Hát ez nagyon mellbevágó volt... De örömmel olvasom, hogy boldog vagy. És ez a lényeg!
Hüség....
- Téma inditó Ági21
- Kezdés dátuma
a hűség a legfontosabb
"csak szerelemből érdemes..." ahogy a dal is tartja 
Azt hiszem, ez idevág:
A feleség jó későn tér haza bevásárló körútjáról és mit tesz Isten,
in flagranti találja férjurát egy ifjú hölggyel. Óriási patália, asszony
előrángatja a bőröndöt és röpke csomagolás után épp elviharozna,
amikor a férje megállítja:
- Csak egy szóra drágám! Mielőtt elmész, szeretném, ha meghallgatnád,
hogy is történt ez a dolog.
Jövök hazafelé a kocsival, amikor az út mentén megláttam ezt a
hölgyet, elgyötörve, fáradtan, csapzottan. Hazahoztam és összeütöttem
neki egy vacsorát abból a húsból, amit te a hűtőben hagytál, mert
elfelejtetted megsütni. Egy szétázott szandál volt a lábán, úgyhogy
odaadtam neki az egyik, még teljesen jó cipődet, amit csak azért nem
hordasz, mert állítólag kiment a divatból . Fázott, úgyhogy ráadtam
azt a pulcsit, amit a születésnapodra vettem, De sohasem hordtad, mert
nem tetszett a színe. A nadrágja is átázott, úgyhogy adtam neki egyet
a tieidből, ami még teljesen jó, csak te már kinőtted.
Ezután, mikor menni készült, még visszafordult az ajtóból és megkérdezte:
- Mondd, van még valami, amit a feleséged már nem használ?
- És megmutattam neki… Hát, így történt, drágám..
A feleség jó későn tér haza bevásárló körútjáról és mit tesz Isten,
in flagranti találja férjurát egy ifjú hölggyel. Óriási patália, asszony
előrángatja a bőröndöt és röpke csomagolás után épp elviharozna,
amikor a férje megállítja:
- Csak egy szóra drágám! Mielőtt elmész, szeretném, ha meghallgatnád,
hogy is történt ez a dolog.
Jövök hazafelé a kocsival, amikor az út mentén megláttam ezt a
hölgyet, elgyötörve, fáradtan, csapzottan. Hazahoztam és összeütöttem
neki egy vacsorát abból a húsból, amit te a hűtőben hagytál, mert
elfelejtetted megsütni. Egy szétázott szandál volt a lábán, úgyhogy
odaadtam neki az egyik, még teljesen jó cipődet, amit csak azért nem
hordasz, mert állítólag kiment a divatból . Fázott, úgyhogy ráadtam
azt a pulcsit, amit a születésnapodra vettem, De sohasem hordtad, mert
nem tetszett a színe. A nadrágja is átázott, úgyhogy adtam neki egyet
a tieidből, ami még teljesen jó, csak te már kinőtted.
Ezután, mikor menni készült, még visszafordult az ajtóból és megkérdezte:
- Mondd, van még valami, amit a feleséged már nem használ?
- És megmutattam neki… Hát, így történt, drágám..
Húúú, de rég jártam itt
Azóta pedig el is váltunk. Nem bírta ki a házasságunk ezt a terhet.
Bátran mondhatom viszont, hogy remekül vagyok! Mázsás terhet tettem le. Nem volt könnyű az ide vezető út, de kétségkívül megérte, mert a személyiségem sokat fejlődött és erősödött ebben a csatában.
Már csak a gyerekekkel szembeni bűntudat gyötör néha, de ez is egyre ritkábban tör fel bennem. A válást és a vele járó dolgokat egyetértésben és kultúráltan vezényeltük le. Most is haveri kapcsolat van köztünk, és a kötelező találkozásokat nem terheli a korábbi feszültség. Ez jó nekem is, neki is, és legfőképpen a gyerekeknek is. Még ha ez most bennük nem is tudatosul.
Azóta pedig el is váltunk. Nem bírta ki a házasságunk ezt a terhet.
Bátran mondhatom viszont, hogy remekül vagyok! Mázsás terhet tettem le. Nem volt könnyű az ide vezető út, de kétségkívül megérte, mert a személyiségem sokat fejlődött és erősödött ebben a csatában.
Már csak a gyerekekkel szembeni bűntudat gyötör néha, de ez is egyre ritkábban tör fel bennem. A válást és a vele járó dolgokat egyetértésben és kultúráltan vezényeltük le. Most is haveri kapcsolat van köztünk, és a kötelező találkozásokat nem terheli a korábbi feszültség. Ez jó nekem is, neki is, és legfőképpen a gyerekeknek is. Még ha ez most bennük nem is tudatosul.
Azért ez manapság ritkaság, hogy korrekt módon rendeztétek le a válást. Nagyon sokan pont a gyerekeket használják fel arra, hogy valamilyen "bosszúnak nevezett valamin" sakkban tartsa a másikat.Húúú, de rég jártam itt
Azóta pedig el is váltunk. Nem bírta ki a házasságunk ezt a terhet.
Bátran mondhatom viszont, hogy remekül vagyok! Mázsás terhet tettem le. Nem volt könnyű az ide vezető út, de kétségkívül megérte, mert a személyiségem sokat fejlődött és erősödött ebben a csatában.
Már csak a gyerekekkel szembeni bűntudat gyötör néha, de ez is egyre ritkábban tör fel bennem. A válást és a vele járó dolgokat egyetértésben és kultúráltan vezényeltük le. Most is haveri kapcsolat van köztünk, és a kötelező találkozásokat nem terheli a korábbi feszültség. Ez jó nekem is, neki is, és legfőképpen a gyerekeknek is. Még ha ez most bennük nem is tudatosul.
A gyerekek miatt pedig annyiban talán ne legyen bűntudatod, hogy a rossz házasságot a gyerekek jobban megsínylik, mint a "korrekt módon levezényelt" válást.
Amúgy a fenti viccet tanulságul hoztam ide.
Az a nő, aki mellett a férjének még jut ereje, ideje és energiája másik nőre (is), az magára vessen
Az a nő, aki mellett a férjének még jut ereje, ideje és energiája másik nőre (is), az magára vessen
A gyerekeknek szörnyű egy rossz házasságban, az igaz.
De én már idős fejjel mondhatom, a szüleim válása az egész életemre rányomta a bélyegét, derékba törte minden szempontból, és kiheverhetetlen lelki sérülést okozott mind a mai napig, nekem és a húgomnak is. Ha nem lettek volna a nagyszüleim, most nem tartanék itt.
De ez az én példám, biztos van olyan gyerek is, aki nem szenvedi meg ennyire a válást, bár én nem ismertem olyat. Nekem jobb lett volna, ha a szüleim együtt maradnak, még ha veszekednek is. Ma már látom, hogy hülyeségek miatt veszekedtek. Nem ért ennyit. Nekik sem, meg nekünk sem. Előbb-utóbb belátták volna. Édesapám belátta. Édesanyámnak nem volt erre lehetősége, mert belehalt.
Amúgy ők is "kulturáltan" váltak el. De ez nem könnyített semmin.
Bocs, ha ezzel valakinek nyugtalanságot okoztam. De az én esetemben ez volt az igazság.
Utoljára módosítva:
Hiszem, hogy ha a gyerekek azt érzik, hogy Anya és Apa így jobban megértik egymást, és mindegyikükből inkább a boldogság sugárzik, mint a feszültség, akkor jobban járnak, mintha egy hazug házasságban nőnének fel. Ráadásul én nem szerettem volna az ő vállukra tenni egy olyan terhet, hogy csak miattuk maradunk együtt. Ahol a gyerekek tartják össze a családot, ott már nagyon nagy a gond. Ők nem ezért születtek.
Nálunk sajnos helyrehozhatatlanul összetört a bizalom. 3 évig küzdöttem foggal-körömmel, hogy rendbe hozzuk. Sajnos, mint utólag be kellett látnom, csak én küzdöttem. Nem szégyellem, hogy feladtam. Az igazságot a gyerekek majd ha nagyobbak lesznek, megtudják.
Remélem, és benne van az imáimban, hogy lelkileg és testileg egészséges felnőttek legyenek.
Sokan vagyunk, vannak, akik válás nélkül is hordozunk traumákat a gyerekkorunkból. Nem lehet kiküszöbölni. Szerintem. A fájó persze ebben az, hogy mi felnőttek, a szüleik hibásak vagyunk ebben. Feltételezem, hogy ezért is van bennem bűntudat.
Keveseknek adatik meg a boldog, szeretetteljes családi fészek a kirepülésig. Sajnos.
Nálunk sajnos helyrehozhatatlanul összetört a bizalom. 3 évig küzdöttem foggal-körömmel, hogy rendbe hozzuk. Sajnos, mint utólag be kellett látnom, csak én küzdöttem. Nem szégyellem, hogy feladtam. Az igazságot a gyerekek majd ha nagyobbak lesznek, megtudják.
Remélem, és benne van az imáimban, hogy lelkileg és testileg egészséges felnőttek legyenek.
Sokan vagyunk, vannak, akik válás nélkül is hordozunk traumákat a gyerekkorunkból. Nem lehet kiküszöbölni. Szerintem. A fájó persze ebben az, hogy mi felnőttek, a szüleik hibásak vagyunk ebben. Feltételezem, hogy ezért is van bennem bűntudat.
Keveseknek adatik meg a boldog, szeretetteljes családi fészek a kirepülésig. Sajnos.
Ritka tulajdonság a hűség, ez nem kétséges.
Véleményem szerint egy házasságban, ha az egyik fél hűtlenkedik, az nem biztos, hogy csak az ő hibája. A megcsalt fél mégis ritkán végez ilyenkor önvizsgálatot. Ritkán gondolja végig, hogy vajon ő elég figyelmet szentelt-e a másiknak, észrevette-e az igényeit, vagy hányszor utasította vissza, hányszor volt fáradt, hányszor fájt éppen a feje, vagy mondta azt, hogy majd később, majd reggel, vagy majd este (vonatkozik mindkét nemre).
Ha valakinek nem adnak enni, nem lehet elítélni azért, ha elmegy máshová jóllakni, legyen az akár érzelmi, akár testi hiány. Érthető, ha nem akar éhen halni.
Egy nő, akire odafigyel és szeret a férje, akire nőként tekint a férje, nem lesz hűtlen.
És megnézem én azt a férfit, akit ha naponta reggel-este kifacsar a neje, szaladgál-e még délben is szoknya után! Nem lehet gyakori! Előfordulhat, hogy valaki ennyire igényli a "romantikát". Ezt a másiknak figyelembe kell venni. Ha nem akarja, mert az ő igénye sokkal kisebb, akkor nem kell összeházasodni ilyennel.
Ha pedig már így alakult, akkor csak várni kell pár évet. Harminc felett a legfickósabbnak pasinak se kell már ennyire. Örül, ha a nejének fel tud nőni a feladathoz
Ismerek egy házaspárt, ahol a férj rendszeresen félrelépett. A feleség mérgelődött, de mindig megbocsátotta. Nem vált el. Ma már idős házasok, és ma is együtt vannak. Az életkor szépen megoldotta ezt a problémát. A feleség kiböjtölte. Hülyeség félrelépés miatt elválni valakitől, akit szeretünk. Pláne, ha mi is tehetünk a dologról.
Véleményem szerint egy házasságban, ha az egyik fél hűtlenkedik, az nem biztos, hogy csak az ő hibája. A megcsalt fél mégis ritkán végez ilyenkor önvizsgálatot. Ritkán gondolja végig, hogy vajon ő elég figyelmet szentelt-e a másiknak, észrevette-e az igényeit, vagy hányszor utasította vissza, hányszor volt fáradt, hányszor fájt éppen a feje, vagy mondta azt, hogy majd később, majd reggel, vagy majd este (vonatkozik mindkét nemre).
Ha valakinek nem adnak enni, nem lehet elítélni azért, ha elmegy máshová jóllakni, legyen az akár érzelmi, akár testi hiány. Érthető, ha nem akar éhen halni.
Egy nő, akire odafigyel és szeret a férje, akire nőként tekint a férje, nem lesz hűtlen.
És megnézem én azt a férfit, akit ha naponta reggel-este kifacsar a neje, szaladgál-e még délben is szoknya után! Nem lehet gyakori! Előfordulhat, hogy valaki ennyire igényli a "romantikát". Ezt a másiknak figyelembe kell venni. Ha nem akarja, mert az ő igénye sokkal kisebb, akkor nem kell összeházasodni ilyennel.
Ha pedig már így alakult, akkor csak várni kell pár évet. Harminc felett a legfickósabbnak pasinak se kell már ennyire. Örül, ha a nejének fel tud nőni a feladathoz
Ismerek egy házaspárt, ahol a férj rendszeresen félrelépett. A feleség mérgelődött, de mindig megbocsátotta. Nem vált el. Ma már idős házasok, és ma is együtt vannak. Az életkor szépen megoldotta ezt a problémát. A feleség kiböjtölte. Hülyeség félrelépés miatt elválni valakitől, akit szeretünk. Pláne, ha mi is tehetünk a dologról.
Utoljára módosítva:
Nem vagyunk ám mi Citromok !
Ó, én ezt nem is mondtam! De hűtlenségre a legjobb ellenszer egy "citromfacsaró" nej
Nem hagyni egy cseppnyit sem egy harmadiknak!Amúgy utólag sok boldog férfinapot kívánok!!!
na megengeszteltél igy megbocsájtok
Erre is igaz a "szeretkezz, ne háborúzz" szlogen!
Nem féltékenykedni kell, jelenetet rendezni, veszekedni, ha életünk párja későn ér haza, vagy másokon is megakad a szeme, hanem alaposan lekapni, mielőtt útnak indul, vagy félrekacsint.
Ha veszekedés van, nincs romantika. Ezek ugyanis kioltják egymást. Az pedig pont a harmadik malmára hajtja a vizet. Aztán jön a rinya, hogy jaj, megcsalt a párom!
Tetszik, nem tetszik, a másik hűsége rajtunk (is) múlik! Csak ezt akartam mondani.
(Mindkét nemre vonatkoztatva.)
Nem féltékenykedni kell, jelenetet rendezni, veszekedni, ha életünk párja későn ér haza, vagy másokon is megakad a szeme, hanem alaposan lekapni, mielőtt útnak indul, vagy félrekacsint.
Ha veszekedés van, nincs romantika. Ezek ugyanis kioltják egymást. Az pedig pont a harmadik malmára hajtja a vizet. Aztán jön a rinya, hogy jaj, megcsalt a párom!
Tetszik, nem tetszik, a másik hűsége rajtunk (is) múlik! Csak ezt akartam mondani.
(Mindkét nemre vonatkoztatva.)
Erre is igaz a "szeretkezz, ne háborúzz" szlogen!
Nem féltékenykedni kell, jelenetet rendezni, veszekedni, ha életünk párja későn ér haza, vagy másokon is megakad a szeme, hanem alaposan lekapni, mielőtt útnak indul, vagy félrekacsint.
Ha veszekedés van, nincs romantika. Ezek ugyanis kioltják egymást. Az pedig pont a harmadik malmára hajtja a vizet. Aztán jön a rinya, hogy jaj, megcsalt a párom!
Tetszik, nem tetszik, a másik hűsége rajtunk (is) múlik! Csak ezt akartam mondani.
(Mindkét nemre vonatkoztatva.)
Igazad van abban, hogy mindkét félen múlik. Hiszen ahogy egy jó kapcsolathoz ketten kellenek, úgy egy rosszhoz is közös út vezet.
Személy szerint: néztem magamba, hibás vagyok én is persze. Utólag pedig könnyű okosnak lenni.
Mégsem voltam/vagyok gondolatolvasó, hogy kitaláljam, a társamnak mi baja, gondja van. Találgatni lehet persze. Vagy beletalálsz vagy nem. Ő pedig nem beszél, elzárkózik, és mindenért téged okol. Na akkor mit csinálsz?? Ráveted magad és egy kis szexszel oké lesz minden? Túl egyszerű lenne... nem?
Ha pedig ott van a megcsalás: meg tudnál bízni benne 100%-ig újra? Tisztelettel tudnál ránézni? Erősen kétlem.
Van amikor kevés a szeretet.
Szerintem egy megcsalás - ha nem is dönti romba a házasságot - de a bizalmat és a tiszteletet megöli. A nélkül pedig mit ér egy szoros kapcsolat? Hazugsággal fertőzött közös élet? Ugyan már!
Kedves Eszter, mindenkinek az esete egyedi. Én csak egy általános tanácsot adtam. Tudom, hogy vannak ennél összetettebb problémák is.
Ha nem megfelelő a kommunikáció a két fél között, akkor valóban nem lehet kitalálni, mit szeretne a másik, vagy mi a problémája. Egy kapcsolatban létfontosságú, hogy mindent nyíltan és őszintén meg lehessen beszélni. De ez is mindkét félen múlik.
Az viszont biztos, hogy kommunikáció nélkül is könnyű kitalálni, ha egy házasságban nincs szex, vagy csak elvétve, akkor abból hűtlenség lesz (mindkét nemre igaz).
És az is biztos, hogy mindenki másként éli meg, ha megcsalják. Van, akiben ez örök törés, és van, aki túl tud lépni rajta. De biztos, hogy az a kapcsolat már nem szoros és nem tökéletes, ahol a hűtlenség megesett. Csak hát az a kapcsolat már korábban sem volt az, ha ez megeshetett. A házasságot tehát nem hűtlenség döntötte romba, hanem az a helyzet, ami a hűtlenséghez vezetett. A hűtlenség nem az ok - az már a tünet.
Az is egyéni, kinek, mennyit bír el egy kapcsolata. Lehet, hogy valakinél egy félrelépés már megöli a bizalmat. De ha az a másik mégis visszajön, mégis minket akar? Akkor is érdemes felrúgni egy házasságot? Nem érdemesebb-e megbeszélni, mi volt a probléma, ami a másikat erre a lépésre késztette? Mit nem kapott meg a házasságában, amit egy másiknál keresett?
Ezt pedig azért érdemes megbeszélni, mert le lehet ugyan cserélni sértett önérzettel a hűtlenkedő társat, de mi a biztosíték rá, hogy ha nálunk is volt hiba, akkor a következő társunk nem fog ugyanúgy hűtlenkedni?
A saját érdekünkben is érdemes tisztázni a másikkal, mi az, amit mi szúrtunk el.
Egyetértek a leírtakkal. Ha lehet beszélni a másikkal, értelmesen érdemben kommunikálni, valamint mindkét fél rendbe akarja tenni a kapcsolatot, a házasságot, akkor van esély arra, hogy ne váljanak el útjaik.
Hiába a megcsalt fél beismerése, hogy ő is hibás, ha a másik már lélekben kilépett, és nem tesz meg minden tőle telhetőt, hogy a helyzet rendeződjön.
Azt is el kell ismerni, ha nincs értelme. Akkor viszont tovább kell lépni. Mert egy életünk van.
"Nem az a dicsőség, ha soha nem vallunk kudarcot, hanem az, ha minden bukás után képesek vagyunk felállni." - Gandhi
Ha már az egyik fél kilépett, akkor valóban nincs értelme tovább küzdeni érte. Akkor valóban tovább kell lépni. Azt kellene elkerülni, hogy egy kapcsolat idáig jusson. Mert ez többnyire egy folyamat következménye.
A Gandhi idézet nagyon igaz, én pedig Gyökössy Endrétől hoznék egy idézetet az egyik előadásáról:
"Bizony előfordul, hogy fel kell tennem a kérdést – és én úgy szoktam fogalmazni, ha eljön hozzám valamelyik házas fél, hogy: most mondja meg, a házassága beteg, nagyon beteg, halálos beteg, vagy halott. Én ezt végigkérdezem. Ha azt mondja, hogy nagyon beteg, vagy halálos beteg, akkor azt mondom, hogy na most mondja el a gondját. És utána azt mondom, hogy rossz szemorvos az, aki csak az egyik szemet nézi meg, jövő héten várom a férjét. A harmadik héten pedig találkozunk, nem hármasban, hanem négyesben. És akkor megpróbálunk kompromisszumot kötni a hogyan továbbra. De ha mind a két fél azt mondja, hogy a házasság halott, testvérek, Jézus Krisztus tud halottakat feltámasztani, én nem tudok."
Azt kell elkerülni, hogy a házasság megbetegedjen (erre az egyik módszer, hogy figyelemmel vagyok a másik érzelmi és testi igényeire). Vagy ha a házasság megbetegedett, akkor meg kell gyógyítani, mielőtt meghal. Mert ha meghalt, akkor emberileg már nincs segítség.
