Legutóbbi tartalom: Fundibundi

patina

ódivatú

20

Mondd mért hiszed, hogy annál több nem érhet, mint ami eddig várt.

Emberek, nevek, arcok, mondatok közös ég alatt, persze nem túl fontosak.

Ne bánd, semmit se bánj addig, míg értelme ki nem derül. Addig sem áll meg egyetlen gondolat ekörül. És tudom nem lehet csak úgy nem gondolni rá, ha több, mint emlék.

Elaludni készül a nyár, ködök lusta fellege száll, hűvösebb az éjszaka már, vigyázz rám.

Ez most nem az én életem. Ez most nem az én két kezem. Ez most nem az én képem, nem az én hangom. Nem az én gitárom, nem az én napom, nem az én holdam, nem is én vagyok. Nem is én voltam. És Nélküled én sem látszom a képen. Ahol jó volt, ott voltál. Ahol jó nekem, ott vagy most is. Ahol jó...

Ahol jó volt, ott voltál. Ahol jó nekem, ott vagy most is. Ahol jó lesz, ott leszel velem.

Ez most nem az én hajnalom. ez most nem az én nappalom. Ez most nem az én folyóm, nem az én városom, nem az én utcám, nem az én házam, nem az én ablakom, nem az én ágyam. Nem az én asztalom. Itt vagyok, nem vagyok otthon.

Úgy vártam az éjszakát, mintha ismerném rég - erre járt, de nem maradt sok utána. Kérleltem az álmokat, nekem azt hozzák el, ami jobban látható behúnyt szemmel.

Mi azt modtuk, hogy jók leszünk és nem kell soha-soha más nekünk és jobbról nem is álmodunk és egymás nélkül meghalunk - Felejtsd el!

Megint egy kaput varázsol s átenged rajt' a hajnal. Megint elindulhatok új káprázatok felé. Megint csak elsőnek járom az utcát furcsa zajjal. Ma sem, sosem jut e hang sok álmatag ablak mögé.

Aki nekem is játszod az élet dallamát, kinek süketen fordít hátat a fél világ. Amíg zenére mozdul itt minden: a hangom, a léptem, a föld, s amíg szerelmet táncolunk rá, bármit látsz, s bárhogy fáj a hangszered össze ne törd!

Ha fáj egy furcsán ejtett szó, ne bánd és gondolj arra, olyan hosszú még az út.