Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

[sünbalázs]

az enyeemek kedvence a Csiga-biga neene volt, ha valaki segit, hogyan lehet eekezetet gyaartani aneelkül, hogy kiirnŕ (grave), szivesen elkuldom

Gazdag Erzsébet: Csigabiga néne


Körülnézett háza táján
Csigabiga néne.
"Közeledik már az ünnep,
meszelni is kéne!"

Meszet oltott egy csöbörben,
s kimeszelte házát.
Olyan fehér, olyan tiszta,
nem találni párját.

Megbámulja, megcsodálja
egész erdő népe,
s háza előtt örvendezik
Csigabiga néne.

[Taberuska]

Csöndbarát

A csönd az én
jó barátom,
ha keresem
nem találom....

Éjjel ha már
nem keresem,
észrevétlen
itt van velem...

Napok

Hétfőn
Ragyog a nap fénylőn
Kedden
köd van heti renden
Szerdán
felmászom a létrán,
és ha csöpög az eső,
esernyőt húzok elő..
Szép harmatos csütörtökön
madár leszek,messze szököm,
visszatérni sohasem
fogok hej..csak pénteken.
Szél lopja a kalapom,
visszaszerzem szombaton.
Szép vasárnap pihenek,
álomágyból fényt veszek
fénylő párnahegyek között
legszebb álmod én leszek....

[V_Ibolya]

Bálint Ágnes: Én vagyok a Tévé-Maci

[V_Ibolya]

Vlagyimir Szutyejev: A négy kis ezermester

Erdő szélén állt egy fatuskó, a tuskón egy házikó. Ebben a házikóban lakik Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska - Aranytaréj - Kakaska.
Elmentek egyszer az erdőbe gombászni, virágot szedni, rőzsét gyűjteni, bogyót eszegetni.
Mentek, mentek az erdőben, és kiértek egy tisztásra. Körülnéztek, hát látják ám, hogy egy üres, gazdátlan szekér áll a tisztás közepén. Üres, gazdátlan szekér, annyi bizonyos, de azért nem akármilyen egy szekér ám az ! Minden kereke más és más: az egyik egy icike-picike kis kerék, a másik már nagyobbacska; a harmadik amolyan se nem kicsi, se nem nagy; a negyedik meg a legeslegnagyobb. A szekér réges-rég ott állhatott már, a gombák is előbújtak alóla. Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska csak álltak, álltak a szekér előtt, bámulták, és tátott szájjal álmélkodtak. Egyszerre csak előugrik egy nyúl a bokorból, ő is nézi, kacarászik.
- Tiéd ez a szekér ? - kérdik a Nyúltól.
- Nem, ez a Medve szekere. Csinálta, csinálgatta egy ideig, de nem jutott a végire, hát kihajította. Azóta is itt áll.

-Hát akkor fogjuk meg, és vigyük haza ezt a szekeret! - mondta Sünike. - elkél majd a háztartásban.

- Úgy van, vigyük haza ! - helyeseltek a többiek.
Nekiláttak hát mindnyájan, nyomták, lökték, taszigálták a szekeret, de az bizony nem mozdult. Húzták-vonták előre-hátra. A szekér meg hol jobbra dőlt, hol balra. Hepehupás, rossz az út is, itt egy gödör, ott egy bucka.
A Nyúl kacag, hahótázik, majd megpukkad nevettében:
- Ki-hi-hi-hi-ne-he-he-hek is kell egy ilyen vacak, ha-ha-ha-ha-hasznavehetetlen szekér ! Mind a négyen elfáradtak, de sajnálták volna otthagyni - elkél majd a háztartásban.

Megint csak Sünike hozakodott elő valamivel:
- Hát akkor vigyük haza csak a kerekeket !
- Úgy van ! Gyerünk, igyekezzünk !

Leszerelték a szekérről a kerekeket, és hazagurították őket. Legyecske az icike-picike kis kereket, Sünike a nagyobbacskát, a kis Béka a se nem kicsi, se nem nagyot. Kakaska pedig felpattant a legeslegnagyobb kerékre, szaporán rakosgatta a lábait, csattogtatta szárnyait, és azt kiabálta:
- Kukurikúú !
A Nyúl nevette őket.
- Micsoda csodabogarak, különféle kerekekkel karikáznak hazafelé !
Ezalatt a Legyecske, a kis Béka, Sünike meg Kakaska erősen gondolkodóba estek: most aztán mihez kezdjenek velük?
- Én már tudom ! - szólalt meg Legyecske; azzal fogta az icike-picike kis kereket és egy irinyó-pirinyó kis rokkát csinált belőle.
Sünike kitalálta: ha két kis botot erősít a saját kerekéhez, talicska lesz belőle.
- Én is kifundáltam ám valamit ! - brekegte a kis Béka, és a se nem kicsi, se nem nagy kereket a kútra szerelte, hogy könnyebben lehessen vizet húzni.

Kakaska pedig a legeslegnagyobb kereket a patak vizébe eresztette, sok-sok követ hordott oda mellé, és épített egy malmot.
Mindegyik keréknek hasznát vették a háztartásban. Legyecske fonalat fon a rokkán, a kis Béka vizet hord a kútról, öntözi a kertet, Sünike gombát, bogyót, rőzsét szállít az erdőből talicskáján. Kakaska meg lisztet őröl a malomban.
Egyszer aztán elment hozzájuk a Nyúl megnézni, hogy élnek, mit csinálnak. És úgy fogadták, mint egy kedves vendéget szokás. Legyecske kesztyűt kötött neki,a kis Béka sárgarépával kínálta, Sünike - gombával és különféle bogyókkal, Kakaska meg töltött lepénnyel és túrós táskával. Elszégyellte magát a Nyúl.
- Bocsássatok meg nekem - mondta. Kinevettelek benneteket, de most már látom, hogy akik ilyen ügyesek és leleményesek, mint ti vagytok, azoknak kis kerék, nagy kerék egyaránt hasznot hajthat.

[csipkebogyo]

Sziasztok!

Jakab Zsolt dalait keresem. Tudom, hogy Csipkebogyó egyszer már feltette, de azok nem elérhetőek. Ha valakinek megvan legyen szíves, tegye fel.

Köszi.

Jakab Zsolt - Ábrahám nagyapám

Jakab Zsolt - Vigyazz ram!

Jakab Zsolt - Dínóm Dánom

[ildikóapr1]

C G

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
G C

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
F
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
C
másoknak is mutasd ezt meg!
G C
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
És aztán ami eszedbe jut: dobbants nagyokat,
forgasd a szemed, forgasd a fejed stb.

[ildikóapr1]

Csicseriborsó, bab, lencse,
Fekete szemű menyecske,
Ne menj haza este,
Mert megles a kecske,
Pattantyú.

[csipkebogyo]

A csengőhangú királylány

[csipkebogyo]

NYELVTÖRŐK

Gyorsan mondd utánunk


Osztom, szorzom, szorzom, osztom,
Mondom mondom, el nem rontom,

Szorzom, osztom, osztom, szorzom,
Csetlem – botlom, mégis mondom!

Bálna ül a bárkában,
Borozgatva bújában,

Bánatában ordibál:
Elmaradt a bálnabál!

még gyorsabban....

Kelep Gólya kelepelget
Kalap Harkály kalapálgat.
Tehetetlen Töhötöm szól:

-Ki kelepel telhetetlen?
Kellemetlen Kelemen meg:
-Ki kalapál rendületlen?

Százlábúék százan vannak,
Százlábúné százat sóhajt:

-Százszor száz zoknit kell venni,
Szinte száz megy iskolába,
Százszor száz: tízezer zokni!!!

[csipkebogyo]

Mirmidonna, a hernyólány

A hernyók birodalmát hernyóemlékezet-óta mindig a szürkesáskák háborgatták. A harcoknak se vége se hossza nem volt, és mindkét oldal sokat veszített és sokat szenvedett.
A zöld hernyók őseiktől örökölték, és uralták a hatalmas almaültetvényt, a szomszédos birs- és körteültetvény pedig a szürkesáskáké volt. De a sáskák évről-évre szaporodtak és a saját gyümölcsöseik már nem bírták etetni a szapora sáskanépet. Ezért a szürkesáskák időnként lerohanták a szomszédos területeket és csonkig lerágták a fákat, az utolsó szál levelet is megették. A zöld hernyók azonban gondosan kikerülték a virágbimbókat, levéltartalékokat is bőven hagytak a fákon, így aztán az ő kertjük mindig zöld volt. De éppen ez vonzotta oda a sáskákat.



Bimbóvár, a hernyók főhadiszállása ott tornyosult az almáskert közepén. Minden családnak volt egy kis menedékhelye a vár falai mögött. A lárvákat is ott nevelték közösen egy hatalmas teremben, hogy minél nagyobb biztonságban legyenek. A hernyódajkák zöld levél – pólyákba csombolygatták a kis hernyócsecsemőket, nehogy megfázzanak.




Mirmidonna, a hernyókirálylány túlságosan fiatal és tapasztalatlan volt ahhoz, hogy egyedül kormányozza a birodalmat. A szülei ugyanis, az öreg király meg a királynő a csatatéren vesztették életüket, a sáskák elleni utolsó ütközetben. De nemcsak ők estek el, hanem Ösvényjáró Hetvenláb Ezredes is odaveszett, a hosszú és éles sáskaszuronyok végeztek vele.

Perszehogy az Ezredesnek nem volt pont hetven lába, de a hernyók erőssége mégiscsak a sok láb volt. Ez tette verhetetlenekké őket. A sáskák hiába tudtak ugrani, mert a hernyóknál úgyis hamarabb elfáradtak nagy erőlködésükben.

Így az ezredes hernyók a lábuk számából eredő, rangjuknak megfelelő hangzatos neveket viseltek. Általában húsznál nagyobb páros számokat tartalmaztak a nevek, amelyeket a „- láb” végződés követett. A számok kettesével növekedtek, attól függően, hogy gazdájuk hány győztes csatában vett részt, és hogy ott milyen érdemeket szerzett. Ösvényjáró Hetvenláb harmincöt rangjelzést viselt az egyik vállán is meg a másikon is. Mindezidáig ő volt az egyetlen, aki a hetvenes számot elérte.

Szülei halála után Mirmidonna minden percét együtt töltötte a három algenerálissal meg a tizenkét tanácsossal, és állandóan azon tanakodtak, hogyan menthetnék meg az országot a szürkesáskáktól. De most is, mint mindig, három óra már eltelt és még a rangjelzéseik számáról vitatkoztak az egybegyűltek. A három generális, Könnyenlépő- meg Gyorsanfutó Huszonkétláb és Mindentudó Huszonnégyláb azt állították, hogy a legutóbbi csatában is sok új lábrangot szereztek, de a megfigyelő állásokba helyezett cserebogarak lepottyantak a fákról, és így nem jegyzetelhették a dicsőséges, elévülhetetlen tetteiket.......



A mese folytatása a csatolásban.....