Ugyan kedves Asperrimus, te is jól tudod, hogy az idézetek nem a vallásokra céloznak, amelyekről én beszélek (hiszen nem is léteztek akkoriban). Ezért lehet a Biblia sorait tévesen értelmezni. Egy szó, egy vessző teljesen megváltoztathatja a mondat értelmét, gondolom nem mondok vele újdonságot, hogy ezért kellett a vallásoknak saját kiadású Biblia. Sosem voltam ateista, és nem bujkálok az ujjam mögé, nem szeretem a képmutató embereket, ezért nem rajongok egyetlen vallásért sem. Már régóta olvasgatom a Bibliát, mert sok kérdésre ad feleletet, és sokszor kaphat az ember megoldást e világi gondjaira, de nem a túlvilágiakra.
Nem állítottam, hogy a Biblia többértelmű, hanem azt, hogy sorait sokféleképp lehet értelmezni, a kettő között van egy kis különbség. Te is ugyanazt mondod csak más csomagolásban.
Hidd el, ha ma is a mózesi törvények lennének érvényben, nem ilyen romlott világban élnénk, amelyik a nagy „emberszeretettől” ittasulva, olyan törvényeket léptet életbe, melyek ellentmondanak Isten, a természet és az ember törvényeinek. Írtam már arról is, hogy ha Isten úgy látta volna jónak, akkor vagy két Ádámot, vagy két Évát teremt, akik alkalomadtán örökbe fogadnak gyereket(mondjuk épp magától Lucifertől), megszabadulva így a szülési fájdalmaktól, a pokoltól való félelemtől, meg egyéb apró kellemetlenségektől. Tovább nem folytatom, hogy mi lett volna ebből, mert félek újra felkavarom egyesek kedélyállapotát. Üdv.
Kedves István!
Én is tudok a sorok között olvasni, és igyekszem nem a sorok helyett tenni ugyanezt. Értem én, hogy mire gondoltál, de mégiscsak azt írtad, hogy a Bibliában nincs szó vallásról, az csak emberi kitaláció. Azt igyekeztem alátámasztani, hogy ezzel szemben van vallás a Bibliában, de az teljesen mást jelent, mint amire az emberek gondolnak. Sajnálom, de én már csak ilyen szőrszálhasogató vagyok.
Amit vallásoknak neveznek az emberek, azok különféle hitrendszerek. Ezek közül a Biblia kettőt igazol: a zsidót és a keresztényt. A többivel nem foglalkozik, csak annyiban, hogy óva int tőlük. Amikor azonban kereszténységről beszélünk, akkor nem tekinthetjük a különféle felekezeteket különféle vallásoknak, hiszen mindegyik ugyanazt az Istent, ugyanazt a Megváltót, és ugyanazt a Szent Szellemet tiszteli és fogadja el, mert ha nem ezt tenné, akkor nem is lehetne keresztény. A Biblia értelmezésekben vannak valójában a különbségek.
Az egyik irányzat azt mondja, hogy nem kell szó szerint értelmezni azt, hogy csak egyetlen közbenjáró van Isten és ember között, az ember Jézus Krisztus, hanem közbenjáró és kegyelem közvetítő még Mária is, akinek ahhoz, hogy megszülhesse Krisztust, szintén szeplőtlenül kellett fogannia, azaz nem földi apától. Azt már csak én teszem hozzá, hogy e logika szerint Mária sem születhetett volna szeplőtelenül, ha az ő anyja nem úgy született volna és így tovább egészen az első emberpárig, ahol is kiderülne, hogy Jézus Krisztus még anyai ágon sem Ádámtól és Évától származik, ami ellenkezik a nekik adott ígérettel. Ezen kívül azt is állítják, hogy nem kell a hívő embernek személyes módon elfogadnia a megváltást ahhoz, hogy az működjön az életében, elég ha az embernek hit van a szívében.
A másik irányzat szerint valóban csak egy a közbenjáró, sőt a szobrok, képek előtt való hajbókolás is tabu, de az embernek magának kell igényelnie a megváltást ahhoz, hogy működjön az életében, viszont nem kell a hívő embernek a hitre való jutása után megkeresztelkednie, ha már a szülei még csecsemőkorában megkereszteltették, amikor még nem volt képes a gyermek a hitre.
A harmadik azt mondja, hogy mivel a Biblia szerint a vízkeresztségnek a hitet kell követnie, elfogadhatatlan a csecsemőkeresztség, ezért nem csecsemőkorban kell keresztelni, hanem a hívő embernek kell azt igényelnie, amennyiben be akarja tölteni a Biblia követelményét, nem pedig másoknak kell ezt a döntést meghozniuk helyette. Megjegyzem, hogy a keresztel az eredeti nyelvben
baptidzó, ami annyit jelent, hogy bemárt, bemerít és magához a kereszthez nincs több köze, mint a keresztény -
khrisztianosz - szónak, ami eredetileg Krisztusra, valamint a kenetre utal, nem pedig a kivégző eszközre, ami görögül
sztaurosz. De azt mondja ez az irányzat, hogy amennyiben befogadtuk Jézus Krisztust a szívünkbe és megkeresztelkedtünk, akkor túl is vagyunk mindenen, ami elérhető.
A negyedik irányzat azt mondja, hogy Jézus Krisztust személyesen kell behívni a szívünkbe, önként kell megkeresztelkedni, de tovább kell lépni, és kérni kell Jézustól, hogy Szent Szellemben is kereszteljen meg bennünket. A Biblia alapján pedig a Szent Szellemmel való beteljesedés első számú bizonyítéka a nyelveken szólás. Ha azonban valaki vette a Szent Szellemet, szól nyelveken, akkor már mindent megkapott, ami megkapható Istentől ebben az üdvtörténeti korszakban.
Az ötödik azt mondja, hogy miután az ember újjászületett, azaz befogadta Jézus Krisztust, megkeresztelkedett vízben, belemerült a Szent Szellembe, szól nyelveken, valójában ott kezdődik a keresztény élet, és az előző három lépés csupán a kereszténnyé válás szükséges fázisai, amelyek együttesen csupán a kaput jelentik, amin be kell lépni. Ez a három lépés együtt érvényes, egymásra épül, de bármelyik lépés előtti megtorpanás, a hitben való megtorpanást is jelenti. Miután azonban beléptünk, meg kell tisztulni a bűntől, meg kell szabadulni a démonoktól és el kell foglalni az ígéret földjét, ami ugyan minden keresztény előjoga, de csak az a mienk ténylegesen, amit elvettünk az ellenségtől, aki természetesen nem ember, hanem e világ istene, azaz a Sátán. Hadd mondjam el, hogy a Biblia ezt a legutolsót támasztja alá, a többi irányzatnak egy csomó bibliai mondatot kell figyelmen kívül hagynia ahhoz, hogy tartani tudja az álláspontját.
A Biblia tanítása szerint nem az ember a végső oka a világban uralkodó gonoszságnak, hanem a szellemvilágban van a sötétség birodalma, és ez tartja fogságban az emberiséget. Vagyis nem az az ember alapvető problémája, hogy nem a mózesi törvények alatt él. Már maga a mózesi törvény is csupán egy válságkezelési terv volt, soha nem volt a célja az emberiség megjobbítása, csupán a már meglevő bűn kordában tartása, hogy megszülethessen a Megváltó. Isten célja azonban már eredetileg is az volt, hogy az embert kihozza a sötétség birodalmából, ezért történt meg a megváltás, azaz visszavásárlás. Isten a tulajdon Fiának Vére árán vásárolta vissza a Sátántól az ember szabadságát. Aki igényli a szabadulást, és Jézus Vérére hivatkozik, annak az életében válik jogerőssé a megváltás, persze, ebben az igénylésben kitartónak kell lennie, mert a Sátán nem könnyen adja be a derekát, hanem úgy viselkedik, mint egy agyafúrt jogász, aki igyekszik a kiskapukon közlekedni. Ezért elengedhetetlenül szükséges a bűnökből való megtisztulás, mert a Sátán hivatkozási alapja minden esetben a bűn. Jézus azt mondta közvetlenül az elfogatása előtt, hogy
közeledik a világ fejedelme, de énbennem nincs semmije. Ha ezt el tudjuk mondani magunkról mi is, akkor a Sátán rajtunk sem talál fogást. Ha azonban bűn van az életünkben, az olyan fogantyút szolgáltat a Sátán számára, amin keresztül bármeddig fogva tud bennünket tartani mindaddig, amíg ez az állapot fennáll.
. Ez komoly! Fő, hogy legyen mit gyógyítani...
A fiatal cseh versenymotoros viszont nem beszélt angolul, mégis folyékonyan, orvosi kifejezésekkel magyarázta el az angol mentősöknek, hogy mi a baja...
