Legutóbbi tartalom: powershot

Tisztelt Hölgyem/Uram! Kedves Barátom! Szeptember 10 - október 30. között zajlik az ÉV FÁJA ROMÁNIÁBAN 2011 verseny döntője! Az október 30-ig legtöbb szavazatot begyűjtő fa nyeri el az Év fája címet. A baróti ELVESZETT VILÁG Természetvédelmi Turista és Barlangász egyesület által benevezett...

APERITIV SZEKUJESZK Sikerül ma is berúgni de nem szabad nem szabad tudni hogy e való nem érti: fecsérel az én bensőm sehogy se vezérel míg úgy megyek az útszegély között hogy e világ más tájra költözött s nem találván ott sem önmaga nyomára hol a minden semminek az ára...

TÉLI TÁJ A FÖLD ALATT Metaforák hervadó melléből hó fröccsen e dombokra feszített tájra s citromfák ugatása közben kitörnek a cirkuszok éhes diótörői fellázadnak a bolondok az elmegyógyászokban és sorbonne úr szemüvege mögött üvegvitorlák szétment üvegszemek: életemben...

VÁNDOR ÉJI DALA Virágos ösvényeken járva a füvön műanyag-galócák kitömött őzek penicillin-pasztillák az árnyas fák alatt fák árnyai az árnyalatok nyuszikái bukfenceznek nikotinmérgezés dohányvirág-illat a felfeledomb-lefelevölgyön lábnélkülszületett bejár e mosolygó tájba...

EMLÉKÉRE Minden pohár borban benne úszkálsz minden ételemhez odanyúlkálsz fazékban fősz esőben ázol hűlő mosolyomban dideregsz fázol szögesdrót-koszorú szívemen vagy a látvány a skálaíveken fény öröm dal boldogságos vétek vénülő gyomromnak halálthozó étek csoda gyönyörűség...

HAJNALI HÓ Hallom hogy hullasz halk zizegéssel Hallom hangodnak pelyheit Hallom hogy hullani el nem késel Hallom mosolyod téli kertjeit Hallom hogy élsz hallom hogy meghalsz Hallom hogy talán nem menekedsz Hallom hogy hullasz hallom hogy árvulsz Hallom hogy talán már nem...

NEVE NINCS Neve nincs nevéből virág hajol ki ékszerek ágán szikrázik neve törékeny akár egy kristályholmi ha van neve Pattanó erek pengenek ahogy a szemre homály fut ahogy leteszik este a bábut aminek nincs neve Ó csak egy név egy név kellene vásárhelyi géza

van idő, csipjük csak fülön.

hogy élünk ám és van remény, -

mindenkihez külön-külön,

Szállj költemény, szólj költemény

Énekeljetek, völgyek és hegyek!

Már semerre sincs átkozott bilincs,

Völgyeinkben lenn, tornyok hangja zeng.

Lépteink nyomán, fenn a Hargitán,