Minden szín nevetett, s táncolt, harsogott a papíron. Hallani vélte suttogásukat, nevetésüket, de meg nem érintette. A csend oly' mély volt benne, akárha ódon várnak elhagyott báltermében állna, szóra, hangra sem várva, csak állni és lélegezni a létért magáért. A lélekharang tizenkettőt ütött.