Élet a halál után

[Karsay István]

Élmények halálközeli állapotban
Egy kép festője a következőket mondta el saját élményét megjelenítő festményéről
Talán azt a címet adhatnám neki, hogy A Fény előtt. Életemben sokféle szeretetet éreztem már: anyait, szerelmest, embertársit - de soha olyan kellemes, olyan csodálatos szeretetet nem tapasztaltam, mint akkor, amikor a fehér fény előtt álltam. Úgy lehetne ezt a Fényt jellemezni, mint egy nagy ködöt, amibe úgy belesejlik azért, hogy élő valami - de se nem ember, se nem állat - hanem egy nagyon jóságos lény. A fénye nem olyan volt, mint a mi lámpáink fénye, hanem olyan fogható, testes. És kisugárzott belőle valamilyen rendkívüli melegség - nem fizikális, hanem olyan szeretetteli, ami szinte simogatja az embert. Rám nézett és gondolataival azt mondta nekem, hogy: Várjál!" Én többedmagammal vártam, amíg Ő két emberrel szavak nélkül beszélgetett. De mindvégig sugárzott belőle a szeretetnek egy olyan mélysége, amelyet még sohasem éreztem."
(Forrás: Ács G., Pilling J., Zatik I.)

[Karsay István]

Halálközeli állapot szülés közben

A halálközeli állapotokat kutató szervezet home page-érõl vettük át az alábbi esetet, amelyet kivonatosan adunk közre:

. 1982. január 2-án szültem második gyermekemet. Így nem izgultam nagyon, no meg a háziorvos jelezte, hogy ott lesz a születésnél. Kissé ugyan kimerült voltam, mert a három utolsó napon sokat kellett dolgoznom.
A kórházban még nem volt ott az altató orvos. Orvosom kérte, hogy próbáljam tartani magam. Ez nagyon fárasztott. Egyszer csak elájultam. Már alig hallottam, hogy a nõvér rám parancsolt, lélegezzek! Az orvos rákapcsolt az altató készülékre. Mielõtt ez hatott volna, a szülés beindult. Hallottam azt az édes kis hangot, amint felsírt. Megkönnyebbültem. De úgy éreztem, nem tudok tovább lélegezni. Még hallottam, hogy az orvos felkiált: - Gyerünk, a vérzést el kell állítani! - A szívem egyre hevesebben vert a vérveszteség miatt. Oxigénmaszkot kaptam. Nem bírtam tovább, túl fáradt lettem. Minden megállt körülöttem. Nagy béke öntött el.
Úgy érzetem, hogy egy hullám testemet a mennyezet felé emeli. Csodálatos volt!
Az lepett meg, hogy nagy fény érte a szememet. Ezután azt tapasztaltam, hogy a fény teljesen körülvesz.
Azt kértem a fénytõl, hogy küldjön vissza engem az új kisbabámhoz. Ekkor következõt hallottam: - Én visszakísérem õt. - Nem láttam senkit és a hang sem volt ismerõs. Nem is értettem, hogy is beszélhettem a fénnyel. Valahogy természetesnek tartottam.
Ezután éreztem, hogy valamilyen erõ vissza helyez a testembe. Újra éreztem a test súlyát és a fájdalmakat. Az orvos állt mellettem.
Életemet már másként láttam, mint a leírt élmény elõtt. Korábban féltem a haláltól. Most már tudom, hogy nincs a Földön semmi ahhoz hasonló, mint az az intenzív szeretet, amit abból a fehér fénybõl éreztem. Boldogan nézek elébe, hogy egyszer újra találkozzak azzal az érzéssel. A világra egész más szemmel tekintek, mint annakelõtte.
Forrás: .Internet: www. iands.org-/birthnde.html 1998. dec. 24-i home page állapot.

[Karsay István]

Egy vak asszony beszámolója a látottakról

Long Islandon egy hetvenéves asszony, aki tizennyolc éves kora óta vak volt, a legnagyobb részletességgel el tudta mondani, mi történt körülötte, amikor szívrohama után az orvosok az újraélesztésével foglalkoztak. Nemcsak azt tudta megmondani, hogy milyenek voltak az alkalmazott műszerek, hanem még a színüket is megjelölte. Számomra az volt eben az esetben a legelképesztőbb, hogy ezeknek a műszereknek nagy részére ötven évvel ezelőtt, amikor az asszony utoljára láthatta volna őket, még csak nem is gondoltak. S mindezeken felül még azt is meg tudta mondani, hogy az orvos kék öltönyt viselt, amikor az újraélesztést megkezdte.
(Forrás: R. Moody: A fényen túl)

[Karsay István]

Egy fiatalasszony szülés közben került a halál közelébe

A fiam megszülése nagyon nehéz volt: három napig vajúdtam és a végére már nagyon kimerültem. Közvetlenül a szülés után megkérdeztem, hogy miért harangoznak, mert olyan gyönyörű harangszót hallok.
Az orvos fölém hajolt, és én tudtam ugyan, hogy ez a szülész orvos, de helyette a kilenc éve halott bátyámat láttam, és hallottam, hogy szólongatott: Marcsó! Vigyázz ne aludj el! Mindig Marcsónak szólított gyermekkoromban. Az orvost már nem láttam, de hallottam, hogy azt mondja:Gyorsan koffeint, mert exitál." Értettem, hogy ez mit jelent, tudtam, hogy a halált jelenti, és megnyugodtam benne."
(Forrás: Ács G., Pilling J., Zatik I.)

[Karsay István]

Egy csecsemő halálközeli élményéről


Egy hathónapos csecsemőt kritikus állapotban szállítottak be az intenzív osztályra, kifejezett vérszegénységgel, veseelégtelenséggel. Súlyos állapotát kapkodó légzés, szürke bőrszín és keringési elégtelenségre utaló tünetek jelezték. Az azonnali kezelés hatására a gyermek állapota gyorsan javult.
Néhány hónappal az eset után pánikreakciót figyeltek meg a gyermeknél, amikor egy áruháznál testvérei arra akarták rávenni, hogy másszon át egy sötét alagúton. A reakció oka akkor még nem volt nyilvánvaló, de ez az alagútpánik" később többször is előfordult. Anyja szerint ilyen alkalmakkor a gyermek igen ijedt és izgatott, nagyon gyorsan beszél, és úgy tűnik, mintha az alagutat jól ismerné. Három és fél éves korában, amikor anyja a nagymama bekövetkezett haláláról beszélt vele, a gyermek a következő megjegyzést tette: A nagymamának is át kell menni az áruházi alagúton, hogy eljusson Istenhez?"
(Forrás: D. B. Herzog, J. T. Herrin: Near Death Experiences in the Very Young)

[Karsay István]

Halálközelben egy műtét után

Tizennégy éves koromban kivették a vakbelemet. Egy hét múlva szövődményként hashártyagyulladás lépett fel. Nagyon súlyos állapotban voltam, 42°C körüli volt a hőmérsékletem. A szüleim és a nagymamám bejöttek látogatni. Édesanyám azonban nem sokáig bírta, kiment sírni a folyosóra. Leült egy fehér kórházi padra, közvetlenül a bejárati ajtó mellé, amerre az ajtószárny nyílik. Ezt én úgy mondom el, ahogyan láttam, mert miközben lázasan feküdtem a kórteremben, egyidejűleg kint voltam a folyosón is, az édesanyám mellett. Ebben akkor semmi rendkívülit nem találtam. Édesanyám sírva mondta édesapámnak, hogy: meg fog halni". Erre én leellenőriztem, hogy valóban így van-e. Nehéz dolog ezt megmagyarázni. Olyan, mintha nem tudnám biztosan, hogy hányast kaptam, és megnézném az ellenőrzőmet. Én is úgy néztem utána valahogyan annak, hogy tényleg meg fogok-e halni. És akkor mondtam a nagymamámnak, hogy menjen ki, és meg édesanyámnak, hogy nem fogok meghalni."
(Forrás: Ács G., Pilling J., Zatik I.)

[Karsay István]

HKÉ számszerü jellemzői



Kiváltó okok: 20% operáció, 14% baleset, 8% fulladás, 6% szív, 3% öngyilkos, dominálóan, (de nem kizárólagosan) életveszélyes testi probléma
Észlelések:
99%-ot eltölt a nyugalom érzése, 80% örömöt érez,
77%-nál fény látása, 63% környezetet lát
61% fájdalmak elmúlását és egy kellemes érzés kiterjedését
58% tudat és test között különbséget vesz észre
59% idõérzékelés megszûnt
41% saját testét látja (esetleg szellemtestét is leírja). 61% OBE (testenkívüliség)
32% repülés vízszintes alagúton át (18% lefelé)
38% az alagút végén lévõ fény vonzását és összeolvadást vele, boldogságot és mindentudást
13% zajokat, csilingelést, sóhajtást de dominálóan harmonikus zenét (színeket)
35% az alagút után kultúrájának/vallásának megfelelõ környezetet talál
30% találkozik elhunyt rokonaival
27% vallásának megfelelõ fénylõ személyekkel találkozik
33% egy határt lát (folyó, kapu, kerítés), és érzi, hogy onnan már nincs visszaút
27% prekogníció (jövõbe látás) amelyet egy vallásos lény tesz lehetõvé:
személyes jövõ vagy apokaliptikus képek (ritkábban)
21% látja az életfilmet, teljesen elfelejtett epizódokat
18% negatív benyomásokat is kap, sok pozitív mellett sok negatívat lát/érez vagy pokol-élménye van, démonokat ír le, fenyegetõ érzésvilág veszi körül
Forrás: Schröter-Kunhardt, Heidelberg
Utóhatások: 40% belső; látást kap, mediális lesz, 80% pálfordulás
______________
A Gallup - felmérés szerint az USA-ban a lakosság 30%-a fogadja el a HKÁ-ok tényét.
A lakosság 5%-a került HKÁ-ba. Németországban 4%.
______________
A HKÁ után 10 éven belül öngyilkossági kísérletet hajt végre a felnõttek 4%-a és a gyermekek/fiatalkorúak 21%-a.

Emlékszünk rá, hogy az elektromosságot és a "láthatatlan hullámokat"
milyen mértékben kinevették annak idején?
Az emberrõl való tudásunk hasonlóan gyerekcipõben jár.
Albert Einstein

A halálközeli élmény:
egyike az általunk ismert legerõteljesebb érzelmi és pszichológiai hatással bíró eseményeknek. Akár egyszerõ, akár részletekben gazdag, ez egy olyan élmény, amely jelentõsen megváltoztatja az ember hitét, illetve értékrendjét az élet valóságos és fontos dolgairól. Ezek az élmények számtalan kultúrában és minden évszázadban elõfordulva, életeket változtattak meg, szenteket és politikai hõsöket teremtettek, vallásos és szent iratokat ihlettek, alakították a történelmet.
Nincs két egyforma halálközeli élmény de egy alaptípus felsejlik, amikor az emberek elmondják élményüket. Elõfordulhat a fizikai testbõl való kilépés élménye, sötétségen vagy alagúton való áthaladás, a vallásokban leírt lények illetve elhunyt szeretteik, hozzátartozóik életszerû látása, találkozás egy szeretettel teljes fénnyel vagy félelmetes sötétséggel, az élet fontos eseményeinek újra élése, azok hatásának és jelentõsségének megvilágosodása. Sokan számolnak be különbözõ tájak vagy városok megfigyelésérõl. Gyakran egy határvonal is jelen van, amit nem léphet át az, aki visszatér az életbe. Az élmény érzelmi színezete erős teljes és hosszan tartó. Habár nagyrészük kimondhatatlanul békés és jó érzést kelt, ritkán előfordulnak félelmetes élmények is.
Ezen elemek jelenlétét nem befolyásolni az egyén személyes vagy kulturális háttere. A háttér színesíti azonban az élményről való beszámolás módját- vallásos emberek a hitükhöz kapcsolódó megfogalmazást használnak, a világiak viszont sokkal általánosabb kifejezéseket.
A tények:
Széles körben végzett kutatások szerint a halál közelébe került emberek 35-41%-a fog később halálközeli élményről beszámolni. Ilyen élmények nem csak életveszélyes helyzetben következhetnek be, mint pl. betegség vagy baleset, hanem alvás, mély elmélkedés (ima) vagy meditáció során, erősen felfokozott érzelmi állapotban vagy akár spontán módon is.
A modern technika visszahozhatja az egyént a halál mezsgyéjéről, de nem tudjuk megmondani mi is történik ekkor valójában. Mint minden humán élménynek, a halálközeli élménynek is kétségkívül van egy kiváltó ingere, de jelenleg még nem tudjuk, hogy milyen mechanizmus alapján, hogyan működik. A több, mint tíz elmélet egyike sem ad megegyező magyarázatot.
Azok számára, akik úgy gondolják, hogy csak a fizikális világ valóságos, egy élmény pszichológiai, érzelmi vagy spirituális megközelítése nevetségesnek történhet. A halálközeli élmény létét nem lehet elvetni csupán, mert nincs rá megfelelő; magyarázatunk. Bármi is legyen a halálközeli élmény, az nem újkeletű; és nem lokális jelenség. Valami történik és ez megváltoztatja az illető életét.

[Karsay István]

Egy fuldokló paraélménye és visszahívása

Megingott a csónak, és a lány kizuhant a szabad vízbe. A követkeőket halljuk magától a lánytól:
Még hallottam, hogy azt mondja Feri Zsoltnak: "Nem tud úszni!" A víz alatt voltam, de már nem kapkodtam levegõ után. Mérhetetlen nyugalom szállt meg. Láttam mindent a víz alatt, minden halat, élőlényt, mintha kitágult volna a látószögem. A tó bármely pontjára elláthattam. Ez nagyon meglepett, de leginkább az lepett meg, mikor kiemelkedtem a vízből, és láttam a tehetetlen testemmel viaskodó Zsoltit, aki ki akart húzni onnan.
Sikerült valahogy felhúzniuk a csónakba, és én éreztem mennyire zaklatottak mindketten. Tisztán hallottam: Nyomjuk ki a vizet belőle, próbáljuk újraéleszteni! Láttam a testemet, olyan volt mint egyébként, csak valahogy fényesebb. Fényt láttam magam körül, furcsa áttetsző fényt.
Szóltam nekik, hogy semmi bajom, itt vagyok, de ők nem vettek észre. Kiabáltam, de felém sem fordultak. Akkor azt gondoltam, vajon mi lehet velem a baj, hogy nem látnak engem? Én látom õket, õk pedig ügyet sem vetnek rám, egyre csak a testemmel vannak elfoglalva!
Ekkor vettem észre csak, hogy a vízfelület tükrén állok. Tudtam rajta menni anélkül, hogy bármilyen felületi gyötrödést okoztam volna a víz felszínén. Az okozott igazán meglepetést, amikor kiderült, tudok repülni is. A víztükör rettentő sebességgel száguldott alattam, és gyorsan át is értem a túlsó partra. Ott láttam egy horgászó öreget, egy jókora hal akadt a horgára. Az öreg húzni kezdte a horgászbotját, erre az kettétört. A hal elvitte a másik felét a botnak.
Abban a pillanatban egy óriási lyuk, vagy mi kezdett kialakulni tõlem jobbra a bokroknál. Ezzel egyidõben hallottam, amint Zsolti könyörög nekem, hogy térjek vissza hozzájuk a csónakba. Feri úgy nézett rá, mint aki megkerült. "Kihez beszélsz?! Inkább segíts!" Erre Zsolti az felelte. "Még itt van! Olvastam már ilyenről, most itt van valahol a közelünkben! Talán ha beszélek hozzá még visszatér!" Éreztem, hogy döntenem kell, visszamegyek, vagy elnyelődöm abban az átható lyukban, amely már akkorára nőtt, hogy majdnem elnyelt. Akkor azt mondtam magamnak: "Viszzamegyek."
Hirtelen köhögni, és fuldokolni kezdtem, öklendeztem. Nehezen kinyitottam szemeimet, és láttam, amint a két fiú sír felettem. Néhány óra múlva valamennyire rendbe jöttem, és a parton megemlítettem Zsoltinak, hogy hallottam, amint visszahívott. Először furcsán nézett majd azt kérdezte: "Tehát mégis igaz, láttál minket?" Ezek után elmondtam neki részletesen mindent, amit tapasztaltam, és jólesett, hogy hittek nekem, de akkor döbbentek meg igazán, amikor megkerestük az öreg bácsit, akinek eltörött a horgászbotja.
Azóta mindhárman hiszünk a halál utáni létben, vagy valamiben, ami ott vár minket, ha meg kell halnunk.
Forrás: Árvai Attila Halálközeli élmények magyar földön, 1998.

[Karsay István]

Testenkívüliség a hamburgi autópályán
- Egy vallástalan hívő misztikussá válik -

Ülünk a Siemens cég egy müncheni épületében, kb. 20 komputer között. Mindegyik géprõl egy 10-20 betűs cím beadásával pillanatok alatt akár ezer oldalas szövegeket (fájlokat) tudunk küldeni a Föld túlsó felére. Témánk az eladási árak automatikus kiszámítása. Megfáradunk. Pár percet lazítunk. Munkatársam Claus, a hallgatag, 195 cm-es fiatalember kitűnik a tömegben. Nemcsak termetével, de komoly arcával, nyugodt pillantásával. Megkérdezem, evezett-e ezzel a termetével? Kiderül, hogy nyolcasban regattázott, több versenyt is nyertek. Elmondom, hogy én is sokat eveztem a Dunán. A közös néhai hobbyról való beszélgetés oldja a "munkahelyi légkört". Ezután újabb hobbymról, a parakutatásról, ennek nagy világnézeti, erkölcsi kihatásairól mondok néhány szót.
Ismerem a témát - mondja német kollégám - láttam már magamat 5 méter magasból és nyugodtan szemléltem amikor a kocsim a testemmel az árok felé repül. Pillanatok alatt megváltozott a világnézetem.
Másnap félrehúzódtunk egy sarokba beszélgetni. Az alábbiakat jegyeztem le:
1985-ben, 20 éves koromban történt. A Bréma-Hamburg közötti autópályán Sittersen magasságában 140-160 km/óra sebességgel haladtam, amikor az egyik hátsó kerék defektet kapott. A kocsi még 50-60 méteren keresztül tartotta az irányt, majd kezdett az árok felé haladni. Ezalatt a 1-2 másodperc alatt a következõ történt: egyszercsak 5-6 méter magasságból és 8-10 méterre a kocsi elõtt lebegve láttam az autót, és - feltehetően egy sikoly folytán - a kitátott számat.
Teljesen nyugodt voltam, nem érdekelt az a test. Tudtam hogy az félt, de szinte megvontam a vállamat. Megszólalt bennem egy hang. Nem az én hangom, se férfi, se nõi hangnak nem lehetett mondani. Csupán ezt mondta: most egy baleset lesz, de túl fogod élni, mert még feladataid vannak. Az életet csak Isten adhatja és veheti el.
Hozzá kell tennem, nem neveltek vallásosan. 5-10-szer voltam csak templomban. Tehát nem sulykolták belém az Isten szót. Késõbb se mentem el az egyházakhoz, mert a történelem és egyes személyek ismeretében tudtam, hogy ott emberek saját karrierjüket egyengetik, és olyanról beszélnek, amit igazán nem is tudnak. De évente néhányszor feljött bennem az a gondolat, hogy de jó lenne, ha tényleg létezne Isten és az Ő túlvilága. Az értelmesebbé tenné ezt az életet. Megformáltam egy gondolatot kérés formában és koncentráltam, szinte imaként elmondtam: kérnék egy jelet, hogy van Isten!
Na, most aztán megkaptam a jelet. Én akkor azt hittem, hogy a Hang maga az Isten. No később ezt kielemeztem. Mindenesetre, ebben a 2-3 másodpercben egy nagy belső nyugalmat és békességet éreztem.
Mire a kocsi elérte az árkot és a levegőben megpördült, újra a testemben voltam. Éreztem ahogy az üveg az arcomat éri és záporoznak az "ütések." Ekkor vesztettem el az eszméletemet, tehát semmilyen "adás" nem volt.
Mint kiderült, mögöttem jött az autópályán kocsijával egy orvos, aki a nyaralásból tartott éppen hazafelé. Akkor még nem voltak mobil telefonok, de neki volt egy CB-rádiója, amivel azonnal tudta hívni a helikopteres mentőket. 5-10 perc alatt ott voltak. Az orvos emelt ki a kocsiból. Ekkor tértem magamhoz. Eltört a gerincem, megsérült a lépem és a vesém.
Az operációs asztalon fekve mindent hallottam, de semmit nem éreztem (az orvos utólag azt mondta, hogy ez a nem elég mély altatásnál elõfordul). Szinte nevetnem kellett amikor azt hallottam, hogy "ez úgyis meg fog halni". Én tudtam hogy ezt túlélem!


folyt. köv a történet!

[Karsay István]

Egy évig betegen feküdtem otthon. Ezalatt és az utána lévő hét évben annyira el voltam foglalva magammal és a tanulmányaimmal, hogy - bár gyakran gondoltam arra a napra - mégsem változtatta meg ez az esemény a gondolkodásomat illetve az életemet.
Ekkor szakmai zsákutcába kerültem. Úgy nézett ki, hogy hiába tanultam ki a közgazdaságot és az auditor tevékenységet. Most arra kértem Istent, hogy mutasson nekem utat (most nem jelet kértem).
A rákövetkező napokban egy plakát ötlött a szemembe. Shri Mataji indiai asszony jött Hamburgba és egy egyszerû meditációs technikát oktatott: hogyan lehet napi negyed óra ellazulással a hátgerinc alsó végénél található kundalini energiát a fejtető csakra felé vinni, (ez a Sahaja jóga, nem egyenlõ a kundalini jógával).
Már a tanfolyamon kezdtem éreznie valamit, talán nevezzük úgy, hogy az Isten és az ember összekapcsolódását. Késõbb ez fokozódott. Azóta tudom, hogy létezik egy egészen más világ. Ezt nem magyarázatok alapján tudom, de naponta a gyakorlatok alatt tapasztalom és ez kiegyensúlyozottá tesz.
Szerényen élek, de új szakmám, a szoftver rendszerek tervezése sok országba eljuttat. A munkámat igyekszem precízen végezni, mert ezen a területen a hibákkal sok fájdalmat lehet okozni az embereknek, a program felhasználóinak vagy a kollégáknak. Harminckét évesen nõsültem, most jön a gyerek.
Szerintem ez egy hétköznapi történet, csak sok ember nem veszi észre a jeleket. Nálam talán az elsõ egy markáns jel volt, de a többinél már kezdtem sejteni, hogy a földi véletlen mögött van egy nem erőszakos irányítás vagy rávezetés.
Ha ez az egész élet nincs hiába, akkor a barátunk (barátaink) csak-csak segítenek, hogy a magasabb összefüggések logikájának megfelelően gyúródjunk át egy megfelelő anyagtalan közösségi lénnyé.
Én legalábbis így érzem, de nem tudnék, illetve nem akarnék errõl könyvet írni. Ezt nem lehet magyarázni, különösen pódiumról nem. Az életed hullámzása a könyv, csak elemezd egy kicsit. Néhány gondolatébresztõ könyv persze nem árt. De a gyöngyszemet csak latolgatással, az érzelmi élet fokozásával és az összes gondolat idõnkénti kirekesztésével lehet csak megkapni.
Most már sokat beszéltem. Folytatnunk kell a munkát.
Visszazökkenünk és elveszünk a részletek világában. Ebben az anyagi környezetben szellemünk erősen kötődik testünkhöz, legértékesebb részünket az érzelmet a legrakoncátlanabb, a gondolat bénítja le.
Még jó, hogy a részleg embereivel vállvetve vagy gáncsotvetve, szereplői lehetünk az élet nagy közös színjátékának. Nemcsak a komputer logikájával, de a kollégák értelmi/érzelmi akcióival, zivataraival is küzdünk. Tudjuk, hogy minden villámcsapás formál bennünket, vagy új útszakaszokra taszajt. Amikor én azonban el akarom hárítani a villámot, vagy visszaadni, Claus a bölcs, csupán szelíden mosolyog.

Utóirat: Azóta kiderült, hogy egy kolléga nagy jógás, egy másik pedig megjárta a TM (transzcendentális meditáció) útvesztõit, egy kolléganõ a szellemtani könyveket imádja, és a hivatalban is sikeresen gyógyít kézrátétellel.