Teljesen igazuk van. Itthon a Rákosi érára hajazó, annak legrosszabb formája várható.
A fordított piramis már felállt és további fejlődése várható.
Hozzáértés, szakértelem megbecsülése nulla, eluralkodott a középszer és az eszetlen opportunista diktál és a bulváron szocializálódott "buta köz" úgy ugrál, ahogy fütyülnek.
Értelmes, valamihez is értőnek csak egy lehetősége van, a menekülés.
A maradék pedig marakodjon, lelke rajta, megérdemli.
Gyergyószentmiklós főterén van egy szépen faragott kopjafa. Aljába egy szót faragtak, melyet az igaz székely magyarok betartanak. Ez a szó: MARADUNK
Nem vagyok székely, magyar vagyok, nem Gyergyóban, hanem Siófokon lakom. Jelenleg igen nagy bajban vagyok, mert elvesztettem a munkámat, de nem adom fel találni fogok.
Nem érzem magamat maradéknak a szó negatív értelmében. Itt születtem, itt vannak a gyökereim és itt van feladatom.
Kicsit sajnálom azokat akik a "könnyebb?" utat választják és menekülnek, ám nem vagyok arra hivatott, hogy ítélkezzem felettük. Az élet sehol sem könnyű.
És végül egy részlet egy gyönyörű Wass Albert versből:
"Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
Ha egyenlõvé teszik is a földel,
Nemzedékek örségváltásain
Jönnek majd újra boldog építõk,
És kiássák a fundamentumot,
S az erkölcs õsi, hófehér kövére
Emelnek falat, tetõt, templomot!
Jön ezer Kõmûves Kelemen,
Ki nem hamuval és emberi vérrel
Köti meg a békesség falát,
De szentelt vízzel és búzakenyérrel,
És épít régi kövekbõl új hazát!
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
A fundamentum Istentõl való.
És Istentõl való az akarat,
Mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.
És üzenem régi barátaimnak,
Akik megtagadják ma a nevemet,
Hogy fordul egyet újra a kerék
És én akkor újra barátjuk leszek.
S nem lesz bosszú, gyûlölet, harag,
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk...
S leszünk egy cél és egy akarat.
És üzenem mindenkinek
Testvérnek, rokonnak, idegennek,
Gonosznak, jónak, hûségesnek, alávalónak,
Annak akit a fájás ûz, és annak,
Akihez vércseppek tapadnak:
Vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
Mozdulnak már lassan a csillagok...
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.
MARADNAK AZ IGAZAK ÉS A JÓK!
A tiszták és a békességesek,
Erdõk, hegyek, tavak és emberek!
Jól gondolja meg ki mit cselekszik.
Likasztják már fenn az égben a rostát,
És a csillagok tengelyét olajozzák
Szorgalmasan az angyalok.
És leszen csillagfordulás megint:
És miként hírdeti a Biblia:
Megméretnek az emberek...
Ki mint vet azonképpen arat.
Mert elfut a víz, csak a kõ marad,
A kõ marad!"