A gyűjtés az ember természetébõl fakad. Majd mindenki gyűjtött valamit gyerekkorában, és jónéhányan késõbb is élnek szenvedélyüknek. Ahhoz azonban, hogy ez megélhetéssé, befektetéssé is váljon, tudásra és szerencsére is szükség van az elhivatottság mellett. Legyen szó Matchboxról, bélyegrõl, vagy akár festményrõl

Mindent gyűjtünk zsebkendõtõl víztoronyig

A gyűjtés vágya az ember természetébõl fakad, állítják a pszichológusok. Alapja a bizonytalanságtól, átalakulástól, megszűnéstõl való félelem, az állandóság iránti vágy. A gyűjtésben és a tulajdon rendezgetésében a külvilág feletti kontroll vágya nyilvánul meg: egy rendszerezett gyűjtemény biztonságos zóna. Ebben az értelemben a gyűjtés a halál legyõzése.

A lelki oldalt vizsgálva tehát mindegy is, hogy mi az, amit gyűjtünk. Az olyan örök klasszikusok, mint az érem- és bélyeggyűjtés, gyakorlatilag minden korosztály körében népszerűek gyermekkorban. így nem csoda, ha a filatélia és a numizmatika a legismertebb, legelterjedtebb hobbik közé tartoznak.

A gyűjtés mégsem elsõsorban a pénzrõl szól, annak ellenére sem, hogy rengeteg történetet idézhetne százszoros, ezerszeres áron eladott bélyegekrõl, mondja Visnyovszki Gábor, a Magyar Filatéliai Tudományos Társaság elnöke. A gyűjtemény gyarapítása önmagában varázslatos, és nem a megkereshetõ pénz miatt. Ráadásul rengeteg ismerettel gyarapítja azt, aki a területtel behatóan foglalkozik, és szórakozásnak sem utolsó, állítja Visnyovszki Gábor.

Ahhoz, hogy ráadásul valaki még adott esetben pénzt is keressen vele, vagy az utódok számára értékes gyűjteményt építsen, behatóan kell a területet is ismernie.

Elkezdeni tehát nem érdemes úgy a gyűjtést, hogy a szándék kizárólag a pénz forgatása, vagy a tõke befektetése, érdeklõdés nélkül semmire sem jutunk a szakember szerint.

Arra a kérdésünkre, hogy abban a kizárólag elméleti esetben, ha minket ez az egész egyáltalán nem érdekel, csak van egy rakás pénzünk, amit szeretnénk befektetni egy hozzáértõ filatelista segítségével, Visnyovszki Gábor nem tudott egyszerű választ adni. Ez a piac ugyanis annyira változóban van, hogy a terület ismerõit is meglephetik a fordulatok, amelyek akár tíz év alatt is megtörténhetnek.

Aztán vannak olyan területek, amelyek inkább bizonyos generációkat fertõztek meg. Sörösdoboz-gyűjtemények leginkább a nyolcvanas évek második felében és a következõ évtized elején születtek Magyarországon, hisz maga a tárgy is ekkor jelent meg, elõbb a nyugati turisták kezében és szemetesében, késõbb a boltok polcain. A mai nagy Matchbox-gyűjtemények alapjait pedig egy évtizeddel korábban rakták, vagy inkább gurították le, amikor hazánkban is készültek ilyen népszerű kisautók.

Az internetnek is köszönhetõen globális piac gyakorlatilag mindent beáraz, így a gyűjtemény értéke könnyen meghatározható. Nehezebb a feladat az olyan speciális területen, mint a hazai kerékpáripar termékeinek gyűjtése, vagy ha valaki bármi más olyan területre specializálódik, amelyen kevesen vannak jelen. Pedig gyakorlatilag mindent gyűjtünk és gyűjtenek a világban, analóg kazettát, gyümölcscímkét, katonai járművet, repülõgépes étkészletet vagy éppen zsebkendõt.

Számos okot találunk, ha eltekintünk a mélypszichológiai magyarázattól. Büszkén gyűjti és állítja ki az autógyár a saját termékeit, a cég igazgatója a képeket, hogy legyen mit az iroda falára akasztani, az internet megszállottja animált gif és kódgyűjteményt publikál, az állam a kiadott könyveket gyűjti, amelyeket kölcsönzésre bocsájt.

A sok motiváció között a pénzszerzés csak az egyik, nem is elengedhetetlen, mégis a leglátványosabb. Errõl (és a kóros esetekrõl) szólnak a témával foglalkozó filmek, az eladási rekordokról az újságcikkek, a forgalomra pedig egész iparágak épülnek.

Nagy kockázat, nagy pénz

Nem is olyan régen még 300 forintért lehetett olyan, a hatvanas években nyomott, Maót ábrázoló kínai bélyegeket vásárolni, amelyek ma egymillió forintot érnek, mondja a profi gyűjtõ. Ezt akkor senki nem sejtette, ahogy ma azt nem tudni, hogy melyik, bélyegkultúrával alig rendelkezõ ország filléres termékeibõl lenne érdemes bevásárolni.

Ugyanakkor a magyar bélyegek rendkívül gazdag, érdekes és értékes területet jelentenek, fõleg, ha olyan, történelmi fordulatokban kifejezetten szűkölködõ országokhoz hasonlítjuk magunkat, mint amilyen például az Egyesült államok. A mérleg másik serpenyõjében az van, hogy a magyar bélyegek nem elég ismertek a nemzetközi piacon, ezért itt lehet értük a legjobb árat kapni.

Az internet a filatélia területén más területekhez is hasonló változásokat generált. Az új technikával nem foglalkozó idõs gyűjtõk, bármennyi szakértelmük is volt, beszűkültek. Mindenki másnak viszont kinyílt a világ: az aukciókon ma már bárki részt vehet földrajzi helytõl függetlenül, a vásárlást beszkennelt, óriásira nagyítható fotók segítik.

A kereskedõ pedig aukcióját, árukészletét olyan körben hirdeti, ahol a legjobb vevõt sejti. Ezért is van az apróhirdetési oldalaknak és digitális aukciósházaknak akkora keletje a világon, és ezért nézhetjük egyre több hagyományos árverés képeit élõben a monitoron is.

Mindez igaz a járművek, a bútorok, vagy a képregények gyűjtõire, árveréseire is, valamint az olyan, hagyományos területekre, mint amilyen a műkincspiac. Itt ugyan a miénkhez hasonló nemzeti kultúráknak megvannak a maga sajátosságai, de ezen a piacon is tagadhatatlanul létezik a globális kereskedelem.

Szerepelt már magyar festmény a legnagyobbak között nemzetközi aukción, és itt is vásárolnak külföldiek, de az árazást a hazai piac végzi. Nem úgy, mint például a kortárs kínai képek esetében, amelyek ára óriásit emelkedett a világ gazdag vásárlóinak köszönhetõen.

Az angolszász piacra is igaz, hogy a közelmúltban elhunyt és ma is élõ sztárművészek munkái csillagászati magasságokba emelkedtek az utóbbi idõben. Aki idõben eszmélt, jó befektetést csinált ilyen munkákkal, nálunk a kortársak műveit venni (kevés kivételtõl eltekintve) kockázatos vállalkozás. Szerencsés esetben viszont sokat kereshetünk egy, a jövõben befutó művész munkájával.

A terület egyik legjobb ismerõje, Virág Judit egy korábbi cikkünkkel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy amennyiben egy hatalmas összeg birtokában vásárolhatna képeket befektetési céllal, venne klasszikust és modernt egyaránt. Az elõbbivel nagyon nem lehet melléfogni, ára várhatóan lassabban, de biztosabban emelkedik, utóbbi pedig vagy bejön, vagy nem. Ha igen, akkor viszont megsokszorozhatja az értékét.

A legtöbb pénzt és gyűjtõt vonzó terület így hasonlít a banki és tõzsdei befektetésekhez, nem véletlen, hogy létezik műkincseket is tartalmazó befektetési portfólió. így az is lehet műkincsgyűjtõ, aki semmit nem ért a képzõművészethez, ha hallgat a hozzáértõkre, nem is bukhat nagyot.

A New York University Stern School of Business részlegén két kutató az általuk kalkulált műkincspiaci index segítségével kimutatta, hogy az elmúlt 50 évben a műkincsbefektetéseken elérhetõ hozam jóval magasabb volt, mint a részvénypiaci megtérülés. A naptár-, vagy parfümgyűjtésbõl viszont csak úgy lehet pénzt csinálni, ha ismerjük a területet.
Az ezeknél sokkal biztosabbnak számító numizmatikába sem érdemes szakismeretek nélkül sokat fektetni. Mert gyűjteni anyagi haszonnal is lehet, de a lényeg mégis maga a gyűjtés.

Szeleczky Ildikó, a gyűjtõket és gyűjteményeket bemutató Gyűjtõszenvedély című könyv egyik szerzõje elmondta, hogy a könyv kapcsán megkérdezett emberek mindegyikét az adott terület szeretete ösztönözte a gyűjtésre. Legfeljebb késõbb átfordul az motiváció, és a szerelem, szenvedély helyét a számítás veszi át.