Szerettem kislány lenni, boldogan emlékezem vissza a bakfis koromra. A nővé érésemre, a házasságomra, gyermekeim születésére, nevelésére, majd az unokáim imádatát is megengedte a sorsom. Most már nem vagyok fiatal, mégis élvezem a békés, egymással és saját magammal törődő asszony életét.Abban egyébként nem hiszek, hogy másokért kell élni, szerintem elsősorban éljen mindenki saját magáért, megköszönve minden szép napot. Imádom a Családomat, nem vagyok önző, de így gondolom....
Miért kopna ki azért, mert kevesebb génből áll?
Most találtam egy történetet ami arról szól ,hogy változtatnak meg egy kapcsolatban egy nőt,mert komolytalan ,enyhe túlzásokba esünk,na és?Pedig pont azt szerette
benneha már így nézzük a másikat
"…lassan de biztosan kiölte belőlem a gyereket… Mert nem tetszett neki, hogy az ellentétét látom annak amit ő… Csak azért, mert nem tetszett neki, hogy komolytalanul képes voltam órákon át a természetben, egy fa alatt feküdni, nem törődve másokkal… Csak azért mert nem tetszett neki, hogy én akkoris mosolyogtam, amikor semm okom nem lett volna rá… Csak azért mert a bennem dúló szeretetet úgy fejeztem ki, hogy néha belecsíptem eggyet a karjába…És én hittem neki… Hittem , hogy amit csinálok az komolytalan dolog, és ha folytatom senkinek nem fogok kelleni. Elhittem, hogy bennem van a hiba és dolog amit teszek, megbánt másokat. Főleg őt… Elhittem amikor azt mondta, hogy én megbántom őt, semmibe veszem és gátlástalanul kifigurázom a érzéseit. és közben észre sem veszem. Mert én semmit sem veszek észre ami körülöttem történik. Talán igaza volt… mert én nem foglalkoztam a politikával, a háborúkkal a természeti katasztrófákkal, a globális felmelegedéssel , a tőzsdével,se azzal , hogy épp mit írnak az ujságok… És mikor állást kaptam büszke voltam magamra, hogy képes voltam változni.. Képes voltam felnőni és törődni az embertársaimmal. Hogy megtanultam kezelni a pénzt, hogy letettem a jogsit, és lett egy piros sportkocsim, hogy minden este amikor lefekszek arra gondolok hogy: „igen.. ezaz..”…és a végén de legutolsó sorban megtanultam hazudni és az érzelmeimet elrejteni. Így 40 felé közeledve, sikeres politikusként, rájöttem, hogy nemcsak hogy ki ölte belőlem a kislányt… De egy tömegcikket is gyártott belőlem… És azt is sikerült elérnie, hogy mikor a 14 éves tinédzser lányom, hiúan és segítőkészen, mosolygó arccal azt mondja: „ Anya! nem kell ezt csinálnod…!” – én egyszerűen gondolkodás nélkül rávágom: „Kislányom.. Nőlj már fel végre…!”
Igen el kezd inni egy férfi ,de miért is.....?Miért is?
"Ezért kergetem el, vagy szedem szigorúan ráncba azt a feleséget, aki elábrándozik este. Határokat szabok neki, körülbástyázom a tűzhelyével, a vízforraló edényével meg az aranyozott réztálcával, hogy együttesük segítségével, rajta keresztül, lassanként felfedezzen magának egy felismerhető, megszokott arcot, egy csak itt derülő mosolyt. És számára majd ez jelenti Isten fokozatos megjelenését. Akkor aztán gyermeke hangos sírással kéri, hogy szoptassa meg, a kártolásra váró gyapjú ingerelni fogja az ujjait, a parázs pedig követelni a neki kijáró gerjesztést. És ettől fogva már fogolyuk lesz, hajlandó szolgálni őket. Én az vagyok, aki urnát épít az illat köré, hogy ne szálljon el. Én az aprólékos munka vagyok, amely nagyra növeli a gyümölcsöt. Az vagyok, aki kényszeríti az asszonyt, hogy arcot öltsön magára és létezzen, hogy aztán később az ő nevében Istennek ne egy ilyen szélben szertefoszló gyenge sóhajt adjak át, hanem odaadó buzgalmat, gyengéd szeretetet, egyéni szenvedést..."
Szeretem a nőket
Tisztelet
Utoljára Katalin/Anyoka módosította 2010-10-12, 12:19 AM-kor Oka: összevonás
There are currently 1 users browsing this thread. (0 members and 1 guests)