Nem is értem hogyan lehet külön kasszán élni, ha a pénz egyáltalán téma és számít akkor mitől közös az egész?
Sziasztok.
Én ezt el képzelni sem tudom,hogyna lehetne megoldani.
Nállunk amióta együtt élünk közös minden kiadás.Minden pénzünk bevételünk egy számlára fut be.És mindketten rendelkezünk belőlle amire jónak látjuk.
Nem is értem hogyan lehet külön kasszán élni, ha a pénz egyáltalán téma és számít akkor mitől közös az egész?
A külön kassza nálunk csak külön pénztárcát jelent, de egy a forrás.
Nagyon jó dolog a közös kassza, mindaddig amíg el nem váltok! Na, akkor aztán lehet agyalni, ki, milyen jól járt! Vagy mégsem!
Jó a téma, egy pár beírással ezelőtti vélemény a szimpatikus, a közös költségek közösen vannak fizetve, azon felül mindenki saját költéseit intézi, ha jön a gyerek akkor viszont a teljes közös kassza.....
Bár még házasságig nem jutottam de én is azt a megoldást pártolom amit mi is alkalmazunk: van egy közös számla amelyre mindketten teszünk havonta egy összeget, ebből rendezzük a közös dolgainkat. A többiről ki-ki maga rendelkezik (bár általában úgy is együtt költjük el...)
szerintem nem a penzen van a lenyeg a kulon kasza dologgal hanem, azon amit jelkepez.
a hazassag csaladot kozosseget jelent ahol mindent megosztunk, ketten formalunk egy egeszet, szerintem a kulon kasszae csorbitja ezt az egeszet, de azert lehet van akinel mukodik
Sziasztok
Szerintem a külön kassza doog abszolut rendben van ha együtt vagytok, a párkapcsolatomban is érvényesül ez a szabály. Mindenki gazdálkodik a saját pénzével, de azért szoktunk fizetni egymás helyett is.
Közös kasszán vagyunk és ez van jól.
Az én családomban a nagyszüleim külön kasszán voltak, és megvolt a felosztás, hogy ki mit fizet. (Sosem kérdeztem őket erről, úgyhogy nem tudom, pontosan hogyan osztották el, de boldogultak.) Persze ők még egészen más típusú kapcsolatban éltek.
A szüleim közös kasszán vannak, ahogy a párom szülei is, akiknél sajnos megoldhatatlan is lenne a külön kassza, fel sem merülhet az ötlet, mivel van egy sérült gyerek a családban, akivel a párom édesanyja állandóan otthon kell hogy legyen, amit pedig mindezért az államtól kap, az még egy ember ellátására is kevés lenne, nemhogy egy fél családéra.
Mi magunk csak most bontogatjuk a szárnyainkat, a párom még tanul, én dolgozom, így egyelőre nálunk is furcsa lenne a külön kassza. Igaz, hogy jelen pillanatban még a párom alig tud hozzáadni valamit és gyakorlatilag én tartom el kettőnket azon kívül, amit a szülők arányosan segítenek mindkét oldalról, viszont szerintem zavaróbb lenne az, ha én már a magam lábán állnék többé-kevésbé, ő viszont még a szüleibe akarna kapaszkodni helyettem. Tehát én még ebben a felemás, az én "káromra" menő helyzetben is jobbnak érzem a közös kasszát, hosszú távon pedig mindenképpen.
Persze ez az én szubjektív véleményem (a miénk, a párommal együtt), hiszen mi ilyen környezetből jöttünk, ezt láttuk, ezt tanultuk. Ha valaki mást tanult meg, máshoz szokott hozzá, máshogy képzeli el a dolgok mechanikáját, az még nem feltétlenül a bizalmatlanság vagy a távolság jele, attól még a kapcsolat maga lehet ugyanolyan bensőséges és jó.
Utoljára Zivatar85 módosította 2010-01-10, 04:06 AM-kor Oka: elírás
There are currently 1 users browsing this thread. (0 members and 1 guests)