Versek, mesék
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
- Státusza
Jaj, bocsi!!! ... minerva a jelszó
Nagyon sok jó dolog van fenn ezeken az oldalakon, nem tudom dicsérni a sok önzetlen feltöltőt. Régi dalaim vannak, amit anno énekeltünk. Szívesen felteszek egy párat, hátha hasznát tudja venni valaki. Kotta sajnos nincs hozzá, de lehet, hogy így is jó lesz. Kerestem, hogy fent van-e, de nem láttam.
Hol csavarogsz te kicsi krokodil?
Jó anyukácskád odahaza sír.
Jó vacsorával várja a fiát,
kis krokodilka gyere haza már!
Kis krokodilka hazarobogott,
otthon az asztal már terítve volt,
krumplit evett és málnát ivott,
vacsora után ágyba ugrott.
Hol csavarogsz te kicsi krokodil?
Jó anyukácskád odahaza sír.
Jó vacsorával várja a fiát,
kis krokodilka gyere haza már!
Kis krokodilka hazarobogott,
otthon az asztal már terítve volt,
krumplit evett és málnát ivott,
vacsora után ágyba ugrott.
:..:
Itt a következő:
Baj van a részeg tengerésszel
Baj van a részeg tengerésszel,
Baj van a részeg tengerésszel,
Baj van a részeg tengerésszel,
minden áldott reggel.
Refr.: Haj, hé, de húzz rá egyet,
Haj, hé, de húzz rá egyet,
Haj, hé, de húzz rá egyet,
minden áldott reggel.
Dobd bele, itt van a mentőcsónak, (3x)
minden áldott reggel.
refr. Haj, hé...
Kösd hamar oda csak a nagy korláthoz, (3x)
minden áldott reggel.
Refr. Haj, hé,...
Bele-bele gyorsan a tengervízbe, (3x)
minden áldott reggel.
Refr.: Haj, hé...
Baj van a részeg tengerésszel
Baj van a részeg tengerésszel,
Baj van a részeg tengerésszel,
Baj van a részeg tengerésszel,
minden áldott reggel.
Refr.: Haj, hé, de húzz rá egyet,
Haj, hé, de húzz rá egyet,
Haj, hé, de húzz rá egyet,
minden áldott reggel.
Dobd bele, itt van a mentőcsónak, (3x)
minden áldott reggel.
refr. Haj, hé...
Kösd hamar oda csak a nagy korláthoz, (3x)
minden áldott reggel.
Refr. Haj, hé,...
Bele-bele gyorsan a tengervízbe, (3x)
minden áldott reggel.
Refr.: Haj, hé...
Magyarul
Sziasztok!
EZ IS francia. Ha esetleg megvan valakinek magyarul, feltenné? Előre is köszi.
Sziasztok!
EZ IS francia. Ha esetleg megvan valakinek magyarul, feltenné? Előre is köszi.
Az elsőt letöltöttem, MAGYAR!!..remélem, a többi is (bár nem valami jó minőségű):
http://rapidshare.com/files/202600757/01.a.sejtbolygo.avi
http://rapidshare.com/files/202600604/02.a.szuletes.avi
http://rapidshare.com/files/202600010/03.a.test.orei.avi
http://rapidshare.com/files/202600752/04.a.csontvelo.avi
http://rapidshare.com/files/202600724/05.a.ver.avi
http://rapidshare.com/files/202600756/06.a.verlemezkek.avi
http://rapidshare.com/files/202600673/07.a.sziv.avi
http://rapidshare.com/files/202600746/08.a.legzes.avi
http://rapidshare.com/files/202600033/09.az.agy.avi
http://rapidshare.com/files/202600784/10.az_idegsejt.avi
http://rapidshare.com/files/202600761/11.a.szem.avi
http://rapidshare.com/files/202600058/12.a.ful.avi
http://rapidshare.com/files/202600066/13.a.bor.avi
http://rapidshare.com/files/202600699/14.az.izlelobimbo.es.a.fogak.avi
http://rapidshare.com/files/202600119/15.az.emesztorendszer..avi
http://rapidshare.com/files/202600032/16.a.maj.avi
http://rapidshare.com/files/202599993/17.a.vese.avi
http://rapidshare.com/files/202600866/18.a.nyirokrendszer.avi
http://rapidshare.com/files/202600775/19.a.csontvaz.avi
http://rapidshare.com/files/202600662/20.az.izmok.es.a.zsir.avi
http://rapidshare.com/files/202600715/21.harc.a.mergezo.anyagok.ellen.avi
http://rapidshare.com/files/202600037/22.a.vedooltas.avi
http://rapidshare.com/files/202600650/23.a.hormonok.avi
http://rapidshare.com/files/202600763/24.az.elet.lancolatai.avi
http://rapidshare.com/files/202599413/25.az.ejszakai.pihenes.avi
http://rapidshare.com/files/202600107/26.az.elet.megy.tovabb.avi
Gyors munka
Gyors munka
György napján már kora reggel útra kelt a Sündisznócska. Ment, mendegélt le a hegyről, elszaladt a kunyhó mellett, ahol róka asszony lakott.
- Szép jó reggel, Róka asszony! Hogy szolgál az egészséged?
- Bizony rosszul, nagyon rosszul! Beteg vagyok, Fürge Sünke!
- Mi bajod van, Róka asszony?
- Három napja beteg vagyok, kivert a láz, nem alhatok. Kiszáradt az ínyem, torkom, nincs ki nekem vizet adjon. Fürge kis Sün, szépen kérlek, hozz nekem egy csupor vizet! Fogd a rózsás, tarka csuprot, eredj véle le a kútra! Aztán siess vissza, gyorsan, majd elpusztulok szomjamban!
- Meglesz, meglesz, Róka asszony! Máris megyek, hozok vizet! Csak te várj rám türelemmel, mert sietni nem szeretek.
Fogta Sünke azt a csuprot, ballagott a hűvös kútra. Ment, mendegélt, meg-megállott, többször leült kicsit megpihenni. Elnézte a kaszásokat, hallgatta a kaszapengést.
Megszáradt a kövér széna, szénaboglyák illatoztak.
Hát ahogy megy Fürge Sünke, találkozik a Medvével.
- Hová sietsz, Fürge Sünke? Várj egy kissé! Pihenj egyet!
- Igazad van, Medve asszony! Minek is így nyargalászni? Nincsen annak semmi haszna. De a Róka asszony beteg. György-nap reggel voltam nála, ő küldött el hideg vízért, le a kútra, arra tartok. Sietnem kell, őmiatta. Hát te hogy vagy, Medve asszony?
- Rosszul bizony, nagyon rosszul. Éretlen volt még a körte, amit tegnap este ettem, hitvány vackor. Megfeküdte a gyomromat.
- Úgy kell neked, mért siettél? mért nem vártál, míg beérik? Sietségnek semmi haszna. Mondok egyet, Medve asszony! Térj be most a Rókánéhoz, én is odamegyek aztán, vizet hozok, hideg vizet. Ti is ihatsz egy-két kortyot, elmúlik a gyomorfájás.
Úgy is tett Medve asszony. Bekopogott a Rókánéhoz. Fürge Sünke gurult tovább.
Ment, mendegélt, meg is unta, meg-megállt pihenni sokszor.
Közben megérett a búza, learatták az aratók, lenn a szérűn kicsépelték.
Megy, mendegél Fürge Sünke, találkozik a Farkassal.
- Hová sietsz, Fürge Sünke? Ülj le kissé megpihenni!
- Igazad van, Farkas koma! Sietségnek semmi haszna: de a Róka asszony beteg. György-nap reggel voltam nála, neki viszek hideg vizet. Nála vár rám Medve asszony, neki meg a gyomra sajog, vadkörtétől fáj a gyomra. Hát te hogy vagy, Farkas koma?
- Rosszul bizony, nagyon rosszul. Borjút vittem a hegyekbe, megviselt a nehéz munka. Azóta is fáj a hátam, forró lázban ég a testem. Jaj, ha hoznál orvosságot!
Rögtön felel Fürge Sünke:
- Látod, látod, Farkas koma, kár volt neked úgy sietned! Sietségnek semmi haszna. Mondok egyet, Farkas koma: eredj te is arra, balra, Róka asszony kunyhójába! Hozok neked hideg vizet, attól menten jobban leszel.
Továbbgurult Fürge Sünke. Ment, mendegélt, meg is unta, meg-megállt pihenni sokszor.
Már az idő őszre fordult, hópihék is szállingóznak.
Szembe jön a Nyulam-Bulam.
- Hová sietsz, Fürge Sünke? Állj meg kissé megpihenni!
- Igazad van, Nyulam-Bulam! Sietségnek semmi haszna. De a Róka asszony beteg, neki viszek hideg vizet. Ott van nála Medve asszony, vackor körtét evett szegény, megfájdult a gyomra néki. Vár a vízre, hátha használ. Ott van aztán Farkas koma, borjat cipelt, meghűlt, lázas. Viszek neki hideg vizet. Hát te hogy vagy, Nyulam-Bulam?
- Bizony rosszul, Fürge Sünke! Most voltam a bírónénál, paprikával kínált engem, sós-ecetes uborkával. Nagyon sós volt, jaj, be rossz volt! Most is fáj a nyelvem tőle. De jó volna inni egyet!
Nagyot nevet Fürge Sünke:
- No, ha úgy van, mindjárt hozok tenéked is hideg vizet. Látod, látod, mért siettél? Bekaptad a zöldpaprikát, bekaptad a sós uborkát, most azután fáj a nyelved! Sietségnek semmi haszna. Menj csak balra, ballagj arra, Róka asszony kunyhójába! Várj meg ottan, mindjárt jövök, mindjárt én is ottan leszek, csak elébb a kútra megyek, csak a csuprot megmerítem.
Továbbmegyen Fürge Sünke. Megy, mendegél, meg is unja. Meg-megáll pihenni gyakran.
Végre eljut a kútig, ottan leült megpihenni. Vízzel tölti csuprocskáját, és elindul visszafelé.
Ment, mendegélt, meg is unt. Meg-megállott, eltűnődött. Beszélgetett ezzel, azzal, nézelődött, majd elindult. Jaj, ki tudná, merre járkált?
Elmúlt bizony három év is, mire végre, nagy sokára, eljutott a Róka asszony kicsi kerek kunyhójába.
Vártak ott rá mind a négyen: Róka asszony, Medve asszony, Farkas koma, Nyulam-Bulam.
Fürge Sünke, hogy ezt látja, nekiszalad, ugrik egyet. Megbotlik egy fagyökérben, orra bukik Fürge Sünke. Eltörött a rózsás csupor, kiömlött a friss forrásvíz.
Rákiáltott Róka asszony:
- Mért siettél, Fürge Sünke? Siettségnek semmi haszna!
- Igazad van, Róka asszony! Siettem, és pórul jártam. Kár volt nékem úgy sietnem: lám, a vizet kiöntöttem!
Bolgár népmese
Gyors munka
György napján már kora reggel útra kelt a Sündisznócska. Ment, mendegélt le a hegyről, elszaladt a kunyhó mellett, ahol róka asszony lakott.
- Szép jó reggel, Róka asszony! Hogy szolgál az egészséged?
- Bizony rosszul, nagyon rosszul! Beteg vagyok, Fürge Sünke!
- Mi bajod van, Róka asszony?
- Három napja beteg vagyok, kivert a láz, nem alhatok. Kiszáradt az ínyem, torkom, nincs ki nekem vizet adjon. Fürge kis Sün, szépen kérlek, hozz nekem egy csupor vizet! Fogd a rózsás, tarka csuprot, eredj véle le a kútra! Aztán siess vissza, gyorsan, majd elpusztulok szomjamban!
- Meglesz, meglesz, Róka asszony! Máris megyek, hozok vizet! Csak te várj rám türelemmel, mert sietni nem szeretek.
Fogta Sünke azt a csuprot, ballagott a hűvös kútra. Ment, mendegélt, meg-megállott, többször leült kicsit megpihenni. Elnézte a kaszásokat, hallgatta a kaszapengést.
Megszáradt a kövér széna, szénaboglyák illatoztak.
Hát ahogy megy Fürge Sünke, találkozik a Medvével.
- Hová sietsz, Fürge Sünke? Várj egy kissé! Pihenj egyet!
- Igazad van, Medve asszony! Minek is így nyargalászni? Nincsen annak semmi haszna. De a Róka asszony beteg. György-nap reggel voltam nála, ő küldött el hideg vízért, le a kútra, arra tartok. Sietnem kell, őmiatta. Hát te hogy vagy, Medve asszony?
- Rosszul bizony, nagyon rosszul. Éretlen volt még a körte, amit tegnap este ettem, hitvány vackor. Megfeküdte a gyomromat.
- Úgy kell neked, mért siettél? mért nem vártál, míg beérik? Sietségnek semmi haszna. Mondok egyet, Medve asszony! Térj be most a Rókánéhoz, én is odamegyek aztán, vizet hozok, hideg vizet. Ti is ihatsz egy-két kortyot, elmúlik a gyomorfájás.
Úgy is tett Medve asszony. Bekopogott a Rókánéhoz. Fürge Sünke gurult tovább.
Ment, mendegélt, meg is unta, meg-megállt pihenni sokszor.
Közben megérett a búza, learatták az aratók, lenn a szérűn kicsépelték.
Megy, mendegél Fürge Sünke, találkozik a Farkassal.
- Hová sietsz, Fürge Sünke? Ülj le kissé megpihenni!
- Igazad van, Farkas koma! Sietségnek semmi haszna: de a Róka asszony beteg. György-nap reggel voltam nála, neki viszek hideg vizet. Nála vár rám Medve asszony, neki meg a gyomra sajog, vadkörtétől fáj a gyomra. Hát te hogy vagy, Farkas koma?
- Rosszul bizony, nagyon rosszul. Borjút vittem a hegyekbe, megviselt a nehéz munka. Azóta is fáj a hátam, forró lázban ég a testem. Jaj, ha hoznál orvosságot!
Rögtön felel Fürge Sünke:
- Látod, látod, Farkas koma, kár volt neked úgy sietned! Sietségnek semmi haszna. Mondok egyet, Farkas koma: eredj te is arra, balra, Róka asszony kunyhójába! Hozok neked hideg vizet, attól menten jobban leszel.
Továbbgurult Fürge Sünke. Ment, mendegélt, meg is unta, meg-megállt pihenni sokszor.
Már az idő őszre fordult, hópihék is szállingóznak.
Szembe jön a Nyulam-Bulam.
- Hová sietsz, Fürge Sünke? Állj meg kissé megpihenni!
- Igazad van, Nyulam-Bulam! Sietségnek semmi haszna. De a Róka asszony beteg, neki viszek hideg vizet. Ott van nála Medve asszony, vackor körtét evett szegény, megfájdult a gyomra néki. Vár a vízre, hátha használ. Ott van aztán Farkas koma, borjat cipelt, meghűlt, lázas. Viszek neki hideg vizet. Hát te hogy vagy, Nyulam-Bulam?
- Bizony rosszul, Fürge Sünke! Most voltam a bírónénál, paprikával kínált engem, sós-ecetes uborkával. Nagyon sós volt, jaj, be rossz volt! Most is fáj a nyelvem tőle. De jó volna inni egyet!
Nagyot nevet Fürge Sünke:
- No, ha úgy van, mindjárt hozok tenéked is hideg vizet. Látod, látod, mért siettél? Bekaptad a zöldpaprikát, bekaptad a sós uborkát, most azután fáj a nyelved! Sietségnek semmi haszna. Menj csak balra, ballagj arra, Róka asszony kunyhójába! Várj meg ottan, mindjárt jövök, mindjárt én is ottan leszek, csak elébb a kútra megyek, csak a csuprot megmerítem.
Továbbmegyen Fürge Sünke. Megy, mendegél, meg is unja. Meg-megáll pihenni gyakran.
Végre eljut a kútig, ottan leült megpihenni. Vízzel tölti csuprocskáját, és elindul visszafelé.
Ment, mendegélt, meg is unt. Meg-megállott, eltűnődött. Beszélgetett ezzel, azzal, nézelődött, majd elindult. Jaj, ki tudná, merre járkált?
Elmúlt bizony három év is, mire végre, nagy sokára, eljutott a Róka asszony kicsi kerek kunyhójába.
Vártak ott rá mind a négyen: Róka asszony, Medve asszony, Farkas koma, Nyulam-Bulam.
Fürge Sünke, hogy ezt látja, nekiszalad, ugrik egyet. Megbotlik egy fagyökérben, orra bukik Fürge Sünke. Eltörött a rózsás csupor, kiömlött a friss forrásvíz.
Rákiáltott Róka asszony:
- Mért siettél, Fürge Sünke? Siettségnek semmi haszna!
- Igazad van, Róka asszony! Siettem, és pórul jártam. Kár volt nékem úgy sietnem: lám, a vizet kiöntöttem!
Bolgár népmese
Blaskó Mária: JÓ TANÁCS
Hallgassunk az okosabbra és jól fogunk járni,
Okos szóra ki nem hallgat, meg fogja még bánni.
Hallgassunk az öregekre, ők sokat átéltek,
Ifjú ész,új könyv,divat ezzel föl nem érnek.
Hallgassunk jó szüleinkre, az ő szavuk drága,
Áldott leszel,hogyha hallgatsz szüleid szavára.
Hallgassátok sziveteknek mit súg a Jóisten,
Mert őnála bölcsebb, szentebb és szeretőbb nincsen.
Várnai Zseni: Úgy tégy,mintha örökig élnél
Blaskó Mária:Tiszteld az öreget
Kati néni, jaj, mit cipel kérem?
-Egy kis rőzsét,hogy befűtsön nékem.
-Jaj,nehéz az már öreg vállára,
-Mit csináljak,ha nincs pénzem másra?
-Majd segítek most én hazavinni.
-Nem tudok én érte megfizetni.
-Megteszem én szeretetből,ingyen.
-Fizessen meg érte a jó Isten!
Hallgassunk az okosabbra és jól fogunk járni,
Okos szóra ki nem hallgat, meg fogja még bánni.
Hallgassunk az öregekre, ők sokat átéltek,
Ifjú ész,új könyv,divat ezzel föl nem érnek.
Hallgassunk jó szüleinkre, az ő szavuk drága,
Áldott leszel,hogyha hallgatsz szüleid szavára.
Hallgassátok sziveteknek mit súg a Jóisten,
Mert őnála bölcsebb, szentebb és szeretőbb nincsen.
Várnai Zseni: Úgy tégy,mintha örökig élnél
Úgy tégy,mintha örökig élnél,
Úgy folytasd minden dogodat,
Mintha már semmitől se félnél,
Az elmúlás se riogat...
Mert nem lehet fölérni ésszel,
Hogy jön a Perc!
S mindent bevégzel...
Megszűnsz létezni,
Nem leszel!
Mintha sohase lettél volna...
S ez lenne minden élők sorsa?!
Úgy folytasd minden dogodat,
Mintha már semmitől se félnél,
Az elmúlás se riogat...
Mert nem lehet fölérni ésszel,
Hogy jön a Perc!
S mindent bevégzel...
Megszűnsz létezni,
Nem leszel!
Mintha sohase lettél volna...
S ez lenne minden élők sorsa?!
Ne gondolj erre,
Nem szabad!
Csak folytasd minden dolgodat.
Úgy tégy,mintha örökig élnél!
Hinned is kell,hogy így igaz.
Meérik majd munkád gyümölcse,
Kertedből kipusztul a gaz...
Teremtő zápor hull a földre,
Jogod van fényre
És örömre....
Nem szabad!
Csak folytasd minden dolgodat.
Úgy tégy,mintha örökig élnél!
Hinned is kell,hogy így igaz.
Meérik majd munkád gyümölcse,
Kertedből kipusztul a gaz...
Teremtő zápor hull a földre,
Jogod van fényre
És örömre....
Kati néni, jaj, mit cipel kérem?
-Egy kis rőzsét,hogy befűtsön nékem.
-Jaj,nehéz az már öreg vállára,
-Mit csináljak,ha nincs pénzem másra?
-Majd segítek most én hazavinni.
-Nem tudok én érte megfizetni.
-Megteszem én szeretetből,ingyen.
-Fizessen meg érte a jó Isten!
Szabolcska Mihály:
Ünnepnapok
A szeretet az én vallásom,
A jótétel az imádságom.
Ha mikor egy csöpp jót tehettem:
Ünnep van aznap a szívemben.
A jótétel az imádságom.
Ha mikor egy csöpp jót tehettem:
Ünnep van aznap a szívemben.
Nem építem az üdvösségem,
Vakhitű,pogány gyűlölségen,
Sem égi,földi boldogságom
Ember csinálta szűk dogmákon.
Vakhitű,pogány gyűlölségen,
Sem égi,földi boldogságom
Ember csinálta szűk dogmákon.
Célom e gyarló földi testben
Megállni minél emberebben,
S úgy osztani be életútam,
Ahogy Krisztustól tanultam.
Megállni minél emberebben,
S úgy osztani be életútam,
Ahogy Krisztustól tanultam.
Megnyugodni a jó Istenben
Ki mindig jóra vezérl engem,
S legfőképpen egyre törekedni,
Mindenkit testvérként szeretni.
Ki mindig jóra vezérl engem,
S legfőképpen egyre törekedni,
Mindenkit testvérként szeretni.
A szeretet az én vallásom,
A jótétel az imádságom,
Ha mikor egy csöpp jót tehettem:
Ünnep van aznap a szívemben.
A jótétel az imádságom,
Ha mikor egy csöpp jót tehettem:
Ünnep van aznap a szívemben.
Tordon Ákos: A Rézorrú Tündér
mesejáték
Szereposztás:
meseíró
Bilicsi Tivadar
Ácpác Bonifác
Suka Sándor
Uzsi Zsuzsi (Rézorrú tündér)
Moór Marianna
Aradir
Csákányi László
Uborka Borka (Sokabaja boszorkány)
Balogh Emese
Tracsinszkyné
Gyarmathy Anikó
Pletyuskáné
Pártos Erzsi
Rézsisaki
Szilágyi Tibor
Puczowec Szidol
Balázs Samu
Ikimiki
Tímár Béla
Közreműködött:
Ágh Éva
Bak Mária
Buss Gyula
Csatay Ibolya
Galgóczi Imre
Horváth Pál
Kovács János
mesejáték
Szereposztás:
meseíró
Bilicsi Tivadar
Ácpác Bonifác
Suka Sándor
Uzsi Zsuzsi (Rézorrú tündér)
Moór Marianna
Aradir
Csákányi László
Uborka Borka (Sokabaja boszorkány)
Balogh Emese
Tracsinszkyné
Gyarmathy Anikó
Pletyuskáné
Pártos Erzsi
Rézsisaki
Szilágyi Tibor
Puczowec Szidol
Balázs Samu
Ikimiki
Tímár Béla
Közreműködött:
Ágh Éva
Bak Mária
Buss Gyula
Csatay Ibolya
Galgóczi Imre
Horváth Pál
Kovács János
Kányádi Sándor
Csukástó
Egyszer régen, amikor még
több volt a hal, mint a horgász,
és nem volt a folyók mentén
ekkora nagy sürgés-forgás,
élt a kicsi csíki Oltban
élt egy csuka, hasonlót még
én sem tudnék kitalálni,
hogyha horgászember volnék.
Nem is élt, de uralkodott.
Ő volt a halak királya:
se hálónak, se horognak
nem volt hozzá bátorsága.
Nemcsak félték, tisztelték is,
mert nagylelkű és kegyes volt:
szúnyogon meg moszaton élt,
testvérhúsba sose kóstolt.
Úszta, járta birodalmát
Domokostól le Bükszádig.
Védelmezte népét s annak
porontyait és ikráit.
De leginkább Tusnád táján
szeretett elidőzgetni,
hol a szikla a kis Oltot
majdnem-majdnem megrekeszti.
Ha elfáradt, ott pihent meg,
ott a víz is, mint a kristály,
s a vízből is tisztán látta
a fenyőket fönn a sziklán.
Ahogy telt az idő, s ő is
lassacskán mind öregebb lett,
s az úszkálás föl-le, föl-le
lassacskán mind nehezebb lett,
hovatovább mind gyakrabban
bámulta a fenyőfákat.
Gondolt egyet, és fővárost
alapított ott magának.
"Jó is lesz így, öregedő
uszonyaim mit fárasszam,
mikor úgyis itt folyik át
egész hosszú birodalmam.
Igen ám, de épp az a baj:
folyton folyik az országom,
és nekem, hogy itt székeljek,
folyton-folyvást kell úszkálnom."
Szerencsére jött a tavasz,
és a kis Olt úgy megáradt,
hogy nem fért át a szoroson,
s majd ellepte a fűzfákat.
Jött aztán az apasztó nyár
nagy meleggel, de hiába,
ott maradt, a fűzfák között,
az Olt egy kis darabkája.
Csillogott, akár egy kastély,
ez kellett a mi csukánknak!
Átevickélt a szép tóba,
s lefoglalta palotának.
És azóta Csukástónak
hívja minden vízi s földi,
hetedhét országból szoktak
odajárni gyönyörködni.
Mondják, hogy az öreg csuka
lemondott a királyságról,
s mai napig ott éldegél
Csukástó
Egyszer régen, amikor még
több volt a hal, mint a horgász,
és nem volt a folyók mentén
ekkora nagy sürgés-forgás,
élt a kicsi csíki Oltban
élt egy csuka, hasonlót még
én sem tudnék kitalálni,
hogyha horgászember volnék.
Nem is élt, de uralkodott.
Ő volt a halak királya:
se hálónak, se horognak
nem volt hozzá bátorsága.
Nemcsak félték, tisztelték is,
mert nagylelkű és kegyes volt:
szúnyogon meg moszaton élt,
testvérhúsba sose kóstolt.
Úszta, járta birodalmát
Domokostól le Bükszádig.
Védelmezte népét s annak
porontyait és ikráit.
De leginkább Tusnád táján
szeretett elidőzgetni,
hol a szikla a kis Oltot
majdnem-majdnem megrekeszti.
Ha elfáradt, ott pihent meg,
ott a víz is, mint a kristály,
s a vízből is tisztán látta
a fenyőket fönn a sziklán.
Ahogy telt az idő, s ő is
lassacskán mind öregebb lett,
s az úszkálás föl-le, föl-le
lassacskán mind nehezebb lett,
hovatovább mind gyakrabban
bámulta a fenyőfákat.
Gondolt egyet, és fővárost
alapított ott magának.
"Jó is lesz így, öregedő
uszonyaim mit fárasszam,
mikor úgyis itt folyik át
egész hosszú birodalmam.
Igen ám, de épp az a baj:
folyton folyik az országom,
és nekem, hogy itt székeljek,
folyton-folyvást kell úszkálnom."
Szerencsére jött a tavasz,
és a kis Olt úgy megáradt,
hogy nem fért át a szoroson,
s majd ellepte a fűzfákat.
Jött aztán az apasztó nyár
nagy meleggel, de hiába,
ott maradt, a fűzfák között,
az Olt egy kis darabkája.
Csillogott, akár egy kastély,
ez kellett a mi csukánknak!
Átevickélt a szép tóba,
s lefoglalta palotának.
És azóta Csukástónak
hívja minden vízi s földi,
hetedhét országból szoktak
odajárni gyönyörködni.
Mondják, hogy az öreg csuka
lemondott a királyságról,
s mai napig ott éldegél
szerényen a nyugdíjából
A www.mesetv.hu honlapon gyermekkorom kedvenc meséi láthatóak (pl. Mézga család, Nagy ho-ho-ho horgász, Kockásfülü nyúl, Frakk, ...)
Csigabiga házán
nincseb teréptető.
Mégse ver be rajta,
soha az eső.
Ha csuromvizes
már az út, a csalit:
csigabiga tornyos
káposztán lakik.
nincseb teréptető.
Mégse ver be rajta,
soha az eső.
Ha csuromvizes
már az út, a csalit:
csigabiga tornyos
káposztán lakik.
Az egyik legismertebb magyar népmese:
- Eredj csak fel, lányom, a padlásra, akaszd le a szelemen gerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg.
Felmegy hát a lány a padlásra; amint a szelemenről le akarja vágni a gömböcöt, csak azt mondja az neki:
- Hamm, mindjárt bekaplak - S nem tréfált, hanem igazán bekapta.
Lesték, várták odalenn a lányt a gömböccel, hogy jön-e végre. De biza nem haladt. Azt mondja hát az asszony a középső lányának:
- Eredj csak fel, lányom, a nénéd után, mondjad neki, hogy hozza azt a kis gömböcöt.
Felmegy hát a másik lány is, szétnéz a padláson, de nem látja sehol nénjét. Azzal odamegy a kémény mellé, s le akarja vágni a kis gömböcöt, de az azt mondja neki:
- Már a nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak!
Azzal szépen bekapta.
Odalenn csak lesi, csak várja a szegény asszony a lányokat. Mikor aztán megsokallta a várakozást, azt mondja a legkisebb lányának:
- Eredj csak fel, lányom, hidd le már a nénéidet; azok az isten nélkül valók bizonyosan az aszalt meggyet szemelgetik.
Amint felmegy a kislány a padlásra, azt mondja neki a kis gömböc:
- Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is bekaplak!
S bekapta azt is.
Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol maradnak azok a lányok oly soká. Felment hát a nyújtófával, hogy majd lehívja őket, de úgy, hogy nem köszönik meg, mert elhányja a hátukon a bőrt. Amint felment, azt mondja neki a kis gömböc:
- Három lányod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak!
Azzal úgy bekapta, hogy még a kisujja se látszott ki.
Aztán a gazda, a szegény ember is, mikor már elunta várni a lányait meg a feleségét, felment a padlásra. Amint odamegy a kémény mellé; azt mondja neki a kis gömböc:
- Három lányod, feleséged már bekaptam, hamm, téged is bekaplak!
És nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta; de a rossz kócmadzag már nem bírt meg öt embert, hanem elszakadt, a kis gömböc pedig leesett; azután, hogy feltápászkodott, elkezdett gurulni, s gurult, gurult a garádicson a földre.
Amint a kiskapun kigurult, kinn az utcán előtalált egy csoport kaszáló embert, s azt az egész csoportot is mind egy szálig bekapta.
Azzal gurult, gurult tovább. Az országúton előtalált egy regemen katonát. Azokat is minden bagázsitól együtt bekapta. Megint gurult tovább. Nem messzire onnan, az árokparton egy kis kanászgyerek legel tette a csürhét. A disznók szerteszéjjel cserkésztek, a kis kanászgyerek pedig ott ült az árokparton, s a bécsi bicskájával kenyeret, szalonnát evett. Odamegy a kis gömböc a kis kanászgyerekhez is, s azt mondja neki:
- Már három lányt apjostól-anyjostól, meg egy csoport kaszás ember egy regement katonával együtt bekaptam, hamm, téged is bekaplak!
Hanem amint be akarta kapni, a bécsi bicska megakadt a kis gömböc szájában, az aztán kihasította. Csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára; a kis gömböcöt pedig otthagyták az árokparton kirepedve.
Ha a kis gömböcöt a kis kanász bécsi bicskája ki nem hasította volna, az én kis mesém is tovább tartott volna!
A kis gömböc
Volt egyszer a világon, még az Óperenciás-tengeren is túl, egy szegény ember meg egy szegény asszony. Volt nekik három lányuk meg egy kis malacuk. Mikor a malacot már jól meghizlalták, vagy ahogy mondták, annyira, hogy kétujjnyi zsír volt a hátán, megölték. A húsát felrakták a füstre, a gömböcöt pedig felkötötték a padláson a legelső gerendára, a szelemenre. Ötőjüknek csak annyi volt a kis malac húsa, mint egy eperszem. Már az orja, nyúlja, feje mind elfogyott. Egyszer a szegény asszony ráéhezett a gömböcre, azt mondja hát a legöregebb lányának:- Eredj csak fel, lányom, a padlásra, akaszd le a szelemen gerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg.
Felmegy hát a lány a padlásra; amint a szelemenről le akarja vágni a gömböcöt, csak azt mondja az neki:
- Hamm, mindjárt bekaplak - S nem tréfált, hanem igazán bekapta.
Lesték, várták odalenn a lányt a gömböccel, hogy jön-e végre. De biza nem haladt. Azt mondja hát az asszony a középső lányának:
- Eredj csak fel, lányom, a nénéd után, mondjad neki, hogy hozza azt a kis gömböcöt.
Felmegy hát a másik lány is, szétnéz a padláson, de nem látja sehol nénjét. Azzal odamegy a kémény mellé, s le akarja vágni a kis gömböcöt, de az azt mondja neki:
- Már a nénéd lenyeltem, hamm, téged is bekaplak!
Azzal szépen bekapta.
Odalenn csak lesi, csak várja a szegény asszony a lányokat. Mikor aztán megsokallta a várakozást, azt mondja a legkisebb lányának:
- Eredj csak fel, lányom, hidd le már a nénéidet; azok az isten nélkül valók bizonyosan az aszalt meggyet szemelgetik.
Amint felmegy a kislány a padlásra, azt mondja neki a kis gömböc:
- Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is bekaplak!
S bekapta azt is.
Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol maradnak azok a lányok oly soká. Felment hát a nyújtófával, hogy majd lehívja őket, de úgy, hogy nem köszönik meg, mert elhányja a hátukon a bőrt. Amint felment, azt mondja neki a kis gömböc:
- Három lányod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak!
Azzal úgy bekapta, hogy még a kisujja se látszott ki.
Aztán a gazda, a szegény ember is, mikor már elunta várni a lányait meg a feleségét, felment a padlásra. Amint odamegy a kémény mellé; azt mondja neki a kis gömböc:
- Három lányod, feleséged már bekaptam, hamm, téged is bekaplak!
És nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta; de a rossz kócmadzag már nem bírt meg öt embert, hanem elszakadt, a kis gömböc pedig leesett; azután, hogy feltápászkodott, elkezdett gurulni, s gurult, gurult a garádicson a földre.
Amint a kiskapun kigurult, kinn az utcán előtalált egy csoport kaszáló embert, s azt az egész csoportot is mind egy szálig bekapta.
Azzal gurult, gurult tovább. Az országúton előtalált egy regemen katonát. Azokat is minden bagázsitól együtt bekapta. Megint gurult tovább. Nem messzire onnan, az árokparton egy kis kanászgyerek legel tette a csürhét. A disznók szerteszéjjel cserkésztek, a kis kanászgyerek pedig ott ült az árokparton, s a bécsi bicskájával kenyeret, szalonnát evett. Odamegy a kis gömböc a kis kanászgyerekhez is, s azt mondja neki:
- Már három lányt apjostól-anyjostól, meg egy csoport kaszás ember egy regement katonával együtt bekaptam, hamm, téged is bekaplak!
Hanem amint be akarta kapni, a bécsi bicska megakadt a kis gömböc szájában, az aztán kihasította. Csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára; a kis gömböcöt pedig otthagyták az árokparton kirepedve.
Ha a kis gömböcöt a kis kanász bécsi bicskája ki nem hasította volna, az én kis mesém is tovább tartott volna!
Kérésre Szutyejev mese
Miau
Miau
Csatolások
-
1.jpg -
6.jpg
Kérésre Szutyejev mese
Okoska botocska pps
Okoska botocska pps
Csatolások
-
Okoska.jpg
Kérésre Szutyejev mese
A kakas meg a színek pps
A kakas meg a színek pps
Csatolások
-
kakas.jpg
Mese a három szögről
Hol volt, hol nem volt, a plusz végtelenen innen, de az x-y koordináta rendszeren túl, egy egységsugarú kör belsejében éldegélt az öreg Háromszög. Ennek az öreg Háromszögnek nem volt egyebe, mint három daliás szöge, név szerint: Alfonzó, Bétamás és Gammatyi. Alfonzó és Bétamás vékonydongájú hegyesszög, Gammatyi pedig daliás derékszög volt.
Amikor az öreg Háromszög érezte, hogy közeledik a nullára redukálásának az ideje, így szólt szögeihez:
- Menjetek kedves szögeim, számegyenest látni!
A jó öreg feltarisznyázta őket hamubasült logaritmussal és néhány soványka pi-vel, ők meg fejükbe nyomták hatványkitevőiket és egy R sugarú nyári napon elindultak szerencsét próbálni.
Mentek, mendegéltek, az egyik koordinátarendszerből a másikba, míg egy hatalmas gyökerdőbe nem értek.
- No itt megpihenhetünk! - mondta Gammatyi.
Mindjárt le is telepedtek az egyik gyökvonás alá, és falatozni kezdtek. Már éppen a hamubasült logaritmus utolsó mantisszájánál tartottak, amikor a bonyolult egyenlőtlenségek halmazából hirtelen előugrott a gonosz manó, a piros sapkás párosfüggvény, a Cosinus.
- Adjatok hamubasült logaritmust! - kiáltotta, de a szögek rá sem hederítettek. Amikor a gonosz Cosinus látta, hogy parancsát nullába sem veszik, kikapta Gammatyi kezéből az utolsó mantisszát, és úgy elszaladt vele, hogy porzott utána a számegyenes. Node Gammatyi sem volt rest, a gonosz Cosinus után eredt. Alfonzó és Bétamás is követte őket.
Futottak árkon-bokron keresztül, nevezetes szorzatokon és gyöktényezős alakokon át, míg egy félelmetes dőlt síkú koordináta-rendszerbe nem értek. Ennek a közepén egy kacsalábon forgó, emeletes tört állt. A Cosinus egyenesen ide menekült, a szögek utána. Kergették a számlálóban, majd a nevezőben, benéztek minden egyenletbe, minden gyökjel alá, kinyitottak minden zárójelet, hiába. Gyönyörű, aranyos megoldóképletek, és bíbor-bársony függvények között rohantak tovább, össze-vissza borogatták a hatványokat és a gyököket. Az egyik gyökjel alatt végre megpillantották az ott lapuló gonosz Cosinust. Gyorsan kiszabadították negatív előjelét, majd megsemmisítették a gonoszt. Ezután sétára mentek a számlálóban, ott megcsodálták a pluszokat és a mínuszokat, a különféle gyökvonásokat és a zárójeleket.
Az egyik szögletes zárójelben megpillantottak egy megkötözött Tangenst, kit azonnal kiszabadítottak. Erre a Tangens így szólt:
- Én vagyok a Tangens király, akinek a birodalma a mínusz végtelentől a plusz végtelenig terjed. Sajnos birodalmamat elvarázsolta a gonosz Cosinus.
Erre a daliás Gammatyi így felelt:
- Felség! A gonosz nincs többé! Megsemmisítettük. Birodalma ismét szabad!
- Haj, lett erre nagy öröm! Tangenskirály a fele birodalmát neki adta a három szögnek, továbbá a három fiút aránypárba állította három lányával nevezetesen: Alfonzó aránylott Amáliához, Bétamás aránylott Beátához, Gammatyi pedig aránylott Cecíliához.
Lett nagy öröm, lett nagy átrendezés. Hét perióduson keresztül és hetedhét számrendszeren át tartott a lakodalom. Ezalatt folyt az osztás, szorzás, négyzetreemelés, míg a fiatalok közös nevezőre nem jutottak. Nemsokára létrehozták a legkisebb közös többszörösüket, és még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Vége
Bakonyi Zsófia,
Révai Miklós Gimnázium, Győr
Mese a három szögről
Amikor az öreg Háromszög érezte, hogy közeledik a nullára redukálásának az ideje, így szólt szögeihez:
- Menjetek kedves szögeim, számegyenest látni!
A jó öreg feltarisznyázta őket hamubasült logaritmussal és néhány soványka pi-vel, ők meg fejükbe nyomták hatványkitevőiket és egy R sugarú nyári napon elindultak szerencsét próbálni.
Mentek, mendegéltek, az egyik koordinátarendszerből a másikba, míg egy hatalmas gyökerdőbe nem értek.
- No itt megpihenhetünk! - mondta Gammatyi.
Mindjárt le is telepedtek az egyik gyökvonás alá, és falatozni kezdtek. Már éppen a hamubasült logaritmus utolsó mantisszájánál tartottak, amikor a bonyolult egyenlőtlenségek halmazából hirtelen előugrott a gonosz manó, a piros sapkás párosfüggvény, a Cosinus.
- Adjatok hamubasült logaritmust! - kiáltotta, de a szögek rá sem hederítettek. Amikor a gonosz Cosinus látta, hogy parancsát nullába sem veszik, kikapta Gammatyi kezéből az utolsó mantisszát, és úgy elszaladt vele, hogy porzott utána a számegyenes. Node Gammatyi sem volt rest, a gonosz Cosinus után eredt. Alfonzó és Bétamás is követte őket.
Futottak árkon-bokron keresztül, nevezetes szorzatokon és gyöktényezős alakokon át, míg egy félelmetes dőlt síkú koordináta-rendszerbe nem értek. Ennek a közepén egy kacsalábon forgó, emeletes tört állt. A Cosinus egyenesen ide menekült, a szögek utána. Kergették a számlálóban, majd a nevezőben, benéztek minden egyenletbe, minden gyökjel alá, kinyitottak minden zárójelet, hiába. Gyönyörű, aranyos megoldóképletek, és bíbor-bársony függvények között rohantak tovább, össze-vissza borogatták a hatványokat és a gyököket. Az egyik gyökjel alatt végre megpillantották az ott lapuló gonosz Cosinust. Gyorsan kiszabadították negatív előjelét, majd megsemmisítették a gonoszt. Ezután sétára mentek a számlálóban, ott megcsodálták a pluszokat és a mínuszokat, a különféle gyökvonásokat és a zárójeleket.
Az egyik szögletes zárójelben megpillantottak egy megkötözött Tangenst, kit azonnal kiszabadítottak. Erre a Tangens így szólt:
- Én vagyok a Tangens király, akinek a birodalma a mínusz végtelentől a plusz végtelenig terjed. Sajnos birodalmamat elvarázsolta a gonosz Cosinus.
Erre a daliás Gammatyi így felelt:
- Felség! A gonosz nincs többé! Megsemmisítettük. Birodalma ismét szabad!
- Haj, lett erre nagy öröm! Tangenskirály a fele birodalmát neki adta a három szögnek, továbbá a három fiút aránypárba állította három lányával nevezetesen: Alfonzó aránylott Amáliához, Bétamás aránylott Beátához, Gammatyi pedig aránylott Cecíliához.
Lett nagy öröm, lett nagy átrendezés. Hét perióduson keresztül és hetedhét számrendszeren át tartott a lakodalom. Ezalatt folyt az osztás, szorzás, négyzetreemelés, míg a fiatalok közös nevezőre nem jutottak. Nemsokára létrehozták a legkisebb közös többszörösüket, és még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Vége
Bakonyi Zsófia,
Révai Miklós Gimnázium, Győr
- Státusza
Hasonló témák
