A biblia folytatódik, folytassuk hát mi is, a 4. fejezettel:
„Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.” – vicces így ez a régies nyelvezet, főleg az elején az ismeré… Ma nem ebben az értelmében használjuk, ha megkérdezzük, hogy ismered ezt meg azt? De ez a mondat: Nyertem férfiat az Úrtól . Tehát nem Ádámtól, hanem az úrtól nyerte… Pedig Ádám volt, aki „ismeré” őt…
„És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt” – atyafi, szép szó. Manapság nem használatos, inkább a tesó, meg az öcskös a divatos helyette.
Na de, amit most nem értek:
„És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.” – Hogy mi is vele a gondom? Az, hogy Káin földművelő lett, az még rendben is volna, elvégre mint visszaemlékszünk, a 2. fejezetben az ember rendeltetése a föld művelése, Ádám is azt kapta átokként, hogy a földet fogja túrni, verítékes munkával keresni kenyerét, és enni a mezők füvét, meg ilyenek, tehát a fia is vitte tovább a tradíciót, amire eredetileg ki volt találva az ember. Ez így teljesen jó, és rendben is volna. A számos gondom innentől jön: Elsőként mindjárt a juhok pásztora. Ez, mint olyan, hogy kerül egyáltalán a képbe? Állattartásról uis egy huncut szó nem volt, azok húsáról, tejéről, ilyesmikről meg pláne nem. Az embert mindkét teremtéstörténet növénymag, gyümölcs, fűevőként szándékozik bemutatni, sőt az elsőben útjára indítani. Hogy és miként kerül akkor az állati hús, esetleg a tej a képbe? Na mindegy, a biblia ezzel nem cicózik, halad tovább. Szerintem a szerzők sem gondoltak bele, mikor mindezt írták. Felvésték a pergamenre, oszt’ jó’van…
Haladjunk mi is tovább a második problémámra:
„Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből” – kedves, bár fura gesztus. Az egyik teremtmény ajándékot visz a teremtőjének, annak egy másik teremtményéből… Bár ha úgy nézzük, lehet inkább a Káin dolgozott meg érte, ő művelte meg érte a földet, ő szenvedett meg vele. Hogy mi módon, milyen eszközökkel, arra nem tér ki a mű. Kár…
Lényeg a lényeg, az öcskös is látta, mit csinál a báty, szaladt ő is és vitt „ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből”.
Az áldozat lefolyásának mikéntjéről semmit nem tudhatunk meg, hanem egyből jön a következő probléma: „És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.” – hogy mi ez a „tekintés”, nem tudunk meg semmit. Talán az, hogy azt elfogadta?
„Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte,” – hogy mi volt a gond, miért is nem kellett a földművelő ajándéka, amiért nyilván eléggé megdolgozott, megintcsak nagy a hallgatás, semmi magyarázat, semmi.
„miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.” – hát bevallom, én sem örülnék neki, várnám is, hogy mi a gond, elvégre én jöttem előbb az ajándékkal, az öcs csak utánam, ha én nem találom ezt ki, akkor lehet ő sem jön; és mégis ő jár jól, én meg hoppon maradok.
(Itt van egy hivatkozás, (Máté 23,35) hogy „az igaz Ábelnek” – amit szintén nem értek, mitől „igaz” ez az ifjonc (vagy nem ifjonc, még a koráról sem tudunk meg semmit), csak hogy ő foglalkozására nézvést juhok pásztora, Káin öccse, meg hogy juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből vitt áldozatot).
„És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?” – most tényleg nem tudja, vagy csak szívózik a hoppon hagyott földművessel?
Így folytatja: „Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz;” – ez most valami süket közhely, vagy tényleg a fickó csinált valami susmust, ami valóban indok lehet erre a bunkóságra? Semmi magyarázat, a fickó is csak hallgat. Személy szerint úgy gondolom, hogy ha vmi lett volna a háttérben, ha a földműves tényleg csinált volna vmi vicceset, akkor lelkifurdalása lenne, vagy legalábbis vmi módon képben lenne róla, miért is van ez a pofára ejtés. Nem olyan ez, mint mikor az asszonka vesz a férjének két nyakkendőt, az meg rögtön megy az egyikkel a tükör elé; mire ő durcisan: - Úgy, szóval csak az egyik tetszik…
„ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.” – Most ne azt firtassuk, hogy Káin tudta vagy nem, hogy mi is az az ajtó, hanem azt, hogy: „a bűn az ajtó előtt leselkedik” – most mi is az a bűn, hogy került egyáltalán a képbe (lásd: János ev. 1,3), mi az, hogy „reád van vágyódása” – az a bizonyos „úr” miért is enged ilyen tényezőt egyáltalán létezni és „vágyódni” a teremtményére, amelynek uralkodnia kell rajta, meg gondolom, rendszeresen küzdenie ellene, visszaverni ilyen-olyan támadásait, stb., pedig az „úr” huss, eltüntethetné az egészet, volt-nincs. Szerintem ezek még talán sokkal érdekesebb dolgok, mintsem maga a történet.
„És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával” – hogy miről beszéltek, milyen hangulatban, egyáltalán hogy, mint, valami? Semmi…
„És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt”. – hát igen, ez biz testvérgyilkosság, és nem látom semmi értelmét. Magyarázgatták, hogy irigység, féltékenyég, hogy máson vezeti le a feszt, minden, meg hogy arrafelé ugyancsak heves vérűek a népek, olcsó az emberélet. De hogy esetleg az öcskös volt szemtelen, blamálta esetleg a bátyus ajándékát, dicsekedett, hogy ő bezzeg…, azért vadult be a bratyó??? Ezt még felvetnem sem volt szabad, mikor kérdeztem, mert sokak szerint egyből a gyilkost védtem… Nem volt szabad szépen átgondolnom az ügyet, csak hogy jáháháj, Káin a testvérgyilkos! Bizony, a hit nagyon be is tud durvulni.
Na szóval, a lényeg, a bűntény megtörtént, és hogy-hogysem, az úr megint felbukkan, és mindentlátó izémizéjével kezdetben megint adja a tudatlant. Majd miután Káin kitérő választ ad, elmondja, hogy az ifjabbik vére kiabál hozzá felfelé, hogy jáj, uram, kifolytam, itt vagyok a földön, meg ilyeneket… Újfent csak az átok következik, legalábbis e földön, ahol az ostoba gyilkosság történt. Utána meg, hogy bujdosó és vándorló légy a földön amely többé nem adhatja neki az ő termő erejét (akkor hát nemcsak a tövist és a bogáncskórót, mint az ő atyjának? Az csak őrá vonatkozott?).
„Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.” – én az „úr” helyében nem cicóztam volna vele, sutty, volt Káin, nincs Káin, Ábelt meg feltámasztani, és minden hiperszupercsidicsudijó lenne, megint kapnék a juhai „első fajzásából és azoknak kövérségéből”, élvezhetném az „úri” életet, és a bűnt, mint olyat, is eltüntetném a csudába, vágyódjon ott, ne az én teremtményemre.
„Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet” – tetszik, hogy a te színed elől el kell rejtőznöm, mert úgy tudom, az „úr” elől elrejtőzni nem lehet, mindent lát, mindenről tud. Szerintem, ezt sem gondolták át az írók. De az igazi paff most jön: „akárki talál reám, megöl engemet” – nem azért, mert ez így kissé paranoiás dolog, miért is ölné meg bárki? Annyira veszélyes népek laknak arrafelé? Ez meg annyira gyenge, hogy nem tudna védekezni, csak a tesója ellen tudott támadni? Az igazi gond, hogy ki is az az akárki? Ha igazak a teremtés könyvének eddig lefutott passzusai, akkor az emberiség összlétszáma 4 főről 3 főre csökkent, (tehát 25%-kal). Ha meg konkrétan az anyjára, vagy apjára gondolt volna, csak kimondta volna kerek perec, nem így, általánosságban.
Az „úr” pedig megnyugtatja, hogy senki nem fog rá gyilkosság céljából kezet emelni, mert az „hétszerte megbüntettetik”. Csak nem vmi lelkifurdalásszerűség a részéről? Mert bizony az én szememben az „úr” is bűnös, hisz ugyebár tudta mi jön, és főleg hogy miért, így akár meg is előzhette volna ezt az egészet. Utólag, miután mindezt felfogta, akarta a dolgokat ily módon lerendezni, a lelkiismeretét megnyugtatni?
„És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál” – ebből pedig nekem vmiért az jön le, hogy éltek ekkortájt már elég sokan a földön, és nemcsak az a három megmaradt fő a családból, sőt nem is családtagok, ilyen-olyan rokonok, hanem idegenek, akik viszont vmiért ismerték az „úr” bélyegét, amit Káinra tett, és tudták, mit is jelent. Tehát az írók újfent csak nem gondoltak át semmit, csak írtak.
Káin pedig, az üldözött, a bujdosó, a vándorló, letelepedett Nód földjén, ahol talált is magának menyecskét, aki hajlandó volt hozzámenni egy testvérgyilkoshoz. Annyit viszont nyilván nem érdemelt meg, hogy a neve felkerüljön a biblia pergamenlapjaira, hogy az utódok megismerjék. Vagy ha az nem is őrajta múlt, kihez megy hozzá, akkor az apjáról, aki gondolom, áldását adta a frigyre, többet megtudni. És nem, nem hiszem el, hogy az az apa Ádám lett volna. Már csak azért sem, mert arról nem ír a fáma, hogy ő is arrafelé, édentől keletre tanyázott volna.
Káinnak fia született, az meg várost épített neki. Gondolom, tódultak is oda a népek, hogy nosza, a testvérgyilkos várost épít, induljunk hát, lakjunk ott mi is!
Aztán rövidebb nemzetségtábla, mely egy Lámekh nevű kétfeleséges fickóval zárul, akinek gyermekeitől aztán a mesterségeket származtatják.
Aztán, minden bővebb magyarázat nélkül Lámekh kijelenti, hogy két embert is megölt, méghozzá nem is olyan nagy vétkekért. Utána egyből jön a mondat: „Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenszeres az Lámekhért.” – de hogy ki mondja??? Talán Lámekh van így elszállva magától?
A negyedik fejezet ezzel a két verssel zárul: „Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szűle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott úgymond, énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain.” – akárki akármit mond, nekem ebből az jön le, hogy az ő harmadik utóduk az a Séth nevű gyermek, és nem fogadom el, hogy ez a sokadik gyerek, mert a többi ment a földet benépesíteni. Nem, ez a harmadik egyértelműen, még ha nem is így mondják ki.
„Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét.” - Tehát akkor nem igaz, hogy az emberiség a Káin vérvonalát örökölte, vagy esetleg itt lezárul ez a családfa? És mi az úr neve, amit segítségül hívtak?
Elvégre: Ábrahámnak Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én JEHOVA nevemen nem voltam elöttük ismeretes".
Míg másutt Él-nek nevezik, többes számban Elohim…