Mi a Halál és szükség van e rá ????

[alberth]

Természetesen jobbá kell tenni önmagunkat, ez a nehezebb, rosszabbá pofonegyszerű. És természetesen a belső világra gondoltam, ami nem azonos a mikrokozmosszal, hanem egy spirituális út, ami megint csak nem azonos a spiritiszta szeánszokkal.
Úgy látom, te még keresed az utad, talán azért érted félre mások üzeneteit. Persze az üzenetekből szavakat, részeket is ki lehet ragadni, de így elvész a lényeg.
Végül, ha úgy érzed, jó vagy, tedd még jobbá, majd a legjobbá önmagad. Ezt úgy nevezik, öntúlszárnyalás. Isten helyében te sem érnéd be kevesebbel.

Mindenki választhat, milyen utat jár. Van, akinek sorsa determinálja ezt. Az útkeresés is maga az út. Aki keres az talál is. De nem mindig a széles út az üdvös. Vannak egyéni ösvények is, vagy gázlók a folyón. Én egyébként ismertem belső útkeresőt és spiritisztát is. Nehogy azt hidd hogy olyan nagy a különbség. Egy emberben is meglehet e kettő.
Nem érzem magam jónak és ez a jó, mert mert fejlődést generál. Egyébként is mindenben nem lehet jó az ember. De ha a jószándék megvan, az már valami. Legjobb meg sosem lehetnék, mert az ember legnagyobb kritikusa saját maga. Öntúlszárnyalás? Az úgy hangzik, mint ami ideiglenes. Fejlődjünk úgy, hogy az állandó énünk biztos szintje maradjon! Én nem értem félre mások üzeneteit, hanem érdekel a sablon-kijelentések mögött megbúvó egyéni gondolatvilág. Ezért időnként provokatívan szólok hozzá a dolgokhoz! Ez is az ,,útkeresés" része.

[alberth]

Kedves Fórum Sorstársaim .
Mivel látom ,hogy sokan közületek a szellemvilággal kapcsolatban jelentős ismeretekre tettek szert .
A következő kérdésekkel fordulok hozzátok :
Ugye alapfelállás az ,hogy a test meghal az anyag elbomlik, átalakul. Elhagyja a sejteket az összetartó energia és információ és a test alkotó elemeire esik szét .
A szellem pedig elhagyja a testet és oda távozik ahol a szellemek gyülekeznek. Ezt nem lehet tudni , hogy hol lehet de feltételezem , hogy egy téren és időn kívüli dimenzióban , valahol ott ahol maga az Isten is van .
Ez jól hangzik , de egy dolog nem hagy nyugodni . Elég sokat olvastam pszichológiával és agybiológiával foglalkozó műveket , sőt magam is többször találkoztam agysérült emberekkel. És ezen ismeretek birtokában több kérdés is felvetődik . Például egy 16 éve kómában fekvő embernek hol lehet a szelleme?? Vagy a végleges kómában levőket vajon akkor hagyja el a szellem amikor kómába esnek vagy amikor a testük leáll, illetve leállítják?? Azoknak az embereknek akiknek agysérülésük következményeképpen az agyműködés jelentős része véglegesen kiesik a működésből, az emlékeik és az énjük jelentős része elveszik és jól láthatóan megváltozik az alaptermészetük és a viselkedésük , azoknak vajon csak a fele szellemük távozott el és a másik fele ott maradt? És a végleges halálnál lehet ,hogy a két szellemfél egyesülni fog ?
Vagy azok a konkrét kimutatható fizikális agyi elváltozásban szenvedők , akiknek 2,4,15,.... személyiségük van, azoknak melyik az igazi személyiségük az igazi szellemük, és amíg a többi nincs ott addig hol lehet , és hogy képes egyik pillanatról a másikra előkerülni ?? De vannak olyan esetek is amikor egy homlok vagy halántéklebeny sérülés következtében teljesen kiesik a rövidtávú memória , ezekkel az emberekkel szinte lehetetlen kommunikálni mert ami két perce volt arra már nem emlékeznek , szóval ezeknek az embereknek a szellemei sérült vagy csak rész szellemek lehetnek ???
Szóval kérdés kérdés hátán .
Nagyon örülnék ha valaki legalább részben megnyugtató de egyben logikus válasszal tudna szolgálni ezekkel a kérdésekre.
Köszi: KAJMI

Az ilyen okos és részletes kérdéseket szeretem. Én is valahogy így tenném fel ezeket a kérdéseket. Szerintem sokkal lényegesebbek, mint az hogy legtöbb vallás az üdvösségről és a kárhozatról papol. Nyilván neked sem lennének ilyen kérdéseid, ha megnyugtatót tudnának mondani azoknak is, akik gondolkodnak és kíváncsiak. A te kérdéseidre a mindennapi ember ezer évek óta keresi a választ!

[Szilvike]

Hm...Fájdalmas elveszíteni valakit,akit szerettünk.Túlélni még rosszabb.

[Mira*]

Kajmi írta: "A szellem pedig elhagyja a testet és oda távozik ahol a szellemek gyülekeznek. Ezt nem lehet tudni , hogy hol lehet de feltételezem , hogy egy téren és időn kívüli dimenzióban , valahol ott ahol maga az Isten is van."



Ezzel kapcsolatban az általam tanultak és végiggondoltak alapján a lényeg, hogy ha az örökéletű "valamit", a MAG-unkat keressük magunkban, akkor meg kell állapítanunk, hogy
- nem vagyok azonos a testemmel (hiszen, mint sajátomra gondolok rá)
- nem vagyok azonos az érzelmeimmel (hiszen én vagyok és percenként mást és másként érzek, változnak az érzelmeim)
- nem vagyok azonos az értelmemmel, az agyammal, a szellememmel (mert ezzel gondolkodom)


Akkor ki az az "ÉN"?
Kell lennie bennem valaminek, ami örökéletű, gondolkodni, érezni, emlékezni tud és vágyik a tökéletességre, teljességre. Tehát tudat vagyok, amit isteni-én-nek, felsőbbrendű énnek neveznek, ami téren és időn kívül létezik. Emberi ésszel nem fogható fel, viszont lelki fejlettségünk szerint megmutatkozhat. Emlékszem Shirley MacLane írta egyik könyvében, hogy amikor találkozott a felsőbbrendű énjével térdre esett előtte.


Amennyiben az isteni-énünk, tudat, akkor a lélek egy életre szól, aki működteti a testet és csak az egy életre szóló feladatokat tárolja és hozza le a földi életbe. (Ha másként lenne, nem tudnánk földi feladatainkat teljesíteni.) Amikor meghalunk, a lélek asztrális része elenyészik, a megélt, megtapasztalt érzelmek, a szeretet eszenciáját beolvasztjuk az örök Énünkbe, a magasabbrendű tudatunkba, amely eddig fizikai testként tapasztalta meg – mert másként nem tudta – az érzelmeket és gyűjtött tapasztalatokat. Ahogy ez az isteni-énünk egyre tágul és egyre több mindent fogad magába, úgy válik egyre nagyobb térben teremtővé, és funkcionál az Egyetlen-Teremtő részeként.

A magasabbrendű tudat akkor születik újra, amikor akar, új testetöltésére, az új feladatokkal, egy új lelket alkot. Ekkor a felsőbbrendű énje, már tartalmazza az előző (elhagyott) lélek tudását, tapasztalatát.

[Mira*]

Még az jutott eszembe, hogy a halál akkor válik végérvényessé, ha az ezüstfonál elszakad. Ameddig ez nem történik meg, bármikor lehet visszaút.

Még az is érdekes téma, amikor valaki halála után megtapasztalja a "Legyen a hited szerint!" elvét. Amennyiben materialista, un. földhöz kötött életet élt, a lelke nem tud elszakadni a Földtől és test nélkül folytatja megszokott héhköznapi teendőit, azaz észre sem veszi, hogy meghalt. Ezeket nevezik szellemeknek.

Ezért lenne fontos a haldoklás folyamatát ismerni, és egy életen át felkészülni rá, olyan emelkedett állapotban lenni, amely a bardón átsegít, hiszen a halál után lehetőséget kapunk, hogy hibáinkat felülvizsgáljuk átéljük több szempontból is (pl. amint fájdalmat okoztam, a fájdalmat elszenvedőként, illetve külső szemlélőként) az elrontott élethelyzeteket, amennyiben helyesen vizsgázunk, tovább mehetünk a fénybe.

[Karsay István]

Ezért lenne fontos a haldoklás folyamatát ismerni, és egy életen át felkészülni rá, olyan emelkedett állapotban lenni, amely a bardón átsegít, hiszen a halál után lehetőséget kapunk, hogy hibáinkat felülvizsgáljuk átéljük több szempontból is (pl. amint fájdalmat okoztam, a fájdalmat elszenvedőként, illetve külső szemlélőként) az elrontott élethelyzeteket, amennyiben helyesen vizsgázunk, tovább mehetünk a fénybe.

Egy részlet az egyik előadásomból:


Halál – átmenet a szellemi életbe

Haldoklási folyamat:
A négy elem távozása.
-Víz elem: könnyezés, vizelet,
-Föld elem: salakanyagok, belső tisztulás (káromkodás stb..)
-levegő elem: gázok, lélegzet lassulása, akadozása
-tűz elem: lassú kihűlés, szem változása és végül a halál.

Utoljára a lélek hagyja el a testet elszakítva az ezüstszálat. Mérhető a lélek súlya! A haldokló egyszerre látja a két világot sokszor és tud kommunikálni mindkét világ felé.
Haldokló segítése, felvilágosítása. (Tibeti Halottaskönyv az életről és a halálról)

A halálfélelem mögött megfogalmazhatatlanul is számos ok létezik: - például:

- ha az ember élete, körülményeik jobbak, mint a szférabeli állapota volt (ezt tudat alatt érzi.)
- ha nincsenek megérzései az élete előtti létezéséről ( a végleges megsemmisülés fóbiája)
- ha megérzi, vagy tisztában van vele, hogy eredménytelen életet élt, és tart a
a következményektől.
- ha túlságosan jó körülményeket tudott teremteni a maga számára (képtelen elszakadni
ezektől)
-túlzottan kötődik hozzátartozóihoz (akár nem tudja a közelségüket nélkülözni, akár
azt hiszi, hogy Ő nélkülözhetetlen a számukra)
- a gyenge lelkekbe táplált felfokozott életösztön hatására (ezek különben nagyon
könnyen dobják el maguktól az életet)

Névtelen szellem közlése a Halálfélemről:

„Mivel az emberi lét a nemlétezésről még nem esett messze, ezért beletörődik, de bele nem nyugszik az elmúlás gondolatába. Az emberi állapot a szellemi állapothoz hasonlóan olyan mint egy félálom, amit reggel álmodik végig a földi ember; ébren is van, nem is, alszik is meg nem is”….

…..”minden fájdalom, minden borzalom, minden rémület, ami az élet elvesztésének gondolatával jár, ebből az élettörvényből lép elő; és nagy szüksége van erre az embernek, hogy a sötétségből a világosságra, a halál állapotából az élet ragyogó útjára lépjen”


Haldokló haldoklási folyamata:

• Tiltakozás a halál elfogadása ellen
• „Miért én” kérdés feltevése? Miért nem más?
• Megoldások a halál elkerülésére, kibúvok keresése.
• Halál gondolatának elfogadása, beletörődés a megváltozhatatlanba.

Isten keresése vagy tagadása!

• Halál érzése, testi és szellemi megkönnyebbülés. Sokszor a haldokló vigasztalja az itt maradt rokonokat!
• Halál.

Szellemi mozi, előző élet áttekintése: Segítők megjelenése, szellemi vezető, rokon, barát stb..
Áttekintjük és átéljük jó és rossz cselekedeteinket és meglátjuk a
meg nem tett jó cselekedeteinket és annak következményeit!
(a szellemi szférában ezeket megbeszélik a szellemek)


A hirtelen halállal meghalt emberek sokszor nem is tudják felfogni, hogy mi történt velük.
Ezért is érdemes felkészülni már életünkben a halál utáni történésekre –szellemi életre -, hogy ne érjen váratlanul. Természetesen már a földi életünket érdemes úgy kialakítani, hogy megfeleljen szellemi életünk komoly támaszpillérének.

[Stelo Malgranda]

Kajmi!
Aki már 16 éve kómában van, annak rettentő kevés az esélye, hogy egyszer visszatér ebből az állpotból. Hiszen, csak van, de azt is a gépeknek köszönheti, meg a makacs hozzátartozóknak.
A szelleme hol lehet? Valószínűleg már elhagyta a testét, hiszen, ha benne lenne, akkor nem lenne kómában.
A pszcihiátriai betegeknek is csak egy van, még a személyiség zavarral küzdőknek is. A "több" személyiség nem jelent több lelket. Csupán az agy szórikázik az ilyen zavarodott emberrel.
A rövid távú memóriához, nem kell, hogy homlok vagy halántéklebeny sérülés következzen be. Ezt az idős embereken remekül meglehet figyelni.
Megkérdezed, mit evett tegnap előtt ebédre, nem fogja tudni megmondani, de ha a gyermek vagy ifjúkoráról kérdezed, órákig hallgathatod a meséjét. Érdekes módon arra sem fog viszont emlékezni, hogy a történetet már legalább ezerszer hallottad.
Az amnéziának számos fajtája van, pl kevesen tudják megmondani, mi történt velük 5 éves koruk előtt (gyermekkori amnézia), ha csak, nem hallotta szüleitől, testvérétől.

[Abigel573]

Csak röviden Kajmi kérdéseihez:
Isten szándékát, aki végtelen tudattal és végtelen lehetőségekkel bír, nem lehet a véges emberi tudattal sem kifürkészni, sem magyarázatot találni, mit miért tesz. Leegyszerűsítve a dolgot (azért ennél bonyolultabb ám...) Isten tapasztalatokat gyűjt a teremtéséről, benne az emberről. Lehetőséget teremt egy kómás betegen keresztül emberek tucatjainak, hogy döntési helyzetbe kerülve valamilyen döntésre jussanak. Az is egy döntés, hogy életben tartom gépekkel, és az is, hogy lekapcsolom, és legyen meg Isten akarata. A választás a mienk, a választásunk tapasztalata pedig rajtunk keresztül Istené, hiszen mindnyájan részei vagyunk az egésznek.

[alberth]

Érdekes a gondolattal eljátszani. Őrült, skizofrén, paranojás, hisztérikus, pszichopata, fóbiás, kleptomániás, szadista, mazochista, pedofil, depressziós, debil, stb. egyének vajon megszabadulván testi kötelmeiktől - haláluk után - azonnal meggyógyulnak? Testi, genetikai okok miatt voltak ilyen állapotban, vagy ott folytatják a túlvilágon is, ahol itt abbahagyták, mert a lelkük beteg. És mi az hogy a lelkük beteg? Azt jelenti, hogy a túlvilágon is beteg lesz?, hiszen ott lélekként van jelen. És hogyan gyógyítható a beteg lélek a túlvilágon? Vagy csak földi testben beteg a lelke? Bizonyára vannak mennyei pszichologusok!? A pokol meg mire jó? Ott lelkileg még jobban leépülhet valaki. Hogy lehet valakit örökre pokolra küldeni a szeretetteljes Jézus úrnak? Vagy a külső sötétségre? Mi az hogy külső sötétség? A hideg világűr?

[Karsay István]

A beteg lélek a fizikai testben és a szellemi részben is érvényesül.

A szellemi nyomorékok egy részte büntetésből van a fizikai testben, és utána ha kiszabadul rendes életet élhet, és van amelyik még a halála után is cipeli terhét, és szenved sokáig.

Hogy lehet valakit örökre pokolra küldeni a szeretetteljes Jézus úrnak? Vagy a külső sötétségre? Mi az hogy külső sötétség? A hideg világűr?

A külső sötétségnek azt hivják, ami ami kozmoszunk szélén található. Jelenleg a 6.napkörben vagyunk, ez az utolsó napkör, a legalja a "világnak", a sikoknak.
A várható "korszakváltásban" azok a szellemi lények akik megbuknak a "vizsgákon" ide kerülnek, most azon dolgozunk a földön, hogy minél kevesebben jussanak ide.
Amikor dimenzióválátssal nagyobb rezgéssel élünk tovább, és itt az egész Kozmosz átalakul, akkor kialakul egy másik, alsobb napkör, ahova azok a lények kerülnek több milliárd évre, akik itt nem feleltek meg.
Ha egyezni fog a mostani időnkkel, akkor ez előreláthatólag 10-15 milliárd évig fog tartani, és ha megfelelően élnek és dolgozank, akkor visszakerülhetnek ide, ahonnan most elbuktak, mint ahogyan egyszer mi is visszakerülünk oda, ahonnan ide "buktunk".

Jézus megmondta, hogy kardot és szevedést fog hozni a világra!

Most kicsit rosszak vagyunk és nevelni kell minket, és rajtunk múlik, hogy betartjuk-e a játékszabályokat.
Ez olyan, mint a család, mi vagyunk a felügyelők, felelősek a gyerekekért, és ha kell dicsérjük, ha kell, fegyelmezzük őket!