negyven felett

[vatainé enikő]

Sziasztok! Lassan közeledik a születésnapom, és egyre többet foglalkoztat a korom. Lehet, hogy a hormonális változások miatt? Vagy csak én csinálok ebből ügyet? Nem tudom, de szeretném a véleményeteket kérni, ti hogyan élitek ezt meg? Hogy működik ez a férfiaknál?

 

[Demeter Gyöngyi]

Sziasztok! Lassan közeledik a születésnapom, és egyre többet foglalkoztat a korom. Lehet, hogy a hormonális változások miatt? Vagy csak én csinálok ebből ügyet? Nem tudom, de szeretném a véleményeteket kérni, ti hogyan élitek ezt meg? Hogy működik ez a férfiaknál?

Hát, hogy a férfiaknál hogy működik, nem tudom!
Én viszont az elmúlt hat év alapján elmondhatom: először nagyon elkeseredtem, aztán belenyugodtam, most pedig élvezem..... azt az érettséget, tapasztalatot, amit eddig megszereztem magam malmára próbálom hajtani! Úgy fogom fel, hogy most jön életem érett korszaka.... hidd el így sokkal könnyebb!

 

[phoenyx]

Sziasztok! Lassan közeledik a születésnapom, és egyre többet foglalkoztat a korom. Lehet, hogy a hormonális változások miatt? Vagy csak én csinálok ebből ügyet? Nem tudom, de szeretném a véleményeteket kérni, ti hogyan élitek ezt meg? Hogy működik ez a férfiaknál?

Munkatársnőim a 30.-ból is ügyet csináltak, szabályos letargia lett úrrá kettőn is, ahogy nemrég betöltötték!
Kedves Vatainé Enikő!Nincs ebből gond, az évek teltével már visszatekintget az ember, hisz egy nagyon fiatal nem fog nosztalgiázni, aki pedig a II.-III. X-én is túljut, bizony elmerülhet emlékeiben, esetleg számot vethet terveivel, mi az, ami ezekből elérte célját, mennyire sikeres, stb., ebből adódhat az ijedtség: vajon van-e még "elég" idő terveket szőni, megvalósítani, netán átírni az időközben megszerzett bölcsesség/tapasztalatnak megfelelően.
Mindig van lehetőség változtatni!
És sosem késő átadni mindazt a bölcsességet, amit az évek során begyűjtögetett; ehhez azonban valóban éveknek/évtizedeknek kellett eltelniük! Ezt csak most teheti meg, mikor már van mit átadni!
Ehhez kívánok jó egészséget, sok erőt és türelmet mindenkinek!

 

[vatainé enikő]

Nehéz megfogalmaznom nektek, de úgy érzem elrohan mellettem az életem, mókuskerékben vagyok, munka háztartás, férj, gyerekek, egyik nap tellik a másik után, s csak azt veszem észre , hogy két hónap és negyvenöt leszek. Ráadásul soha életemben nem kellett orvoshoz járnom, és most január óta küldözgetnek jobbra- balra, mindenhol megállapítják, tökéletesen működök, de aztán mégis továbbküldenek valahová máshová. Borzalmas. Ami viszont leginkább megviselt az az, hogy negyvenöt évesen halt meg egy ismerősöm mellrákban, a diagnosztizálástól számított három hét alatt. Mai napig nem tudom megemészteni.

 

[phoenyx]

Nehéz megfogalmaznom nektek, de úgy érzem elrohan mellettem az életem, mókuskerékben vagyok, munka háztartás, férj, gyerekek, egyik nap tellik a másik után, s csak azt veszem észre , hogy két hónap és negyvenöt leszek. Ráadásul soha életemben nem kellett orvoshoz járnom, és most január óta küldözgetnek jobbra- balra, mindenhol megállapítják, tökéletesen működök, de aztán mégis továbbküldenek valahová máshová. Borzalmas. Ami viszont leginkább megviselt az az, hogy negyvenöt évesen halt meg egy ismerősöm mellrákban, a diagnosztizálástól számított három hét alatt. Mai napig nem tudom megemészteni.

A mókuskereket sokan elvállaltuk, kedves Enikő!
Az orvosi dolgaiddal keress meg privát üzenetben, ha szeretnéd!
Általánosítani nem szabad, nem korfüggő az, hogy valakinél rákbetegség alakuljon ki, főleg nem oly súlyos állapot, ami rövid idő alatt halállal jár! Beszéljünk, érteni fogsz!
A rákba rendszerint nem halnak bele az emberek, abból ki lehet gyógyulni, bármily hihetetlen; de a kezelés: a kemoterápia, a sugárkezelés nagyon erősen felgyorsítja a szervezet leromlását! Van olyan orvos, aki míg a kemoterápiás betegének bekötötték az annak megfelelő kemós infúziót, kijelentette, a saját gyerekének nem engedné... Tudom, hogy fáj, és érthetetlen, miért vesztetted el ismerősöd, részvétem! De ez nem jelenti azt, hogy a korosodással mindenki készülhet a rákra!

 

[vatainé enikő]

Az eszemmel ezt mind tudom, szerencsére nem vagyok rákos, ezt az egyet biztosan tudom, mert voltam ct- n és az elég egyértelmű. Nem a saját betegségemtől félek, hogy esetleg az leszek, hanem egyszerűen..... nem tudom! Abban sem vagyok biztos, hogy szeretném- e előről kezdeni és újra, húsz évesnek lenni. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a jelen helyzettel. Csodálatos családom van, szeretnek a munkahelyemen tulajdonképpen minden jó, csak ne azt kéne mondanom az orvosnak, hogy 45 éves vagyok.

 

[vandorcsillag]

Louise L. Hay:Éld az életed
Az élet végtelen körfogásában,ahol most vagyok,minden teljes,egész és tökéletes.
A változás életem természetes rendje.
A változást örömmel fogadom.

 

[Christierna123]

Az eszemmel ezt mind tudom, szerencsére nem vagyok rákos, ezt az egyet biztosan tudom, mert voltam ct- n és az elég egyértelmű. Nem a saját betegségemtől félek, hogy esetleg az leszek, hanem egyszerűen..... nem tudom! Abban sem vagyok biztos, hogy szeretném- e előről kezdeni és újra, húsz évesnek lenni. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a jelen helyzettel. Csodálatos családom van, szeretnek a munkahelyemen tulajdonképpen minden jó, csak ne azt kéne mondanom az orvosnak, hogy 45 éves vagyok.

Ez egy abszolút természetes folyamat, szaknyelven változó kori (vagy középkor) krizisnek nevezik. Mindenki túlmegy rajta, csak nem mindenkinél nyilvánul meg azonos módon. Köznyelven ezt nevezik kapuzárási pániknak.
Ahogy poenyx forumtárs felajánlotta orvosi dolgokban segitségét, engem pszichés dolgokkal kereshetsz meg privátban és segitek megérteni mi történik.

 

[bluevelvet]

Kedves Enikő, megértelek, engem ez előbb ért el. Úgy 36-8 éves koromban. Volt egy néhány nap alatt orvosolható problémám, amitől annyira megijedtem, hogy évekig szorongtam, már magam sem tudtam mitől, attól féltem , hogy nehogy megint félni kezdjek. Én azt gondolom, hogy a nők belső változásai is okozhatnak megmagyarázhatatlan gondolatokat, kinek így, kinek úgy. Én is orvostól orvosig....minden negatív. De akkor meg mitől vagyok így???? Most 51 éves vagyok, sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb. Tul.képpen semmi nem változott. Férj, gyerek, munka. Mégis, mindenben meg tudom találni a kellemest. Nem érdekel már a korom. Engem a nagy baráti kör, egy kevés orvosi segítség, tudatosan jobban akarok lenni gondolatok és egy kis testmozgás ( jóga, magam módján ) húzott ki a gödörből. Több évig vegetáltam, már sajnálom azt az elpocsékolt időt, de hát ezeket nem lehet ésszel irányítani. Már nem akarok 20-30-nak kinézni, szeretem a jól ápolt, csinos, 51-es tükörképemet is. Kívánom neked is, hogy túl tudjál lenni a 45 érzésen. Keresd mindenben a pici jót, kellemest, csinálj olyan dolgokat is, amiket nagyon szeretsz ( olvasás, mozgás, kirándulás, kézimunka, kert, barátok....ezek fognak energiát adni ahhoz, hogy a többi ( taposómalom )csak letudható pipa legyen az életedben.

 

[phoenyx]

Az élet végtelen körfogásában,ahol most vagyok,minden teljes,egész és tökéletes.
A változás életem természetes rendje.
A változást örömmel fogadom.

Kedves Vándorcsillag!
Remekül idézted Balogh Bélát! (onnan, hogy: Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok... ) A tudatalatti tízparancsolata címet viseli Balogh Bélánál!
Gratulálok, remélem, alkalmazni is tudod életedre!

 

[senga1970]

Szia!

Amikor 16-18 éves voltam, azt gondoltam, hogy egy negyven éves nő öreg. Most, hogy már 44-t is betöltöttem, teljesen másként ítélem meg a dolgokat. Nem az életkort kell megélni, hanem az életet. Ha körülötted rendben mennek a dolgok, mindegy hogy hány éves vagy.

 

[Demeter Gyöngyi]

Van egy nagyon idevágó idézet, és nem tudom megállni, hogy ne írjam le... a lányomtól kaptam, mikor negyven lettem:
,,Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet" (Seneca)
És ez bizony nagyon így van...

 

[ICEMAN72]

Sziasztok! Lassan közeledik a születésnapom, és egyre többet foglalkoztat a korom. Lehet, hogy a hormonális változások miatt? Vagy csak én csinálok ebből ügyet? Nem tudom, de szeretném a véleményeteket kérni, ti hogyan élitek ezt meg? Hogy működik ez a férfiaknál?

Nagyon nem érdekel, hogy mennyi vagyok, ezen változtatni úgysem lehet. "Mindenki annyi idős amennyinek érzi magát"

 

[Demeter Gyöngyi]

Hm...na ez igazán egy ,,pasis,, gondolat! És milyen igaz ez is... !

 

[vandorcsillag]

Kedves Vándorcsillag!
Remekül idézted Balogh Bélát! (onnan, hogy: Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok... ) A tudatalatti tízparancsolata címet viseli Balogh Bélánál!
Gratulálok, remélem, alkalmazni is tudod életedre!

Phoenyx kedves ,nem BB-t idéztem hanem Louise L.Hay-t.
Éld az életed c.könyv amit 1992-ben adott ki az Édesvíz kiadó.
Gratulálok én is a bátorságotokhoz,további szép napot.

 

[sztikelany]

Kezdetben elgondolkodtam rajta, hogy merre halad az életem, úgy. kb 1 évig tartott ez a számvetés, most már kevésbé foglalkoztat.

 

[huma99]

Kezdetben elgondolkodtam rajta, hogy merre halad az életem, úgy. kb 1 évig tartott ez a számvetés, most már kevésbé foglalkoztat.

Igazad van. Én ismerek olyan embert aki feszt azon tipródik, merre kéne haladnia és minek és meddig...nem is halad semerre..

 

[GulyiBogee]

Én is betöltöttem már a 43. életévemet de még nem volt időm azon gondolkodni, hogy megörögedtem. Lehet azért, mert az én családom nem egy unalmas csődület. Itt mindíg történik valami (jó is rosszis). De mindíg számíthatunk a másikra azzal, hogy a megoldásokon törjük a fejünket ha valami probléma adódik. 1-2 tragédiát csak így tudtuk átvészelni. Sose nézünk hátra csak előre.

 

[Nadir&Zenit]

Mindig csak a mulandóság üres tarlóit nézegetjük - és nem vesszük észre azokat a tele csűröket, amelyekbe életünk termését elraktároztuk - a megtett cselekedeteket, a megalkotott műveket, a megélt szerelmeket és a bátran, méltósággal kiállt szenvedéseket. Ez adja meg egy ember értékét, a jelen minden hasznosságán túli értékét: ez az érték a múltból vezethető le, ezért eltörölhetetlen.

Az ember is csak akkor fordul önmaga felé, csak akkor gondol túl sokat önmagára, ha nem találja azt az értelmet, mely az életét "megélésre méltóvá" tehetné.

Viktor E Frankl

 

[phoenyx]

Phoenyx kedves ,nem BB-t idéztem hanem Louise L.Hay-t.
Éld az életed c.könyv amit 1992-ben adott ki az Édesvíz kiadó.
Gratulálok én is a bátorságotokhoz,további szép napot.

Értelek, de akkor ezt hallgasd meg Balogh Bélától: