Eddig csak figyeltem a prána nadit, kóstolgattam. Most hétvégén voltam 3-ason, a mesterin.
Már előtte tudtam, hogy megváltozik az életem, és mondhatom, hogy tényleg...
Több gátló dolog történt velem, a felkészülés egy hónapja alatt, de megcsináltam. Kihívás és próbatétel az egész. Ahogy egyik társam mondta, az igazi tudás 3-nál kezdődik. Te jó ég, mi jöhet még?
Mélységesen tisztelem a tibeti népet, hogy évezredeken keresztül, hányattatások között meg tudta őrizni ezt a tudást, bárhonnan származik, hogy egyszerű és tudatos (nem megvezetett) életet él, melyben mindennapi dolog a tradíció.
(Bár nem tanítják, gyanítom, hogy nem földi eredetű.)
Egyébként a kövekről annyit hallottam, hogy ha illetéktelen fogja meg elenyészik és attól is függ a léte, hogy aki kapta hogyan fejlődik. Lehetséges, hogy akinek eltűnik, valamit nem jól csinált, megállt, visszafejlődött...