Erdő szélén kicsi ház.
Kicsi házra ki vigyáz?
Hold-bakter a csősze,
hőscincér az őre.
Lakik benne éji lepke,
három sovány denevér,
keresztespók a gerendán
s mind, aki csak belefér:
mezőről jött ki egér,
fülesbagoly, csigabiga,
bundás pele, fürge gyik
itt lakik most, itt lakik.
S erdőszéli kis kunyhóban
téli álmot álmodik.
Vajon mi lessz ebédre?
Tűnődik az egérke.
Vajon milyen jó falat lapul a fedő alatt?
Uccu lábújjhegyre áll,és a fazékba kandikál.
S képen törli úgy a gőz,hogy prüszkölni alig győz.
Nohát dünnyög szegényke.
Ilyet főzni ebédre!?
Tarka kutya sétatéren sétál,
Bámészkodik, füle-farka szétáll.
"Csak ez a bolt szép!
Rózsás kolbászkarika, barna hurkavég,
Idehívna valaki, sose ugatnék."
Cirmos cica sétatéren sétál,
Nézelődik, bajszavége szétáll:
"Csak ez a bolt szép!
Fehér tejes üvegek, tejfeles cserép,
Idehívna valaki, sose nyávognék."
Takáts Gyula: Szüreti vers
Szüretelnek, énekelnek,
Láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
Musttal teli kiskancsó.
Sose láttam szebbet!
Akkora fürt, alig bírom,
Egy fürtből lesz akó borom.
Dió, rigó, mogyoró,
Csak úgy nevet a kancsó.
Az sem látott ilyet.
Az öregnek aszú bor jár,
A gyereknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj, d jó!
Igyunk erre egyet!!!
Zelk Zoltán: Ákombákom
Egyszer régen az irkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra az irkámon,
úgy indul el ákombákom.
Azt hittem, már sose látom,
oly messze ment ákombákom,
de mikor az erdőt járom,
ül az ágon ákombákom,
s rajta van a nagykabátom.
Szólok hozzá: "Ákombákom,
mért vitted el a kabátom?
Eső esik, mindig ázom,
hideg szél fúj, mindig fázom...
Légy olyan jó, ákombákom:
add vissza a nagykabátom!"
S képzeljétek, jövő nyáron,
eljött hozzám ákombákom:
s visszaadta nagykabátom
"Aki megtalálja önmagát, már sehol nem tévedhet el."
Hol volt,
hol nem,
messze, messze,
volt egy boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
Vackor nevű
kicsi medve,
nem is medve,
csak egy apró,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.
Folyamatos mód
