogy én nem vagyok/voltam pánikbeteg, de most közelről érint a dolog.
A kolleganőm pár hónapja szenved ebben a betegségben. Reggelente nagyon rosszul van (attól, hogy ki kell lépnie az utcára), sokszor hány, sokat fogyott. Nappal egész nap szorong, feszült. A gyógyszerek (kombinációk) nem használnak. Eleinte aludni sem tudott. Egyelőre nem gyógyul, de van remény, mert már 2-3-szor volt ilyen beteg életében és eddig mindig rendeződött. Maximálisan mellette áll a családja, nem hagyják egyedül a lakásban, az orvosok is foglalkoznak vele (nem sok sikerrel). Kollegák is támogatjuk. Én minden reggel odamegyek a házuk elé (közel lakunk) és velem jön be dolgozni. Azt mondják, hogy akkor lenne jobban, ha azok a problémák rendeződnének, amik ezt kiváltották. De, ez a legnehezebb! 10-20 éves dolgokat megváltoztani az életében, kapcsolatiban. Szinte lehetetlen!

Nagyon sajnálom, hogy nálad már 20 éve tart ez a folyamat, és nem tudtak segíteni, pedig gondolom, hogy mindent megpróbáltál.
Ha úgy érzed, hogy félelmed az öregség gondolatától is fakad, próbáld úgy felfogni, hogy az öregség nem betegség, hanem állapot. És talán próbálj más kúltúrák (keleti) felé fordulni, elsajátítani, amik teljesen másképp értelmezik az öregséget, halált, mint a magyar kúltúra. Mi magyarok ebben elég pesszimisták vagyunk, és így elég nehéz élni, másként felfogni a dolgokat. Próbálj megismerni, megszeretni egy másmilyen kúltúrát, vallást. Lehet, hogy segítene neked.

Puszi: Marcsella

[kisbuldi]

Ha úgy érzed, hogy félelmed az öregség gondolatától is fakad, próbáld úgy felfogni, hogy az öregség nem betegség, hanem állapot.

Nem az öregedés az alapvető gondom hanem az, hogy minél jobban korosodom annál több dologtól kezdek szorongani. És mindig rosszabb és rosszabb lesz. Ma már ott tartok, hogyha a televízióban mutatnak egy repülőt belülről már attól is érzem, hogy a elkezdek szédülni, a hasamban mintha egy gombóc lenne, a pulzusom megugrik (gondolom a mellékvesém ad egy adrenalin löketet), leizzadok, a szám kiszárad és így tovább. Sajnos azonkívül, hogy elkapcsolom a televíziót és tudatosan kerülöm az ilyen műsorokat nincs más lehetőségem.
Rettenetes érzés mert négy gyermekem van, akik már mind felnőttek és sokszor előttük tőr rám a pánikroham, ami után iszonyatosan szégyellem magamat. A gyereknek fel kellene nézni a szülőre és tisztelnie kell, na de egy pánikrohamban szenvedőben semmi tiszteletet parancsoló nincs...

Köszönöm a bejegyzésed, emiatt indítottam ezt a témát, mert szerintem nagyon sok ember környezetében élnek olyanok, mint a kolléganőd és ha minél többen tudják, hogy milyen iszonyú és szinte gyógyíthatatlan betegség ez talán toleránsabbá megér többé lesznek az ilyenekkel emberek...

[GadMar]

Fontos volna, hogy ne szégyeld magad a betegséged miatt. A gyermekeid biztos, hogy felnéznek rád és tisztelnek, azért mert becsülettel felnevelted őket.
Jó volna, ha nem szégyelnéd magad és nem sajnálatot keltenél bennük, mert akkor nem tudnak úgy segíteni rajtad.
Muszáj, hogy segítsenek, mert valószínű, hogy a betegségedhez hozzájárult a 4 gyermek felnevelésével járó összes minden (nehézségek, fáradságok, küzdelmek, idegeskedések, aggódások, ...., rengeteg negatívum a sok pozitív mellett).
Sokszor javasolják ilyenkor, hogy családi körben le kell ülni és átbeszélni a dolgokat.

Remélem jobbra fordul életed!

[öreganyám]

Kisbuldi! Gondolhatod, hogy nem a tinikorosztályhoz tartozom ,ezért öreganyám a becenevem. Biza közelebb vagyok a 70 évhez, mint a 60-hoz. Amiket leírtál az egy pánikbetegség tünete. Háziorvostól kérj ideggyógyászatra beutalót. Lehet, hogy csak enyhe nyugtatóra van szükséged. Főleg akkor szokott idős embereknél előfordulni, ha magányosan él. Segíts magadon az Isten is megsegít. Szívesen levelezek veled, ha úgy gondolod, van mit kiöntened a batyudból. Néha csak egy jó beszélgető partner kell. Én szívesen tartok veled kapcsolatot. Mivel csak egy kölcsönkapott laptopom van, a gépem meg szerelőre vár, családon belül, egyszer majd csak eljön az az idő, amikor megjavítja valamelyik vejem. De jelentkezem, mikor kész lesz és Skype kapcsolatot lehet fenntartani olcsón. Addig is keresd meg azt hogy mitől félsz. Mi az ami megnyugtat.

[orokmozgo]

Kisbuldi! Gondolhatod, hogy nem a tinikorosztályhoz tartozom ,ezért öreganyám a becenevem. Biza közelebb vagyok a 70 évhez, mint a 60-hoz. Amiket leírtál az egy pánikbetegség tünete. Háziorvostól kérj ideggyógyászatra beutalót. Lehet, hogy csak enyhe nyugtatóra van szükséged. Főleg akkor szokott idős embereknél előfordulni, ha magányosan él. Segíts magadon az Isten is megsegít. Szívesen levelezek veled, ha úgy gondolod, van mit kiöntened a batyudból. Néha csak egy jó beszélgető partner kell. Én szívesen tartok veled kapcsolatot. Mivel csak egy kölcsönkapott laptopom van, a gépem meg szerelőre vár, családon belül, egyszer majd csak eljön az az idő, amikor megjavítja valamelyik vejem. De jelentkezem, mikor kész lesz és Skype kapcsolatot lehet fenntartani olcsón. Addig is keresd meg azt hogy mitől félsz. Mi az ami megnyugtat.

Luis L. Hay könyveit ajánlom pl. Éld az életed ,talán filmek is vannak vele. Ő foglalkozott többek között ,ezzel a sokakat érintő problémával...és valóban a fejedben kezdődik és folytatódik minden! Még várj a nyugtatókkal,ezeken az oldalakon,na és sok más oldalon is ,ha igazán keresed ,rengeteg ötletet,akár csoportot is találhatsz ,akiknek hasonló problémájuk van,volt! Remélem jól alakulnak a gondolataid! Üdvözletem!

[kisbuldi]

Kisbuldi! Gondolhatod, hogy nem a tinikorosztályhoz tartozom ,ezért öreganyám a becenevem. Biza közelebb vagyok a 70 évhez, mint a 60-hoz. Amiket leírtál az egy pánikbetegség tünete. Háziorvostól kérj ideggyógyászatra beutalót. Lehet, hogy csak enyhe nyugtatóra van szükséged. Főleg akkor szokott idős embereknél előfordulni, ha magányosan él. Segíts magadon az Isten is megsegít. Szívesen levelezek veled, ha úgy gondolod, van mit kiöntened a batyudból. Néha csak egy jó beszélgető partner kell. Én szívesen tartok veled kapcsolatot. Mivel csak egy kölcsönkapott laptopom van, a gépem meg szerelőre vár, családon belül, egyszer majd csak eljön az az idő, amikor megjavítja valamelyik vejem. De jelentkezem, mikor kész lesz és Skype kapcsolatot lehet fenntartani olcsón. Addig is keresd meg azt hogy mitől félsz. Mi az ami megnyugtat.

Kedves "Öreganyám"!
Azzal teljes mértékben tisztában vagyok, hogy pánikbetegségem van. A problémám tulajdonképpen az, hogy már mint írtam fentiekben jártam pszichológusnál, pszichiáternél (szedtem klfle. gyógyszereket Xanax, Rivotril stb.) részt vettem terápiákon sajnos eredmény nélkül! Ahelyett, hogy javult volna az állapotom, inkább romlott egy éve rettegek a repüléstől, kb. 1 hónapja félek az autópályán való vezetéstől. Az a legnagyobb baj, hogy nem látom hol a vége és minden pillanatban attól rettegek, hogy mikor, hol - milyen formában tőr rám a pánikroham. Szinte nincs olyan pillanata az életemnek amikor ne félnék attól, hogy jön a roham...
Mindamellett szinte egész nap gyerekek körében élek, délelőtt tanítok egy iskolában a délután - este és hétvégeken sportedzőként dolgozom. Nagyon félek attól, hogy oktatás - edzés közben a tanítványaim előtt lesz egyszer rohamom és akkor mentális instabilitás miatt még a munkáimat is elvesztem.
Utolsó mondatodra válaszként semmi sincs...
és nagyon szépen köszönöm hozzászólásodat!

[kisbuldi]

Köszönöm szépen "orokmozgo"! Emiatt indítottam ezt a témát, hogy kapcsolatot keressek olyanokkal akik ugyanebben a betegségben szenvednek, és olyanokkal is akiknek sikerült ebből kigyógyulniuk. Mert elhiheted, hogy nagyon érdekel, hogy nekik hogyan, milyen módon sikerült!!!
Még egyszer nagyon köszönöm!!

[kisbuldi]

Luis L. Hay könyveit ajánlom pl. Éld az életed ,talán filmek is vannak vele. Ő foglalkozott többek között ,ezzel a sokakat érintő problémával...és valóban a fejedben kezdődik és folytatódik minden! Még várj a nyugtatókkal,ezeken az oldalakon,na és sok más oldalon is ,ha igazán keresed ,rengeteg ötletet,akár csoportot is találhatsz ,akiknek hasonló problémájuk van,volt! Remélem jól alakulnak a gondolataid! Üdvözletem!

Köszönöm segítségedet, mindent megpróbálok, mert nagyon szeretnék meggyógyulni!

[vandorcsillag]

"Az élet végtelen körforgásában ahol most vagyok,minden teljes ,egész és tökéletes."
Louise L.Hay:Éld az életed c.könyvében olvasható és még nagyon sok szép támogató mondatok.