Akkor te már minimum Bodhiszattva vagy! Nincs következő újjászületés, mehetsz a Nirvánába! Gratulálok! Buddha óta ilyen ember nem sok volt ezen a Földön!
Khmm, ha te már elérted a Bodhiszattva szintet, akkor már látatlanban tudod, hogy annak az embernek olyan, de olyan atmája van, hogy már segíteni sem érdemes neki? Úgy gondolom, kicsit próbálkozhattál volna vele. Hátha valami könnyebbséget hoztál volna az életébe, nemde? Az ilyen nagy emberek el szoktak vonulni egy barlangba és onnan segíteni az emberiségen. Vagy ha nem, akkor már biztos vagy benne, hogy a nem létező karmád nem kötelez semmire - mivel nincs - így a poklot járathatod bárkivel? Nem hiszem.
Apropó, én még nem vagyok ott ... és nem is akarok ott lenni. Jama-nál inkább futok még egypár kört, ha engedi egy lépcsővel feljebb. Talán.
Ööööö ezt most nekem akartad célozni? Ha igen, akkor a válaszom a következő. Nem, nem vagyok Buddha, sem megvilágosodott ember, jelen van az elmém, vannak azonosulások, szoktam átlépni elmébe is jócskán, de szoktam átlépni a szívbe is, az elmében és szívben való élés nagyjából egyensúlyban van, de sokszor már megtapasztaltam milyen ÉRZET/ÁLLAPOT szívben lenni, onnan élni (igaz nem állandó jelleggel még, mert kivitelezni nem tudom), de azt had szögezzem le, hogy karmában nem hiszek már, s tudom azt, mert megtapasztaltam egy párszor, hogy minden ami történik benned és körülötted, az belőled indul ki, belőled történik. Vagyis, a gondolataidat te magad táplálod, a hittel adsz nekik energiákat, azzal, hogy elhiszed őket. Kérdésedre válaszolva: Igen, szoktam azonosulni ettől függetlenül még gondolatokkal, mert ember vagyok, nem pedig Buddha, de olyan nagy mértékben már nem befolyásolnak a gondolatok, nincsen nekik már nagy jelentőségük.
Attól még, hogy nem hiszek a karmában, nem jelenti azt, hogy mindenre fel vagyok jogosítva. Legyél szíves visszavenni az általánosításból, pláne úgy, hogy NEM ismersz, NEM tudok ki vagyok, NEM látsz bele az életembe. Menni fog ez a kis apróság, ugye?! Bár nem is értem és kérlek magyarázd már el nekem légy oly szíves, mert ezek szerint tudatlan vagyok, hogy miért is kell hinni a karmában? Mi történik másként az életedben, ha hiszel a karmában, és mi történik másként, ha nem hiszel benne? Karma ide vagy oda, ugyanaz az ember leszel, és ugyanaz történik veled, nem?!
Miért kell nekem hinnem benne? Van bármiféle jelentősége a karmának, ha nem hiszel benne? Rosszabb ember leszel ezáltal? NEM. Következmények nélkül olyan dolgokat fogsz elkövetni, amiket nem kéne esetleg? NEM. Más ember leszel a karma által? NEM. Akkor meg?
Nem tök mindegy, hogy hiszek benne vagy sem, ha az, amiben hiszek az a szeretet és próbálom az életemet eszerint élni? Szeretetben mindenkivel, a környezetemmel, szeretteimmel? Mielőtt még kiforgatnád a mondatom, képzeld, nem szeretek mindent és mindenkit feltétel nélkül. Még itt nem tartok...
Kérlek tartsd tiszteletben az én álláspontomat, a hitem ne legyen neked probléma, az egyedül csak rám tartozik, s ha én úgy kívánom gondolni, hogy karma NEM létezik, engedd már meg kérlek, hogy így gondoljam és érezzem. Az, hogy te miben hiszel, az meg a te dolgod, én megengedem neked, hogy: " legyen meg a te hited szerint" és pont.
Köszi,
Tavaszi Kikelet