A megemlékezés napja

Augusztus végén Lázár György cikkét olvasva eszembe jutott, hogy a két világháborúban harcoló katonák témája már engem is megérintett néhány évvel ezelőtt, és le is írtam hasonló gondolataimat, mégpedig november 11-e kapcsán.

Az említett cikkben Lázár György tiltakozik a Torontói Magyar Ház falán elhelyezett, a két világháború magyar hőseire emlékező tábla ellen. Amikor “Horthy katonái jónéhány kanadait is megöltek…”, talán nem illene éppen itt ellenséget ünnepelni. Akkor elhatároztam, hogy ebben az évben előveszem a jegyzeteimet, és formába öntöm akkori írásomat.

Fura érzés magyarként ünnepelni az első és második világháborús hősöket. Amikor a legkisebbik fiam büszkén kijelentette, hogy a Megemlékezés napja az ő névnapjára esik és kérdezgetni kezdett a magyar háborús hősökről, no meg arról, hogy a családunkat hogyan érintették a háborúk, akkor megzakkantam egy pillanatra.

Először persze büszkén elmondtam neki, hogy a nevét a nagyapám után és édesapám legidősebb bátyja után kapta. Úgy alakult, hogy mindkét Márton részt vett háborúban, az idősebb az elsőben, a fia a másodikban. De amíg a fiam dédapja hazatért a háborúból és hét gyermeket nevelt fel, addig a nagybácsink, bár hazaért a fogságból, 1948-ban belehalt a sebesüléseibe.

De ami a hősiességet illeti…

A kanadaiak méltán büszkék arra, hogy önkénteseik 1914 óta folyamatosan és odaadóan harcolnak azért, hogy visszaállítsák a békét, megvédjék a demokráciát, az emberi jogokat és nemzeteket szabadítsanak fel. A mai nagyobb háborúktól mentes világ és a viszonylagos egyensúly fenntartása nekik és előljáróiknak is köszönhető. A kanadaiak az elmúlt száz évben harcoltak például Franciaországban, Spanyolországban, Németországban, Vietnámban, Kuwaitban, Irakban, Afganisztánban és Boszniában is.

De kik is azok a kanadaiak? Bevándorlók a világ minden országából, akik büszkén vallják magukat kanadainak. Ők azok, akiknek szülőföldjein ezek a veteránok harcoltak valamikor. Lehet, hogy az ő oldalukon, lehet, hogy éppen ellenük, de mindenképp rengeteg katonai és civil sebesülttel és áldozattal.

Példának okáért a két világháborúban közel száz millióan estek áldozatul, akiknek több, mint a fele civil volt.

A második világháborúban a több, mint 24 millió katonai áldozat között 300 000 magyar volt és 45 300 kanadai. Az utóbbiak elhivatott önkéntesek voltak.

A magyar katonák azonban nem maguktól mentek a háborúba. Őket kérlelhetetlenül besorozták, de nem azért, mert meg kellett védeni a hazát, vagy a szabadságot, s a demokráciához sem volt semmi köze. Őket más országokba hajtották harcolni. El kellett hagyniuk családjukat, otthonukat, városukat és még az országukat is. S ott sem szabadságért, jogokért vagy emberekért harcoltak. Nem. Őket mint a birkákat terelték, hajtották, idomították, feláldozták és hagyták, hogy lemészárolják őket.

A katona nem azért van, hogy gondolkodjon. A katona parancsot követ és végrehajtja azt.
Ezek a férfiak olyan országban születtek, ahol a vezetők a rossz oldalt választották, csak a saját érdekeikre gondolva. Így a közkatonák már nem állhattak a jó oldalra többé. Név, arc, család és célok nélküli ellenséggé váltak, akiket a jó oldal hőseinek le kellett győznie, meg kellett ölnie ahhoz, hogy a csatát megnyerjék és a háborút befejezzék.

A nagybátyám volt a család legidősebb gyermeke. A legfiatalabb már alig ismerhette őt, mert amikor bevonult 25 évesen, nagynéném csak öt éves lehetett. S mire visszaért, már alig volt benne élet. Pedig ő volt a legmagasabb és legjóképűbb a családban. Menyasszonya megígérte neki, hogy megvárja őt.
Az édesapám vele dolgozott a nyugdíjig, tehát mindannyian ismertük őt. Megtartotta az ígéretét: várt. Soha nem házasodott meg, nem szülte meg a megálmodott gyermekeit. Olyan volt, mintha a családhoz tartozott volna. Egy soha-meg-nem-valósult, széttört családhoz, ahol soha nem játszhattam a soha meg nem született unokatestvéreimmel. Az apám soha nem kérhette ki bátyja tanácsát. Azt mesélte, hogy Marci bácsi hasonlított leginkább a nagyapámra: hallgatag volt, bölcs és jóképű.

Azt azonban soha nem mondta senki, hogy hős lett volna. Nem. Ő is és az apja is áldozatok voltak, mint a családjuk is, a hatalom áldozatai. Még ahhoz sem volt joguk, hogy eldöntsék, feláldozzák-e az életüket. A hatalom döntött.

S azok a családok, akik ebben az értelmetlen csatározásban elvesztették kedveseiket, azoknak teljesen mindegy volt, hogy ki melyik oldalon állt és mit képviselt, ki lesz hős és ki lesz a vesztes.
Azonban azok az idők véget értek, és senki sem akart többé emlékezni a bombázásokra és az éhezésre, arra, amikor kukoricát ettek kukoricával.

De voltak utóhatásai is a világháborúknak. Én még emlékszem a hatvanas években a légó gyakorlatokra.

Felhangzottak a szirénák és a hangosbemondón keresztül felszólítottak, hogy készüljünk fel a támadásra. A rollót leengedtük, a férfiak beöltöztek katonai ruhájukba és elmentek gyakorlatozni.

Akkor nem vettem ezt komolyan. Később is szovjet tankokat is csak akkor láttam, amikor Esztergom felé utaztam. Nekem soha nem kellett félelemben élnem, tartanom attól, hogy az életemre törnek.
Ennek ellenére akkor, amikor ezt először megírtam, néhány helikopter alacsonyan repült fel és alá, hatalmas zajjal. Itt történt, Ottawában. Az ablakok beleremegtek, s én hirtelen megdermedtem, és jelenleg a világban folyó értelmetlen harcokra gondoltam, a szomszédaimra, akik a mostani konfliktusok elől menekültek.

Én 1984 augusztusában Kanadát választottam, a gyermekeimet is ide hoztam vissza. Leginkább azért, hogy a három fiamat senki ne kényszeríthesse arra, hogy háborúban szolgáljanak.

A veteránok napja, Márton nap, november 11-e. Az én három Mártonom közül az első kettő részt kellett, hogy vegyen az első két világháborúban. Most itt van az én harmadik Mártonom. Mindannyiunk felelőssége, hogy őt és társait ne érintse meg a háború szele sem, és ebben az értelemben ne legyen ő a harmadik a harmadikban…

Ezzel a gondolattal mostmár én is büszkén kitűzöm a piros pipacsot a kabátomra.

Petényi Judit

rememberday.jpg
 
hogy kaphatott futit ha mar nem is volt katona
valami nem stimmel ebbe se
Bündi , valamikor az átkosban amikor még én is slapec voltam akkor , ha nemtévedek talán vagy 2 hónapig a leszerelésed után még valahogyan az MNH kötelékébe tartoztál és igy a katonai büntetö törvények voltak érvényesek részedre , hasonlóan a kórházi ellétással is ! Ezért is óvakodott mindenki leszerelés után bármit is csinálni mert másképpen voltak bizonyos dolgok kezelve , szigorubban !
 
es ha csinalod egy evig akkor rad ragad valami belole nem mulik el csak ugy nyomtalanul akarmennyire is nem szerted
Csinálja az akinek .....(mert közben kint a való életbe meg telik az idő...ez csak elvesztegetett idő...)
raadasul tanulnak vaganysagot is valamilyen szinten pl megtanulnak sunnyogni ami vaganysag is valahol
igen lopni csalni hazudni....
tizennyolc evesek meg gyerekek
csak ma nehezen nevelhetok de a szivatasok gondoskodnak rola
Nos ezért senki se menjen katonának.
senki nem torodik senkivel meg semmivel csak sajat magaval
Mert van akinek az a feladata hogy katona legyen az tegye a kötelességét. Hidd el ne legyen de, ha ilyes féle harcokra kerül a sor akkor nem lesz face, és nyomkodás mész és harcolsz ennyi.Persze meglesztek , leszünk áldva meg a fegyverek is és lehet rohamozni....
 
ha jol emlekszem az orsegbe levo katona nem maszkalhatott osszevissza a laktanyaba fegyverrel
De, ha akart akkor mehetett össze-vissza hisz ki mert volna ellene szólni??
Csak a kiképzés meg a nevelés nem engedte ezt a viselkedést.
Én rengetegszer voltam ör parancsnok hidd el oda kellett figyelni hogy ki milyen hangulatban volt....
 
en se szerettem katona lenni akkor de most utolag azt gondolom hogy nem artott
ez nem azt jelenti hogy jo volt meg elveztem meg hogy nem utaltam ott lenni de sok mindent megtanul ott az ember amire nem is gondol hogy hol lesz meg jo valamire
én is így voltam vele azt gondoltam hogy az a tudás majd biztos jó lesz valamire..nos semmire sem jó.
 
De....ha nincs meg a létszám akkor tovább kellett maradni...ha fogdában voltál akkor szintúgy..
de itt nem errol volt szo hanem arrol hogy hozzairt kereszteket a sorhoz es ebbol latta hogy mar csak harom honapja van hatra

vagyis egy egyre hosszabb sort nezett
azt meg nem hiszem hogy a falba pont annyi tegla volt mint amilyen hosszu a katonaido es latta hogy mar kevesen nincs kereszt
 
igen lopni csalni hazudni....
meg gondoskodni magadrol meg elelmesnek lenni

Nos ezért senki se menjen katonának.
ezzel azt is lehet mondani hogy nem kell nevelni a gyereket mert ugy jo ahogy van es nem szereti ha nevelik

Mert van akinek az a feladata hogy katona legyen az tegye a kötelességét. Hidd el ne legyen de, ha ilyes féle harcokra kerül a sor akkor nem lesz face, és nyomkodás mész és harcolsz ennyi.Persze meglesztek , leszünk áldva meg a fegyverek is és lehet rohamozni....
ha haboru lesz akkor az nem ugy lesz hogy a hivatasos katonak lodoznek egymasra a tobbi ember meg nezi a tvbe mint egy focimeccset
be fogjak hivni a ferfiakat es akkor katonanak kell majd lenni

de nem mindegy hogy ki vagy e kepezve vagy a kezedbe adnak egy puskat hogy nesze rohamozz meg loj

amugy az ember megtanul egy csomo dolgot amire nem biztos hogy szuksege lesz
nekem van jogositvanyom es tanultam pl elsosegely nyujtast meg hogy hogyan mukodik a fekrendszer

lehet mondani hogy ez is folosleges mert en meg nem nyujtottam elsosegelyt es nem kellet feket szerelnem sose

De, ha akart akkor mehetett össze-vissza hisz ki mert volna ellene szólni??
Csak a kiképzés meg a nevelés nem engedte ezt a viselkedést.
pl az orparancsnok meg a tobbi or ha parancsot kapnak ra hogy allitsak meg
de ezt te is tudod
 
ha haboru lesz akkor az nem ugy lesz hogy a hivatasos katonak lodoznek egymasra a tobbi ember meg nezi a tvbe mint egy focimeccset
1861 nem is volt olyan regen.
Bull Run-nal volt egy nagy csata, ahol a deliek es az eszakiak harcoltak egymassal, es a jotarsasag piknikezni vonult a csataterre. Legnagyobb meglepetesukre a deliiek nyertek a csatat, ugyhogy ez a bizonyos sokadalom, aki csatatnezni ment eszet vvesztve rohant vissza a fovarosba :)
De ha arra gondolunk mi volt a masodik obolhaboruban, az sem nagy elteres. A CNN kozvetiteseben neztuk, hogy mennek elore az amerikai Abramsok, es hogy gyulladnak ki sorra a kolztarsasagi garda szovjet harckocsija
 
de itt nem errol volt szo hanem arrol hogy hozzairt kereszteket a sorhoz es ebbol latta hogy mar csak harom honapja van hatra
Tudod van aki vizuális tipus, például milyen sok a 90 nap de, ha szépen ikszeled akkor látványosan fogy.
Meg mindig kell valami ami átbillenti az embert a holtpontján.
 
meg gondoskodni magadrol meg elelmesnek lenni
Csak arra nem gondolsz hogy mi van ha otthonról nem ilyen gondolkodást hozott magával. Egyenes becsületes emberként ment be és piás, alamusziként szerelt le...
ezzel azt is lehet mondani hogy nem kell nevelni a gyereket mert ugy jo ahogy van es nem szereti ha nevelik
A katonaságnál nem nevelés van hanem felkészítés a gyilkolásra.
amugy az ember megtanul egy csomo dolgot amire nem biztos hogy szuksege lesz
nekem van jogositvanyom es tanultam pl elsosegely nyujtast meg hogy hogyan mukodik a fekrendszer

lehet mondani hogy ez is folosleges mert en meg nem nyujtottam elsosegelyt es nem kellet feket szerelnem sose
Ezeket máshol is meglehet tanulni, amit igazán tudni kell az hogy engedelmeskedj, tudd használni a technikát és a fegyvert. Ez maximum 1 hónap! Utána évente frissítés 1-2 nap.
pl az orparancsnok meg a tobbi or ha parancsot kapnak ra hogy allitsak meg
de ezt te is tudod
Ha valaki elhagyta volna a kijelölt őrhelyét akkor nem biztos hogy azonnal észre lehet venni már csak akkor amikor eldördül a lövés...
 
Csak arra nem gondolsz hogy mi van ha otthonról nem ilyen gondolkodást hozott magával. Egyenes becsületes emberként ment be és piás, alamusziként szerelt le...
nem arra hogy gazember lesz hanem arra hogy feltalalja magat jobban mint elotte
A katonaságnál nem nevelés van hanem felkészítés a gyilkolásra.
foleg nem arrol szol csak elvbe
egy rendes katona ketszer lo harom plus hat toltenyt
kozelharc kikepzes alig van de inkabb nincs is
szoval ez nem igazan gyilkolasra felkeszites

viszont van minden reggel futas meg sokszor akadalypalya meg menetgyakorlat ami javitja a kondiciot
a szivatasok egy resze is javitotta a kondiciot

plusz aki finnyas volt eddig az megtanul nem valogatni az etelbe

Ezeket máshol is meglehet tanulni, amit igazán tudni kell az hogy engedelmeskedj, tudd használni a technikát és a fegyvert. Ez maximum 1 hónap! Utána évente frissítés 1-2 nap.
aaa nem
en pl felderito voltam es telen nem lehet megtanulni a folyon valo atkalest nyaron meg a sielest pl
szerintem egy ev kell hozza hogy mindenfele helyzetbe legyen az ember

Ha valaki elhagyta volna a kijelölt őrhelyét akkor nem biztos hogy azonnal észre lehet venni már csak akkor amikor eldördül a lövés...
nem biztos
nalunk ugy volt hogy a laktanya orsegnel nem volt loszer
a loszerraktar orsegenel volt de az meg korul volt keritve es az orok nappal lattak egymast plusz ketorankent volt valtas meg kozbe is volt ellenorzes orifonon
meg a laktanya is messze volt gyalog husz perc legalabb
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,623
Tagok
615,327
Legújabb tagunk
Tracycer
Oldal tetejére