Legutóbbi tartalom: LandroHun

Amin túl vagyok ma, másnap, már nem léphetek túl, mert a jövőm visszanéz, és okot keres életemre. Látja, amint az öröm izzadsága ver, és ahogy zaklatott álmaimból riadok. Lelkiismeretbe öltözve vonulnak egyre többen bűneim, olyankor dacos révületben születő verseimben Istenhez...

Lázban égő természet, nyiss ujjongó létet, szülj békét,szeretetet, vetélj el minden vétket!

Felhevülő ölében fogan az új születés, csordultig töltve kéjjel az elbűvölt ébredést.

Napfény arany zápora fénylőn nevet a tájra, Földnek ajka gyönyörtől nyílik e csókos nászra.

Tisztult helyén minden fénye, Vörös rubint kardja markolatán, Méregzöld pokol varjú a vállán- Így volt a boldogság szemfényvesztése.

A város felett, egy magas oszlop állt, A Boldog herceg színarany szobra, Rozsda barna szíve aranyfüsttel aranyozva, Mindkét szemében kéken ragyogó opál.

Nélküle talán hamarabb odaér, Madár ejti a csillagot, Éjszaka hullik az égszínű fény, S már kihűlt köve csillogott.

De lelkem tovaszáll, Fel a mennybe és ragyog, Mint a csillag az égen, Melyben saját arcom látom...

Ha meghalok, barátaim mellé temessenek, Hogy halál után, boldogan feküdjek A síromban, így a lelkem is tovább fénylik e szűk világban.

Meghalni látnám családom, Testvérem, szeretteim, És mi marad nekem? Egy összetört szív, melyet már, Semmi se, de semmi, nem gyógyíthat meg, Elveszítettem mindent, Ami nekem szent, és sérthetetlen.

Az lenne legrosszabb Az életben ha még Száz, kétszáz évig kellene élnem.

Nekem, már nem, Érdemes élni, Pedig oly sok jó dolog Létezik e csodás, szép Világon, Mely elég lenne ahhoz is, hogy egy Csepp,boldogságot leljek, Életemben.

Harcolok, és küzdök, Az életemet élem, Eme roskadó életben, A jónak, semmi formáját, Nem lelem.

20 már nem is kell 20

A letöltendő életfogytiglanosoknak lehetne választási lehetőséget adni, vagy rács mögött egész életében vagy a gyors halál.