Meghökkentő mesék, történések nőkről és férfiakról.

[EDIT-TIDE]

Ne ijedjen meg,majd en beszelek a kivancsisaggal(jol ismerem)hogy halassza el a mostani kutatofurasait. A kivancsisagrol nemreg tudakozodtam,ugy hallottam oregit.Ugy erzem jobb ha tavoltarsa magat Tole.

Segitokeszsege meghato De fel kell hivnom figyelmet, hogy a temaval kapcsolatos velemenyeket varunk. Ugy hogy valaszolni de gyorsan

[Amigo]

Segitokeszsege meghato De fel kell hivnom figyelmet, hogy a temaval kapcsolatos velemenyeket varunk. Ugy hogy valaszolni de gyorsan

Mivel idom,nem maradt,igy a mai valasz elmaradt.

[Puszedliufo]

Olyan története nincs valakinek, aminek a végén senki sem szenved?

[demi]

Olyan története nincs valakinek, aminek a végén senki sem szenved?

Talán a filmgyárak polcain

[Rinka]

A Nő nap mint nap félve ment el reggel otthonról. olyan érzése volt, a közösség kivetette magából. Az egyelen ember, akit pici kora óta ismert, akihez húzódhatott volna vigaszért, nap mint nap hátat fordított neki.
Pedig mindent megtett azért, hogy a Férfi kicsit több barátságot mutasson iránta. Tudta, hogy az szereti az édességet, ezért minden nap megosztotta vele a süteményét. Az befalta szótlanul, és máris hátat fordított. Tegnap meg is ütötte. Még ma is megdajdul az arca, ha eszébe jut az emlék.Ma virágot visz a Férfinak, itt a kertben szakította a rózsát.
Gyorsan átöltözött, szemei máris a nagy Őt keresték. Ott van, szerencsére. Már félt, hogy ma nem jön, mert tegnap eléggé köhögött. Szelíden mosolyogva nyútotta át a rózsát. Az csak végigmérte, majd hátat fordított, a rózsát a földre dobva. A nő elsírta magát bánatában. És ez hatott....
A férfi odadugta hozzá az arcát, egészen közel...Belebámult a szemeibe...A Férfi végigsimított a hátán, majd segített felállni a földről, ahol eddig zokogott. Aznap már együtt mentek hazafelé. A két anyuka ment az út két szélén; középpen vezették a két, egymás kezét fogó kis emberpalántát.

Ez kicsit vidámabb?

[Puszedliufo]

Igen, ez sokkal jobban tetszik

Huh,majd én is leírok egyet

[demi]

Fiatalok voltak és vidámak. Együtt lógtak nap, mint nap suli után. Aztán egyszer egy közös buli alkalmával, mint férfi s nő tekintettek egymásra. Új érzések gyúltak a szívekben. Másfél évig tartott, majd közösen döntöttek a szakítás mellett. A lányból feleség, a fiúból férj lett. Kezdetben mindketten felhőtlen, boldog házasságban éltek. A nőnek született egy egészséges kislánya s egy sérült fia. Itt kezdődtek a gondok a házasságában. A férje türelmetlen, munkába menekülővé vált. Kis idő múlva kiderült, barátnője van. Elváltak. Több éves magány köszöntött a nőre, míg egy szép napon találkozott egykori szerelmével. Mennyire más lett! Megőszült, é testessé vált, de a szeme! Igen a szeme még mindig ugyanaz a mosolygós szempár. Beszélgettek. Kiderült a férfi házassága is zátonyra futott s már évek óta egyedül él. A gyermekek már felnőttek, csak a nőnek maradt a háztartásában a sérült, örökre gyermek fiú. Újra és újra találkoztak. Egy napon pedig igen, megtörtént, hogy a férfi közelebb hajolt és a szájába suttogta: Emlékszel? És megcsókolta. Úgy ahogyan csak ő csókolt, gyengéden, finoman ízlelve a csók varázsát. Ennek már három éve (de lehet, hogy négy). Ha találkozom a nővel, sohasem felejti el megjegyezni: Csak vele tudok boldog lenni!
A férfi elfogadta a sérült gyermeket. Együtt járnak kirándulni, korcsolyázni, nyaralni. Egyszerűen fogalmazva: szépen élnek.
Kívánom, hogy még sok-sok éven át halljam a nőtől a már megszokott mondatot: Csak vele tudok boldog lenni!

Puszedliufo!
Ez már jobb?

[Puszedliufo]

Szuper Ezek már jobban tetszenek

[elvira]

ez egy csodálatos történet Demi...könnyeim potyognak!

[Puszedliufo]

vannak még csodák elvim