most kilépünk
horhosunkból, hol szelíd vizek szekálnak
most kilépünk, nekidőlünk a világnak.
lélegezz még értem, értünk,
te, csomózott-lelkű, ha odaértünk,
ott megoldalak oldalammal
míg bámul ránk a szőke hajnal,
s ecsetpázsit felé nyúl a kormos markú est:
a rétre rólunk árnyék-képet...