Kanadai Magyar Kultúrközpont - programok, hirek, informaciok

[Pufi]

Kedves mis, szeretem az idealistakat meg akkor is ha jomagam inkabb optimista realistanak tartom magamat. Az almodozasaimat altalaban a munkamban elem ki. Igy volt ez a szinhazzal is es igy van ez a TVvel is. Egyebkent nezd meg a jan 9 musorom es akkor lathatod gyakorlatban is amit most meselek (www.kmtv.ca).

Ami a kozponti gondod arra talan azt tudnam mondani ilyen az ember, vagy vannak ilyen emberek is. Olvasd csak el itt az egyik utolso beirast. Mennyi gyanakvas es kioktatas van benne? Ket mondat az egesz. S utanna odateszi Innen indul a dolog. Ebbe nottunk fel s ebbol nehez kitorni meg akkor is amikor mar eveket eltunk itt. De remeny azert van.

Amit kerdetel, hogy barmit feltesz az ember ket harom valasz utan politikai acsarkodas lesz belole, ez sajnos igaz. Nem tudom megvalaszolni Neked, illetve amit valaszolhatnek, az ujabb vitakat gerjesztene a hozzaszolasok helyett. Azzal egyutt az ide beirok nagyreszenek az a baja, hogy helyismeret nelkul teszik es ugy teljesen masrol szol a dolog. A Magyar Haz egy hosszu mese es a jelene nagyon erosen a multjanak a fuggvenye.

[mis]

Pufi, Téged elég sokat olvaslak. Talán nagyjából tudom azt is, mit akarnál mondani.
Te azt mondod: remény?, az nálam már nem létezik.

Most végérvenyesen befejezem...........

[starter]

Nem is értem pontosan, miről is lenne érdemes itt beszélni: múltró, jelenről vagy a jövőről? Én már mind a három variációban írtam néhány gondolatot.

Most ha sorravesszük, kiket látnánk szívesen a Magyar Házban:



Erdélyi Rózsa énekművész - Psota Irén a Nemzet ünnepelt sztárja, minden magyar Psotája - valamint Sass József


Erdélyi Rózsa itt él Torontóban, kitűnő művész. Mindenki szeretettel emlékszik rá és szívesen hallgatja elragadó dalait.

Egyszer régen, még a barátságunk elején elmeséltem Rózsának az én kapcsolatom és kötődésem az erdélyi népi művészetekhez. Huszonéves voltam, amikor lázasan kutattam a népi eredet és kultúra után. Ezzel kapcsolatban gyűjtöttem mindent, amire csak rátaláltam. Így sikerült szert tennem egy egészen takaros, hímzett és kigyöngyözött kalotaszegi férfi ujjasra. Alig tudtam összehozni a rávalót, de végül sikerült és megvehettem. Attól kezdve ez lett a viseletem télen és nyáron, mindenhová ebben mentem hosszú évekig én, a pesti srác, az aszfaltkoptató. Akkor még csodabogárnak néztek emiatt az emberek, nem volt egy mindennapi látvány Pesten a bőrszegésű, kis rézarikákkal kivert ujjú viselet mifelénk. Számtalanszor rácsodálkoztak és megkérdezték az idegenek az eredetét utcán és villamoson - és én ilyenkor boldogan meséltem Erdélyről és a művészetükről. Tudom, nem sok, de ennyit sikerült tennem akkoriban.

Azóta is melengeti Rózsa szívét ez a kis történet - mint az enyémet is.



Psota Irén egyike a legkiválóbbaknak, elragadó egyéniség. Sokszor láttam színpadon, felejthetetlen.


Sass József azt hiszem, nem kell különösebben bemutatni, mindenki ismeri múltját és jelenét. Egyszer láttam egy előadáson.




Van valaki, aki folytatja? Kit szeretnétek látni a Magyar Házban?


* Az ujjas még most is megvan. Amikor elhagytam Magyarországot, rábíztam apámra, bezárva egy vaspántos faládába a régi kincseim közé ... Otthon vár rám.

[rajon Go]

Csatoltam egy képet a művésznőről, ami az előadás alatt készült.

Csatolhatok én is? Megérkezett az első kép a tengeren innenre a Zenegérről (ami Kilyén Ilka műsora előtt volt vasárnap)...

[rajon Go]

[Pufi]

Valójában változtak a szempontok amelynek alapján összeállitható egy mai műsor. Érdekesség kedvéért mondom, hogy pl a cigányzenekar nem kellett. Biztos bukás volt Torontóban, vidéken meg siker. Nagy dilema.
S aztán érdekes megfigyelni az 56-os izlést. (És azért még nem lehet őket leirni, ma is a legaktivabbak). Honnan jöttek el? A jampi korszakból. Vastagtalpu cipő, csőnadrág, na meg Elvis Presley, Little Richarcd stb... A rock and roll világából. Még ma is ha megszólal egy rock felállnak táncolni, kidobóst táncolnak. Ebben volt pl s Fenyő sikerének titka.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a válogatásnál millió egy szempont van. S amikor a nagy elhatározás megszületik, jönnek az alkuk. Sajnos ma otthon elszabadultak a gázsik itt viszont kevesebb lett a közönség és még ma sem lehet 30 dollárnál többet kérni egy jegyért. S amikor énekesekről beszélünk vannak akik nem jönnek banda nélkül. Az akkor már 5 ember. Közel 5 ezer dollár a repülőjegy, szálloda 3 szoba naponta minimum 200. 5 napot kell ültetni a csapatot, hogy 2x dolgozzon. A gázsi minimum 4000 dollár + hirdetés s már 12000 dollár körül járunk, az pedig 400 eladott jegyet emészt meg. Igy van a realitás és az álmodozás. Nem könnyű, de vannak megoldások.

[Pufi]

Volt itt pár művész korábban is Koltay, Sinkovits, Mácsai, Zorán stb

[FiFike]

Jokat nevetek mert meddo vita , foleg olyanokkal akik nincsenek tisztaba a MH.i helyzettel . Tobb mint 30 eve rago0dunk ezen es nincs megoldas . Valoban erdekes visszaolvasni es reszben felesleges Hisz az igazsagrol irni nem szabad mert .......tekintettel vagyok mindenkire
Pufikam amirol Te beszelsz azok nem magyar hazi rendezvenyek voltak .
Zsolt azota sem hozott sok musort a Mhazba amiota kulturos kinevezest kapott . Ugy latom mindenki fujja a magaet es senki nem erti a lenyeget . Itt maganerdek van es nincs kozerdek !
Kivancsi lennek , hogy a vasarnapi musor bevetele kinek a zsebebe ment ??????????????
Itt csoportok vannak , egyesuletek akik "csak" hasznaljak a M.H.t . Ha jol megegyeznek akkor terembert fizetnek . Ok a sajat zsebukre "dolgoznak" , probaljak onmagukat fenntartani . Ebbol nem lehet a hazat javitani !
A mostani vezetoseg probalkozik gala-bal stb. de ez nem a nyugdijasok es a normalis foldihalandok zsebehez volt meretezve . Igy hallottam azoktol akik szerettek volna resztvenni .

[starter]

Fifike !!

[starter]

A Koltay est ( h... helyesen írva Koltai Róbert) nekem is nagyon tetszett és rengeteg tapssal ünnepelte a hálás közönség - elmennék újra, ha itt lesz előadása. Abban nem vagyok biztos, hogy járt-e a Magyar Házban, de ha legközelebb ott fog fellépni, lehet, hogy feladom az elveimet - és én is ott leszek.

*Koltai Róbert műsora után, az est végén majdnem leugrottam az erkélyről, amikor az adakozásról, a nemes célokról, a hatalmas áldozatokról, a szörnyű (kanadai) gyötrődésekről kaptunk egy hosszú monológ-ráadást útravalóul ...

Persze Koltai Róbert ezalatt ott kinnt a színpadon már csak hosszasan feszengett szótlanul, lesütött szemekkel ...
Így lett vége az estnek.