Írj ide saját verseket, hogy más is örüljön a szépnek amit írsz.

Gyozi-Bp témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Június 20.

  1. Ryuu2525

    Ryuu2525 Állandó Tag

    Yoru wa me wo hiraita
    machi ga yatto shizumatta.
    Watashi wa tai wo hossuru.......


    Az éjszaka kinyitotta a szemét,
    a város végre elcsendesedett.
    Vágyom a tenger fuvallatára.........

    Lester
    -
     
  2. Ryuu2525

    Ryuu2525 Állandó Tag

    Tori wa sora wo tobimasu,
    boku wa ikimasu yo

    Madár repül az égen,
    én persze gyalog megyek
    Lester
    --
     
  3. Ryuu2525

    Ryuu2525 Állandó Tag

    Május este sétáltunk tavaszban
    Te meg én, az árnyékos fák ölén.
    Egy pillanat volt ahogy letépted,
    a zacskón matatott jobb kezed.

    Szádba vetted és, és nyaltad
    nyelved, végét csiklandozta.
    Ki be járt szádba, ajkad körülfonta.
    Fehér nedve egyszer csak álladra pottyant.

    Álltam bénán a fának dőlve
    és néztem hosszan bambán,
    ahogy az utolsó cseppet lenyaltad,
    Te aljas, az egész jégkrémet egyedül befaltad.

    Lester ; )
     
  4. Puszmó

    Puszmó Állandó Tag

    Várom a percet

    Várom a percet, mikor újra láthatlak,
    S végre szerető karjaimba zárhatlak.

    Várom a percet, mikor ismét velem vagy,
    S tudom, hogy csak az enyém vagy.

    Várom a percet, mikor csókodtól ajkam bűnössé válik,
    S hogy mi lesz ezután??? Majd elválik.

    Várom a percet, mikor foghatom kezed,
    S epekedve nézhetem gyönyörű szemed.

    Várom a percet, mikor arcodra puszit adhatok,
    Melytől szemed csillaga mindig felragyog.

    Ha rád gondolok szívem hevesebben ég,
    Nem tudom, meddig bírom nélküled még.
     
  5. Szabadi Lívia

    Szabadi Lívia Állandó Tag

    Miért?
    Mit ér nekem pontjaim halmaza,
    az életem? Gondjaim lagymatag
    hajnala vagy felkelő nap, égen
    lebegő tűzgolyóérzet! Vérzek...

    Sebeket okoz a kéz, a szó,
    a gondolatokba fojtott "ó",
    a magány, a puszta képzelet,
    a sírba temetett életek...

    Vagyok és nem leszek álom
    fekszik ma, most minden ágyon
    és a tudat: véges vagyok,
    tűnnek a végtelen napok...

    Velem vagy ellenem élek?
    Mindenség lelke, kérlek,
    mondd, pontjaim mit érnek
    a földön túl, a fénynek...

    Azt, mit senki se ért
    mondd el, kérlek! Miért?
     
    Yeye001 kedveli ezt.
  6. Szabadi Lívia

    Szabadi Lívia Állandó Tag

    Mindennapos
    Annyi minden jár fejemben:
    lökött, szökött gondolatok,
    kopott, repedt, átnevetett,
    mulandóan kis kacatok.

    Olyanok mik csak enyéim,
    másnak lehet kacifántos,
    nem mind borús, dobott remény,
    bár valóság mossa álmom.

    Hiszek én és nagyot vágyok,
    szívemben sok bánat nincsen,
    elmerengek a világon,
    nem vonzanak földi kincsek.

    Vágyok én a napsugárra
    madárdalos reggelekre,
    hajnalokra, éjszakákra,
    bíborvörös szerelemre.

    Kapok nap-nap jót és rosszat,
    elfogadtam: ez az élet!
    Szeretem a mosolyokat,
    s adok én, ha nem is kérnek!

    Hisz végül is egy a lényeg,
    sok-sok ember elfelejti:
    amire mindenki képes,
    emberlétét így szeretni...
     
  7. Szabadi Lívia

    Szabadi Lívia Állandó Tag

    Időkoldus
    Dőlt falakkal megtört utcaképet
    alkot, s ablakán távozó élet
    keresné újra az elmúlt időt...
    mint rongyos ruhát, mit a perc kinőtt,
    úgy hordja magán létét az idős
    és otthona!

    Vén matróna, aszott öregember
    arcán sóváran hullámzó tenger
    gondolat, vállán pedig az élet
    súlya játszik erőpróbát, érzem...
    szíve-lelke ezer sebből vérzik!
    Csak egy szoba...

    "Ennyi, nem több, mi megmaradhatott
    a szorgalmas évekből, Aranyos!"
    - mondja, motyogja lassan totyogva,
    arcáról könnycseppet töröl, hogy ha
    nem látja senki, tűnő álmokat
    elzokogva...

    Fájdalom, magány ellen harca dúl,
    de mosoly, zokogás halálba fúl
    egyszer, mikor Istene pálcát tör
    koros, deresen bús feje fölött,
    s költöző madárként teste körött
    elandalog!
     
  8. Szabadi Lívia

    Szabadi Lívia Állandó Tag

    Egy züllött ember
    Utamnak porát bámulom egyre,
    gondolatomnak csak egy a medre:
    régóta járok, vágyok és várok...
    általam kijárt károkat látok:

    Dülöngélnek előttem a házak,
    elkapnak utcai, zajos vágyak,
    a munka vándorol mellettem el,
    pénztelen vagyok. De kit érdekel?!

    Nem kell a család! Zenés az este,
    csábít a nőknek vonagló teste,
    használom őket, kurtán eldobom.
    Züllött kiskocsma drága otthonom!

    Dohányfüsttől csíkos, bő öltönyöm,
    néhanapján mégis kiöltözöm.
    Eljátszom azt, hogy valaki vagyok,
    engem fogadnak az utcán a padok

    és éjjel a borgőz álomba küld,
    nem riaszt fel se kakas, se kürt.
    Reggel hideg bú ébreszti testem,
    semmirekellő, céltalan lettem!
     
  9. Szabadi Lívia

    Szabadi Lívia Állandó Tag

    Fogadj el!
    Tolókocsim gördül feléd,
    nem tudok én állni eléd,
    nem bánkódok, nem rágódok,
    falak közé nem zárkózok,
    s képzelt kezem nyújtom feléd,
    képzelt lábon futok eléd,
    képzeltem, hogy megérted:
    Szeretném, ha képzelnétek!
     
  10. Szabadi Lívia

    Szabadi Lívia Állandó Tag

    Zoé harca
    Ártatlan voltál és fiatal,
    arcodat nem törte barázda.
    Álmokat hoztál és zivatart,
    vágyait koporsód zárta.

    Alakult volna bár máshogyan,
    a kamaszból lett volna felnőtt,
    s üdvözöl szarkaláb mosolya,
    de ez eltört, fájdalmad megtört...

    Éltél és szerettél, mint mások,
    hittél, bár korán ért száz csapás,
    és lettek temetetlen álmok,
    bár eltemetted egykor jó anyád!

    Támasz lettél, oszlop, sziklafal,
    édesapád szép szeme-fénye.
    Csak az tudta, lelked mit takar,
    ki belenézett szemed tükrébe.

    Voltál báj, szerelmes csillogás,
    várt rád a tánc, boldogság vágya,
    érted hozott a jövő csodát,
    s megtalált az élet halála...
    Beteg lettél, leukémiás!
     
  11. Szabadi Lívia

    Szabadi Lívia Állandó Tag

    Feltámadunk!
    Velünk van az Isten minden áldott napon,
    veled van akkor is, mikor nem akarod,
    veled él, veled fáj, érted lelkét adja
    Betlehemtől Golgotáig haladva...

    Született egy gyermek, igen-igen régen,
    küldetést is kapott fenn a magas égben,
    mentse mi menthető, gonoszt távol tartva
    Betlehemtől Golgotáig haladva...

    Csodák csillagporát hinti a lelkekbe
    Földünk átkos mocskát súrolja fényesre,
    s intő szavainak hiteszméit tartja
    Betlehemtől Golgotáig haladva...

    Keresztre szegezett, gyötört teste mellett
    jó anyja zokogva megváltásért esdett.
    Változást hozott ő, ajándékát adva
    Betlehemtől Golgotáig haladva...

    Majdan mikor testét árnyék-sírba tették,
    félelem lett úrrá, halálát rettegték,
    mert ha porból lévő hatalom elenyész...
    Betlehem, Golgota megváltásra kész:

    Feltámadt az Isten, ott van minden szívben!
     
  12. Szabadi Lívia

    Szabadi Lívia Állandó Tag

    Utak tragédiája
    Fekete fóliát lebegtet a szél.
    Mi történt akkor? Arról már más beszél!
    Némaság kúszik alatta mindig át...
    vidd el szél, vidd a fekete fóliát!

    Hol a pillanat állt meg egy időre,
    ott a szívekbe vájt az élet tőre,
    hisz szülőt, szerelmet, gyermeket takar,
    ilyet az ember senkinek se akar!

    Fekete fólia halálnak zsákja,
    szerető szívnek nagy fájdalmára,
    mert kinek teste búvik meg alatta,
    annak életét a halál elmarta.

    Csattanó elemek kósza percei,
    törölhetik élted apró jeleit.
    Ha utad járod, menj másra figyelve,
    mert nem tudhatod: mikor, mi jön szembe!
    ***
    Anyukám, én
    most megyek!
    A hideg föld körbezár,
    egy pillanat lett terhem,
    a temető engem vár.

    Megyek, mert szembe jöttek,
    az úton ma szertehullt
    minden! Jaj, összetörtek...
    drága anyám, könnyed hull.

    Fekete zsák,
    két cipő
    kandikál alóla ki,
    testemet ernyedt idő
    a porladásnak veti.

    Nincs már több mosolyom.
    Óh, apám, neked majd ki
    segít, ki oldja otthon
    komoly, s apró gondjaid?

    Kréta jelén,
    tört ágon
    fel se tűnik, fut tovább
    minden: út, autó, álom,
    élet! Nekem vágy most már...

    Testvérem! Szüleinknek
    kérlek, te légy vigasza,
    mondd nekik, azt üzenem:
    Én értem előbb haza!

    Földöntúli
    fényesség
    lett párnám és paplanom,
    itt már nincsen félelem,
    szenvedés és fájdalom.

    Szerelmem, mit ér a szó?
    Búcsúzni sehogy se jó,
    tudjuk ezt mi...
    szeretlek!
     
  13. wyxen123

    wyxen123 Állandó Tag

    szó szót követett
    tett tettet eredményezett
    majd közéjük fagyott a csend...

    láb... lép...
    egy... kép...
    mit rég elfeledett
    mint egy épületet
    amit az idő rommá temetett
     
  14. wyxen123

    wyxen123 Állandó Tag

    csak egy golyó a fejbe és egy kereszt a földbe
    ennyi volt egy élet
    ennyi épp elég

    vagy egy kötél a napba és a napsugarakba
    egy utolsó pillantás,
    talán sok is még

    egy levél őhozzá, el úgysem olvassa
    ne is írd rá azt mit
    tényleg éreztél...
     
  15. wyxen123

    wyxen123 Állandó Tag

    leestem a kútba
    összetört a testem
    de amíg zuhantam
    a halálon nevettem

    vörös lett a víz a kútban
    lánc nyikordul csattan
    asszony sikolt félelmében
    "halott fekszik ottan"

    én vagyok lenn az a halott
    de ezt már nem látom
    mert valaki megölt engem
    te lettél halálom
     
    GadMar kedveli ezt.
  16. naivbalek

    naivbalek Állandó Tag

    Szeretkezés

    Ez nem csak szenvedély, ez nem csak vágy.
    Szerelemből fakad, ezért vágyom rád.
    Mozdulataid, pillantásod elvarázsol engem.
    Nézlek, figyellek és felébred a szenvedély bennem.

    Minden hajlatod és domborulatod felizgat.
    Ez nem csoda, hiszen igazán izgató nő vagy.
    Vadmacska, forróvérű szerető,
    szenvedélyes szexistennő,

    Kiszakadunk a világból,
    minden más annyira távol.
    Ami maradt, szinte lángol.
    Ez jó, az érzés felgyújt, átjár és eláraszt,
    tested lüktetésére testem lüktetése a válasz.

    Minden eltűnt, semmi sincs már,
    karjaimban itt maradtál.
    Összebújva pihenünk,
    simogatjuk egymást.
     
  17. naivbalek

    naivbalek Állandó Tag

    Vágy

    Nem is sejtettem, hogy én tetszem neked,
    te már az elején tetszettél nekem
    Pajkos pillantásod eltalál,
    mint az áram, megráz és átjár

    Ez a várakozás feltüzel,
    bennem egyre nő a vágy
    az időt, mire együtt lehetünk,
    kivárni alig bírom már

    Számolom a napokat,
    várok türelmetlenül,
    még néhányat alszunk
    s közös vágyunk teljesül
     
  18. naivbalek

    naivbalek Állandó Tag

    Amíg újra együtt leszünk

    Végre együtt lehettünk mi ketten
    nem volt ilyen senkivel, mint veled
    intenzív és mégis megnyugtató
    néhány kellemes óra ami volt

    Hogy újra együtt lehessünk
    azóta is nagyon várom
    megőrjít a sok akadály
    ami ebben meggátol

    Ez tesz teljesen idegessé,
    nem tudom így meddig bírom még,
    hogy nem érezhetem a közelséged,
    és csak lopva találkozhatom veled

    Jó lenne most türelmesnek lenni,
    de ez a vágy tejesen szétfeszít
    veled szeretnék lenni végre már
    megbeszélni az élet sok dolgát

    Mosolyodat akarom látni,
    nevetésedet hallani
    arcodat két kezemben tartani
    csókjainkkal egymásban elveszni

    Testedet simogatni, újra és újra felfedezni
    egymást órákon át kényeztetni,
    testünkkel egyesülni a kéjben
    végtelen szerelmes élvezetben

    Csak ennyit akarok
     
  19. naivbalek

    naivbalek Állandó Tag

    M-nak

    Oh, ez milyen jó érzés,
    hogy úgy érzel, mint én
    már rég szerettem volna ezt
    hihetetlen, álomszerű
    s csodálatos mindez

    Egy beteljesült
    reményteli álom,
    hogy veled legyek,
    mindig nagyon várom

    Ahogy rám nézel,
    kész vagyok,
    mindkét szemed
    csak úgy ragyog

    Beszédes szemeiddel
    egyre csak fürkészel,
    látom a világ
    benne van egészen

    Igazi nő vagy,
    szép és vidám,
    ez elvarázsol engem,
    ezért ostromollak
    és szívesen bókolok neked
     
  20. naivbalek

    naivbalek Állandó Tag

    Elég!

    Messzire el akarok innen menni,
    oda ahol még nem ismer senki,
    közben vissza nem nézni,
    és mindent elfeledni...
    találni olyat aki magamért szeret
    s akit ugyanezért viszont szerethetek
     

Megosztás