Ebben teljesen igazad van, sajnos így tavasz felé én is mindig elcsábulok, hogy keresek valami könnyű megoldást a feleslegek eltüntetésére, de mindig valami visszatart, főleg mások rossz tapasztalatai. Köszi.
Én is szenvedek pár plusz kilótól, de csak olyankor, ha ruhát vásárolok magamnak. Mióta megszültem a két gyermekem, bizony elég nehéz a fogyókúra. Na, jó valljuk be, egyáltalán nem megy. de mit tegyek, ha a család a tésztát szereti? én üljek csorgó nyállal? Mi vagyok én? Mazochista? Így hát maradnak a feleslegek. De azért jó tudni, hogy nem vagyok egyedül.
Ebben teljesen igazad van, sajnos így tavasz felé én is mindig elcsábulok, hogy keresek valami könnyű megoldást a feleslegek eltüntetésére, de mindig valami visszatart, főleg mások rossz tapasztalatai. Köszi.
Én is kaptam hormon tartalú gyógyszereket, hogy teherbe tudjak esni. Nem mondom, megérte. Két, szép gyermek. És természetesen huszonöt kg felesleg. Ez van. Azóta, ha ránézek a süteményre, már hízok, pedig régen kiló számra faltam, és vékony voltam.
Az jó ha valaki elfogadja magát olyannak, amilyen. Én azért ajánlom a fogyókúrát. Majd utána mindenki döntse el, hogy jobb. Szép napot!
Sziasztok. Hát én sem a csontvázak táborát gyarapítom....egy éve még 56-os számozásu ruhákat hordtam, de akkor sem éreztem ugy hogy nekem most el kéne menekülnöm a föld alá és kész vége én már nem vagyok nő. Nem foglalkoztam a sulyommal és kész. Aztán ráébredtek, hogy cukorbeteg vagyok és amiatt kezdtem diétázni (nem tul szigorúan) meg szedek rá gyógyszert és igy minden erőfeszités nélkül leesett rólam jó pár kilo. (kb 30) most már normál méretű ruhákat hordok, sose leszek egy nádszál de nem is akarok. Remekül érzem magam, de ennek semmi köze a kilokhoz lényeg az önmagad elfogadása. (nagy bánatom hogy a nagy fogyás leginkább a melleimet érintette.... )
Hát én tipikusan kishitű dundi voltam világ életemben..Persze a jókedvem sosem hagyott el, de sosem tudtam igazán kinyilni, csak szerető közegben.
Nehezen kötök barátságot, bár nem hiszem, hogy azért mert barátságtalan lennék. Mivel mindig dundi voltam, fogalmam sincs mi a véleménye a sovány embereknek rólunk..Ha abból indulnék ki, ami az én véleményem a soványkákról, akkor feleslegesen paráztam 30 évig![]()
Én dagadt vok,és utálom magam. :'(
"Becsülj meg minden embert, minden teremtményt,akar a növényt is, amely arra tanit, hogy mi a szeretet."
/Stephanie Dowrick/
Sziasztok.
Tegnap láttam egy dokufilmet olyan túlsúlyos emberekrő, akik 250 -500kg-t nyomtak.
Azóta másképp állok hozzá a csekély 130kg-mhoz. Addig, amíg segítség nélkül el tudom látni magam a fürdőszobában, és emelődaru sem kell ahhoz, hogy kikászálódjak az ágyból reggel, nincs nagy baj!
És ha még a ruhászkodás (sok XL) problémáját is megoldom, igazán boldog leszek!
There are currently 2 users browsing this thread. (1 members and 1 guests)