Óvónőnek tanulok

moona.pr témája a 'Pedagógusoknak' fórumban , 2009 Május 24.

  1.  
    moona.pr

    moona.pr Állandó Tag

    Óvónőnek tanulok, másodéves vagyok. Nagyon sok hasznos dolgot találtam már a fórumban.
    Arra gondoltam, hogy ebben a fórumben összegyűthetnénk a főiskolás anyagainkat amivel segítenénk egymást.
    Szép napot mindenkinek!


    Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

    A Canadahun nem nem járul hozzá bemutatni - vagy a megtaláláshoz iranymutatást adni - olyan tartalmú anyagot ami a copyright (szerzői jog) által védett, csak akkor ha van szükséges legális engedély van rá.
  2.  
    moona.pr

    moona.pr Állandó Tag

    Differenciált zenei képességfejlesztés

    Zenei képességek fejlesztéséhez segítség I. rész.
  3.  
    moona.pr

    moona.pr Állandó Tag

    Differenciált zenei képességfejlesztés

    II. rész
  4.  
    moona.pr

    moona.pr Állandó Tag

    Differenciált zenei képességfejlesztés

    III. rész
  5.  
    ovoneni73

    ovoneni73 Állandó Tag

    • Óvodapedagógus szak
    • III. évfolyam, I. félév
    • 2007/2008. tanév
    Program és vizsgatételek:
    1. A közoktatásról szóló törvény. A Munka Törvénykönyve. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény.
    2. Titkárság, irodavezetés. Ügyvitel és iratkezelés, jegyzőkönyv.
    3. SZMSZ, Házirend, belső szabályzatok, organogram, kollektív szerződés, közalkalmazotti szabályzat. Érdekképviseletek.
    4. Munkaterv, megvalósíthatóság.
    5. Minőségbiztosítás, akkreditáció.
    6. Vezetésszervezet. Humán erőforrás menedzsment.
    7. Jogi kérdések a pedagógiai gyakorlatban.
    8. Etikett, protokoll.
    9. Költségvetés és pályázat készítése.
    10. Egyéni és társas vállalkozások.
    11. Adózás, adójogszabályok.
    12. Makroökonómia. GDP és GNP. Monetáris és fiskális gyakorlat.
    13. Megtakarítási és befektetési formák. Takarékbetét, ingatlan, arany, deviza, értékpapír. Áru- és értéktőzsde. Biztosítások.
    Elméleti és gyakorlati órák száma: nappali tagozat: heti 2+0 óra
    • levelező tagozat: félévi 8+0 óra
    Az aláírás megszerzésének feltétele: részvétel az előadásokon a Tvsz. előírásainak megfelelően.
    A félév lezárása: - részvétel az előadásokon.
    • - írásbeli dolgozat részeként kérdések megválaszolása és egy munkaterv vagy egy költségvetés elkészítése. A gyakorlati jegy a szorgalmi időszak végén megírt dolgozatra adott osztályzat.
    A tantárgy oktatója: Bordi Károly főiskolai docens, K ép. 215.
    Ajánlott irodalom:
    1. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kt).
    2. A Munka Törvénykönyve. 1992. évi XXII. törvény (Mtv.).
    3. A Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.).
    4. Dr. Lemák Emma: Jogi és igazgatási ismeretek NTk. 1999.
    5. Auer-Béhm-Czipszer-Hoffmann: Vállalkozás. Novorg. KJK-KERSZÖV Kft. 1999.
    6. Kapás-Kristály: Példatár a Vállalkozás tankönyvhöz KJK-KERSZÖV Kft.
    7. Freisinger Edéné: Levelezési ismeretek. Nemzeti Tk. 1999.
    8. Dr. Tiszavölgyi Kinga: Közoktatási intézmények szabályzatgyűjteménye. KJK, 1997.
    9. Horváth Attila: Minőségbiztosítási technikák óvodában és iskolában. Műszaki K. 1999.
    10. Trencsényi László: Minőségbiztosítás a pedagógiai programban hogyan? OKKER Kiadó, 1999.
    11. Trencsényi László–Villányi Györgyné: Minőségbiztosítás az óvodai nevelési programban hogyan? OKKER K.
    12. OKAIM–Módszertani füzetek I-II. Minőség és gyakorlat. Összeállította: Trencsényi László. OKKER Kiadó
    13. Gyökér Irén: Humánerőforrás-menedzsment. MK-MMT, 1999.
    14. Üzleti Etika. Szerk.: Csurgó Ottóné dr. és dr. Hajdu Péter. Saldo, 1998.
    15. Protkoll kézikönyv. Szerk.: Máté János. Magyar Protokollosok Klubja Országos Egyesület. Bp. 2000.
    16. Bíró Endre–Csizmár Gábor: Óvodák, általános és középiskolák, diákotthonok, gyermekintézmények kézikönyve. KJK 1990-98.
    17. Bíró Endre: Jog a pedagógiában. Pedagógus-továbbképzési Központ. 1998.
    18. Losonczi Csaba–Magyar Gábor: Pénzügyek a gazdaságban. Juvent K. 1996.
    19. Bogár László: Magyarország és a globalizáció. Osiris, 2003.
    20. Drábik János: A pénz diktatúrája. Gold Book, 2005.
    21. Gazdasági ismeretek I–II. A hét szabad művészet könyvtára. Corvinus K.1996.
    22. Bodie–Kane–Marcus: Befektetések I–II. Bp. 1996.
    23. Takács György: Önkéntes és magánpénztárak I–II. A hét szabad művészet könyvtára. Corvinus K.1999.






    1. tétel. A közoktatásról szóló törvény. A Munka Törvénykönyve. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény.
    A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény.

    2. § (1) A közoktatás magában foglalja az óvodai nevelést, az iskolai nevelést és oktatást, valamint a kollégiumi nevelést.

    8.§ (7) Az óvodai nevelő munka az Óvodai nevelés országos alapprogramjára épülő óvodai nevelési program alapján folyik. Az Óvodai nevelés országos alapprogramját a Kormány adja ki.

    10.§ (2) A gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.

    A szülő joga:
    14.§ (1) e)a nevelési-oktatási intézmény vezetője vagy a pedagógus hozzájárulásával részt vegyen a foglalkozásokon,
    f) kezdeményezze az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék létrehozását, és részt vegyen a szülői képviselők megválasztásában, mint választó és mint megválasztható személy,
    g) kezdeményezze szülői szervezet (közösség) létrehozását, és közreműködjön annak tevékenységében,
    18. § (1) Nevelési-oktatási intézményben az intézményvezetői megbízás feltétele:
    a) az adott nevelési-oktatási intézményben pedagógus-munkakör betöltéséhez szükséges - a 17. § (1)-(2) bekezdésben felsorolt - felsőfokú iskolai végzettség és szakképzettség, továbbá pedagógus-szakvizsga, középiskolában - ha e törvény másképp nem rendelkezik - egyetemi szintű tanári végzettség és szakképzettség, továbbá pedagógus-szakvizsga;
    b) legalább öt év - a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel - pedagógus-munkakörben szerzett szakmai gyakorlat;

    19. § (1) A pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy
    a) személyét, mint a pedagógusközösség tagját megbecsüljék, emberi méltóságát és személyiségi jogait tiszteletben tartsák, nevelői, oktatói tevékenységét értékeljék és elismerjék,
    b) a nevelési, illetve pedagógiai program alapján az ismereteket, a tananyagot, a nevelés és tanítás módszereit megválassza,
    e) irányítsa és értékelje a gyermekek, tanulók munkáját,
    f) minősítse a tanulók teljesítményét,
    37. § (1) A közoktatási intézmény e törvényben meghatározott közoktatási feladatok ellátására létesített intézmény. A közoktatási intézmény jogi személy.
    40. § (1) A közoktatási intézmény működésére, belső és külső kapcsolataira vonatkozó rendelkezéseket a szervezeti és működési szabályzat határozza meg.
    (2) A közoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatát a közoktatási intézmény vezetője készíti el, és nevelési-oktatási intézményben a nevelőtestület, más közoktatási intézményben a szakalkalmazotti értekezlet fogadja el. Elfogadásakor és módosításakor nevelési-oktatási intézményben az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék, továbbá az iskolai vagy a kollégiumi diákönkormányzat - jogszabályban meghatározottak szerint - egyetértési jogot gyakorol.

    44. § (1) A nevelési-oktatási intézményben a nevelő és oktató munka nevelési, illetve pedagógiai program szerint folyik. A nevelési, illetve pedagógiai programot a nevelőtestület fogadja el, és a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé. A fenntartó a nevelési program és a pedagógiai program jóváhagyása előtt köteles - az Országos szakértői névjegyzékben szereplő - szakértő véleményét beszerezni.
    (2) A nevelési, illetve pedagógiai programot nyilvánosságra kell hozni. A szülőket a megelőző tanév végén tájékoztatni kell azokról a tankönyvekről és taneszközökről, amelyekre a nevelő és oktató munkához szükség van.

    45. § (1) Az óvoda az Óvodai nevelés országos alapprogramja alapján nevelési programot készít, vagy az ily módon készített nevelési programok közül választ.
    54. § (1) A közoktatási intézmény vezetője felelős az intézmény szakszerű és törvényes működéséért, a takarékos gazdálkodásért, gyakorolja a munkáltatói jogokat, és dönt az intézmény működésével kapcsolatban minden olyan ügyben, amelyet jogszabály vagy kollektív szerződés (közalkalmazotti szabályzat) nem utal más hatáskörébe. kell.
    (2) A nevelési-oktatási intézmény vezetőjének feladatkörébe tartozik különösen
    a) a nevelőtestület vezetése;
    b) a nevelő és oktató munka irányítása és ellenőrzése;
    c) a nevelőtestület jogkörébe tartozó döntések előkészítése, végrehajtásuk szakszerű megszervezése és ellenőrzése;

    56.§ (3) A nevelési-oktatási intézmény nevelőtestülete a nevelési és oktatási kérdésekben, a nevelési-oktatási intézmény működésével kapcsolatos ügyekben, valamint e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kérdésekben döntési, egyébként pedig véleményező és javaslattevő jogkörrel rendelkezik.

    57. § (1) A nevelőtestület döntési jogkörébe tartozik
    a) a foglalkozási, illetve a pedagógiai program és módosításának elfogadása;
    b) a szervezeti és működési szabályzat és módosításának elfogadása;
    c) a nevelési-oktatási intézmény éves munkatervének elkészítése;

    59. § (1) Az óvodában, az iskolában és a kollégiumban a szülők jogaik érvényesítése, kötelességük teljesítése érdekében szülői szervezetet (közösséget) hozhatnak létre.

    83. § (1) A nevelési-oktatási intézmény a gyermekkel, a tanulóval kapcsolatos döntéseit - jogszabályban meghatározott esetben és formában - írásban közli a tanulóval, illetve a szülővel.

    102.§ (2) A fenntartó
    a) dönt a közoktatási intézmény létesítéséről, gazdálkodási jogköréről, átszervezéséről, megszüntetéséről, tevékenységi körének módosításáról, nevének megállapításáról, az óvodába történő jelentkezés módjáról, a nagyobb létszámú gyermekek egy időszakon belüli óvodai felvételének időpontjáról, az óvoda heti és éves nyitvatartási idejének meghatározásáról;
    b) meghatározza a közoktatási intézmény költségvetését, továbbá a kérhető költségtérítés és tandíj megállapításának szabályait, a szociális alapon adható kedvezmények feltételeit;
    118. § (1) A közoktatás rendszerének működéséhez szükséges fedezetet az állami költségvetés és a fenntartó hozzájárulása biztosítja, melyet a tanuló által igénybe vett szolgáltatás díja és a közoktatási intézmény más saját bevétele egészíthet ki.
    Az 1992. évi XXII. tv. a Munka Törvénykönyvéről

    Hátrányos megkülönböztetés tilalma. Együttműködés. Kollektív szerződés, közalkalmazotti szabályzat. Munkaviszony létesítése, megszűnése, megszüntetése. Rendes felmondás, rendkívüli felmondás. Munkaviszony jogellenes megszüntetése. Munkavállaló kötelessége. Tanulmányi szerződés. Kártérítési felelősség. Jogorvoslat.

    3.§. A munkáltató a munkavállalóra vonatkozó tényt, adatot, véleményt 3. személlyel csak tv-ben meghatározott esetben, vagy a munkavállaló hozzájárulásával közölhet.

    5.§. A hátrányos megkülönböztetés tilalma.
    Tilos a munkaviszonnyal kapcsolatosan hátrányos megkülönböztetést alkalmaznia munkavállalók között: NEMÜK, KORUK, FAJUK, SZÁRMAZÁSUK, VALLÁSUK, POLITIKAI MEGGYŐZŐDÉSÜK, MUNKAVÁLLALÓI ÉRDRKKÉPVISELETI SZERVHEZ való tartozásukkal, vagy ezzel összefüggő tevékenységük, továbbá minden, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt.

    A munkáltatónak és a munkavállalónak együttműködési kötelezettsége van.

    8.§ Semmis a jogszabályba ütköző megállapodás.

    6.§. Munkaviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatot a munkavállaló kérésére írásba kell foglalni.
    Az írásbeli intézkedést kötelező indokolni, ha jogorvoslat kezdeményezhető.
    (4) A közlés akkor is hatályos, ha az átvételt az érdekelt megtagadja, vagy szándékosan megakadályozza; erről jkv-t kell felvenni.

    11. § A munkaviszonnyal kapcsolatos igény 3 év alatt évül el.

    15.§ Érdekképviselet alakításának joga. A szakszervezet képviselheti a munkavállalót.

    30, § Kollektív szerződés: szakszervezet és a munkáltató között.

    43.§. Üzemi Tanács, Közalkalmazotti Tanács választása.
    Munkaviszony létesítése


    72.§. Munkaviszony létesítése: betöltött 16. életév.
    • Nyári szünetben – szülői beleegyezéssel – 15. évet betöltött is létesíthet munkaviszonyt.
    75.§. Nőt és fiatalkorút nem lehet olyan munkakörben foglalkoztatni, amely testi fejlettségére, testi alkatára hátrányos következményekkel jár.

    76.§ A munkaviszony munkaszerződéssel jön létre.
    • Kollektív szerződéssel nem állhat szemben, kivéve, ha kedvezőbb a munkavállalóra.
    • Tartalmazza:
      1. személyi alapbér,
      2. munkakör,
      3. munkavégzés helyszíne.
    • Írásba kell foglalni. 30 napon belül hivatkozhat érvénytelenségre a munkavállaló.
    79.§. A munkaviszony lehet:
    1. határozatlan idejű,
    2. határozott idejű (naptárilag, vagy más alkalmas módon), az 5 évet nem haladhatja meg,
    3. a határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul, ha a lejárat után legalább 1 napot dolgozik a közvetlen vezetője tudtával.
    82.§. A munkaviszony csak közös megegyezéssel módosítható.
    Munkaviszony megszűnése


    1. a munkavállaló halálával,
    2. jogutód nélküli megszünéssel,
    3. a határozott idő lejártával.
    Eltérés: Kjt. 25.§(1)
    Munkaviszony megszüntetése
    1. közös megegyezéssel,
    2. rendes felmondással,
    3. rendkívüli felmondással,
    4. azonnali hatállyal a próbaidő alatt.
    Eltérés: Kjt. 25.§ (2)

    89.§. A megszüntetésre vonatkozó nyilatkozatot, megállapodást írásba kell foglalni.

    Rendes felmondás
    89.§. A rendes felmondást kötelező indokolni. Mi az oka a felmondásnak? A valóságot és az okszerűséget a munkáltatónak indokolnia kell, pl.
    1. képességekkel,
    2. munkaviszonnyal kapcsolatos magatartással,
    3. a munkáltató működésével összefüggő tényekkel (átszervezés, munkakör megszüntetése, más végzettség, képzettség kell)
    • Nyugdíj jogosultság elérése esetén nem kötelező az indoklás.
    • Felmondási idő: 30 nap – 1 év.
    • Felmentés: a felmondási idő fele.
    • Végkielégítés:
    1. min. 3 év esetén: 1 havi bér,
    2. 5 év esetén: 2 havi bér,
    3. 10 év esetén: 3 havi bér,
    4. 15 év esetén: 4 havi bér,
    5. 20 év esetén: 5 havi bér,
    6. 25 év esetén: 6 havi bér,
    7. + 3 havi bér, a nyugdíjkorhatár előtti 5 évben.
    • Rendkívüli felmondás
    1. Kötelezettségét szándékosan, súlyosan gondatlanul megszegi, pl.
      • igazolatlanul hiányzik,
      • a munkavállaló munkavégzésre alkalmatlan állapotban akar dolgozni, pl. ittasan,
      • a munkáltató nem fizet bért.
    1. az okokat kollektív szerződés felsorolhatja.
    Munkaviszony jogellenes megszüntetése
    100.§ Elmaradt bér megtérítése, az a rész, ami máshonnan nem térül meg.
    Visszahelyezés a munkakörbe.

    103.§ Munkavállaló kötelessége:
    1. munkaképes állapotban megjelenni,
    2. elvárható szakértelemmel és pontossággal dolgozni,
    3. titkok, fontos információk megőrzése.
    104.§. Nem köteles az utasítást teljesíteni, ha jogszabályba, szabályba ütközik.
    Nem köteles munkavégzésre elháríthatatlan ok miatt.
    Be kell jelenteni a további jogviszonyt.
    Tanulmányi szerződés
    110. § (1) A munkáltató szakemberszükségletének biztosítása érdekében tanulmányi szerződést köthet. A szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a másik fél pedig kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja.
    (2) A munkavállaló munkáltatójának köteles előzetesen bejelenteni, ha más munkáltatóval tanulmányi szerződést kíván kötni.
    111. § Nem köthető tanulmányi szerződés
    a) munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá
    b) ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót.

    Tanulmányi kedvezmények , ha nincs tanulmányi szerződés:
    115. § (1) Az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállaló részére a munkáltató köteles a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt biztosítani.
    (2) A szabadidő mértékét a munkáltató az oktatási intézmény által kibocsátott, a kötelező iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolásnak megfelelően állapítja meg.
    (3) A (2) bekezdésben foglaltakon túl a munkáltató vizsgánként - ha egy vizsganapon a munkavállalónak több vizsgatárgyból kell vizsgáznia, vizsgatárgyanként -, a vizsga napját is beszámítva négy munkanap szabadidőt köteles biztosítani. Vizsgának az oktatási intézmény által meghatározott számonkérés minősül.
    (4) A diplomamunka (szak- és évfolyamdolgozat) elkészítéséhez a munkáltató tíz munkanap szabadidőt köteles biztosítani.
    (5) A nem iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállalónak tanulmányi munkaidőkedvezmény csak abban az esetben jár, ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály elrendeli, vagy tanulmányi szerződés megállapítja.
    (6) A (3)-(4) bekezdésben meghatározott szabadidőt a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelően köteles biztosítani.
    = A szabadidő tartamára bér nem jár, kivéve, ha a tanulmányi szerződés ezt előírja.
    116. § Amennyiben a munkavállaló általános iskolai tanulmányokat folytat, a munkaidő-kedvezmény alatt a munkából távol töltött időre távolléti díj illeti meg.
    Kártérítési felelősség.
    106.§. A kötelezettségek vétkes megszegésével (felróható magatartással) okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik a károkozó.
    A kártérítés összege:
    1. gondatlan károkozás esetén: egy havi bér 50 %-a,
    2. szándékos károkozás esetén: a kár teljes összege.
    • Kimentés: nem vétkes, ha úgy járt el, ahogyan az adott esetben elvárható
    A munkáltató a felelős a munkavállalója által okozott kárért.
    A munkaviszony keretein kívüli károkozás estén a felelősséget a Ptk. tartalmazza.
    1. vagyoni kár: vagyonban bekövetkezett kár, az elhárítás költségei, elmaradt haszon.
    2. nem vagyoni kár: személyiségi jogok megsértése esetén. Névhez, tisztességhez, becsülethez, testi épséghez való jog.
    Kártérítés mértéke: általában azonos a kár mértékével, levonandó a biztosítás összege, új anyag ár – régi anyag ár különbsége.
    Tanuló (gyermek) által okozott kár megtérítése.
    A kollektív felelősség (pl. osztályé, ha nem találják a felelőst) törvénysértő, pl. összedobatják a pénzt.
    A szülő felelőssége nem automatikus, csak ha nem kellően látja el a felügyeletet.
    A gyermek helyett gondozója felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy megfelelően, elváthatóan járt el, pl. filctollal firkál a gyermek.
    Jogorvoslat
    A munkaügyi bírósághoz lehet fordulni.

    A Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.).
    Együttműködési kötelezettség:
    • A munkaviszony alanyainak egymás érdekeit figyelembe vevő együttműködése feltételezi, hogy egyikük sem tanúsíthat olyan magatartást, amely a másik alapvető érdekeit sértené.
    8. § A szakszervezet az e törvényben foglalt szabályok szerint jogosult kollektív szerződést kötni.
    14. § (1) A részvételi jogokat a munkáltatóval közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottak közössége nevében az általuk közvetlenül választott közalkalmazotti tanács, illetve közalkalmazotti képviselő gyakorolja.
    (2) Közalkalmazotti tanácsot kell választani minden olyan munkáltatónál, ahol a közalkalmazottak létszáma a tizenöt főt eléri. A tizenöt főnél kevesebb közalkalmazottat foglalkoztató munkáltatónál közalkalmazotti képviselőt kell választani.
    21. § (1) A közalkalmazotti jogviszony határozatlan időre történő kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre. A kinevezést és annak elfogadását írásba kell foglalni.
    (2) Közalkalmazotti jogviszony helyettesítés céljából vagy meghatározott munka elvégzésére, illetve feladat ellátására határozott időre történő kinevezéssel is létesíthető. A Munka Törvénykönyve 79. §-ának (2) bekezdésében foglalt korlátozás alól a miniszter eltérést engedélyezhet.
    23. § (1) A közalkalmazott magasabb vezető, illetve vezető beosztás ellátásával bízható meg. A megbízást és annak elfogadását írásba kell foglalni.
    (2) A magasabb vezető, valamint a vezető beosztások körét, továbbá a megbízás feltételeit a miniszter határozza meg. A magasabb vezető beosztás ellátására pályázatot kell kiírni.
    25. § (1) A közalkalmazotti jogviszony megszűnik:
    a) a kinevezésben foglalt határozott idő lejártával;
    b) a közalkalmazott halálával, valamint
    c) a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével.
    (2) A közalkalmazotti jogviszony megszüntethető:
    a) közös megegyezéssel;
    b) áthelyezéssel
    c) lemondással;
    d) rendkívüli lemondással;
    e) felmentéssel;
    f) azonnali hatállyal a próbaidő alatt, valamint
    g) elbocsátással.
    30. § (1) A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt - a (3)-(4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha
    a) megszűnt a munkáltatónak az a tevékenysége, amelyben a közalkalmazottat foglalkoztatták;
    b) az Országgyűlés, a Kormány, a miniszter vagy az önkormányzati képviselő-testület munkáltatót érintő döntése - különösen a feladatok változásából adódó átszervezés vagy a költségvetési támogatás csökkentése - következtében a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség;
    c) a magasabb vezető, illetve vezető beosztás ellátásával történő megbízás visszavonását, határozott időre szóló megbízás esetén a határozott idő leteltét követően a közalkalmazott eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására, ennek hiányában a végzettségének, illetve képesítésének megfelelő munkakör felajánlására nincs lehetőség, vagy a közalkalmazott a végzettségének, illetve képesítésének megfelelő munkakört nem fogadja el;
    d) a közalkalmazott munkaköri feladatainak ellátására tartósan alkalmatlanná vált vagy munkáját nem végzi megfelelően, továbbá
    e) a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősül [37/B. §].
    (2) A munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka való és okszerű.
    (3) A közalkalmazott az (1) bekezdés a)-c) pontja alapján akkor menthető fel, ha a munkáltatónál vagy az irányítása, felügyelete alatt álló szervezetben nincs a képzettségének megfelelő más munkakör, illetve, ha az ilyen munkakörbe történő áthelyezéséhez a közalkalmazott nem járult hozzá.
    45. § (1) Fegyelmi vétséget követ el a közalkalmazott, ha a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegi.
    (2) A fegyelmi vétséget elkövető közalkalmazottal szemben kiszabható fegyelmi büntetések:
    a) megrovás;
    b) az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő legfeljebb egy évvel történő meghosszabbítása;
    c) a jogszabály alapján adományozott címtől való megfosztás;
    d) magasabb vezető, illetve vezető beosztás fegyelmi hatályú visszavonása, valamint
    e) elbocsátás.
    • A legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása volt indokolt abban az esetben, amikor az oktató eltulajdonította a tanuló értékét, keresményét, függetlenül attól, hogy az elkövetési érték csekély nagyságú volt.
    • Így pl. ha az óvodapedagógus a gyerekeket testi fenyítésben részesíti, megfélemlíti, étel elfogyasztására kényszeríti, nincs különösebb enyhítő ereje annak, ha a szülők korábban nem tettek panaszt. Sok gyerek ugyanis hamar elfelejti az őt ért sérelmeket, a szülők pedig csak a gyermekük útján értesülhettek volna a történtekről.
    • Kiemelendő, hogy nincs helye akár a legsúlyosabb fegyelmi büntetés enyhítésének sem abban az esetben, ha a közalkalmazott munkaköri kötelezettségét a munkahelyen vagy azon kívül, de a munkaidő alatt történő italozással szegi meg. Különösen nem lehet szó az emiatt kiszabott fegyelmi büntetés enyhítéséről, ha a közalkalmazott ezért korábban már fegyelmi büntetést is kapott. A fegyelemsértés ismétlését mindig súlyosbító körülményként kell értékelni.
        • A jogkörök : - döntési jog,
        • - jóváhagyási jog. Általában a fenntartó gyakorolja.
        • egyetértési jog. Döntés előtt kell megszerezni a partnerek egyetértését,
        • javaslattételi jog. Döntés előtt kell kérni a javaslatot.
        • véleményezési jog. Döntés előtt kötelező kikérni a véleményt.
    1. Titkárság, irodavezetés. Ügyvitel és iratkezelés, jegyzőkönyv.
    2. SZMSZ: Szervezeti és Működési Szabályzat.
      • Ez a legfontosabb belső szabályzat, a további belső szabályzatok (Házirend, Tűzvédelmi szabályzat, Iratkezelési szabályzat, stb.) nem tartalmazhatnak az SZMSZ-ben foglaltakkal ellentétes szabályokat.
      • Elfogadásáról a nevelőtestület dönt, és a fenntartó hagyja jóvá.
    1. Az SZMSZ tartalmazza:
      • az intézmény jogi személy,
      • alapító, fenntartó megnevezése,
      • Szervezeti egységek megnevezése, feladatkörük,
      • az igazgató, az óvodavezető és helyetteseik feladat- és jogkörei,
      • helyettesítési rend,
      • nevelőtestület jogai (döntési jog: SZMSZ, Házirend, pedagógiai program elfogadása, fegyelmi ügyek, tanulók magasabb évfolyamba lépése)
      • dicséretek, fegyelmi fokozatok,
      • távolmaradások igazolása,
      • diákönkormányzat feladatai jogai,
      • a szülők, a Szülői testület jogai,
      • Iskolaszék Óvodaszék összetétele(1/3 nevelő, 1/3 szülő, 1/3 diák, és a fenntartó képviselője), jogai (egyetértési jog az SZMSZ, a pedagógiai program, óvodai nevelési program, a Házirend elfogadásánál, más kérdésekben véleményezési és javaslattételi jog),
      • bizottságok felsorolása, faladat- és hatáskörük,
      • munkaközösségek felsorolása,
      • külkapcsolatok,
      • a tanév rendje,
      • tanórán kívüli foglalkozások.
    • 3. Organogram. Szervezeti vázrajz. Az SZMSZ melléklete. A vezetésszervezet egységeit , tagjait és az alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyokat tartalmazza.
    1. Házirend.
      • az SZMSZ melléklete,
      • ki kell függeszteni,
      • a tanulók, a hetesek, az ügyeletesek feladatai jogai,
      • a csengetés rendje,
      • a dolgozatírás rendje,
      • ruházat, egyenruha, munkaruha, felszerelések,

    1. Egyéb belső szabályzatok.
    • Munkavédelmi szabályzat.
    • Kollektív Szerződés,
    • Közalkalmazotti szabályzat,
    • Leltárazási szabályzat,
    • Selejtezési szabályzat,
    • Ügyviteli szabályzat,
    • Iratkezelési szabályzat,
    • Pénzkezelési szabályzat.
    1. Kollektív szerződés.
    • A szakszervezetek és a munkáltatókötik meg. A Munka törvénykönyve és a Kjt. felhatalmazása alapján további juttatásokat, jogokat, feladatokat stb. tartalmazhat.
    1. Közalkalmazotti szabályzat.
    A szakszervezetek hiányában pótolja a Kollektív szerződést, egyébként kiegészítheti a Kollektív szerződést, szabályozza a KT feladatait, hatáskörét.


    1. Érdekképviseletek.
    • Munkavállalói érdekképviseletek: szakszervezetek, Közalkalmazotti tanács.
    • Szülői érdekképviselet.
    • Diákérdekképviselet.
    1. SZMSZ, Házirend, belső szabályzatok, organogram, kollektív szerződés, közalkalmazotti szabályzat. Érdekképviseletek.
    2. Tikárság.
    • Központi szervezeti egység az első számú vezető mellett. Ügyviteli, iratkezelési , adminisztrációs feladatokat lát el. Vezetője: titkárságvezető, főtitkár, főosztályvezető, osztályvezető. Munkatársai: ügyintézők, előadók, főelőadók, irodavezető, gépírók, kézbesítő.
    1. Az Ügyviteli szabályzat szabályozza többek között:
      • ügyviteli dolgozók feladat- és hatáskörét,
      • aláírási jogosultságokat,
      • bélyegzőhasználat rendjét.
    1. Az Iratkezelési szabályzat szabályozza többek között::
      • iratok átvételét, érkeztetését,
      • iktatás, iratkezelés rendjét,
      • iratok másolását, továbbítását, kézbesítését,
      • iratok tárolását, őrzését,
      • iratok selejtezését,
      • titkos ügyiratkezelést.
    1. A hivatalos levél.
      • külső, belső levelezés;
      • a hivatalos levél alaki szempontjai. Fejrész: feladó, címzett adatai, keltezés, iktatószám, tárgy megjelölése. Főrész: megszólítás, szöveg. Záró rész: üdvözlés, aláírás.
    1. Jegyzőkönyv.
    • Részei, felépítése: mikor, hol vették fel, szervezet neve, jelenlévők, tárgy, jkv. vezető,
    • Tárgyalás (előadás, felszólalások),
    • Zárórész: határozatok, aláírások, hitelesítés, kmf.
    • Fajtái: tanácskozási (teljes, rövidített, kivonatos, eredmény).
    1. Önéletrajz.
    • Részletes, rövid vagy szakmai.
    • Szakmai. Személyes adatok, cél, iskolai végzettség, szakképzettség, továbbképzések, munkahelyek, szakmai gyakorlat, referenciák, információk, publikációk, nyelvtudás, gk. vezetői jogosítvány.
    1. Fellebbezés.
    2. Feljegyzés.
    3. Emlékeztető.
    4. Körlevél.
    5. Jelentés.
    6. Üzleti levél.
    1. Munkaterv, megvalósíthatóság.
    Munkaterv/Intézkedési terv/Feladatterv/Ütemterv


    1. (Feladat:) A gyakorlati képzési útmutatót a kreditrendszernek megfelelően át kell alakítani.
        • Felelős: Dr. Kovács Erzsébet gyakorlati képzési főigazgató-helyettes
      • Közreműködők: szakfelelősök
      • Határidő: 2002.02.28.
    1. Tovább kell bővíteni az informatikai infrastruktúrát. A hálózat kimenő sebességét 128 kbit/s-ra kell emelni, tovább kell erősíteni a hálózat biztonságát. Ki kell építeni a Krisztina körúti épületben is az internet elérhetőségét és a belső intranet hálózatot.
        • Felelős: Sütő Károly általános főigazgató-helyettes, tanszékvezető
      • Közreműködők: Mohos László gazdasági igazgató,
            • Pataki György rendszergazda,
    Jelli János főiskolai tanársegéd

      • Határidő: 2002.04.30.
    1. További költségcsökkentő eljárásokat kell kidolgozni és bevezetni.
      • Felelős: Mohos László gazdasági igazgató
      • Közreműködők: tanszékvezetők
      • Határidő: 2001.12.30.
    Zsámbék, 2002.10.01.

    Főigazgató

    Egy részletes munkatervnek általában fejezetei vannak, pl. Általános célok, bevezetés. Oktatási feladatok. Nevelési feladatok. Gazdasági feladatok. Minőségbiztosítás. Külső kapcsolatok.
    A feladatok megvalósítását a határidőkhöz igazodóan a felelősök beszámoltatásával általában vezetői értekezleteken ellenőrzik.

    Hiányos teljesítés esetén PÓTHATÁRIDŐ állapítható meg, és elmarasztalás is történhet.
    -------------------------------------------------------------------------------------------------
    Megvalósíthatóság


          1. A megvalósíthatóság elemzése, megvalósíthatósági tanulmány készítése.
          2. A célkitűzések indoklása, megalapozása az előzményekkel.
          3. Közvetlen célok és távlati célok megjelölése.
          4. A várható eredmények és ráfordítások elemzése.
          5. Munkaterv, ütemterv, határidők, részhatáridők.
          6. Pályázatok készítésénél is szükséges lehet.
    1. Minőségbiztosítás, akkreditáció.
    2. Mi a minőség?
    1. Minőség az, ami megfelel a vevő igényeinek, vagy azt meghaladja.
    1. A minőség meghatározása az ISO szabványokban: termék vagy szolgáltatás (=oktatás) olyan jellemzőinek összessége, amelyek alkalmassá teszik azt a vevők (=iskolafelhasználók) kifejezett vagy rejtett igényeinek minél teljesebb kielégítésére.
    2. Ktv. 120. § (1) : „…a tanulók, a szülők, a pedagógusok, valamint a fenntartók, továbbá a munkaerőpiac igényeinek kielégítése…” = vevők.
    2. A minőségügy szabályozása a közoktatásban.
    • Minőségirányítás:az a tevékenység, amelynek során a közoktatási intézmény folyamatosan biztosítja a szakmai célkitűzések és az intézmény működésének egymáshoz való közelítését, a tanulók, a szülők, a pedagógusok, valamint a fenntartók, továbbá a munkaerőpiac igényeinek kielégítése céljából.
    • A közoktatásról szóló törvény 1964. évi módosítása (Ktv. 129. § (6))
    • előírta, hogy minden intézménynek itézményi minőségirényítási programot kell készítenie (IMIP) az önkormányzati minőségirányítási programmal összhangban.
    • 40. § (10) A közoktatási intézmény feladatai hatékony, törvényes és szakszerű végrehajtásának folyamatos javítása, fejlesztése céljából meghatározza minőségpolitikáját. A minőségpolitika végrehajtása érdekében minőségfejlesztési rendszert épít ki és működtet. A minőségpolitikát és minőségfejlesztési rendszert a közoktatási intézmény minőségirányítási programjában kell meghatározni (a továbbiakban: intézményi minőségirányítási program). Az intézményi minőségirányítási programot az intézmény vezetője készíti el, és az alkalmazotti közösség fogadja el. Elfogadása előtt be kell szerezni az iskolaszék (Kt. 60-61. §) és az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat (Kt. 63. §) véleményét. Az intézményi minőségirányítási program a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé.
    • (11) Az intézményi minőségirányítási program határozza meg az intézmény működésének hosszú távra szóló elveit és a megvalósítását szolgáló elképzeléseket. Az intézményi minőségirányítási programban meg kell határozni az intézmény működésének folyamatát, ennek keretei között a vezetési, tervezési, ellenőrzési, mérési, értékelési feladatok végrehajtását. A minőségirányítási program végrehajtását évente értékeli a nevelőtestület és a szülői szervezet (közösség). A nevelőtestület és a szülői szervezet (közösség) értékelését meg kell küldeni a fenntartónak. A fenntartónak az értékelést a honlapján, honlap hiányában a helyben szokásos módon nyilvánosságra kell hoznia.
    • (12) A szervezeti és működési szabályzatot, a házirendet és az intézményi minőségirányítási programot a nevelési-oktatási intézmény honlapján, annak hiányában a helyben szokásos módon nyilvánosságra kell hozni. A házirend egy példányát az óvodába, iskolába, kollégiumba történő beiratkozáskor a szülőnek, tanulónak át kell adni.
    • 3. Fenntartói minőségbiztosítás: az önkormányzat önkormányzati minőségirányítási programot készít.
    4. A minőségbiztosítás:
    • garancia a felhasználónak,
    • a kimeneti teljesítményben méri a minőséget,
    • fogyasztóvédelmi szemléletű,
    • az önértékelésre, a siker iránti közös érdekre épít,
    • a hozzáadott érték alapján minősíti a sikert.
    6. Total Quality Management (TQM) – teljes körű minőségmenedzsment.
    • A nevelési-oktatási célok és a sikerkritériumok kitűzése és a teljesítés ellenőrzése űrlapon.
    • Total Quality Management = teljes körű minőségirányítás.
    • A finanszírozó, a szolgáltató és a szolgáltatás felhasználójának megállapodása arról, hogy mi a minőség, hogyan mérik, értékelik és biztosítják.
    • Total (teljes körű): a vevők, az érdekeltek és a folyamatok mindegyikére kiterjedő folyamatos szabályozás, vizsgálat, mérés, értékelés.
    • Quality = minőség.
    • Management: erőforrások tervezése, szervezése, irányítása, vezetése a szervezet céljainak sikeres és hatékony elérése érdekében.
    7. A TQM minőségfejlesztési alapelvei:
    • a minőség nem külső standardokként fogható fel, hanem megegyezések rendszere. A TQM a minőséget nem eredménynek, hanem folyamatnak tekinti.
    • partnerközpontúság: a külső (pl. szülő, leendő munkahely, iskola) és belső (óvodás, tanuló, hallgató) vevőkkel, fogyasztókkal, érdekelt felekkel (pl. tanárok, intézményi alkalmazottak, érdekképviselet, fenntartó) való együttműködés fontossága,
    • a vevő, fogyasztó igényeinek ismerete és kielégítése,
    • a vevő, fogyasztók megelégedettsége,
    • a folyamatos fejlesztés, a folyamatok szabályozásának elindítása, kiépítése, a szervezetfejlesztés.
    8. Minőségértékelés.
    • 8.1. A minőségértékelés folyamata:
      1. Nyitott önértékelés (intézményi helyzetfelmérés).
      2. Az érdekelt felek azonosítása.
      3. Az érdekelt felek igényeinek és elégedettségének felmérése.
      4. Az igények elemzése.
      5. A célok és prioritások meghatározása.
      6. Intézkedési tervek készítése (1. Módszertani kultúra megújítása. 2. Neveltségi szint javítása.) (Plan.)
      7. Intézkedési tervek megvalósítása. (Do)
      8. Intézkedési tervek megvalósításának elemzése. (Check)
      9. Korrekciós tervek készítése és megvalósításának értékelése. (Check)
      10. Irányított önértékelés.
    • 8.2. A vezetői elkötelezettség és motiváció kialakítása:
      1. Az intézményben dolgozók be vannak avatva.
      2. Állandó tájékoztatás és kommunikáció.
      3. A bevezetés oktatással párosul.
      4. A minőségfejlesztési célok mindenki által elfogadottak legyenek.
      5. A konkrét eredményekről folyamatos tájékoztatás.
      6. A belső értékelés eredményei szakmai párbeszédet indítanak el a dolgozók között.
      7. A vezetés elkötelezettsége motiválja a beosztottakat a megvalósításban.
    1. A minőségbiztosítási feladatok az intézményvezetésben (organogram külön lapon).
    • Az iskolai, óvodai minőségbiztosítási, minőségértékelési, minőségfejlesztési tevékenységet minőségügyi felelős, minőségügyi bizottság szervezi.
    • A pedagógusok – a minőségügyi felelős segítségével - minőségkörökben beszélik meg, hangolják össze a minőségértékelési, minőségfejlesztési tevékenységüket.
    1. Minőségbiztosítási módszerek a Comenius programban.
    10.1. Módszerek, technikák:
      1. PDCA (TVEB) tevékenység.
      2. SWOT (GYELV) elemzés.
      3. K-J diagram.
      4. Pareto diagram.
      5. Ishikawa diagram.
      6. FA diagram.
        1. PDCA (TVEB) tevékenység:
    • Plan (tervezés) P
    • Do (végrehajtás, megvalósítás) D
    • CHECK (ellenőrzés, P-D különbség értékelése) C
    • ACTION (beavatkozás) A
    • A PDCA révén érhető el a kívánt eredmény.
    • STANDARD (az előző kör tapasztalatainak, mint Standardoknak, normáknak rögzítése) S
    • Do (végrehajtás) D
    • CHECK (ellenőrzés) C
    • ACTION (beavatkozás) A
        1. SWOT (GYELV) elemzés.
      • Strengths – Weakness – Opportunities – Threats
      • Gyengeségek – Erősségek – Lehetőségek – Veszélyek
      • A kérdőíven – a könnyebb feldolgozhatóság érdekében - célszerű a vevők, felhasználók egyes csoportjainak néhány értékelendő területet konkrétan megjelölni, pl. oktatás, nevelés, infrastruktúra, tananyag ellátottság, pedagógus munkája, stb., amelyekre vonatkozóan kérik a véleményt, értékelést.
    1. Akkreditáció (hitelesítés, itt minőség hitelesítés).
    • Az akkreditáció a felsőoktatásban, a felnőttképzésben, az idegen nyelvoktatásban alkalmazott - törvény alapján kötelező - minőséghitelesítő eljárás.
      1. A felsőoktatásban az akkreditálást a Felsőoktatásról szóló törvény (Ftv.) alapján a független testületként működő Magyar Akkreditációs Bitzottság (MAB) végzi.
      2. Előakkreditáció.
      • Új szak indítását a miniszter engedélyezi. Ehhez szükséges, hogy a MAB előakkreditációs eljárásban véleményezze a szak indítási kérelmét annak alapján, hogy a kérelem megfelel-e a MAB által a szakra vonatkozóan meghatározott minimum követelményeknek.
      1. Intézményi akkreditáció.
      • A MAB 8 évenként akkreditálja a felsőoktatási intézményeket. A MAB az akkreditációs eljárás során azt vizsgálja, hogy a felsőoktatási intézmény képzési és kutatási tevékenysége, illetve a képzési programok szakmai és infrastruktúrális színvonala, valamint az intézmény személyi és szervezeti feltételei megfelelnek-e a MAB által kidolgozott és nyilvánosságre hozott akkreditációs követelményeknek. Ehhez felhasználja a felsőoktatási intézményekben az Ftv. alapján a szakokról évente készítendő minőségértékeléseket, amelyek tartalmazzák, hogy a szakok működése - a Főiskolai tanács önértékelése szerint - megfelel-e az akkreditációs követelményeknek.
      • Az akkreditáció eredménye lehet:
      • akkreditálható,
      • akkreditálható határozott időre,
      • nem akkreditálható.


    1. Vezetésszervezet. Humán erőforrás menedzsment.
    1. Humán erőforrás: emberi erőforrás. Az ember, mint munkaerő szerepe, hogy profitot termeljen a cégnek.
    • 2. A humán erőforrás menedzser (igazgató, igazgató-helyettes, főosztályvezető) feladata: olyan körülményeket kell teremteni, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújthassák a dolgozók. Tevékenységének egy részét 1989-ig a személyzeti vezető látta el.
    3. A humán erőforrás menedzsment tevékenységei:
      1. Létszámtervezés a feladatok alapján: az intézménynek van egy fejlesztési terve, 3-5 évre szól, előremutatva megjelöljük, hogy milyen új szolgáltatásokat terveznek, milyeneket törölnek el, tartozik hozzá egy pénzügyi terv is – az intézményfejlesztéshoz csinál egy létszámtervet. Pl. Átcsoportosítással, belső átképzéssel, új dolgozókat vesz fel (pályázatot írhat ki, válogathat, meghívásos módszerrel hív új dolgozót). Visszafejlesztenek egy tevékenységet, ott a létszámleépítést is megtervezik.
      2. Bérrendszer, ösztönző rendszer kidolgozása és működtetése.
    • Bérezés típusai:
      • fix havi bér,
      • teljesítménybér,
      • kombinált bér: a fix bér és a teljesítménybér összekapcsolása.
    • Premizálás: jutalom, nyereség részesedés. A feltételeket célszerű előre kihirdetni.
    • 3.3. Szervezetfejlesztés, a vezetési rendszer fejlesztése.
        1. A vezetésszervezet lehet:
          1. lineáris: a hatáskörök felülről lefelé alakulnak ki, pl. honvédség
          2. törzskari lineáris: törzskar – tanácsadó tevékenységet végző kutatócsoport, az első számú vezető irányítása alá tartozik, neki adja le a fejlesztési javaslatokat.
          3. funkcionális szervezet: funkció = tevékenység. Funkció szerinti irányítás folyik, az egyes tevékenységek irányítói közvetlenül adhatnak utasításokat.
          4. törzskari funkcionális szervezet.
    • Az SZMSZ-ből, az organogramból tudható meg, hogy milyen a vezetésszervezet típusa.
    • 3.3.2. A vezetési stílus a hatékonyságot befolyásolja. Több modelljét dolgozták ki, pl.
    • 3.3.2.1. klubstílusú (demokratikus) vezetés,
    • 3.3.2.2. team-vezetés,
    • 3.3.2.3. beavatkozást elkerülő (liberális) vezetés,
    • 3.3.2.4. tekintélyelvű (diktatórikus) vezetés.
    • Egy vezetés akkor hatékony, ha a vezetési stílusa megfelel a feladatoknak és a munkaerő képzetségének.
    • 3.3.3. Szervezetfejlesztés: a szervezetnek és a vezetésszervezetnek kell igazodni a feladatokhoz, célokhoz, a tartalomhoz, akkor működik jól egy szervezet. Főiskolán például szervezetfejlesztés lehet új szakok, karok, tanszékek létrehozásával. A hatékonyságot mutatja, hogy egy szervezeti megoldás mellett egy-egy szervezeti egységnél a tevékenység költsége mekkora.
    • 3.4. Munkaszerződés, munkaköri leírás előkészítése a munkáltatói jog gyakorlója részére. A munkaköri leírás a munkaszerződés melléklete, részletezi a munkavállaló feladatait, hatáskörét.
    • 3.5. Képzési, továbbképzési programok tervezése, szervezése.
      1. A munkahelyi légkört is vizsgálni, alakítani kell. A munkahelyi légkör lehet, hogy rontja, lehet, hogy javítja a teljesítményt. Ez függ a konfliktus szinttől is, amely lehet optimális, alacsony, magas.
    • Cél: olyan légkör legyen a munkahelyen, amely mellett javul a teljesítmény.
    1. Jogi kérdések a pedagógiai gyakorlatban.
    2. A törvényes és a jogsértő osztályzás. Szaktárgyi jegyet csak szaktanár állapíthat meg. A jegyet a tudás alapján kell megállapítania a tanárnak, ezt senki nem bírálhatja felül, fellebbezni nem lehet.
    • ha jogsértő a jegy megállapítása, fellebbezésnek, jogorvoslatnak van helye ilyenek pl.
      • rossz magatartás miatt ad rossz szaktárgyi jegyet,
      • nevelő célzattal ad rossz szaktárgyi jegyet a tanár,
      • olyan feladatra, kérdésre ad rossz jegyet a tanár, aminek a tudása nem volt követelmény.
    • A jogorvoslat módja (csak törvénysértés esetén): az igazgató és a fenntartó megsemmisítheti az osztályzatot, és kötelezheti a tanárt újabb jegy adására. Ebből adódik, hogy ugyanaz a tanár fog osztályozni. A fenntartói jog gyakorlója önkormányzati iskolánál a település jegyzője, egyházi iskolánál a plébános, vagy püspök, alapítványi iskolánál a kuratórium. A fenntartó döntése jogerős, de a bíróságnál megfellebbezhető.
    • 2. Tiltott élvezeti cikkek fogyasztása: a 11/1994. MKM rendelet 6. §-a szerint: „A nevelési-oktatási intézményekben, továbbá a nevelési-oktatási intézményeken kívül a gyermekek, a tanulók részére szervezett rendezvényeken tilos a szervezetre káros élvezeti cikkek árusítása, fogyasztása.” A dohányzás, alkohol, kábítószerek fogyasztása tilos.
    • Jogi probléma: a bizonyítás. Személy szerint kell bizonyítani és elmarasztalni. Megmotozni tilos a folyosón, az irodában is csak kérni lehet, hogy pakolja ki a zsebét a diák. Ha motozás szükséges, akkor rendőrt kell hívni. Alapelv: a kollektív büntetés tilos, törvénysértő.
    • 3. Bántalmazás: A gyerekek jogairól szóló ENSZ egyezmény és a Kt. 10.§ alapján a gyermek, ill. a tanuló emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. Bántalmazni, megalázni a gyermeket tilos (pl. hajhúzás, koki stb.). Méltóságot sértő gúnyneveket használni tilos, a tanár nem hagyhatja azt, hogy a gyerekek egymás között ezt tegyék. A pedagógus felelős a gyermekek védelméért. Ha pedig ő az elkövető, akkor elbocsáthatják.
    1. Öltözködés, viselet (haj, smink): a gyerekek jogairól szóló ENSZ egyezmény alapján csak belső szabályzat alapján korlátozható, pl. köpeny, testnevelési óra fölszerelése, csak munkavédelmi előírásokra tekintettel követelhető meg.
    2. Levéltitok, magántitok. A személyiségi jogokat a pedagógus nem sértheti meg, nem olvashatja el a tanuló magán levelét, nem kobozhatja el a tárgyait.
    3. Véleménynyilvánítás szabadsága: retorzió nem érheti a véleményükért azokat, akiknek véleményezési jogkörük van, mint pl. iskolaszék tagjai. Visszaélni nem lehet vele, törvénytelen a becsületsértés, személyiségi jog megsértése, faji- vallási jellegű becsmérlő megjegyzés.
    1. Etikett, protokoll.
    • 1. Etikett:az erkölcsi normákon túlmenő részletes viselkedési szabályok. Itt a hivatalos érintkezési formákat jelenti. A magánéletben, egyes településeken néhány szabály tekintetében eltérés lehet.
    • 2. Protokoll:a nemzetközi kapcsolatokban kötelező viselkedési normák. A protokoll szabályok minden országban azonosak
    3. A köszönés szabályai:
    • - napszaknak megfelelő köszönést és teljes köszönési formát célszerű alkalmazni. Pl. Jó napot kívánok! Köszönés közben a szemébe kell nézni, annak, akinek köszönünk. Először köszön az aki bemegy egy helyiségbe, vagy kimegy egy helyiségből.
    • - a sorrendiség szabálya:
      • férfi a nőnek
      • fiatalabb az idősebbnek
      • beosztott a főnöknek
    • köszön először.
    • A tegezés felajánlásánál fordított a sorrend, mint a köszönésnél.
    • Fejbiccentés: kísérő mozdulata a köszönésnek, tiszteletet fejez ki.
    • Kézfogás: nálunk minden találkozásnál alkalmazzák, a nemzetközi protokoll szerint is, az angol etikett szerint csak bemutatkozáskor. A kézfogáskor kötelező felállni, és a partner szemébe nézni.
    4. A bemutatkozás szabályai:
    • Teljes névvel történik. Névjegykártya cseréje szokásos. A vendéget általában a kísérője mutatja be.
    • 5. A (hivatalos) megszólítás.
    • Rang, beosztás megjelölésével történik, pl. államtitkár úr, főigazgató úr, elnök úr – nem pedig Kovács úr, stb. Ha nő a tisztségviselő, akkor rang, beosztás + asszony pl. elnök asszony, függetlenül a családi állapotától.
    6. Telefonálás:
    • Magánszemély felhívásánál a hívó fél mutatkozik be. Hivatalban az intézmény nevét, és a vonalat használó személy nevét beosztását kell megadni először. Ha nincs ott a főnök, meg kell mondani, hogy házon kívül van, és fel lehet ajánlani (nem kötelező) a visszahívást.
    7. Pontosság:
    • Hivatalos helyeken elvárható. Fogadások, értekezletek, konferenciáknál, ahol regisztráció van, célszerű 10-15 perccel előbb érkezni.
    • 8. Névjegykártyán szerepel: név (kötelező), telefon, lakcím, beosztás, e-mail, honlap név, mobil szám megadása magán személy esetében válaszható, hivatali kártyán célszerű. Hivatalos kártyán a név alá beosztás is kell, szerepeljen továbbá a cég logója, címe, telefon száma.
    9. Ülésrend: általában a házigazda ültet
    • H=házigazda, V=vendég



    • Ajtó


    Francia ültetési rend:







    A tolmácsnak nincsen besorolható helye, pluszba beülhet.

    Gépkocsiban való ülésrend: a fővendég mindig a házigazda mellett van




    Elnökségi ülési sorrend:






    Ma már névtáblát is kitesznek, ami látszik a közönség felé is és az ülésezők felé is. Az






    1. Költségvetés és pályázat készítése.
    Pályázat összeállítása. Pályázati űrlapok kitöltése. Költségvetés készítése. Üzleti terv célja, tartalma. Pénzügyi terv.

    1. Pályázat összeállítása.
      1. Pályázati kiírások figyelése
      1. Pályázati űrlapok beszerzése
      2. Pályázati űrlapok kitöltése
      • pályázó adatai,
      • a támogatással megvalósítandó fejlesztési cél,
      • támogató ajánlások,
      • nyilatkozatok,
      • költségvetés.
      1. Költségvetés
        1. Bevételek.
      • Saját forrás:
      • Pályázati forrás 1.
      • Pályázati forrás 2.
      • Egyéb forrás (szponzorok, hitel, stb.).
      • Összesen:
      1. Kiadások.
      • - Bérköltség:
      • - Bérköltség közterhei:
      • - Beruházási költség:
      • - Bologi költség
      • - Összesen:
    1. Üzleti terv.
    2.1. Célja: - elképzelések az üzlet/intézmény vezetéséről,
      • - az eddigi tevékenység értékelése,
      • - pénzszerzés, a tárgyalások alapja.
    2.2. Az üzleti terv tartalma:
      1. vezetői összefoglaló = az üzleti terv lényegi összefoglalása, érdeklődést kell keltenie,
      2. a vállalkozás, intézmény általános bemutatása (üzleti előzmények, alapvető célok, tevékenységi kör, piaci viszonyok),
      3. termékek, szolgáltatások (termelési, szolgáltatási, forgalmazási terv),
      4. marketing terv (mit?, kinek?, hogyan?, árstratégia, értékesítés, reklám),
      5. működési terv (fejlesztési koncepció, tőkeigény, erőforrások, vevők),
      6. vezetőség bemutatása és szervezeti felépítés,
      7. struktúra és tőkeigény,
      8. kockázatbecslés,
      9. pénzügyi terv.
    1. Pénzügyi terv.
        1. nyitó és záró mérleg, eredmény és mérleg terv,
        2. jövedelmezőségi terv (nyereség-veszteség számítás),
        3. cash-flow (=pénzáramlás) előrejelzés. A bevételek és kiadások különbségét fejezi ki, biztosítva van-e a fizetőképesség.
        4. fedezeti pont elemzés.
    1. Egyéni és társas vállalkozások.
    2. Az egyéni vállalkozó. 1990. évi V. tv.
    • Egyéni vállalkozás alapítására jogosult:
      • belföldi természetes személy,
      • cselekvőképes,
      • állandó lakhely,
      • nincs kizáró ok. Kizáró okok: pl. gazdasági, vagyon elleni, közélet tisztaságát sértő bűncselekmény miatt szabadságvesztés, egyéb szándékos bűncselekmény miatt 1 évet meghaladó szabadságvesztés, foglalkozástól eltiltották, aki más gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja, adó, járulék tartozás miatt visszavonták a vállalkozói igazolványát, a tartozás kifizetéséig, adó, vám, tb. tartozása van.
    • Az egyéni vállalkozás alapításához szükséges:
    • Vállalkozói igazolványt kell kiváltani az önkormányzati okmányirodában.
    • erkölcsi bizonyítvány,
    • nyomtatvány kitöltése,
    • tevékenységi kör megjelölése (szakmakódok: http://www.apeh.hu/), egyes tevékenységek képesítéshez illetőleg önkormányzati engedélyhez kötöttek,
    • székhely, esetleg telephely megjelölése,
    • 5000 Ft illetékbélyeg.
    • az adószámot az iroda szerzi be.
    • A vállalkozó személyes közreműködése szükséges.
    • A vállalkozó a tevékenységért teljes magánvagyonával is korlátlanul felel.
    1. Gazdasági társaságok, társas vállalkozások. 1988. évi VI. tv. (Gt)
    • A gt: cég, jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhető, pert indíthat.
        1. Jogi személyiség nélküli gt:
      • közkereseti társaság,
      • betéti társaság (BT): legalább 1 beltag és 1 kültag.
      • A közkereseti társaság tagja és a betéti társaság beltagja teljes magánvagyonával is korlátlanul felel.
    • b. Jogi személyiségű gt. pl:
      • - közkereseti társaság (kkt),
      • korlátolt felelősségű társaság (kft),
      • részvény társaság (rt)
      • egyesülés.
    • A kft tagja kft-ben lévő tulajdoni hányadának mértékéig felel, a magánvagyonával nem.
    Alapítás: írásbeli társasági szerződés (rt: alapszabály), közokiratban, vagy ügyvédi ellenjegyzéssel, alapító tagok aláírása, a cég képviseletére jogosult személy megnevezése


    Alapításkor a kft-nél minimum 3 millió Ft. és az rt-nél 20 millió Ft előírt vagyoni betét szükséges, melyből az alaptőke 30%-a készpénz kell legyen.

    1. Cégbíróság:
    • - bejegyzi, törli a gazdasági társaságokat,
      • vezeti a cégjegyzéket, amely nyilvános, és a Cégközlönyben közzéteszi az alapításokat, változásokat.
      • dönt a csődeljárásról, végelszámolásról,
      • törvényességi felügyeletet gyakorol.
    • Cégjog: pl. névhez való jog,.
    1. Okmányiroda (264 iroda működik).
    • Kiállítja a következő okmányokat:
      • lakcímigazolvány,
      • személyazonosító igazolvány,
      • útlevél,
      • vállalkozói igazolvány,
      • gépjárművezetői engedély
      • járművezetői igazolvány,
      • törzskönyv,
      • forgalmi engedély,
      • állandó rendszámtábla.
    Központi Okmányiroda. www.okmanyirodak.hu


    1. Adózás, adójogszabályok.
    1. Az adó szerepe: az államháztartás meghatározó bevételi oldala.
    2. Az adózásról szóló főbb jogszabályok:
    • személyi jövedelem adó törvény (Szja), a magán személy és az egyéni vállalkozó adózását szabályozza,
    • általános forgalmi adóról szóló tv. (ÁFA),
    • társasági és osztalék adóról szóló tv (gazdasági társaságok adózása),
    • az adózás rendjéről szóló tv.
    3. Az adó megállapítása módjai:
    • önadózás,
    • adólevonás (kifizető, munkáltató által),
    • kivetés, kiszabás.
    4. Adóalany: adófizetési kötelezettsége van.
        • magán személy: egyén, család,
        • gazdálkodó szervezet.
    5. Az adó tárgya:
    • jövedelem (bevétel – költség)
    • hozadék: kamat, árfolyam nyereség,
    • vagyon: építményadó, súlyadó, föld, ingatlan adó,
    • forgalom: forgalmi adó (ÁFA), jövedéki adó
      • a végfelhasználó fizeti,
    6. Adók:
    • központi adók:
      • személyi jövedelem adó (Szja),
      • általános forgalmi adó (ÁFA),
      • társasági adó és osztalék adó
    • helyi adók:
      • iparűzési adó,
      • idegenforgalmi adó,
      • építmény adó,
      • kommunális adó,
      • gépjármű adó.
    7. Adómentesség: alanyi adómentesség 2 millió Ft bevételig, tárgyi adómentesség (ÁFA), pl. oktatás.
    8. Adókedvezmény: feltétele az alany adófizetési kötelezettsége.
    9. Az adó mértéke:
    • - progresszív (sávosan növekvő adókulcs),
      • degresszív (sávosan csökkenő adókulcs),
      • lineáris (csak egy adókulcs van),
      • vegyes, kombinált.
    10. A személyi jövedelemadót (Szja) magánszemély, egyéni vállalkozó fizeti és
      • adókedvezményt csak törvény állapíthat meg,
      • adóelőleget kell fizetni,
      • a különböző forrásból származó jövedelmeket összevontan kell adózni.
    11. Külön adózó jövedelmek.
      • vállalkozói jövedelem,
      • vagyonátruházásból származó jövedelem,
      • tőkejövedelmek: kamat, osztalék, árfolyamnyereség, stb.
      • természetbeni juttatásból származó jövedelem,
      • kis összegű kifizetések (max. 5000 Ft),
      • nyeremény.
    12. Adókedvezmények:
    • a. Az adóalap adójából igénybe vehető kedvezmények:
      • kiegészítő nyugdíjpénztári befizetés 30 %-a, max. 100-130 ezer Ft. Rendelkező nyilatkozattal az egyéni számlára utalással,
      • tandíj, költségtérítés 30 %-a, de max. évi 60 ezer Ft.
    • b. Az adomány kedvezménye 25 %, vállalkozásnál 100-150 %.
    13. Jogkövetkezmények:
      • késedelmi pótlék: bevallott adó határidőn túli megfizetése esetén fizetendő.
    Mértéke: (jegybanki alapkamat kétszerese/365) X késedelmes napok száma.
      • önellenőrzési pótlék: a bevallott és a helyesbített adó különbözete után kell fizetni.
    Mértéke: (jegybanki alapkamat/365) X a bevallás határidejétől a helyesbítésig eltelt napok száma.
      • adóbírság: az adóhiány 50%-a, a késedelmi kamaton felül.
      • mulasztási bírság: kötelezettség (határidő, aláírás, kitöltés) elmulasztása esetén fizetendő.
    Mértéke: a mulasztott napok számától függően növekvő. Ismételten is kiszabható.
    14. Jogorvoslat:
      • az adóhatóság a saját határozatát visszavonhatja, módosíthatja,
      • fellebbezés az első fokú határozat ellen 15 napon belül a megyei, fővárosi adóhatósághoz,
      • jogorvoslat a másodfokú, jogerős határozat ellen a bírósághoz 30 napon belül
    1. Makroökonómia. GDP és GNP. Monetáris és fiskális gyakorlat.
    1. Makroökonómia: nemzetgazdaságtan, az államháztartás egészére vonatkozó gazdasági és pénzügyi politikát és gyakorlatot tárgyalja.
    2. GDP és GNP.
    • GDP: bruttó hazai termék (gross domestic product) = létrehozott új érték = hozzáadott érték = áruk folyó áron – anyagfelhasználás.
    • A gazdaság erejét, fejlődésének dinamikáját mutatja.
    • GNP: bruttó nemzeti termék (gross nation product) = GDP + külkapcsolatokból származó jövedelem egyenlege (= külföldi tulajdonosok kivitt profitja – külföldön dolgozó magyar munkások behozott jövedelme, külföldön működű magyar tulajdonosok hazahozott profitja) Magyarországon jelenleg ez az egyenleg negatív.
    • Azt mutatja meg, hogy a létrehozott új értékből mennyi maradt az országban, mennyivel gyarapodott az ország.
    3. Monetáris (pénzügyi) politika és gyakorlat. Fő célja, hogy a gazdaság az egyensúlyi állapothoz közelítsen = anticiklikus gazdaságpolitika.
    • Milton Friedman. Az infláció mértéke befolyásolható monetáris eszközökkel, így a forgalomban lévő pénzmennyiségének és a kamatok központi szabályozásával.
    • Kétszintű bankrendszer esetén – így Magyarországom is – a központi bank (MNB) mellett működő Monetáris Tanács határozza meg a jegybanki alapkamatot, pénzszűkítő , vagy bővítő műveletekkel befolyásolja a forgalomban lévő pénz mennyiségét, többek között a pénzpiaci helyzetre és a termékkibocsátásra tekintettel. Meghatározza továbbá az árfolyampolitikának megfelelően a deviza középárfolyamokat, a forint ársávját.
    • Pénzszűkítést eredményez a kincstárjegyek, államkötvények kibocsátása., pénzbevonás.
    • Pénzbővítés érhető el a kincstárjegyek, államkötvények bevonásával, visszavásárlásával, pénzkibocsátással.
    • Kincstárjegy, államkötvény: államadósságot megtestesítő értékpapír.
    4. Fiskális (költségvetési) politika és gyakorlat. Fő célja, hogy a gazdaság az egyensúlyi állapothoz közelítsen = anticiklikus gazdaságpolitika.
    • Keynes. Az Országgyűlés a Kormány előterjesztése alapján meghatározza a költségvetés volumenét, a bevételek és kiadások szerkezetét, és ezáltal befolyásolja a gazdasági folyamatokat, így az inflációt is. Természetesen az állam a költségvetési eszközökkel segíti a szociális, egészségügyi, oktatási, védelmi, önkormányzati stb. feladatok megvalósítását is.
    • A költségvetés főbb bevételei:
    • adók,
    • gazdálkodó szervezetek, önkormányzatok befizetési,
    • privatizációs bevételek,
    • a költségvetés hitelfelvételei.
    • A költségvetés főbb kiadásai:
    • gazdálkodó szervezetek, önkormányzatok támogatása,
    • társadalombiztosítás támogatása,
    • Központi költségvetési szervezetek (kormányhivatalok, oktatás, egészségügy, támogatása, honvédelem, stb.),
    • állami beruházások,
    • rendkívüli kiadások,
    • általános tartalék,
    • állami garanciák,
    • a költségvetés hiteltörlesztései.
    • A gazdaság élénkítését (a válságból való kilábolást) segítheti az állami beruházások (pl. autópálya építés, fegyverkezés), a nem termelő beruházások növelése, az adók csökkentése. Az ebből eredő bérkiáramlás1-2 év múlva a termelés, a szolgáltatások fellendülését, bővülését eredményezi. Ez a multiplikátor-hatás.
    • A fiskális restrikció a költségvetési megszorításokat jelenti.
    1. tétel. Megtakarítási és befektetési formák. Takarékbetét, ingatlan, arany, deviza, értékpapír. Áru- és értéktőzsde.
    2. Megtakarítások, befektetések.
    • - Esélyt ad a pénzromlásból következő veszteségek elkerülésére, mérséklésére, reálhozam elérésére. Egy 1964-ben képletesen fiókba tett 100 forint az infláció következtében ma mindössze kb. 2 Ft 70 fillért ér. Befektetéssel megőrizhető a pénz értéke.
    • - A befektető, a spekuláns akkor sikeres, ha olcsón vesz és drágán ad el ingatlant, aranyat, műkincset, devizát, értékpapírt, terményt, stb.
    2. Takarékbetét esetében különösen magas hozam érhető el pl. 1 agy 3 vagy 6 vagy 12 hónapos, folyamatos, kamatos kamat melletti lekötéssel.
    3. Valuta, deviza.
    Valuta: külföldi fizetőeszköz készpénzben.
    Deviza: külföldi fizetőeszköz számlán, számlapénz.
    A valutának, devizának piaci árfolyama van.
    4. Az Egységesített betéti kamatláb mutató (EBKM), az Egységesített értékpapír hozam mutató (EHM) és a Teljes hiteldíj mutató (THM) (külön lapon) segíti a befektetőt és a hitel felvevőjét a költségek és hozamok kiszámításában, összehasonlításánál.
    5. A tőzsde a piac egyik fajtája, ahol az állampapírok, részvények, termények stb. adás-vétele folyik.
    A tőzsdén az ügyfelek megbízásából brókerek kötik az üzleteket.
    Annak aki a tőzsdén akar venni, vagy eladni,
    • - számlát kell nyitni egy brókercégnél,
    • - a számlán pénzt, vagy értékpapírt, értéket kell elhelyezni,
    • - megbízást kell adni vételre, vagy eladásra az árfolyam megadása (limitár, piaci ár) mellett.
    6. Értékpapírk.
    A részvény: tulajdonosi jogokat, tulajdoni hányadot megtestesítő értékpapír.
    Állampapírok (kincstárjegy, államkötvény): államadósságot megtestesítő értékpapír.
    7. Biztosítások. Önkéntes kiegészítő nyugdíjbiztosítás, önkéntes kiegészítő egészségbiztosítás, önkéntes kiegészítő önsegélyező biztosítás.
    Olyan esetekre köthető, amelyekre a kötelező biztosítások nem nyújtanak térítést.
    • Önkéntes kiegészítő nyugdíjbiztosítás: egyéni számlás, adókedvezmény, felvehető végkielégítésként, vagy havi járadékként, hozama van. A befizetett összeg és hozama mértékéig nyújt ellátást.
    • Önkéntes kiegészítő egészségbiztosítás: pl. a táppénzt kiegészítheti a kereset értékéig, a nem támogatott gyógyszerek vásárlására is igényelhető, a támogatott gyógyszernél a támogatáson felüli összegre igényelhető. A szolidaritási elv érvényesül.
    • Önkéntes kiegészítő önsegélyező biztosítás: munkanélküliség esetén, sok gyermek ellátására, stb. igényelhető, amire az egészségbiztosítás nem érvényes.


  6.  
    ovoneni73

    ovoneni73 Állandó Tag

    Segítség vizsgához!

    • Óvodapedagógus szak
    • III. évfolyam, I. félév
    • 2007/2008. tanév
    Program és vizsgatételek:
    1. A közoktatásról szóló törvény. A Munka Törvénykönyve. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény.
    2. Titkárság, irodavezetés. Ügyvitel és iratkezelés, jegyzőkönyv.
    3. SZMSZ, Házirend, belső szabályzatok, organogram, kollektív szerződés, közalkalmazotti szabályzat. Érdekképviseletek.
    4. Munkaterv, megvalósíthatóság.
    5. Minőségbiztosítás, akkreditáció.
    6. Vezetésszervezet. Humán erőforrás menedzsment.
    7. Jogi kérdések a pedagógiai gyakorlatban.
    8. Etikett, protokoll.
    9. Költségvetés és pályázat készítése.
    10. Egyéni és társas vállalkozások.
    11. Adózás, adójogszabályok.
    12. Makroökonómia. GDP és GNP. Monetáris és fiskális gyakorlat.
    13. Megtakarítási és befektetési formák. Takarékbetét, ingatlan, arany, deviza, értékpapír. Áru- és értéktőzsde. Biztosítások.
    Elméleti és gyakorlati órák száma: nappali tagozat: heti 2+0 óra
    • levelező tagozat: félévi 8+0 óra
    Az aláírás megszerzésének feltétele: részvétel az előadásokon a Tvsz. előírásainak megfelelően.

    A félév lezárása: - részvétel az előadásokon.
    • - írásbeli dolgozat részeként kérdések megválaszolása és egy munkaterv vagy egy költségvetés elkészítése. A gyakorlati jegy a szorgalmi időszak végén megírt dolgozatra adott osztályzat.
    A tantárgy oktatója: Bordi Károly főiskolai docens, K ép. 215.

    Ajánlott irodalom:
    1. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kt).
    2. A Munka Törvénykönyve. 1992. évi XXII. törvény (Mtv.).
    3. A Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.).
    4. Dr. Lemák Emma: Jogi és igazgatási ismeretek NTk. 1999.
    5. Auer-Béhm-Czipszer-Hoffmann: Vállalkozás. Novorg. KJK-KERSZÖV Kft. 1999.
    6. Kapás-Kristály: Példatár a Vállalkozás tankönyvhöz KJK-KERSZÖV Kft.
    7. Freisinger Edéné: Levelezési ismeretek. Nemzeti Tk. 1999.
    8. Dr. Tiszavölgyi Kinga: Közoktatási intézmények szabályzatgyűjteménye. KJK, 1997.
    9. Horváth Attila: Minőségbiztosítási technikák óvodában és iskolában. Műszaki K. 1999.
    10. Trencsényi László: Minőségbiztosítás a pedagógiai programban hogyan? OKKER Kiadó, 1999.
    11. Trencsényi László–Villányi Györgyné: Minőségbiztosítás az óvodai nevelési programban hogyan? OKKER K.
    12. OKAIM–Módszertani füzetek I-II. Minőség és gyakorlat. Összeállította: Trencsényi László. OKKER Kiadó
    13. Gyökér Irén: Humánerőforrás-menedzsment. MK-MMT, 1999.
    14. Üzleti Etika. Szerk.: Csurgó Ottóné dr. és dr. Hajdu Péter. Saldo, 1998.
    15. Protkoll kézikönyv. Szerk.: Máté János. Magyar Protokollosok Klubja Országos Egyesület. Bp. 2000.
    16. Bíró Endre–Csizmár Gábor: Óvodák, általános és középiskolák, diákotthonok, gyermekintézmények kézikönyve. KJK 1990-98.
    17. Bíró Endre: Jog a pedagógiában. Pedagógus-továbbképzési Központ. 1998.
    18. Losonczi Csaba–Magyar Gábor: Pénzügyek a gazdaságban. Juvent K. 1996.
    19. Bogár László: Magyarország és a globalizáció. Osiris, 2003.
    20. Drábik János: A pénz diktatúrája. Gold Book, 2005.
    21. Gazdasági ismeretek I–II. A hét szabad művészet könyvtára. Corvinus K.1996.
    22. Bodie–Kane–Marcus: Befektetések I–II. Bp. 1996.
    23. Takács György: Önkéntes és magánpénztárak I–II. A hét szabad művészet könyvtára. Corvinus K.1999.





    1. tétel. A közoktatásról szóló törvény. A Munka Törvénykönyve. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény.
    A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény.

    2. § (1) A közoktatás magában foglalja az óvodai nevelést, az iskolai nevelést és oktatást, valamint a kollégiumi nevelést.

    8.§ (7) Az óvodai nevelő munka az Óvodai nevelés országos alapprogramjára épülő óvodai nevelési program alapján folyik. Az Óvodai nevelés országos alapprogramját a Kormány adja ki.

    10.§ (2) A gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.

    A szülő joga:
    14.§ (1) e)a nevelési-oktatási intézmény vezetője vagy a pedagógus hozzájárulásával részt vegyen a foglalkozásokon,
    f) kezdeményezze az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék létrehozását, és részt vegyen a szülői képviselők megválasztásában, mint választó és mint megválasztható személy,
    g) kezdeményezze szülői szervezet (közösség) létrehozását, és közreműködjön annak tevékenységében,
    18. § (1) Nevelési-oktatási intézményben az intézményvezetői megbízás feltétele:
    a) az adott nevelési-oktatási intézményben pedagógus-munkakör betöltéséhez szükséges - a 17. § (1)-(2) bekezdésben felsorolt - felsőfokú iskolai végzettség és szakképzettség, továbbá pedagógus-szakvizsga, középiskolában - ha e törvény másképp nem rendelkezik - egyetemi szintű tanári végzettség és szakképzettség, továbbá pedagógus-szakvizsga;
    b) legalább öt év - a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel - pedagógus-munkakörben szerzett szakmai gyakorlat;

    19. § (1) A pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy
    a) személyét, mint a pedagógusközösség tagját megbecsüljék, emberi méltóságát és személyiségi jogait tiszteletben tartsák, nevelői, oktatói tevékenységét értékeljék és elismerjék,
    b) a nevelési, illetve pedagógiai program alapján az ismereteket, a tananyagot, a nevelés és tanítás módszereit megválassza,
    e) irányítsa és értékelje a gyermekek, tanulók munkáját,
    f) minősítse a tanulók teljesítményét,
    37. § (1) A közoktatási intézmény e törvényben meghatározott közoktatási feladatok ellátására létesített intézmény. A közoktatási intézmény jogi személy.
    40. § (1) A közoktatási intézmény működésére, belső és külső kapcsolataira vonatkozó rendelkezéseket a szervezeti és működési szabályzat határozza meg.
    (2) A közoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatát a közoktatási intézmény vezetője készíti el, és nevelési-oktatási intézményben a nevelőtestület, más közoktatási intézményben a szakalkalmazotti értekezlet fogadja el. Elfogadásakor és módosításakor nevelési-oktatási intézményben az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék, továbbá az iskolai vagy a kollégiumi diákönkormányzat - jogszabályban meghatározottak szerint - egyetértési jogot gyakorol.

    44. § (1) A nevelési-oktatási intézményben a nevelő és oktató munka nevelési, illetve pedagógiai program szerint folyik. A nevelési, illetve pedagógiai programot a nevelőtestület fogadja el, és a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé. A fenntartó a nevelési program és a pedagógiai program jóváhagyása előtt köteles - az Országos szakértői névjegyzékben szereplő - szakértő véleményét beszerezni.
    (2) A nevelési, illetve pedagógiai programot nyilvánosságra kell hozni. A szülőket a megelőző tanév végén tájékoztatni kell azokról a tankönyvekről és taneszközökről, amelyekre a nevelő és oktató munkához szükség van.

    45. § (1) Az óvoda az Óvodai nevelés országos alapprogramja alapján nevelési programot készít, vagy az ily módon készített nevelési programok közül választ.
    54. § (1) A közoktatási intézmény vezetője felelős az intézmény szakszerű és törvényes működéséért, a takarékos gazdálkodásért, gyakorolja a munkáltatói jogokat, és dönt az intézmény működésével kapcsolatban minden olyan ügyben, amelyet jogszabály vagy kollektív szerződés (közalkalmazotti szabályzat) nem utal más hatáskörébe. kell.
    (2) A nevelési-oktatási intézmény vezetőjének feladatkörébe tartozik különösen
    a) a nevelőtestület vezetése;
    b) a nevelő és oktató munka irányítása és ellenőrzése;
    c) a nevelőtestület jogkörébe tartozó döntések előkészítése, végrehajtásuk szakszerű megszervezése és ellenőrzése;

    56.§ (3) A nevelési-oktatási intézmény nevelőtestülete a nevelési és oktatási kérdésekben, a nevelési-oktatási intézmény működésével kapcsolatos ügyekben, valamint e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kérdésekben döntési, egyébként pedig véleményező és javaslattevő jogkörrel rendelkezik.

    57. § (1) A nevelőtestület döntési jogkörébe tartozik
    a) a foglalkozási, illetve a pedagógiai program és módosításának elfogadása;
    b) a szervezeti és működési szabályzat és módosításának elfogadása;
    c) a nevelési-oktatási intézmény éves munkatervének elkészítése;

    59. § (1) Az óvodában, az iskolában és a kollégiumban a szülők jogaik érvényesítése, kötelességük teljesítése érdekében szülői szervezetet (közösséget) hozhatnak létre.

    83. § (1) A nevelési-oktatási intézmény a gyermekkel, a tanulóval kapcsolatos döntéseit - jogszabályban meghatározott esetben és formában - írásban közli a tanulóval, illetve a szülővel.

    102.§ (2) A fenntartó
    a) dönt a közoktatási intézmény létesítéséről, gazdálkodási jogköréről, átszervezéséről, megszüntetéséről, tevékenységi körének módosításáról, nevének megállapításáról, az óvodába történő jelentkezés módjáról, a nagyobb létszámú gyermekek egy időszakon belüli óvodai felvételének időpontjáról, az óvoda heti és éves nyitvatartási idejének meghatározásáról;
    b) meghatározza a közoktatási intézmény költségvetését, továbbá a kérhető költségtérítés és tandíj megállapításának szabályait, a szociális alapon adható kedvezmények feltételeit;
    118. § (1) A közoktatás rendszerének működéséhez szükséges fedezetet az állami költségvetés és a fenntartó hozzájárulása biztosítja, melyet a tanuló által igénybe vett szolgáltatás díja és a közoktatási intézmény más saját bevétele egészíthet ki.
    Az 1992. évi XXII. tv. a Munka Törvénykönyvéről

    Hátrányos megkülönböztetés tilalma. Együttműködés. Kollektív szerződés, közalkalmazotti szabályzat. Munkaviszony létesítése, megszűnése, megszüntetése. Rendes felmondás, rendkívüli felmondás. Munkaviszony jogellenes megszüntetése. Munkavállaló kötelessége. Tanulmányi szerződés. Kártérítési felelősség. Jogorvoslat.

    3.§. A munkáltató a munkavállalóra vonatkozó tényt, adatot, véleményt 3. személlyel csak tv-ben meghatározott esetben, vagy a munkavállaló hozzájárulásával közölhet.

    5.§. A hátrányos megkülönböztetés tilalma.
    Tilos a munkaviszonnyal kapcsolatosan hátrányos megkülönböztetést alkalmaznia munkavállalók között: NEMÜK, KORUK, FAJUK, SZÁRMAZÁSUK, VALLÁSUK, POLITIKAI MEGGYŐZŐDÉSÜK, MUNKAVÁLLALÓI ÉRDRKKÉPVISELETI SZERVHEZ való tartozásukkal, vagy ezzel összefüggő tevékenységük, továbbá minden, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt.

    A munkáltatónak és a munkavállalónak együttműködési kötelezettsége van.

    8.§ Semmis a jogszabályba ütköző megállapodás.

    6.§. Munkaviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatot a munkavállaló kérésére írásba kell foglalni.
    Az írásbeli intézkedést kötelező indokolni, ha jogorvoslat kezdeményezhető.
    (4) A közlés akkor is hatályos, ha az átvételt az érdekelt megtagadja, vagy szándékosan megakadályozza; erről jkv-t kell felvenni.

    11. § A munkaviszonnyal kapcsolatos igény 3 év alatt évül el.

    15.§ Érdekképviselet alakításának joga. A szakszervezet képviselheti a munkavállalót.

    30, § Kollektív szerződés: szakszervezet és a munkáltató között.

    43.§. Üzemi Tanács, Közalkalmazotti Tanács választása.
    Munkaviszony létesítése



    72.§. Munkaviszony létesítése: betöltött 16. életév.
    • Nyári szünetben – szülői beleegyezéssel – 15. évet betöltött is létesíthet munkaviszonyt.
    75.§. Nőt és fiatalkorút nem lehet olyan munkakörben foglalkoztatni, amely testi fejlettségére, testi alkatára hátrányos következményekkel jár.


    76.§ A munkaviszony munkaszerződéssel jön létre.
    • Kollektív szerződéssel nem állhat szemben, kivéve, ha kedvezőbb a munkavállalóra.
    • Tartalmazza:
      1. személyi alapbér,
      2. munkakör,
      3. munkavégzés helyszíne.
    • Írásba kell foglalni. 30 napon belül hivatkozhat érvénytelenségre a munkavállaló.
    79.§. A munkaviszony lehet:
    1. határozatlan idejű,
    2. határozott idejű (naptárilag, vagy más alkalmas módon), az 5 évet nem haladhatja meg,
    3. a határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul, ha a lejárat után legalább 1 napot dolgozik a közvetlen vezetője tudtával.
    82.§. A munkaviszony csak közös megegyezéssel módosítható.
    Munkaviszony megszűnése


    1. a munkavállaló halálával,
    2. jogutód nélküli megszünéssel,
    3. a határozott idő lejártával.
    Eltérés: Kjt. 25.§(1)
    Munkaviszony megszüntetése

    1. közös megegyezéssel,
    2. rendes felmondással,
    3. rendkívüli felmondással,
    4. azonnali hatállyal a próbaidő alatt.
    Eltérés: Kjt. 25.§ (2)

    89.§. A megszüntetésre vonatkozó nyilatkozatot, megállapodást írásba kell foglalni.

    Rendes felmondás


    89.§. A rendes felmondást kötelező indokolni. Mi az oka a felmondásnak? A valóságot és az okszerűséget a munkáltatónak indokolnia kell, pl.
    1. képességekkel,
    2. munkaviszonnyal kapcsolatos magatartással,
    3. a munkáltató működésével összefüggő tényekkel (átszervezés, munkakör megszüntetése, más végzettség, képzettség kell)
    • Nyugdíj jogosultság elérése esetén nem kötelező az indoklás.
    • Felmondási idő: 30 nap – 1 év.
    • Felmentés: a felmondási idő fele.
    • Végkielégítés:
    1. min. 3 év esetén: 1 havi bér,
    2. 5 év esetén: 2 havi bér,
    3. 10 év esetén: 3 havi bér,
    4. 15 év esetén: 4 havi bér,
    5. 20 év esetén: 5 havi bér,
    6. 25 év esetén: 6 havi bér,
    7. + 3 havi bér, a nyugdíjkorhatár előtti 5 évben.
    • Rendkívüli felmondás

    1. Kötelezettségét szándékosan, súlyosan gondatlanul megszegi, pl.
      • igazolatlanul hiányzik,
      • a munkavállaló munkavégzésre alkalmatlan állapotban akar dolgozni, pl. ittasan,
      • a munkáltató nem fizet bért.
    1. az okokat kollektív szerződés felsorolhatja.
    Munkaviszony jogellenes megszüntetése


    100.§ Elmaradt bér megtérítése, az a rész, ami máshonnan nem térül meg.
    Visszahelyezés a munkakörbe.


    103.§ Munkavállaló kötelessége:
    1. munkaképes állapotban megjelenni,
    2. elvárható szakértelemmel és pontossággal dolgozni,
    3. titkok, fontos információk megőrzése.
    104.§. Nem köteles az utasítást teljesíteni, ha jogszabályba, szabályba ütközik.
    Nem köteles munkavégzésre elháríthatatlan ok miatt.
    Be kell jelenteni a további jogviszonyt.
    Tanulmányi szerződés
    110. § (1) A munkáltató szakemberszükségletének biztosítása érdekében tanulmányi szerződést köthet. A szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a másik fél pedig kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja.
    (2) A munkavállaló munkáltatójának köteles előzetesen bejelenteni, ha más munkáltatóval tanulmányi szerződést kíván kötni.
    111. § Nem köthető tanulmányi szerződés
    a) munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá
    b) ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót.

    Tanulmányi kedvezmények , ha nincs tanulmányi szerződés:
    115. § (1) Az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállaló részére a munkáltató köteles a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt biztosítani.
    (2) A szabadidő mértékét a munkáltató az oktatási intézmény által kibocsátott, a kötelező iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolásnak megfelelően állapítja meg.
    (3) A (2) bekezdésben foglaltakon túl a munkáltató vizsgánként - ha egy vizsganapon a munkavállalónak több vizsgatárgyból kell vizsgáznia, vizsgatárgyanként -, a vizsga napját is beszámítva négy munkanap szabadidőt köteles biztosítani. Vizsgának az oktatási intézmény által meghatározott számonkérés minősül.
    (4) A diplomamunka (szak- és évfolyamdolgozat) elkészítéséhez a munkáltató tíz munkanap szabadidőt köteles biztosítani.
    (5) A nem iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállalónak tanulmányi munkaidőkedvezmény csak abban az esetben jár, ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály elrendeli, vagy tanulmányi szerződés megállapítja.
    (6) A (3)-(4) bekezdésben meghatározott szabadidőt a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelően köteles biztosítani.
    = A szabadidő tartamára bér nem jár, kivéve, ha a tanulmányi szerződés ezt előírja.
    116. § Amennyiben a munkavállaló általános iskolai tanulmányokat folytat, a munkaidő-kedvezmény alatt a munkából távol töltött időre távolléti díj illeti meg.
    Kártérítési felelősség.
    106.§. A kötelezettségek vétkes megszegésével (felróható magatartással) okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik a károkozó.

    A kártérítés összege:
    1. gondatlan károkozás esetén: egy havi bér 50 %-a,
    2. szándékos károkozás esetén: a kár teljes összege.
    • Kimentés: nem vétkes, ha úgy járt el, ahogyan az adott esetben elvárható
    A munkáltató a felelős a munkavállalója által okozott kárért.

    A munkaviszony keretein kívüli károkozás estén a felelősséget a Ptk. tartalmazza.
    1. vagyoni kár: vagyonban bekövetkezett kár, az elhárítás költségei, elmaradt haszon.
    2. nem vagyoni kár: személyiségi jogok megsértése esetén. Névhez, tisztességhez, becsülethez, testi épséghez való jog.
    Kártérítés mértéke: általában azonos a kár mértékével, levonandó a biztosítás összege, új anyag ár – régi anyag ár különbsége.
    Tanuló (gyermek) által okozott kár megtérítése.
    A kollektív felelősség (pl. osztályé, ha nem találják a felelőst) törvénysértő, pl. összedobatják a pénzt.
    A szülő felelőssége nem automatikus, csak ha nem kellően látja el a felügyeletet.
    A gyermek helyett gondozója felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy megfelelően, elváthatóan járt el, pl. filctollal firkál a gyermek.
    Jogorvoslat
    A munkaügyi bírósághoz lehet fordulni.

    A Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.).

    Együttműködési kötelezettség:
    • A munkaviszony alanyainak egymás érdekeit figyelembe vevő együttműködése feltételezi, hogy egyikük sem tanúsíthat olyan magatartást, amely a másik alapvető érdekeit sértené.
    8. § A szakszervezet az e törvényben foglalt szabályok szerint jogosult kollektív szerződést kötni.
    14. § (1) A részvételi jogokat a munkáltatóval közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottak közössége nevében az általuk közvetlenül választott közalkalmazotti tanács, illetve közalkalmazotti képviselő gyakorolja.
    (2) Közalkalmazotti tanácsot kell választani minden olyan munkáltatónál, ahol a közalkalmazottak létszáma a tizenöt főt eléri. A tizenöt főnél kevesebb közalkalmazottat foglalkoztató munkáltatónál közalkalmazotti képviselőt kell választani.
    21. § (1) A közalkalmazotti jogviszony határozatlan időre történő kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre. A kinevezést és annak elfogadását írásba kell foglalni.
    (2) Közalkalmazotti jogviszony helyettesítés céljából vagy meghatározott munka elvégzésére, illetve feladat ellátására határozott időre történő kinevezéssel is létesíthető. A Munka Törvénykönyve 79. §-ának (2) bekezdésében foglalt korlátozás alól a miniszter eltérést engedélyezhet.
    23. § (1) A közalkalmazott magasabb vezető, illetve vezető beosztás ellátásával bízható meg. A megbízást és annak elfogadását írásba kell foglalni.
    (2) A magasabb vezető, valamint a vezető beosztások körét, továbbá a megbízás feltételeit a miniszter határozza meg. A magasabb vezető beosztás ellátására pályázatot kell kiírni.
    25. § (1) A közalkalmazotti jogviszony megszűnik:
    a) a kinevezésben foglalt határozott idő lejártával;
    b) a közalkalmazott halálával, valamint
    c) a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével.
    (2) A közalkalmazotti jogviszony megszüntethető:
    a) közös megegyezéssel;
    b) áthelyezéssel
    c) lemondással;
    d) rendkívüli lemondással;
    e) felmentéssel;
    f) azonnali hatállyal a próbaidő alatt, valamint
    g) elbocsátással.
    30. § (1) A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt - a (3)-(4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha
    a) megszűnt a munkáltatónak az a tevékenysége, amelyben a közalkalmazottat foglalkoztatták;
    b) az Országgyűlés, a Kormány, a miniszter vagy az önkormányzati képviselő-testület munkáltatót érintő döntése - különösen a feladatok változásából adódó átszervezés vagy a költségvetési támogatás csökkentése - következtében a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség;
    c) a magasabb vezető, illetve vezető beosztás ellátásával történő megbízás visszavonását, határozott időre szóló megbízás esetén a határozott idő leteltét követően a közalkalmazott eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására, ennek hiányában a végzettségének, illetve képesítésének megfelelő munkakör felajánlására nincs lehetőség, vagy a közalkalmazott a végzettségének, illetve képesítésének megfelelő munkakört nem fogadja el;
    d) a közalkalmazott munkaköri feladatainak ellátására tartósan alkalmatlanná vált vagy munkáját nem végzi megfelelően, továbbá
    e) a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősül [37/B. §].
    (2) A munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka való és okszerű.
    (3) A közalkalmazott az (1) bekezdés a)-c) pontja alapján akkor menthető fel, ha a munkáltatónál vagy az irányítása, felügyelete alatt álló szervezetben nincs a képzettségének megfelelő más munkakör, illetve, ha az ilyen munkakörbe történő áthelyezéséhez a közalkalmazott nem járult hozzá.
    45. § (1) Fegyelmi vétséget követ el a közalkalmazott, ha a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegi.
    (2) A fegyelmi vétséget elkövető közalkalmazottal szemben kiszabható fegyelmi büntetések:
    a) megrovás;
    b) az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő legfeljebb egy évvel történő meghosszabbítása;
    c) a jogszabály alapján adományozott címtől való megfosztás;
    d) magasabb vezető, illetve vezető beosztás fegyelmi hatályú visszavonása, valamint

    e) elbocsátás.
    • A legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása volt indokolt abban az esetben, amikor az oktató eltulajdonította a tanuló értékét, keresményét, függetlenül attól, hogy az elkövetési érték csekély nagyságú volt.
    • Így pl. ha az óvodapedagógus a gyerekeket testi fenyítésben részesíti, megfélemlíti, étel elfogyasztására kényszeríti, nincs különösebb enyhítő ereje annak, ha a szülők korábban nem tettek panaszt. Sok gyerek ugyanis hamar elfelejti az őt ért sérelmeket, a szülők pedig csak a gyermekük útján értesülhettek volna a történtekről.
    • Kiemelendő, hogy nincs helye akár a legsúlyosabb fegyelmi büntetés enyhítésének sem abban az esetben, ha a közalkalmazott munkaköri kötelezettségét a munkahelyen vagy azon kívül, de a munkaidő alatt történő italozással szegi meg. Különösen nem lehet szó az emiatt kiszabott fegyelmi büntetés enyhítéséről, ha a közalkalmazott ezért korábban már fegyelmi büntetést is kapott. A fegyelemsértés ismétlését mindig súlyosbító körülményként kell értékelni.
        • A jogkörök : - döntési jog,
        • - jóváhagyási jog. Általában a fenntartó gyakorolja.
        • egyetértési jog. Döntés előtt kell megszerezni a partnerek egyetértését,
        • javaslattételi jog. Döntés előtt kell kérni a javaslatot.
        • véleményezési jog. Döntés előtt kötelező kikérni a véleményt.
    1. Titkárság, irodavezetés. Ügyvitel és iratkezelés, jegyzőkönyv.
    2. SZMSZ: Szervezeti és Működési Szabályzat.
      • Ez a legfontosabb belső szabályzat, a további belső szabályzatok (Házirend, Tűzvédelmi szabályzat, Iratkezelési szabályzat, stb.) nem tartalmazhatnak az SZMSZ-ben foglaltakkal ellentétes szabályokat.
      • Elfogadásáról a nevelőtestület dönt, és a fenntartó hagyja jóvá.
    1. Az SZMSZ tartalmazza:
      • az intézmény jogi személy,
      • alapító, fenntartó megnevezése,
      • Szervezeti egységek megnevezése, feladatkörük,
      • az igazgató, az óvodavezető és helyetteseik feladat- és jogkörei,
      • helyettesítési rend,
      • nevelőtestület jogai (döntési jog: SZMSZ, Házirend, pedagógiai program elfogadása, fegyelmi ügyek, tanulók magasabb évfolyamba lépése)
      • dicséretek, fegyelmi fokozatok,
      • távolmaradások igazolása,
      • diákönkormányzat feladatai jogai,
      • a szülők, a Szülői testület jogai,
      • Iskolaszék Óvodaszék összetétele(1/3 nevelő, 1/3 szülő, 1/3 diák, és a fenntartó képviselője), jogai (egyetértési jog az SZMSZ, a pedagógiai program, óvodai nevelési program, a Házirend elfogadásánál, más kérdésekben véleményezési és javaslattételi jog),
      • bizottságok felsorolása, faladat- és hatáskörük,
      • munkaközösségek felsorolása,
      • külkapcsolatok,
      • a tanév rendje,
      • tanórán kívüli foglalkozások.
    • 3. Organogram. Szervezeti vázrajz. Az SZMSZ melléklete. A vezetésszervezet egységeit , tagjait és az alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyokat tartalmazza.
    1. Házirend.
      • az SZMSZ melléklete,
      • ki kell függeszteni,
      • a tanulók, a hetesek, az ügyeletesek feladatai jogai,
      • a csengetés rendje,
      • a dolgozatírás rendje,
      • ruházat, egyenruha, munkaruha, felszerelések,
    1. Egyéb belső szabályzatok.
    • Munkavédelmi szabályzat.
    • Kollektív Szerződés,
    • Közalkalmazotti szabályzat,
    • Leltárazási szabályzat,
    • Selejtezési szabályzat,
    • Ügyviteli szabályzat,
    • Iratkezelési szabályzat,
    • Pénzkezelési szabályzat.
    1. Kollektív szerződés.
    • A szakszervezetek és a munkáltatókötik meg. A Munka törvénykönyve és a Kjt. felhatalmazása alapján további juttatásokat, jogokat, feladatokat stb. tartalmazhat.
    1. Közalkalmazotti szabályzat.
    A szakszervezetek hiányában pótolja a Kollektív szerződést, egyébként kiegészítheti a Kollektív szerződést, szabályozza a KT feladatait, hatáskörét.


    1. Érdekképviseletek.
    • Munkavállalói érdekképviseletek: szakszervezetek, Közalkalmazotti tanács.
    • Szülői érdekképviselet.
    • Diákérdekképviselet.
    1. SZMSZ, Házirend, belső szabályzatok, organogram, kollektív szerződés, közalkalmazotti szabályzat. Érdekképviseletek.
    2. Tikárság.
    • Központi szervezeti egység az első számú vezető mellett. Ügyviteli, iratkezelési , adminisztrációs feladatokat lát el. Vezetője: titkárságvezető, főtitkár, főosztályvezető, osztályvezető. Munkatársai: ügyintézők, előadók, főelőadók, irodavezető, gépírók, kézbesítő.
    1. Az Ügyviteli szabályzat szabályozza többek között:
      • ügyviteli dolgozók feladat- és hatáskörét,
      • aláírási jogosultságokat,
      • bélyegzőhasználat rendjét.
    1. Az Iratkezelési szabályzat szabályozza többek között::
      • iratok átvételét, érkeztetését,
      • iktatás, iratkezelés rendjét,
      • iratok másolását, továbbítását, kézbesítését,
      • iratok tárolását, őrzését,
      • iratok selejtezését,
      • titkos ügyiratkezelést.
    1. A hivatalos levél.
      • külső, belső levelezés;
      • a hivatalos levél alaki szempontjai. Fejrész: feladó, címzett adatai, keltezés, iktatószám, tárgy megjelölése. Főrész: megszólítás, szöveg. Záró rész: üdvözlés, aláírás.
    1. Jegyzőkönyv.
    • Részei, felépítése: mikor, hol vették fel, szervezet neve, jelenlévők, tárgy, jkv. vezető,
    • Tárgyalás (előadás, felszólalások),
    • Zárórész: határozatok, aláírások, hitelesítés, kmf.
    • Fajtái: tanácskozási (teljes, rövidített, kivonatos, eredmény).
    1. Önéletrajz.
    • Részletes, rövid vagy szakmai.
    • Szakmai. Személyes adatok, cél, iskolai végzettség, szakképzettség, továbbképzések, munkahelyek, szakmai gyakorlat, referenciák, információk, publikációk, nyelvtudás, gk. vezetői jogosítvány.
    1. Fellebbezés.
    2. Feljegyzés.
    3. Emlékeztető.
    4. Körlevél.
    5. Jelentés.
    6. Üzleti levél.
    1. Munkaterv, megvalósíthatóság.
    Munkaterv/Intézkedési terv/Feladatterv/Ütemterv


    1. (Feladat:) A gyakorlati képzési útmutatót a kreditrendszernek megfelelően át kell alakítani.
        • Felelős: Dr. Kovács Erzsébet gyakorlati képzési főigazgató-helyettes
      • Közreműködők: szakfelelősök
      • Határidő: 2002.02.28.
    1. Tovább kell bővíteni az informatikai infrastruktúrát. A hálózat kimenő sebességét 128 kbit/s-ra kell emelni, tovább kell erősíteni a hálózat biztonságát. Ki kell építeni a Krisztina körúti épületben is az internet elérhetőségét és a belső intranet hálózatot.
        • Felelős: Sütő Károly általános főigazgató-helyettes, tanszékvezető
      • Közreműködők: Mohos László gazdasági igazgató,
            • Pataki György rendszergazda,
    Jelli János főiskolai tanársegéd

      • Határidő: 2002.04.30.
    1. További költségcsökkentő eljárásokat kell kidolgozni és bevezetni.
      • Felelős: Mohos László gazdasági igazgató
      • Közreműködők: tanszékvezetők
      • Határidő: 2001.12.30.
    Zsámbék, 2002.10.01.

    Főigazgató

    Egy részletes munkatervnek általában fejezetei vannak, pl. Általános célok, bevezetés. Oktatási feladatok. Nevelési feladatok. Gazdasági feladatok. Minőségbiztosítás. Külső kapcsolatok.
    A feladatok megvalósítását a határidőkhöz igazodóan a felelősök beszámoltatásával általában vezetői értekezleteken ellenőrzik.

    Hiányos teljesítés esetén PÓTHATÁRIDŐ állapítható meg, és elmarasztalás is történhet.
    -------------------------------------------------------------------------------------------------
    Megvalósíthatóság


          1. A megvalósíthatóság elemzése, megvalósíthatósági tanulmány készítése.
          2. A célkitűzések indoklása, megalapozása az előzményekkel.
          3. Közvetlen célok és távlati célok megjelölése.
          4. A várható eredmények és ráfordítások elemzése.
          5. Munkaterv, ütemterv, határidők, részhatáridők.
          6. Pályázatok készítésénél is szükséges lehet.
    1. Minőségbiztosítás, akkreditáció.
    2. Mi a minőség?
    1. Minőség az, ami megfelel a vevő igényeinek, vagy azt meghaladja.
    1. A minőség meghatározása az ISO szabványokban: termék vagy szolgáltatás (=oktatás) olyan jellemzőinek összessége, amelyek alkalmassá teszik azt a vevők (=iskolafelhasználók) kifejezett vagy rejtett igényeinek minél teljesebb kielégítésére.
    2. Ktv. 120. § (1) : „…a tanulók, a szülők, a pedagógusok, valamint a fenntartók, továbbá a munkaerőpiac igényeinek kielégítése…” = vevők.
    2. A minőségügy szabályozása a közoktatásban.
    • Minőségirányítás:az a tevékenység, amelynek során a közoktatási intézmény folyamatosan biztosítja a szakmai célkitűzések és az intézmény működésének egymáshoz való közelítését, a tanulók, a szülők, a pedagógusok, valamint a fenntartók, továbbá a munkaerőpiac igényeinek kielégítése céljából.
    • A közoktatásról szóló törvény 1964. évi módosítása (Ktv. 129. § (6))
    • előírta, hogy minden intézménynek itézményi minőségirényítási programot kell készítenie (IMIP) az önkormányzati minőségirányítási programmal összhangban.
    • 40. § (10) A közoktatási intézmény feladatai hatékony, törvényes és szakszerű végrehajtásának folyamatos javítása, fejlesztése céljából meghatározza minőségpolitikáját. A minőségpolitika végrehajtása érdekében minőségfejlesztési rendszert épít ki és működtet. A minőségpolitikát és minőségfejlesztési rendszert a közoktatási intézmény minőségirányítási programjában kell meghatározni (a továbbiakban: intézményi minőségirányítási program). Az intézményi minőségirányítási programot az intézmény vezetője készíti el, és az alkalmazotti közösség fogadja el. Elfogadása előtt be kell szerezni az iskolaszék (Kt. 60-61. §) és az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat (Kt. 63. §) véleményét. Az intézményi minőségirányítási program a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé.
    • (11) Az intézményi minőségirányítási program határozza meg az intézmény működésének hosszú távra szóló elveit és a megvalósítását szolgáló elképzeléseket. Az intézményi minőségirányítási programban meg kell határozni az intézmény működésének folyamatát, ennek keretei között a vezetési, tervezési, ellenőrzési, mérési, értékelési feladatok végrehajtását. A minőségirányítási program végrehajtását évente értékeli a nevelőtestület és a szülői szervezet (közösség). A nevelőtestület és a szülői szervezet (közösség) értékelését meg kell küldeni a fenntartónak. A fenntartónak az értékelést a honlapján, honlap hiányában a helyben szokásos módon nyilvánosságra kell hoznia.
    • (12) A szervezeti és működési szabályzatot, a házirendet és az intézményi minőségirányítási programot a nevelési-oktatási intézmény honlapján, annak hiányában a helyben szokásos módon nyilvánosságra kell hozni. A házirend egy példányát az óvodába, iskolába, kollégiumba történő beiratkozáskor a szülőnek, tanulónak át kell adni.
    • 3. Fenntartói minőségbiztosítás: az önkormányzat önkormányzati minőségirányítási programot készít.
    4. A minőségbiztosítás:
    • garancia a felhasználónak,
    • a kimeneti teljesítményben méri a minőséget,
    • fogyasztóvédelmi szemléletű,
    • az önértékelésre, a siker iránti közös érdekre épít,
    • a hozzáadott érték alapján minősíti a sikert.
    6. Total Quality Management (TQM) – teljes körű minőségmenedzsment.
    • A nevelési-oktatási célok és a sikerkritériumok kitűzése és a teljesítés ellenőrzése űrlapon.
    • Total Quality Management = teljes körű minőségirányítás.
    • A finanszírozó, a szolgáltató és a szolgáltatás felhasználójának megállapodása arról, hogy mi a minőség, hogyan mérik, értékelik és biztosítják.
    • Total (teljes körű): a vevők, az érdekeltek és a folyamatok mindegyikére kiterjedő folyamatos szabályozás, vizsgálat, mérés, értékelés.
    • Quality = minőség.
    • Management: erőforrások tervezése, szervezése, irányítása, vezetése a szervezet céljainak sikeres és hatékony elérése érdekében.
    7. A TQM minőségfejlesztési alapelvei:
    • a minőség nem külső standardokként fogható fel, hanem megegyezések rendszere. A TQM a minőséget nem eredménynek, hanem folyamatnak tekinti.
    • partnerközpontúság: a külső (pl. szülő, leendő munkahely, iskola) és belső (óvodás, tanuló, hallgató) vevőkkel, fogyasztókkal, érdekelt felekkel (pl. tanárok, intézményi alkalmazottak, érdekképviselet, fenntartó) való együttműködés fontossága,
    • a vevő, fogyasztó igényeinek ismerete és kielégítése,
    • a vevő, fogyasztók megelégedettsége,
    • a folyamatos fejlesztés, a folyamatok szabályozásának elindítása, kiépítése, a szervezetfejlesztés.
    8. Minőségértékelés.
    • 8.1. A minőségértékelés folyamata:
      1. Nyitott önértékelés (intézményi helyzetfelmérés).
      2. Az érdekelt felek azonosítása.
      3. Az érdekelt felek igényeinek és elégedettségének felmérése.
      4. Az igények elemzése.
      5. A célok és prioritások meghatározása.
      6. Intézkedési tervek készítése (1. Módszertani kultúra megújítása. 2. Neveltségi szint javítása.) (Plan.)
      7. Intézkedési tervek megvalósítása. (Do)
      8. Intézkedési tervek megvalósításának elemzése. (Check)
      9. Korrekciós tervek készítése és megvalósításának értékelése. (Check)
      10. Irányított önértékelés.
    • 8.2. A vezetői elkötelezettség és motiváció kialakítása:
      1. Az intézményben dolgozók be vannak avatva.
      2. Állandó tájékoztatás és kommunikáció.
      3. A bevezetés oktatással párosul.
      4. A minőségfejlesztési célok mindenki által elfogadottak legyenek.
      5. A konkrét eredményekről folyamatos tájékoztatás.
      6. A belső értékelés eredményei szakmai párbeszédet indítanak el a dolgozók között.
      7. A vezetés elkötelezettsége motiválja a beosztottakat a megvalósításban.
    1. A minőségbiztosítási feladatok az intézményvezetésben (organogram külön lapon).
    • Az iskolai, óvodai minőségbiztosítási, minőségértékelési, minőségfejlesztési tevékenységet minőségügyi felelős, minőségügyi bizottság szervezi.
    • A pedagógusok – a minőségügyi felelős segítségével - minőségkörökben beszélik meg, hangolják össze a minőségértékelési, minőségfejlesztési tevékenységüket.
    1. Minőségbiztosítási módszerek a Comenius programban.
    10.1. Módszerek, technikák:
      1. PDCA (TVEB) tevékenység.
      2. SWOT (GYELV) elemzés.
      3. K-J diagram.
      4. Pareto diagram.
      5. Ishikawa diagram.
      6. FA diagram.
        1. PDCA (TVEB) tevékenység:
    • Plan (tervezés) P
    • Do (végrehajtás, megvalósítás) D
    • CHECK (ellenőrzés, P-D különbség értékelése) C
    • ACTION (beavatkozás) A
    • A PDCA révén érhető el a kívánt eredmény.
    • STANDARD (az előző kör tapasztalatainak, mint Standardoknak, normáknak rögzítése) S
    • Do (végrehajtás) D
    • CHECK (ellenőrzés) C
    • ACTION (beavatkozás) A
        1. SWOT (GYELV) elemzés.
      • Strengths – Weakness – Opportunities – Threats
      • Gyengeségek – Erősségek – Lehetőségek – Veszélyek
      • A kérdőíven – a könnyebb feldolgozhatóság érdekében - célszerű a vevők, felhasználók egyes csoportjainak néhány értékelendő területet konkrétan megjelölni, pl. oktatás, nevelés, infrastruktúra, tananyag ellátottság, pedagógus munkája, stb., amelyekre vonatkozóan kérik a véleményt, értékelést.
    1. Akkreditáció (hitelesítés, itt minőség hitelesítés).
    • Az akkreditáció a felsőoktatásban, a felnőttképzésben, az idegen nyelvoktatásban alkalmazott - törvény alapján kötelező - minőséghitelesítő eljárás.
      1. A felsőoktatásban az akkreditálást a Felsőoktatásról szóló törvény (Ftv.) alapján a független testületként működő Magyar Akkreditációs Bitzottság (MAB) végzi.
      2. Előakkreditáció.
      • Új szak indítását a miniszter engedélyezi. Ehhez szükséges, hogy a MAB előakkreditációs eljárásban véleményezze a szak indítási kérelmét annak alapján, hogy a kérelem megfelel-e a MAB által a szakra vonatkozóan meghatározott minimum követelményeknek.
      1. Intézményi akkreditáció.
      • A MAB 8 évenként akkreditálja a felsőoktatási intézményeket. A MAB az akkreditációs eljárás során azt vizsgálja, hogy a felsőoktatási intézmény képzési és kutatási tevékenysége, illetve a képzési programok szakmai és infrastruktúrális színvonala, valamint az intézmény személyi és szervezeti feltételei megfelelnek-e a MAB által kidolgozott és nyilvánosságre hozott akkreditációs követelményeknek. Ehhez felhasználja a felsőoktatási intézményekben az Ftv. alapján a szakokról évente készítendő minőségértékeléseket, amelyek tartalmazzák, hogy a szakok működése - a Főiskolai tanács önértékelése szerint - megfelel-e az akkreditációs követelményeknek.
      • Az akkreditáció eredménye lehet:
      • akkreditálható,
      • akkreditálható határozott időre,
      • nem akkreditálható.

    1. Vezetésszervezet. Humán erőforrás menedzsment.
    1. Humán erőforrás: emberi erőforrás. Az ember, mint munkaerő szerepe, hogy profitot termeljen a cégnek.
    • 2. A humán erőforrás menedzser (igazgató, igazgató-helyettes, főosztályvezető) feladata: olyan körülményeket kell teremteni, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújthassák a dolgozók. Tevékenységének egy részét 1989-ig a személyzeti vezető látta el.
    3. A humán erőforrás menedzsment tevékenységei:
      1. Létszámtervezés a feladatok alapján: az intézménynek van egy fejlesztési terve, 3-5 évre szól, előremutatva megjelöljük, hogy milyen új szolgáltatásokat terveznek, milyeneket törölnek el, tartozik hozzá egy pénzügyi terv is – az intézményfejlesztéshoz csinál egy létszámtervet. Pl. Átcsoportosítással, belső átképzéssel, új dolgozókat vesz fel (pályázatot írhat ki, válogathat, meghívásos módszerrel hív új dolgozót). Visszafejlesztenek egy tevékenységet, ott a létszámleépítést is megtervezik.
      2. Bérrendszer, ösztönző rendszer kidolgozása és működtetése.
    • Bérezés típusai:
      • fix havi bér,
      • teljesítménybér,
      • kombinált bér: a fix bér és a teljesítménybér összekapcsolása.
    • Premizálás: jutalom, nyereség részesedés. A feltételeket célszerű előre kihirdetni.
    • 3.3. Szervezetfejlesztés, a vezetési rendszer fejlesztése.
        1. A vezetésszervezet lehet:
          1. lineáris: a hatáskörök felülről lefelé alakulnak ki, pl. honvédség
          2. törzskari lineáris: törzskar – tanácsadó tevékenységet végző kutatócsoport, az első számú vezető irányítása alá tartozik, neki adja le a fejlesztési javaslatokat.
          3. funkcionális szervezet: funkció = tevékenység. Funkció szerinti irányítás folyik, az egyes tevékenységek irányítói közvetlenül adhatnak utasításokat.
          4. törzskari funkcionális szervezet.
    • Az SZMSZ-ből, az organogramból tudható meg, hogy milyen a vezetésszervezet típusa.
    • 3.3.2. A vezetési stílus a hatékonyságot befolyásolja. Több modelljét dolgozták ki, pl.
    • 3.3.2.1. klubstílusú (demokratikus) vezetés,
    • 3.3.2.2. team-vezetés,
    • 3.3.2.3. beavatkozást elkerülő (liberális) vezetés,
    • 3.3.2.4. tekintélyelvű (diktatórikus) vezetés.
    • Egy vezetés akkor hatékony, ha a vezetési stílusa megfelel a feladatoknak és a munkaerő képzetségének.
    • 3.3.3. Szervezetfejlesztés: a szervezetnek és a vezetésszervezetnek kell igazodni a feladatokhoz, célokhoz, a tartalomhoz, akkor működik jól egy szervezet. Főiskolán például szervezetfejlesztés lehet új szakok, karok, tanszékek létrehozásával. A hatékonyságot mutatja, hogy egy szervezeti megoldás mellett egy-egy szervezeti egységnél a tevékenység költsége mekkora.
    • 3.4. Munkaszerződés, munkaköri leírás előkészítése a munkáltatói jog gyakorlója részére. A munkaköri leírás a munkaszerződés melléklete, részletezi a munkavállaló feladatait, hatáskörét.
    • 3.5. Képzési, továbbképzési programok tervezése, szervezése.
      1. A munkahelyi légkört is vizsgálni, alakítani kell. A munkahelyi légkör lehet, hogy rontja, lehet, hogy javítja a teljesítményt. Ez függ a konfliktus szinttől is, amely lehet optimális, alacsony, magas.
    • Cél: olyan légkör legyen a munkahelyen, amely mellett javul a teljesítmény.
    1. Jogi kérdések a pedagógiai gyakorlatban.
    2. A törvényes és a jogsértő osztályzás. Szaktárgyi jegyet csak szaktanár állapíthat meg. A jegyet a tudás alapján kell megállapítania a tanárnak, ezt senki nem bírálhatja felül, fellebbezni nem lehet.
    • ha jogsértő a jegy megállapítása, fellebbezésnek, jogorvoslatnak van helye ilyenek pl.
      • rossz magatartás miatt ad rossz szaktárgyi jegyet,
      • nevelő célzattal ad rossz szaktárgyi jegyet a tanár,
      • olyan feladatra, kérdésre ad rossz jegyet a tanár, aminek a tudása nem volt követelmény.
    • A jogorvoslat módja (csak törvénysértés esetén): az igazgató és a fenntartó megsemmisítheti az osztályzatot, és kötelezheti a tanárt újabb jegy adására. Ebből adódik, hogy ugyanaz a tanár fog osztályozni. A fenntartói jog gyakorlója önkormányzati iskolánál a település jegyzője, egyházi iskolánál a plébános, vagy püspök, alapítványi iskolánál a kuratórium. A fenntartó döntése jogerős, de a bíróságnál megfellebbezhető.
    • 2. Tiltott élvezeti cikkek fogyasztása: a 11/1994. MKM rendelet 6. §-a szerint: „A nevelési-oktatási intézményekben, továbbá a nevelési-oktatási intézményeken kívül a gyermekek, a tanulók részére szervezett rendezvényeken tilos a szervezetre káros élvezeti cikkek árusítása, fogyasztása.” A dohányzás, alkohol, kábítószerek fogyasztása tilos.
    • Jogi probléma: a bizonyítás. Személy szerint kell bizonyítani és elmarasztalni. Megmotozni tilos a folyosón, az irodában is csak kérni lehet, hogy pakolja ki a zsebét a diák. Ha motozás szükséges, akkor rendőrt kell hívni. Alapelv: a kollektív büntetés tilos, törvénysértő.
    • 3. Bántalmazás: A gyerekek jogairól szóló ENSZ egyezmény és a Kt. 10.§ alapján a gyermek, ill. a tanuló emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. Bántalmazni, megalázni a gyermeket tilos (pl. hajhúzás, koki stb.). Méltóságot sértő gúnyneveket használni tilos, a tanár nem hagyhatja azt, hogy a gyerekek egymás között ezt tegyék. A pedagógus felelős a gyermekek védelméért. Ha pedig ő az elkövető, akkor elbocsáthatják.
    1. Öltözködés, viselet (haj, smink): a gyerekek jogairól szóló ENSZ egyezmény alapján csak belső szabályzat alapján korlátozható, pl. köpeny, testnevelési óra fölszerelése, csak munkavédelmi előírásokra tekintettel követelhető meg.
    2. Levéltitok, magántitok. A személyiségi jogokat a pedagógus nem sértheti meg, nem olvashatja el a tanuló magán levelét, nem kobozhatja el a tárgyait.
    3. Véleménynyilvánítás szabadsága: retorzió nem érheti a véleményükért azokat, akiknek véleményezési jogkörük van, mint pl. iskolaszék tagjai. Visszaélni nem lehet vele, törvénytelen a becsületsértés, személyiségi jog megsértése, faji- vallási jellegű becsmérlő megjegyzés.
    1. Etikett, protokoll.
    • 1. Etikett:az erkölcsi normákon túlmenő részletes viselkedési szabályok. Itt a hivatalos érintkezési formákat jelenti. A magánéletben, egyes településeken néhány szabály tekintetében eltérés lehet.
    • 2. Protokoll:a nemzetközi kapcsolatokban kötelező viselkedési normák. A protokoll szabályok minden országban azonosak
    3. A köszönés szabályai:
    • - napszaknak megfelelő köszönést és teljes köszönési formát célszerű alkalmazni. Pl. Jó napot kívánok! Köszönés közben a szemébe kell nézni, annak, akinek köszönünk. Először köszön az aki bemegy egy helyiségbe, vagy kimegy egy helyiségből.
    • - a sorrendiség szabálya:
      • férfi a nőnek
      • fiatalabb az idősebbnek
      • beosztott a főnöknek
    • köszön először.
    • A tegezés felajánlásánál fordított a sorrend, mint a köszönésnél.
    • Fejbiccentés: kísérő mozdulata a köszönésnek, tiszteletet fejez ki.
    • Kézfogás: nálunk minden találkozásnál alkalmazzák, a nemzetközi protokoll szerint is, az angol etikett szerint csak bemutatkozáskor. A kézfogáskor kötelező felállni, és a partner szemébe nézni.
    4. A bemutatkozás szabályai:
    • Teljes névvel történik. Névjegykártya cseréje szokásos. A vendéget általában a kísérője mutatja be.
    • 5. A (hivatalos) megszólítás.
    • Rang, beosztás megjelölésével történik, pl. államtitkár úr, főigazgató úr, elnök úr – nem pedig Kovács úr, stb. Ha nő a tisztségviselő, akkor rang, beosztás + asszony pl. elnök asszony, függetlenül a családi állapotától.
    6. Telefonálás:
    • Magánszemély felhívásánál a hívó fél mutatkozik be. Hivatalban az intézmény nevét, és a vonalat használó személy nevét beosztását kell megadni először. Ha nincs ott a főnök, meg kell mondani, hogy házon kívül van, és fel lehet ajánlani (nem kötelező) a visszahívást.
    7. Pontosság:
    • Hivatalos helyeken elvárható. Fogadások, értekezletek, konferenciáknál, ahol regisztráció van, célszerű 10-15 perccel előbb érkezni.
    • 8. Névjegykártyán szerepel: név (kötelező), telefon, lakcím, beosztás, e-mail, honlap név, mobil szám megadása magán személy esetében válaszható, hivatali kártyán célszerű. Hivatalos kártyán a név alá beosztás is kell, szerepeljen továbbá a cég logója, címe, telefon száma.
    9. Ülésrend: általában a házigazda ültet
    • H=házigazda, V=vendég


    • Ajtó

    Francia ültetési rend:







    A tolmácsnak nincsen besorolható helye, pluszba beülhet.
    Gépkocsiban való ülésrend: a fővendég mindig a házigazda mellett van




    Elnökségi ülési sorrend:






    Ma már névtáblát is kitesznek, ami látszik a közönség felé is és az ülésezők felé is. Az






    1. Költségvetés és pályázat készítése.
    Pályázat összeállítása. Pályázati űrlapok kitöltése. Költségvetés készítése. Üzleti terv célja, tartalma. Pénzügyi terv.

    1. Pályázat összeállítása.
      1. Pályázati kiírások figyelése
      1. Pályázati űrlapok beszerzése
      2. Pályázati űrlapok kitöltése
      • pályázó adatai,
      • a támogatással megvalósítandó fejlesztési cél,
      • támogató ajánlások,
      • nyilatkozatok,
      • költségvetés.
      1. Költségvetés
        1. Bevételek.
      • Saját forrás:
      • Pályázati forrás 1.
      • Pályázati forrás 2.
      • Egyéb forrás (szponzorok, hitel, stb.).
      • Összesen:
      1. Kiadások.
      • - Bérköltség:
      • - Bérköltség közterhei:
      • - Beruházási költség:
      • - Bologi költség
      • - Összesen:
    1. Üzleti terv.
    2.1. Célja: - elképzelések az üzlet/intézmény vezetéséről,
      • - az eddigi tevékenység értékelése,
      • - pénzszerzés, a tárgyalások alapja.
    2.2. Az üzleti terv tartalma:
      1. vezetői összefoglaló = az üzleti terv lényegi összefoglalása, érdeklődést kell keltenie,
      2. a vállalkozás, intézmény általános bemutatása (üzleti előzmények, alapvető célok, tevékenységi kör, piaci viszonyok),
      3. termékek, szolgáltatások (termelési, szolgáltatási, forgalmazási terv),
      4. marketing terv (mit?, kinek?, hogyan?, árstratégia, értékesítés, reklám),
      5. működési terv (fejlesztési koncepció, tőkeigény, erőforrások, vevők),
      6. vezetőség bemutatása és szervezeti felépítés,
      7. struktúra és tőkeigény,
      8. kockázatbecslés,
      9. pénzügyi terv.
    1. Pénzügyi terv.
        1. nyitó és záró mérleg, eredmény és mérleg terv,
        2. jövedelmezőségi terv (nyereség-veszteség számítás),
        3. cash-flow (=pénzáramlás) előrejelzés. A bevételek és kiadások különbségét fejezi ki, biztosítva van-e a fizetőképesség.
        4. fedezeti pont elemzés.
    1. Egyéni és társas vállalkozások.
    2. Az egyéni vállalkozó. 1990. évi V. tv.
    • Egyéni vállalkozás alapítására jogosult:
      • belföldi természetes személy,
      • cselekvőképes,
      • állandó lakhely,
      • nincs kizáró ok. Kizáró okok: pl. gazdasági, vagyon elleni, közélet tisztaságát sértő bűncselekmény miatt szabadságvesztés, egyéb szándékos bűncselekmény miatt 1 évet meghaladó szabadságvesztés, foglalkozástól eltiltották, aki más gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja, adó, járulék tartozás miatt visszavonták a vállalkozói igazolványát, a tartozás kifizetéséig, adó, vám, tb. tartozása van.
    • Az egyéni vállalkozás alapításához szükséges:
    • Vállalkozói igazolványt kell kiváltani az önkormányzati okmányirodában.
    • erkölcsi bizonyítvány,
    • nyomtatvány kitöltése,
    • tevékenységi kör megjelölése (szakmakódok: http://www.apeh.hu/), egyes tevékenységek képesítéshez illetőleg önkormányzati engedélyhez kötöttek,
    • székhely, esetleg telephely megjelölése,
    • 5000 Ft illetékbélyeg.
    • az adószámot az iroda szerzi be.
    • A vállalkozó személyes közreműködése szükséges.
    • A vállalkozó a tevékenységért teljes magánvagyonával is korlátlanul felel.
    1. Gazdasági társaságok, társas vállalkozások. 1988. évi VI. tv. (Gt)
    • A gt: cég, jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhető, pert indíthat.
        1. Jogi személyiség nélküli gt:
      • közkereseti társaság,
      • betéti társaság (BT): legalább 1 beltag és 1 kültag.
      • A közkereseti társaság tagja és a betéti társaság beltagja teljes magánvagyonával is korlátlanul felel.
    • b. Jogi személyiségű gt. pl:
      • - közkereseti társaság (kkt),
      • korlátolt felelősségű társaság (kft),
      • részvény társaság (rt)
      • egyesülés.
    • A kft tagja kft-ben lévő tulajdoni hányadának mértékéig felel, a magánvagyonával nem.
    Alapítás: írásbeli társasági szerződés (rt: alapszabály), közokiratban, vagy ügyvédi ellenjegyzéssel, alapító tagok aláírása, a cég képviseletére jogosult személy megnevezése


    Alapításkor a kft-nél minimum 3 millió Ft. és az rt-nél 20 millió Ft előírt vagyoni betét szükséges, melyből az alaptőke 30%-a készpénz kell legyen.

    1. Cégbíróság:
    • - bejegyzi, törli a gazdasági társaságokat,
      • vezeti a cégjegyzéket, amely nyilvános, és a Cégközlönyben közzéteszi az alapításokat, változásokat.
      • dönt a csődeljárásról, végelszámolásról,
      • törvényességi felügyeletet gyakorol.
    • Cégjog: pl. névhez való jog,.
    1. Okmányiroda (264 iroda működik).
    • Kiállítja a következő okmányokat:
      • lakcímigazolvány,
      • személyazonosító igazolvány,
      • útlevél,
      • vállalkozói igazolvány,
      • gépjárművezetői engedély
      • járművezetői igazolvány,
      • törzskönyv,
      • forgalmi engedély,
      • állandó rendszámtábla.
    Központi Okmányiroda. www.okmanyirodak.hu


    1. Adózás, adójogszabályok.
    1. Az adó szerepe: az államháztartás meghatározó bevételi oldala.

    2. Az adózásról szóló főbb jogszabályok:
    • személyi jövedelem adó törvény (Szja), a magán személy és az egyéni vállalkozó adózását szabályozza,
    • általános forgalmi adóról szóló tv. (ÁFA),
    • társasági és osztalék adóról szóló tv (gazdasági társaságok adózása),
    • az adózás rendjéről szóló tv.
    3. Az adó megállapítása módjai:
    • önadózás,
    • adólevonás (kifizető, munkáltató által),
    • kivetés, kiszabás.
    4. Adóalany: adófizetési kötelezettsége van.
        • magán személy: egyén, család,
        • gazdálkodó szervezet.
    5. Az adó tárgya:
    • jövedelem (bevétel – költség)
    • hozadék: kamat, árfolyam nyereség,
    • vagyon: építményadó, súlyadó, föld, ingatlan adó,
    • forgalom: forgalmi adó (ÁFA), jövedéki adó
      • a végfelhasználó fizeti,
    6. Adók:
    • központi adók:
      • személyi jövedelem adó (Szja),
      • általános forgalmi adó (ÁFA),
      • társasági adó és osztalék adó
    • helyi adók:
      • iparűzési adó,
      • idegenforgalmi adó,
      • építmény adó,
      • kommunális adó,
      • gépjármű adó.
    7. Adómentesség: alanyi adómentesség 2 millió Ft bevételig, tárgyi adómentesség (ÁFA), pl. oktatás.
    8. Adókedvezmény: feltétele az alany adófizetési kötelezettsége.

    9. Az adó mértéke:
    • - progresszív (sávosan növekvő adókulcs),
      • degresszív (sávosan csökkenő adókulcs),
      • lineáris (csak egy adókulcs van),
      • vegyes, kombinált.
    10. A személyi jövedelemadót (Szja) magánszemély, egyéni vállalkozó fizeti és
      • adókedvezményt csak törvény állapíthat meg,
      • adóelőleget kell fizetni,
      • a különböző forrásból származó jövedelmeket összevontan kell adózni.
    11. Külön adózó jövedelmek.
      • vállalkozói jövedelem,
      • vagyonátruházásból származó jövedelem,
      • tőkejövedelmek: kamat, osztalék, árfolyamnyereség, stb.
      • természetbeni juttatásból származó jövedelem,
      • kis összegű kifizetések (max. 5000 Ft),
      • nyeremény.
    12. Adókedvezmények:
    • a. Az adóalap adójából igénybe vehető kedvezmények:
      • kiegészítő nyugdíjpénztári befizetés 30 %-a, max. 100-130 ezer Ft. Rendelkező nyilatkozattal az egyéni számlára utalással,
      • tandíj, költségtérítés 30 %-a, de max. évi 60 ezer Ft.
    • b. Az adomány kedvezménye 25 %, vállalkozásnál 100-150 %.
    13. Jogkövetkezmények:
      • késedelmi pótlék: bevallott adó határidőn túli megfizetése esetén fizetendő.
    Mértéke: (jegybanki alapkamat kétszerese/365) X késedelmes napok száma.
      • önellenőrzési pótlék: a bevallott és a helyesbített adó különbözete után kell fizetni.
    Mértéke: (jegybanki alapkamat/365) X a bevallás határidejétől a helyesbítésig eltelt napok száma.
      • adóbírság: az adóhiány 50%-a, a késedelmi kamaton felül.
      • mulasztási bírság: kötelezettség (határidő, aláírás, kitöltés) elmulasztása esetén fizetendő.
    Mértéke: a mulasztott napok számától függően növekvő. Ismételten is kiszabható.

    14. Jogorvoslat:
      • az adóhatóság a saját határozatát visszavonhatja, módosíthatja,
      • fellebbezés az első fokú határozat ellen 15 napon belül a megyei, fővárosi adóhatósághoz,
      • jogorvoslat a másodfokú, jogerős határozat ellen a bírósághoz 30 napon belül
    1. Makroökonómia. GDP és GNP. Monetáris és fiskális gyakorlat.
    1. Makroökonómia: nemzetgazdaságtan, az államháztartás egészére vonatkozó gazdasági és pénzügyi politikát és gyakorlatot tárgyalja.

    2. GDP és GNP.
    • GDP: bruttó hazai termék (gross domestic product) = létrehozott új érték = hozzáadott érték = áruk folyó áron – anyagfelhasználás.
    • A gazdaság erejét, fejlődésének dinamikáját mutatja.
    • GNP: bruttó nemzeti termék (gross nation product) = GDP + külkapcsolatokból származó jövedelem egyenlege (= külföldi tulajdonosok kivitt profitja – külföldön dolgozó magyar munkások behozott jövedelme, külföldön működű magyar tulajdonosok hazahozott profitja) Magyarországon jelenleg ez az egyenleg negatív.
    • Azt mutatja meg, hogy a létrehozott új értékből mennyi maradt az országban, mennyivel gyarapodott az ország.
    3. Monetáris (pénzügyi) politika és gyakorlat. Fő célja, hogy a gazdaság az egyensúlyi állapothoz közelítsen = anticiklikus gazdaságpolitika.
    • Milton Friedman. Az infláció mértéke befolyásolható monetáris eszközökkel, így a forgalomban lévő pénzmennyiségének és a kamatok központi szabályozásával.
    • Kétszintű bankrendszer esetén – így Magyarországom is – a központi bank (MNB) mellett működő Monetáris Tanács határozza meg a jegybanki alapkamatot, pénzszűkítő , vagy bővítő műveletekkel befolyásolja a forgalomban lévő pénz mennyiségét, többek között a pénzpiaci helyzetre és a termékkibocsátásra tekintettel. Meghatározza továbbá az árfolyampolitikának megfelelően a deviza középárfolyamokat, a forint ársávját.
    • Pénzszűkítést eredményez a kincstárjegyek, államkötvények kibocsátása., pénzbevonás.
    • Pénzbővítés érhető el a kincstárjegyek, államkötvények bevonásával, visszavásárlásával, pénzkibocsátással.
    • Kincstárjegy, államkötvény: államadósságot megtestesítő értékpapír.
    4. Fiskális (költségvetési) politika és gyakorlat. Fő célja, hogy a gazdaság az egyensúlyi állapothoz közelítsen = anticiklikus gazdaságpolitika.
    • Keynes. Az Országgyűlés a Kormány előterjesztése alapján meghatározza a költségvetés volumenét, a bevételek és kiadások szerkezetét, és ezáltal befolyásolja a gazdasági folyamatokat, így az inflációt is. Természetesen az állam a költségvetési eszközökkel segíti a szociális, egészségügyi, oktatási, védelmi, önkormányzati stb. feladatok megvalósítását is.
    • A költségvetés főbb bevételei:
    • adók,
    • gazdálkodó szervezetek, önkormányzatok befizetési,
    • privatizációs bevételek,
    • a költségvetés hitelfelvételei.
    • A költségvetés főbb kiadásai:
    • gazdálkodó szervezetek, önkormányzatok támogatása,
    • társadalombiztosítás támogatása,
    • Központi költségvetési szervezetek (kormányhivatalok, oktatás, egészségügy, támogatása, honvédelem, stb.),
    • állami beruházások,
    • rendkívüli kiadások,
    • általános tartalék,
    • állami garanciák,
    • a költségvetés hiteltörlesztései.
    • A gazdaság élénkítését (a válságból való kilábolást) segítheti az állami beruházások (pl. autópálya építés, fegyverkezés), a nem termelő beruházások növelése, az adók csökkentése. Az ebből eredő bérkiáramlás1-2 év múlva a termelés, a szolgáltatások fellendülését, bővülését eredményezi. Ez a multiplikátor-hatás.
    • A fiskális restrikció a költségvetési megszorításokat jelenti.
    1. tétel. Megtakarítási és befektetési formák. Takarékbetét, ingatlan, arany, deviza, értékpapír. Áru- és értéktőzsde.
    2. Megtakarítások, befektetések.
    • - Esélyt ad a pénzromlásból következő veszteségek elkerülésére, mérséklésére, reálhozam elérésére. Egy 1964-ben képletesen fiókba tett 100 forint az infláció következtében ma mindössze kb. 2 Ft 70 fillért ér. Befektetéssel megőrizhető a pénz értéke.
    • - A befektető, a spekuláns akkor sikeres, ha olcsón vesz és drágán ad el ingatlant, aranyat, műkincset, devizát, értékpapírt, terményt, stb.
    2. Takarékbetét esetében különösen magas hozam érhető el pl. 1 agy 3 vagy 6 vagy 12 hónapos, folyamatos, kamatos kamat melletti lekötéssel.
    3. Valuta, deviza.
    Valuta: külföldi fizetőeszköz készpénzben.
    Deviza: külföldi fizetőeszköz számlán, számlapénz.
    A valutának, devizának piaci árfolyama van.
    4. Az Egységesített betéti kamatláb mutató (EBKM), az Egységesített értékpapír hozam mutató (EHM) és a Teljes hiteldíj mutató (THM) (külön lapon) segíti a befektetőt és a hitel felvevőjét a költségek és hozamok kiszámításában, összehasonlításánál.
    5. A tőzsde a piac egyik fajtája, ahol az állampapírok, részvények, termények stb. adás-vétele folyik.
    A tőzsdén az ügyfelek megbízásából brókerek kötik az üzleteket.

    Annak aki a tőzsdén akar venni, vagy eladni,
    • - számlát kell nyitni egy brókercégnél,
    • - a számlán pénzt, vagy értékpapírt, értéket kell elhelyezni,
    • - megbízást kell adni vételre, vagy eladásra az árfolyam megadása (limitár, piaci ár) mellett.
    6. Értékpapírk.
    A részvény: tulajdonosi jogokat, tulajdoni hányadot megtestesítő értékpapír.
    Állampapírok (kincstárjegy, államkötvény): államadósságot megtestesítő értékpapír.
    7. Biztosítások. Önkéntes kiegészítő nyugdíjbiztosítás, önkéntes kiegészítő egészségbiztosítás, önkéntes kiegészítő önsegélyező biztosítás.

    Olyan esetekre köthető, amelyekre a kötelező biztosítások nem nyújtanak térítést.
    • Önkéntes kiegészítő nyugdíjbiztosítás: egyéni számlás, adókedvezmény, felvehető végkielégítésként, vagy havi járadékként, hozama van. A befizetett összeg és hozama mértékéig nyújt ellátást.
    • Önkéntes kiegészítő egészségbiztosítás: pl. a táppénzt kiegészítheti a kereset értékéig, a nem támogatott gyógyszerek vásárlására is igényelhető, a támogatott gyógyszernél a támogatáson felüli összegre igényelhető. A szolidaritási elv érvényesül.
    • Önkéntes kiegészítő önsegélyező biztosítás: munkanélküliség esetén, sok gyermek ellátására, stb. igényelhető, amire az egészségbiztosítás nem érvényes.
    nyuszihun, dindi0225 és csemilia1 kedveli ezt.
  7.  
    moona.pr

    moona.pr Állandó Tag

    Neveléselmélet

    Neveléselmélet vizsgára kidolgozott 12 tétel (Kaposvári Egyetem)
  8.  
    vizike

    vizike Állandó Tag

    Na látom ti is mindent tanultok, csak a lényeget nem. Eddig azt hittem csak mi tanulunk haszontalan tárgyakat, de a fent idézettek elgondolkodtattak, megnyugodtam. Kitartást!!!
    dindi0225 kedveli ezt.
  9.  
    moona.pr

    moona.pr Állandó Tag

    Didaktika

    Órai anyag.

    Csatolt fájlok:

  10.  
    moona.pr

    moona.pr Állandó Tag

    Bevezetés a pedagógiába

    Órai anyag

    Csatolt fájlok:

  11.  
    moona.pr

    moona.pr Állandó Tag

    Montesszori óvodapedagógia eszközrendszere

    Órai anyag
  12.  
    moona.pr

    moona.pr Állandó Tag

    Környezeti nevelés és módszertana

    Órai anyag.
  13.  
    mati1

    mati1 Állandó Tag

  14.  
    vomby

    vomby Állandó Tag

    Sziasztok! Én ugyan már 2 éve végeztem, de nagyon jó ötletnek találom az oldalt. ELŐ FOGOM ÁSNI A DOLGAIMAT! Ha minden igaz szeptembertől pedig újra iskolapadba ülök...
  15.  
    vomby

    vomby Állandó Tag

    már találtam is!

    1.tétel: Az óvoda célja és feladatai

    1. Az óvodai nevelés tartalmi szabályozása: az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja. 2003. Közoktatási törvény. 2004. OM Közlemény.


    1. 1996-os ONOAP: meghatározza a magyarországi óvodákban folyó pedagógiai munka alapelveit.

    1. az óvodai nevelésnek a személyiség teljes kibontakoztatására kell irányulnia.
    2. A gyermeket különleges védelem illeti meg.
    3. A gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvodák kiegészítő szerepet játszanak.
    Az alapprogram biztosítja a pedagógusok módszertani szabadságának érvényesülését, megkötéseket csak a gyermek érdekében tartalmaznak.


    Az óvodák saját nevelési programjuk szerint dolgoznak, amelyeknek összhangban kell állniuk az ONOAP-ban foglaltakkal. Az óvoda vagy önállóan készít programot, vagy kész programok közül választ.


    2. az óvodai nevelési program elkészítésekor az ONOAP mellett figyelembe kell venni

    1. nemzeti, etnikai, kisebbség óvodai nevelésének irányelvét is, ha az óvoda nemzeti, etnikai kisebbségi nevelést végez.
    2. A fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelvét is, ha az óvoda testi, érzékszervi, értelmi, beszéd, vagy más fogyatékos gyermek nevelését végzi.


    II.
    Gyermekkép, óvodakép.
    Gyermekkép:

    1. az ONOAP az emberi személyiségből indul ki, abból a tényből, hogy az ember egyedi, mással nem helyettesíthető individuum és szociális lény egyszerre.
    2. a gyermek fejlődő személyiség, életkoronként és egyénenként változó testi és lelki szükségletei vannak.
    Óvodakép:

    1. az óvoda a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője, a gyermek 3. életévétől az iskolába lépésig (legfeljebb 7 éves korig). Az óvoda funkciói: óvó-védő, szociális, nevelő, személyiségfejlesztő funkció.
    2. az óvodai nevelés célja: az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődésének, a gyermeki személyiség kibontakoztatásának elősegítése, az életkori és az egyéni sajátosságok, valamit a fejlődés eltérő ütemének figyelembevételével.
    3. az óvodai nevelés gondoskodik: az érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes óvodai légkör megteremtéséről; testi, szociális és az értelmi képességek egyéni és életkor-specifikus alakításáról; a gyermeki közösségben végezhető sokszínű tevékenységről. Különös tekintettel a játékra.


    III.
    Az óvodai nevelés feladatai: az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen belül:

      • az egészséges életmód alakítása
      • az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása
      • az értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítása.
    IV.
    Az óvodai élet megszervezésének elvei

      • személyi feltételek
      • tárgyi feltételek
      • az óvodai élet megszervezése
      • az óvoda kapcsolatai


    V.
    Az óvodai élet tevékenységi formái és az óvodapedagógus feladatai

      • játék
      • vers, mese
      • ének, zene, énekes játék
      • rajzolás, mintázás, kézimunka
      • mozgás
      • a külső világ tevékeny megismerése
      • munka jellegű tevékenységek
      • tanulás


    VI.
    A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére.


    Nincs 2003-as közoktatási törvény! Csak az 1993-as közoktatási törvénynek vannak 2003-as módosításai (ezek 2005.január 31.-én lettek lezárva) ezek a következők:
    24§ (1): az óvoda a gyermek 3 éves korától a tankötelezettség kezdetéig nevelő intézmény. Az óvodai nevelés a gyermek neveléséhez szükséges, a teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozások keretében folyik. Az óvoda 3 éves kortól az iskolába járáshoz szükséges fejlettség eléréséig de legfeljebb 7 éves korig nevelő intézmény.
    (2): az óvoda a gyermek 3 éves korától ellátja a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokat is. A gyermek abban az évben, amelyben az 5. életévét betölti, az óvodai nevelési év 1. napjától kezdődően óvodai nevelés keretében folyó, iskolai életmódra felkészítő foglalkozásokon köteles részt venni.
    (3): A gyermek abban az évben, amelyben az 5. életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától , napi 4 órát köteles az óvodai nevelésben részt venni. Az iskolai életmódra felkészítő foglalkozások ideje legfeljebb napi 4 óra.
    (4): az óvodai foglalkozásokat oly módon kell megszervezni, hogy az óvoda a szülők igényei szerint eleget tudjon tenni az óvodai neveléssel, a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatainak.
    (5): a gyermek utoljára abban az évben kezdhet óvodai nevelési évet, amelyben a hetedik életévét betölti. Akkor kezdhet újabb nevelési évet, az óvodában, ha augusztus 31. után született, és a nevelési tanácsadó vagy a szekértői és rehabilitációs bizottság javasolja, hogy még 1 nevelési évig maradjon az óvodában. A nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság ilyen javaslatot a szülő kérésére és az óvoda nevelőtestületének egyetértésével tehet.


    45§ (1): az óvoda az ONOAP alapján nevelési programot készít, vagy az ily módon készített nevelési programok közül választ.
    (7): az óvodai nevelési program tartalmazza:

    1. az óvoda necelési alapelveit, célkitűzéseit,
    2. azokat a nevelési feladatokat, amelyek biztosítják a gyermek fejlődését, közösségi életre felkészítését, a szociálisan hátrányos helyzetben lévők felzárkóztatását,
    3. a gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenységet,
    4. a szülő, a gyermek, a pedagógus együttműködésének formáit, továbbfejlesztésének lehetőségeit,
    5. nemzeti vagy etnikai, kisebbségi óvodai nevelésben részt vevő óvoda esetén a kisebbség kultúrájának és nyelvének ápolásával járó feladatokat,
    6. az óvodában folyó nevelő munka ellenőrzési, mérési, értékelési, minőségbiztosítási rendszerét,
    7. a nevelési program végrehajtásához szükséges, a nevelő m unkát segítő eszközök és felszerelések jegyzékét.
    65§ (1): az óvodai felvétel, átvétel jelentkezés alapján történik. Az óvodába a gyermek 3. életévének betöltése után vehető fel. A szülő gyermeke óvodai felvételét, átvételét bármikor kérheti. Az újonnan érkező gyermekek fogadása az óvodai nevelési évben folyamatosan történik.
    (2): a gyermeket elsősorban abba a óvodába kell felvenni, átvenni, amelynek körzetében lakik, illetőleg ahol szülője dolgozik. Az óvodai felvételről, átvételről az óvoda vezetője dönt. Az óvoda köteles felvenni, átvenni azt a gyereket, aki óvodai nevelés keretében folyó, iskolai életmódra felkészítő foglalkozásokon vesz részt, ha lakóhelye (v. tartózkodási helye) a körzetében található. A kijelölt óvoda a gyermek felvételét csak helyhiány miatt tagadhatja meg.
    (3): az óvodába felvett gyermekek csoportba való beosztásáról az óvodavezető dönt, a szülők és az óvodapedagógusok véleményének figyelembe vételével.


    69§ (2): a gyermeket, kérelemre –ha a családi körülményei, képességének kibontakoztatása, sajátos helyzete indokolja- az óvodai nevelés keretében folyó iskolai életmódra felkészítő foglalkozások alól az óvoda vezetője felmentheti.


    90§ (1): a közoktatási intézményt fenntartó önkormányzat meghatározza azt a működési (felvételi) körzetet, amelyben élő gyermekek felvételét, átvételét az óvoda nem tagadhatja meg, továbbá a pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézmény működési körzetét valamint az óvoda nyitva tartásának rendjét.
    (2): a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- vagy más fogyatékos gyermekek nevelését ellátó óvoda, óvodai csoport, továbbá a beszédjavító intézet működési (felvételi) körzetének megállapítása előtt a fenntartó önkormányzat beszerzi az érdekelt önkormányzatok véleményét.


    114§ (1): a helyi önkormányzatok és az állami szervek által fenntartott nevelési-oktatási intézményekben, továbbá a helyi önkormányzati feladatellátás keretében ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások:

    1. az óvodában

      • az óvodai foglalkozások, szükség esetén logopédiai, dyslexia-megelőző foglalkozás, a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd vagy más fogyatékos gyermeknek napi 2 óra felzárkóztató foglalkozás
      • a gyermekek rendszeres egészségügyi felügyelete
      • az óvoda létesítményeinek eszközeinek használata az ingyenes szolgáltatások igénybevételéhez.
    (4): a fenntartó határozza meg azokat a szabályokat, amelyek alapján az óvoda vezetője dönt az előzőekben maghatározottakon kívül további ingyenes ellátásról, szociális helyzet alapján adható kedvezményekről és a befizetés módjáról.


    2004-es OM közleményből 3 db. Létezik. (szerintem ezek közül nekünk egyik sem kell részletesen)

      1. A szabályozott szakmák jegyzékéről
      2. a Felsőoktatási és Tudományos Tanács tagjainak névsoráról
      3. Bizonyítványok érvénytelenségéről


    2. Személyi és tárgyi feltételek az óvodában.
    (ONOAP alapján):
    Személyi feltételek.

    1. az óvodában a nevelő munkát, az óvodapedagógus végzi, jelenléte a nevelés egész időtartamában fontos feltétele az óvodai nevelésnek. Az óvodapedagógus modellt, mintát jelent a gyermek számára.
    2. az óvodapedagógus tevékenységének az óvoda működését segítő nem pedagógus alkalmazott munkájának hozzá kell járulnia az óvodai nevelés eredményességéhez.
    3. a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó gyermekeket nevelő óvodában dolgozóknak feladatuk, hogy megvalósuljanak a nemzetiségi, etnikai óvodai nevelés célkitűzései.
    Tárgyi feltételek

    Az óvoda épületét, udvarát, kertjét, berendezését oly módon kell kialakítani, hogy szolgálja a gyermekek biztonságát, kényelmét, megfeleljen testméreteiknek, , biztosítsa egészségük megőrzését, lehetővé tegye mozgás- és játékigényük kielégítését, és a gyermekeket, harmóniát árasztó színekkel, formákkal, anyagokkal vegye körül. Az óvoda tárgyi környezete egyidejűleg – a mindenkori előírásokkal összhangban – biztosítson megfelelő munka környezetet az óvodapedagógusoknak.


    3. A hazai óvodaügy szakaszai: a magyarországi óvodák története az első óvoda létrehozásától napjainkig.
    Kelemen Elemér a hazai óvodatörténetet 5 szakaszra osztotta:
    1. szakasz: 1828-1867 A hazai óvodáztatás kezdetei
    2. szakasz: 1867-1891 A kisdedóvás törvényi előzményei
    3. szakasz: 1891-1918 A kisdedóvási törvény szabályozása és a törvény hatása
    4. szakasz: 1918-1945 A két világháború között
    5. szakasz: 1945-1990 Az óvodai nevelés kérdései


    1. szakasz:
    Az intézményes kisgyermeknevelés kialakulásának gazdasági-társadalmi összefüggései közismertek. Az ipari forradalom hatására a nők tömeges munkába állásával, a családi nevelés feladatainak részleges pótlására Nyugat-Európa államaiban a 18. sz. végén és a 19. sz. elején ún. anyaiskolák, kisgyermekiskolák jöttek létre. Az első óvodákat, kisgyermekiskoláknak nevezték, mert itt is tanítottak betűismeretet, olvasást és vallást. (tanítás nyelve: német)
    A nyugat-európai minták és tapasztalatok hatására Brunszvik Teréz 1828-ban megalapította az első hazai óvodát, Angyalkert néven.
    Bezerédy Amália 1836 megalapította az első falusi kisdedóvót. (1837) Flóri könyve. (A kislánya volt Flóri, neki írta ezt a könyvet, amely sok gyermekdalt, mesét, mondókát tartalmazott, és nagyon sokáig használták a különböző óvodákban.)
    Ezután számos városban, településen létesítettek kisdedóvókat. 1847-ig 89 kisdedóvó intézet létesült Mo.-n.
    Az óvodai mozgalmat segítette a KIMTE megalakulása (1836) „Kisdedóvó Intézetek Magyarországon Fejlesztő Egyesület”. Az óvodák iránti közérdeklődés nyomán kibontakozó szakmai fejlődést bizonyítja az óvodapedagógiai szakirodalom megjelenése, illetve kisdedóvók hazai képzése iránti igény, majd az első kisdedóvó-képző megszervezése 1837-ben Tolnán. /Az igazgató Warga István. Majd 1848-ban Pestre helyezték át, az igazgató ekkor Ney Ferenc/
    1848 nyarán „kisdedóvási, elemi és képezdei szakosztály kisdedóvási albizottsága” dolgozta ki, minden 2-7 éves gyermek számára ajálottan az elemi köznevelés állami intézményekben megvalósítandó programját. Eszerint:

    • a magyar nyelv elsajátítása mellett
    • az óvás
    • a nem iskolás jellegű erőfeszítés
    • szoktatás
    • a kisgyermekek test- és kedélyképzése
    • szellemi fejlesztése alkotta a programot.
    Az óvó-nevelők tanítói képesítést is nyújtó képzésére 2 éves iskolát javasoltak, és megoldandónak tartották az óvónők és a dajkák felkészítését is. Így a kisdedóvók /szemben a társadalmi mozgalom által létrehozottól/ az egységes és államilag irányított köznevelési rendszer szerves részét képeznék.
    Az önkényuralom időszakában a nemzeti indíttatású társadalmi mozgalom széthullott, a kisdedóvók többsége bezárt.
    2. szakasz:
    Eötvös József 1868-as népoktatási törvényjavaslatában szerepelt a kisdedóvás ügye, de a törvényt tárgyaló bizottság ezt eltörölte. Eötvös azonban tett további lépéseket a kisdedóvás ügyében, de halála után ez lekerült a törvényhozási napirendről. Oka:
    -az óvodai intézményhálózat kialakulatlansága
    - az óvodák viszonylagos fejlettsége
    - kisdedóvással kapcsolatos kérdésekben szakmai, politikai nézeteltérések
    A Kiegyezés utáni gazdasági fejlődés következtében fontos lett a női munkaerő, ezért a gyerekek felügyeletét meg kellett oldani. Ebben az időszakban megkétszereződött a kisdednevelők és az óvodába járó gyerekek száma és nőtt az oklevéllel rendelkező szakemberek száma is.
    Az óvodák kezdetben alapítványi, társulati, egyéni, magánvállalati intézmények voltak. Az első magyarországi állami óvoda 1867-ben Liptószentmiklóson létesült.
    P. Szathmáry Károlynak az 1874-ben megalakult Országos Kisdedóvó Egyesület titkáraként fontos szerepe van a törvénytervezet előkészítésében.
    A tervezet alapelvei:

    • a népiskoláktól független kisdedóvoda
    • -óvodába járás fontossága
    Trefort Ágoston /vallás és közoktatási miniszter/ ezeket az alapelveket elutasította, de jelentős költségvetési támogatást fordított az óvodák fejlesztésére.
    3. szakasz:
    A kiegyezés utáni tőkés fejlődés szükségessé tette az óvodák létesítését és, az állami segítségnyújtást. A Trefort helyébe lépő Csáky Al… Kultuszminiszter felvállalta a kisdedóvás szabályozását.
    1891. évi 15. törvény a kisdedóvásról, szerint a kisdednevelés feladata:

    • a kisdedek óvása
    • szülői felügyelet és a családi nevelés pótlása
    • a gyermek testi, szellemi, erkölcsi fejlődésének elősegítése
    • „tanulásnak” helye nincs a kisdedóvás körében
    • kötelező 3-6 éves korban (megszegése pénzbírsággal járt)
    • figyelembe vette a 3-6 éves korosztály szükségleteit, fejlesztésének lehetőségeit.
    • szabályozta az intézmény tárgyi és személyi feltételeit
    • szabályozta az alkalmazottak képesítési előírásait és díjazásukat

    • meghatározta az óvodai tevékenység tartalmát:
      • imára, értelmes beszédre, énekre oktatás
      • értelmi fejlesztés
      • kézi munka /nem megterhelő, ügyességfokozó/
      • rendre, tisztaságra, illedelmes magaviseletre szoktatás
      • korukhoz mért testgyakorlatok + játék
    A törvény betartásáról a miniszter tanfelügyelők útján gondoskodott.
    A törvény külön fejezetben szabályozta:

    • a kisdedóvó illetve kisdedóvónő képzést
    • a képzőintézmények létesítésének és fenntartásának körülményeit
    • működésük tartalmi, szervezeti és személyi feltételeit
    • a feltételek kritériumait
    • a vizsgák és a képesítés előírásait
    • képzőkhöz rendelt „mintaszerűen rendezett” kisdedóvodák biztosítását
    A törvény hatására nőtt az óvodák száma és egyre több gyermek járt óvodába, ezáltal pedig csökkent a gyermekhalandóság, a nők tömegesen és nyugodtabb körülmények között tudtak munkába állni.
    4. szakasz:
    Az I. vh. után az országot sújtó veszteségek a kisdedóvás terén is kimutathatók. Az óvodák és az óvodába járó gyerekek száma csökkent, majd a 30-as évek lassú fejlődése nyomán nőtt az óvodába járó gyerekek száma, de az óvodai feltételek nem követték a gyermeklétszám növekedését, ezért a termek zsúfoltak és szegényesen felszereltek voltak./ eszközök híján a verbalizmus uralkodott/
    ►1936-ban megjelent egy újabb kisdedóvási törvény, miszerint:

    • az óvodák szociálpolitikai és egészségügyi funkciót töltenek be
    • nevelési feladatuk a hazafias szellemű nemzeti nevelés
    ►1924-1933 Kenyeres Elemér: kisdednevelés című szaklapjának megjelenése
    5. szakasz:
    Mo. közoktatási rendszer átalakult: a vallásos világnézet, minden szinten való elnyomására törekedett.

    • a közoktatást szovjet mintára szervezték át /pártállami irányítás/
    • 1945-ben létrehozták a 8 osztályos általános iskolát
    • dolgozók iskolájának megszervezése
    • középiskolák és a felsőfokú oktatás megteremtése
    Az óvodáztatás fejlődésének oka a nők tömeges munkába állása.
    ►1949 Az óvoda a Vallás- és Közoktatási Minisztérium rányitása alá kerül, ami megfelel az 1936 előtti állapotnak, és ennek a fejlődésnek volt fontos mérföldköve az 1953. évi 3. törvény, ami meghatározza az óvodai nevelés feladatát:

    • szocialista pedagógiai nevelés, gondozás
    • általános iskolai tanulmányokra való felkészítés
    ►Óvodai Nevelés című folyóirat megjelenése
    ►1957 Nevelőmunka az óvodában kézikönyv megjelenése, mely az első átfogó hazai óvodai nevelési program
    ►1971 Új óvodai nevelési program bevezetésére kerül sor, melyben megjelenik:

    • egyéni bánásmód fontossága
    • játéktevékenység előtérbe helyezése
    • különböző nevelési területek arányainak és hangsúlyainak meghatározása
    • óvodapedagógus személyisége
    • óvoda és a szülő közötti kapcsolat fontossága
    Ezek alkalmazása ellentmondásokba ütközött, hiszen a rendszer részeként felfogott óvodának megnövekedtett az iskola előkészítő szerepe, s ennek nyomán felerősödtek az ún. „iskoláztatási törekvések”.
    ►1985 oktatási törvény:

    • megerősítette az óvoda helyét és sajátos szerepét a hazai köznevelés rendszerében
    • meghatározza az óvoda és az iskola közötti kapcsolatot
    • a szakmai szuverenitás elvét és az intézményi autonómia elvét az óvodára is kiterjesztette
    • szabályozta az óvodai nevelésben érdekeltek jogait és kötelességeit
    • intézmény szakmai és társadalmi kapcsolatát
    ►1990 az oktatási törvény módosítása:

    • létrejöhettek egyházi, alapítványi óvodák
    • óvodai élet rugalmasabb szervezeti és tevékenységi formáinak a kialakítása
    ►1993 közoktatási törvény:

      • az óvoda fontos társadalmi intézmény
      • nevelő, személyiségfejlesztő, iskola-előkészítő szerepe fontos
      • 5 éves kortól kötelező a gyerek óvodába járása
    Közoktatási törvény kimondja:

      • az óvoda teljes egészében része a közoktatásnak
      • az intézménylétesítési szabadság kiterjed az óvodákra is
      • a fenntartó nevelési év közben óvodát nem szervezhet át, nem szüntethet meg
      • az óvoda ingyenes /az ehhez kapcsolódó logopédiai, dyslexia-megelőző stb. foglakozások, az egészségügyi felügyelet, az eszközhasználat stb. szintén/
      • önkormányzati óvodák nevelési programja nem kötődhet egyetlen valláshoz vagy világnézethez sem
      • garantálja az óvodák szakmai önállóságát
      • az óvodai csoportok átlaglétszámát 20 gyermekben, a maximális létszámot 25 gyermekben határozza meg
      • gyermeki jogok tiszteletben tartása
      • az óvoda a gyermeket 3 éves korában veheti fel és legfeljebb 7 éves koráig foglalkoztathatja
      • a szülő a szabad intézményválasztás joga alapján bármikor kezdeményezheti, hogy a gyermek másik óvodába kerüljön
      • az óvodának a jegyzőtől kell segítséget kérnie abban az esetben, ha a szülő nem járatja óvodába „óvodaköteles korú” gyermekét.
    ►1996 Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja:

    • vegyes csoportok létrejötte
    • fokozatosan terjed a rugalmas beiskolázás
    • az óvodáknak helyi óvodai tervet kell kidolgozniuk
    A prevenciós szemlélet térhódítását jelzi, hogy emelkedett a nevelési tanácsadók száma.












    4. Reformpedagógiai mozgalmak és alternatív törekvések az óvodában.
    Montessori, Waldorf, Freinet.
    Reformpedagógia: A nevelést a lélektani fejlődés törvényeire, a gyermek öntevékenységére és szabadságára felépítő 20. Sz. eleji pedagógiai irányzat.

                1. szakasza: XIX. Század utolsó évtizedétől az I. Vh.-ig tart
                2. szakasz: 1918-1945
                3. szakasz. II. Vh.-tól napjainkig tart és folyamatosan fejlődik.


    Montessori: Az orvos történet szempontjából is fontos (Ő volt az első Olasz doktorNŐ)
    Érzékszervi és értelmi fogyatékos gyerekekkel foglalkozott. De nem csak fogyatékos, hanem „normál” gyerekek számára is bevezeti a foglalkoztató „eszközöket”. 1907 Nyitja meg intézetét melynek neve: Gyermekek háza.
    Pedagógiai elvei:
    „Segíts, hogy önállóan cselekedhessek!” Biztosítani kell a problémák önálló megoldását, a felfedezés örömét, a személyiség fejlődését.
    -Szituációteremtés: a tanár csak egyfajta segítőként van jelen. (a pedagógus irányít, nem tanít) Tehát facilitátor (segítő). Az önálló tanuláshoz kell a feltételeket megteremteni.
    - A mozgást engedélyezni kell.
    -Gyermeki aktivitás
    -A gyerek feladata, hogy elősegítse a saját fejlődését.
    -Minél több tevékenység rendszert kínáljunk, ami nagyon változatos és segíti a gyermeket az önálló cselekvésre.

    • a gyereket tisztelni kell.
    • A gyerek adottságait, fejlettségi szintjét, tempóját figyelembe kell venni.
    -Gyermeki szabadság
    „Mindent szabad a gyereknek, amíg nem veszélyezteti a saját, vagy mások testi épségét.”
    -Itt jelenik meg először a gyermekhez méretezett eszközök, pl. bútorok, lépcsők, stb.
    Kihangsúlyozza, hogy a gyermek csak szeretet teljes, nyugodt környezetben képes fejlődni.

    • nincs szükség fegyelmezésre, nincs büntetés, nincs jutalom, legfontosabb a valóság megismerése, ami játék általi tanulással történik.
    • Montessori bevezeti az önkiszolgálást és a mosogatást.
    Mindezek mellett a vallásnak is helyet adnak.


    Megjelennek a sajátos Montessori eszközök:
    Írás előkészítéshez: kartonra ragasztott betűk, rekeszes, mozgatható betűk.
    Pl. kézügyesség fejlesztő játékok (egymásba rakható hordók; színes, farúdra rakható, fakarikák) Színkártyák: 1 szín rengeteg árnyalatát sorrendbe kell rakni (a vizuális látást javítja). Különböző ízeket, szagokat kell a gyermekeknek felismerni, stb.
    Az eszközök mellett jellegzetes foglalkozások is megjelentek:
    Pl. ritmikus mozgás, csend gyakorlat, stb.

    Foglalkozás közben a tanító néha 3x elsuttogta, hogy csend, ekkor a gyerekeknek pár percig némán, mozdulatlanul kellett maradni. (csend gyakorlat)

    Egyéni munka: A gyereknek lehetőséget kell adni, hogy egyedül játszhasson, tevékenykedjen, dolgozzon.

    Aktivitás: (M. felfogásában) a cselekvés alanya maga a gyerek legyen, maga alkossa meg képzeteit, fejlessze ki érzékszerveit, építse saját gondolatvilágát. A nevelő ennek csak segítője lehet.
    A Montessori eszközöket csak arra lehet használni, amire kitalálták őket. (tehát csak 1 dologra)
    A gyerekek ezekben az óvodákban a saját fejlődésük szerint haladnak.
    Társak szerepe: Mintát közvetítenek, megjelenik a segítő hatás. Mária Montessori koedukált és vegyes életkorú csoportokat akart. Csak 9-10 éves korig dolgozta ki részletesen koncepcióját.
    A gyerek tanulja meg: önfegyelem, alkalmazkodó képesség, belső harmónia, öntudatosság.








    Waldorf: Rudolf Steiner (1861) a Waldorf pedagógia atyja.
    A gyerek ismeretéből, életkoronként változó testi, lelki és szellemi szükségleteinek felismeréséből indul ki. A gyereket a lehetőségek széles körével ismertetjük meg, hogy kiválassza ezekből a neki megfelelőt. A gyerekben alkati, temperamentumbeli sajátosságokat is felismerhetünk, és ehhez a nevelőnek más-más módon kell viszonyulnia. A gyerek érzékeiben él, és ez vezeti megismerő tevékenységében. Ezért használ a Waldorf-óvoda természetes anyagokat. Az óvodában (is) epochális oktatás van jelen. 1919 Stuttgart, Emil Molt vezetésével megnyílik az első Waldorf (steineriánus iskola).
    Epochális oktatás: 1-1 művészeti területtel hosszabban foglalkoznak, pl. 3 hétig csak vizuális foglalkozás van. Nagyon soha nem siettetik a gyereket, tehát mindenki a saját tempójának megfelelően fejlődik. 4 éves kortól veszik fel a gyerekeket az óvodába, mert (szerintük) addig csak az otthoni környezet megfelelő a gyerek számára. A csoportok vegyes életkorúak, 2 óvónővel, akik az utánzásra alkalmas példát nyújtják. Nincs kötelező foglalkozás, de folyton tevékenykednek. Szabályos ritmusban élnek, szertartásos és kötetlen játékidők váltakoznak. A tevékenységek az évszakokhoz és a gyerekek szükségleteihez alkalmazkodnak.
    Egy jelenleg működő, Waldorf pedagógiájára épülő óvoda tevékenységei, elvei, módszerei:

    • A játéknak szabadnak kell lennie. A gyereknek 1-1,5 órányi szabad játék kell naponta. A játékok nem részletesen kidolgozottak.
    • Elegendő és ideális lenne, ha egy nap csak 3-4 órát lenne a gyerek óvodában.
    • Mese mindennap van, ami a nap ritmusába beépített szertartás, mindig ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen történik (gyertyagyújtás). A mese hosszabb időn keresztül ugyanaz, és csak fejből mesélnek. Tudatosan használják az ismétlés én-erősítő, szorongásgátló hatását.
    • Megjelenik egy mindennapos parasztháztartásra emlékeztető sokrétű tevékenység: sütés(pl. minden héten van kenyérsütés), mosogatás, ezek mellett, van palántázás, befőzés is, stb.
    • Az ábrázolás is mindennapos
    • Van kézimunka, pl. fonás, szövés
    • Bábozás (álló bábbal, amely arca csak félig kidolgozott)
    • Munka közben énekelnek, hangszekísérettel.




    Freinet: Célestin Freinet 1896-ban születet, pásztor gyerekként volt alkalma megtapasztalni a természet és az ember harmóniáját és harcát. Pedagógia rendszerét két saját élményű elem határozta meg:

                1. közel lenni a természethez.
                2. benne élni, aktívan részt venni környezetünk és saját életünk alakításában.
    Az első világháborúból hadirokkantként tért haza, tüdősérülése miatt később nehezen beszélt, ezért olyan tanítási eljárásokat keresett, amelyekben nem csak a verbalitás által keltheti fel a gyerekek érdeklődését. Egy új népi nevelési módszert dolgozott ki. Mindent kipróbált gyerekeivel és tapasztalatait foglalta rendszerbe, (1934 Vence, 1943 Pioulier hegyen újabb iskola). Második iskolájában csupa hátrányos helyzetű gyerekkel foglalkozik, itt minden gyerek maga választja ki, hogy mit akar tanulni és milyen mélységben, de a tevékenységek meghatározott rend szerint, felnőtt irányítással zajlanak. Célja: a gyermeki személyiség szabad kibontakoztatása. A fejlesztést a gyermek testi, lelki, szellemi szükségleteivel, érzelmi életével összhangban tudja elképzelni. Minden gyerek egyedi. Kibontakozásuk függ a környezettől és a kapcsolatteremtési lehetőségektől, amelyben kényszer nélkül vesz részt. Aktivitási formái: befogadó, tapasztalatszerző, melyet Freinet munka jellegű játéknak nevez. A nevelő a gyerek segédje, akire támaszkodni lehet. Ő teremti meg a jó környezetet és a gazdag lehetőségeket.
    Freinet módszerében nincs különleges szervezeti keret és eszközrendszer. Itt a fontos: a kísérletező tapogatózás, ami a gyerek kíváncsiságára épít. Nem a tudás, hanem a kutatási módszer, a gondolkodási mód elsajátítása a fontos. Valamint a szabad kifejezés (segít az önkifejezés elsajátításában), és a közösség, amely elfogadja a másságot, hagyja érvényesülni az egyéniséget, de kölcsönös együttműködésre, segítségnyújtásra nevel.
    Jellemzői: gyermekközpontúság; cselkő, aktív gyerek; önmegvalósítás kényszermentessége.


    5. Az óvodapedagógia aktuális kérdései.
    Az óvodapedagógus aktuális problémái; milyen kihívásokkal kell megküzdenie a mai óvodapedagógusnak.

    • értékek változása, átalakulása, pluralizmusa
    • erkölcsi értékek változása (régen-ma)
    • az értékek pluralizmusából eredő bizonytalanság
    • családszerkezet megváltozása (átalakulása)
    • elvárások változása (egyre több gyerekkel + egyénnel szemben)




    felgyorsult élet
    információ áradás
    média
    technika miatt.
    létfenntartás
    politikai változások



    • feltételek hiánya
    • elnőiesedés problematikája
    • család helyett való nevelés
    • szocializáció
    • óvó-védő funkció
    • értelmi, érzelmi nevelés, fejlesztés elvárja a társadalom az ovitól
    • a gy. Testi, lelki szükségleteinek kielégítése
    • értékek átadása



    • tartalmi szabályozás
    • pluralizmus szakma várja el az ovitól
    • ONOAP, HOP.


    1996: szakmai ellenőrzés fejlesztő jellegű segítség


    minőség biztosítás ki, mit, hogyan?
    minőség fejlesztés




    Az óvodapedagógus legfőbb kihívásai, feladatai.

    • társadalmi igények alakulása
    • gazdasági helyzet alakulása
    • EU. –hoz való csatlakozás


    (Itt a kisgyermeknevelés kiemelt szerepet kap (végre)

    • az óvodapedagógus élethosszig tartó tanulása továbbképzések teljesítése
    • tartalmi szabályozás átalakulása
    • megváltozott igények az óvodapedagógus módszerei, szerepe iránt.
    • Tárgyi feltételek biztosítása
    • EU-s szabványok teljesítése (beépítése)



    • akadály mentesítés
    • integrált, inkluziv nevelés megvalósítása
    • óvó-védő funkció mellett a fejlesztés is megjelenik. Valamint az iskolában szükséges képességek, készségek fejlesztése (nem az iskolára való felkészítéssel!)
    • az óvoda igényeinek megfelelően alakuljon át az óvóképzés!




    (Ez a vizsgálat csak kiegészítő nem kell megtanulni, csak ha belekérdeznek, vagy kötekednek, mégis tudjunk valamit mondani).


    (2001 vizsgálat)
    Kutatás sorozat: kétszintű szabályozás bevezetése, ill. HOP megírása milyen változásokat, hatásokat váltott ki? Az oktatási minisztérium kezdeményezte.

    • mennyire teljesítmény orientált, mennyire vállalkozó kedvűek az ovik?
    • Magyar eredmények összehasonlítása külföldiekkel.
    • Milyen személyi és tárgyi feltételekkel működnek?
    Az összes ovit 1 kalap alá vették, reprezentatív vizsgálat volt, a magyar ovik 10 %-át vizsgálták. Ezen belül 100 ovit kiemeltek és óvodai szakértők interjúkat készítettek, dokumentumokat elemeztek, és gyerekeket vizsgáltak, akik ebben a rendszerben nevelkedtek.
    Csoportosítások.

    • települési hely
    • igazgatási típus szerint ezek alapján választották ki az ovikat
    • intézmény nagyság
    intézményi jellemzők:

    • milyen a fenntartó: főleg önkormányzati (kevesebb a magán és az alapítványi)
    • település szerint. Nagyobb községben vannak ovik.
    • Igazgatás formája: közigazgatás alá vonják az iskolával Csökken az ovik önállósága
    Vagy 5-6 tag óvoda 1 igazgatás alá tartozik.
    A legnagyobb befogadó képességű ovi kb. 470-490 a legtöbb fő (15-20 csoport)

    • átlag 80-88 férőhelyes 1-1 ovi.
    • Az ovik 5 %-a 200, és ez feletti létszámmal dolgozik.
    • A HOP. Készítése és működése is problémája
    • Intézményi átalakulás: csoportok szűnnek meg vagy összevonás miatt felduzzad a létszám.


    Ma a 3-6 évesek 92%-a ovis. Évente 10.000-rel csökken az oviba jelentkezők (lépők) száma, mégis elutasítanak gyerekeket.

    • fenntartó határoz meg szempontokat, pl. szülők munkanélküliek (szülők nem tudnak munkát keresni) 46%-ot utasítanak el emiatt.
    • Kisebb gyerek otthon van 58%
    • Biztosított a fejlődése otthon is
    • Fiatalabbakat utasítanak el (3-4 évesek)
    • Másik ovi körzetébe tartoznak 31%


    (szabadon választható ovi? Csorbul a jog!)

    • sajátos nevelésű a gyerek
    (ha nincs a feltétel biztosítva – nem ért hozzá az ovi = hideg integráció)


    Miért nem utasították el


    • más anyanyelvű
    • családnak rossz kapcsolata van az ovival.


    A HOP-ot hogyan készítették, hogy vált be, stb.
    Szempontok

    • a készítéskor mennyi óvónő vonódott be, átlag a nevelő testület 81%-a vett részt
    • az ovik 56%-a saját programot írt
    • az ovik 34%-a adaptált programot
    • az ovik 10%-a átvett programot egy az egyben.
    • Átvett prog.: mennyire volt hatékony?
    A készítés folyamatára és az elfogadásra másképp emlékeztek a fenntartók és a készítők.
    Általában 96%-át elsőre elfogadták
    Szakértő vizsgálat: sokszor túllépett a hatáskörén belemerült szakmai, pénzügyi részletekbe is.


    III. Fenntartó hozzájárulása

    • Hogyan ismerték el azt, hogy óvónő részt vett a program készítésében (pénzjutalom)
    • 51% figyeltek a szülők igényeire
    Más intézmények igényeire nem figyeltek annyira, pl. iskolák 13%, egyéb intézményekre 39%


    HNP (helyi nevelési program): milyen problémák jelentek meg.
    Ha nem kötelező a tevékenység, akkor probléma-e a gyerek iskola előkészítése?

    • óvodapedagógus 62%-a szerint nem
    • vezetők 73%-a szerint: nőni fog a szakmai, nevelési munka hatékonysága.
    • Az ovi, mint szolgáltatás fog megjelenni és ezért az ovik között erős versengés lesz.
    • Nőni fog a gyerekek terhelése is (újabb és újabb szolgáltatások)
    • Az óvodapedagógusi szerep átalakulását is magával hozza (pl. pénzbeszedő)


    Kinek kell, hogy megfeleljen a HNP.: óvodavezetők válaszai:

    1. gyerekek igényei
    2. fenntartó
    3. nevelő testület
    4. szülők igényei
    5. általános iskola igényei
    HNP. Átdolgozását szükségessé teheti:

    • társadalmi igények változása
    • gyermekkor átalakulása
    • fenntartói kezdeményezés
    • szülők elvárása
    • ha az ONOAP-ot átdolgozzák
    Az óvodai nevelés tárgyi feltételei milyenek? (2001 kutatás!)

    • eszközök (sport szerek, csoportszobák bútorzata, játékszerek, kültéri játékszerek, hangszerek, gyerek könyvek, pedagógus szakkönyvtára) nem megfelelő
    • nem megfelelő a vezetékes vízellátás (ivóvíz minősége) gyerek egészségét veszélyeztetheti.
    • Vizes blokk melegvízzel 98%
    • Telefon 98%
    • Konyha92% ennyi ovi rendelkezik ezekkel a dolgokkal
    • Fénymásoló 42%
    • Tornaszoba 38%
    • Számítógép41%
    Probléma még: honnan szerzi az ovi a pénzt?

    • óvodai alapítvány
    • pályázaton elnyert összeg
    • „saját” gyereknek az ovin belül, külön foglalkozás tartása bevételi források
    • ingatlan rész bérbeadása
    • szülői támogatás egyéb módon (pl. gyümölcs, tisztálkodó szerek, stb.)


    szülő beviszi
    Mit kérnek az ovik a szülőktől?


    • pénz befizetés (csoport pénz + cégek támogatása) 36%
    • eszközök, kellékanyagok 56%
    • gyerek étrendjének gazdagítása (gyümölcs, néz, lekvár, stb.) 52%
    • önkéntes munka 72%
    Kik dolgoznak az oviban?

    • óvodavezetők 95%-a vett részt az elmúlt 5 évben továbbképzésen
    • beosztott óvónők 88%-a vett részt az elmúlt 5 évben továbbképzésen
    • óvodavezetők 53%-a más diplomával is rendelkezik (nem csak óvodaped.)
    Az óvodapedagógus legnagyobb problémája: az anyagi megbecsülés hiánya!








































    7. tétel: beszédfejlődés

      1. A beszédfejlődés pszichológiai jellemzői a preverbáliskor jelentősége a fejlődésben.
    Már a magzati korban érzékel bizonyos mondat fonetikai eszközöket: -hangerő, -hangszín. Ennek megnyilvánulása: ha apja, anyja beszél hozzá, nyugodtan viselkedik, megnyugszik. Tehát a szülők (közelebbi rokonok) hangját meg tudja különböztetni idegen zajoktól. Ez a folyamat folytatódik a születés után. A zajokat, már pár hónaposan észleli, és meg tudja különböztetni, pl. csengő, csengetés hangjára álmából felébred (kutya ugatástól megijedhet, stb.). A csecsemő környezetével a sírás, mosoly, gagyogás, gügyögés, az utánzás és a nézelődés- mint fő viselkedési forma- segítségével tart fenn szociális kontaktust. Tehát a beszédet az ún. preverbális fázis előzi meg.
    A beszédmegértés kialakulásának kezdetei, tehát a magzati életig nyúlnak vissza.

      • újszülött: első hangjai élesek, tagolatlanok (áá, ooo, gyakran keveredve h hangokkal) panaszhangoknak is nevezzük ezeket (kiáltozások kora). Ezeket hallva megigazítjuk a pólyát, enni adunk neki, stb.
      • két hetes: képes az emberi hangot más hangoktól megkülönböztetni (anya hangja megnyugtatja)
      • 2 hónapos: a környezete más meg tudja különböztetni az öröm és a panaszhangokat. A csecsemő érzékeli a beszédhang érzelmi változásait. (pl. anya-apa veszekszik, ő lesz az 1. aki sírva fakad.)
      • 3. hónap vége felé: gőgicsélés, gagyogás: csecsemő kezdi felfedezni a hangképzés és a hallás közötti kapcsolatot. Képessé válik ugyanazon hangok, hangcsoportok felismerésére (bizonyos idő után próbálkozik azok ejtésével) elkezdi utánozni a saját hangjait. Kezdetét veszi a gagyogás, ami a 4.-5. hónaptól kezdve az egyik kedvenc időtöltése. Gagyogás = játék. Az a mód, ahogyan kilégzéssel, ajakmozgással, a nyelv elhelyezésével különféle hangok jönnek létre.
    Előtörténet: az ajakhangok -p-b-m- képzése a szopó mozgás folytatása, a foghangok (t, d) a nyelvnek a szopás során kialakult mozgását ismétlik, stb. a gagyogásban gyakorlott gyermek jelzőhangjai átalakulnak, változatosabbak, tagoltabbak lesznek. (A gagyogás hónapjaiban több mint 200 féle hangot adnak ki) de azok a hangok, amelyeket a környezetében nem hall, kiesnek, a többi viszont rögződik. Ezután kezdődik a beszéd mímelése, hosszú sort képez, olyan hanglejtéssel, ütemben, arckifejezéssel, „mondja”, ahogyan a felnőttek beszélnek.

      • 5-6 hónap: olyan mintha értené, ha pl. nevén szólítjuk. KAVERINA kimutatta, hogy a gyerek ilyenkor nem szavakat ért, hanem egy helyzetben tájékozódik. A szavak tartalmi megértését, a tiszta beszédmegértést megelőzi egy olyan helyzetnek a megértése, amelynek a beszéd az egyik összetevője.
      • - 6. hónap: beszédmegértés kezdetét veszi. Ez akkor kezdődik, amikor a gyerek bizonyos jeleknek és e jelek legegyszerűbb viszonyának tartalmát elsajátította, pl. mama hangsort összekapcsolja anya személyével.
      • 1 éves: globális beszédmegértés a jellemző. Ez azt jelenti, hogy a gyerek az elhangzó beszédet csak részlegesen érti, a megértés olyan tényezők segítik, mint pl. beszédhelyzet, emberi gesztusok, arcmimika, stb.
    A beszédmegértés finomodása sorén egyre kevesebb szüksége lesz a külső tényezőkre, egyre biztosabban lesz képes a sokasodó szavak, majd a teljes mondatszerkezet felismerésére.



    1. A kötődés és az érzelmek szerepe a kommunikációban.






    3. a beszédfejlődés folyamata, a nyelvelsajátítás legfőbb állomásai.
    (A beszéd produkció fejlődése)
    2 éves: globális megértést felváltja a kulcsszó stratégia, lényege: a gyerek az elhangzott közlésből néhány szót megért (nem mindet!) annak alapján értelmezi az elhangzottakat, mintegy „kitalálja” a közlés hiányzó részét. Beszédmegértése gyors fejlődést mutat: egyre biztosabb a szófelismerése és pontosabb a beszédészlelése is. Az első szakaszban tárolja a felnőtt ejtés sajátosságait és a saját ejtésváltozatát is. (pl. elefánt mellett az efelánt is)

      • következő fejlődési szakaszban: a pontosabbá váló beszédprodukciója következtében szűkül a kettős tárolás a saját ejtésváltozatainak rovására. Ekkor döntően a felnőtt ejtésváltozatok rögzülnek.
      • 3. szint: a gyerek nem fogadja el a saját ejtésén alapuló beszédmegértést, igyekszik a felnőtt szóalakot felhasználni a beszédészlelésben a beszédmegértésben és a saját kiejtésében is.
    3 éves: a beszédet a nyelvi sajátosságok részletes feldolgozásával akusztikai, fonetikai, jelentéstani, stb.) észleli, és erre épül az értelmezés. A gyerek felhasználja a vizuális információkat, figyeli a hozzá beszélő felnőtt szájmozgását, hangképzését, arcmimikáját. Az elhangzó beszédnek a megjelenési formája (pl. tempó, helyes ejtés, hangerő9 is befolyásolja a gyerek beszédmegértését.
    3 éves korra a magyar anyanyelvű gyerek beszéde, -(beszédprodukció, beszédészlelés, + megértés) alapfokon kialakult.
    Összefoglalva:
    1. Időszak: 1-1.5 évig tarthat ez az időszak = a globális értés (szituatív értés) = a szavakat még nem tudja elkülöníteni, de a történéseket felfogja. Ebben segítenek a: mondatfonetikai eszközök; hangerő, hangmagasság, hangszín. Ezek jelentéstartalma a gyerek számára, hogy pozitív vagy negatív. (jól érzi-e magát a helyzetben, vagy sem) jelentéstartalmat tulajdonít, még a beszéd közben az: alkalmazott gesztusoknak, mimikáknak. (ezeknek sem konkrét a jelentéstartalma) Reagál, pl.(pozitív) apa kedvesen beszél az anyához, (házassági évforduló) a szituációt megérti, mosolyog. Pl. (negatív) apa, anya éppen veszekszenek, a szituációt itt is megérti, ő lesz az első, aki sírva fakad.
    Szóértés: mindig a környezet indítja el. Pl. baba hangsorra örömmel odavisszük a babát, a következő véletlenszerű baba hangsorra ez megismétlődik. Rájön, hogy a történést és a hangsort össze lehet kapcsolni. Az összekapcsolás által pedig rájön, hogy minden jelentéstartalomhoz kapcsolódik egy hangsor, hangalak, amivel azt a bizonyos fogalmat, jelentéstartalmat lehet előhívni. Ráébred, hogy a kommunikáció: az a társas tevékenység, amellyel jelentéstartalmakat közvetítünk a beszélgető partnereink felé.
    Szituatív értés: bizonyos állomásán a gyerek, 1-1 szót el tud különíteni a szóhalmazból. Itt a szünettartásokkal (tagolás, elkülönítjük a szavakat egymástól) is megismerkedik, „felfedezi”. Itt kezd nagy szerepe lenni a hangsúlynak is. (kiemelő funkciója van) Azon szavak jelentéstartalmát –melyeket már megkülönböztet a többitől-, ismerheti, és ezekből következtet az egészre. Ez az időszak = kulcsszó stratégián alapuló megértés.
    1-3 éveskor mit korszak: szintén a környezet alakítja ki. (a t tárgyrag korai megjelenése) Mit csinálsz, Mit kérsz, mit eszel, stb. (sokat hallja) ehhez képest neki is tárgyszerűen kell válaszolni.
    3 éves korra az ok-okozati összefüggések keresése gyarapítja a szóállományt és a gondolkodás fejlődését, indítja meg = Miért korszak ekkor már a szókincs fejlett annyira, hogy a vonja le a jelentés tartalmat. A mondatfonetikai eszközök továbbra is fontos szerepet töltenek be, a megértés folyamatát segítjük velük. A beszéd megértéséhez 3-4 éves kor körül jutunk el. Ekkor azok a gyerekek is megértik a szöveget, akik a beszédprodukcióban nem, vagy kevéssé vesznek részt. (tehát a megértés megelőzi, megelőzheti a beszédet,)
    Hogyan vesszük észre, hogy a beszédet már érti?
    Pl. utasításra cselekszik. Ha bármilyen szituációban helyesen tud felelni (pl. hol a füled?): Tedd oda, hozd ide, stb. 1-2 év különbség is lehet a beszéd elkezdésénél.


    4. a gyermeknyelv szótana.
    A gyermeknyelvben a szófajok megjelenési sorrendje.
    Kb. 1 éves korra a beszédszervek mozgása, beidegződik, ekkor jelennek meg az első szavak, ezek főnevek.
    Közfőnevek
    Személynevek: szülők, testvér, rokonok, stb. neveik
    Állatnevek, földrajzi nevek és intézmény nevek: nem érdeklik a gyereket majd kb. 4-5 éves kortól.


    A gondolkodás fejlődésének is el kell érnie arra a fokra, hogy az elvont fogalmakat „használni” tudják. Pl. vicceket, kb. először nagy csoportban, mondanak, (de csak 2.-3. osztályos korukban értik meg.)



    1. életév: Mi ez korszak. Rájön, hogy a kommunikációs folyamatba is be lehet lépni ezzel. Elsősorban főneveket tanul.
    2. életév. Miért korszak: ez már a mondatalkotás fejlődéséhez is támpontokat nyújt. A 2. szófaja az ige. Itt már azokat a cselekvéseket ill. cselekvés sorozatokat is ki akarja fejezni, amit vele végeznek, vagy végeztetnek, esetleg ő végez.
    5-6 éves: itt fordul meg az ige és a főnév súly aránya. Leginkább a mozgásosság miatt.
    A felső tagozatban a mozgásosság lecsökken, túlsúlyban van a főnév.
    Az iskolázottság, műveltség befolyásolja a szófajok használatát. Műveltebb főnevet, kevésbé művelt több igét használ.
    Cselekvőig = nincs toldaléka, képzője. Ez jelenik meg először.
    A visszaható igét sokszor használjuk, pl. fésülködik, mosakodik. Ezért gyorsan megtanulja. Fontos az ismétlés, hogy minél többször hallja.
    3. a főnévi igenevek, pl. enni: különböző jelentést tulajdonít neki. A gyerek jelzőket nem használ, és soha nem árnyal.
    4. névmás. Amik korán jelennek meg: mutató, kérdő. Később következik a birtokos névmás. (paradigma = ragozási sor)
    I/1sz, I/3. sz., I/2. Sz.: általában a birtokos esetekben így beszélünk.
    A birtokos névmás után pedig a személyes névmások következnek. Később jelenik meg a: határozatlan névmás, általános névmás, kölcsönös névmás, visszaható névmás, vonatkozó névmás. Mi is ritkán használjuk, és nehéz elképzelni.


    Csak alárendelő, összetett mondatokban szerepel.
    Ezért óvodában ezt a gyerekek nem használják. Értik, de nem használják.

    1. melléknév. Néhány melléknév nagyon korai. Pl. ellentét párok: szép-csúnya, jó-rossz.
    2. ezek korán megjelennek, de nem bővülnek.
    Amíg nincs színérzékelése (agyban) addig ne várjuk el tőle, hogy felismerje, megnevezze a színeket. Ez kb. 4-5 éves korában (középsős) a színek pontos megjelölése ekkora várható. (esetleg kicsit később)
    Számnév: kb. akkor alakul ki, amikor a szín nevek. Fontos a sorrendbe rakás, középső-nagycsoport. És az oviban csak 10-ig számolunk.
    Határozó szók: valódi határozó szók helyre: kint, bent, lent, fönt, időre: tegnap, ma délután. Módra: kb. együtt, hanyatt
    Amik csak helyettesítik ezeket

    • kérdő: hol, mikor, hogyan
    • vonatkozó: ahol, amikor, ahogyan
    • általános: úgy
    • határozatlan: bárhol, bármikor
    A hely fogalma az 1. ami kialakul (mert ez megtapasztalható), sokkal később az idő, azután a mód.




    5. A gyermek mondat és szövegalkotásának fejlődése.
    Mondat alkotás
    Kapcsolatban van a szavak és a toldalékok megjelenésével is. A 1.5-2 éves kor környékén kimondott első szavaknak, nem szó értéke van, hanem tágabb értéke van. Legalább mondat értéke de legtöbbször szöveg értéke van. Előbb gondol mondatokat, mint sem kitudná fejezni, azokat.
    Az első szavakat szómondatoknak nevezzük.
    /A mondatszavak = szófajok kategóriája./
    A szómondat = a gyerek 1. szavai, amik minimum mondatértékűek.

    1. év után: a szavak a saját értéküket jelentik. A szavakat egymáshoz fűzi és megjelennek az első mondatok, amik 2 tagúak, alanyt és állítmányt tartalmaznak. Általában: (igei állítmány = 2 éves korban, főnévi állítmány, később, kb. középsős csoportban.)

    1. főnévi alany + igei állítmány, pl. Kati ül.
    2. főnévi alany + névszói állítmány = (főnévi, melléknévi, számnévi) megtudhatjuk, hogy az alany kicsoda, micsoda. (az ő képzeletében, pl. fakanál = királylány)
    Számnévi állítmány: pl. A bajom sok. Ez az utolsó, ami megjelenik. (az alany mennyiségi tulajdonság)
    Az alany minőségi tulajdonság = melléknévi állítmány: pl. a baba okos. (saját magát dicséri).
    A melléknév a gyermeknyelvben –szemben a felnőttével, ahol a melléknév általában jelző- állítmányi alakban fordul elő. (a gyerek nem árnyal, csak minősít)
    Már 2 tagú mondatban, megjelennek bővítmények is. Elsőként a Tárgy. Pl. Kérem csokit. Látom babát, stb. alakilag meformáltan jelenik, azért mert könnyű. Alakilag megformáltan jelentkezik a határozó is a mondatban, ezek közül a: Hely = megyünk mamához Társ = Beszélek mamával Eszköz = kanállal eszem. A jelző az utolsó bővítmény, ami megjelenik

    1. minőség jelző nincs az oviban.
    2. mennyiség jelző: kb. középső csoport, amikor már kialakul valamennyire a szám fogalma.
    3. birtokos jelzőragja = nak-nek + jelzett szó. (valakinek a valamilye. A szerkezet csak 3-4 éves korban jelenik meg, de a csírája (gondolata) már 2 éves korában meg van. Pl. Peti tütü = Peti autója.
    4. értelmező jelző: a gyerekek nem használják. Jelzőt a jelzett szó után használom, és egyeztetni kell a kettőt, pl. ettem almát, pirosat.
    Kb. 4-5 éves korban jelennek meg az összetett mondatok. Kötőszóval vagy kötőszóhalmozással használják, pl. és + meg , és+ meg + aztán. Megjelenik az ellentét is a DE kötőszóval. Az alárendelés az utolsó a megjelenésben.
    Az alárendelő összetett mondat alaktanilag rendezetlenül jelenik meg. Pl. ide hoztam neked a babát. A polcon volt.
    Az utalószó és a kötőszó, később jelenik meg, mert nehéz.


    6. A gyermeki szövegalkotás néhány jellemzője.
    Szöveg alkotása, fejlődése:
    Az első szavaknak nem szóértékük van, hanem inkább mondat, vagy szöveg értéke, szituációtól függően.
    Az első szavak és az első igazi mondatok megjelenése között, legalább 1-1.5 év van. (kb. 2-2.5 éves kor az első kéttagú mondatok megjelenése) az első szavak –amiknek lehet szöveg értéke- és a valódi szövegprodukció között 3-4 év különbség is lehet. (szöveg megjelenése: középső- nagy csoport)
    2 féle beszédalkotási mód van:

    1. Szituatív beszéd: (ez jelenik meg először) = szegényesebb szókincsben, akkor jelenik meg, amikor a tudatában már megjelenik, hogy beszélgetni akar, de még nincs felkészülve nyelvileg, hogy mindent el tudjon mondani, amit akar. Valamit ki akar fejezni, nem sikerül, ez bosszantja őt, (esetleg még hisztizik is) és ez ösztönzi a gyereket, hogy minél többet, és gyorsabban tanuljon meg, ezért folyton kérdez. A szituatív beszédben névmásítás figyelhető meg. Névmásítás = nem ismeri a dolgok, tárgyak nevét, ezért csak rá mutat (mutató névmások) ez, az, ezt, azt, és már így is lehet beszélgetni. (a főnévi névmások fontosak, mert a melléknévi, számnévi –milyenség, mennyiség- ebben a korban még nem olyan fontos. FONTOS a határozó szók névmásítása = névmás jellegű határozó szók, pl. nem konkrétan a helyet mondja, csak rá mutat, itt, ott. Ezt követi a mód, a módokra való rámutatás, így, úgy (esetleg rá kérdezés). A szituatív beszédet csak az érti meg, aki jelen van , részese a szituációnak. Pl. ha látom hova mutat, csak akkor tudom, hogy hol van az itt. Tehát, pl. az anyuka nincs jelen az oviban, ezért amit mesél a gyerek, nem teljesen érthető, rá kell kérdezni: Ki, azaz ő? Hol van az itt; stb.
    2. Kontextusos beszéd: itt már nagyobb a szókincs. 5-6 éves kortól (nagy csoport) amikor a jelentéstartalom a szövegből adódik. Ezt már bárki megérti, ha nem volt ott a szituációnál akkor is. A kommunikációba való bekapcsolódása is zökkenőmentes. DE akkor nem tűnik el teljesen a szituatív beszéd sem. Pl. otthon mi felnőttek is ezt használjuk. A nyelvi kompetenciánk lemérhető abban, hogy kódot tudunk váltani.
    Kódváltás: szituatív beszédről a kontextusos beszédre át tudunk váltani, attól függően, hogy milyen szituációba kerülünk. Pl. 1 bemutatkozó beszélgetésen, amit a leendő főnökünkkel folytatunk, nem használhatunk szituatív kódot. Nagy csoportban már el kell kezdeni a kódváltást, gyakorolni. Ezért fontos a folyamatos beszélés és a GYAKORLÁS!
    Mivel lehet alakítani a beszéd fejlődését?
    1. Kis csoport: a reproduktív beszéd = szó szerinti utánmondás, ezt a beszédet fejlesztjük. (3-4 éves, még nem nagy a szókincse) Fontos!: mondóka, kiolvasó, gyermekversek a könnyen megtanulható ritmusossága miatt, és a beszédbe való bekapcsolódást is erősítik. A különböző kisebb művekből, új szavakat tanulhat meg és a passzív szóállománya is, aktivizálódhat ezeken keresztül. De pl. a gyermekversekből a mondatalkotás szabályaira is felhívhatjuk a figyelmét és megismerkedik a nyelvére jellemző szupraszegmentális eszközökkel is.


    Szókészlet = társadalmi jelenség, a nyelvünknek van szókészlete, pl. 1 szakmának vagy az ifjúságnak lehet szókészlet
    Szókincs = individuális, egyéni jelenség. (kevesebb, szegényesebb, mint a szókészlet)
    A szókészlet 2 részből áll: 1. alap szókészlet, 2. kiegészítő szókészlet.

    1. a mindennapi élethez szükséges szavakat tartalmazza. Pl. kenyér.
    2. pl. navigráf (repülőgép útját jelző műszer) e szó ismerete nélkül le lehet élni egy életet.
    Az egyén életében aktív és passzív szókészlet van. Aktív: ami minden szituációban előhívható az életünkben, pl. kenyér szó. Passzív: aminek a jelentését tudjuk, érezzük, de nehezen jut eszünkbe, vagy ritkán használjuk. Pl. csirág (spárga)


    2. Középső csoport: félproduktív szövegalkotást kell fejleszteni, kialakítani. Fél produktív = 1. ismétlés (pl., felnőttől hallott dolog) + 2. saját gondolataival egészül ki. Ebben az időszakban a MESE a legfontosabb. Új szavak, szó- mondat fordulat, szószerkezet, ezekkel ismerkedik meg, amit beépít a saját életébe. Megismerkedik az elindító, lezáró formákkal is, (egyszer volt…, itt a vége…) játékok: elindítok 1 történetet, és te fejezd be, (ezek nagyon jók) ezeken keresztül jutunk el…
    3. Nagy csoport-ba, a produktív szövegalkotásig. Amikor már tökéletesen formába tudja önteni gondolatait, érzelmeit. A beszéd megértés folyamata lezárult, és kialakul a beszéd produkciónak a folyamata, és a szókincse tovább fejlődik. A szövegből következteti ki a jelentéstartalmat. Itt már megindult a folyamat a konkréttól az elvont felé való gondolkodásig. Pl. mesékből következtet: mi az, hogy a róka ravaszsága, a királylány hűsége, stb. itt bizonyos erkölcsi fogalmak is megjelennek. (soha nem szavakat tanulunk meg, hanem alakítjuk a gyerek pszichéjét, erkölcsi tartását is). A fiukban kialakul a harci szellem is mert, pl. a királykisasszony kezéért meg kell küzdeni. A kisfiúk kardoznak, legyőzik a sárkányt, stb.
  16.  
    vomby

    vomby Állandó Tag

    ezek államvizsgatételek mind!
    Dorinacska03 kedveli ezt.
  17.  
    vomby

    vomby Állandó Tag

    12. tétel: Zenei nevelés
    A zenei nevelés hatása a gyermek személyiségének fejlődésére, kapcsolata más tevékenységi formákkal. A zenei képességek fejlesztésének területei és konkrét módjai. A természeti és társadalmi környezet hatása a zenei nevelésre.

    A zenei nevelés elsősorban a művészeti nevelés körébe tartozik, az érzelmeken keresztül hat a gyermekre. Felkeltheti a gyermek zenei érdeklődését, formálja zenei ízlését és esztétikai fogékonyságát. Hatására a gyermek szeret énekelni, játszani, dúdolgatni, és szívesen hallgat zenét.
    A népdalok és a komponált gyermekdalok éneklése közben fejlődik hallása, éneklési készsége, ritmusérzéke, harmonikus szép mozgása.
    A zene hatása olyan emberformáló erő, amely kihat az egész személyiségre. Az értékes zene fogékonnyá teszi az embert a szép befogadására, formálja ízlését és emberi magatartását.
    A zenei nevelést már születéstől kell kezdeni. A szülői ház, bölcsőde, óvoda feladata, hogy a gyermeket korán, tervszerűen fejlessze, és érdeklődővé tegye a zene iránt.
    Kodály az éneklést tartotta az aktív zenélés legtermészetesebb módjának és a hangszertanulás előkészítőjének is. Neveléssel az éneklés mindenkinek örömet szerez, belőle társas éneklés, társas zenélés virágozhat ki.
    1. A zenei nevelés hatása a gyermek általános fejlődésére:
    Zenehallgatásnál, ha nem is érti pontosan a szöveget, átérzi a dallam hangulatát: szomorúságát, humorát, feszültségoldást.
    A zenei nevelés a gyermek érzelmére is hat. A zenei fogalompárok megértése összpontosított figyelmet, pontos megfigyelést kíván.
    A dalok és játékok megtanulása a gyermek emlékezetét is fejleszti. A nagyoknál a figyelem szándékossága is erősíti az emlékezést és a gyorsabb tanulást. A szöveg összefüggését megértve a dalt is gyorsabban tanulják meg a gyerekek, de óvodáskorban az emlékezetben tárolt tapasztalatok nehezen ellenőrizhetők.
    A gyermek általában sokkal többre emlékezik, mint amit énekel. Minél több dalt tanul, annál jobban fejlődik az emlékezete.
    A belső hallás és képzelet az alapja a gyermek zenei alkotókedvének. A már sok ismert dallamból, játékformából, ritmusból kevet kap arra, hogy maga találjon ki egy-egy dallamot. Ez fejleszti a problémamegoldó gondolkodást is, pl. amikor énekelve lehet köszönni, egymás nevét énekelni, mondókára dallamot kitalálni.
    A zenei nevelés az irodalommal, az anyanyelvi neveléssel van legszorosabb kapcsolatban. Az új szavak a szókincset bővítik.
    Az énekesjáték a szocializációt is elősegíti, amikor mindent egyszerre csinálunk, egy időben, egyforma mozgással.
    A testi fejlődést is természetes módon segíti az énekesjáték. A zene lüktetése hat a koordinált mozgásra, az énekléstől nő a légzéskapacitás; a lüktetés, a folyamatosság szabályozott mozgást igényel. A laza, de rugalmas járás, tapsolás, játékos mozdulatok a gyermek egyensúlyérzékét fejlesztik.
    A zenei nevelés alapja az énekesjáték, mert általa nemcsak a zenei készségek fejlődnek, hanem a gyermek teljes személyisége is.
    A zenei nevelésnek kiemelt szerepe van az anyanyelvi nevelésben, így szoros kapcsolatban áll az irodalommal is.
    A mondókák és dalok egyszerű gondolatokat művészi módon fejeznek ki, hatással vannak a prózai beszédre, Szép kiejtésre, a szókincs bővülésére és az alkotókedvre A dalok által megvalósuló egyenletes lüktetés ugyan eltér a természetes beszédhangsúlyozástól, de segíti a folyamatos beszéd kialakulását.A dalok ritmus szerinti tagolása megmerevíti az éneklést, ez azonban általában kifjezetten csak a ritmus kiemelésénél történik, s a későbbiekben elősegíti a szavak szótagok szerinti tagolását. Játék közben a dalok szövege általában a természetes beszédritmushoz igazodik.
    Az óvónő megfelelő éneklése, mondókázása példát nyújt szép kiejtésre. A játék ismétlődő mozdulatai, a dallam által lelassult ritmus segítik a megértést és a mélyebb elsajátítást, s az így ismételt szövegek fejlesztik a gyermek szóbeli kifejező készségét is.
    A szavak, és a szöveg összefüggéseinek megértését nagyban segítik a játékhoz kötődő kifejező mozgások.
    Az új, ismeretlen szavak, valamint a megismert fogalompárok bővítik a gyermek szókincsét, s mindezek mellett még a magyar nyelv alapvető törvényszerűségeit is észrevétlenül elsajátítja (kérdés, felszólítás, ragok, jelzők, stb.)
    A testi fejlődést is segítik az énekes játékok. Ezek. mozgásformái fejlesztik a nagymozgásokat és egyensúlyérzéket (forgás, guggolás, egyenletes járás, bújás), a finom motorikát (p1 kendő fogasa, szöveghez kötődő kézmozdulatok,játékhoz tartozó eszközök átadása,stb) s a koordinált mozgásalakulását segíti az egyenletes lüktetéshez igazodó szabályos játék. Mindezek együttesen alakítják az esztétikus mozgást is.
    2. A zenei nevelés kapcsolata más tevékenységi formákkal
    1. Játéktevékenységgel

    Az óvodában az éneklés eleve játékos helyzetben történik, kell hogy történjen. A dalos játékok kellemes játéklehetőséget nyújtanak a közös játékhoz, melyben a gyermeki személyiség fejlődése mellett a gyermekek ismereteket is szereznek az őket körülvevő világról, s ezt aztán fel tudják használni játékukban, kapcsolni tudják az ismereteket.
    A játékok nélküli dalok lehetőséget nyújtanak egyéni játékötletekhez, s ha ebben az óvónő is példát mutat, felkeltheti a gyermekek kedvét is, mindeközben fejlődik fantáziájuk, képzeletük, gondolkodásuk, stb.
    Ha megfelelő a zenei nevelés légköre, a gyermekek szívesen énekelnek majd maguk is, kezdeményezik a közös éneklést, saját játékötletek kitalálását.
    2. tanulási tevékenységekkel.
    Az óvodai nevelésben más és más területeket különböztetünk meg, mégis az óvodai nevelést az egyes területek szoros összefüggése jellemzi. (komplex foglalkozás is!) Így a zenei nevelés is rendkívül sok ponton találkozik az egyéb nevelési területekkel. Egyrészt a zene, mint motiváció, másrészt a zenében megjelenő más témájú tartalmak által: pl. Matematika: kiszámolók, relációk (halk-hangos, mély-magas ,stb.), Anyanyelvi nevelés irodalom: mondókák, dalok (fentiekben kifejtettem) Testi nevelés: a dalos játékok mozgásaival (fentiekben) Vizuális képzelet fejlesztése: elképzelt játék-kiegészítők, tárgyak, dal tartalmába való beleélés által. Környezet megismerése: a zenei nevelés anyaga-mint a környezet megismerésének egyik lehetősége, a máshol szerzett ismeretek feldolgozásának, mélyítésének lehetősége. (Lásd: Az óvodai zenei nevelés anyaga, lejjebb!)
    3. Munka jellegű tevékenységekkel
    Egyes dalokban munkatevékenységek megismerése, p1.: csősz, kertész, hidasmester, béreslegény, stb.
    A játékokban ezek eljátszása, régi vagy ma is élő tevékenységek megismerése. Az óvodai munka jellegű tevékenységekhez kapcsoltan énekek, p1.: Én kis kertet... Ismeretek összekapcsolása, mélyítése.
    3. A zenei képességek fejlesztése általában:
    Óvodában az éneklési képességeket az éneklési, ritmikai, hallási és zenehallgatási készségek területére szoktuk bontani.
    A készségek fejlesztése folyamat. Sokféle, hosszú ideig tartó, sorozatos hatásra történő változás a gyermekben.
    Az óvoda feladata, hogy a gyermek zenei képességeit játékkal és játékos módszerekkel úgy fejlessze, hogy az iskolai neveléshez alapot adjon. A hangsúly az érzelmi nevelésen van, a zene iránti fogékonyságon, érdeklődésen, aminek természetes következménye lesz a cselekvéssel, utánzással való tanulás.
    A zenei képességek fejlesztésének területei:

    • Az éneklési készség fejlesztése
    Az éneklési készség alakulása az óvodában a gyermek utánzási vágyán alapszik. Az óvónő gyakori énekléssel kelti fel a gyermekek érdeklődését, akik fogékonyságuk, kedvük szerint kapcsolódnak be az éneklésbe. Az óvodában hallás után tanítjuk a dalokat.
    A tiszta, pontos utánzáshoz pontos hallásképzet szükséges, ezt követi az éneklés, a hangszálak (nem tudatos) irányításának helyes mechanizmusa. A kettő együttes eredménye a tiszta éneklés.
    Az éneklési készség fejlődéséhez sokszori ismétlés, sokéves gyakorlás szükséges. Ezért is kell szem előtt tartanunk azt a tényt, hogy a legtöbb gyerek a három év folyamán tanul meg tisztán énekelni.

      • A tiszta éneklés
    A tiszta, szép éneklést segíti, ha

        • A gyermekek értelmi, és fizikai adottságainak megfelelő rövid, kis hangterjedelmű dalokat tanítunk.
        • Megfelelő hangmagasságon énekelünk. Ez a kiscsoportban a d-h; nagycsoportban a c-d’ abszolút hangok közötti hexachord hangterjedelmet jelenti. Kezdőhang megfelelő megválasztása a dal hangkészlete alapján.
          ha az óvónő nem biztos a helyes magasságban, használjon segédeszközt, adja meg magának a kezdőhangot hangvillával, hangsíppal, szólaltassa meg furulyán. Hangszerről nem könnyű átvenni a hangot. A segítség mindig csak az óvónőnek szól, a gyermekek már az óvónő énekéből vegyék át a kezdőhangot.
    Az óvónő mutasson jó példát, mindig énekeljen tisztán, szép szövegkiejtéssel, élvezhetően.
    Törekedjünk az egyöntetű, középerős éneklésre, a jól artikulált, szép szövegkiejtésre, a tiszta ének és a mozgás szép együttesére.

      • A gyenge hallású gyermek
    Minden gyermek zenei hallása fejleszthető.
    A hamis éneklés oka lehet a gyakorlatlanság, ami abból adódik, hogy a gyermeknek nem volt még módja énekelni, környezetétől nem szerzett ilyen élményeket. A gátlásos, zárkózott, szorongó gyermek bátortalanul és hamisan, vagy egyáltalán nem énekel. Nem mer énekelni, akinek csúnya, rekedt vagy mély a hangja, és hallja, hogy az más, mint a többieké. Néha a hangosan éneklő gyerekek magasabban énekelnek, és nem is hallják, hogy ők mást énekelnek, mint a többiek. Ritkább eset a csökkent hallás vagy a hangképző szerv fejlődési rendellenessége, ilyen esetben helyes a gyermeket orvosi ellenőrzésre küldeni.
    A hamisan éneklő mindig énekeljen együtt a csoporttal. Ha együtt énekelhet a többiekkel, kedvet kap az énekléshez és szívesen vállalja a javítgatást is.
    Soha ne mondjuk, hogy tiszta, szép volt az előadása, ha hamisan énekelt.
    A tisztán éneklő csoportot állandóan ellenőrizni kell, ugyanis a gyerekek együtt tisztán énekelnek, de egyenként sokszor hamisan. Ezért kell alkalmat adni az egyéni éneklésre is, középső csoportban még csak önkéntes jelentkezés alapján, nagycsoportban már rendszeres szoktatással, egyéni fejlesztéssel.

      • A gyermekhang ápolása és fejlesztése
    Első feladatunk a gyermek hangjának védelme és megóvása. A túlerőltetés, a túl hangos vagy túl sok éneklés, a hideg levegőn, poros utcán való kiabálás a gyermekhang károsodását okozza. Alapvető követelmény a középerős, könnyed, lágy éneklés, a jó artikulálás, a szép szövegkiejtés.
    A gyermekek értelmi, és fizikai adottságainak megfelelő rövid, kis hangterjedelmű dalokat tanítunk.

    • A zenei hallás fejlesztése
    A hallásfejlesztés az aktív énekléssel indul és a későbbiekben is arra épül. A hangok fontosak a környezet megismeréséhez, az emberi kapcsolatokhoz, és a zene élvezetéhez.
    A belső hallás olyan zenei kép, amely hangrezgés, tényleges hang nélkül jön létre. Ez jelentheti a már ismert hangok felidézését, amit a zenei emlékezet tárolt. Másrészt új dallamok kitalálását, melynek művészi megnyilvánulása a zeneszerzés.

    • A magas és mély hang különbsége
    • A halk és hangos közötti különbség
    • A hangszínek felismerése
    • A belső hallás fejlesztése

    • A ritmusérzék fejlesztése:

    • Az egyenletes lüktetés
    • A mondókák és dalok ritmusa
    • Az egyenletes lüktetés és a ritmus összekapcsolása
    • A tempóérzékelés
    • Mozgáskultúra az óvodában, tánc
    • A gyermekhangszerek

    • A zenei formaérzék fejlesztése
    A legkisebb zenei egység hosszának, a motívumnak megérzése fontos a zenei formaérzék alapozásához.

    • A motívumhangsúly kiemelése mozgással
    • A dallammotívum
    • A ritmusmotívum

    • A zenei alkotókészség fejlesztése
    A zenei alkotókészséget számtalan tapasztalás, zenei emlékkép előzi meg. Alapja a gyermek kitaláló és önkifejező törekvése, amit az óvónő improvizáló kedve bontakoztat ki. Az óvónő zenei műveltsége, bátorsága és humorérzéke ad mintát és vágyat ahhoz, hogy a gyerekek is kitaláljanak valamit. E képesség fejlesztését erőszakolni nem lehet sem óvónőnél, sem gyermeknél.
    Néha eléneklik otthoni élményeiket – ezek felbecsülhetetlen információi az óvónőnek -, amiket a gyerekek szóban sose tudnának elmondani.
    A visszhangjáték csak előkészítése az alkotókedvnek, a kérdés-felelet már tudatosabb, szándékolt kitalálás, mert a gyereknek kérésre, felszólításra kell egész rövid idő alatt választ adnia, és a válasz szövegét egy motívumhosszba beillesztenie.
    Színes, érdekes ötlet a gyermekekkel egy képről vagy képsorról énekelve beszélgetni. Az óvónő kérdez, aki akar, válaszol.
    Az anyanyelv ritmusát jól kifejező mondókákat is fel lehet ruházni dallammal. A mondóka legyen jólismert, és az óvónő kedvvel találjon ki hozzájuk dallamokat.
    Általában négy motívum egy mondóka. Az első motívumra húzott dallam gyakran megismétlődik, a harmadik újat hoz, a negyedik zár.

    • A zene hallgatására nevelés
    Az óvodai zenehallgatás feladata, hogy a gyermeket a zene figyelmes hallgatására nevelje és felkeltse a zene iránti érdeklődését.
    Jelentsen örömet számára a zene meghallgatása is, ne csak az aktív éneklés és a játék.

    • A zenei bemutatás, előadásmód:
    Az óvodában a zenehallgatás elsősorban az egyszólamú élő zene meghallgatását jelenti. Az óvónő készüljön fel a dal vagy zenemű szép előadására, otthon énekelje el.

    • A zenehallgatásra nevelés alkalmai:
    A nap bármely szakában megszólalhat egy dal. Feltétele azonban a relatíve nyugodt légkör és a gyerekek érdeklődése.
    Az egyszeri éneklés mindenképpen kevés, hacsak nincs a dalnak 5-6 szakasza. Akkor meg a szöveg összefüggése és a humor megértése miatt kell rövid szövegmagyarázat után a dalt újraénekelni.
    A zenehallgatás az énekfoglalkozás bármelyik részébe beépíthető, kezdődhet vagy végződhet zenei bemutatással. Nincs szükség minden foglalkozáson zenehallgatásra, csak ha odaillik.
    Zenehallgatáskor:

    • Teremtsünk nyugodt légkört, ne vonja el semmi más a figyelmét a zenéről,
    • Üljünk közel a gyerekekhez
    • A gyerekek kényelmesen helyezkedjenek el, egymást ne zavarják
    • A dal előadása után várjunk egy kicsit és csak azután ismáételjünk.
    • Az éneklés után hagyjunk időt, hogy a gyerekek a zene keltette hangulatból visszatérjenek a hjétköznapi életbe. Várjuk meg, amíg maguktól elfordulnak, beszélgetni kezdenek egymással.
    • A műről vagy a zene keltette érzelmekről beszélni óvodáskorban felesleges túlzás.

    Mélykútiné Dietrich Helga: A zene mint nyelv I. (Ó.N.-2001.5.)
    (Zene hatása a gyermek fejlődésére magzati kortól kezdve)
    A kommunikáció elsilányulása a mai világban kívánja, hogy legyünk nyitottak a környező világ iránt.
    A sikeres szocializációt elősegítheti a hangokkal szervezett, nonverbális kommunikáció közléskultúrája.
    A pedagógus modell ebben is.
    A csecsemők magzati kortól hordozzák a hajlamot a környező világ iránti érdeklődésre.
    Érzékszerveik fejlődésének sorrendje egyre több formában segíti az érzékelést, s eközben ez idegrendszer fejlődése egyre többféle reakciót tesz lehetővé.
    1; taktilis (bőr), 2; vesztibuláris (egyensúlyi), 3; auditív ( hallási) rendszer fejlődése.
    A magzati életben kiegyensúlyozott állapot van, ezt kellene biztosítani a születés után is. Pozitív külső környezet létrehozása.
    Magzati korban a kapcsolattartás a babával hangokkal történik ( ének, ritmikus beszéd), ezek fejlesztik az intelligenciát is!
    Speciális nyelv alakulhat ki az anya és a magzat között!
    A zene/ének egyfajta nyelv: sajátos nyelvtana, stílusa van, szimbólumok által
    gazdagított -
    Közlést hordoz: érzéseket- örömöt, bánatot, vidámságot; hangulatokat
    Az érzelmekre hat! !!!
    Hazai-zenei nevelés alapelve, hogy a zene legyen: Zene által beszédtanulás, zenei anyanyelv elsajátítása, ehhez megfelelő modell szükséges!
    Már a csecsemőt is megragadja a hangmagasság, dallamos hanglejtés, később az artikuláció. Kezdetben ezekkel ösztönösen játszik, majd miután egyre jobban fejlődik a hangzók rendszerezése, szervezettsége, hangadásaiban már benne rejlenek a beszéd és a zene alapelemei.(ritmus, melódia, dinamika, stb.) Közben e relációk elsajátítása is megtörténik.
    Hallás már a méhen belüli időszakban is jelen van.
    A gyermek örömét leli az emberi hangban: utánozza környezetéből hallott akusztikai benyomásokat. Ez kiindulópontja a gőgicsélő monológoknak Ezek a cirkuláris reguláció sémája szerint bejárják a hangzás-meghallás-ismétlés útját.
    gyermek fülét a szeme segíti: megfigyeli a felnőtt szájmozgását, artikulációját. Az utánzás hétről-hétre gazdagodik.
    Biztonságérzete nő, tökéletesedik felfogóképessége.
    Énekbeszédek megjelenése - gykel való foglalkozás mértékétől függ az ideje. 9 hónap: énekes monologizálás, funkciós játék, amely által a gyermek tanul, énekes sorozatokat gyakorol, hallásának és hangadásának teljesítőképességét próbálgatja ösztönösen.
    Meghatározott közérzet kifejezése ezáltal — mozgásokkal kísért. Ez segíti a ritmusérzék fejlődését. Itt még csak mozgásritmus, nem zenei!
    Érzelmi fűződés is fontos a fejlődésben. A biztonságérzetet fejlesztik a rendszeresen, naponta ismétlődő, mozgásokhoz fűződő szituációk.
    A többféle érzékszervvel felfogható élmények.
    A pedagógus odaadása szükséges, nyitottsága.
    Mpj1ókák fontos Szerepet játszanak a beszédelsajátításban.
    Hangterjedelem növekszik, halandzsából fokozatosan értelmes szavak, szöveg i tiszta éneklés, gyermekdalok motívumai.

    4. Természeti és társadalmi környezet hatása a zenei nevelésreA gyermek az őt körülvevő környezetben fejlődik, ez emberi és természeti környezet. Az emberi környezet a kisgyermek számára még szűkebb körű: szülei, rokonai, szomszédok, az óvodai csoport, az óvónők.
    Mindezek közül a legnagyobb hatása a szülőknek, óvónőknek van, hiszen a gyermek velük tölti napja legnagyobb részét.
    Rendkívül fontos tehát az ő példamutatásuk a megfelelő hatás elérése érdekében. A szülők szerepe már egészen a magzati kortól fontos, az óvodába lépéstől pedig az óvónők is felveszik ezt a szerepet. Nem át, mert mint tudjuk, az óvodai nevelés csak kiegészítő szerepű, de ettől függetlenül rendkívül meghatározó a gyermek fejlődésében, Sőt manapság egyes esetekben ez a legmeghatározóbb!!
    A felnőttek zenei példamutatása, zeneszeretete, az általuk biztosított zenei környezet már a kezdetektől meghatározó a gyermekek zenei fejlődésében, zenei nevelésében.
    Ez a hatás (lásd cím!) azonban tulajdonképpen kölcsönös, hiszen a gyermek természeti-társadalmi környezetben-ből szerzett tapasztalatait, ismereteit ismételni, gyakorolni tudja a zenei nevelés anyaga által, tehát a zenei nevelés is hatással van a természeti-társ. -i körny. megismerésére. Minden esetben a már megszerzett ismeretet mélyítsük zenével, ne pedig a dalok által akarjunk Új ismereteket nyújtani! (tehát először figyeljük meg a virágokat a környezetben, beszéljük meg a nevüket, majd ezután ismételjük dalok által.
    Fontos, hogy biztosítsuk azokat a lehetőségeket, amelyek elősegítik ezek megismerését. ( Legfőképpen azoknak a gyermekeknek, akik sok mindennel egyáltalán nem, vagy csak ritkán találkoznak, p1.: növények, állatok, mesterségek, stb.)
    Mivel ezek a találkozások is csak egy-egy alkalmat jelentenek, fontos, hogy az itt szerezett ismereteket többféle módon, változatos tevékenységekkel is mélyítsük, rögzítsük. (rajz, mese, vers, dalok, dalos játékok)
    Ezért nagyon fontos a zenei megjelenése más tevékenységi formákban is, hiszen az éneklés a gyermek számára természetes, játékos tevékenység, ezáltal csak játékosabbá, változatosabbá, élményszerűbbé teheti bármely tevékenységét.
    A zene felhasználása más tevékenységekben, színesítve azt:
    PL. Tavasszal virágos dalok éneklése, játszása (Én kis kertet...)
    Matematika: virágok szétválogatása (szín, méret, fajta szerint, stb.)
    Testnevelés: játékos bemelegítésben: megöntözöm a virágokat — kinőnek, fúj a szél - hajladoznak, becsukódik a szirmuk — kinyílik, stb.
    Irodalmi nevelés: virágos, tavaszi vers tanulása, mesehallgatás a virágokról. Vizuális nevelés: virághajtogatás, ragasztás, festés, rajzolás, stb.
    Munka jellegű tev.: kiskert gondozása, állatok gondozása, virágok öntözése a csop. sz.ban, átültetése, stb.
    Az óvodai nevelés az évszakok változásaival szoros összefüggésben történik, bármely nevelési területre is gondolunk. Pl. ősszel az óvodába lépve őszi verseket, énekeket tanítunk, megfigyeltetjük a gyermekekkel a természet változásait, s ehhez fűződően még rengeteg más tevékenységet végzünk, természetesen mindig játékos formában, ami által a gyermekek szinte észrevétlenül szereznek ismereteket az őket körülvevő emberi- természeti környezetről. A zenei nevelés gazdag anyaga lehetőséget nyújt arra, hogy bármely tevékenységet változatosan, érdeklődést felkeltően tudjunk megszervezni a gyermekeknek.








































































    15.tétel: A környező világ tevékeny megismerésére nevelés
    1. az óvodás gyermek tájékozódása a világban.
    A gyerek nézelődik a világban, kérdez-felel, beszélget az emberekkel, tapasztal, utánoz, azonosít. Megtanul és eltanul szavakat, viselkedési szokásokat, helyzetmegoldásokat. A nevekhez emlékképek tapadnak. A gyerek műveltségi anyagának is az a funkciója, hogy a világról való tudás hálójával adjon értelmet a félig ismertnek. Az ismeret-sűrűsödések, tapasztalásroncsok együttesét műveltségnek nevezzük. Nem alkotnak rendszert. Élmények adják, a tárgyi anyagot tárjuk fel. 5-6 éveseknek már nagyjából megfelelő ismeretei vannak a világról, pl. tudja: az asztalos készíti az asztalt, a szakács főz, a doki gyógyít, stb. az óvodások ismereteit a gyermekközpontúság jellemzi. Ez a rendezési elvben mutatkozik meg: pl. anya utazni készül, a gyerekkel vesz jegyet a Pu.-on, a kérdésre : de. vagy du. utazik-e a gyermek azt mondja: „nem mehet de., mert akkor és oviba vagyok.” Ez mutatja, hogy a gyermek úgy gondolja, hogy az ő napi beosztáshoz igazodnak a világ dolgai. Félreviszik a valóságról való ismeretek alkalmazását a gyermekmitológiai jelenségek is: télapó, Jézuska. + a valóság torzításához a gólyamese is hozzájárul. A világról való tudásnak korlátja még a gyermeki etimológia, az önkényes jelentésadás. Pl. (6 éves) élesztő (szerinte) = 1 szer, amivel a halottakat életre ehet kelteni. Hermann Alice: az évszakok megkülönböztetésében a gyerekek ismeretanyaga korlátozott. A 4 évszak közül 2-re teszik a hangsúlyt, a 2 ellentétesre, tél, nyár. A végleteknek és a szélsőségeknek a dominanciája is belejátszik a valóságról való tudásba. A nagyóvodásnak már számottevő ismeretanyaga van a világról, melyben él. De a műveltség e hézagos, az ismereteket, torzító elemek hatják át. Gazdag, változatos, de labilis tudás ez. Az aktuális élmények bűvöletében él. Ebben a korban nincs meg az ellentmondás-mentesség igénye. Óvodáskorban a helyzetéből, élményeiből, tapasztalataiból táplálkozó, értelmekkel, indulatokkal átitatott jelenségmegértés vezérli a tájékozódást, mint a felnőttektől kapott ismereteket.
    Térbeli tájékozódás: városi terepen való eligazodásnak a cselekvésszerű tájékozódás a legkorábbi formája. A gyerek a többször megtett utat, mint mozgássort felidézi, és mint élményt megismétli. Mozgásos élménymaradványok meghatározott sora marad vissza az otthon és az ovi között. Így tájékozódik a gyerek az ismert útvonalakon. Szerepet kapnak a vizuális támpontok is. Az úton szerzett benyomások maradványai, irányítják a gyereket egyik pontról a másikra. Az élménymaradványok sémáiban a vizuális túlsúlyba kerül a mozgásossal szemben. Már nem annyira a cselekvés tagolódik, mint inkább a terep. A támpontok személyes színezetűek. A támpontok az élmények maradványai. A terep a gyerek életterének az átfordítása: eligazodási vázlat a személyes emlékek hátterében. Később már nem csak a támpontok alapján tájékozódnak, hanem közelednek a fogalmi szinthez. Kezdenek irányok szerint igazodni. (Az ovis világban való tájékozódása az élménygondolkodás fonalán halad.) anyaga: nagy élményegységekből visszamaradt részletek, töredékek, tapasztalásroncsok, amelyek felidézése esetén hol a helyet képviselik, hol lejátszódnak, hol pedig a részt vevő személyek egymás közötti kapcsolataira vonatkozik. Ezek segítségével eligazodik a környezetében, ez annak tulajdonítható, hogy a támpontok, bár nem állnak össze rendszerré, élményhátterük révén érvényes tapasztalást őriznek.
    Időbeli tájékozódás: a támpontképzés az időben való tájékozódást is segíti. Könnyen feleleveníthetőek, a gyerek, viszonyítási támpontként használja őket, és segítségükkel el tud helyezni egy eseményt az időben. Vannak a gyerek idő-tájékozódásának szubjektív támpontjai is, pl. (4 éves) 1 rokona elutazik. Rokon „Nyár végén jövök vissza.” Mikor lesz az? Gyerek: Amikor szőlőt fog hozni Ilus néni. Vagy pl. tudod amikor apa kapta az inget, stb.








    2. A közvetlen tapasztalatok, a cselekvés szerepe a környező világ megismerésében.
    Tapasztalatszerzési lehetőségek a természeti és a társadalmi környezetből:
    Az óvodás gyermek benne él közvetlen környezetében. Tapasztalja tényeit, összefüggéseket fedez fel, egyre biztonságosabban igazodik el abban. Közben pozitív vagy negatív érzelmi viszonyba kerül vele. Sokoldalú tapasztalatainak tudatosítása során egyre pontosabb ismeretek birtokába jut.
    Az óvodáskorú gyermek gondolkodása konkrét, alapja közvetlen vagy közvetett tapasztalat. A közvetlen tapasztalás érzékelésen, észlelésen, tevékenységen, cselekvésen alapul. Például a sétákon, a kirándulásokon látja a szállingózó hópelyheket, az állatok mozgását, a növények színeit, a bőrén érzi a szelet, hallja a természet hangjait.
    Közvetett tapasztalásról akkor beszélünk, ha a tárgy, jelenség nincs jelen a maga valóságában, csak emlékképekben vagy a képzeletben van.
    A 3-7 éves gyermek főként közvetlen tapasztalással ismerkedik az őt körülvevő természeti és társadalmi környezettel.
    Ha a tapasztalást akár pozitív, akár negatív érzelmek kísérik, élményként funkcionál. Hatására mélyebb, kedvezőbb a bevésés, ami tartósabb, maradandóbb tárolást és könnyebb felidézését eredményez.


    A fejlesztés (foglalkozás) tartalma
    A fejlesztés tartalma a gyermeket körülvevő természeti és társadalmi környezetből származik.
    A fejlesztés tartalma témakörökre, a témakörök témákra bonthatók.
    A környezet megismerésére nevelés témaköreit két csoportra oszthatjuk:
    a) a társadalmi környezet témakörei
    b) a természeti környezet témakörei
    A témakörök nem egymástól elszigetelten, hanem szerves összefüggésben jelennek meg.
    Az adott témák feldolgozása során érvényesülnie kell a lineáris és a koncentrikus anyagfelépítésnek. Az egymásra épülő és körkörösen bővülő tapasztalást, ismeretszerzést a gyermekek életkori sajátosságaiból adódó fejlettségi szint különbsége adja. A vegyes életkorú csoportokban ennek az igénynek a legoptimálisabb szintű kielégítése, a differenciált fejlesztés az óvodapedagógus felelőssége.
    A témák kiválasztásában az egyes témakörökön belül néhány szempont érvényesülése igen fontos:

    • a csoportban lévő gyermekek fejlettségi szintje
    • a gyermekek meglévő élményei, tapasztalatai, ismeretei
    • a helyi lehetőségek
    • az aktualitás elve
    • a tárgyi koncentráció
    • az egyes témák komplex felfogása.
    A társadalmi környezet témaköreinek tartalma


    • az óvoda életének jellemzői: annak rendje, szokásai, a társak megismerése, a tárgyi környezet által biztosított lehetőségek megismerése, egyes helyiségek funkciója, az óvoda dolgozói, ott végzett munkájuk
    • a családdal; a család tagjaival, az otthonnal kapcsolatos legfontosabb élmények, tapasztalatok
    • a testükkel kapcsolatos elemi ismeretek, alapvető egészségügyi szokások, egészséges életmódra nevelés, egészségvédelem
    • az óvoda udvarának, kertjének, mint közvetlen környezetünknek megismerése
    • az óvoda környékének ismerete, játszótér, üzletek, középületek, valamint a bennük dolgozó emberek munkája
    • a közlekedés alapvető szabályai, a gyalogos közlekedés szabályai, az óvoda közvetlen környezetében található közlekedési eszközök jellemzői, az utazáskor tanúsítandó helyes viselkedés, a tágabb környezet közlekedési eszközei, a közlekedési dolgozók munkájával való ismerkedés
    • az emberi munka: a környezetet megváltoztató hatása
    • az iskola, a napközi bemutatása
    • a napszakok megismerése a gyermek számára jól áttekinthető mindennapi, ritmikusan ismétlődő tevékenységeken keresztül.
    A természeti környezet témakörei:
    Az élettelen természeti környezet jelenségei, tárgyai, azok jellemzői:

    • az időjárás évszakonkénti sajátosságai, hőmérséklet, felhőzet, csapadék, szél
    • a kőzetek: színük, formájuk, felületük, állaguk, fajtáik (homok, mészkő)
    • a termőföld tulajdonságai, hatása az élőhelyeken
    • a víz jellemzői, hatása élettelenre és élőre.
    Az élő környezeti tényezők jellemzői:

    • a növények: virágos növények, zöldségek és gyümölcsök
    • az állatok: háziállatok, ház körül élő állatok, hazai erdeink állatai, állatkerti állatok
    • az ember hatása élettelenre és élőre.
    Alapszínek és árnyalatok, melyek az élő és élettelen környezet sajátosságai
    Sajátos helyük és szerepük van az ünnepeknek.
    Az ünnepeknek a közösségformáló, értékteremtő, örömet és esztétikai élményt nyújtó hatása igen jelentős. Az ünnepi előkészületi tevékenységek közben az óvodások gyakorolják az egymás közötti kooperációt és kommunikációt is. Az ünneplés alkalmas a régi hagyományok, népszokások ápolására illetve új hagyományok (pl. Föld napja, Víz világnapja) meghonosítására. A régi szokások – például: az évszakhoz kapcsolódó ünnepkörök (Mikulás, karácsony, farsangolás, kiszehajtás, barkagyűjtés, zöldágjárás, húsvét, pünkösd, arató ünnep, szüreti bál stb.), a kalendáriumi ünnepek (a névnapozás stb.) – felelevenítése a kulturális örökség ápolásával formálja az óvodások magyarságtudatát, erősíti bennük az együvé tartozást, színesíti, szebbé teszi mindennapjaikat.
    A természet ünnepei:
    Zöld napok például: a vizes élőhelyek világnapja (február 2.), a víz világnapja (március 22.), a Föld napja (április 22.), a madarak és fák napja (május 10.), a környezetvédelmi világnap (június 5.), az ózonréteg védelmének napja (szeptember 16.),a takarítás világnapja (szeptember 20.) az állatok napja (október 4.). Többségük a 20. század 80-as, 90-es éveiben „született”, illetve éledt újjá (pl. a madarak és fák napja), néhányuk ekkor szélesedett világmozgalommá (pl. a Föld napja).


    3. A környezeti nevelés célja, feladatai, speciális módszerei és eszközei.
    Az óvodai környezeti nevelés célja és feladata a természeti és társadalmi környezethez való pozitív érzelmi viszony, pozitív viselkedési formák és magatartásmódok kialakítása, a környezeti kultúra iránti igény megalapozása, a gyermek közvetlen környezetében lévő élővilág megismertetése és megszerettetése, az élő és élettelen környezeti tényezők közötti leglényegesebb összefüggések megláttatása, helyi adottságok, lehetőségek feltárásával, felhasználásával. A megfigyelőképesség és a gondolkodásképesség fejlesztése közben a környezet és természet romlásának, pusztulásának példáit is használja fel az óvodapedagógus.
    A környezeti nevelés szókapcsolat jelentése összetett:

    • nevelés: tervszerű, tudatos fejlesztést, folyamatosságot, tehát, személyiségfejlesztést jelent;
    • környezeti: a környezet megvédésén túl, a környezettel való együttélésre, végső soron: környezeti kultúrára nevelés.
    A környezeti nevelés fogalma magába foglalja a környezeti oktatást és képzést, valamint a természet szeretetére, tiszteletére és védelmére nevelést is.
    A környezeti nevelés célrendszere:
    a környezeti nevelés egy tevékenység, ahol

    • a környezeti értékek felismerése, azaz TUDATFORMÁLÁS,
    • a környezeti fogalmak tisztázása, azaz ISMERETSZERZÉS,
    • olyan képességek kialakítása melyek szükségesek az ember kultúrája és környezete megértéséhez,
    • pozitív viszonyok kialakítása, azaz ATTITŰDÖK FORMÁLÁSA,
    • a környezetorientált magatartás kialakítása, azaz ÉRTÉKREND ÉS ÉRTÉKELÉS KIALAKÍTÁSA,
    • környezeti minőségjavító, tudatos, felelősségteljes cselekvés kialakítása, azaz AKTIVITÁS történik.
    A környezeti nevelést az óvodapedagógus összekapcsolhatja az önneveléssel. Szükséges, hogy e pedagógiai elveket önmagunkra is vonatkoztassuk
    A környezeti nevelés módszerei:
    A különböző szerzők eltérő alapon csoportosítják a módszereket.
    A csoportosítás lehet:
    1. Az információ forrása szerint:

    • verbális (szóbeli vagy írásbeli)
    • szemléletes
    • gyakorlati módszereket különböztetnek meg egymástól
    2. A tanulók által végzett megismerő tevékenység szerint beszélhetünk:

    • receptív
    • reproduktív
    • részben felfedező, heurisztikus és
    • kutató jellegű módszerekről
    3. Az oktatás logikai iránya alapján:

    • induktív, illetve
    • deduktív jellegű módszerek különböztethetők meg
    4. A tanulási munka irányításának szempontja alapján:

    • tanári dominanciájú
    • közös tanári – tanulói is
    • tanulói dominanciájú módszereket említhetünk
    5. Az oktatási folyamatban betöltött szereplők, a didaktikai feladatok szerint:

    • az új ismeretek tanításának-tanulásának
    • a képességek tanításának, tanulásának
    • az alkalmazásnak
    • a rendszerezésnek és a rögzítésnek a módszereiről beszél
    6. A szóbeli közlő módszereken belül meg szokták különböztetni:

    • a monologikus és
    • a dialógikus módszereket.


    Jól megválasztott módszerek alkalmazásával, a helyi lehetőségek, adottságok ismeretében lehet csak munkánk igazán hatékony.
    A módszerek kiválasztásának kritériumai:

    • tanulás törvényszerűségei – amelyet a 3-7 éves gyermekek életkori és egyéni sajátosságai határoznak meg
    • a gyermekek életkori és egyéni sajátosságai – mind a vegyes életkorú, mind az azonos életkorú gyermekeket tartalmazó csoportok, egyéni sajátossággal rendelkező gyermekeinek nevelése rendkívül változatos módszereket igényel
    • az aktuális események - melyek a természeti és a társadalmi környezet eseményei egyaránt lehetnek
    • az óvodapedagógus személyisége – szakmai és módszertani felkészültsége, hivatásbeli elkötelezettsége
    • a helyi lehetőségek
    • az elérendő célok
    • a feladatok megoldásához rendelkezésre álló idő, stb.
    A módszerek alkalmazásában a komplexitást kell előtérbe helyezni. Önmagában egyik módszer sem kellően hatékony, a módszerek kombinációja adja a megvalósítás legjobb lehetőségét. Ebben a komplexitásban a cselekvésnek, a szemléletnek és a beszédnek az egymáshoz való viszonyát kell helyesen értékelni.
    Tárgyunk szempontjából a módszereket két nagy csoportra oszthatjuk: hagyományos pedagógiai módszerekre és speciális természettudományos ismeretszerző módszerekre.
    Hagyományos pedagógiai módszerek:

      • magyarázat
    A „magyarázat”: olyan szóbeli közlő, oktatási módszer (szóbeli közlés), amelyben a tárgyak, jelenségek lényegének kiemelése, a törvények, elvek, elméletek és szabályok logikus kifejtése, feltárása és megértetése dominál.
    A magyarázat az óvodapedagógus szóbeli megnyilatkozása, amelynek célja összefüggések, szabályok, fogalmak megértetése, amellyel jelenségek okait, következményeit igyekszik bemutatni.
    Kerülni kell a logikai következetlenségeket, a fogalmazásbeli pontatlanságokat, a semmitmondó megfogalmazásokat, a nem megfelelő szóhasználatot. A magyarázat során a figyelem fenntartásának egyik módja a változatos kérdések megfogalmazása, amelyek aktivizálják a gyermeket. Igen fontos az előzetes tapasztalatok, ismeretek figyelembevétele.

      • Elbeszélés
    Az „elbeszélés”: szóbeli információközlés. Olyan oktatási módszer, amely a tanulók meglévő ismereteire támaszkodva új képzetek, ismeretek kialakítását teszi lehetővé.
    Az elbeszélés az a módszer, amellyel valamely személyt, tárgyat, eseményt, jelenséget érzékletesen, szemléletesen tudunk verbálisan a gyermekekkel megismertetni.
    Az elbeszélés témája lehet bármely természeti vagy társadalmi jelenség, esemény. Az elbeszélés módszerét kétféle módon lehet alkalmazni:

        • az óvodapedagógus elbeszélése legyen színes és nyelvileg jól megformált, fejleszti a gyermekek képzeletét, gyarapítja szókincsüket, gazdag érzelmi hatásokat biztosít számukra
        • gyermekek elbeszéléseik során megfigyeléseiket, élményeiket összefüggően, folyamatosan mondják el. Ezért ajánlott ezt a módszert inkább 5,6 és 7 éveseknél alkalmazni. Az óvodapedagógus érdeklődése, kérdése serkenti a gyermeket élményeinek összefüggő elmondására.
    Az elbeszélés tárgya lehet a természeti jelenségek, pl.: villám, mennydörgés, szivárvány keletkezése, növények, állatok élete, „állatszülők” és kicsinyeik kapcsolata.​

          • Beszélgetés (megbeszélés)
    A hagyományos oktatás kérdve-kifejtő módszere, amelynél a tanulók a pedagógus által feltett kérdések és az azokra adott válaszok alapján sajátítják el a tananyagot.
    Dialógust folytat a gyermekkel, azaz kérdés-felelet formájában dolgozza fel az ismeretanyagot.
    Eredményességének feltétele:

    • A téma
      • Épüljön a gyermekek előzetes ismereteire,
      • Legyen élményszerű, érdekes
    • A problémafelvetéssel történő kezdés
    • A jól tervezett, indító kérdések
    • A kötetlen, oldott légkör, amelyben lehet kérdezni, és lehet hibáznmi is
    • Az óvodapedagógus magatartása
      • Rugalmasan, de határozottan irányítsa a megbeszélés menetét,
      • Mindenkit ösztönözzön részváételre
      • Tapintatosan korrigálja a tévedéseket, hibákat,
      • Gyűjtse össze a téma megbeszélése szempontjából hasznos jellemzőket, és
      • Ezeket összegezze minden gyermek számára érthetően.
    Beszélgetésre az egész, együtt töltött nap rendelkezésünkre áll.
    A módszer rendkívül fontos eleme a kérdés.
    A kérdezés célja, funkciója (az irányítás formája) szerint a kérdés lehet: sugalmazó, rávezető és gondolkodtató kérdés.

    • sugalmazó kérdés. Ritkán, a félénk, visszahúzódó gyermeknek sikerélményhez juttatásához ajánlott feltenni. Ha kinézel az ablakon, látod ugye, hogy süt a nap?
    • Rávezető kérdés. A gondolkodtató kérések részekre bontása során, annak megválaszolásához juttatja el a gyermeket. Milyen idő van ősszel? Mi történik a növényekkel? Mit csinálnak azok az állatok, amelyeknek nincs mit enniük?
    • Gondolkodtató kérdés. Önállóságot igényelnek az összefüggések meglátásában, az ítéletalkotásban a következtetések levonásában. Miért bújnak el ősszel az állatok?
    A gondolkodtató kérdést tegyük fel először, és ha arra nem tudnak válaszolni a gyermekek, akkor segítsünk rávezető kérdésekkel. Sugalmazó kérdést csak nevelési céllal alkalmazzunk!
    Az elvárható válasz jellege szerint a kérdés lehet: ténymegállapító, felsorolást igénylő, ok-okozati összefüggést és elemi következtetést feltáró.

    • A ténymegállapító: valaminek a felismerését igényli a gyermektől, pl: Mit csinál a kutya?
    • A felsorolást igénylő: általában a gyermekek előzetes tapasztalataira épül, szemléltetéshez, bemutatáshoz kapcsolódik. Pl.: Mit látsz a kutya fején? Mit néztünk meg tegnap az állatkertben?
    • Az ok-okozati összefüggést és elemi következtetést feltáró: pl: Miért nem ültetünk télen virágokat a kiskertbe?
    A nyelvhelyesség szempontjából a kérdés legyen világosan megfogalmazott, egyszerű és érthető, rövid és konkrét, valamint az éppen érzékelhető, észlelhető dolgokra, tulajdonságokra vonatkozó.
    A kérdés:

    • legyen pontos, világos, rövid és egyértelmű
    • feleljen meg a gyermekek értelmi színvonalának
    • kapjanak elegendő időt a gondolkodásra
    Helytelen kérdezési eljárások a következők:

    • szuggesztív, sugalmazó, eldöntendő kérdések felvetése
    • újrafogalmazott, ismételt kérdések
    • a kérdéseknek az óvodapedagógusok általi megválaszolása
    • a gyermekek válaszainak rendszeres ismétlése.
    Pedagógiai szempontból kerülendő reagálások:

    • elmarasztaló szavak
    • cinikus megjegyzések
    • a helyes válasz negatív értékelése
    • az értékelés elmaradása.

      • Szemléltetés
    A „szemléltetés”: a szemléletesség elvének a gyakorlatban történő érvényesítése.
    A szemléltetés (demonstráció) olyan módszer, amelynek alkalmazásakor meghatározott tárgyak, jelenségek, folyamatok észlelése, elemzése történik.
    A szemléltetés hozzájárul:

    • a gondolkodás fejlesztéséhez (képszerű-szemléletes)
    • a fogalomalkotáshoz, a tevékenység elsajátításához
    • a tanultak gyakorlati alkalmazási lehetőségeinek feltárásához
    • a megismert jelenségek szemléletes rendszerezéséhez, osztályozásához
    • a gyermekek érdeklődésének felkeltéséhez.
    A szemléltetés általában nem elkülönülten, hanem szóbeli módszerekkel (magyarázat, elbeszélés) együtt jelenik meg. A kép és szó egységéhez óvodáskorban a cselekvés is hozzátartozik.​
    Szemléltetéskor a valóság tárgyait, jelenségeit, ill. azok ábrázolását használjuk fel.​
    A szemléltetés történhet közvetlenül és közvetve. Közvetlen (az óvoda udvarán, kertjében a különböző természetközeli és mesterséges társulásokban stb.) szemléltetéssel a helyszíni foglalkozások keretében a környező valóság jelenségeit, tárgyait és azok összefüggéseit tárhatjuk fel. Bemutathatjuk pl. az épületeket, a közlekedési eszközöket, a növényeket és az állatokat. Közvetett szemléltetés során a csoportszobában, a múzeumokban, a dolgokat, tárgyakat, jelenségeket és összefüggéseiket jeleníthetjük meg változatos eszközökkel (videofilm, makettek, képek, rajzok stb.).​
    A magyarázat és szemléltetés – a tapasztalatok közvetítésének, az ismeretek átadásának e két módszere – a gyakorlatban együtt, összekapcsolódva kerül alkalmazásra, láthatóvá és hallhatóvá téve a környező világot a gyermekek számára.​

    • Gyakorlás (cselekedtetés)
    Ez a módszer az óvodában igen nagy hangsúlyt kap. Hiszen a kisgyermekek ismereteiket manipuláció közben, a tárgyakkal való „bánás”, a manipulálás közben szerzik meg.
    A 3-4 évesek számára a sok mozgással, cselekvéssel járó tevékenység az érdekes. A 4-5 évesekre egyre inkább a belső tevékenység, az értelmi erők működése a jellemző. Az 5,6,7 éveseknél a cselekedtetést a gondolkodás váltja fel. A gyermekek számára a legoptimálisabb fejlesztő hatást olyan feladatokkal érhetjük el, amely megfelel a korcsoporti és egyéni fejlettségnek.
    A gyakorlásnak nagy szerepe van az iskolaalkalmasság kialakulásában. Ezen módszer alkalmazásával:

    • a gyermekek megtanulják figyelmüket a nevelő magyarázatára irányítani
    • fejlődik feladattudatuk

    • gondolkodásuk a feladat megoldására aktivizálódik
    • képesek lesznek céltudatos, értelmi munkák végzésére.
      • Ellenőrzés, értékelés
    A környezet megismerésére nevelés egész folyamatát átszövi.
    A világgal ismerkedő kisgyermek tapasztalatszerzését az óvodapedagógusnak folyamatosan ellenőriznie kell, hiszen ezek a tapasztalatok adják az ismeretek alapjait. Az ellenőrzéssel együtt történik az értékelés, hiszen a gyermek megnyilvánulásait valamilyen módon értékeljük. Az értékelés történhet szóban, de egy mosoly, egy pillantás is elég, egy fejmozdulat is elég olykor. Ebben az életkorban természetesen a dicséret, a gyermeki tevékenység pozitív értékelése a kívánatos, azonban a negatív megnyilvánulások, magatartásformák elutasítása, helytelenségük indoklása sem nélkülözhető.​

    • Projektmódszer
    A „projekt (lat.: „terv”) a pedagógiában az a sajátos tanulási egység, amelyben egyes tanulók vagy tanulócsoportok önállóan, a tudományos kutatást modellezve sajátítják el a tananyagot.
    Az a módszer, amely a gyermekek érdeklődésére, az óvodapedagógusok és a gyermekek közös tevékenységén alapszik, és projektek sorozataként szervezi meg a megismerési folyamatot. A projektek komplex feladatok, középpontjukban valamilyen gyakorlati természetű probléma van. Az élettel kapcsolatban lévő témák kapcsán a gyermekek öntevékenységére helyezi a hangsúlyt.
    Az óvodai környezeti nevelés folyamatában a következő sajátosságai teszik rendkívül jól alkalmazhatóvá:

    • egy probléma, témakör több szempontú feldolgozását teszi lehetővé, hogy a témakörök témái tevékenységben valósulnak meg
    • az egymáshoz kapcsolódó ismereteket a gyermekek érdeklődésétől függően integrálja
    • a tevékenység lehet játék, vagy a felnőtt által felajánlott tevékenység
    • hosszabb időn keresztül – több nap vagy hét során – valósul meg, miközben változtathatják, bővíthetik a gyermekek
    • megvalósításához a család, a szülők is segíthetnek, a gyermek otthoni tapasztalatai jól felhasználhatók
    • a gyermek tevékenységében ötvöződik a játék, a munka és a tanulás
    • a környezet külső megjelenésében, a csoportszoba képének megváltozásában is tükröződhet a projekt tartalma.
    A gyakorlati megvalósítás során a feladatok sorrendje a következő:

    • a problémakör megfogalmazása a gyermekek érdeklődése alapján
    • terv készítése a gyermekek eddigi tapasztalatai, további elképzelései alapján
    • a témakör integrált lehetőségeinek feltárása, a megfelelő tevékenységek kiválasztása
    • a megvalósításhoz szükséges „források” feltárása, felhasználhatóságuk megszervezése (könyvek, anyagok, eszközök)
    • a heti terv véglegesítése, végiggondolva a személyiségfejlesztés, a képesség alakítás lehetőségeit.
    A projekt gyakorlati megvalósítása a következő lépésekben történhet.

    • A projekt tartalmát képező problémakör megkeresése, megfogalmazása. Azaz a gyermekeket az adott időszakban legjobban érdeklő, leginkább foglalkoztató élmények, problémák, tárgyak feltérképezése.
    • A projekt tervének elkészítése. Ennek alapja a gyermekekkel történő beszélgetés, amelynek célja a gyermekek élményeinek, tapasztalatainak megismerése. Ezután azt kell feltárni, mit szeretnének csinálni, még mit szeretnének megtudni az adott témában.
    • A témakör, integrált lehetőségeinek feltárása. Az ennek megfelelő tevékenységek megkeresése. Azon tevékenységek, melyek a gyermekek érzelmeire építve gyarapítják ismereteiket.
    • A projekt megvalósításához szükséges források feltárása, megszervezése:
    Az óvodán kívüli források közül elsődleges a gyermek családjából érkező segítség, a szülők személyes bekapcsolása. Ez azért fontos, mert a gyermek egyéni tapasztalatait vonjuk be.
    Igen jelentősek a csoportos élmények nyújtásának formái (helyszíni tapasztalatgyűjtés).
    A projekt megvalósításához szükséges anyagok, eszközök közös összegyűjtése.

    • A projekt heti tervének véglegesítése.
    A projektmódszerrel a gyermekek érdeklődésének megfelelően komplexen, különböző tevékenységi lehetőségekbe ágyazottan, minél több résztvevő bevonásával dolgozzuk fel a témát.

      • játék
    a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó tevékenység, a gyermek legfontosabb tevékenységrendszere, fejlődésének kulcsa. A környezeti nevelés folyamatában mint módszer is alkalmazható. Hiszen a környezet megismerése játék, a játék élményének forrása a környezet.
    Speciális természettudományos megismerő módszerek

      • megfigyelés: céltudatos észlelés. Az óvodás gyermekek megismerő folyamataira még nem jellemző a tudatosság. Ezért igen fontos, hogy megfigyeléseikhez érthetően, jól megfogalmazott szempontokat kapjanak, melyek segítségével az óvodapedagógus szándékának megfelelően észleljék környezetük tárgyait, jelenségeit.
    Irányítani kell a megfigyelést. Többféle lehetőség van erre:

    • rámutatunk a megfigyelés tárgyára, felemeljük, a gyermek kezébe adjuk azt.
    • Szempontok megadásával, kérdésekkel irányítjuk a megfigyeléseket.
    A gyermekek érzékszerveit kiegészíthetjük egy eszközzel, a kézi nagyítóval, amely lehetővé teszi az alaposabb, részletesebb megfigyelést.
    Megfigyeléseket a természeti és társadalmi környezetben egyaránt végeztethetünk a gyermekekkel. Természeti környezetben, természeti jelenségek összefüggéseinek, növények, állatok fejlődésének, viselkedésének minél pontosabb megismerését teszi lehetővé (pl. évszakok változásai, rovarok fejlődése, háziállatok élete). Társadalmi környezetben emberi kapcsolatok, viselkedési módok feltárásával rendkívül hatékonyan segíti a gyermekek társadalmi beilleszkedését (pl. séta a piacon, látogatás a virágüzletben).
    A megfigyelés különböző gyakorisággal, változó helyszíneken és eltérő módon történhet:
    Gyakorisága alapján egyszer vagy folyamatosan:

    • az egyszeri megfigyelés szolgálhatja egy nagyobb téma bevezetését (közlekedés) vagy egy-egy dolog (állat vagy növény) megismerését
    • a folyamatos megfigyelés a legjobb módja annak, hogy a gyermekek észrevegyék, meglássák, megértsék a változást, a fejlődést. A folyamatos megfigyelés alkalmat ad arra, hogy ugyanazon téma tartalmát meghatározott időszakonként, meghatározott időpontokban ismételten megfigyeljék. Az újabb megfigyelés alkalmával tapasztalt állapotot, helyzetet az előző megfigyelés eredményeivel összehasonlítva lehet értékelni. (évszakok változása, növények fejlődése, az emberi munka eredményessége pl. egy építkezésnél). Így veszik észre azokat a megértést elősegítő összefüggéseket.
    Helyszíne szerint történhet szobában vagy szabadban. A rügyező ágakat nézegethetik a gyermekek vázában, vagy néhány héttel később az udvaron.
    A jelenség, tárgy megléte alapján közvetlenül vagy közvetetten. A kisgyermek számára a legmaradandóbb élményt a legmeghatározóbb tapasztalatot a közvetlen érzékelés, észlelés jelenti.

      • Leírás
    Természettudományos megismerő módszer: a megfigyelés eredményeinek rögzítése.
    Ez a módszer alkalmas arra, hogy a gyermekek élményeiket meg tudják jeleníteni, ki tudják fejezni tapasztalataikat.
    A 3-7 éves gyermek életkori sajátosságainak megfelelően a leírás szóban (verbálisan) és ábrázolással (vizuálisan) történhet.
    A szóban történő leíráskor lehetőséget kapnak a gyerekek, hogy saját fejlettségi szintjüknek, beszédkészségüknek megfelelően számoljanak be a környezetükben tapasztaltakról. A gyermek mindig nevezze meg azt a jelenséget, tárgyat, élőlényt, amiről beszél.

      • Összehasonlítás
    Az összehasonlítás az azonosítás és a megkülönböztetés két önálló műveletét foglalja magába. Az óvodás gyermekre jellemző, hogy a különbözőségeket előbb észreveszi. Gondolkodásának fejlesztése érdekében nagyon fontos, hogy észrevegyék és kiemeljék az azonosságokat.
    A környező valóság jelenségeinek, tárgyainak minden közvetlenül megtapasztalható, érzékelhető sajátosságait össze tudják hasonlítani a gyermekek. Pl. a fák, bokrok magasságát, a jácint, a nárcisz és a tulipán hagymájának nagyságát, szárainak hosszát, a házak magasságát, saját testméreteiket.

      • becslés-mérés
    Ez a módszer alkalmas arra, hogy a környezet tárgyainak egymáshoz való viszonyát – térbeli kiterjedésüket; magasságukat, szélességüket, hosszúságukat megtapasztalják és egymáshoz viszonyítsák a gyermekek.
    A becslés tárgya lehet növény, állat valamint az ember magassága, szélessége stb.
    Az óvodában a becslés módszerét alkalmazzuk inkább. A gyermekek valamely hozzájuk közel álló tárgy, dolog ismerete alapján becsülik meg az adott tulajdonságát a környező világnak.
    A becslés az alapja a mérésnek, amellyel valamely mértékegységben adjuk meg a környezet dolgainak kiterjedését.

      • Vizsgálódás - kísérlet
    A kísérlet mint módszer az óvodában inkább vizsgálódás. Hiszen a gyermekek, gondolkodásuk és manuális képességeik fejlettségi szintjének következtében nem alkalmasak a természettudományos kísérletek megtervezésére, megszervezésére és lebonyolítására. Arra azonban igen, hogy az óvodapedagógusok által előidézett jelenségeket megtapasztalva életkoruknak megfelelő szinten tudják azokat értelmezni, és elemi szinten megfogalmazni. „Vizsgálódni” az élő és élettelen környezet minden elemével és jelenségével lehet, szobában és szabadban egyaránt. Ezek a „kísérletek” igen alkalmasak a gyermekek természet- és környezetszerető és védő szemléletének és magatartásának formálására, lehetőséget adva cselekvésükre.
    „Kísérletezésünk”, vizsgálódásunk tárgya lehet az élettelen környezeti tényezők változásainak sokasága (oldódás, fagyás, olvadás, párolgás stb.); az élőlények életjelenségei, azok változatossága pl. a növények hajtatása (ágak, hagymák) csíráztatása, életfeltételeinek megváltoztatása, az állatok életjelenségei pl. egy lepke bábból való kibomlása.


    A környezet megismerésére nevelés eszközei:

    Olyan tárgyak és technikai eszközök, amelyeket a környezeti nevelés céljára használunk fel.
    1. Eszköz-taneszköz
    A taneszköz információhordozó, médium, oktatási eszköz, az oktatás folyamatában felhasználható, az oktatás céljainak elérését elősegítő tárgy.
    A történelmi szempontú megközelítés az eszközök négy nemzedékét különbözteti meg:
    Első nemzedék

    • melyek elkészítéséhez, bemutatásához nem kell gépi berendezés: valódi tárgyak, modellek, makettek, faliképek, falitáblák
    • jó részük szinte egyidős az ismeretátadással, az oktatással
    Második nemzedék

    • elkészítéséhez már gépek kellenek, de bemutatásához nem igényel különösebb technikai berendezést: tankönyvek, munkafüzetek, fényképek
    Harmadik nemzedék

    • gépi berendezések szükségesek az információhordozók előállításához és bemutatásához: audiovizuális eszközök és anyagok, oktatófilmek, diaképek, videofelvételek
    • a híradástechnika fejlődése tette lehetővé vetítéstechnika és a hangtechnika eszközeinek meghonosodását az oktatásban
    Negyedik nemzedék

    • a tanulásirányítás elemeit is tartalmazzák, programozott oktatás, programozott tankönyvek, oktatógépi programok
    • az egyéni tanulás pedagógiai szempontból hatékonyabb és szélesebb körű elterjedése a számítógép használatához fűződik.
    Az információátadás érzékszervi csatornái szerint lehetnek az eszközök

    • auditív eszközök – oktatástechnikai
    • vizuális eszközök
    • audiovizuális – oktatástechnikai
    • taktikus (tapintható, manipulációs)
    Az eszköz felhasználója szerint


    • a tanár (írásvetítő – ábrák) számára készült
    • a tanuló (manipulációs eszközök) számára készült
    • tanuló és tanár számára készülő eszköz (kísérleti eszköz).


    Az óvodai környezeti nevelés folyamatának egészében rendkívül fontos, hogy a gyermekeket környező valóságot, a természeti jelenségeket, a valóságos tárgyakat, növényeket és állatokat szemléltető eszközökkel mutassuk be. Az óvoda szertárában megfelelő mennyiségű és minőségű eszköz álljon rendelkezésünkre.
    A szemléltető eszközök lehetővé teszik: a természeti és társadalmi környezet alaposabb megismerését, az ok-okozati összefüggések felismerését, megértését, a külső körülményektől független tapasztalat szerzését, közös illetve egyéni tevékenységre is alkalmat adnak.
    Az eszközök segítői a nevelőmunkának. De csak alárendelt szerepük van. Leghatékonyabb alkalmazásuk érdekében az óvodapedagógus csak olyan és annyi eszközt alkalmazzon, ami és amennyi elősegíti a gyermekek tapasztalatszerzését, megismerését.
    2. Az eszközökkel kapcsolatos követelmények
    Pedagógiai követelmények:

    • legyen szoros kapcsolatban a feldolgozott ismeretanyaggal: szolgálja annak sokoldalú elemzését, megértését
    • megfelelő méretű, könnyen kezelhető legyen
    • tartós anyagból készüljön, hogy többször lehessen használni
    • sérülésmentesen tárolható legyen.
    Egészségügyi követelmények:

    • feleljenek meg a higiéniai szabályoknak
    • ne legyenek balesetveszélyesek
    • fizikai megerőltetést ne okozzon a használatuk a gyermekeknek.
    Esztétikai követelmények:

    • tükrözzék hűen a valóságot
    • szép színezésűek legyenek
    • formai kivitelezése fejlesztő legyen a gyermek szépérzékére.
    3. Az eszközök kiválasztásának szempontjai

    • az eszközökben rejlő lehetőségek
    • a fejlesztési feladat és a tartalom
    • szervezeti formák és módszerek
    • a gyermekcsoportok életkori jellemzői, tekintettel az egyéni fejlettségük szintjére
    • az óvodapedagógus személyi és tárgyi lehetőségei.
    Felhasználhatók a motiváláskor az ismeretnyújtás folyamatában, a szemléltetés, a rendszerezés, a gyakorlás, az ismétlés, a rögzítés, az ellenőrzés alkalmával.
    4. Az eszközök csoportosítása
    Két nagy csoportra oszthatjuk: készen vásárolt és saját készítésű eszközök.
    Készen vásárolt eszközök:
    Az elektromos eszközök balesetveszélyességére igen oda kell figyelni. Ezek: kísérleti eszközök: (manipulációs eszközök, természeti tárgyak és munkatermékek), lemezlejátszó, magnetofon, rádiókészülék és CD lejátszó, taktilis (manuális) eszközök, mérőeszközök, manipulációs és kísérleti eszközök, valamint modellek, folyóiratok (növények és állatok képeivel), faliképek, növény- és állathatározók, diavetítő, dianéző és írásvetítő, írásvetítő transzparensek, foto CD és síkmodellek, diavetítő, magnetofon, filmvetítő, fényképezőgép, televízió, játékeszközök és számítógép, használati eszközök, szerszámok, melyek a felnőttek munkaeszközeinek „kicsinyített” a gyermekek kezébe illő „másolatai”.
    A természetsarok eszköze és helyszíne egyaránt lehet a környezeti nevelésnek. Mint saját készítésű „eszköz”, tartalmaz olyan berendezési tárgyakat, melyek csak készen vásárolhatók meg. Ezek sorába tartoznak:

    • az üvegtartályok, melyeket akváriummá, aqua-terráriummá vagy terráriummá lehet építeni
    • a bennük „lakó” élőlények első néhány példánya
    • a barkácsoláshoz szükséges eszközök (olló, ragasztó, stb.)
    • polcok, tartó szerkezetek.
    Rendkívül fontos a környezeti nevelés folyamatában a kézi nagyító.
    Mikroszkóp nem feltétlenül szükséges.
    Saját készítésű eszközök – melyeket az óvodapedagógusok – gyakran a gyermekekkel együtt készítenek el.
    Az eszközökhöz szükséges anyagok egy részét – növényi részeket, állatok lábnyomát, tollát – közösen gyűjthetik össze. Az így nyert „alapanyagokból” készített eszközökhöz a gyermekek érzelmileg is jobban kötődnek.
    Természetsarok saját készítésű eszközként is funkcionál.
    A közös tevékenységek alkalmával készült fényképek egyesével, felnagyítva vagy albumba rendezve, illetve „könyvként” (leporellóként) jól használható eszközök.

    • magnófelvételek (természeti jelenségek hangjai, állatok hangja, közlekedési eszközök hangja)
    • termésekből, magvakból illetve más növényrészekből, hulladékokból készített „hangszerek” (dobok, csörgők stb.).
    A sokféle alapanyagból, változatos formájú és szép kivitelezésű eszközök készíthetők.

    • Évszakfa: kéregdarabokból, ágak, cserjék, falevelek, kötelek felhasználásával. Az évszakra jellemző formájában a tanulási folyamat segítésén túl a csoportszoba esztétikus dísze is lehet.
    • évszaknaptár – textilből, papírból, parafából elkészítve egyaránt jól használható. Komplex tapasztalatgyűjtésre ad lehetőséget, összefüggések, törvényszerűségek megértését teszi lehetővé, ha az időjárási elemek tükrében, ugyanazon eszközön megjelennek az évszakra jellemző növények, állatok életjelenségeit, valamint az öltözködés jellegzetességeit ábrázoló képek.
    • időjárás naptár – változatos alapanyagokból állítható elő, a gyermekek fejlettségének megfelelő időtartamra. A gyermekek számára érthető vizuális jelekkel rögzített időjárási jelenségek megjelenítésére, változások figyelemmel kísérésére alkalmas, (hőmérséklet, szélirány)
    • gyűjtemények – készíthetők az élő és élettelen természet alkotórészeiből:
    kavicsból – nagyságuk, színük, formájuk szerint válogatva, csoportosítva
    tollakból – az udvaron lévő madáretető madarainak felismerésében, megismerésében, tapasztalatok felidézésében segít
    termények, termések és magvak ősszel, gyógynövények folyamatosan összegyűjtve egész nevelési évben jól felhasználhatók
    falevelek – színeik és formájuk alapján nagyon sokrétűen felhasználhatók
    képeslapokból, kivágott képekből is készíthetők

    • játékeszközök – képes domino, puzzle, memóriajátékok, társasjátékok, a szenzitív játékokhoz szükséges eszközök.


    Különleges eszközként funkcionál az óvodapedagógus hangja.
    A környezeti nevelés sajátos helyszíne a szabad természet, amelynek tárgyai, élőlényei funkcionálhatnak a környezeti nevelés eszközeiként. Pl. a „tavaszváró” hajtatások, csíráztatásokhoz felhasznált ágak, hagymák, magvak stb. a természeti helyszíneket sétával, kirándulással közelíthetjük meg, melyek így szintén sajátos eszközként is értelmezhetők. A nyári „tábor” sajátos eszköze a környezeti nevelésnek.
    Az eszközök készítéséhez természetes anyagokat használva alapozhatjuk illetve tovább erősíthetjük a gyermekek kötődését természeti környezetükhöz, annak tárgyaihoz, élőlényeihez, és jó, ha saját magunk készítjük azokból az anyagokból, melyek a gyermekcsoport közös tevékenységéhez kötődnek.


    4. A környezeti nevelés helye az óvodai nevelés folyamatában, kapcsolata más tevékenységekkel.
    Az alapprogram megadja az óvodai nevelés általános alapelveit. Ha ezeket környezeti nevelés szempontjából végiggondoljuk, észrevehetjük, hogy megvalósításának természetes alapjául kínálkozik a környezet, a környezeti nevelés.
    Az óvodai nevelés fejlesztési feladatait, tevékenységi formáit, a természeti és a társadalmi környezet jelenségei, eseményei köré csoportosíthatjuk.
    Az óvodai élet tevékenységi formái: játék, mese, vers, mozgás, rajzolás, mintázás, kézimunka, ének, zene, énekes játék, a külső világ tevékeny megismerése, munkajellegű tevékenységek, tanulás.
    A játék

    A játék rendkívül komplex jelenség. Játékba ágyazottan, azzal összefonódva fejlődnek a gyermek különböző képességei: motorikus, percepciós, kognitív és szociális területen egyaránt.
    Játék közben természetesen fejlődnek a gyermekeknek mindazon értelmi és testi képességei is, amelyek szükségesek a környezet nevelés követelményeinek megvalósításához.
    A játék a környezeti nevelés szempontjából nem más, mint az egyén és környezete közötti folyamatos információcsere, cselekvő szembesülés a világgal. A megfelelő légkör, hely, idő, eszköz és élmény biztosítása az óvodapedagógusok feladata.
    A játék helyéül szolgálnak a játékterek.
    A játékterek lehetnek mesterségesek vagy kötöttek – csoportszoba, játszótér. Lehetnek természetes más néven szabad terek – erdők, ligetek, folyópartok, állatkertek.
    A játékszerek, a játékeszközök anyagukkal, formai megjelenítésükkel segíthetik a gyermekek környezetkultúrájának a formálását. Ugyanakkor a különböző természetes anyagok (növényi részek: szárak, magvak, termések; kavicsok stb.) a játékeszközök elkészítésének rendkívül változatos lehetőségét biztosítják.
    A játék során a gyermekekben felhalmozódó tapasztalatok mint első természettudományos megfigyelések jelentkeznek.
    A játékfajtákban rejlő környezeti nevelési lehetőségek a következők:
    Gyakorlójáték
    A gyermek életkori sajátosságaiból fakadóan újabb és újabb funkciók gyakorlását igényli. A funkció gyakorlása játék, örömforrás. S mindeközben a gyermek megismerkedik az őt körülvevő világgal, annak alkotóelemeivel, törvényszerűségeivel.

    • A legnagyobb jelentősége óvodáskorban a manipulációs játékoknak van. A manipulálás során a műveletek – fog, emel, letesz, összeilleszt, csúsztat, lök – megtanulása mellett mindezektől keze, ujjai ügyesednek, megismeri a körülötte lévő anyagok, tárgyak tulajdonságait, halmazállapotait, nagyságukat, mennyiségüket, egymáshoz való relációikat stb.
    • A hang és a beszéd játékos utánzása. Ez jelentheti a természeti és a társadalmi környezet – közlekedési eszközök, állatok – hangjainak ismétlését, gyakorlását.
    • Az óvodások fokozott mozgásigényéből fakadó mozgások játékok során utánozhatják különböző állatfajok jellemző mozgását (medve, gólya, rák, pók stb.)
    Szerepjáték
    A szerepjáték közben szerepet vállal, formál meg. Elsajátítják a szerepekhez kapcsolódó viselkedési, magatartási normákat, boltos játékban pl. gyakorolhatják a kultúrált vásárlási szokásokat – köszönés, kérés, megköszönés.
    A szerepjáték meghatározó eleme az élmény. Az élmény adódhat az óvodai, valamint az óvodán kívüli környezetből. A gyermek első élményei a családból származnak. Ezek egészülnek ki az óvodai élet során megéltekkel, amelyek megjelennek a játékában.
    A játék élményének leghitelesebb forrása a közvetlen tapasztalat, a helyszíni foglalkozás.
    Az óvodások által kedvelt szerepjátékok: kirándulásos, utazásos játék; fodrászos; postás; orvosos, gyógyszertáras; boltos (pékség, hentes, zöldség, illatszer, élelmiszerbolt stb.) piacos; tűzoltós; éttermes; családi; vendégvárási; színházas, bábszínházas.
    1. Boltos játék:
    Tartalma: zöldségboltban vásárlás

    • sorbaállás
    • köszönés, kérés
    • zöldségek, gyümölcsök megnevezése
    • áru mérése, fizetése.
    Tanulási tartalom:
    Társadalmi környezet:
    A vásárlás szokásainak a gyakorlása, türelem, tolerancia fejlesztése; udvariassági formulák, csomagolás módja – kérjünk papírzacskót.
    Természeti környezet:
    Zöldségek, gyümölcsök nevei, termőhelyük jellemzői, tulajdonságaik, fogyasztásuk, felhasználásuk módjai. Melyik ételhez mit veszünk? Hogyan készítjük el?
    Matematikai nevelés:
    Mérés, számlálás, relációk, (több-kevesebb, ugyanannyi, könnyebb, nehezebb, olcsó-drága).
    2. Orvosos játék
    tartalma:

    • várakozás a rendelőben
    • orvosi vizsgálat, a betegség tünetei
    • a recept felírása
    • javaslatok a beteg étrendjére
    • a gyógyszer, gyógytea kiváltása
    • fizetés.
    Tanulási tartalmak:
    Társadalmi környezet:
    Kommunikáció, viselkedési szokások. Az orvosi vizsgálat eszközei, módjai. Az orvos, az ápolónő munkája. A gyermek félelmének feloldása.
    Természeti környezet:
    Egészséges életmód – betegség megelőzés:

    • sok gyümölcs evése, sok mozgás a szabad levegőn, az időjárásnak megfelelő öltözködés.
    Az ápolás, a gyógyítás, módja, gyógyszerek, gyógyteák (természetgyógyászat)

    • testrészek megnevezése
    Társadalmi környezet:
    Ennek szokásai, a gyógyszerész munkája.
    Matematikai nevelés:
    több-kevesebb-ugyanannyi, számlálás.


    A szerepjátékot kiegészítő játékok:
    A konstrukciós és építőjáték
    Épülhet pályaudvar, közlekedési csomópont, vadaspark stb. Alkothatnak fát, állatokat, közlekedési eszközöket stb.
    Barkácsolás:
    Ötletek a környezeti nevelés tartalmához igazodó barkácsolási tevékenységekre:
    A barkácsolás témája, tartalma:
    Húsvéti tojások festése; mintázása


    • tojásfesték készítése
    • vörös és lila hagymalevél gyűjtése, áztatása
    • eszközök: viasz, lábas, só, ecet
    • menete: előkészítés, főzés, viaszolás, festés vagy áztatás, viasz lekaparása.
    A környezeti nevelési tartalom

    • a tyúktojás vásárlása, megnevezése, megfigyelése
    • tojással szaporodó állatok
    • nyers és a főtt tojás állagának összehasonlítása, a tojás részei
    • főtt tojás fajtái: lágy, kemény
    • főtt tojásból készíthető ételek
    • húsvéti hagyományok: locsolkodás, ajándékozás, fűzbarka szentelés
    • húsvéti ételek: sonka, beigli, bárány.


    Madárcsemege összeállítása a téli erdei kirándulás előtt. A madárcsemege alapanyagai. Miért ezekből készítjük? A téli madáretetés szabályai.


    Vitaminsaláta készítése:

    • (zöldségből, gyümölcsből)
    • mely zöldség- és gyümölcsfélékből készüljön?
    • A salátának való megvásárlása
    • Eszközök előkészítése (vágódeszka, kés, tál)
    • Menete: mosás, tisztítás, darabolás, ízlelés (só, méz, citromlé)
    • Terítés, tálalás, fogyasztás.
    Környezeti nevelési tartalom:

    • Vitamintartalom: zöldség, gyümölcs.
    • Zöldségvásárlás – piaci, bolti séta
    • Felhasználás előtt: mosás, tisztítás, szeletelés megbeszélése
    • Részei, amiket fogyasztunk
    • Az ízesítés anyagai, tulajdonságaik, mennyiségük
    • Terítés szokásai, tálalás
    • Kulturált étkezés szabályai, szokásai.
    Játék a természet kincseivel:
    Termésfigurák: tobozból, makkból
    A lepréselt levelek és virágokból különböző figurákat lehet ragasztással kialakítani.
    Mivel arra neveljük a gyerekeket, hogy óvjuk és védjük meg a természetet a pusztulástól, csak olyan kincsekkel dolgozunk, barkácsolunk, amelyeket a földön találunk meg.


    Bábozás és dramatizálás

    A feldolgozott és megjelenített történetek témái, szereplői lehetnek a gyermekek közvetlen vagy tágabb környezetének. A felhasznált eszközök készülhetnek olyan természetes anyagokból, amelyet a gyermekek otthonról hoznak, vagy amelyet az óvoda kertjében saját munkájukkal hoznak létre (pl. kukorica szár, csuhé), vagy a csoport közös sétáin, kirándulásain gyűjtenek.
    A szabályjáték
    A szabályjáték mindkét fajtája alkalmas a környezeti nevelés céljának, feladatainak megvalósítására.
    A mozgásos szabályjátékok hangulatosabbá tehetik a gyűjtőutakat, gazdagíthatják a tapasztalatokat, ismereteket, pl.: ki ér hamarabb a megnevezett fához vagy bokorhoz? Hányan tudják körbefogni a megnevezett fát? A mozgásos szabályjátékoknak nagyon jó helyszíne a természeti környezet.
    Mozgásfejlesztő szabályjátékok – minden évszakban játszhatók: versenyjátékok (fogójátékok, akadályverseny); váltóversenyek; ügyességi játékok.
    Az értelemfejlesztő szabályjátékok nagyon jól alkalmazhatók a természettudományos fogalmak alakítására, tapasztalatok gyűjtésére, az ismeretek alapozására. Alkalmasak a megfigyelés, a gondolkodás fejlesztésére. A körülöttünk lévő világ adhatja a témáját és tartalmát a találós kérdéseknek, valamint ún. barkochba játékoknak.
    Értelemfejlesztő szabályjátékok szobában és szabadban egyaránt játszhatók minden évszakban, pl: labirintus, kakukktojás játékok, társas játékok – táblás játékok, kártyajátékok, puzzle, memória játékok, képdominó.
    Évszakhoz (tél) kötött ügyességi játékok:
    Hógolyózás:

    • távolságra dobás,
    • átdobás valami felett (pl. a gyepűrózsa bokor, az útmenti sövény)
    • célbadobás (befagyott kerti tó, akácfa törzse stb.).
    Csúszkálás a havon:

    • különböző távolságra (ki csúszott legmesszebbre?)
    • különböző testhelyzetben,
    • vízszintes felületen és lejtőn.
    Szánkózás:

    • tolás, húzás,
    • utazás, utaztatás (macit, egymást),
    • fékezés két lábbal, egy lábbal,
    • kanyarodás,
    • tárgyak kikerülése,
    • szlalomozás,
    • gyors megállás,
    • leghosszabb lecsúszás.


    A környezeti nevelés sajátos lehetőségeit jelentik az ún. szenzitív játékok.
    A szenzitív szó latin eredetű szó, jelentése érzékeny, fogékony. A szenzitív játékok a személyiséget érzékennyé, fogékonnyá tévő játékok.
    Kétféle módon hatnak a gyermekekre:

    • Fokozzák egy-egy érzékszervük érzékenységét. Az érzékszervek használatát igénylő játékokat érzékelő játékokként ismerjük (bekötött szemmel felismerve a sima és az érdes között különbséget). Az érzékenyítés ennél több. Az árnyalatok, a kis különbségek, eltérések észre vétetése. Annak megmutatása, hogy az „érdesnek” is több változata van. S máris érezhető, sőt érthető lesz pl.: a különböző mértékben érdes fák kérge közötti eltérés (pl. bükk, gyertyán, tölgy). Elkülönülnek a természet részei (pl. tavaszi – őszi erdő, nyári rét), hangjai (pl. madarak éneke).
    • Az egész személyiség érzékenységét fokozzák. A környezeti nevelés szempontjából rendkívül fontosak az önismereti játékok. Az, hogy a gyermek ismerje, elfogadja és szeresse önmagát. Hiszen csak akkor tud másokkal azonosulni, együtt érezni, csak akkor képes másokat (növényeket, állatokat és embereket) szeretni, megismerni, megvédeni. Ezt könnyítik meg a különböző kommunikációs, önismereti és kreativitást fejlesztő játékok.
    Az érzékszerveket érzékenyítő játékok:
    Látás: vak karaván, Tükörképek stb.
    Hallás: fatelefon, hangtalan cserkészés, Hallás utáni térkép, Madárhangok kórusa stb.
    Ízlelés: Az erdő ízletes.
    Szaglás: Illatmúzeum.
    Tapintás: Fa letapogatása vakon, Az én fám stb.
    Az egész személyiséget érzékenyítő játékok:
    Erdei képek bekeretezése, Kincsek az erdei talajon, Diabemutató, Erdei képek alkotása, Erdei kunyhók és erdei állatok stb.
    Bizalomjáték, Felismerés bekötött szemmel, Állathangok stb.


    A környezeti nevelés és a munka jellegű tevékenységek:
    A gyermek számára a játék és a munka még az óvodáskor végére sem különül el teljesen. A munka a játékkal sok vonatkozásban mutat azonosságot. A személyiségfejlesztésnek tevékenységi formája és egyik eszköze, de szolgálja az életre való felkészítést és társadalmi gyakorlat megismerését is.
    A gyermeknek a munka:

    • önként – örömmel és szívesen – végzett játékos tevékenység
    • a tapasztalatszerzésnek és a környezet megismerésének, a munkavégzéshez szükséges képességek, készségek, tulajdonságok (mint például a kitartás, az önállóság, a felelősség, a céltudatosság) alakításának fontos lehetősége
    • a közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának eszköze.
    A környezeti nevelés szempontjából a munkajellegű tevékenységek közül a növény- és állatgondozást, a közvetlen környezet – a csoportszoba és az udvar – rendjének megtartására irányuló munkákat, a naposi munkát emeljük ki.

    • Növény- és állatgondozás
    A mag, a palánta, a csemete, a gumó, a hagyma stb. vetése, ültetése, a növény öntözése, a talaj gyomlálása, kapálása, az elszáradt növényrészek eltávolítása, a termések, termények, magok stb. összegyűjtése.
    Részt vehetnek a csoportszobában vagy a folyosón lévő természetsarokban telepített cserepes növények mindennapi ápolásában (öntözés, portalanítás), illetve az évenkénti átültetés, szaporítás munkálataiban. A hajtatás, csíráztatás munkajellegű feladatait, a vágott virágok vizének frissítését előbb felnőtt segítségével, majd később egyre önállóbban, de természetesen felnőtt felügyelete mellett végezhetik.
    Az óvoda udvarán, kertjében kialakított veteményes, gyógynövényes kert igen változatos tevékenységek megszervezésének helyszíne lehet. A növények gondozása közben megtanulják annak elemi munkafogásait, az egyes szerszámokkal végzendő munkákat.
    Az őszi, tavaszi „nagytakarításba” is bevonhatjuk őket: a lomblevelek összegyűjtése, a komposztálóba szállítás, a fák törzsének tisztogatása, hernyófogó öv készítése és elhelyezése stb.
    Az állatgondozás: állatok etetése. Takarításuk nem a gyermekek feladata! A szabadban a madáretető, -itató, valamint odú elkészítésében és mindennapi gondozásában tudnak részt venni.

    • A környezet rendjének megtartása
    A csoportszoba rendjének, udvari játékok épségének az udvar tisztaságának megőrzésére, ha szükséges a helyreállítására.
    Tágabb környezetük rendjének megőrzése jelenti a hulladékkezelésben, a hasznosításban való részvételüket, pl. a családokat is bevonhatjuk a folyamatos papírgyűjtésbe.

    • Naposi munka
    A naposi munka a gyermekek közösségi tevékenysége. A napos teremti meg az adott napon a kultúrált étkezés feltételeit. Tudnia kell, hogy mi kerüljön az asztalra: terítő, tányérok, evőeszközök, poharak, szalvéta.


    Tanulás

    Az óvodában döntően „spontán” tevékenység, amely nem szűkül le az ismeretszerzésre. A gyermekek cselekvésében épül fel a tudás. Ennek segítéséhez, az optimális feltételek megteremtéséhez a pedagógusoknak mindent meg kell tenniük. Ismerniük kell a gyermekek személyiségét, igényeit, érdeklődését, belső képeit és ismeretstruktúráját.
    Az óvodás gyermek mindenütt tapasztalatot gyűjt, mindig tanul.
    Az óvodás gyermek életkori sajátosságai meghatározzák az óvodai tanulás jellemzőit: a kíváncsiság, a nagyfokú tudásvágy meglétét, a szándékos tanulás hiányát, az erre való motiválás fontosságát, a figyelemkoncentráció nehézségeit. A tanulási folyamatban a körülöttünk lévő világ minél teljesebb megismerése egységes egészként való értelmezése érdekében az alábbi pszichikus funkciók fejlesztésére kell nagy gondot fordítani
    1. Pontos és differenciált vizuális észlelés:

    • alak, forma, méret, szín pontos felfogása
    • összetartozó részek értelmes egészként való észlelése (Gestalt-látás)
    • a megadott formák – színek megtalálása, kiemelése egy képi környezetből (figura, háttér észlelése)
    • adott tárgyak térbeli helyzetének helyes felismerése, megítélése
    • vizuális információk téri elrendezése – vizuális információk sorbarendezése, szekventálása
    2. A hallott (auditív) információk

    • pontos észlelése, megkülönböztetése
    • adott hangok kiemelése
    • adott hangok helyes egymásutániságának felismerése, hangcsoportok egységbe foglalása
    3. összerendezett, koordinált mozgás, szem-kéz, összerendezett, célszerű együttes mozgás
    4. A látott-hallott információk összekapcsolásának képessége, motoros visszaadása. (A keresztcsatornák együttműködése)
    5. Rövid idejű vizuális-verbális memória.
    6. Szándékos figyelem, kb. 10 perces figyelemkoncentráció.
    Az óvodában történő tanulás alapvetően a gyermek cselekvő aktivitására épül, amelynek feltétele a közvetlen, minél több érzékszervet foglalkoztató tapasztalás. Elsősorban a pozitív érzelmeket kiváltó élményekre célszerű építeni, ugyanakkor a környezet negatív jelenségeit is észre kell vétetni velük.
    A tanulás lehetséges formái:

    • utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás (szokások alakítása)
    Az óvoda udvarán arra kapnak mintát, milyen módon kell az ott élő növényeket, állatokat gondozni, a szerszámokat hogyan kell használni.
    A kirándulások, séták helyszíneire készülve, az óvodapedagógusnak el kell mondani a gyermekeknek a viselkedésükkel kapcsolatos elvárásait, hogy ne zavarják az ott élő állatokat, hogy képesek legyenek meghallani az erdő „hangjait”.
    Ahhoz, hogy a gyermekek valóban megfelelően tudjanak viselkedni, látniuk is kell ennek modelljét. A mintát a felnőttek adják. Emiatt rendkívül nagy az óvodapedagógusok felelőssége a gyermekek környezethez való viszonyának alakításában.

    • a spontán játékos tapasztalatszerzés
    A gyermekek legfőbb tevékenységének, a játéknak (gyakorlójáték, szerepjáték, szabályjáték) az őt körülvevő környezet adja az élményanyagát. Az óvodáskor évei alatt a spontán játékos tapasztalatszerzésen alapuló tanulás fokozatosan szándékos tanulássá alakul át.
    Játékban tanulás, játékba ágyazott tanulás, játékba integrált tanulás, játékra épülő tanulás, játékos tanulás.

    • a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés
    Az óvodásgyermekek jellemző életkori sajátossága a kíváncsiság. A Mi ez? kérdéseket ebben az életkorban a „Miért?” „Hogyan?” kérdések követik. Az élményalapi tapasztalatok által közvetített ismeretek, elemek állnak össze lassan ismeretrendszerré. A folyamatos kérdésekre adott válaszok nyomán „kitágul a világ” a gyermekek számára. Igen fontos, hogy legyen alkalmuk kérdezni, s kérdéseikre életkoruknak megfelelően – igaz ismereteket kapjanak.

    • az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés
    A gyermekek az óvodapedagógus irányításával végezzenek környezetükben megfigyeléseket, s tapasztalatszerzési lehetőségeik céltudatosan megtervezettek legyenek.
    A helyszíni foglalkozások nagyon jó alkalmat kínálnak a szervezett, irányított tapasztalatgyűjtésre.
    A csoportszobában, a természetsarok alkalmas a természet élő- és élettelen tárgyainak, a különböző jelenségeknek a megfigyelésére (csírázás, hajtatás, akváriumi élőlények, tollgyűjtemény, kavicsok stb.)
    Az óvodaudvar és a kert az állatok, növények életének tanulmányozására, az ember környezetformáló, alakító tevékenységének megfigyelésére ad lehetőséget. Közvetlenül kapcsolatba kerülhetnek a megfigyelt élőlényekkel, mint pl. földigiliszta.

    • a gyakorlati probléma- és feladat megoldás
    Ez a tanulási forma az óvodáskor második felében az 5-7 évesekre jellemző inkább. A tapasztalatok útján megszerzett, megértett és rögzített ismeretek gyakorlására alkalmas.
    Ilyen feladat lehet: magvak elültetése a természetsarokban, az óvoda kertjében; falevelek összegyűjtése a játszóterületről; az akvárium gondozása; a természetsarok, az udvar, a kert növényeinek ápolása; madarak etetése, itatása.

    • az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon megvalósuló tanulás
    Ez a tanulási forma tervszerű, tudatos, rendszeres pedagógiai munkát igényel.


    A tevékenység funkciói szerint az óvodában a szimulatív, az indirekt és direkt tanulás egymást kölcsönösen áthatva jelenik meg. A szimulatív tanulás (játék) végrehajtása nem tanulási célú, mégis a tanulást szolgálja, mert a valóságos helyzetből merített lehetőségek között a képességek kipróbálását (is) szolgálja. Az indirekt tanulás akkor jön létre, amikor a tevékenység célja gyakorlati szükséglet kielégítésére, vagy munkajellegű feladat elvégzésére irányul és a tanulási szándék háttérben marad. A direkt tanulás alkalmával ezzel ellentétben a tevékenységet azzal a céllal végezzük, hogy tanuljunk, gyakoroljuk, hogy általa tanulási eredményekhez jussunk.
    A tanulás tartalma az óvodákban a gyermek közvetlen környezetéből, a helyi sajátosságokból adódó magatartási formák, viselkedési szokások, erkölcsi tulajdonságokból áll, az ismeretszerzés forrása az egyéni gyakorlat, valamint a képi, verbális, formális kommunikáció.


    Mozgás:
    A gyermekek mozgás közben kerülnek kapcsolatba környezetükkel. A csoportszobában végezhetnek olyan tevékenységeket, melyek környezeti tartalmuk mellett a kéz finommotorikájának fejlesztéséhez nélkülözhetetlenek. Pl. Luca-napi búza vetése, természetsarok gondozása, madárkalács készítése.
    Séták, kirándulások közben megfigyelhetik a természet jelenségeit.


    A vers, mese, az ének, zene, énekes játék, a rajzolás, mintázás, kézimunka kapcsolata a környezeti neveléssel.
    Az indokai ezeknek a kapcsolatoknak:
    A környezeti nevelés azon feladata, hogy alapozza, formálja a gyerekek pozitív környezeti attitűdjét. Ebből a tényből következően a környezeti nevelés az érzelmi nevelés egyik sajátos területe. Az érzelmi nevelés az irodalomban, a zenei és vizuális nevelésben kiemelkedő fontosságú, központi szerepű.
    A környezet megismerésére nevelés természeti környezeti témáinak jelentős része az évszakokhoz, illetve azok váltakozásához kötődik. Mindegyiket az időjárás elemeinek – pl.: napfény, hőmérséklet, csapadék, levegőmozgás (szél) – folyamatos megfigyeltetésével kell kezdeni. Állítsunk össze olyan „saját” versgyűjteményt, amely pl.: a szél- és napfényerősségnek, a csapadéktípusoknak évszakonként eltérő sajátosságait, jellemző tulajdonságait jeleníti meg a gyerekeknek. Közvetlen érzékszervi tapasztalataikat verbálisan is megerősítjük azzal, ha elmondjuk nekik, hogy „Jött őszanyó/hideg széllel,” (Osvát E.: Jött őszanyó hideg széllel), „Köd szitál,/hull a dér.” (Csanádi I.: Őszi levél). Ezek a példák bizonyítják, hogy a szókincsbővítés speciális területe a környezetismeret; az itt tanult hangulatfestő szavak, szinonim fogalmak használata hozzájárul a gyerekek beszédének választékossá válásához.
    Az irodalmi alkotások között vannak olyanok is, amelyek a közvetlenül nem vagy csak ritkán megfigyelhető jelenségeket, élőlényeket „láttatják” meg a gyerekekkel. A víz körforgását például Szalai Borbála: Csodakút, a folyó útját a forrástól a tengerig pedig Kányádi Sándor: Ballag a folyó című versével követhetik végig képzeletben a gyerekek.
    A kirándulásokon, sétákon megfelelő időben és helyen elmondott vers vagy meserészlet a csoportszobában megismételve alkalmas a gyerekek által megfigyelt, felfedezett jelenségek, élőlények, tárgyak felidézésére, élményeik újbóli átélésére, a hangulatok, az érzelmi hatások fokozására, elmélyítésére.
    A mese – a képi és konkrét formában – tájékoztatja a gyereket a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatairól, a megfelelő viselkedésformákról.
    Mesék:
    Pl: Szutyejev: A gomba alatt, A három kiscica, Három pillangó
    Ne feledkezzünk meg a mondókák, szólások, közmondások beépítéséről sem a környezeti nevelés folyamatába.
    Az irodalmi művek megteremtik a természet megbecsüléséhez, megóvásához elengedhetetlen érzelmi alapot, közvetetten pedig segítik a gyerekek természettisztelő, környezetbarát felnőtté válását.


    Anyanyelvi nevelés:
    Anyanyelvi fejlesztő játék a találós kérdés.
    Játékos, vidám formában logikus gondolkodás alapján találgathatnak, és ezáltal a környezeti neveléssel kapcsolatos kifejezéseket, fogalmak beépülését segítjük elő, hogy beépüljön a gyermek szókincsébe.
    Pl:
    Csillag fent a fellegekben,
    S vízzé válik tenyeredben. (hó)


    Nekem olyan lányom van,
    Akinek a szemén nő a haja. (kukorica)


    Zenei nevelés:
    A zene és a természet sok rokonvonást mutat.
    A gyermeket megszületése pillanatától kezdve a természeti és társadalmi környezetének különböző ingerei (hang, fény, tapintási, ízlelési, szaglási) „bombázzák”, így sok-sok tapasztalatot kell gyűjtenie a gyermeknek ahhoz, hogy meg tudja különböztetni a számára kellemes ingereket a kellemetlenektől.
    A természethez és a zenéhez fűződő pozitív viszony kialakításánál is a személyes élményekre kell építenünk az óvodában.
    Természeti jelenséget ábrázoló képek nézegetése közben hallgatja az azt kifejező zenét. Ekkor a vizuális és auditív inger egyszerre éri a gyermeket, aki, mint passzív befogadó viselkedik.
    Majd az óvónő különböző „eszközök” megszólaltatásával természeti jelenségek hangjait utánozza.

    • szél zúgása – fésűre vékony papírt teker és megfújja
    • madárcsicsergés – körtemuzsikával
    • ág recsegése – papírtépkedéssel
    • olvadás – vízcsepegtetéssel
    • tenger morajlása – edényben lévő víz erős mozgatásával
    • mennydörgés – cintányér segítségével
    • mackó cammogása – komótos lépkedéssel stb.
    3. lépcsőfok: Az óvodába visszaérve a kirándulás hangulatát idéző zene közben élmények megbeszélése.
    Ilyenkor az auditív inger egy vizuális emlékképet idéz elő, amit a gyermek megfogalmaz társainak, óvónőjének. Ebben a folyamatban a gyermek az aktív résztvevő, és az óvónő a „passzív” befogadó.
    4. lépcsőfok: A séta hangulatát idéző zenére a vizuális élmények megjelenítése.


    A környezettel való találkozásokon számtalan zenei élményben is van részük a gyerekeknek. Hallják a madarak és más állatok sokféle hangját, lépéseik alatt a száraz ágak, levelek zörgését, a fák, cserjék lombjának susogását a levegőmozgás hatására, viharkor a mennydörgést stb.
    A környezeti „foglalkozások” tervezésekor gondoljuk végig, hogy milyen dalok kapcsolódnak tartalmilag, illetve hangulatilag a témához. Például: a tavaszi zöldségfélék témánál énekelheti az óvónő vagy ha a gyerekek is tudják, akkor velük együtt a „Hull a borsó”, a „Csicseri borsó”, a „Zöld paradicsom” címűeket. A kirándulások, séták helyszínein a „Fülelő” játék alkalmas környezetünk hangjainak, sőt csendjének érzékelésére. Kezdhetjük ezt a játékot Gyárfás Endre: Hallgasd a csendet című versének elmondásával. Természetesen énekelhetünk növényekről szóló dalokat is, pl: „Zöld a kökény, majd megkékül…”, „Ej, haj gyöngyvirág…”, „Erdő is van, makk is van…”, „Akkor szép az erdő, mikor zöld…”, „De szeretnék tölgyfa lenni az erdőben…” kezdetűeket.
    Megzenésített verseket – elsősorban a környezeti témájúakat (pl: Gryllus Vilmos és a Kaláka együttes kazettái, Szentgyörgyi Ákos: Elefánia) valamint az állathangokat tartalmazó, készen kapható magnókazetták (pl.: Magyarország állathangjai – Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület; Állatkerti hangtár – Budapesti Növény- és Állatkert) is biztosítják a gyerekek auditív élményét, illetve szinte észrevétlenül a hozzá kapcsolódó környezetismereti tartalmat.
    Számos hangszert készíthetünk az óvodásokkal, sőt a szüleikkel közösen, a kirándulásokon és az udvaron gyűjtött vagy termelt növények részeiből. Például: tavasszal (ekkor jön le ugyanis könnyen a kérge) fűzfagallyakból, ágakból, illetve nádszárból sípot.
    Az óvodai környezeti nevelésben legrégebben a fotóművészetet alkalmazzák az óvodapedagógusok. Amikor módszertani szempontból is kifogástalan fényképeket mutatnak be a gyerekeknek, akkor művészi alkotásokat visznek közel hozzájuk. Állat- és növényfajok, tájak, különböző élőhelyek, természet jelenségei és tárgyai, a néprajzi hagyományok (hajdani emberi életformák, foglalkozások, tárgyak, viseletek stb.) számtalan képzőművészeti alkotásnak (szobor, festmény, grafika) témái.


    A külső világ tevékeny megismerése:
    Ebben egységet képez a környezet megismerésére nevelés és a matematikai nevelés.
    A környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismerteteknek is birtokába jut a gyermek. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakul ítélőképessége, fejlődik tér-, sík- és mennyiségszemlélete.
    Az óvodapedagógus feladata, hogy tegye lehetővé a gyermek számára a környezet tevékeny megismerését, biztosítson alkalmat, időt, helyet, eszközöket a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre, a környezetkultúra és a biztonságos életvitel szokásainak alakítására.

    • A környezet megismerésére nevelés
    A környezet megismerésére nevelés során a gyermekek ismerkednek a körülöttük lévő világ természeti és társadalmi valóságával.
    Alakulnak ismereteik a természeti környezet élő és alkotó részeiről. Megfigyelik az időjárási jelenségeket, az évszakok változásait, a növények, az állatok és az emberek életét. Vizsgálódnak, tapasztalatot és élményt gyűjtenek a vízről, a talajról, a levegőről, a fényről és a hőről.

    • Matematikai nevelés
    Az óvodás gyermek matematikai tapasztalatai az őt körülvevő világból kell, hogy származzanak.
    A matematika ott van a növényekben, azok részeiben, a kertekben, a piacon, a séták és a kirándulások helyszínein.
    A környező valóság, a természet törvényszerűségeinek megismerése vágyként él a gyermekekben, hajtja őket a kíváncsiság. Az óvoda egész napjában: a játékban, a munkában, az irodalomban, a zenében – és nem utolsó sorban a környezeti nevelésben – is jelen van. Talán itt a legszorosabb a kapcsolat, hiszen a társadalmi és természeti környezettel való ismerkedés során sok-sok matematikai tapasztalat gyűlik össze.
    A városi élettel való ismerkedés során

    • tapasztalatot gyűjtenek, hogy melyik járművel lehet messzebbre jutni, melyik gyorsabb, melyik nagyobb, mint a másik;
    • a város szép épületei a formák gazdagságát tárják a gyerekek elé;
    • az építkezéseknél a rész-egész viszonya tapasztalható;
    • a sétákon az utcák szélessége, hosszúsága ad összehasonlítási alapot.
    A természettel való ismerkedés közben, a kirándulások helyszínein a fák, a termések, a virágok adják a matematikai tapasztalatokat: sok-kevés, hosszú-rövid, színek, formák stb.
    A madárkalács készítésénél a magok nagysága, sokfélesége kerül előtérbe.
    Kirándulás alkalmával:
    a) fák

    • magasabb-alacsonyabb
    • több-kevesebb ága van
    • nagyobb-kisebb a levelük (egymásra helyezve összemérni)
    • vastagabb-vékonyabb a törzsük
    Bizonyítása:

    • 1 madzaggal körbemérni
    • 2 madzaggal, s a madzagok hosszúságát mérik össze
    • hány gyerek éri körbe?
    b) árok vizsgálata

    • Hol mélyebb-hol kevésbé mély? (látványra)
    • Át lehet-e ugrani 1 lábbal, 2 lábbal?
    • Hogyan tudunk hosszabbat ugrani:
    nekifutással
    mérjük le tyúklépéssel, melyik a hosszabb!
    mérjük le madzaggal!

    • melyik árokba fér több víz és hó? – a mélyebbe vagy a kevésbé mélybe?
    • Melyik árokba fér több hó?
    c) hó-víz vizsgálata

    • A hóból víz lett.
    • Melyik volt több, a hó vagy a víz? Bizonyítsd!
    teli tál hó olvad kevesebb víz

    • A hóban vagy a vízben van több víz? Miért ugyanannyi? (Nem vettünk el, nem tettünk hozzá – más lett az állapota.) /Esetleg hópehely – vízcsepp vizsgálata mikroszkóppal.)
    e) nyomok a hóban

    • pont, vonal, kör felismerése
    • melyikből hány van 1-1 nyomban
    • ugyanakkorákat lépett? Mérjük le a hosszát!


    A kerti munka során a veteményeskert, a virágoskert kijelölése, a hosszabb-rövidebb, keskenyebb-szélesebb, lehetőséget ad a mérésre.
  18.  
    vomby

    vomby Állandó Tag

    13. tétel: Anyanyelvi nevelés
    1. A mese és a vers szerepe a személyiség fejlődésében. A tudatos és tudattalan szférája.
    A mesélés, a verselés az anyanyelvi nevelés legfontosabb területe és módszere. Az irodalmi nevelés vezeti el a gyereket a szépirodalmi élményhez.
    Az irodalmi nevelés a legszorosabban összefonódik az anyanyelvi neveléssel, a zenével, az énekkel, a mozgásos játékokkal. Az óvodáskorú gyerek életkorának megfelelő irodalmi műfajok: a vers és a mese. A verselés és a mesélés élmény a kisgyerek számára.
    Irodalmi nevelésről csak akkor beszélhetünk, ha a gyerek szereti a verset és a mesét, ha az örömöt okoz neki, ha várja a vele való találkozást. Kezdetben a gyerek egyértelműen a befogadó, az óvónő az előadó.
    Az irodalom közege a nyelv. Ezért lényeges, hogy csak nyelvileg tiszta és értékes mesét, verset halljanak a gyerekek.
    A mese és a vers az anyanyelv közegén át emberi kapcsolatokra tanít, mélyíti az önismeretet, segíti a világ megismerését. Mindig többről szól, mint amennyit szavakkal kimond.
    A mese a legtágabb értelemben tanít.
    A népi eredetű mesének erkölcsi tartalma van, belső indulati élményeket közvetít. Erkölcsi rendszerében a jó és az igaz győz a gonosszal és a hazuggal szemben.
    A mese oldja a szorongást. A mese az indulatok feldolgozására, belső képteremtésre tanít. A belső képteremtés képességének kifejlődése nélkül lehetetlen az olvasóvá válás, amely e foglalkozási ág távlati, lényegi feladata. Szükséges az is, hogy a gyerekek kézbe vegyék, nézegessék a könyveket, amelyekben kedves meséik, verseik találhatók.
    A mesékben a szövegkörnyezet és az előadásmód segíti a megértést, a gyerek akkor is el tudja képzelni az egészet, ha nem ismeri minden szó jelentését.


    A gyerekek azokat a meséket szeretik, amelyek konkrétan vagy átvitt értelemben róluk vagy az ő problémáikról szólnak, számukra fontos dolgokat jelenítenek meg..
    A mese ismeretet közöl, szórakoztat, működteti a képzeletet, fejleszti az intellektust, ellazít. Segíti a gyermeket a külvilág és a belső érzelmek megértésében és elfogadásában.
    A mese analógiákat kínál, s egyúttal szimbolikus utalásaival hozzásegíti a gyermeket problémáinak megoldásához.
    A mesék azon a nyelven szólnak a gyermekhez, amelyen ő maga is gondolkodik, s a világot hasonlónak mutatják, amilyennek a gyermek tapasztalja. A gyermek érzelmei és vágyai összekapcsolódnak a világról szerzett tapasztalataival, számára az objektív és szubjektív valóság még nem különül el. Ebben a világban minden felnagyított, egyik dolog egy másikká alakulhat, a tárgyak lélekkel bíró lények, a lehetetlen lehetségessé válik, a vágyak teljesülnek.
    Ami a fantáziájában létezik az számára valóságos. Ez az oka annak, hogy a kisgyerek sokáig nem mer az ágya alá nézni, vagy egyedül sötét helyre menni – fél képzelete szörnyeitől.
    Ha saját, érthetetlen érzéseinek formát ad, s ezt kivetíti – vagyis lerajzolja, eljátssza azokat – úgy szembe tud már velük nézni. Ez a folyamat az externalizáció, vagyis a gondolatok, érzések megelevenítése, megjelenítése, külsővé tétele. A gyerek küszködik egy problémával, és ha ez találkozik a megfelelő mesével, akkor ez segít a gondjainak megoldódásában.
    Az ember fejlődése hosszú és gyötrelmes próbatétel, akárcsak a mesék hőseié. A bölcsesség fokról fokra épül, minden darabjáért meg kell küzdenünk. Először önmagunkban kell eligazodnunk és rendet teremtenünk, hogy utána másokat is megérthessünk. A mese bölcsessége segít az önmagunkkal és másokkal való együttélésben.
    A mese az élet értelmét sugallja a gyereknek.
    A népmesék, tündérmesék egyszerűek, a gyermek számára érthetőek, mégis tartalmaznak – a valós történeten túl – mögöttes jelentést. A világ valamilyen lényeges vonatkozásáról szólnak szimbolikus formában. Többrétegűek.
    A mese sokféle jelentést sugall, így több szereplővel lehet azonosulni. Az , hogy miről is szól valójában, egyénre szabott: az asszociációk mindenkiben érdeklődésének, problémáinak, személyiségének megfelelően keletkeznek. A gyerek kedvenc meséi mást és mást fognak jelenteni számára a különböző életkorokban, más elakadásaiban segítik meg őt. Az a mese, amelyben a 3 királyfi elindul szerencsét próbálni, megvívnak a sárkánnyal, majd a legkisebb elnyeri jutalmát, a két és fél évesnek elsősorban a szeparációs félelmeire ad írt, az óvodáskorúnak az ödipális szorongásaira és az apjával való rivalizációjára, a serdülőkorúnak pedig a saját identitás kialakításához szükséges átalakulásokhoz nyújt szimbolikus segítséget.
    A gyermeket – helyzete miatt – sokszor gyötrik egzisztenciális félelmek (például magány, elszakadás, sötétség). A mese komolyan veszi mindezt, kimondja a gyerek igényét a szeretetre, a biztonságra – melyet ő nem tenne meg magától – és megoldást nyújt minderre.
    A mesék – a gyermeki gondolkodáshoz hasonlóan – mindent szélsőségesen leegyszerűsített szituációkban mutatnak: itt minden pöttöm vagy óriás, szép vagy csúnya, jó vagy rossz. Neki még túl bonyolult az, hogy egyazon személy jó is, meg rossz is lehet.
    A mese segít elfogadni azt, hogy az ember nemcsak jó – mely tényt egyébként a szülők szívesen elhallgatják. Piroska is megszegte a szabályt, és letért az ösvényről, de végül megmenekült. Ez azt sugallja, hogy mindenki engedetlen és rossz néha. Így a gyerek számára is könnyebb ezt elfogadni önmagában.


    A mese sokféle elemet tartalmaz.

    • Az egyik ilyen motívum: az átváltozás. A szörny királyfivá változhat, stb. az átváltozás iránti fogékonyság megfelel annak, hogy a gyermeki gondolkodásban, és így a játékban is minden minden lehet (átváltozás lehetősége a mesékben).
    • Ellentétek preferenciája (ellentétek kedvelése): törpék és óriások; rút banya és szépséges királykisasszony. A gyerek mindent önmagához viszonyít eleinte. Szélsőségekben való gondolkodás; azok előnyben részesítése.
    • Az ismétlés folyamatosságot és biztonságot ad: az epizódok visszatérése örömforrás. Előre tudják, hogy mi fog következni. A várakozás állandó feszültséget teremt. De minden pillanatban oldódik is a feszültség, mert a várakozás minden részletnél valóban teljesül.
    • Veszély-megmenekülés: veszélybe kerül, de megmenekül motívum jellegzetes sémája a gyermeki képzeletnek; frusztráció csökkentés lehetősége.

    • Kompenzálás: kiegyenlítési törekvés, elégtételszerzés, elégtétel-motívum. Pl. a legkisebb fiú viszi a legtöbbre. Aki valamilyen tekintetben hátrányba kerül, gyakran máshol keres kárpótlást. Az alacsony növésű hatalomról ábrándozhat. Ez a kompenzációs (kiegyenlítési) törekvés legtöbbször képzeleti. Ez táplálja álmodozásaink anyagát.
    Gyerekeknél nagyon gyakori a kompenzációs túlzás. Pl. az én apukámnak van otthon egy nagy kutyája.- az én apukám egy farkast tart otthon. Az ilyen hetvenkedés kiegyenlítő jellegű: a gyerek fontosnak, érdekesnek mutatja magát, s így ellensúlyozza, kompenzálja kicsiségét, függő helyzetét.

    • Vágyteljesítés dinamikája: minden szándék megvalósulhat. A mese is a vágyak teljesülésének a világa. A csúnya képes átváltozni széppé. A vágyteljesítés dinamikája révén érzi magát ugyanolyan otthonosan a mesében, mint a játékban.
    A gyermek azáltal tud eggyé válni a mesével, ha valamelyik szereplővel azonosul. Ebben segíti mesehallgató állapota, melyben az általa választott hőssel együtt a fantáziájában ő is átéli ugyanazokat a kalandokat és érzéseket. Az, hogy éppen melyik hőssel azonosul a gyermek, az aktuális vágyaitól, indulataitól függ. A magát gyengének érző gyerek azonosul a kicsi vagy gyenge hőssel, pl. Hüvelyk Matyival, Pöttöm Pannával vagy a király legkisebb gyermekével. E hősök természetesen végül győzedelmeskednek. Ezzel a mese azt sugallja, hogy a gyengébbek is boldogulhatnak.
    A mesébe belefeledkező gyermek a mese hősével azonosul, rokonszenve együttérzéssé mélyül.
    A mese hősével együtt élő gyermekben kifejlődik a beleérző, beleélő képesség, az empátia.
    Az azonosulási folyamat, az irodalom hallgatása közben kialakuló belső képek segítségével formálhatjuk a gyermekek esztétikai, erkölcsi és közösségi érzelmeit.
    A gyermekirodalom sajátos jellegénél fogva képes érzelmeket kelteni és elmélyíteni.


    Elvarázsolt tudat: kialakul egy meselégkör – külső jelei: feszült tartás, odafigyelő és mégis merengő tekintet. Ehhez járul maga a meseélmény: az irreálisnak az elfogadása a reálisnak a tudatával. Ez a mese-beállítottság az elvarázsolt tudat.
    Amikor a gyermek belefeledkezik a mesébe, megfigyelhető nála ún. mesét hallgató viselkedésmód. Tekintetéből is sugárzik a várakozás, a vágy, hogy bekerüljön a csodák, a rejtelmek, a varázslat birodalmába. A mese hallgatásakor megfigyelhetjük nála a mesei beállítódást, amelyet megváltozott hangja, a hősök harcát, beszédét és egész viselkedésmódját követő mimikája, gesztusai, metakommunikációs megnyilvánulásai fejeznek ki.
    A képzelet egyik legjobb éltetője a mese. A mesét a 3 éves gyermek úgy éli meg, mint valós történetet. 4-5 éves korban kialakul egy sajátos mesét hallgató viselkedésmód. Ha mesélnek neki, a gyerek fölvesz egy bizonyos magatartást, amelyben a figyelmen, a merengésen kívül benne van az is, hogy kilép a hétköznapokból, várja a rendkívülit. A gyerek ekkor könnyen közlekedik saját valósága és a csodavilág között (4-5 évesen). Fokozatosan elkülönül a gyermek tudatában a mese és a valóság, vagyis kialakul a mesetudat.
    A mesehallgatás közben is megjelenik az elvarázsolt vagy kettős tudat, ugyanúgy, mint a játéknál és a rajznál. Azonban a kettős tudat miatt nem várja el a gyermek, hogy a valóságos mécsesből egy igazi szellem bújjék elő. Tisztában van azzal, hogy ez „csak” a mesében történhet meg.
    Szimultán (egyidejű) kettős tudattal fogadja be a gyerek a mesét. A gyerek tudja, hogy a szobában levő szőnyeg nem repül, mégis örül , hogy a repülő szőnyeg eljuttatja a hőst céljához.
    A kettős tudat a nagyóvodásokra jellemző: ők teljesen beleélik magukat a történésbe, és mégsem tévesztik össze önmagukat a mesehőssel. A kettős tudat örömforrás: feszültséghordozó, feszültségteremtő és feszültségelvezető.
    A gyermek életében is gyakran merülnek fel akadályok, melyeket meg kell oldania ahhoz, hogy továbbléphessen. Az őt foglalkoztató problémákra és azok megoldására lát modellt a mesében. A konkrét megoldáson kívül pedig biztatást is kap, hogy ne csüggedjen, ha épp megoldhatatlannak, kilátástalannak, kuszának érzi a helyzetét.
    A mese műalkotás. Irodalmi értéke van. Szórakoztat, növeli az önismeretet, segít a személyiség fejlesztésében. Pillanatnyi szerepe az, hogy megkönnyíti egy fejlődési vagy aktuális probléma feldolgozását.
    A mese rámutat arra, hogy ember és ember, ember és természet szorosan összetartozik.
    A mese az egyetlen irodalmi műfaj, amely utat mutat a gyermeknek, hogyan fedezze fel identitását, és hogyan találja meg helyét az életben. A mese nyíltan szembesít alapvető létkérdésekkel (p1. halál).
    A mese azt sugallja, hogy a boldog, tartalmas életet bárki elérheti – de csak akkor, ha nem futamodik meg a veszélyek elől, mert az igazi identitáshoz csakis rajtuk keresztül vezet az út.
    A mese segítséget nyújt a gyermeknek abban, hogy jobban megértse önmagát és a világot, a gyermek azonban csak akkor kapja meg maradéktalanul ezt a segítséget, ha többször is meghallgatja a mesét, és bőségesen van ideje és lehetősége arra, hogy elgondolkozzon rajta.
    A mese szavakkal és cselekménnyel fejezi ki a gyermek lelkében lejátszódó folyamatokat. E mesét úgy tekintjük, mint a gyermekek legnagyobb szorongásának kifejezését: Jancsi és Juliska attól félnek, szüleik azt tervezgetik, hogyan szabadulhatnának meg tőlük.
    A gyermek számára hasznavehetetlenné válik a mese, ha valaki részletesen elmagyarázza neki, mi belőle a tanulság. Minden jó mese jelentése többszintű; és azt csak a gyermek maga tudhatja, egy adott pillanatban az ő számára melyik jelentés a fontos.
    Ugyanaz a mese minden gyermeknek mást mond, mert a sajátos problémái határozzák meg, hogy a mesei történetből mit nagyít fel és milyen hatást fejt ki, többnyire tudat alatt.


    Rendkívüli, csoda nélkül: a mese-beállítottság 8-9 éves korig tart. Az érdeklődés előterébe az igaz történetek kerülnek. A könyvektől a gyerek azt várja, hogy olyasmiről szóljanak, ami megtörtént, s mégis rendkívüli. Robinson Crusoe teljes egészében megfelel ennek az igénynek. Rendkívüli helyzet, sors, mégis racionálisan kidolgozott, minden részletében megvalósulhatna.
    Ideálkeresés, érzelmesség: a 10-12. év az olvasás szempontjából nagyon fontos időszak. Az olvasás új funkciója az ideálkeresés. Kialakul az a minta, amilyennek felnőttként látni szeretné magát. Az érzelmesség is igen jellemző.


    A vers: 2-3 éveseknél a ritmus, a zeneiség ragadja meg őket. 4-5 éves korban a gyerek már sokkal többet jegyez meg a versből, sorokat, szakaszokat. Még mindig a ritmus vezeti, de egyre nagyobb szerepet kap a rím játékossága.
    A gyerek átélésében vezető szerepet játszik a mozgásosság. Mozgás utánzásával ért meg helyzeteket.
    A 3-4 éveseknek a ritmus és az értelemtől elkülönült hangzás szerez örömet, ezzel teremtjük meg a versek bemutatásakor az esztétikai élményhez jutás lehetőségét.
    Az 5-7 évesek élvezik a költői alkotások hangzásbeli játékát, zeneiségét, de erőteljesebben érdeklődnek már a vers témája, a költői képek iránt is. A téma csak akkor válik érdekessé, ha az hangzásbeli élvezettel párosul. Ha ez nem ötvöződik az óvónő által választott gyermekversekben, akkor versbemutatásának unalom lesz a kísérője.
    A népi mondókák mellett a gyermekversek érzelemgazdagító, képzeletformáló, ismereteket bővítő, a gyermek nyelvi kifejező-eszköztárát gazdagító hatása.
    Az óvodás korban az irodalom megszerettetésének fontos műfaja a verses mese. Művészeti többlete a ritmus, a zeneiség, jellemzői: a tömörség, a ritmikus bevezető és befejező formula, a versforma zeneiségéhez igazodó pattogó párbeszédek, a rímelő sorok, a képszerű nyelvezet, a költői képek (jelzők, hasonlatok, megszemélyesítések, alliterációk, allegóriák).
    A gyermekverseknek nagy az érzelemformáló ereje.
    A kisgyermek versélménye, a vers érzelemgazdagító hatása elsősorban a ritmushoz kötődik.
    A gyors lüktetésű vers érzelmileg felderíti, élénkké teszi a gyermeket, ha lassú a vers ritmusa, akkor megnyugtatja, vagy unalmat vált ki belőle.
    A hangoknak is vannak stílusjegyei, van érzelemkeltő hatásuk.

    • A magas magánhangzók vidámak, élénkek, világosak, pattogók
    • A mélyek elgondolkodtatók, lassúak, komolyak, szomorúak, sötétek.
    A mássalhangzók is lehetnek

    • Lágyak (l, h, m), könnyedséget, puhaságot kifejezők
    • A kemény mássalhangzók (k, t, r) határozottságot, harciasságot érzékeltethetnek.
    • „Utálatos” hangok (s, cs, sz) indulatokat közvetítenek
    • a „közömbös” hangok (p, gy) érdektelenséget sugalmaznak.
    A versek bemutatásakor ezek érzékelhető hangsúlyozásával a gyermekek érzelmeit elmélyítjük.
    A vers érzelmi hatását fokozzák a feszültséget és feloldást jelentő rímek, a rímvárás öröme is.
    A vers témája, játékossága, mondanivalója, szerkezete, hanghatása, a belőle sugárzó érzelmek óvodáskorban jelentős érzelemgazdagító erő.
    A vers a gyermek fantáziájában megjeleníthet hangulatot (pl. Weöres Sándor: Altató-dal), helyzetet (pl. Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én), személyt (pl. Kassák Lajos: Az ószeres dala), jelenséget (pl. Csanádi Imre: Ficánkoló).
    Az irodalmi alkotásokból tanulnak meg új szavakat, számukra ismeretlen kifejezéseket (pl. tarisznya, nyújtófa, gróf, szolga, krajcár). (Enyém)


    Kaotikusnak mondható világunkban, vajon hogyan igazodik el egy óvodás gyermek, akinek életkora miatt, egy másodlagos reflexiós szint működése nélkül természetszerűleg is kaotikus lehet a környező kis- és nagyvilág. (Bár véleményem szerint ezt a kaotikus „állapotot” ő még annyira nem érzékeli, hiszen a „rendet” sem tapasztalta meg olyan szinten, hogy a kettő között érdembeli különbséget tudjon tenni.). A kisgyermeket a világban való eligazodás során elsősorban a jelenségek közötti hasonlósági és különbözőségi kapcsolatok, illetve a tárgyak és a jelenségek között meg lévő, érintkezési viszonyok segítik a tájékozódásban, ezek alapján tagolja a világot, így boldogul. Minden kisgyermek képes arra, hogy primer környezete specifikus összefüggéseit érzékelje, és szocializációjának kiteljesedő folyamatában azokat interpretálja. Ezek a képességek heurisztikusak, abból az előfeltevésből indulnak ki, hogy más embernek is hasonló tapasztalatai vannak, azokat hasonló képpen értékelik, és lehetséges a tapasztalatok értékelésénél egységre jutni. A világról való eligazodása során, a gyermeknek nő a megértése magáról is. Az identitástudatot tartalmasító „Ki vagyok én?”, „Hová tartozom?” típusú kérdéseken túl, a kölcsönösség is fontos alkotó az önmagunk sajátszerűségének felismerésben. Saját gyermekeinken látjuk, hogy „én-ünk szövegének” alakulását mennyire meghatározzák a kulturálisan sztereotipizált minták, melyek között a XX. század végi gyermek felnő, és egyre gyakrabban hökkenünk meg a minta kavalkád láttán. (pl. a gyermeket fogyasztóvá züllesztő televíziós történetek, reklámok; ezek a saját történet artikulálását /sajnos/ mind alakítják). A gyermek irodalomhoz való viszonyának alakulásában meghatározó szerepe van az ún. történetezésnek, mely tevékenység már egészen kisgyermekkorban, a család mindennapi életében jelen van (illetve jó lenne, ha jelen lenne), a legegyszerűbb gesztusokban. Amikor a két szülő odafordul egymáshoz és elhangzik a kérdés „Mi történt ma veled?” és még ugyanekkor, pl. az egyik szülő odafordul a gyermekéhez és –mintegy, megpróbálja bevenni a közös családi beszélgetésbe- „Meséld el, mi történt ma veled az oviban, mit csináltatok, stb.”. A gyermeknek igénye van a történethallgatásra, a 3.-4. életév végén, pl. érdemes olyantörténeteket mondani neki, amelyek funkciójukat tekintve a mesélés körébe tartoznak, ezek témája lehet: saját, vagy az anya, apa élete; más, hasonló korú gyermekekről szóló történetek, stb.. Ez a tevékenység meghatározó módon gyakorol fejlesztő hatást a gondolkodási és nyelvi képességeire. Hiszen a mondás, beszélés során a gyermek ráismer részletekre, letapogatja őket, újraél eseményeket, a beszéd során az élményei megszilárdulnak azáltal, hogy tagolja, szavakhoz köti, kifejezésre teszi alkalmassá azokat, mindezek által persze beszélgetésben és játékban is jobban beilleszthetővé válnak az élmények, megerősödik az átélés tudata, felismeri az egymás után következő dolgok összetartozását, az ok-okozati viszonyokat és egy nagyon sajátos folyamatosság élményben lesz része.


    A mesének és a versnek bizonyíthatóan hatása van a személyiség alakulására. Ez azért is fontos, mert az óvodának, -mint nevelési intézménynek- a személyiség harmonikus kibontása és az én-erősítése, alakítása alapvető célja. Ezt a célt különféle feladatok teljesítésén keresztül érhetik el. Ezek közül sok esetben jelentheti a fejlesztés anyagát a mese és a vers.
    A mese a személyiséget azáltal is fejleszti, hogy a befogadás során a gyermek azonosulhat egy számára szimpatikus (általában ez egy pozitív hős) vagy egy érdekes (ez pedig akár negatív hős, illetve szereplő is lehet) szereplővel. Ez a pillanat a katarzis pillanata, tehát amikor a gyermek énjének a határai rövid időre leomlanak, vagyis megszűnik a távolság közte és a szemlélt szereplő között. (ezt nevezzük esztétikai identifikációnak.)
    Pl. Amikor 6-8 évvel ezelőtt a magyar mozikban először játszották a Disney féle Csipkerózsikát, mi is elmentünk megnézni. A film után megdöbbenéssel hallgattuk az egyik gyermeket, aki elkeseredett hangon tudakolta, hogy: „Miért kellet meghalnia a gonosz tündérnek? Olyan szép arca volt, és különben is csak nagyon egyedül volt, ezért kezdett gonoszkodni. Egyébként is, miért mindig a „rosszaknak” kell meghalni a mese végén? Mi lenne, ha egyszer végre a sárkány győzne?” Ezt a kisgyermeket annyira felzaklatta a mese, és oly igazságtalannak érezte a végét, hogy az arca kipirult, és majdnem sírt, alig lehetett megvigasztalni. Nos véleményem szerint a rajzfilm gyártók általában csak a különböző trükkökre, hatásokra fektetnek nagy hangsúlyt. A karakterek kidolgozásánál arra nem gondolt senki, hogy ha egy szép arcú, gonosz tündér születik, azt néhány gyerek sajnálnifogja, esetleg meg is siratja. Hiszen ha gonosz –a felnőtteknél-, már bekerül egy „skatulyába”, akármilyen szép lehet, tudjuk, hogy a szépsége csalárdságot rejt, és ez is csak egy eszköz, amit felhasználhat különböző „gonoszságok” végrehajtásához. De a gyerekeknél, ami szép az –általában- jó is, és ha jó miért is kell lakolnia?! Tulajdonképpen meglehet érteni a gyermeket, amikor elégedetlenül távozik a moziból, hiszen a saját szempontjából igaza van. De azzal a kérdéssel már kevésbé tudtam mit kezdeni, miszerint: „Miért kell mindig a jóknak győzni?”. Felnőtt fejjel hiába próbálom, nem tudom /vagy talán igazán nem is akarom/ beleélni magam a „gonosz” szerepébe, de a kisgyermekeknél ez sokszor előfordul, és ennek valószínűleg még sincs semmi köze ahhoz, hogy a gonosz tündér esetünkben egy szép arcú figura volt. Hiszen ha mondjuk, könyvből mesélünk, ez a jelenség akkor is előfordul. (Talán ez is egy életkori sajátosság vagy a fejlődéshez hozzátartozó folyamat egy szakasza, de erre vagy nem figyeltek még fel a kutatók, vagy nem tartották annyira fontos, lényeges és érdekes momentumnak, hogy részletesebben foglalkozzanak vele, bár szerintem nagyon érdekes és figyelemre méltó jelenség.)
    Az idivíduum: az egyén, az egyes ember határai is erősödnek, szilárdulnak a mese, (illetve a mesei történetek) segítségével. Ez különösen olyan gyermekek számára nagyon fontos, akiknek nincs otthon minta, (a megfelelő mintáról már nem is beszélve.)


    A személyiséget úgy is fejlesztheti a mese, hogy különböző készségeket, képességeket fejleszt.
    Pl. 1. az esztétikai érzéket.
    Az esztétikai sajátosságoknak az irodalmi nevelésben meghatározó szerepe van, mert ezek azok az elemek, amelyek a gyermek kíváncsiságát is könnyen felkeltik, tehát nyitottá, motiválttá teszik a tevékenységben való részvételre. (különféle esztétikai eszközök: pl. hangzás, zeneiség.)
    DE! A gyermekmesét és verset illetően óvakodnunk kell az esztétizáló szemléletmódtól. Gondolok itt az olyan kijelentésekre, miszerint a gyermek „a szépet, a művészit látja meg a mesében, gyönyörködteti őt a szép kifejezések, hasonlatok, metaforák, stb., mert ez így nem igaz. Amikor a felnőttek a gyermekkorukra visszapillantanak, hamar elsodorja őket az érzelgősség, a nosztalgia, és a gyermeki élményekről szólva könnyen a fennköltség csapdájába esnek; olyasmit tulajdonítva a gyermekkornak, ami akkor és úgy nem érvényes. Az felnőtt érzékelteti, életszerűvé teszi, amit mond. Ez egy olyan „jelenség”, melynek varázsa az egymásra hangolódásból (is) fakad.
    A gyermeklélektan megállapítása szerint az esztétikum a gyermeki világképnek nem dísze és ráadása, hanem természet szerinti lényege. „Gyermekien látni annyi, mint önmagában látni: a legegyszerűbb dolgot is egyedi, egyszeri jelenségként, önmagában teljesnek, olyannak, ahogyan a művészet megjeleníti”. Óvodás korú kisgyermekek esetében, önálló ízléssel megválasztott, tudatos műélvezetről nem beszélhetünk. A mesélő felnőtt részéről sem a prózai és verses szöveg előadóművészetéről van szó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mese- és a versmondáskor, -hallgatásakor nincs jelen az esztétikum teljes hatásrendszere. Csakhogy nem művészi értelemben tudatos, hanem nagyon is természetes helyzetekről van szó, amelyek attól válnak élményjellegűvé, hogy a felnőtt érzékelteti, életszerűvé teszi, amit mond. Ez egy olyan „jelenség”, melynek varázsa az egymásra hangolódásból (is) fakad.
    A gyermeklélektan megállapítása szerint az esztétikum a gyermeki világképnek nem dísze és ráadása, hanem természet szerinti lényege. „Gyermekien látni annyi, mint önmagában látni: a legegyszerűbb dolgot is egyedi, egyszeri jelenségként, önmagában teljesnek, olyannak, ahogyan a művészet megjeleníti”


    2. nyelvi kommunikációs készséget, képességet.
    A gyermek a hallott mesék által, nyelvileg helyesen szerkesztett szövegekkel ismerkedik meg. A mese dramatizálása a nyelvi kommunikációs készséget úgy is próbára teszi, hogy a gyermek váratlan helyzetben is tudjon a helyzetnek megfelelő nyelvi megnyilatkozást produkálni. Pragmatikai készséggel is kell rendelkeznie, tehát a helyzet által elvárt módon kell megnyilatkoznia. A fejlett nyelvi kommunikációs készség és képesség abban is megnyilatkozik (interakciós helyzetben), hogy mennyire fejlett a pragmatikai készsége. (pl. Köszön, ha vendég érkezik, ha hoz valamit, azt megköszöni miután elvette,… és egyáltalán nagyon lényeges, hogy a gyermek szótárából ne hiányozzon a : kérem, köszönöm, tessék /a három „bűvös”/ szó.)


    3. a mese a gondolkodási folyamatokat is fejleszti.

    • Figyelem
    • emlékezet
    • fantázia
    • képzelet
    • logikus gondolkodás
    Ezáltal a gondolkodási fogalmakra is hatással van.

    • analizáció
    • szintetizáló
    • absztraháló


    VERS
    A vers csak úgy, mint a mese, a világot hozza közelebb a gyermekhez. Ezen azt értem, hogy a különféle esztétikai hatáseszközökkel az őt körülvevő világot teszi érzéki szinten élménnyé, hiszen elsősorban a nagycsoportos korú gyermekeknél várhatjuk azt, hogy fogalmi szinten is képesek legyenek az „értelem adásra” (értelmezésre). A gyerek irodalomhoz való viszonya a hangzásörömből fejlődik ki; érzékeli a külvilág hangjait = első örömforrás. A ritmus, dúdolók, altatók formájában kicsi koruktól jelen vannak (altatás, nyugtatás). A ritmus, később összekapcsolódik a mozgással, (amikor eljön az: Ez elment vadászni… lovagoltatók, höcögtetők, stb. korszaka /szülőktől függően, akár fél éves kortól is/. Később a vers, ritmus, dallamkedvelés, lesz az, ami az irodalomhoz való viszony kialakulásának egyik ágához vezet. Ez pedig, majd kielégíti a gyermek szükségletét, hangzással, játékkal, hiszen az élmény érzéki benyomásból támad, és érzelmi állapotot hoz létre. A vers és a verses mese –talán azért mert a dallamuk miatt ezek könnyen megtanulhatók, csakúgy, mint egy mondóka - nagyon közel tudnak férkőzni a gyermekek szívéhez, lelkéhez. (bár néha 1-1 történet meglepő reakciókat vált ki a gyermekekből.)
    Pl. Egy időben az én kisfiam elalvás előtti kedvenc története nem egy mese volt, hanem Csukás István Sün Balázs című verses meséje.Egy bájos, kedves, a testvériességről szóló alkotás, amivel biztosan nem volt szándéka az írónak feszültséget teremteni. Nálunk ez mégis sikerült. Miután a „mesét” elolvastam, Koppány fiam kétségbeesett hangon kérdezte: „És majd lesz neki párnája, meg takarója is? Mikor?” A mese okozta feszültség napokig látható és érezhető volt a gyereken, pl. ha én leültem a fotelba, Koppány rögtön betakart (terítővel, zsebkendővel, stb.), és megkérdezte: „Anyus kényelmes? Kell párna is?”, a könyvet –amiben ez a verses mese is szerepel- attól kezdve mindig a helyére tette, de általában fektetve, és néha „rá” is kerül takaró. Körülbelül, két hét kellett ahhoz, hogy megnyugodjon, és valamiképpen a helyére tegye a fejében a történetet, de minden este ezzel a történettel kellett befejezni a mesemondást, és az ominózus két kérdés minden nap elhangzott. Talán, azért mert mindig kielégítő és megnyugtató választ kapott a kérdéseire, talán azért, mert mindig ugyan azokat a válaszokat kapta, de a feszültség megszűnt. Ha előkerül is a mese, -minden héten legalább egyszer ezzel fejeződik be a kívánságlista- a kérdések újra el is, hangoznak, (egy huncut mosollyal a szemében) a gyermekem hangja nincs félelemmel, feszültséggel telve, és már tud jót mosolyogni a történet végén.
    A népi mondókák, és gyermekversek segítségével sajátítja el a gyermek:

    • a beszéd automatizmusát,
    • a tiszta beszédhallást,
    • a helyes légzést,
    • a helyes ejtést, artikulációt,
    • az egyes beszédhangok, kapcsolatok törvényszerűségeit (hasonulás, rövidülés, nyúlás, hangkiesés, stb.)
    A népi mondókák, versek, ismételgetése alkalmat teremet a gyermek számára a beszédtempó, ritmus, hangsúly, hanglejtés gyakorlására.
    A dallammal is ismert, vagy a dramatizálható népi mondókák, a versek, a népmesék hallgatása adják a jó alap zöngét, felkeltik a beszédkedvet, a fantáziát, a beszédbeindítást. Komplex módon kínálják a beszédfejlesztés eszközeit:

    • a mozgás,
    • a zenei hatások,
    • a ritmus élményt.
    A népi mondókák és a rövid gyermekversek tartalmát 2-4 éves korban, még maga a mozgás jelenti és nem a szöveg.
    A gyermek fejlődésének egy következő szakaszában „a mozgás vegetatív örömét a felismerés intellektuális öröme váltja fel”. A vers érzelemre nevel, és arra tanít, hogy az érzelem verbalizálható, tehát a nyelv segítségével, a vers szavakkal kifejezhetetlen érzelmek előhívására is alkalmas.


    Ha arról beszélünk, hogy a mesének milyen szerepe van a gyermek személyiség fejlődésében, -véleményem szerint- soha nem hagyhatjuk ki a bábszínházi látogatások után tapasztalt gyermeki reakciókat a témából. Itt is meséről, -néha versekkel tűzdele- van szó, csak még egy fantasztikus látvány is társul mellé. Igaz a fantáziát itt kevésbé kell használni, hiszen mindent megmutatnak a bábok, de ezekből az előadásokból –általában- előbb születnek az új játékok, játék témák, mint egy-egy mesehallgatáson szerepelt történetből.


    A tudatos és tudattalan szférája.
    4-5 éves korban a gyerek már szívesen lép át a rendkívüliség közegébe, könnyen közlekedik saját valósága és a csodavilág között. A beállítódásnak ez a váltása azt jeleni, hogy egy másik tudatszintre lép. Tudaton az embernél belső világunknak összefüggő rendszerét értjük. Anyaga érzelmileg színezett emlékképek, sémák, szavak és ezekhez tapadó indulattalanított fogalak; ez átéléseinknek, érzékletes vagy gondolati élményeinknek a háttere.
    Csakhogy emlékképeinknek, ismereteinknek, az érzelmeknek az az anyaga, amelyben benyomásaink, átéléseink jelentést kapnak, nem csak egyfajta rendszerben áll össze. Amikor álmodom, álomélményeim is kapcsolódnak támpontokhoz, és jelentést kapnak egy rendszerben. Ebben a rendszerben sincsenek más elemek, mint az éber tudatban, de mintha ugyanazok a benyomásmaradványok itt más összefüggésben jelennének meg. Éber tudatomban olyan egységek vannak, mint pl. sietek, kevés időm van, késni fogok, türelmetlenül nézem az órámat. Álmomban: repülök és már ott is vagyok, leszakad a híd, sohasem érek oda.
    Mintha ugyanaz a szándék, hasonló emlékképekhez kapcsolódva egy másik rendszerben kapna jelentést, mintha emlékképeim szubjektívnek átélt tükröződési rendszere nem homogén, nem egyféle, hanem megkettőződne: éber tudatként és álom tudatként. Az álom és az ébrenlét különbsége a legélesebb kettősége a normális tudatnak. De kevésbé hangsúlyozott eltéréssel más kettőződéseket is találunk. Kétféle tudatélménnyel, kétféle beállítódással éljük meg a helyzetet. Ilyen kettős tudattal nézünk, pl. egy színházi előadást. Beleéljük magunkat a színjátékba, szemtanúként élünk egy más korban, egy más környezetben, s közben állandóan és megingathatatlanul jelen van valóságos helyzetünk. Ilyen szimultán kettős tudattal fogadja be a gyerek a mesét. A kettős tudat a nagyóvodásokra jellemző: ők teljesen beleélik magukat a történésbe, s még sem tévesztik össze magukat a mesehőssel.


    2. Esztétikai sajátosságok az irodalmi nevelésben.
    A gyermekirodalomnak feladata és értelme az ember személyiségének gazdagítása, formálása, nevelése. A gyermekirodalmi művek nevelő hatása igen nagy lehet. Legnagyobb jelentősége, hogy a művészet egyik sajátos élményéhez vezeti el a gyermeket, és a kapott irodalmi élmény közvetve, átalakító hatással lehet a kisgyermek egyéniségére.
    A gyermekek már kisgyerekkorban fogékonyak az esztétikumra. Ezt főként a ritmikus, zenei hatású versek, népi mondókák kedvelése igazolja.
    Az óvodáskorúak érzékenyek az esztétikumok befogadására. Örömmel fedezik fel a természet apró szépségeit, jóleső élményeket keltenek bennük a művészi alkotások. Nagy kedvvel nézegetik képeskönyvüket, élvezettel mondanak verset, önfeledt boldogsággal hallgatják a mesét, nézik a bábjátékot, lelkesedéssel dalolnak gyönyörködésükben az esztétikum élvezése jut kifejezésre. Az óvodások játékában, a gyermekrajzokban számtalan jelét találjuk a befogadott és átélt esztétikai élmények sokszínű kivetítésének. Esztétikai nevelésünkben a gyermek személyiségének gazdagítása rendkívül fontos, így az esztétikai élménynek alapvető jelentősége van., mert az élmény mélységétől függ az esztétikai elsajátítás hatékonysága.
    A gyermekirodalom esztétikai nevelésünk elengedhetetlen része. A mesék hősei és cselekménye, a versek ritmusa és hangulata, érzelmi hatást vált ki. A gyermekirodalmi művek optimista szemlélete bizakodóvá, derűssé teszi az óvodás gyermeket.
    A gyermek gyönyörködik a művészi, természeti és a mindennapi élet esztétikai tárgyaiban, majd a látvány vagy a hallott mese, vers hatására a benne keletkezett érzelmeit, gondolatait, hangulatait kifejezi ábrázoló kézimunka tevékenysége során, miközben egyre közelebb kerül a valósághoz.
    Az esztétikai nevelés tudatos nevelőmunkát jelent. Az esztétikai nevelés feladata a valóság esztétikumának felismertetése a környezet, a természet megfigyeltetésével és a művészet sajátos eszközeivel. Fontos feladat a gyermekek szép iránti fogékonyságának felébresztése, a szép élvezésének és a szép kifejezése képességének megalapozása, a gyermekek esztétikai érzelmeinek gazdagítása a gyermekirodalom művészi hatásaival is.
    A cél az, hogy képessé tegyük a gyermeket a valóság esztétikai felismerésére, befogadására. A gyermek tudja felismerni azt, ami szép.
    Az esztétikai nevelés által a gyermekek esztétika érzékét fejlesztjük (esztétikai érzék: a hang és hallásérzék, dallamérzék, ritmusérzék, szimbolizáló készség = képes érzéseit, gondolatait megformálni, pl. bábozás, rajzolás, játék).
    Az esztétikai nevelés nem egyenlő a művészetre neveléssel, több annál, mert magába foglalja a viselkedés, a nyelvi kifejezés, a környezetalakítás, az alkotás stb. területeit is.
    A kisgyermekek esztétikai örömét – életkori sajátosságaikat figyelembe véve – a nép- és műmesékkel, reális történetekkel, a népköltészet remekeivel, népi mondókákkal, gyermekversekkel, verses mesékkel, meseregényekkel fokozhatjuk.
    A 3-7 éves gyermekeknek bemutatható irodalmi alkotások között elsődlegesek a népköltészet remekei. A népköltészet kifejezés nemcsak verses, hanem prózai műfajokat is jelöl. A népköltészethez tartozik pl. a népi mondóka, a mese, a monda, a népdal, a ballada, stb.
    Az óvodáskorú gyermek életkorának megfelelő irodalmi műfajok a mese és a vers. A verselés, mesélés élmény a gyermek számára. Nevelésünk célja, hogy a gyerekek megszeressék a mesét, a verset.
    Azt, hogy a gyermekek már kicsi korban is fogékonyak az esztétikumra, a vershez való viszonyuk is mutatja. Már a 2-3 évesek is örömmel hallgatják a verset, természetesen azokat, amelyek megfelelnek életkoruknak. A ritmus, a zeneiség ragadja meg őket. A gyermek egészként ragadja meg a verset, a sorokat gyakran felcserélik, egy-egy szó helyett gyakran másikat mond.
    A gyermek- vers költők arra törekedtek, hogy az esztétikum segítségével tegyék lehetővé a gyerekeknek a világ sokoldalú megismerését, „csengő-bongó” szavaikkal gyönyörködtessék, mondókáikkal aktivizálják őket. Mai magyar költőink verseiből az értékeset emeljük ki. pl. Weöres Sándor, Csanádi Imre, Zelk Zoltán, Osvát Erzsébet, Tarbay Ede, Kányádi Sándor Nemes nagy Ágnes, Tamkó Sirató Károly, Csoóri Sándor, Gazdag Erzsi, stb. műveiből merítsünk leginkább.
    A mesék, versek esztétikumát, érzelmi hatását csak akkor fogadja be a gyermek, ha belső szükségletből fakadó aktív tevékenység jellemzi.


    3. Mese és valóság. A mese a vers és az érzelem.
    A mesében (akár csak az életben) nem a büntetés, vagy az attól való félelem riasztja el az embert, a bűntől, hanem az a meggyőződés, hogy „nem éri meg”. Nem is a jó végső győzelme fejleszti az erkölcsi tudatot, hanem a hős személyes vonzereje, akinek sorsával és küzdelmeivel a gyerek mindvégig azonosul. Az azonosuló gyermek képzeletében együtt szenvedi át a hőssel a megpróbáltatásokat, és együtt győzedelmeskedik vele, amikor a jó elnyeri jutalmát. Az azonosulást a gyermek maga kezdeményezi, és a hős külső és belső harcai vésik bele az erkölcsi törvényeket. Nagyon fontos, hogy a mesealakok nem ambivalensek, nem egyszerre jók és rosszak, mint minden ember. A mesékben ugyanaz a szélsőség uralkodik, mint a gyermeki gondolkodásban. Minden ember (és mesealak) vagy jó, vagy rossz, nincs átmenet. Az egyik fivér buta a másik okos, az egyik nővér kedves és szorgalmas, a többi lusta és gonosz, az egyik szép, a többi csúnya, stb. Az ellentétes jellemek szembeállítása, azonban nem a nem a helyes viselkedés fontosságát hangsúlyozza, hiszen a valóságos emberekhez hasonló, bonyolult figurák „segítségével” a gyermek nem tudná olyan könnyen megérteni a jó és a rossz közötti különbséget, mint a szélsőséges jellemek példáival. Ráadásul a gyermek nem is annyira a jó és a rossz között választ, hanem inkább annak alapján, hogy ki kelt benne rokonszenvet, vagy ellenszenvet. Minél egyszerűbb és érthetőbb a jó hős, annál könnyebb azonosulnia vele, és annál könnyebb elutasítani a rosszat.
    Az amorális mesékben nincs meg a jó és a rossz efféle szembeállítása, más a céljuk. Pl. A Csizmás Kandúr csalafintaságával segít a gazdáján, vagy az „Az égig érő paszuly” hőse, aki ellopja az óriás kincsét, nem úgy fejlesztik a gyermek személyiségét, hogy a jó és a rossz közötti választás elé állítják, hanem reményt keltenek benne, hogy az életben a leggyengébbek is boldogulhatnak. Ezekben a mesékben nem a morális kérdések a fontosak, hanem a boldogulás lehetőségének hangsúlyozása.






    A mese a vers és az érzelem
    A mesehallgató gyerekek és a mesemondó óvónő élményközössége csak úgy jöhet létre, ha az óvónő ismeri azt a folyamatot, ami a mesét hallgató kisgyerekben lejátszódik: a versek valóságos megértéséhez pedig úgy juthat el, ha megkísérli önmagában is felidézni azt a lelki jelenséget, amely a zene és vers nyomán történő érzelmi áthangolódást kíséri. Aki megérti e lelki folyamat belső okait, az könnyebben rátalál a gyerekek kedélyállapotára, átélt tudással, megértő érzelemmel veszi tudomásul az óvodások mese utáni vágyát, az éneklés és mondókázás kiváltotta örömet.
    A mai európai kultúrában az ismeretszerzés és az irodalmi élmény forrása a könyv. Ehhez az utóbbi évtizedekben társult a film, a televízió és a rádió, de a nyomtatott szöveg pótolhatatlan. Gyermekeink beleszületnek a könyvkultúrába. Iskoláskor előtt, a könyv jelen van a gyerek környezetében: képeit nézegetni lehet, szövegét a felnőttek olvasással megfejtik, s a gyermekszemnek titokzatos módon belőle tanulják meséik, verseik nagyobbik részét. Az egészen kicsi gyerekeknek a könyvhöz kapcsolódó cselekedetek, mozdulatok, viselkedés tűnik fel. (A könyvvel a felnőttek óvatosan bánnak.)
    A 2 éves gyerek könyve: a tárgyképeskönyv. Közvetlen környezetének ismerős tárgyait tartalmazza. Minden lapon egy tárgy képe: baba, maci, ház, kakas, virág, stb. elnyűhetetlen, lemosható. Állandóan kézben van, mint játékszer. Minden újranézegetés, felfedezés: kép és valóságos tárgy azonosítása, diadalmas megnevezése. A ráismerés öröme táplálja az élményt.
    A 3 év körüli gyerek a tágabb világ ismeretlen dolgait ábrázoló képeskönyveket szereti. A képeskönyvet nézegetve ezerszer is megkérdezi: „Mi ez?”. Tudja, és mégis kérdezi, mert új ismereteket, új szavakat gyűjt. Ezek a könyvek az éntudat megerősítésének eszközei. A gyerek kezd kilépni a „világgal teljesen egy vagyok” érzéséből, rájön, hogy énje a külvilágtól elhatárolható, ő maga a külvilágnak nemcsak része, hanem szemlélője is. Kép és tárgy felismerése, megnevezése, az egész és a részletek értelmes egységként való felfogása az „és ezt is tudom” örömét váltja ki. Ezt az érzést újra meg újra át akarja élni a felnőtt szóbeli megerősítésének tükrében.
    A 4. életév körül az előző képeskönyvek kedvelése mellett, a gyerekkönyvespolcra kerülnek a folyamatos történeteket tartalmazó szöveg nélküli és szöveges lapozgatók. Ezeket a könyveket csak felnőtt társaságában jó nézegetni. A képekhez tartozó szöveget a felnőtt elmondja, vagy a gyerek kérésére felolvassa, hogy „mi van oda írva”. 3-4 ismétlés után a kép és a szöveg összetartozik. Most már a kisgyerek is mondja, „olvassa” velünk. Előre elképzeli, hogy mi következik, ha lapozunk. A várakozásra bizonyossággal jön a beteljesülés. A valóságban is vágyott, de ritkán bekövetkező élmény jön létre: a világ, várakozásunknak megfelelően alakul. Örömforrás: az anticipáció. Ha a képeskönyvnek története is van, -pl. a tücsök és a hangya- akkor a rövid verses mese cselekményének összefüggését, az események időbeli egymásra következésének elképzelését is gyakoroljuk.
    4 éves kor körül, azonban egy új igény is megjelenik, amit a gyerek egyetlen szóba sűrít: MESÉLJ! Azt jelenti: foglalkozz velem, beszélj hozzám… Mondj rövid történetet az éppen megtörtént eseményekről, hasonló korú gyerekekről, saját gyermekkorodról, állatkölykökről, részletesen, sok párbeszéddel, de ne hossza. Ne könyvből, fejből! Röviden: Ez még a kurta mesék és hosszú játékok kora. A kis elbeszélések során a megtörtént dolgok emlékképei megszilárdulnak, az átélés tudata megerősödik. A gyerek rájön, hogy az egymást követő dolgok összetartoznak. Ez az emlékek megőrzésének és felidézésének alapja. A folyamatosság élménye így lesz a későbbi tanulás első, öntudatlan lépcsőfoka.
    4-5 éves korban jelennek meg a csodálatos történetek, az állati- és varázsmesék iránti kíváncsiság is. „Mesélj” – ez egyre inkább azt jelenti, hogy mondj kitalált, tündéries elemekkel átszőtt mesét, olyan történetet, ami tele van túlzásokkal, mégis igaznál igazibb. A mesemondó magatartásából, a rendkívülit megelőlegező beszédmódjából következik a gyerek beállítódása, mesét hallgató viselkedése. Egyértelműen azt szereti, hogy a felnőtt könyv nélkül, „a szájából meséljen”. A mesemondó –és mesehallgató- viselkedés így jobban kiegészíti egymást. Mindkettejük tekintetén látszik, hogy egyszerre figyelnek kifelé és befelé, egymásra és a homlokuk mögött elvonuló képekre. A belső képek többnyire egészen érzékletesek. Egy jól sikerült mesemondás után egy 6 éves kislány kezét a homloka előtt végighúzva felfedezésként közölte óvónőjével: „Én itt látom, amit mond!”
    Mesehallgatás közben a gyerek egy másik tudatszintre lép. Illetve az átélés kettőségét éli át: egyszerre hallgatója és résztvevője is a történetnek. Az illúzió feszültsége kellemes élmény.
    A kettős tudat élményének feszültsége a játékban is jelen van, de ott a cselekvés levezeti a feszültséget. A mese nem cselekvést, hanem képzeleti beleélést kíván. Ülve, szinte mozdulatlanul hallgatja a kisgyerek. A képzelet éppen a mozgás teljes visszafogása mozgósítja. A cselekményt a mesemondó szövi, és a hallgatónak kell újraalkotni. Az illúzió feszültségének fokozásával azonban csínján kell bánni. Ami az ötévesnek szórakozás és gyönyörűség, az a háromévest megijesztheti. A kicsinyek tényleg elhiszik, hogy a farkas benéz az ablakon, a kerti vagy erdei házban medvék laknak, vagy a boszorkány átlát a falon. Ezt az életkori tulajdonságot a mesék kiválasztásánál és elmondásánál figyelembe kell venni. A bábszínház a megjelenítéssel még jobban felfokozza az illúziót. Hatása nagyon erőteljes.
    A mesét a gyerek azért szereti, élvezi és érti, mert „a mesei elemek és fordulatok megfelelői azoknak a gondolati, indulati, szemléleti vonásoknak, amelyek a lelki fejlődés korai szakaszaiban jellegzetesek: a gyermekinek”
    Az ismert népmesékből számtalan példát találhatunk arra, hogy a mesei motívumok megfelelnek a gyermeki gondolkodás, érzelem- és vágyvilág e sajátos vonásainak.


    A vers kedvelésének nyomait 2-3 éves korban tapasztalhatjuk. A 2-3 éves gyereket a vers ritmusa és zeneisége ragadja meg. Zümmögő, dünnyögő versei sortöredékek, ritmikus szópárok. Pl. „Itt a basa, nagy a hasa. Még 4-6 éves korban is a hangzás az elsődleges. Nem a mondanivaló, hanem a beszéd dallam vált ki érzelmeket, mert ez utal mélyebben vissza a valamikori mozgásos élmény érzelmi színezetére. Az öröm, bánat, sírás, a kacagás, a derűs szemlélődés a szorongás, okozta sztereotip mozdulatok (pl. ujjszopás, a fej, a test lassú himbálása), az ijedtség mozdulatlan dermedtsége, a szeretet repeső, a kétségbeesés görcsös mozdulatai kora gyermekkori emlékként mind bennünk vannak. A mozgásos feszültség azonban később belső ritmusfeszültséggé szelídül, és hozzá kapcsolódik a megfelelő hangulathoz. Amikor zenét vagy verset hallgatunk, mondunk a ritmus, és a hangzás feleleveníti a hangulattal kísért mozgás benyomást, és a vidámság vagy szomorúság árnyalatainak változatos skáláját hívja elő. A gyors ritmusú, világos hangokból szőtt zenét, verset vidámnak érezzük (pl. Weöres S. Égi csikón léptet a nyár… vagy Zimzizim … c. versét), a lassú szaggatott zenét és költeményt inkább szomorúnak, merengőnek. (pl. Weöres S. Nől a dér; Pilinszky. J. dióverés c. verse.) Ritmus, hangzás összekapcsolódik és elemi mozgásélményt helyettesít. Ezt nevezi a lélektan az áttételek mechanizmusának. A versélmény gyökere: a mozgás. A mozgásos feszültség csak az életkor előre haladtával alakul át teljesen, ritmusélménnyé. A gyerekek ha intenzív dobolást, zenét hallanak, felugrálnak, extázisba esnek. Az óvodások pillanatok alatt ugrálni kezdenek, dobognak, forognak, összekapaszkodnak, hangoskodnak a vidám, erőteljes élő zenére.
    Megérzik a szomorúságot is. (pl. az „Őszi harmat után” kezdetű kuruc bujdosó énekre azt mondták, egy borús novemberi napon: „Ezt inkább ne! Mert olyan szomorú!” Pedig csak ennyit mond ki a dal: „Piros csizmám nyomát hóval lepi be a tél…” De a dallamból, tempóból előadásmódból a mögöttse érzelmet is átvették.
    A jó gyermekversek olvasása a felnőttekben a gyerekkor lesüllyedt emlékeit hozza felszínre. Ha pedig gyerekeknek mondja: örül az ő örömüknek.


    4. A magyarnépmese világképe, nyelve, fejlesztő hatása.
    Az óvodáskorban nélkülözhetetlen eszköze a személyiségfejlesztésnek a népköltészet egyik műfaja, a népmese.
    A népmese epikus jellegű, csodás elemekkel átszőtt, többnyire prózai népköltészeti alkotás. A nemzeti irodalom része, amely névtelen népi alkotóktól született, és közösségekben, szóhagyományokon át csiszolódott a századok során.
    A népmese a felnőttek körében keletkezett irodalmi alkotás, mégis az óvodás korú gyermekhez áll a legközelebb.
    A gyermekirodalomból csak a népmesék azok, amelyek igazán betöltik funkciójukat:
    mondanivalót hordoznak, olyan problémákat vetnek fel, amelyek a gyermeket foglalkoztatják, énjéhez szólnak, bátorítják a fejlődésben, és enyhítenek a gyermek tudatfölöttes és tudattalan feszültségein. Megoldást nyújtanak a gyermek számára.
    A népmese tartalmi és formai kifejezőeszközeivel gazdagítja a gyermek esztétikai, közösségi, etikai érzelmeit, fejleszti értelmi képességeit, képzeletét, figyelmét, emlékezetét, formálja realisztikus világképét, bővíti kommunikációs eszköztárát.
    Az óvodás korú gyermek hiedelmekkel terhelt mágikus világszemlélete fejeződik ki az állatmesék, tündérmesék által, ezek ennek a gyermeki szemléletnek a legfőbb táplálói. A népmesék élménygazdagító és ízlésfejlesztő hatása rendkívüli.
    A népmese elengedhetetlen része a kisgyermek, az ember életének. Szépirodalmi mű, amelyben a valóság és a fikció játékos ölelkezéséből bontakozik ki az eszmei igazság.
    Leggyakoribb alapgondolata, hogy a rossz sors jóra fordul, és a gonoszok jó sora – rosszra.
    A mesehősök gyakran kiváló erkölcsi tulajdonságaik révén jutnak bűvös erőt adó eszközökhöz, tengerlépő cipőhöz, láthatatlanító süveghez.
    A népmese csodája egy megoldhatatlannak látszó helyzet vagy kaland megoldása.
    A népmese epikus jellegzetességei:
    Epikus műfajok közé sorolható a népmese. Mondanivalóit történések, események formájában mondja el. Olyan történés, cselekmény elbeszélése, amely nem történt meg.
    A népmese cselekménye: kalandok sorozata. A legképtelenebb ötleteket is magától értetődő természetességgel mondja el.
    A mesei megszólítások egy része csak nálunk és a keleti népek meséiben található meg: Hol jársz te itt, ahol még a madár sem jár? Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál.
    A népmese nyelve:
    A népmese nyelve fokozza érzelmi hatását. a népnyelv erejével, telibe találó nyelvi fordulataival, finom árnyalataival, ragyogó színeivel nyelvi gazdagságunknak, ötletességünknek kifejezője.
    A népmese nyelve nem magyarázgató, hanem elképzelhető.
    A népmese nyelve egyszerű, világos mondatszerkesztésű. A népnyelv egyszerű eszközökkel, a mondatok szép lejtésével, az ismétlődéssel a vizuális képek sorát vetíti elénk, s ugyanakkor az eredeti, konkrét szavakból az átvitt értelem, az ősi szimbólum is sugárzik. A népnyelv végtelen szókészlete a tündérmesék csodáinak, a tréfás mesék derűjének, az állatmesék bölcsességének, és a gyermekmesék játékosságának kiapadhatatlan forrása.
    A népmese műfajai: tündérmese, tréfás mese, tanulságos állatmese, láncmese vagy halmozó mese (pl. A kóró és a kismadár), csali mese.


    Gyakran meghatározó a valóságos, mégis jelképszerű színhely: erdő, pusztaság, hegyvidék, hegycsúcsok.
    A mesék világképének meghatározója a föld mélye, az alvilág, mely éppúgy bejárható, mint az ég az életfa égbe nyúló csúcsáról.
    A csodás mesék jellemzői közé tartozik, hogy a szegénylegény a sárkány legyőzése után elnyeri a királylány kezét, vagy a legkisebb királyfi kel vándorútra, és talál rá szépséges szerelmére.
    A legkisebb mindig a kisemmizett, lenézett, mint a Macskacicóban vagy a Világszép Nádszálkisasszonyban.


    Az állatmesék szereplői állatok, ezekben nyilvánvaló a nevelői célzat, mindössze annyi a mesei bennük, hogy az állatok emberek módján élnek, beszélnek.
    Az állatmesékben az igazi mesei elem: állathősei beszélnek, szót értenek egymással és néha az emberekkel is; emberi tulajdonságokkal emberek módján viselkednek. Ezekben nem mindig a jó és a rossz ellentéte, a jó győzelme a meghatározó, hanem a furfang (mint a róka-mesékben), vagy a rossz és a rosszabb közös bűnhődése (A róka és a farkas a lakodalomban). Ebben a mesetípusban is jelen van az igazságosztás, a világ rendjének helyreállítása, hiszen a rossz nevetségessé válik. Ezek a valójában nagyon valóságalapú mesék állnak legközelebb a legkisebb gyerekekhez.
    Tündérmesék: a legfontosabb a természetfölötti erők jelenléte, és a csodás elem.
    A tündérmese bátorít, mert nem tanítja, hanem cselekményében életre kelti az emberi világ alaptörvényeit, és ezáltal az önmegvalósítás szempontjából életbölcsességre tanít. Pl. a kicsi királyfi legyőzi féltékeny testvéreit, „jótett helyébe jót várj” alapon egy falás kenyérért a kisegér segít megőrizni a király nyulait.
    A tündérmesék a legmélyebb értelemben nevelnek. Az irodalom színvonalán tudást közvetítenek az életről a kicsiknek.
    A tréfás mese keletkezésében a tanító szándék a fő tényező. Komikuma mindig jellemkomikum, amelynek a nevetségességében rejtőzik a javító szándék (pl. A három selyp lány).


    A történet a jó és a rossz összeütközésének állomásaiból bontakozik ki (a népmese kétpólusú), és mindig a jó győzelmével végződik. Kétpólusú azért is, mert a születés és a halál is megtalálható benne.
    A népmese egyik legfontosabb tanulsága: a világ egyensúlya helyreáll a befejezésben.
    A mesében a természet nem idegen és ellenséges. A Nap, a Hold és a csillagok, a szél, a víz, a fű, a fa, a virág és különösen az állatok emberlelkűek, emberarcúak. Megszólíthatók, válaszolnak, Ha a mese szereplői nem vétenek ellenük, ők is segítenek, útbaigazítanak. Varázserejük van.
    A mesék nevelnek:

    • Tudást közvetítenek az életről,
    • Érzelmi segítséget nyújtanak,
    • Segítenek az elfogadható énkép kialakulásában,
    • A racionális világkép megvalósulásában.
    A népmesék mondanivalójából, a szereplők viselkedéséből, jellemvonásaikból tanulja meg a gyermek a becsületesség, igazság, őszinteség, bőkezűség stb. erkölcsi fogalmak lényegét, ezekből ismeri meg a kapzsiság, a hazudozás, a butaság stb. negatív töltésű erkölcsi kategóriákat.


    A mesékbe belefeledkező óvodás alapvető gondolkodási műveleteket végez: összehasonlít, analizál, szintetizál, ítéleteket alkot, következtet, általánosít.
    A hőssel való azonosulás és esztétikai élményei révén bővülnek ismeretei.
    A Három pillangó című mese cselekményébe belefeledkezve összehasonlítja a szereplők tulajdonságait, felismeri a testvérek közötti viszonyt, elítéli a szívtelen virágokat, és levonja a következtetést: a testvéreknek a bajban is össze kell tartaniuk, szeretniük kell egymást.
    A népmesék jellemző mondatai, pl. mentek, mendegéltek; telt, múlt az idő, egyik év a másikra, elmúlt egy esztendő, stb. formálják a gyermekek időérzékét.
    Az irodalom jelentős szerepet játszik a gyermek önkéntelen és szándékos figyelmének fejlesztésében.
    Az emlékezés fejlődésében a mesék-versek hallgatása elsősorban az emlékezés tartóssága és a felidézés képességének fejlesztése terén jelentős.
    A gyermek azt jegyzi meg, amihez erős érzelmek kapcsolódnak.
    A gyermek megjegyzi a mesék sztereotip mondatait, az események sorrendjét, a szereplők nevét, a képszerű, érzékletes nyelvi formákat, a versbetéteket.
    A népi mondókák, versek, mesék bővítik az igékben, melléknevekben, határozószókban viszonylag szegényebb gyermeknyelvet.
    Az ikerszavak (illeg-billeg, csillog-villog, dúlt-fúlt, lót-fut, ámul-bámul, stb.), a rokon értelmű szavak =(csahol, ugat; csepereg, szitál, szakad, stb.), a hangutánzó szavak (kukurikú, kotkodácsol, brummog, stb.) az irodalmi alkotások nyelvéből épülnek a gyermek szókincsébe. Ezeket a szavakat sokszor napokig emlegeti, beépíti szerepjátékába és egyéb tevékenységeibe. A különleges szóösszetételeket (pl. gezemice lángos, csodaszép pejkó, stb.) is az irodalmi művekből jegyzi meg. Az érzékletes melléknevek, az állandó jelzők, (pl. ravaszdi róka, furfangos nyulacska, tipe-topa vén medve, koccanó dió, stb.) nyelvi kifejező eszköztárának részei lesznek.
    Megjegyzi és felnőttként is alkalmazni fogja a népmesei hasonlatokat (pl. sírt, mint a záporeső; szegény, mint a templom egere; annyi volt, mint fűszál a réten; üvölt, mint a fába szorult féreg; gyáva, mint a nyúl; eltűnt, mint a kámfor, stb.), a hasonlító mellékmondatokat (pl. elillant, mint a pille; dőlt mint az eső, stb.), a következményes mellékmondatokat (pl. úgy nyargalt, hogy a szél sem ért nyomába; úgy elszaladt, hogy híre-hamva sem maradt, stb.), a ritmikus, játékos mesei sztereotip mondatokat (pl. mit volt mit tenni?; köd előttem, köd utánam; erre még a madár se jár, stb.)


    5. mesék és versek az óvodában.

    • A képes mesés- és verseskönyvek kínálata nagy. A kép a gyermekkönyvnek épp olyan lényeges alkotóeleme, mint a szöveg. Az óvodáskorú gyerekek képigénye nagy, hiszen a képeskönyv-nézegetés a játék egyik fajtája. Azokat a képeket szeretik, amelyek jól felismerhetően ábrázolnak tárgyakat, mesei szereplőket, jeleneteket. Ezért a gyerekpolcra olyan könyveket tegyünk, amelyben sok a kép és a képek olyanok, hogy gyermekszemmel is van rajta mit nézni. Nem minden gyermekkönyv ilyen. Sok a szürke, feleslegesen „modernkedő”, szürrealista rutinnal telepingált, nem igazán jól megcsinált iparos munka. Ezeket ne vásároljuk meg az óvodáknak, mert például a 6 éven aluli gyermek a képről ismeri fel azt a könyvet, amiben kedvenc meséje, verse van. Szerencsés helyzet, ha a szép képek, valósi irodalom mellékletei.
    • A szövegek kiválasztása az olvasni nem tudó gyerek esetében teljes egészében a nevelő kezében van. A válogatás alapelve:
      • Sokkal többet kell ismerni, mint amit felhasználunk,
      • A 3-6 évesek igényein túl kell látnunk. A bölcsődések, a babakor és a 6-10 évesek, az iskoláskor rigmusait, verseit, meséit is figyelemmel kell kísérnünk,
      • Folyamatosan olvasni, tájékozódni kell, mert irodalmi ízlésünk, attól a háttérműveltségtől függ, amit, mint felnőttek gondozunk, építünk, ápolunk, magunkban szakadatlanul.
    • elsődleges forrásaink tehát a magyar népmese- és gyermekmondóka-gyűjtemények. Óvodai meséink 80%-át, a versek 60-70%-át ezekből válasszuk! A gyermekköltészet a szellemi néphagyományon belül elsőrendű értékeink közé tartozik. Továbbadni nemzeti és emberi kötelesség, és nem csak kötelessé, de ebben él és adható át az anyanyelv.
    • A versek közül válaszunk olyanokat:
      • Amelyeket szeretnénk, ha a gyerekek is mondanák
      • És olyanokat is, amelyeket csak meghallgatásra szánunk.
    • a megtanításra valók többsége magyar népi mondóka legyen. Kisebb részük a nagy magyar költők gyerekek által is felfogható verseiből kerüljön ki. A mondókák, játszóversek nagyobb számát az indokolja, hogy ezek megtanulása belülről fakadó természetes cél a kicsik számára. A játékhoz kellenek. Az egyéb verstanulás, inkább a felnőttek kedvéért való, már nem szükségletszintű igény, gyermekszempontból kissé céltalan, és értelmetlen.
    • A 6 éven aluli korosztály természetes verse a népi mondóka; azért mert ebben még elválaszthatatlanul együtt van az énekes, mozgásos játék és a vers.


    6. A mesemondás óvodai szokásai, lehetőségei.
    A mese csendet kíván, figyelmes hallgató közönséget. A verset mondhatjuk magunkban, de szólhat harsányan, csapatokba verődött játszó gyermekek ajkán.
    A körülményeket célszerű úgy kialakítani, hogy mire mesébe kezdünk, minden gyerek kívánja, várja azt, a mese kedvéért elcsendesedjék. Verset néhány gyerekkel is elkezdhetünk, játékzajok közepette, hiszen az élénk, érdekese verses játék is mozgással, beszéddel jár.
    Az óvónő a kiválasztott mese, vers, a gyerekcsoport szokásainak, a pillanatnyi helyzetnek az ismeretében maga döntse el, hogy a nagy belső koncentrációt igénylő hosszabb mesét minden gyermeknek csendben, vagy a rövidebbet, a mondókát, gyermekverset egy vagy néhány gyereknek játék mellett kívánja elmondani.
    A mese külső nyugalmat, csendet követel. Az óvodásoknak való vers inkább élénk mozgást.
    A közös mesehallgatáshoz szükséges légkör a nevelő segítsége nélkül sohasem jöhet össze.
    A sorrend fontos:
    Előbb hozzuk tudomására a csoportnak, hogy mesélni szeretnénk, majd 2-3 lépésben egy kis szertartással, ceremóniával gyűjtsük magunk köré a gyerekeket, és utána kezdjük el a mesét.
    Fordítva nem jó: körbe ültetni mindenkit, csendet követelni céltalanul, majd bejelenteni a mesélési szándékot.
    Mesére hívogató finomságokat már a 3-4 évesek csoportjában érdemes kidolgozni. Arra kell törekedni, hogy a megismétlések révén a csoport magáénak érezze a ceremóniát. A gyerekek között mondogathatjuk is: „nálunk így szokás mesélni”, „mi így készülünk a mesére”.
    A 3 évesek között a mesemondó kuckó körülkerítése, kibélelése, az óvó néni testi közelsége hatásos csalogató. Nagy képeskönyvet készíthetünk, minden lapon egy-egy kisgyerek jelével, amit az egész szoba hosszában kihúzunk. Lehet belőle alagút, házikó, fészek, két szélső lapjából kapu, amin ki-be járunk. Mindenki saját jele elé telepedhet. De csinálhatunk házikót székekből, vagy kialakíthatunk egy állandó sarkot a bútorok elhelyezésével. Kibélelhetjük takarókkal, párnákkal.
    A 4-6 éveseknek lehet meseszőnyegük, ami nagyon szép, puha, meleg színű, és amit csak mese előtt terítünk le, aztán megint összecsavarunk.
    Olyan megoldásokat kell keresni, amelyek az együttlét intimitását hangsúlyozzák.
    A mesét megelőzhetjük már kora reggel. „Ma elmondanám…”; „Nagyon szép mese jutott eszembe…”; és biztatjuk a gyerekeket, szóljanak, ha már szeretnék hallani, ha itt az ideje. Énekszóval, zenével, csalimesével fokozhatjuk a kíváncsiságot.
    Lehet a mese szertartáseleme a virág elhelyezése, a csengő megcsendítése, a gyertya meggyújtása is. Mesetarisznyát is varrhat az óvónő. A tarisznyába különféle érdekes felületű és alakú tárgyakat tesz. Olyat, amit tapintás alapján jól meg lehet különböztetni, és sok mindent bele lehet képzelni. A mese előtt úgy játszanak, hogy a gyerekek belenyúlnak a zsákba, megfognak egy-egy tárgyat, és arról beszélgetnek, ami eszükbe jut róla: kincs, kő, stb.; és aztán arról mesélünk, amit a gyerekek kiválasztanak.


    A mese csak akkor fejti ki jótékony hatását, ha a felnőtt fejből mondja.
    A jó mesemondásnak nélkülözhetetlen feltétele, hogy világosan érzékeltesse, honnan hová halad a történet, támpontokat, segítséget adjon ahhoz, hogy a gyerekek világosan és egészen követni tudják a mese logikáját. A történet ne hulljon darabokra, ne legyen zavaros. A helyszíneket, szereplőket, lelkiállapotokat érzékletesen ki kell színezni önmagunkban és előadásmódunkban is, mert enélkül élvezhetetlen vázlatot mondanánk mese helyett.
    A hatás biztos jele, ha a mese valamelyik jellegzetes részletére visszaemlékezve szeretnék az egészet újra hallani.
    A mese hatása megjelenik a játékban, a rajzokon, a beszédben, a gyerekek és az óvónő egymásra hangolódásában.


    Mese végeztével visszabontjuk a szertartást. Elfújjuk a gyertyát, széthúzzuk a függönyt, a gyerekek csendíthetnek az ezüstcsengővel („Hallod? Azt mondja: vége!”), máshova tesszük a virágot, összehajtjuk a lepleket, takarókat.
    Mese után ne legyünk aktívak, fogjuk vissza magu7nkat, és bírjuk ki az átmeneti 5-10 perces szervezetlenséget, azt, hogy mindenki kedve szerint lézeng egy kicsit.
    Az óvodásoknak való verset a játék hullámai viszik. Mondogatását nem előzi meg szertartásos készülődés. Tanítani nehéz, felesleges és unalmas. Mondogatni, hallgatni érdekes, ha eltaláljuk az idejét.
















































    6. tétel: Az óvodás gyermek érzelmi életének jellemzői.
    1. Az érzelmek kialakulása és jellemzői gyermekkorban. A kötődés. A gyermek és a szeretet. Félelem, szorongás, agresszió.
    Az érzelmek kialakulása gyermekkorban: szeretet, félelem, szorongás, agresszió:
    Sokáig az anya az egyetlen emberi kapcsolat, az anya-gyermek kapcsolat ösztönhelyzet, melyben az anyát az ivadékgondozás, a gyermeket a megkapaszkodás ösztöne vezérli.(4-5 hónapos korig.) A baba elsődleges drive-ja az éhség, mely az anya által elégül ki. Másodlagos drive —klasszikus kondicionálással— a függőség az anya iránt. 4 hónaposan megjelenik a differenciált mosoly, illetve az anya hangja vigasztaló. /érdekszeretet elmélet/
    HARLOW szerint a legelső érzelem, ami megjelenik, az a szeretet, és az anya-gyerek kapcsolatban teljesedik ki. Az így kapott és tanult szeretet, a később jelentkező félelmet és agressziót megfékezi. Az 1. félelmi reakció néhány hónaposan: a baba összerezzen hangos csattanásra, vagy erős fényre, de ezt még nem nevezhetjük egyértelműen félelem érzetnek. Bizonyítható félelmi reakció, 6 hónap körül mutatható ki, amikor idegen arctól, szokatlantól fél. Nem sokkal később jelentkezik a szülő hiányában átélt szeparációs félelem, majd a következő évben, a félelmek repertoárja, egyre gazdagabbá válik. Ebben az időszakban ún. konkrét félelmekről beszélünk. A félelem semmiféle jelképes, átvitt helyzetben nem jelentkezik. E konkrét félelmek idején a félelem és az intelligenciaszint között szabályos összefüggés mutatható ki. Minél intelligensebb 1 gyerek, annál több konkrét félelme van. A konkrét félelmek tanulással nagyon gyorsan terjednek, így alakul ki, pl. víztől, fájdalomtól, orvostól, stb. való félelem. 3 éves kortól a konkrét félelmek száma csökken, a gyerek értelmi fejlődése lehetővé teszi, hogy felismerje azokat a módosító tényezőket is, amik az eredetileg veszélyes helyzeteket ártalmatlanná alakítják. (pl. A 3 éves már nem fél az oroszlántól, ha azt 1 képeskönyvben látja.)2-3 éves korban megjelenik a szimbolikus félelem. Ettől kezdve a gyerek játékvilága is átalakul.
    Félelmeiben egyre több szerepet kapnak a szimbólumok. A szimbolikus félelmek leggyakoribb fajtája: félelem a sötéttől. 1.5-2 éves kora előtt egyáltalán nem fél a sötétben. 2 év körül kezd el félni és ez a fajta félelem kisebb vagy nagyobb mértékben minden gyereknél van. Nem feltétlenül nevelési hiba. De ha nyílt vagy rejtett konfliktusai vannak környezetével, akkor a szimbolikus félelmek sokszorosan jelentkeznek.
    A szorongás a szimbolikus félelemmel rokonjelenség. A legelterjedtebb meghatározása: A szorongás egy időben távoli veszélyérzettől való félelem. Áttételekben jelentkezik. Vagyis, pl. a fogorvosi székben konkrét félelmet érzünk,, de ha tudjuk, hogy a jövő héten fogorvoshoz kell mennünk, akkor egész héten át, szorongunk. Pl. tételt húzunk, tétel kihúzása előtt, intenzív szorongást érzünk. Kihúztuk 1 szót sem tudunk belőle, amíg ránk kerül a sor = intenzív félelem. Ha tudjuk, a további várakozás = pozitív izgalom. (facilitáló szorongás = segítő ereje van; debilizáló szorongás = a cselekvést tönkretevő /gátló/ szorongás) A szorongás összefügg egyfajta döntésképtelenséggel.(a szorongó ember általában döntésképtelen)
    Az irracionális, sokszor értehetetlen, értelmetlen, indokolatlan félelmeket legtöbbször látszólag valamilyen konkrét esemény vagy hatás váltja ki. Pl. a gyerek félni kezd a1 mesealaktól, betörőtől, stb. a látszat az, hogy ezek az események –melyeket az esti meséből, szomszéd nénitől hallott, látott, esetleg tapasztalt- a félelem közvetlen okai. Ez tévedés. A szülő persze meggyőző érvekkel próbálja gyerekét, „lebeszélni” a szorongásáról. Ez nem sikerül, mert a félelemnek nem ezek a valódi okai, és azért sem, mert 1 élményről, 1 megélt érzelmi folyamatról, nemigen lehet senkit sem racionális érveléssel lebeszélni. Szabad-e a kisgyereknek mesélni a Piroska és a farkast? Nem fog-e félni? A szorongó gyerek félni fog, a nem szorongó élvezni fogja a mesét. Lényeg: nem az esemény váltja ki legtöbbször a félelmet, hanem csak lehetőséget nyújt a gyereknek, hogy tárgyatlan szorongásait konkrét félelmekké változtassa. Ezek a szorongások nem csak a konfliktusokkal telt családoknál jelentkeznek. Hanem a túlságos féltés ugyancsak azt az élményt alakítja ki a gyerekben, hogy ő kicsi, gyenge és a világ fenyegető veszélyekkel van tele. Szorongás keltő lehet még a labilis, határozatlan, túl engedékeny, tétova felnőtt környezet, ami nem ad elég határozott védettségi érzést a gyereknek. A lényeg mindig ugyanaz, az érzelmi elbizonytalanodás, a gyerek helyzetének labilitása. A szorongásnak általában ez az alap oka. A gyerek csak megéli a szorongást, de tulajdonképpeni okáról mit sem tud. a legnagyobb belső feszültséget a tárgyatlan szorongások okozzák. Nagyon rossz konkrét dologtól is félni, de legalább ismerjük miben létüket. Előbb van a gyerek tárgyatlan szorongása, és ez kapcsolódik azután a kínálkozó konkrét eseményekhez, és válik tárgyilag megfogalmazható félelemmé. Meg kell keresni, és mag kell szüntetni azokat a környezeti, érzelmi okokat, amelyek a gyermek eredeti szorongásait felidézik. Nem ritka, hogy a szorongó gyerek agresszivitással válaszol a szorongására. Ezek az agressziók újabb szorongásokat szülnek, hiszen egyrészt ellene hangolják környezetét, másrészt azt a képzetet keltik, hogy ha ő, a kisgyerek ilyen agresszív, nyilván ez jellemzi a többi embert is, akik nála erősebbek, tehát még inkább félni kell a világtól. Ez a hibás körforgás örvényszerű, amiből intenzív és szakszerű segítség nélkül a gyerek legtöbbször nem is tud kikerülni.
    Egy 5 éves szorongó kisfiú =

    1. tárgyatlan szorongás, fali szőnyeget kapott szüli napjára.
    2. a tárgyatlan szorongásból konkrét félelem lesz – a mumus (aki a faliszőnyegen lakott). Ezzel már bizonyos mértékig csökkentette a szorongás feszültségét, mert legalább érthetővé tette saját magának, hogy mitől fél.
    3. a konkrét félelem feszültségét pedig egy paradox reakcióval csökkentette tovább, azaz valódi érzelmeivel ellentétesen viselkedett: megsimogatta a gyűlölt mumust, biztonsága érdekében.


    A gyerek agresszív viselkedésének néhány kiváltó oka.

    1. A szülők agresszív viselkedése. A gyermeki viselkedés és érzelmi reagálás szempontjából a szülő a legalapvetőbb modell és minta. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülő „megoldása” mindig agresszív: csapkod, dühöng, kiabál, veszekszik, agresszív a gyerekkel, minden problémát szidással, veréssel „old meg”, akkor ez követhető modellé válik a gyereknek. Azonos helyzetekben ő is megpróbál agresszív lenni. A gyerekkel történő agresszivitás során legtöbbször nem történik más, mint visszaélés a gyerek testi gyöngeségével, kiszolgáltatottságával.
    2. elhanyagoló bánásmód. A gyerek úgy érzi, hogy nem törődnek vele eleget. Ez az állapot arra indíthatja, hogy ún. „rossz gyerekké” váljon. A gyereknek sokkal fontosabb az a tény, hogy foglalkoznak vele, mint az, hogy ezt milyen jelleggel teszik, dicsérik-e vagy büntetik. A lényeg a törődés. Ilyen helyzetek keletkezne akkor is, amikor a gyerek úgy érzi, hogy eddigi helyzete kedvezőtlenül megváltozott, pl. kistestvér születik.
    3. a felnőtt környezet túlságosan engedékeny, tehetetlen, meghátráló, a gyermeki viselkedés szélsőségeivel szemben. Ilyenkor sokszor alakul ki agresszív viselkedés, sőt egyre fokozódó sodrása van. Leggyakrabban az agresszivitásra agresszivitással válaszolunk. Az agresszivitásra-agresszivitás reakció olyan körforgást indít meg, amely a bajt egyre fokozza.
    Nevelési módszereinket sokszor jellemzi a büntetés-központúság, ha összeszámlálnánk, mennyit szidunk, tiltunk, büntetünk, fenyegetünk, és mennyit jutalmazunk, dicsérünk, sajnos az előbbiek javára billenne a mérleg.


    A kötődés. Kötődésnek nevezzük a csecsemőnek azt a hajlamát, hogy bizonyos emberek közelségét keresse, és hogy ezek az emberek mellett biztonságosabban érezze magát. Az anyai viselkedésre adott korai, nem tanult válaszoknak kifejezett adaptív értékük van: megvédik az élőlényt az elkóborlásból és eltévedésből adódó veszélyektől. A kötődés erőssége arra utal, hogy milyen erős ragaszkodó viselkedést tanúsít az egyén a számára fontos személy iránt, míg a kötődés biztonsága azt jelenti, hogy mennyire bízhat abban, hogy ez a személy rendelkezésre áll, ha szüksége lesz rá. A ragaszkodó magatartás a 12—18. hónap között a legerőteljesebb, ami ettől kezdve csökken, teret adva a csecsemőnek a világ megismerésére. A kötődés lehetővé teszi a gyermek számára, hogy valóságosan, és érzelmileg is el tudjon távolodni az anyától, hogy biztonságban érezze magát idegen környezetben is. Rutter szerint a kötődés célja a leválás, de ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a kötődésnek biztonságosnak kell lennie.
    John Bowlby: saját megközelítése szerint: a gyerek ösztönösen törekszik a közelség és a testi kontaktus megteremtésére. Ennek biológiai funkciója: a védelem és az oltalom keresése. Bowlby szerint az anyában és a csecsemőben is kialakult a biológiai szükséglet arra, hogy folyamatosan kontaktusban legyenek. Nagyon fontos, hogy az anya érzékenyen reagáljon a gyerek ragaszkodó magatartására. Van egy olyan szenzitív periódus, ami alatt a kötődés létre jön, -erre nagyon kell figyelni, különben a személyiség fejlődése súlyosan, sérül. Bowlby szerint a ragaszkodó magatartás = veleszületett viselkedési formák + a reakciókészlet összessége, ami arra szolgál, hogy a gyerek anyja közelségét megszerezze és megtartsa. Az anya a síró újszülöttet simogatással, ringatással, stb. nyugtatja meg az etetésen kívül. Látva ennek hatékonyságát, örömmel foglalkozik a gyermekével. Az anyát az ivadékgondozás ösztöne készteti, hogy gyermekét megvédje, és minden szükségletét kielégítse.
    A kötődés kialakulása és mérése: „idegen helyzet” kísérlet. Korai kötődési mintázatok
    Ainsworth és munkatársai egyéves gyerekek korai kötődését vizsgálták az „idegen helyzet” módszerével. Azt figyelték, hogy a gyerek miként reagál, ha az anya játék közben otthagyja őt, és idegen marad vele, majd az anya visszatér. 3 különböző kötődési mintát találtak.

    1. Biztosan kötődők: az anya jelenlétében nyugodtan játszanak, bár kellő távolságra merészkednek tőle, a kapcsolatot megpróbálják végig tartani vele. Amikor az anya elmegy, nyugtalanok lesznek, a játékot is képtelenek folytatni. De ha anya újból megjelenik, odabújnak hozzá, és hamar megnyugszanak. A biztonságos kötődés csak akkor alakul ki, ha a szülő érzékenyen reagál a gyerek jelzéseire, és így kölcsönösen egymásra tudnak hangolódni. Az ilyen anya képes alkalmazkodni a gyerek hangulatához. Így a gyerek biztos abban, hogy a szülő elérhető lesz, ha kell.
    2. Bizonytalan elkerülők: az anyához bizonytalanul kötődők, közelséget nem keresők, szinte alig érinti, hogy az anya velük van-e. ha az anya közeledni próbál, nem tiltakoznak, de nem is próbálják maguk mellett tartani. Ha egyedül hagyják őket egy idegen, ugyan úgy megfelel arra, hogy megnyugodjanak, mint az anya. A bizonytalanul kötődők anyja saját kívánsága és hangulata alapján foglalkozik a gyerekkel. Rosszul értelmezi a gyerek jelzéseit, vagy figyelmen kívül hagyja azokat. Ez a gyerek mintha nem is várna már érzékenységet, sőt „arra számít”, hogy elutasítják, ha közeledik.
    3. Bizonytalan-ambivalens módon kötődők: nehezen kezdenek el játszani az anya jelenlétében is. Nem mernek eltávolodni az anyától. Ellenállnak, annak, hogy az idegen bármilyen kapcsolatba kerüljön velük. Kétségbe esnek, ha az anya távozik, amint visszatér keresik a közelséget és próbálják kifejezni a dühüket. Ölbe kéredzkednek, de rögtön le akarnak szállni. Képtelenek újra belemerülni a játékba, mindig azt figyelik, hogy anya ott van-e még. Az ambivalens-kötődő gyerek számára hol elérhető a szülő, hol nem. A szülő reakciója kiszámíthatatlan, az egyedül hagyott gyerek nem bízik abban, hogy a szülő visszatér, ha kell. Emiatt állandó szorongásban van. Nem tud bizalommal közeledni, sem távolodni. Az ilyen kötődés hátterében gyakran olyan szülő áll, aki a szeparációt és az evvel való fenyegetést használja nevelési eszközként. Az egyéves korra kialakult nevelési mintázata későbbi kapcsolatokban is mintául szolgál.


    2. Az érzelmek és a gondolkodás kapcsolata az óvodáskorú gyermek fejlődésében.

    • A gyermekkorra a spontaneitás jellemző, mivel a szándékosságra a figyelem, emlékezet, tanulás terén még nem képes, így fejlődésében fontos szerepet játszik a motiváció.
    • Itt el lehet mondani a félelmek kialakulását –előrevetítés- (konkrét félelmek: minél intelligensebb, annál több). (Előző pontnál)
    • Amikor a cél elérése, a cselekvés akadályba ütközik, frusztrációról beszélünk. A frusztráció lényegében a kudarc emocionális vetülete. A frusztrációs feszültség regresszióhoz, a tevékenység színvonalának romlásához vezet.
    • A szeretetmegvonásként átélt érzelmet és irigységet testvérféltékenységnek nevezzük. A testvérféltékenység zaklatottsággal járhat együtt: alvászavar, túlérzékenység, regresszió.
    Szerintem, ha az érzelmek és a gondolkodás kapcsolatát keressük óvodáskorban, akkor meg kell említeni azokat az elhárítási mechanizmusokat, amelyeket a gyerek a feszültség(ek) csökkentésére és az azonnaliság megkerülésére alkalmaz:
    Az egyik igen korán megjelenő elhárítási mód a regresszió. Í gyerek visszacsúszik fejlődésének egy már túlhaladott szintjére. A másik korai elhárító mechanizmus a projekció. A gyerek a saját, tilalomba ütköző vágyait, gondolatait egy másik személynek tulajdonítja, elidegeníti magától, ezzel csökkenti a kínos feszültséget. Mintha nem az ő indulata lenne, hanem a másiké. Pl. fél a tanártól és ezt úgy éli meg, hogy az „pikkel rá”. Így a saját élményének az indítékát vetíti rá a másik személyre. Elháríthatja magától a gyerek a tiltott vágyat azzal is, hogy éppen a fordítottját csinálja. Pl. a piszkossága miatt sokszor összeszidott gyerek ennek reakciójaként túlzottan ügyel a tisztaságra. Ez az elhárítás, amit reakcióképződésnek neveznek, szerepet kap a jellem alakulásában is. A meg nem történté tevés elhárító mechanizmusában 1 cselekvést 1 másik cselekvés érvénytelenít. Pl. 5 éves gyerek kikap, mert kínozza a macskát, húzgálja a farkát. Egy idő után megfigyelhető, hogy a gyerek az udvaron megcibálja a macska farkát, majd gyorsan elengedi és megrázza a fejét, mintha azt jelezné, hogy nem. A gesztust az a nem tudatos szándék vezette, visszacsinálja, érvénytelenítse a kínzást.
    Izolációs elhárítás. A gyerekbe vissza.-vissza jár 1 fantázia, amihez félelmek, szégyenérzések fűződnek. Pl. maga előtt látja a testvérét, amint átmegy rajta egy autó. Ez a fantázia, kínzó lelkiismeret-furdalást vált ki belőle. Úgy érzi ezzel a gondolattal, megöli a testvérét. Szeretné elhessegetni magától, de újra meg újra eszébe jut, ekkor szinte megállítja a képzetáramlását. Órákon át, áll az ablaknál, nem gondol semmire csak az arra jövő autókra, megszámolja őket, stb. ez a tevékenység megvédi attól, hogy a tiltottra gondoljon. Nehéz elhárítás ez, ára a tudat kiürítése. Ugyan ezt a célt szolgálhatják a cselekvési vagy gondolkodási rítusok: a házfalak ritmikus érintése, minden 2. macskakő kikerülése. Az elhárítások körébe tartozik az elfojtás is. Elfelejtünk gondolatokat, szavakat, emlékképeket, azért, hogy a hozzájuk tapadó kínos feszültségektől megszabaduljunk. Az elfojtás jellemzője, hogy tovább terjed. Nemcsak magát a kínos élményt kell elfelejteni, hanem azokat a szavakat, gondolatokat, sőt tárgyakat is, amikről eszünkbe juthatna. Azonosulás az utánzó beleélés csökkenti a feszültséget. Az azonosítás folyamata társadalmilag értékes tulajdonságokat alapozhatnak meg. Egy csoportos játékban az egyik kislány levetkőzteti a babáját. „ez a tündérkirálynő” mondja, és fátyolt tesz rá. A tündérkirálynő meztelensége, áttétele a magamutogatás vágyának. Ezt a kislányt a szülők, ugyanis többször megszégyenítették, amikor meztelenül ugrált a kertben.


    3. az élmények feldolgozása a spontán játékban, a szabad rajzolásban, a mesében és a bábozás során.
    A gyermek még nem képes megérteni a felnőttek világát, így saját világot teremt magának: ebben a világban bármi megtörténhet. A gyerek értelmi képességei még nem lég fejlettek ahhoz, hogy külső és belső benyomásait reálisan szervezze. a közöttük lévő hasadékot „fantázia fúgával” tölti ki. Nem áll még össze benne ok-okozati lánccá, hogy a nagyi azért lett hirtelen olyan dühös, mert kis-unokája épp akkor kakilt be, amikor végre feladta rá az ünneplő ruháját. Így aztán a nagyi viselkedése teljesen érthetetlen, bejósolhatatlan a gyerek számára. Ezért fontos az externalizáció, vagyis az érzések, gondolatok megelevenítése, külsővé tétele rajzban, játékban, mesében.
    A rajz: A rajzot, mint feszültségoldó és feszültség-feldolgozó módszert a legtöbb gyerek serdülőkorig használja. A rajz a játék egyik alfajának tekinthető. A rajzban az indulat a témában és a rajzolás mikéntjében van jelen. A gyermekrajzban tükröződik a gyermek értelmi fejlődési fázisa, világról való tudása, aktuális élményei, érzelmei, indulatai, hangulata. a rajz nem csupán esztétikai élmény, hanem információ, megfejtendő talány, mellyel közelebb juthatunk a gyermek gondolatvilágához.
    Szabad rajz: Mit mutat a gyerek szabad rajza? Gyűjtsük a gyerek szabad (téma) rajzait. Mindegyiken tüntessük fel a gyerek nevét, jelét, korát, és a rajz készítés időpontját. Jegyezzük le azt is, amit a gyerek a rajzolás közben, vagy az alkotáselkészítése után hozzáfűz. (sok mindent megtudhatunk a gyerekről, érzelmi állapotáról, a családjáról, érzéseiről, stb. 1-1 (több rajzot tartalmazó) elemzéskor.
    A játék:Segíti a megismerést: játék közben ismerkedik a tárgyakkal és azok használatával, s ennek révén alakul ismerete a világról, finomodik mozgása, fejlődik gondolkodása. A játék segíti őt élményeinek megértésében, érzelmeinek elfogadásában és szabályozásában, feszültségeinek, és még kezelhetetlen problémáinak feldolgozásában is. Haragja levezetésének sokkal elfogadhatóbb formája, ha babáját püföli, mint, ha indulatainak okozóját próbálná helybenhagyni. Amikor láthatatlan ellenségeivel vív, szorongásainak ad testet –s a gonosz legyőzésével a valóságban is könnyebben tud úrrá lenni félelmei felett. Játék állatain, babáin vagy képzelete szülte lényein gyakorolja azokat a társas szabályokat, melyek elsajátításán éppen fáradozik.
    Nincs a gyereknek olyan élménye, amely ne válhatnék bármikor egy játék kiindulásává. A játszó gyerek általában derűs, ellazult, mentes a gondoktól, tevékenysége a jelenben érvényes, játékaira a pillanatról pillanatra váltakozó élmény öröme a jellemző.
    A játék önmagáért való. Maga a ténykedés, maga a manipuláció, maga az elképzelés szerzi a gyermeknek az örömet, nem szükségleti kielégülést okoz, hanem feszültségcsökkenést eredményez. Az érés együtt jár bizonyos feszültséggel. Mintha ilyen feszültség hajtaná a próbálgatás-szerű játékokat, a funkciógyakorlást, s ennek a feszültségnek a feloldása adja a funkcióörömöt. Ezzel rendszerint együtt jár az ”én csinálom” öröme. Egy másfajta örömforrása a játéknak a ritmusosság: gesztusoknak, mozgásoknak, szavaknak a szabályos ismétlése. Ezt az örömöt éli újra a felnőttektől hallott népi mondókákban, a népi játékokban, kiszámolókban, ritmusos versekben. A cselekvés ritmusos megismétlésének hátterében az ismétlés öröme és a gyerek helyzetéből fakadó bizonytalanság–biztonság probléma rejlik.
    Másfél éves kortól minden játékban kisebb–nagyobb szerep jut az utánzásnak, mint örömforrásnak. Az utánzás mindig a képzelet mozgósítása. Kettős tudatállapot: ha éhes, nem a homoktortát fogja megenni. Az illúzió is örömforrása a játéknak, mert csökkenti a játékot kísérő tudat feszültségét.
    Feszültség levezető és így örömforrás lehet a játék tartalma is. Örömforrása lehet a konfliktushordozó kínos élmények levezetése. A belső ökonómiának egyik legfontosabb fonala az egész gyermekkoron át a játékban való megismétlés. A „szülők veszekedése” bekerül a papás-mamás játékba, a gyerek újra meg újra lejátssza, ezzel csökkenti az élmény kínos feszültségét, megszelídíti a hozzá tapadó indulatokat.
    Azzal a dühvel és gyűlölettel, amely időnként elöntötte a bátyja ellen, nem tudott együtt élni, el kellett hárítania, s ennek egyik módja lehetett az indulat elvezetése a játék fikciójában. A „gonosz” a bátyja volt, őt végezték ki újra meg újra a hóhér. A gyerek nyilvánvalóan nem tudta, hogy a bátyja elleni agresszív feszültség hajtja, sőt az volt a benyomásuk, hogy játékát nem kísérte az agresszió élménye. Nem dühöngött, hanem játszott.
    A gyermekjátékoknak a tematikája is feszültség levezető; elősegíti a konfliktus csökkentését, lehetőséget ad a gyerek helyzetéből adódó nehézségek kompenzációjára, feldolgozatlan vágyak megélésére szerepcserével. A játéktartalmaknak ezt a feszültség levezető jellegét Freud ismerte fel. Ezen a fonalon haladt tovább a szimbolikus játékok értelmezésében Piaget is, Wallon is, s ezt hasznosítja a gyermekek játékterápiája.
    A mese: Sokféle mese van. A gyerekek azokat szeretik, azokat kérik újra meg újra a mesélni tudó nagyobbaktól, amelyek konkrétan vagy átvitt értelemben róluk vagy az ő problémáikról szólnak, számukra fontos dolgokat jelenítenek meg. A mesék némelyike életünknek napi teendőiről, eseményeiről, bosszúságairól vagy örömeiről szól, mások varázslatos világot tárnak eléjük. Akár így, akár úgy, de a kisgyerek életének jelentős vonatkozásait fogalmazzák meg, felismert vagy tudattalan problémáira keresnek magyarázatokat.
    A mese ismeretet közöl, szórakoztat, működteti a képzeletet, fejleszti az intellektust, ellazít. Segíti a gyermeket a külvilág és a belső érzelmek megértésében és elfogadásában. Azáltal, hogy komolyan veszi a gyermek szorongásait és vágyait, megbékít a félelmekkel, és megelőlegezi a vágyak teljesülését.
    Mesealkotás: üljünk körbe a gyerekcsoport egy részével, ha a gyerekek spontán odajönnek, akár a csoport egészével. Mondjuk el a gyerekeknek, hogy most közösen „írunk” (találunk ki) egy mesét. kezdjük el a szokásos mesefordulattal: „Egyszer volt, hol nem volt…” ezután a gyerekek közül, aki akarja folytathatja a mesét. mondhat bármit, ami eszébe jut. Majd egy következő (önként vállalkozó) lehet a mese folytatója. És így haladunk tovább mindaddig, míg a meséből valami összefüggő esemény kerekedik. Az óvónő engedje a csoportot, hogy a gyerekek kedvük szerint alakítsák a történetet. Ne értékeljen közben (és a végén sem) , ne állítsa le a fantázia szárnyalását esetleges kritikai megjegyzéseivel vagy netán a saját, jobbnak tartott ötletével. Az eredmény: „A mi mesénk”. (érdemes ezt rögzíteni, leírni vagy magnóra felvenni.)
    Mesei kettős tudat: A gyermek kettős tudattal fogadja be a mesét. Ez a kettős tudat a nagyóvodásokra jellemző: ők teljesen beleélik magukat a történésbe, s mégsem tévesztik össze magukat a mesehőssel. Kisóvodáskorban az illúziónak nagyobb hangsúlya van, a tapasztalatok labilisak, a gyereknek az önmagáról és a dolgokról való ismeretei elmosódottabbak, így a valóság ellenőrző, szabályozó szerepe kisebb. Ezért az illúzió tovább terjedhet (boszi a konyhában), emellett a mesealakok, mesehelyzetek alkalmat kínálnak a gyermeknek más forrásokból táplálkozó szorongások elvezetésére.
    A mesei és a gyermeki megfelelései

        • minden minden lehet
        • az ismétlés folyamatosságot, biztonságot ad
        • az ellentétek preferenciája
        • veszély –megmenekülés
        • kompenzálás a vágyak beteljesülnek


    Bábozás: a gyermek szabad önkifejezési lehetősége. A szerepjáték kategóriájába tartozik. Benne a szerep tartalmát a választott báb, mint szereplő testesíti meg. A báb választása önkéntes, szabad, és ez a választás jellemzi azt is, hogy azt a szerepet játssza el, amit szeretne, és úgy ahogyan kívánja azt megjeleníteni. A szerepbeélés alkalmas lehet a gyerek belső énjének kivetítésére. Így a bábozás az óvodapedagógus számára lehetőséget teremt a gyerek megismeréséhez. A bábozást az óvodapedagógus inspirálja a gyerekben akkor, amikor a mesemondását bábozással kíséri.


    4. Az esztétikum és az érzelmi háttér a gyermekrajzokban.
    Az ideovizuális ábrázolás időszakában a gyermekrajzok gyakran keltik bennünk az esztétikum élményét. Ez elsősorban az ábrázolás spontaneitása miatt van.
    A gyermek mozdulatai dinamikusak: a lendület folytán túlszaladó vonalak, vastag ecsetvonások árnyeltolódásokat hoznak létre, víziószerűvé teszik az ábrázolást. A színek nyújtotta öröm, a rajzolás során fontosabbá válhat a valóság másolásánál. A gyerek a valósághoz igazodik, és ugyanakkor belső mintát követ, amely minden ízében érzelmileg és hangulatilag színezve adja vissza a külvilágot.
    A valóságnak ez az emocionális ábrázolása – a vonalak dinamikája és az eredeti színkezelés mellett – aránytalanságban, zsúfoltságban, túldíszítésben is jelentkezhet.
    Az aránytalanságok a belső minta indulati telítettségéről vallanak. /Egy 7-éves attól fél, hogy intézetbe adják, rajzain fekete épületekre nagy kaput rajzol –szorongását fejezi ki./
    A túldíszítés gyakran érzelmi megtapadás egy témánál. Bármilyen valószínűtlen elemek is kerüljenek a túldíszítés folytán a rajzra, az emberben mégis a hitelesség élményét keltik, mert a dísz itt nem sallang, hanem az érzelmek kifejezése.
    Zsúfoltság: alakok, tárgyak, tájrészletek halmozása. Ha a gyerek egy élményét rajzolja meg, az indulati telítettségnek egyedül a zsúfolás felelhet meg. A zsúfoltság létrejöhet még a hitelesség igényéből, vagy lehet olyan indítéka, hogy ne maradjon semmi üresen.
    Szokatlan színezés, zsúfoltság, díszítés, aránytalanság kifejezhet vágyódást, szorongást, tapadást, agressziót, szeretetet –mindenesetre emóciót. És ez teszi esztétikussá a gyermekrajzokat.
    Az ideovizuális ábrázolás élményvezérlésű belső mintákat követ, s a dolgokról való heterogén ismereteket, benyomásokat sűrít, ezért a valóságban nem létező dolgok is a valóságosság tudatával kerülnek rá a rajzra. A belső mintáknak ebben a valószerű, jóllehet képzeletből is táplálkozó közegében minden rendkívüli dolog megjelenhet, bármi egymás mellé kerülhet. Ebben a közegben mindenféle sűrítés lehetséges.
    A furcsának és a csodálatosnak a közege, ennek a valóságigényű ábrázolása, a sűrítés korlátlan lehetősége – közös jegyei az ideovizuális szakasz esztétikus gyermekrajzainak és a szürrealistaábrázolásnak. (A modern festészet nevelte rá ízlésünket arra, hogy a gyermekrajzokat esztétikusnak lássuk.


    5. Érzelmi tapasztalatok az énekes játékok és a mondókázás során.
    Az érzékszerveken keresztül szerzett tapasztalatok tényszerűek: a gyermek hangrezgést, fényt, színt, hőt, ízeket fog fel. Ez akkor válik művészeti befogadássá, ha ahhoz sajátos érzelemmel viszonyul, rácsodálkozik, élvezi és élményei közé elraktározza, de szavakban még nem foglalja. Minden zörej, zenei hang, dallam, harmónia más-más visszhangot kelt benne. Vonzóvá teszi ebben a korban a zenei ingereket, éneklést, ha az mozgással, személyes kapcsolattal párosul. Ezekből a befogadott, elraktározott élményekből fakad majd az éneklési kedv, a ritmikus mozgás, dúdolás.
    A zenei nevelés alapja az énekes-játék, mert általa nemcsak a zenei készségek fejlődnek, hanem a gyermek teljes személyisége is. A játék szabad, kellemes, önként vállalt tevékenység: az óvodai nevelés alapja.
    Ha a gyermek már óvodáskorban megérzi, hogy a játék és a művészet lényege a feszültség és oldódás, akkor felnőtt korában is lesz türelme egy zeneművet, színdarabot végigélvezni.
    A hangulat tartós érzelmi állapot, ezért a játék keltette pozitív érzelmeket hosszabb ideig kell fenntartani. Minden 15-20 másodperces énekes-játéknak is van feszültsége, oldódása, ami az ismétlésekkel csak fokozódik. 10 perc alatt 35-40-szer lehet egy dalt eljátszani, 20 perc alatt nyolcvanszor. Vajon megadjuk-e mindig a gyermekeknek azt az örömet, hogy mindenki sorra kerüljön (talán többször is), hogy a fokozódó feszültséget élvezze, és azt érezze a végén, hogy jólesett a játék, kielégítette, befejezett valamit?
    A jó játék alapja, hogy az óvónő is szeressen játszani. Maga is élvezze a képzelethelyzetet, úgy vegyen részt benne, mint a gyerekek, vállaljon szerepet, legyen oldott és vidám. Az lesz a legnagyobb öröm az óvónő számára, amikor a nagyok már nélküle is tudnak játszani, maguk is igénylik, kezdeményezik a dalos játékokat.


    6. Az érzelmi és indulati élet zavarai, a kötődés problémai és megnyilvánulásai a gyermekkorban.
    Az érzelmi elhanyagolás és az anya hiánya: Az anya hiánya
    Bowlby: anya-depriváció = azaz állapot, amikor a gyerek nem részesül egy olyan meleg, intim, folyamatos kapcsolatba az anyával, ami mindkettőjüknek elégedettséget és örömet nyújt. (és elvben minden gyereknek JÁR)
    Ez a fogalom sok mindent magába foglal, pl. ha az anya neveli a gyereket, de nem képes megfelelő szerető gondoskodást nyújtani vagy a gyereket elszakítják az anyától, ez lehet rövid idejű, vagy akár végleges, stb.…
    Különböző feltételek esetén a depriváció káros hatása is eltérő. Most néhány változó figyelembe vételével, próbálunk különbséget tenni.​
    Részleges depriváció: 1. Rövid ideig tartó szeparáció: hétköznapi életben is gyakran előfordul, általában napokat, heteket értünk alatta. Az anya távolléte alatt a gyermek viselkedésében 3 fázist figyelhetünk meg:

    1. Tiltakozás: azonnali reakció, sír, rúgkapál, kapaszkodik az anyába, minden eszközzel harcol, hogy ne szakítsák el tőle. Kifejezi, amit érez: harag, félelem, keserűség.
    2. Kétségbeesés: a gyerek nyugodtabb lesz, még benne van a harag és a félelem, de nem mutatja ki. Nem engedi, hogy vigasztalják, esetleg magát nyugtatja, pl. ringatózás, újszopás, stb.
    3. Leválás: ennek jelei; úgy tűnik, mintha elfelejtette volna az anyját, közeledik másokhoz, látszólag megszokta az új helyzetet, ha anya meglátogatja, érdektelenül bánik vele, esetleg elutasítóan, a nővérekhez bújik inkább.
    Befolyásoló tényezők:

    1. A gyerek életkora 6-7 hónapos kortól, kb. 3 éves korig a legérzékenyebbek a szeparációra.
    2. képes- e (több idő elteltével) emlékezni az anyára. Mivel az időről alkotott fogalma nagyon korlátozott, ami az anyának relatív rövid idő, az neki örökkévalóság is lehet.
    3. anyával való kapcsolat jellege a szeparáció előtt. Minél stabilabb és feszültség mentesebb a kapcsolat a szeparáció előtt, annál kevésbé sérülékeny a gyerek ilyen helyzetben. Viszont, ha túl szoros, túl védő kapcsolat esetén, ha a gyerek korábban hasonló elszakadási élményt nem élt át, vagy szokatlan neki, új emberekkel találkozni, nehezebben tud megküzdeni a szeparációval.
    Stacey azt találta, hogy azok a 4 éves gyerekek birkóztak meg jobban a több napos korházi tartózkodással, akik már máskor is maradtak éjszakára valamelyik rokonnal, szülők nélkül.
    Ahol az apa is komoly rész vállal a gyerek gondozásában, (a kötődés nem csak az anya iránt alakul ki) a gyerekek jobban átvészelték a szeparációs helyzetet.
    Átvészelés: A. A leválási fázisban megóvjuk a gyereket a kialakult kapcsolat elvesztésétől (minél gyakoribb látogatás, még ha ez őt fel is kavarja) ezzel megelőzzük a szorongásos tünetek kialakulását is, hazaérkezés után.

    1. Hazaérkezés után. Ha a szülő megerősíti a gyerek bizalmát a gyerek rövid idő alatt helyreáll. De ha a szülő megértés nélkül kezeli ezt a szorongást, még sérülékenyebbé teheti a gyereket + egy ördögi körben találja magát (rosszaság, hiszti, büntetés, rosszaság…)​
    2. sokat segít, ha a gyerek képes egy vádló mondatot (ha szülői segítséggel is) megfogalmazni, pl. „Miért hagytál el anya?”
    3. csökkenti az elválás káros hatását minden apró tárgy, anya fényképe, stb. ha lehetőség van rá az elválás nehézségeit leginkább egy testvér jelenléte könnyítheti.


    2.Hosszú ideig tartó szeparáció: az első néhány évben, több hónapig tartó szeparáció olyan káros hatással van a személyiségre, ami nehezen fordítható vissza. Ezután fél bárkivel szoros kapcsolatba kerülni, nehogy újból elveszítsen valakit, aki számára fontos. A szülő iránt érzett szeretet, gyűlölet kettősége elől, felszínes kapcsolatokba, visszahúzódásba, vagy magányosságba „menekül”. A hosszantartó, vagy többször ismétlődő szeparáció másik veszélye a szeparációs szorongás generalizálódása. A gyermek állandó félelme, hogy a szeretett személyt újra elveszítheti. A szeparációs szorongás általánosulva, dependens (függő) magatartáshoz vezet, ami a későbbi kapcsolataira is jellemző lesz. A hosszan tartó depriváció káros hatásait, sok tényező befolyásolja!
    3. Teljes depriváció: erről akkor beszélünk, amikor a gyerek első éveiben nem alakíthatott ki személyes kötődést, születésétől, vagy kevéssel azutántól intézetben nevelkedik. Majdnem mindig olyan súlyos testi, intellektuális retardáció (visszamaradás) és személyiségfejlődési zavar jön létre, ami legtöbbször visszafordíthatatlan. Goldfarb 7 hónapos-3 évesig intézeti gyerekek 15 fős csoportját hasonlította össze olyan gyerekekkel, akik az anyától rögtön nevelő szülőkhöz kerültek. 3 évesen. Az „intézetis” gyerekek minden területen elmaradtak (még a beszédfejlődés átlagos szintjét is csak 3-an érték el).
    10-14 évesen: még nagyobb volt a lemaradásuk, átlagos IQ-juk 72, míg a nevelőszülőknél élőké 95. Ezt a súlyos fejlődési lemaradást Spitz hospitalizmusnak nevezte el, amit kizárólag az anyával való személyes kapcsolat hiányával magyaráztak. Később sokan a környezeti ingerek deprivációját is hangsúlyozták, mert ezekben az intézetekben olyan ingerszegény környezetet nyújtottak a gyerekeknek, ami eleve akadályozza a fejlődést.


    Az érzelmi és indulati élet zavarai

    Szorongásos zavarok

    Szorongás: tárgyhoz nehezen kapcsolható irracionális félelem.
    Bizonyos helyzetekben természetes, hogy szorongunk, akkor kóros, ha szokványos, hétköznapi helyzetekben jelenik meg, amit más személyek gond nélkül megoldanak.


    A)Manifeszt szorongásos rendellenességek (amikor a szorongás egyértelműen megnyilvánul, a környezet számára is egyértelműek a tünetek)

    1. Szeparációs szorongás (alapja: félelem a szeretett személy elvesztésétől)
    Jele, megnyilvánulása: 4 évesnél idősebb gyermek tiltakozik, szorong, amikor anyjától, megszokott környezetétől el kell szakadnia (bármilyen rövid időre, bármilyen ismerős helyzetben)
    Nehezen szakad el a szüleitől, pl. reggelente rosszkedvű, feje, hasa fáj, hasmenése van, elaludni is nehéz, kirándulás, tábor is nehéz.
    Megnyilvánulhat iskolafóbiában
    Oka: szülő, anya igénye igazából, hogy a gyermekkel nagyon szoros közelségben legyen
    Alapja: ambivalens kapcsolat az anyával, az anya bizonytalan anyai szerepében, szülők konfliktusa kezelése, megoldása: kezelhető, a szülőkkel kell elsődlegesen foglalkozni
    (normális formája: szeparációs félelem 7-8 hónapos kortól)

    1. Teljesítményszorongás (alapja: félelem a szeretet elvesztésétől)
    Inkább iskoláskorban jelentkezik
    Csak a kudarcot akarja elkerülni
    Nem feltétlenül kapcsolódik össze azzal, hogy a szülőnek milyen magas elvárásai vannak
    Gyakrabban előfordul az elsőszülötteknél, gyakrabban előfordul lányoknál
    Ha átlag körüli intelligenciával társul, akkor teljesítményproblémákban is megjelenik (alulteljesítés az iskolában)
    Ha átlagon felüli intelligenciával társul, akkor a túltanulás miatt általában jól teljesít; de nem kreatív, nem tud váratlan kérdésekre felelni
    Kezelése, megoldása: javulhat, de a kezelése nehéz, hatékonyak lehetnek kiegészítő kezelések: pl. relaxáció, deszenzitizáció
    (normális formája: egészséges izgalom, lámpaláz feladathelyzetben, amiben benne van a siker utáni vágy, a teljesítmény öröme is)

    1. Generalizált szorongás
    Általános szorongás, nem csak speciális helyzetekben.
    Megnyilvánulásai: állandó aggodalom, nyugtalanság, gyakori testi panaszok (izzadás, körömrágás, hasfájás, fáradékony, nehezen koncentrál, mozgásait nehezen koordinálja az izomfeszültség miatt, elalvási, átalvási zavarok.
    Teljesítmény probléma nincs, de a közösségi beilleszkedés nehéz.
    Nincs konkrét oka, tárgya a szorongásnak.
    Családi háttér: szeretetmegvonással büntetés, a szeretet feltétele a jó magaviselet.
    Gyakran önbeteljesítő jóslatként működnek az aggodalmak.

    1. Szorongásroham (pánikroham)
    Gyerekeknél ritkán fordul elő, ha mégis, lányoknál gyakoribb.
    Szorongásroham: magán kívül van, kiabál, rémült, sápadt, verejtékezik, nem kap levegőt.
    Oka: csődöt mondtak az egyén elhárító mechanizmusai.
    Félelem a félelemtől.


    B) Kóros védekezési módok (a szorongás elfojtása érdekében kóros, első pillantásra érthetetlen viselkedési tünetek)

    1. Fóbiák
    Félelem bizonyos tárgyaktól, helyzetektől (amelyek általában ártalmatlanok) + állandó törekvés az elkerülésükre.
    Erősebb, mint a mindennapos idegenkedés.
    -Közönséges fóbiák (magasságtól, zárt tértől, állatoktól, természeti jelenségektől, erős hangtól, szokatlan megjelenésű felnőttől)
    Pl. óvodásoknál állatfóbiák - probléma, hogy a környezetük gyakran nem veszi komolyan
    -Szociális fóbia
    Félelem a szégyentől, a rossz véleménytől
    Oka: Túlóvó, túlféltő szülői attitűd, túlzott ügyelés a külső normák betartására.
    Gyerekkorban ritkán jelenik meg.

    1. Kényszeres gondolatok, cselekvések
    A napi életet nehezítő kénszere cselekvések, gondolatok, amelyektől nem tud szabadulni az egyén.
    Az alábbi, gyakran ismétlődő megnyilvánulások utalhatnak a gyermek szorongására (Kósáné):

    • Nehezen összpontosítja figyelmét
    • Nem szereti, zavarja, ha valaki nézi, amikor rajzol vagy munkalapot tölt ki
    • Könnyen elpirul
    • Néhány dologtól kifejezetten fél
    • Úgy érzi, rosszul csinál valamit
    • Izzad a keze
    • Gyakran kell WC-re mennie
    • Fél, hogy valami rossz történik vele
    • Fél, hogy valami rossz történik a szüleivel
    • Nehezen tud elaludni
    • Éjszaka felriad
    • Gyakran fáj a hasa (feje, gyomra)
    Stressz-zavar

    1. poszttraumás stressz-zavar
    megrázó eseményre adott intenzív félelem, tehetetlenség, rémület
    megnyilvánulása: feltűnően hangos, nyugtalan
    éjszakai felriadás (pavor nocturnus)
    bármilyen mozzanat kiválthatja, ezért a környezete gyakran nem érti
    nem akarnak róla beszélni, nem is emlékeznek rá.

    1. akut stressz-zavar
    megrázó esemény válthatja ki
    megjelenése: teljes bénultság, érzelmek válaszokra valón készség hiánya, szinte „alvajáró”
    realitásérzék elvesztése
    újra átéli a traumát, kerüli a traumára emlékeztető helyzeteket


    A szorongásos zavarok kezelése
    Sokféle megközelítése lehet: pszichoanalitikus terápia (tudattalan konfliktusok azonosítása, kezelése), viselkedésterápia (újratanulás), kognitív terápia (irracionális gondolatok felszámolása).
    Gyerekek szorongásos zavarainál mindig fontos a család, szülők terápiája.
    Az érzelmi-indulati élet zavaraihoz kapcsolódik még:
    Kötődés problémái, kapcsolati zavarok – lásd anya-gyermek kapcsolat, megkapaszkodási ösztön témakör
    Agresszív viselkedés* - lásd agresszió témakör


    7. Az óvodapedagógus feladatai az esztétikai és erkölcsi érzelmek alakításában.
    Az esztétikai nevelésen általában a művészeti nevelés három területét értjük: az irodalmat, a zenét és a képzőművészetet, vagyis az emberi érzések gondolatok művészi kifejezési formáit. A kisgyerek szép iránti érzékének fejlesztése azonban ennél szélesebb körű feladat.
    A gyermeket körülvevő világ minden hatása, a természet és társadalmi környezet esztétikuma, a növény és állatvilág, hegyek-völgyek szépsége, az emberi kapcsolatteremtés, a magatartás esztétikuma, a játék öröme is a szépség, a harmónia sajátos megjelenési formája lehet. A dráma, mozgásművészet, a tánc, a film ugyanúgy hozzátartozik az esztétikai élményekhez, mint az építészet, szobrászat, festészet, fotóművészet.
    Az esztétikum tágabb értelmezése az óvodáskorra is vonatkozik, mert a művészet és a műalkotások a gyermeket nap mint nap körülveszik. A gyermekre ugyanis minden hatással van, az alkalomszerűen szerzett élmény ugyanúgy, mint a nevelés érdekében megtervezett forma. A negatív hatásoktól nem tudjuk őket megóvni, ezeket csak ellensúlyozni lehet pozitív élményekkel. Ezért az óvónő fordítson különös figyelmet a gyermeket érő minden ingerre, élményre.
    Az ízlés a tapasztalatok alapján szerzett válogatási készséget, az élmények, hatások befogadását vagy elutasítását jelenti. A gyermek mindenre egyforma érdeklődéssel tekint, „művészi ízlését” az óvoda csak most kezdi formálni. Néha éppen a groteszk, túl hangos, durva jelenségek haladják meg érzelmileg, még ha azok félelmet is keltenek benne. A gyermekeknek még nincs elég tapasztalata és önálló ítélőképessége ahhoz, hogy szelektáljon. Szereti, amit ismer, amihez élmény fűzi. Nem helyes még arra hivatkozni, hogy valami azért érdekes és jó, mert a gyermeknek tetszik. Értékelő képességét, véleményt kifejező bátorságát fejleszteni kell.
    A gyermeket az óvónő ízlése, értékelő szava és véleménye befolyásolja. Néha külső jelekből, szavak nélkül is megérti, hogy az óvónőnek mi tetszik, és az nagy hatással van rá. A szeretetteljes, türelmes viselkedés ugyanúgy alakítja a gyermek esztétikai érzékét, mint a csoportszoba berendezésének ízlésessége. Az őszi sárguló falomb közt besütő napsugár ugyanúgy, mint egy aszfaltbontó gép zöreje az ablak alatt. Mivel a nevelés élményének, hatások szándékos megtervezését jelenti, kell, hogy az óvoda ennek minden korlátozásban megfeleljen. Az óvónő a gyermeket érő hanghatásokat és a gyermek művészeti táplálékát ugyanúgy válogassa meg, mint a testi táplálékot. Sajnos a lelki vitaminhiány nem okoz látható testi elváltozásokat, ezért nehezebb megítélni, hogy valóban az értékek, a szépség felé fordul-e a gyermek érdeklődése, vonzódása.


    Esztétikai sajátosságok


    • Az irodalmi nevelésben.
    [FONT=Serif, Times New Roman]A gyermekirodalomnak feladata és értelme az ember személyiségének gazdagítása, formálása, nevelése. A gyermekirodalmi művek nevelő hatása igen nagy lehet. Legnagyobb jelentősége, hogy a művészet egyik sajátos élményéhez vezeti el a gyermeket, és a kapott irodalmi élmény közvetve, átalakító hatással lehet a kisgyermek egyéniségére.[/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]
    [/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]A gyermekek már kisgyerekkorban fogékonyak az esztétikumra. Ezt főként a ritmikus, zenei hatású versek, népi mondókák kedvelése igazolja.[/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]
    [/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]Az óvodáskorúak érzékenyek az esztétikumok befogadására. Örömmel fedezik fel a természet apró szépségeit, jóleső élményeket keltenek bennük a művészi alkotások. Nagy kedvvel nézegetik képeskönyvüket, élvezettel mondanak verset, önfeledt boldogsággal hallgatják a mesét, nézik a bábjátékot, lelkesedéssel dalolnak gyönyörködésükben az esztétikum élvezése jut kifejezésre. Az óvodások játékában, a gyermekrajzokban számtalan jelét találjuk a befogadott és átélt esztétikai élmények sokszínű kivetítésének. Esztétikai nevelésünkben a gyermek személyiségének gazdagítása rendkívül fontos, így az esztétikai élménynek alapvető jelentősége van., mert az élmény mélységétől függ az esztétikai elsajátítás hatékonysága.[/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]
    [/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]A gyermekirodalom esztétikai nevelésünk elengedhetetlen része. A mesék hősei és cselekménye, a versek ritmusa és hangulata, érzelmi hatást vált ki. A gyermekirodalmi művek optimista szemlélete bizakodóvá, derűssé teszi az óvodás gyermeket.[/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]
    [/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]A gyermek gyönyörködik a művészi, természeti és a mindennapi élet esztétikai tárgyaiban, majd a látvány vagy a hallott mese, vers hatására a benne keletkezett érzelmeit, gondolatait, hangulatait kifejezi ábrázoló kézimunka tevékenysége során, miközben egyre közelebb kerül a valósághoz.[/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]
    [/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]Az esztétikai nevelés tudatos nevelőmunkát jelent. Az esztétikai nevelés feladata a valóság esztétikumának felismertetése a környezet, a természet megfigyeltetésével és a művészet sajátos eszközeivel. Fontos feladat a gyermekek szép iránti fogékonyságának felébresztése, a szép élvezésének és a szép kifejezése képességének megalapozása, a gyermekek esztétikai érzelmeinek gazdagítása a gyermekirodalom művészi hatásaival is.[/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]
    [/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]A cél az, hogy képessé tegyük a gyermeket a valóság esztétikai felismerésére, befogadására. A gyermek tudja felismerni azt, ami szép.[/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]
    [/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]Az esztétikai nevelés által a gyermekek esztétika érzékét fejlesztjük (esztétikai érzék: a hang és hallásérzék, dallamérzék, ritmusérzék, szimbolizáló készség = képes érzéseit, gondolatait megformálni, pl. bábozás, rajzolás, játék). [/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]
    [/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]Az esztétikai nevelés nem egyenlő a művészetre neveléssel, több annál, mert magába foglalja a viselkedés, a nyelvi kifejezés, a környezetalakítás, az alkotás stb. területeit is.[/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]
    [/FONT][FONT=Serif, Times New Roman]A kisgyermekek esztétikai örömét – életkori sajátosságaikat figyelembe véve – a nép- és műmesékkel, reális történetekkel, a népköltészet remekeivel, népi mondókákkal, gyermekversekkel, verses mesékkel, meseregényekkel fokozhatjuk.[/FONT]



    • A zenei nevelésben
    Csak a művészi értékű zenei anyag nevel igazán, mert a fogékony korban terjesztett zenei gyomot később nehéz lesz kiirtani. Vonzóvá teszi ebben a korban a zenei élményeket, ha az mozgással, személyes kapcsolattal párosul.



    • A vizuális nevelésben
    Az esztétikumot sűrítve közvetítik a műalkotások. Akkor is van hatásuk, ha nem a foglalkozások tartozékai. Szokták meg a gyerekek a jelenlétüket a közvetlen környezetükben. Ismerkedjenek meg lakóhelyük esztétikai értékeivel. A műalkotásokkal való ismerkedésnek feltétele a pedagógus kifejezőkészsége, művészettörténeti tudása, műelemző készsége, műveltsége. Ez teszi lehetővé azt is, hogy értékítélete biztos legyen, felismerje az értéktelen giccses műveket.
  19.  
    vomby

    vomby Állandó Tag

    8. tétel: az egészség, egészségnevelés és egészséges életmód.
    1. A gyermek testi, lelki és szociális szükségletei. A gyermek életritmusa.
    Az óvodai nevelés feladata az óvodás korú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen belül

    • Az egészséges életmód alakítása
    • Az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása
    • Az értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítása


    Az egészséges életmód kialakítása.
    Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása ebben az életkorban kiemelt jelentőségű. Az óvodai nevelés feladata a gyermek testi fejlődésének elősegítése. Ezen belül:

    • A gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése;
    • A harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése;
    • A gyermek testi képességei fejlődésének segítése;
    • A gyermek egészségének védelme, edzése;
    • Az egészséges életmód, a testápolás, az egészségmegőrzés szokásainak alakítása;
    • A gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása;
    • Ha szükséges, megfelelő szakemberek bevonásával speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi nevelési feladatok ellátása.
    Az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása


    1. az óvodás jellemző sajátossága a magatartás érzelmi vezéreltsége. Ezért elengedhetetlen, hogy a gyereket az óvodában érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, szeretetteli légkör vegye körül. Mindezért szükséges, hogy:

    • már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék a gyermeket;
    • az óvodapedagógus-gyermek, gyermek-gyermek kapcsolatot pozitív érzelmi töltés jellemezze;
    • az óvoda egyszerre segítse a gyermek szociális érzékenységének fejlődését és éntudatának alakulását, engedjen teret énérvényesítő törekvéseinek;
    • az óvoda teremtsen lehetőséget arra, hogy a gyermek kielégíthesse társas szükségleteit: nevelje a gyermeket a másság elfogadására.

    1. A szocializáció szempontjából különös jelentőségű a közös élményekre épülő közös tevékenységek gyakorlása. Ezért olyan óvodai élet szervezése kívánatos, amely segíti a gyerek erkölcsi tulajdonságainak (pl. együttérzés, segítőkészség, figyelmesség) és akaratának (ezen belül: önállóságának, önfegyelmének, kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának) fejlődését.
    2. a gyerek magatartás alakulása szempontjából modell értékű az óvodapedagógus viselkedése.
    3. a nehezen szocializálható, lassabban fejlődő, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, érzékszervi vagy mozgássérült, hátrányos helyzetű, az elhanyagolt, ill. kiemelkedő képességű gyerekek nevelése speciális ismereteket, sajátos törődést igényel, szükség esetén megfelelő szakemberek (pszichológus, logopédus, gyógypedag. stb.) közreműködésével.

    Értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítása.

    1. az óvoda a gyerek érdeklődésére, kíváncsiságára építve biztosítson a gyereknek változatos tevékenységeket, melyeken keresztül tapasztalatokat szerezhet a természeti és társadalmi környezetről.
    2. az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása, az óvodai nevelő tevékenység egészében kiemelt jelentőségű.
    3. az értelmi nevelés további feladatai: a gyerek spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése, valamint az értelmi képességek és a kreativitás fejlesztése.


    A napirend
    A helyes életritmust az óvodában a napirend biztosítja, amely a gyerekek érdekében született meg. Minél fiatalabb a gyerek, annál nagyobb megrázkódtatást jelent neki a napirendtől való eltérés.
    A testi, szellemi regenerálódás egyik legfőbb eszköze az alvás. A gyermekkorban kialakult zavarok szinte egész életen keresztül kihívással vannak az idegrendszerre. Minél kisebb a gyerek, annál több pihenésre, alvásra van szüksége. Az óvodáskorúak alvásigénye naponta 11-12 óra. Ebből 2-3 órát az óvodában, 8-9 órát otthon alszanak. Ha csak egyetlen gyerek nem tud nyugodtan pihenni, azzal foglalkozzék az óvónő. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a gyerekek alvásigénye eltérő. Aki korábban ébred, olyan helyre kell tenni, ahol alvó társait nem zavarja. Gondoskodni kell valamilyen csendes, de érdekes tevékenységről. Alvás közben friss, oxigéndús legyen a levegő, hiszen az óvodai ágyak szinte a padlószint magasságában vannak, ahol a legrosszabb a levegő minősége. A gyerek anyagcseréje, idegtevékenysége igen nagy mennyiségű oxigént igényel. Mégis gyakran tapasztaljuk a csoportszobába lépve, hogy fülledt, elhasznált a levegő, kellemetlen szag van. A résnyire nyitott ablakon nem jön be elég levegő, csak folyamatosan hűti a csoportszobát. Ehelyett intenzív szellőztetésre van szükség, télen is. Ha mindent megtettünk a nyugodt pihenés érdekében, a gyerekek egy része akkor sem alszik. A nyugtalan alvás mögött leggyakrabban a családi élet zavarai húzódnak meg, amin nehezen tudnánk segíteni. De feltétlenül meg kell vizsgálnunk, hogy adott esetben nem mi, óvónők járulhattunk-e hozzá a nyugtalan alváshoz. Az ideges, türelmetlen hang, a kiabálás nem megengedhető, még akkor sem, ha a gyerek állandó felügyeletre szorul is örökös forgolódásával, kéréseivel, társai ébresztgetésével. Inkább azt kell kiderítenünk, mi az oka ennek, és megszüntetni az okot, mint egész délután többször figyelmeztetni a gyereket.


    (a gyermek alapvető testi és lelki szükségletei)


    A. Az érzelmi védettség és a biztonság

    • a feltétel nélküli elfogadás
    • az odafordulás, a szeretet )
    B. Az új tapasztalatok szerzése: a külvilág és önmaga felfedezése
    C. Az önállóság, a felnőttől való függőség csökkentése (a szabadság)
    D. Elismerés, megerősítés
    Kezdetben: feltétel nélküli elfogadás: "Olyanak szeretünk amilyen vagy".
    Verbális megerősítések és a meta jelzések (a gyermekek érzékenyek a nonverbális jelzésekre).
    A gyerektársak előtti szóbeli dicséret és elismerés hatása.
    E. A belső állapot spontán kifejezése
    A játékaiban és rajzaiban a belső világából jelenít meg eseményeket, érzéseket, képeket.
    „Ha tud játszani és élvezi azt, akár egyedül, akár társaságban – amellett megfér egy-két tünet, jól fejlődik. A játék azt mutatja, hogy képes kifejleszteni saját egyéni életmódját, teljes emberré válni, akit elfogad és befogad a világ.” (Winnicott)






    2. az egészséges életmódra nevelés feltételei és feladatai az óvodában.
    Az egészséges életmódra nevelés feltételei:

    • Az óvoda épülete, udvara biztosítja-e a hatékony nevelőmunka feltételeit:
    • az udvara maximális kihasználtságú-e,
    • a csoportszobákban a hely kihasználása célszerű-e,
    • rendelkeznek-e tornateremmel, ha igen, minden csoport használja-e,
    • a kiszolgáló helyiségek (wc., mosdó, előtér, nevelői szoba stb.) használata, használatának rendje jól kialakított-e,
    • az intézmény épületének, udvarának karbantartása, időnkénti felújítása biztosított-e.
    • Az óvoda udvarának kialakítása, eszközzel való felszereltsége lehetővé teszi-e a gyermekek testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítését.
    • Az óvoda helyiségeinek bútorzata és berendezési tárgyai biztosítják-e a gyermekek fejlődéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezetet.
    • Az intézmény felszereltsége, eszközzel való ellátottsága (tisztálkodási felszerelések, felnőttek munkavégzését segítő eszközök, nevelőmunkát segítő játékok és egyéb eszközök, speciális eszközök, egészség-, és munkavédelmi eszközök) biztosítják-e az egészséges életmód, a testápolás, az egészségmegőrzés szokásainak alakítását.
    Készült-e helyi nevelési program nevelési célkitűzéseinek, feladatainak megvalósításához szükséges eszköz- és fejlesztési jegyzék összeállítása


    Az egészségnevelés fő feladata tudatos egészségfenntartó és-erősítő viselkedésmódok kialakulásának és meggyökereztetésének elősegítése. Bábosik István az egészséges életmód szükségleteinek megerősítéséhez a következő feladatok megoldását jelölte meg:
    1. Az iskola (estünkben óvoda) légkörének ás hagyományainak ebből a szempontból is kedvező alakulása:
    • Az intellektuális teljesítmények egyoldalú túlbecsülésének felváltása olyan légkörrel, melyben a mozgás és testnevelés fontosságát is elismerik
    • A sporthagyományok ápolása
    2. A testnevelés tantárgyi hatásrendszerének célirányos felhasználása:
    • Az aktuális teljesítmények egyoldalú túlbecsülése helyett mozgásorientáció
    • A játék és a játékos elemek előtérbe állítása
    • A teljesítőképesség különbségeire nem tekintő túlkövetelés feltétlen elkerülése
    3. A higiéniai szokások ismeretbeli és tárgyi feltételrendszere:
    • Ismeretbeli megalapozás
    • A higiéniai szokások tárgyi feltételrendszerének biztosítása.
    4. A család életmódja:
    • Fizikai tevékenység a család élet- és napirendjében
    • A család életritmusa és higiéniai szokásainak színvonala
    • A mozgás, sport szerepe a család életében
    Ha túllépünk az egészséges életmódra nevelés szűkebb körén, és kitágítjuk az egészség fogalmát, olyan problémák kerülnek látókörünkbe, mint a mentálhigiéné, az egészséges környezet megteremtésére irányuló ökológiai erőfeszítésekben való részvétel lehetőségei, a fiatalok soraiban tömegméretűvé vált káros élvezeti cikkek fogyasztása (Csak nem most is cigizel? Ha, ha!), általában a prevenció a civilizációs betegségekkel szemben, a nemi élet egészségtana, az új táplálkozási szokások. Az újabb szakirodalom a javítás érdekében az egyéni és a társadalmi felelősség összhangjának szerepét hangsúlyozza az egészségvédelemben. Nagy erővel figyelmeztetnek a testi-lelki, egyéni és társadalmi egészség gondozásának, fejlesztésének fontosságára a társadalmi beilleszkedés zavarainak velejárói is, különösen a fiatalok megnövekedett alkohol- és drogfogyasztása.


    3. az egészséges életmód szokásai, kialakításuk, folyamata, módszerei, eszközei és lehetőségei az egyes tevékenységekben (mozgás, munka jellegű, mozgásos stb. tevékenységek.)
    Az óvodai nevelés folyamatában a gyerek testi és lelki szükségleteinek kielégítése, az egészséges életvitel kialakítása az egészségnevelés keretében történik. Ezt az életkort erőteljes testi fejlődés jellemzi, ezért kiemelt jelentőségű a testi fejlődés elősegítése, amely jelenti:

    • A gyermek gondozását, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítését
    • A harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítését
    • A gyerek testi képességeinek elősegítése
    • A gyerek egészségének védelmét, edzését
    • Az egészséges életmód, a testápolás, az egészségmegőrzés szokásainak kialakítását
    • A gyerek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása
    • Ha szükséges, megfelelő szakemberek bevonásával a speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi nevelési feladatokat ellátni


    Az egészséges gyerek:

    • Biztonságban érzi magát
    • Érzi, hogy a felnőttek és társaik szeretik
    • Örül szüleinek és a családi életnek
    • Nyugodt, elégedett
    • Szívből tud nevetni, ha alkalma adódik rá
    • Szeret játszani
    • Nyílt, szabadon megnyilatkozik
    • Szeret óvodába járni
    • Társaival barátságos
    • Érdeklődik a körülötte lévő világ iránt
    • Igényli a mozgást
    • Igényli az önállóságot
    • Hatni szeretne másokra, környezetére
    • Jól alszik
    • Jó étvágya van
    • Nincsenek hosszantartó, súlyos félelmei


    A testi épség védelme
    A szülő elvárja -és jogosan-, hogy gyerekét ugyanolyan épségben adjuk át délután, ahogyan reggel beadta az óvodába. A járványos megbetegedések elterjedését meg kell előznünk együttműködve az egészségügyi dolgozókkal, az orvossal, a védőnővel és a családdal. Az óvónőnek, orvosnak, védőnőnek abból a szempontból kell figyelemmel kísérni a gyerekeket, hogy 6 éves korukra elérik-e az iskolaérettségi szintet. Ezért elengedhetetlen a beszédhibák, látási, hallási zavarok korai felismerése és javítása. Eredmény csak akkor várható, ha az óvónők, az orvos és védőnő között kialakul a szoros egymást támogató kapcsolat, amely a gyerekek érdekeit tartja szem előtt. A gyermekbalesetekre is nagy gondot kell fordítanunk. Mind az udvar és a csoportszoba rejthet magában veszélyeket, ezért fordítsuk kellő figyelmet a játékok, bútorok, stb. megválasztására is.


    A gyerekek edzése és mozgásszerveik fejlesztése


    A gyerekek edzését megvalósíthatjuk a mindennapos testnevelés, a testnevelés foglalkozás és a mindennapi tevékenységeken keresztül. A mindennapi élet keretein belül a környezethez való, fokozatos alkalmazkodás képességét fejlesztjük: játék, munka, séta, kirándulás, szabadban tervezett tevékenységek által. Az óvodás gyerek mozgásigénye rendkívül nagy, ezért adjunk minél több lehetőséget a mozgásra. Nagy jelentőségű a testnevelés-foglalkozás a mozgás fejlesztésében, hiszen itt számos feladatot megoldanak a testi nevelés feladatai közül.


    Az óvodai testi nevelés feladatai: a gondozás, az egészséges életmód szokásainak kialakítása, megerősítése, továbbfejlesztése, a gyerek edzése, mozgásrendszerük, ügyességük, testi erejük fejlesztése.


    Az egészséges életmód kialakítása
    Az emberek egészségi állapotát jelentősen befolyásolja életmódjuk. Az óvodában az életritmus, a táplálkozás, a testápolás, öltözködés, mozgás edzés, pihenés és az alvás megszervezésével, az ehhez kapcsolódó gyermeki tevékenységekkel, és az ezen alapuló szokások kialakításával biztosítja a nevelő a megfelelő életmódot. Ezek általános elvei mellett mindenkor figyelembe kell venni a gyerekek egyéni sajátosságait.

    1. A helyes életritmus: az életkornak megfelelő helyes életritmus kialakítása az egészséges testi és szellemi fejlődés alapfeltétele, ezért a gondozás központi kérdése. A napi életritmus, a rendszeresen, megszokott időben végzett tevékenységek visszahatnak az életfolyamatokra, így az egészséges testi és szellemi fejlődésnek is feltételei. Az óvónő a gyerekek óvodában eltöltött idejét tudatosan és élettani szükségleteik figyelembevételével tervezze.
    2. Táplálkozás: a növekedés és fejlődés egyik legfontosabb feltétele a táplálkozás. Gyerekkorban ugyanis a tápanyagok nemcsak a mozgás során elfogyasztott energiát pótolják, hanem a növekedéssel és fejlődéssel járó testépítést is biztosítják. A gyerekek az óvodában a napi háromszori étkezéssel napi tápanyagszükségletük 65-70%-át kapják meg. Ebben megfelelő mennyiségben és arányban szerepeljenek a fehérjék, szénhidrátok, zsírok, vitaminok, ásványi sók és rostos anyagok. A kisgyerek napi étrendjéből nem hiányozhat a tej és tejtermékek, sok gyümölcs, zöldség és kellő mennyiségű folyadék. Az élelmezés legyen változatos. Az étkezés megszervezése és kultúrált lebonyolítása fontos gondozási feladat. Biztosítsunk megfelelő méretű evőeszközöket számukra. Az étkezésre mindig azonos időpontban kerüljön sor. Az étkezés előtti várakozás idejét a lehető legrövidebbre csökkentsük. Tálalásnál vegyük figyelembe egyéni igényeiket, csak annyi ételt kapjon, illetve annyit szedjen a tálból, amennyi jó étvággyal el tud fogyasztani. Az étvágytalan gyereket ne erőltessük, hanem derítsük ki étvágytalanságának okát.
    3. Testápolás: A testápolás a gyerekek egészségének védelmét, testük, ruházatuk gondozását, rendszeres, szükség szerinti tisztálkodásukat és tisztaságigényük kialakulását szolgálja. A testápolási műveletek az óvónő és a gyerek közötti bensőséges kapcsolat elmélyítését is segítik. Az óvónő késztesse a gyerekeket szükségleteiknek, kívánságaiknak jelzésére, szóbeli kifejezésére. Minél fiatalabbak, annál több segítséget igényelnek, de közben elsajátítja a műveletek technikáját. A bőr ápolása elsősorban a gyerekek rendszeres és megfelelő tisztálkodását jelenti. A fogmosás korábban szokássá válik, ha az óvodában is rendszeresen gyakorolják. A helyes orrfújás és zsebkendőhasználat megtanítása is cél. A szokásrend tegye lehetővé, hogy a gyerekek bármikor mehessen WC-re és szükségleteit nyugodt körülmények között végezhesse el.
    4. Öltözködés: Az öltözködés védekezés az időjárás változásai ellen, de egyúttal fejlesztheti a gyerek ízlését, önállóságát. A gyerekek öltözéke célszerű, önállóságukkal és az óvodai élettel összhangban legyen. Megfelelő ruhában a gyerek nem izzad meg, nem fázik, szabadon mozog, a ruha nem gátolja a vérkeringést. Naponta váltsanak zoknit, fehérneműt. Ajánlatos a többrétegű öltözködés. A szobában ne viseljenek tartósan sarok nélküli papucsot vagy cipőt, mert ez lúdtalpat idézhet elő.
    5. Mozgás: a gyerekek mozgásigényének kielégítését és fejlesztését a testnevelés foglalkozások és a szabadban végezhetőkülönböző mozgásos tevékenységek szolgálják, melyek részben a gyerekek szabadon választanak, részben a nevelő kezdeményezi, szervezi. A gyerekek az udvaron annyit mozogjanak, amennyire egyénileg szükségük van. A jól szervezett séták, kirándulások a mozgásigény kielégítésén kívül együttes élményt is jelentenek a csoport számára. A megtett út hossza, időtartama igazodjék a gyerekek életkorához.
    6. Edzés: az egészség megőrzéséhez fontos, hogy a gyerekek szervezete képes legyen alkalmazkodni az időjárás változásaihoz. A szabad levegőn való rendszeres tartózkodás növeli az ellenálló képességet. A kondicionáló, edző tevékenység célja a testmozgás megkedveltetése, a szabadban tartózkodás igényének felkeltése.
    7. Pihenés, alvás: 2 és 4 éves kor között a napi alvásigény kb. 12-14 óra, 4 és 6 éves kor között ez 10-12 órára csökken. A gyerek akkor aludt eleget, ha felkeltés nélkül ébred. Az óvónő a pihenés, alvás alatti nyugalmat tartsa fenn. A nyugalom, a kellemes közérzet a nehezen elalvó gyerekre is jó hatással van. pihenésüket segítheti az is, ha maguk mellé vehetik kedvenc játékukat, személyes tárgyukat. A nyugodt pihenés egyik feltétele a zavaró belső és külső ingerek megszűntetése. Az elalvás előtti halk dúdolás, zene, rövid mese nyugtató hatású lehet. Az általános alvásigényen belül egyénenként változó a gyerekek alvásszükséglete.


    A gondozás
    A gondozás az óvodai nevelés egyik alapvető tevékenysége. A kisgyerekek olyan szükségleteit elégíti ki, amely elősegíti növekedését, fejlődését, hozzájárul egészségének megőrzéséhez, jó közérzetéhez, egészséges életmódjának kialakításához, és megteremti a nevelési hatások kedvező érvényesülésének feltételeit. Ezzel a gyerek testi nevelésén kívül hozzájárul az egész személyiség alakulásához. A gondozás a gyerek fejlődése során egyre több egészségnevelési elemet tartalmaz.
    Az óvoda a gyerek második otthona. Olyan kell tehát teremtenünk, amelyek a legjobban megfelelnek a 3-6 évesek egyéni sajátosságainak és biztosítják a testi fejlődésüket. Az óvodai környezet feltételei jelentősen befolyásolják a gondozás színvonalát, hatékonyságát. Ezért az óvónő gondoskodjék a megfelelő tárgyi környezetről azzal, hogy számba veszi az adott feltételeket, kezdeményezi a hiányok pótlását, s ellenőrzi a felszerelés megfelelő állapotát, folyamatos karbantartását. A felszerelések megóvásában, a környezet ápolásában, védelmében a gyerekekkel együtt tevékenyen részt vesz.
    Milyen feltételeknek feleljen meg a tárgyi környezet?
    Először az óvoda épülete. Lehetőleg száraz, csendes helyre, a főútvonaltól, szórakozóhelyektől, egyéb nagy forgalmú létesítményektől távol épüljön. Fontos öltöző kialakítása (legyen mindenkinek saját helye stb., ezt hadd nem ragozzam!) ugyan ez vonatkozik a mosdóra és a tornateremre is. A csoportszobában legyen elegendő hely a gyerekek és a felszerelések számára, tágasnak, naposnak, levegősnek kell lennie. Az átlaghőmérséklet a gyerekek testmagasságában 22-24 Celsius fok körüli legyen. Tisztán tartása folyamatos munkát igényel. Udvara legyen tágas, füves, napos, és rendelkezzen árnyékos hellyel, kialakítása, felszerelése az óvodások sokféle tevékenységét szolgálja minden évszakban és napszakban. Az udvari játékok ne legyenek balesetveszélyesek. Feltétlenül legyen víznyerő hely.
    A gyerek egészséges fejlődésének feltételei közé tartozik a helyes táplálkozás. Igen lényeges ez óvodáskorban, hiszen a 3-6 éves gyerek testi fejlődése rohamos, és fehérjedús táplálkozást igényel.
    A gyerekek öltöztetése, a megfelelő ruháról való gondoskodás a szülő feladata. A ruházat tisztántartása is nagyon fontos, hiszen a gyerekek igényességét önmagával, társaival szemben ezen a téren is meg kell alapozni.
    Az önálló testápolás, öltözködés, étkezés, azaz az önkiszolgálás kezdetben komoly feladatot jelent a gyerekek számára. Ennek keretében végzett tevékenységek gyakorlás következtében válnak szokássá. Az önkiszolgálás tehát magában foglalja a gyerek mindennapi szükségleteinek önálló kielégítését.


    Az egészséges életmód szokásainak kialakítása
    Az egészséges életmód kialakításában a meggyőzés módszere kiemelkedő. A meggyőzés eszközei: a példaadás, a minták bemutatása, a beszélgetés, a magyarázat, a tapasztalás. Ezek közül óvodáskorban a példaadásnak, a példamutatásnak és tapasztalásnak van igazán jelentősége. Az óvodában kialakítandó egészségügyi szokásokhoz tartozik a test tisztán tartása, a WC használata, az étkezéssel kapcsolatos szokások.


    A betegségek, az egészség kisebb eltéréseinek megelőzése és korrekciója


    A napközben megbetegedett gyereket állandó felügyelet mellett különítsük el a többiektől, és minél előbb értesítsük szüleit, ha szükséges hívjunk orvost. A csoportokban a fertőző betegségek gyors terjedése szellőztetéssel, megfelelő fűtéssel, párologtatással, a szabadban folyó tevékenységekkel, edzéssel, helyes öltözködéssel, higiénikus eszközkezeléssel megelőzhető. A veleszületett rendellenesség korai felismerése lehetővé teszi a mielőbbi korrekciót. Fokozottan ügyeljünk a helyes testtartásra, lúdtalp, kezesség kérdésére, beszédhibákra.


    Az egészséges életmód, a gondozás, a testápolás, az egészségmegőrzés szokásainak alakítása.

    • A gondozási feladatok teljesítése miben segíti a gyermek szükségleteinek, komfortérzetének kielégítését:
      • megteremti-e a nevelési hatások komplex érvényesülésének feltételeit,
      • alapja-e a jó szokások kialakításának,
      • a gondozás tevékenysége mikor, kinek a feladata.
    • Fontos a gyermek életkorának megfelelő életritmus kialakítása, melynek során az óvodapedagógus:
      • figyelembe vette-e a különböző otthoni körülmények közül érkező gyermekek egyéni ígényeit,
      • rugalmas-e az óvodapedagógus, a gyermekek idejét tudatosan, az aktuális élettani szükségletei figyelembevételével tervezi-e.
    • Az önkiszolgálási tevékenységek célzottan alakítják-e a gyermek én-képét, önállóbbá válását.
    • Az önkiszolgáló feladatok végzése közben biztosított-e az óvodapedagógus a felnőtt részéről a gyermek egyéni ismerete, a segítőkészség, a tapintat, a türelem.
    • Biztosítanak-e elég időt és alkalmat a tevékenységek többszöri gyakorlására.
    • Milyen légkörben zajlik a gondozási feladatok teljesítése, az önkiszolgáló feladatok elvégzése.
    • Minden tevékenységet tudatos, pontos szóbeli megerősítés kísér-e.








































































    17. tétel: Sajátos nevelési igényű gyermek az óvodában.1. Egyediség, másság, sajátos nevelési igény. (Sajátos nevelési szükséglet: átmeneti vagy állandó jelleggel fizikai, biológiai, pszichikai, intellektuális, családi, szociokulturális okok miatt )
    Az Óvodai nevelés országos alapprogramja a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésében: Az alapdokumentumban meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak minden gyermek számára szükségesek. Az óvodai nevelés a sajátos nevelési igényű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik. A nevelés hatására a sérülés arányában a sajátos nevelési igényű kisgyermeknél is fejlődnie kell az alkalmazkodó készségnek, az akaraterőnek, az önállóságra törekvésnek, az együttműködésnek. A napirend során mindig csak annyi segítséget kapjon a gyermek, ami a további önálló cselekvéséhez szükséges. A sajátos nevelési igény szerinti környezet kialakítása és a szükséges tárgyi feltételek és segédeszközök megléte biztosítja a célok megvalósítását.
    Az egyéni bánásmód biztosíthatja, hogy a gyerekek a rájuk jellemző, sajátos vonásaiknak megfelelően váljanak a közösség tagjává.
    A nevelői munka eredményessége attól függ, mennyire sikerül az egész közösség előtt álló feladatokat minden egyes gyerek számára érthetővé, érzelmileg elfogadhatóvá, vonzóvá tenni.
    Az egyéni bánásmódot az óvodai élet valamennyi területén, minden gyerekre érvényesítve kell alkalmazni. Megvalósításának alapvető feltétel:

    • a gyermek egyéni és életkori jellemzőinek ismerete
    • családi háttér, környezetének ismeret /pszichoszociális tényezők, biológiai tényezők/
    Vegyes csoport esetén tervezéskor figyelembe kell venni a gyerekek különböző életkorát.
    A nemzeti és etnikai kisebbség nevelését, úgy tervezzük meg, hogy hovatartozását ne sértsem meg. Ehhez ismernem kell a családi hátteret, szokásokat, hagyományokat. Személyes példaadással vezetem rá a helyes szokás kialakítására.
    A fogyatékkal élő gyerekek óvodai csoportba való integrálása függ a fogyatékosság minőségétől, súlyosságától.

    1. Értelmi fogyatékos /saját szintjükön fejleszthetők/
      • Enyhe /debil/
        • az önálló életvezetése akadályozott
        • megtanul írni-olvasni, elemi számításokat is el tud végezni
        • néhányan egyszerűbb szakmákra megtaníthatók
      • Közép /imbecil/
        • önkiszolgálás alapvető kritériumait tanulja meg
        • önálló életvezetésre nem képes
      • Súlyos /idiot/
        • nincs önkiszolgálás sem
    2. Hallás fogyatékos /hallási analizátos sérülése miatt/
      • Nagyothalló
      • Siket
    3. Látás fogyatékos
      • Gyengén látó
      • Vak
    4. Beszédfogyatékosság
      • Hangképzési zavar /pösszeség/
      • Orrhangzós beszéd
      • Beszédritmus zavarai
        • Hadarás
        • Dadogás
      • Beszédképtelenség
    5. Mozgásfogyatékosság
      • Testi fogyatékosság
      • Mozgásfogyatékosság
      • Halmozott fogyatékosság
    A fogyatékos gyermekek nevelésének alapelvei:

    • a célkitűzést a sajátos nevelési tevékenység és a gyermek aktuális fizológiai állapota határozza meg
    • a nevelés módját, tartalmát az általános és speciális vonások együttes, egymást kiegészítő alkalmazása adja meg
    Tehetséges az a gyermek aki valamilyen területen kiemelkedő teljesítményt nyújt. Ranshburg az alábbi tehetségtípusokat különíti el:

        • tudományos tehetség
        • vezetői tehetség
        • pszichomotoros képesség
        • művészi tehetség
    A tehetség két csoportja:

    • általános tehetség
    • speciális tehetség
    A tehetség fejlődése függ:

        • személyi feltétel rendszertől / szülő mennyire partner/
        • óvónő személyiségétől
    Az ilyen gyerekek érdeklődőbbek, kíváncsiabbak, emiatt gazdagabb ismereteik vannan és könnyebben tanulnak.
    A kreatív gyerekekre jellemző:

        • széles érdeklődés
        • gazdag fantázia
        • jó kapcsolatteremtő készség
        • irányító szerep
        • szabályokhoz nehezen tud alkalmazkodni
    Az óvónő feladatai a tehetség és a kreativitás ápolásában:

        • figyelje és segítse a gyermekben kibontakozó alkotóképességet,
        • kiemelkedően, differenciáltan foglalkoztassa a gyerekeket
        • sok elismerés, bíztatás, bátorítás
    [FONT=Times New Roman, serif]Másság és kezelése:[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Tudjuk azt, hogy minden gyermek egyedi, megismételhetetlen, különleges, minden gyermeknek egyéni nevelési-oktatási szükségletei, igényei, lehetőségei vannak. [/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A gyermekek közötti különbségek, különbözőségek óriásiak lehetnek. Vannak olyan gyermekek, akiknek speciális nevelési-oktatási szükségleteik vannak, így nevelésük-oktatásuk speciális feladatot jelent a pedagógusoknak, ők egyéni, különleges bánásmódot igényelnek az iskolában.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A különleges bánásmódot igénylő gyermekek csoportosítása:[/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]1. Speciális pedagógiai bánásmódot igénylők [/FONT][FONT=Times New Roman, serif](a gyógypedagógia kompetenciájába tartozók):[/FONT][/FONT]

    1. [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]tanulásban akadályozottak:[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] enyhe fokban értelmi fogyatékosok (debilisek), nehezen [/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]tanulók;[/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]b) [/FONT][FONT=Times New Roman, serif]értelmileg akadályozottak:[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] mérsékelt, súlyos, legsúlyosabb értelmi fogyatékosok;[/FONT][/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]c) [/FONT][FONT=Times New Roman, serif]mozgáskorlátozottak:[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] mozgás- és testi fogyatékosok, sérültek;[/FONT][/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]d) [/FONT][FONT=Times New Roman, serif]viselkedés- és teljesítményzavarral küzdök[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] (nehezen nevelhetők, inadaptáltak);[/FONT][/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]e) [/FONT][FONT=Times New Roman, serif]beszédben akadályozottak:[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] beszédsérültek, beszéd-, hang- és nyelvi zavart mutatók;[/FONT][/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]f) [/FONT][FONT=Times New Roman, serif]látássérültek:[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] vakok, gyengén látók;[/FONT][/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]g) [/FONT][FONT=Times New Roman, serif]hallássérültek:[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] nagyothallók és siketek.[/FONT][/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]2. Tanulási nehézséggel küzdő tanulók [/FONT][FONT=Times New Roman, serif](fejletlen kognitív képességek, például a képzelet, a [/FONT][/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]koncentrálóképesség alacsony szintje; emocionális problémák; szociális, kulturális v. nyelvi [/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]hátrányok; kétnyelvű tanulók; lassú tanulók; hosszú távú speciális tanulási nehézségek: [/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, súlyosabb beszédhibák stb.).[/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]3. Magatartászavarok miatt problémás tanulók:[/FONT][/FONT]

    1. [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]visszahúzódó[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] (regresszív) és depresszív viselkedésű tanulók (félénk, csendes, [/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]visszahúzódó, csavargó stb.);[/FONT]

    1. [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]ellenséges[/FONT][FONT=Times New Roman, serif] (agresszív) és inkonzekvens viselkedésű tanulók (engedetlen, kötekedő, támadó stb.). [/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]4. Kivételes képességű tanulók.[/FONT]
    A pedagógusoknak meg kell ismerniük tanítványaikat, hogy szükség esetén különleges bánásmódban részesítsék őket.
    Speciális nevelési szükséglet





    • a speciális nevelés interaktív természetű
      a tanulási nehézség gyökereit nem elsősorban a gyermekben keresi, hanem a gyermek és a tanulási környezet interakciójában.
    • nem deficitorientált – kerüli a fogyatékosság kategóriáinak megjelölését, amely a diagnosztikus megközelítésből egyenesen következett státuszdiagnosztika: állapotot rögzített, a teljesítményt mennyiségileg értelmezte
    • a teendőkre helyezi a hangsúlyt: egy adott gyermek sajátos képességprofiljához igazított program.
      fejlesztési diagnosztika: a gyermek teljes képességrendszerének feltérképezése és a változtathatóság hangsúlyozása. - úgy korrigálja a gyenge funkciókat, hogy alapoz a meglévő jó képességekre (ill. továbbfejleszti)
      - támogatja a korai fejlesztést
      - a képességek minőségi elemzésére törekszik (kevésbé az intelligenciaszintre)
      - épít a szakemberek és a szülők aktív közreműködésére (ők is motiváltabbá válnak)
      - a fejlesztési programok hasznára válnak az egymástól nagyon eltérő erős és gyenge képességű gyermekeknek (Zsoldos)
    Speciális nevelés: bármilyen formájú és szintű járulékos segítség a tanulási nehézség leküzdésére.



    2. Egyedi megnyilvánulások az ösztön én szükségleteiben, az értelmi fejlődésben, az érzelmi megnyilvánulások és a társas viselkedés területein.
    3. viselkedési zavarok, tanulási zavarok óvodáskorban. Viselkedési nehézség, magatartási zavar: A nehézségek gyakran csak abból adódnak, hogy egy gyermeknél fokozottabban, kifejezettebben jelentkeznek az életkori sajátosságok. Például a fokozott mozgásszükséglet túlmozgékonyságnak tűnik, a kiscsoportosoknál megnyilvánuló önállóságigény szófogadatlanságnak, dacosságnak minősül. Riadalmat okozhat a felnőttben a gyerek másik nem iránti érdeklődése, saját nemi szervével való foglalkozása. Megijedhetnek a nevelők amiatt, hogy a gyermek olyat mond el, ami meg sem történt, ebben ugye csak az jelenik meg, hogy a fantáziát és a valóságot még nehéz elválasztania.
    De vannak olyan helyzetek, amelyek már külső segítséget (pl. pszichológus, gyermekpszichiáter) igényelnek.
    Gyermeki megnyilvánulások, amelyek jelezhetik az érzelmi problémát, a viselkedési nehézséget:

    • életkori sajátosságokkal nem magyarázható túlzott mozgékonyság, nyugtalanság
    • figyelmetlenség, szétszórtság, a figyelem összpontosítás nehézsége
    • félelmek, szorongások
    • gyakori „bohóckodás”
    • túlzott fáradékonyság
    • a beszédkapcsolat megszüntetése
    • ujjszopás, körömrágás, hajtépés
    • tic (akaratlan izommozgások)
    • gyakori onánia
    • éjszakai felriadás
    • éjszakai és/vagy nappali bevizelés
    • szervi okkal nem magyarázható hányás, hasmenés, fejfájás, székletvisszatartás
    • szervi okkal nem magyarázható étvágytalanság
    • feltűnő, tartós lehangoltság, szomorúság
    • dührohamok nagyfokú hangulatingadozás
    • dadogás
    • szokatlan, „furcsa” viselkedés (pl. mozdulatokat többször ismétel, különös kifejezéseket használ, „visszhangozza” a hallottakat)
    amikor úgy érezzük, hogy a probléma az óvodán belül nem oldható meg.


    Lehetséges okok:

    Személyen belüli és környezeti tényezők kölcsönhatása, környezeti ártalmak


    • családi környezet ártó hatásai:
    • családi szituáció nehézségei, család életkörülményei
    • nevelési hibák
    • nevelés hiánya [FONT=Symbol, serif][/FONT] elhanyagolt, magárahagyatott, kiszolgáltatott gyermek
    • túl szigorú nevelés [FONT=Symbol, serif][/FONT] szélsőséges indulatok, félelem, szorongás, agresszió
    • kényeztető, mindent megengedő, elnéző nevelés [FONT=Symbol, serif][/FONT] szorongó, önállótlan, passzív gyermek, egoista, összeférhetetlen a közösségben
    • következetlenség [FONT=Symbol, serif][/FONT] következetlen, őszintétlen gyermek
    • a családi nevelés nincs összhangban az óvodaival (kettős nevelés)
    • nem reális, túlzott igényeket támasztó nevelés [FONT=Symbol, serif][/FONT] fáradtság, kimerülés, önbizalomvesztés a gyerekben
    • szülők személyiségjegyei, deviáns magatartásuk
    • traumatizáló élmények
    • óvodai ártalmak (túl magas követelmények, túl szigorú, autokratikus magatartás, durva módszerek, gúny, megszégyenítés, túlzott engedékenység, irányítás nélküli nevelés)
    • gyerek kedvezőtlen társas pozíciója (ok és következmény is) - ördögi kör is lehet: óvodai kudarc [FONT=Symbol, serif][/FONT] peremhelyzet [FONT=Symbol, serif][/FONT] énképére visszahat [FONT=Symbol, serif][/FONT] nem motivált [FONT=Symbol, serif][/FONT] még nehezebb a társas beilleszkedés [FONT=Symbol, serif][/FONT] teljesítménye csökken
    • koragyerekkori enyhe idegrendszeri sérülés (terhesség alatt, szülés alatt, idegrendszeri megbetegedés, trauma) [FONT=Symbol, serif][/FONT] tűrőképessége gyengébb - ez lehet az alábbi tünetek hátterében: hiperaktivitás, gyors fáradékonyság, fokozott érzelmi ingerelhetőség, mozgásos ügyetlenség, kritikai gondolkodás alacsonyabb szintje - minimális agyi károsodás (nincsenek regisztrálható specifikus neurológiai tünetek, átlagosan fejlett értelmi szint, de idegrendszer funkcionális éretlensége) [FONT=Symbol, serif][/FONT] kisebb tolerancia


    Gyermekkori magatartási zavarok (Ranschburg felosztása szerint) — Ez a felosztás azt tükrözi, hogy egy pedagógus számára milyen pszichikus funkciók, területek mentén jelenhetnek meg problémák.

    • Biológiai alapfunkciók zavarai (alvás, táplálkozás, kiválasztás)
    • Ritmikus motoros rendellenességek
    • A nemi szerep és a nemi identitás zavarai
    • A pszichoszomatikus zavarok
    • A tanulás zavarai (percepció zavarai, motoros működési zavarok, kognitív funkciók zavarai, beszéd és kommunikáció zavarai, dadogás, elektív mutizmus)
    • Neurózisok (manifeszt szorongásos rendellenességek, kóros védekezési módok)
    • Hangulat rendellenességei
    • Súlyos mentális zavarok (autizmus)

    A tanulás zavarai
    Tanulási nehézség általános gyűjtőfogalom: minden olyan gyerekre, akinek vmilyen okból járulékos nevelési-oktatási segítségre van szükség.
    a tanulási nehézség dimenziói:
    - időtartama (rövid távú/hosszú távú)
    - mennyire általános érvényű (specifikus/általános)
    - nehézség súlyossága (enyhe/súlyos)
    Interaktív szemlélet! nem elsősorban csak a gyerekben kell keresni a tanulási nehézség gyökereit: a gyermek és a tanulási környezet interakciója a lényeg.


    Az iskolai tanulás során alapvető „tanulnivalók”: olvasás, írás, számolás., nyelvi készségek.
    Alapvető, de kevésbé mérhető tanulási területek: kitartás, szervezőkészség, az impulzivitás önkontrollja, társadalmi alkalmazkodóképesség, mozgáskoncentráció.
    tanulási zavar: "ép értelemmel, ép érzékszervekkel rendelkező, kulturálisan vagy gazdaságilag nem hátrányos helyzetű gyermek, a tanuláshoz szükséges egy vagy több képesség hibás működése miatt, bizonyos tantárgyból vagy tantárgyakból nem tud megfelelni az adott szinten megszabott minimális követelményeknek." (Ranschburg, 95-96. o.)
    A tanulási zavar 8-9 éves korban állapítható meg biztonságosan, ekkor is nagy odafigyelést, körültekintést igényel. A túl korai diagnózis önbeteljesítő jóslatként működhet!
    A tanulási zavarok sokfélék lehetnek, a közös jellemzők (Tóth, 2000)

    • alapvető pszichológiai folyamatok tekintetében zavarok (percepciós: hallás, látás; emlékezet)
    • nehézségek az alapkészségek elsajátításában: írás, olvasás, számolás
    • nem értelmi fogyatékosok, nem érzékszervi korlátozottak, nem hátrányos helyzetűek, nincsenek primer érzelmi problémáik
    • a központi idegrendszer rendellenes működésével függ össze a probléma, ennek okai lehetnek:
      • Agysérülés (esetleg minimális, dezorganizáltság)
      • Cerebrális dominancia hiánya
      • Genetikai faktorok
      • Biokémiai faktorok
      • Ingerszegénység
    Konkrét tanulási zavar formák: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia
    Diszlexia: Az olvasástanulás terén mutatkozó zavar. Általában akkor tekinthető diszlexiásnak egy gyermek, amikor olvasásában — ép általános intelligencia mellett — legalább két évet meghaladó lemaradása van a kortársaihoz képest.
    diszlexia ≠ olvasásgyengeség (pl. érési tempó lassúsága miatt, olvasástanítási módszer hibája miatt)
    A diszlexia:

    • felnőttkoráig végigkíséri az egyént
    • az olvasásban és a helyesírásban speciális hibák fordulnak elő
    • a defektus családi halmozódást mutat
    • a férfiaknál gyakoribb, mint a nőknél
    • az egyén intelligenciaszintje átlagos vagy átlag feletti
    A diszlexia megnyilvánulási lehetőségei:

    • hangtévesztés beszédben
    • szótagcsere olvasásban, vagy összetett szavak elő- és utótagjainak megcserélése
    • szótag-, szókihagyás
    • félreolvasás, más szavakkal helyettesítés
    • a gyermek nehezen ismeri fel a leírt szavakat
    • nehezen olvas össze
    • nem érti, amit olvas
    A diszlexiások verbális képességei általában alacsony szintűek: szegényes szókincs, lassú és hibás szótalálás stb.
    A diszlexiások vizuális-téri működésében is zavar mutatkozik: pl. rendellenes szemmozgás, rosszul észlelik az egymás után gyorsan érkező vizuális ingereket, orientációs zavarok, betűmegfordítások
    A diszlexiás gyerekek legalább 2 csoportja:
    a) fonetikus-nyelvi típus: a betűk sorrendiségével, a szavak fonetikus kódolásával van problémájuk
    b) vizuális típus: a szavaknak mint vizuális egészeknek az észlelésével van problémájuk
    Diszgráfia: az írásbeli kifejezés zavara
    Az iskolában viszonylag korán felismerhető tanulási zavar, második osztály végére jól diagnosztizálható.
    A zavar jelentősen kihat az iskolai teljesítményre, valamint az íráskészséget igénylő mindennapi élettevékenységekre is.
    Az íráshoz több képesség egybehangolt működése szükséges:

    • verbális képességek: szóbeli megértés és kifejezés [FONT=Symbol, serif][/FONT] ha ezek bármelyikében hiányosság [FONT=Symbol, serif][/FONT] az írásbeli közlés képességének károsodása: rövid, konkrétumokra szorítkozó írás,, gyakoriak a szókihagyások, rosszul foglalják mondatba a szavakat,, nyelvtani hibák, igék és névmások helytelen használata, kis- és nagybetűk felcserélése
    • hallási diszkrimináció hiányosságai [FONT=Symbol, serif][/FONT] hangok megkülönböztetése a szóban nehéz, hasonló hangzású szavak összekeverése, diktálás utáni írásnál betűk és szótagok lehagyása, beszúrása
    • vizuális, verbális emlékezés hiányosságai [FONT=Symbol, serif][/FONT] diktálás után nehéz írni, mert nem tudnak visszaemlékezni a betűformákra, szóalakokra
    • szem-kéz koordináció problémája [FONT=Symbol, serif][/FONT] képtelen az írómozgásra, vagy gyorsan. olvashatatlanul ír, vagy lassan, óriási erőfeszítéssel
    A diszgráfia tünetei:

    • a gyermek írása helyesírási hibákkal telített
    • nem érzékeli a szóhatárokat, ezért egybeírások vannak
    • kusza, rendezetlen az írás külalakja
    • betű- és szótagkihagyások


    Diszkalkulia: A számolási képesség zavara, amely a központi idegrendszer rendellenes működéséből származik.
    A diszkalkuliára utaló tünetek:

    • számfogalom kialakítása nehéz
    • számképek felismerése nehéz
    • számlálás, számolás nehéz
    • az alapvető matematikai műveletek megtanulása rengeteg időt vesz igénybe stb.
    A diszkalkulia tünetei gyakran együtt járnak diszlexiával, diszgráfiával.


    A specifikus tanulási zavarok mögött általában az alábbi problémák figyelhetők meg:

    • érzékelési-észlelési zavarok
    • téri tájékozódás gyengesége, zavara
    • a szekvenciális szerveződés érzékelésének-észlelésének zavara
    • mozgászavarok: nagymozgások, finommozgások, mozgáskoordináció zavara
    • kommunikációs zavarok
    Tanulási zavarok kezelése, terápiája
    Néhány alapgondolat:

    • a tanulási zavarok kezelése szakember közreműködését, segítségét igényli
    • a tanulásban (olvasás, írás, számolás megtanulása) szerepet játszó az alapvető pszichikus funkciók fejlesztésére kell koncentrálni, nem a tünetekre
    • a mozgásos koordináció, szenzoros integráció fejlesztése hozzájárul az idegrendszer működésének javításához
    • megfontolandó, hogy a pszichikus funkciók fejlesztése mellett szükséges-e speciális tananyaggal dolgozni a tanulási zavarral küzdő tanulóknál

    1. Az integrált, inkluzív óvodai nevelés jellemzése.
    Integrált nevelés: új nevelési, oktatási, szervezési forma, amely a „normál” pedagógia és a gyógypedagógia új együttműködési formája. Valójában az ép és a fogyatékos gyerekek együttnevelési módja.
    Lépésről-lépésre óvodai program: nyitott nevelési-oktatási modell, amely alapegysége az óvodai csoport, akik saját maguk legteljesebb kibontakoztatására törekednek saját maguk és a közösség érdekében. Saját döntéseik következményeit megtapasztalva sajátítják el a demokratikus érintkezés szabályait. A program a gyermekek egyéni szükségleteinek kielégítésére törekszik, épít tulajdonságaikra, viselkedésükre, érdeklődésükre, ismereteikre és tapasztalataikra. Tevékenységközpontokban szerzik meg a tapasztalataikat. Jellemző rá az élményszerű, önálló, alkotó tanulás, az egyéni differenciált fejlesztés, a csoporttémára épülő integrált műveltségtartalmak tevékenységben való megjelenítése, a családrészvétele a pedagógiai folyamatban.



    A többségi óvodákban megvalósuló – integrált – nevelés, oktatás

    A sajátos nevelési igényű gyermekek családi nevelését, a közösségbe való beilleszkedését elősegíti/elősegítheti a többi gyermekkel együtt történő integrált nevelésük. Az együttnevelést vállaló intézmény többet vállal, magasabb értéket kínál a sajátos nevelési igényű gyermeknek, mint részvételt és védettséget.
    Az integrált fejlesztésben különös figyelemmel kell lenni a következőkre:

    1. az adott óvoda pedagógiai programjának, illetve a speciális tartalmak közvetítésének figyelembe kell vennie a sajátos nevelési igényű gyermek fejlesztésének speciális igényeit,
    2. külön gondot kell fordítani arra, hogy a gyermek minden segítséget megkapjon hátrányainak leküzdéséhez.
    Az adott gyermek fejlesztési stratégiájának kialakításakor igénybe kell venni a szakirányú végzettségű, integrált fejlesztésben tapasztalatokkal rendelkező gyógypedagógus közreműködését (módszertani intézmény, utazótanári szolgálat). A közreműködésnek ki kell terjednie a gyermeket fejlesztő óvodapedagógusok felkészítésére, a fogadó óvoda sajátos teendői ellátásának tervezésére, folyamatos tanácsadásra. Fokozottan szükséges a szülők, az óvoda együttműködése.
    Az integráltan fejlesztett gyermek számára biztosítani kell mindazokat a speciális eszközöket, egészségügyi és pedagógiai habilitációs, rehabilitációs ellátást, foglalkozásokat, melyekre a szakértői és rehabilitációs bizottság javaslatot tesz.
    Sikerkritériumnak a gyermekek beilleszkedése, fejlődése tekinthető, melynek eredményes megvalósítását az alábbiak biztosítják:

    1. Az együttnevelés megvalósításában érvényesül a habilitációs, rehabilitációs szemlélet, és a sérülésspecifikus módszertani eljárások alkalmazása. A módszerek, módszerkombinációk megválasztásában a „sérülésspecifikusság” alkalmazkodást jelent a sajátos nevelési igény típusához, az elmaradások súlyosságához, az egyéni fejlődési sajátosságokhoz.

    1. A gyermekek integrált nevelésében, fejlesztésében részt vevő, magas szintű pedagógiai, pszichológiai – mint elfogadás, tolerancia, empátia, hitelesség – és az együttneveléshez szükséges kompetenciákkal rendelkező óvodapedagógus, aki

    • szükség esetén egyéni fejlesztési tervet készít, képes az individuális módszerek, technikák alkalmazására,
    • a foglalkozások során a pedagógiai diagnózisban szereplő javaslatokat beépíti, szükség esetén eljárásait megváltoztatja, az adott szükséglethez igazodó módszereket megválasztja,
    • egy-egy nevelési helyzet, probléma megoldásához alternatívákat keres,
    • alkalmazkodik az eltérő képességekhez, az eltérő viselkedésekhez,
    • együttműködik a különböző szakemberekkel, a gyógypedagógus iránymutatásait, javaslatait beépíti a pedagógiai folyamatokba.

    1. A gyermek fogyatékosságának típusához igazodó szakképesítéssel rendelkező –gyógypedagógiai tanár/terapeuta – az együttműködés során:

    • segíti a pedagógiai diagnózis értelmezését,
    • javaslatot tesz gyógypedagógia-specifikus módszerek, módszerkombinációk alkalmazására,
    • figyelemmel kíséri a gyermek haladását, javaslatot tesz az egyéni fejlesztési szükséglethez igazodó módszerváltásokra,
    • együttműködik az óvodapedagógusokkal, iránymutatásai során figyelembe veszi a gyermekkel foglalkozó óvodapedagógus tapasztalatait, észrevételeit, javaslatait.
    Az integrált nevelésben közreműködő közoktatási intézmények az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények, szak- és pedagógiai szakmai szolgáltatását, az utazó gyógypedagógiai hálózat működtetésére kijelölt intézmények segítségét vehetik igénybe a megyei/fővárosi közoktatás-fejlesztési tervekben meghatározott feladat-ellátás szerint.
    Integráció: azaz a különböző okoknál fogva tanulásban akadályozottak együttes oktatása-nevelése hasonló korú és ilyen zavarokat nem mutató társaikkal.
    Az integrált fejlesztés megvalósítására kialakult megoldások a következők:
    teljes integráció (a speciális szükségletű gyermekek a befogadó osztály állandó tagjai),
    részleges integráció (részlegesen integrált osztály vagy csoport, kooperatív tanári rendszer),
    integrációs részleg kialakítása (összeválogatott, különböző életkorú, azonos speciális szükségletű gyermekcsoport),
    fordított integráció (speciális iskola fogadja be a nem fogyatékos tanulókat),
    spontán integrálódás (figyelmen kívül hagyják a speciális szükségleteket).
    A tehetséges tanulók:
    "Tehetségen azt a velünk született, adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni."
    A Renzulli-modellben a tehetség három összetevője:
    - az átlagon felüli képesség,
    - a feladat iránti elkötelezettség,
    - és a kreativitás.
    Mönks belehelyezi Renzulli háromkarikás modelljét abba a szociális mezőbe, amelyben él a tehetség: család, iskola, kortársak.
    Képességek:
    (adottságok, készségek, diszpozíciók) különleges teljesítményekre, mely képességek különböző területeken nyilvánulhatnak meg:
    intellektuális képességek: ezek intelligenciatesztekkel mérhetők.
    művészi képességek: (képzőművészeti, zenei, írói, rendezői);
    pszichomotoros képességek: (sport, tánc, kézügyességet igénylő tevékenység - például fafaragás - képességei);
    szociális képességek: (vezetői, szervezői, empátiás készség, kommunikációs képességek, más emberre való hatás, befolyásolás képessége, például tanári pályán, vezetőknél, előadóknál, menedzsereknél feltétlenül szükségesek).
    Kreativitás:
    A kreatív emberre jellemző a divergens gondolkodás, képes a többféle helyes válaszadásra, megoldásra. A divergens gondolkodás jellemzői: originalitás (eredetiség), fluencia (az a könnyedség, amivel az asszociációk, a különböző gondolatok, ötletek előtörnek) és a flexibilitás (szellemi rugalmasság, nézőpont, szempontváltás képessége).
    Feladatelkötelezettség:
    (motiváló, energetizáló, dinamizáló tényezők: kíváncsiság, érdeklődés; szorgalom, kitartás; becsvágy, teljesítménymotiváció).


    Prevenció: Azt szolgálja, hogy a várható problémák kialakulása előtt az arra illetékes személyek és szervek közbelépjenek, így megakadályozhatják a személyiségfejlődés torzulását.
    Korrekció: A fejlődésében valamilyen területen visszamaradott gyermek felzárkóztatása.
    Intézményi háttér:

    • korai fejlesztő központ
    • szakértői bizottságok
    • nevelési tanácsadó



    1. Differenciálás és személyes bánásmód az óvodában.
    A differenciálás:

    • pedagógiai érzékenység a növendékek egyéni különbözősége iránt
    • a különbözőségekhez való illeszkedés, bánásmód pedagógiai gyakorlata
    A differenciálás területei:

    1. Fejlesztési területekben, tevékenységekben
      • Gondozás során
      • Játéktevékenység során
      • Munka jellegű tevékenységek során
    2. Szükségletek kielégítésében
      • Domináns életkori szükségletekben
      • Sajátos egyéni szükségletekben
      • Aktuálisan domináns egyéni szükségletekben
    A differenciálás okai, szükségessége:

    1. Minden gyermek más
      • Öröklött adottságok
      • Környezeti hatások
      • Tanulás hatása
    2. Minden gyermeknek joga van, hogy:
      • A neki megfelelő nevelésben részesüljön
      • Adottságait, potenciális lehetőségeit kibontakoztathassa
      • Teljesítőképessége maximumát érje el
      • Jogait tiszteletben tartsák
    A differenciálás alapelvei:

    • teljes tevékenységrendszerben alkalmazva /nem csak a tanulásban, hanem a teljes magatartás- és cselekvéskomponensre hatva/
    • a pedagógiai hatás az egész gyermeki személyiségre hasson
    • az önmegvalósítás lehetőségét kínálja
    • humanisztikus gyermekszemlélet érvényesüljön
    A differenciálás gyakorlata:

    • probléma észlelése, tudatosítása
    • probléma megfogalmazása
    • tényfeltárás, ténymegállapítás
      • előzetes tudás
      • aktivizálhatóság
      • önálló munkavégzés
      • együttműködő képesség
      • társas helyzet jellemzői stb.
    • diagnózis felállítása
    • pedagógiai döntés /szükséges-e a differenciálás
    • a differenciálás lehetőségeinek kiválasztása, megtervezése
    • a differenciálás eredményének értékelése mutatók alapján
    Az egy csoportba járó gyerekek sok szempontból különböznek:

    • nemek szerint
    • értelmi képességeik szerint
    • szociális háttér szerint
    • egyéb személyiségjegyek szerint /empátia, kudarctűrés, szorongásra való hajlam, együttműködési képesség stb./
    A szeretet a legfontosabb szükséglet, mégpedig azért, mert a szeretet hiánya hosszú időn át tartó, sóvárgó szükségletet alakít ki a gyermekben. Ha a gyermek nem kap elég szeretetet, ez kielégítetlen szükségletként jelentkezik nála, és ennek keresése elvonja minden energiáját a fejlődéstől, megakadályozza abban, sőt visszaveti fejlődésében.
    Differenciálás:

    • Differenciálás (különbségtevés): tervezett pedagógiai folyamat, amely a különböző sajátosságokkal rendelkező gyermekek számára biztosítja a legoptimálisabb lehetőségeket és feltételeket. Minden gyermek a neki megfelelő módon és tempóban gyarapodik6gyarapodhat, ha nem is azonos mértékben.
    • Jelent egyfajta pedagógiai érzékenységet a gyermekek különbözősége iránt, és jelent egyfajta bánásmódot is, amellyel odafordulunk, viszonyulunk a gyermekek másságához, így fejlődésük elősegítése érdekében a legmegfelelőbb pedagógiai eljárásokat választjuk ki.
    Differenciált Óvodai Bánásmód: A személyes bánásmód hatékonyságának kipróbálásán keresztül épült ki óvodai programmá, és az óvodában használt módszerré. Az óvoda feladatának tekinti, hogy olyan szociális tanulási helyzetet biztosítson, amelyben minden gyermek – egymástól sokszor eltérő módon – jogot kap érdeklődése, kezdeményezése szerint elsajátítani azokat a kooperációs formákat, amelyek az emberi együttműködés személyisségét, értelmét, stabilitást nyújtó előnyeit közvetítik a gyermeknek. Koncepciója: a gyermek magatartásával eldönti és utat mutat az óvónőnek, hogy mit kell vele tenni, hogyan kell vele bánni; Mindenekelőtt bizalmat, hitet közvetít a gyermek fejlődése iránt; Személyes, közeli bánásmódot, valamint toleranciát az elvárások iránt.
    Személyes bánásmód: Az a viselkedés, amit az óvodapedagógus egy bizonyos gyermek iránt alkalmaz, hogy elősegítse fejlődését, önmaga kibontakoztatását.




















































    9.(tétel) A GYERMEK JÁTÉKA

    1. A JÁTÉK FOGALMA, KLASSZIKUS JÁTÉKELMÉLETEK
    Számos olyan elmélet született, amely megpróbálta megragadni és megmagyarázni a játék lényegét.

      1. energiafelesleg elmélet
      2. relaxáció elmélet
      3. előgyakorlás elmélet
      4. átörökítési, vagy megismétlési elmélet



      1. az energiafelesleg - elmélet: / Spencer – 1873/
    - a gyermek szabad energiáit vezeti le a játékban
    - a játéknak semmiféle funkcionális jelentőssége nincs
    - az alapvető szükségletek elvégzése után megmaradt „erő”



      1. tíz évvel később relaxáció – elmélet /Lazarus – üdülés, vagy pihenés elmélet /
    - a játék épp ellentétes célt szolgál – a felélt energia pótlását
    - a játék önmagától élvezetes



      1. a századfordulón előgyakorlás – elmélet /Karl Groos /
    - a felnőtt emberi tevékenységek, és a gyermekjátékok sajátos hasonlóságát ismeri fel
    - a játék – a felébredő ösztönök produktuma
    Olyan tevékenység, amely – lehetőséget nyújt az ösztönök gyakorlására abban a korban, amikor a gyerek biológiai érettsége és szociális helyzete kizárja a valódi alkalmazhatóságot.
    (pl. szerepjáték – szülőt játszik)
    - a tapasztalatszerzés, a gyakorlás fontos


    A játék egyik legátfogóbb definíciója:
    „ a játék egy olyan funkció, melyben az organizmus egy kívánt természetes, vagy kreált cél eléérése elé saját maga állít akadályt és ezzel az intenzív örömszerzés indukciójának tetszés szerint reprodukálható feltételeit teremti meg.”



      1. átöröklési, vagy megismétlési - elmélet / Stanley Hall /
    - a gyermek a játékban megismétli a történelmi korok játékainak tevékenységeit
    (vadászat, halászat, harci ösztön)



    1. A JÁTÉK GYERMEKLÉLEKTANI MAGYARÁZATAI, JELLEMZŐI
    A gyermek játéka nagyon sok heterogén jelenséget foglal magába.
    Sok különféle tevékenysége lehet elsődlegesen játék.
    Nincs olyan élménye – kínos, vagy kellemes – amely ne válhatna egy játék kiindulásává.
    Minden lehet játék, - de nem minden az.
    Ami a játékot elkülöníti a gyerek sok más tevékenységétől, az – a játéktevékenység örömszínezete.
    A gyerekeknek – sajátos játékviselkedésük van:
    - derűs
    - ellazult
    - gondtól mentes
    Emellett fontos, hogy a játék – önmagáért való.
    - a tevékenykedés
    - a manipuláció
    - az elképzelés
    szerzi az örömöt, - nem pedig a szükséglete, - vágya kielégülése.
    A játék – feszültségcsökkenést eredményez. A játék sokféle örömforrásból táplálkozik.


    Funkciógyakorlás:
    A csecsemő játékai a szájához kapcsolódnak
    - szopómozgás, hangokkal játszik → 2. év járás, ugrás, egyensúlyozást.
    - nyúlást, fogást
    - közelítést, eltolást
    Az érés tehát együtt jár bizonyos feszültségekkel. Ennek a feszültségnek a feloldása adja a funkcióörömöt. (Karl Bühler nevezte így)
    Ezzel rendszerint együtt jár az „én csinálom” öröme.
    Örömforrás lehet a ritmusosság: gesztusok, mozgás, szavak szabályos megismétlése.
    A cselekvés ritmusos megismétlésének hátterében az ismétlés öröme és a gyerek helyzetéből fakadó bizonytalanság-biztonság áll.
    Az utánzás 1 ½ - 2 éves kortól jellemzi a gyermek játékát.
    Utánozhat embert, tárgyat. Mindent, amit lát, megjelenít.
    Általánosan örömforrás „másnak lenni
    Az utánzás a képzeletet mozgósítja – sohasem teljes kettős tudatállapot van, - a realitás és a fikció kettősségéről van szó. (pl. papírsütit nem eszi meg)
    Az illúzió is örömforrása a játéknak, mert csökkenti a játékot kísérő tudat feszültségét.
    Ilyen örömforrás még a feszültség, amit:
    - a véletlen mozzanatok (pl. kockadobás)
    - a titok
    - a humor
    - az átváltozás öröme okoznak
    A játéktartalom, mint feszültségredukció:
    A játék tartalma is lehet feszültséglevezető, és így – örömforrás.
    családjáték: beleélik magukat a szülők mindennapjaiba – „felnőtté válnak”

    Lehet örömforrása a konfliktushordozó kínos élmények levezetése révén is.
    pl. a szülők veszekedését újra eljátssza, - így csökkenti a kínos élmény feszültségét, - megszelídítve a hozzá tapadó indulatokat.


    Tehát a gyermekjátékok tematikája is feszültséglevezető:
    - konfliktus csökkenés
    - kompenzáció
    - szerepcsere (pl. bárány eszi meg a farkast)
    Ezt Freud ismerte fel.
    A játék jellemzői:
    A munka által anyagi, kulturális javakat hozunk létre, - szükségletek kielégítését szolgáljuk.
    A játszó gyereknek nincsen ilyen kívülről kapott, -társadalmi célkitűzése, feladata.
    A játék mindig spontán és önkéntes.
    A gyermeket a játékra belső feszültség készteti, - amely elsődlegesen fiziológiai-pszichikai érésből fakad, - de nagy hatással van a szociális környezet és a felnőttek viselkedése is.
    Minden játék sajátossága – a feszültségcsökkenés és az öröm.
    Feszültséget okoz az „én akarom csinálni” kívánsága is.
    Az én-fejlődésből és a társadalomhoz való alkalmazkodás együttes igényéből keletkezik a szabályok betartásának igénye.


    A játék általános jellemzői közé tartozik a játék komolysága is.


    A játék a gyermek legfontosabb tevékenysége, - személyiségalakulásának fontos tényezője.
    - ügyesedik
    - okosodik
    - fejleszti manuális készségeit
    - ismerkedik a dolgok tulajdonságaival
    A cselekvés által olyan problémákat old meg, amely később – a problémamegoldó gondolkodás alapja lesz.
    Az ismeretek, tapasztalatok – beépülnek tudattartalmába.
    Gyakorolja az egymáshoz való alkalmazkodást, együttműködést, kooperációt, kommunikációt
    Társas kapcsolatai alakulnak:
    - érzelmi élete gazdagodik
    - megkönnyíti a szocializációt
    - közösségi magatartása kialakul
    A játék – kétszeresen társadalmi jelenség:

    • a játék tartalmát, formáját, kialakulását – a gyermeket körülvevő emberi kapcsolatok befolyásolják
    • a játék folyamán - társkapcsolatai alakulnak, gazdagodnak



    1. PIAGET – KOGNITIV JÁTÉKELMÉLETE:
    AZ EXPLORÁCIÓS JÁTÉK, A SZIMBOLIKUS JÁTÉK, A SZABÁLYJÁTÉK
    Piaget tétele: a gyermeki képzeleti játék, vagy fikció, amelynek döntő szerepe van a gyermeki gondolkodásban, azt mutatja, hogy a szimbolikus gondolkodás meghaladja a tudattalant.
    1922-ben a berlini pszichoanalitikus kongresszuson előadást tartott a szimbolikus – és a gyermeki gondolkodásról. (Freud is hallgatta)
    Azt állította, hogy a gyermeki gondolkodás – szinkretikus és prelogikus, ezért mutat hasonlóságot a tudattalan szimbolikus (nem logikus) és racionális gondolkodással, és átmenetet képez a szimbolikus és a racionális gondolkodás között.
    Amikor a gyerek az egyik tárgyat alakítja másikká, - feltételezhetjük, - hogy ez az asszimiláció tudatos.
    (tudatos vagy primer szimbólum: a gyerek tudatába van annak, amit ábrázol)
    Gyakran azonban megfigyelhetjük, olyan szimbólum létét, amelynek jelentését a gyerek maga sem érti.
    Ilyenkor másodlagos, vagy tudattalan szimbólumról beszélünk.
    A tudattalan - nem egy külön régiója a pszichikumnak, hiszen minden lelki folyamat folyamatos, oda-vissza jár a tudatos és a tudattalan között.
    Minden szimbólum lehet elsődleges és másodlagos, - azaz lehet olyan melyebb tartalma, amely az adott pillanatban nem világos a személy számára.


    Vannak olyan szimbólumok, - amelyekből nagyjából lehet látni, hogy - a jelentés meghaladja azt, amit a gyerek tulajdonít neki.
    Piaget szerint ide tartozik a szimbolikus játékok három csoportja:
    - a gyerek saját testére vonatkozó (szopás, kiválasztás)
    - az elemi családi érzelmekre vonatkozó (szeretet, féltékenység)

    • a gyermek születésére vonatkozó játékok.


    Amikor ilyen érdeklődés kíséri a játékot, a gyerek izgalmat mutat, zavarban van, hogy hallják.


    Az elsődleges és másodlagos szimbolikus játékokat Piaget összehasonlítja a gyermek - ugyanebből az időből származó – álmaival.
    Megfigyelése szerint az álom 1, 9 – 2 év között jelenik meg, a beszéd kezdetén. Arra lyukad ki, hogy az álomban a - primer szimbólumtól a szekunder szimbólumig - minden átmenet megtalálható.
    A gyermeki álom - tartalmában és struktúrájában – teljesen hasonló a fikciójátékhoz.
    A különbség a kétféle tudatállapotból adódik: az álmodó- elhiszi, amit álmodik, míg a fikcióban való hit – viszonylagos.


    Pigart szerint az intelligenciának kétféle működése különíthető el:

    • Akkomodáló tevékenység
    • Asszimiláló tevékenység


    A biológiai akkomodáció: Olyan működés, amellyel a szervezet a – a külső körülményekhez alkalmazkodik.
    Piaget-i értelemben – a jellegzetes akkomodáló tevékenység – az utánzás.
    A gyerek a külső környezetében tapasztaltakat – megpróbálja követni a testével.


    A biológiai asszimiláció: Pl. a növény a testidegen sókat klorofil segítségével testazonos anyaggá tudja alakítani.
    Piaget-i értelemben – a gyermek a környezetében tapasztalat jelenségeket, élményeit – emlékezésbe, fantáziába, gondolkodásban átdolgozza – beépíti korábbi tapasztalatai közé.


    Piaget szerint az akkomodáció és az asszimiláció folyamatainak egyensúlyban kell lenni A fejlődési szakaszokban vizsgálta, hogy az asszimiláció, vagy az akkomodáció van-e előtérben.
    A fantáziajátékban, illetve a szimbolikus játékban az asszimiláció kerül előtérbe.
    A gondolkodásfejlődés szempontjából a fantáziajáték azért jelentős, mert a külvilágban szerzett tapasztalatok, ismeretek – játékban való átdolgozása – én-azonossá alakítja a kívülről bejött anyagot.
    Óvodás korban az ilyen átdolgozás nélkül az ismertanyag nem válik a gyerek sajátjává.
    Az óvodás gondolkodásának jellemzője a szinkretizmus: egymással nehezen egyeztethető érzések, képzetek, gondolatok – összevegyítve vannak jelen a képzetáramlásban.
    Nincs külön érzelem és gondolkodás, hanem egy nagy hömpölygés az egész világ.


    Explorációs játék:
    A gyermek játékát 2 éves korig az úgynevezett explorációs játék uralja.
    Kezdetben – a gyermek számára – minden tárgy ismeretlen.
    Érzékszervei, tapintása, mozgásának koordinálása nem tökéletes.
    A legfőbb érzékszerve a szája, - minden új dolgot ezzel tapasztal.
    Kezét is használja – nyomkodja, ütögeti, húzza… - közben figyeli, hogyan reagálnak erre.
    Az örömöt – a funkcióöröm adja.
    Élvezi, hogy – saját cselekedetével – képes hangot kicsikarni, alakváltozást előidézni.
    Ezzel - nemcsak a tárgyakról alkotott séma bővül új információkkal – hanem tökéletesedik szem és kézmozgásának összehangoltsága is.
    Félelménél erősebb kíváncsisága. Ez az - úgynevezett explorációs késztetés, - hajtja az ismeretlen felfedezése felé.
    A gyermek fejlődése csak így lehetséges.
    Az új tárgyak, mozdulatok, beszédelemek és különböző helyzetek kipróbálása és gyakorlása, egymással való kombinálása adja a játék örömét.
    Vállalkozó kedvét az anya viselkedése is meghatározza. Az anyai bíztatás, megerősíti a gyermek felfedező kedvét.


    Szimbolikus, - és fantáziajáték:
    2 éves korban változás következik be az értelmi fejlődésben.
    A gyermek képessé válik – a belső szemléleti kép kialakítására.
    Már nemcsak a valós dolgokat, - hanem a képzeteit, a szimbólumait is tudja manipulálni. Ez lehetőséget ad arra, hogy új dolgokat találjon ki, s hogy a megtörtént eseményeket és a hozzá fűződő érzelmeket átrendezze, újraformálja.
    Ismeretei szaporodnak, - összefüggéseket fedez fel.
    Amit nem képes még felfogni, arra a maga módján magyarázatokat keres, a hiányzó információkat képzetével kiegészíti.
    Vágyai gyakorta beteljesületlenek maradnak, - ez erős haragot vált ki belőle.
    Érzelmei intenzívek, - nem tudja kezelni.
    A feszültségcsökkentő eszköz a szimbolikus és fantáziajáték.
    A játékban, az elérhetetlen tárgyakat más tárgyak helyettesítik, s a valódi helyzetet az elképzelés pótolja.
    A kellemetlen eseményeket is megismétli, - ekkor már kontrollja van az élmény felett. Ő irányít, ő az aktív, aki akkor passzív elszenvedő volt.
    Itt a játék tartalma okoz örömet.
    Célja a múlt feldolgozása, - s közben segít felkészülni a jövőre.
    A gyermek személyiség is erősödik. Megismeri saját érzéseit, megtanulja jobban kezelni őket.
    A játékban – kicsiségét kompenzálhatja, - ő a hős a csatában – ez segít elfogadni gyermeki létét.
    Társas tudást sajátít el – utánozza a felnőttek viselkedését, szokásait, szerepeit – szerepjátékot játszik.
    Kezdetben a tevékenység a vonzó (kavarás, babakocsi tologatás) – később a helyzet – s benne a szerep válik izgalmassá-
    Iskolás kor előtt a szerepjáték már szervezett – kiosztják a szerepeket, megállapodnak a szabályokban, s be is tartatják egymással.


    Szabályjáték:
    6 éves korban újabb lépés következik be az értelmi fejlődésben.
    A gyermek a konkrét műveletek szakaszába jut.
    Az információkat képes logikusan szervezni.
    Érdeklődik a faladatok iránt, a világ megértéséhet már racionálisabb megoldásokat keres.
    Képessé válik arra, hogy magyarázatai kialakításában – figyelembe vegye mások véleményt
    (decentrálás képessége) – akar is figyelni a másikra.
    Törekszik arra, hogy megfeleljen az elvárásoknak, - fontossá válik a társas normákhoz való igazodás.
    A fantázia szerepe csökken.
    A játék funkciója elsősorban – a szabályok gyakorlása
    6 évese a szabály készen kapott, szent és sérthetetlennek tartják, - később rájönnek azok egyezményes jellegére.
    Másnál következetesek, - maguknál nem mindig – győzni akarásuk túl erős késztetés.
    A játék már gyakorlásra szolgál.
    A feszültséglevezetésre más módon kerül sor. (rajzolás, mesélés, olvasás, naplóírás)
    Verbalizációjának fejlődésével – képes elmondani problémáit.



    1. A VALÓSÁG UTÁNZÁSA A SZEREPJÁTÉKOKBAN
    A gyermek a játék témáját a valóságból meríti – személyi és tárgyi környezetéből.
    Különböző életkorúak témái azonosak, - a játékban való funkciójuk azonban változott.

    • A kicsiknél a felnőttet utánzó játéknál, - mint témát – a manipuláció teszi vonzóvá. A történést a manipuláció tartja össze, a témát a környezetből átvett cselekvés hordozza.
    • 4 – 5 évesen a játékot a tárgy teszi érdekessé, - a téma tárgyhoz tapad.
    Akinél a hallgatócső van, az az orvos. (több orvos is lehet)
    A szerepet a tárgy hitelesíti.

    • 6 évesek tematikus játékait a – szerep iránti érdeklődés határozza mag.

    Kicsiknél – a cselekvés, nagyobbaknál – a tárgy, legnagyobbaknál – a szerep hordozza témát
    A szerep - itt már - a társas viszonylatok rendszerében érvényes.
    (akkor lehet orvos, ha van beteg is)
    A szerep egész feltételrendszerekhez van kötve.
    Szigorúan igazodni kell ahhoz a viselkedési rítusokhoz, sorrendhez, - amit a szerep sémája magába foglal.
    A gyereknek állandóan szembesülnie kell azzal, hogy akkor tud megvalósítani valamilyen elképzelést, ha – a megvalósítás során – a fantáziálás feloldása mellett együttműködik egy másik gyerekkel.
    A fantáziának és a szociális kontrollnak az együttes működése eszköz arra, hogy az 5-6 éves gyerek saját gondolkodásában eljusson ahhoz, hogy mi az, ami valóságos, és mi az, ami csak fantáziában van.



    1. JÁTÉK ÉS TANULÁS: A MOZGÁS, AZ ÉRZÉKELÉS, A AZ ÉRTELMI KÉPESSÉGEK ÉS A SZOCIABILITÁS FEJLŐDÉSE A JÁTÉKBAN.
    A JÁTÉK ÉRTELMEZÉSE AZ ÓVODAI NEVELÉS ORSZÁGOS ALAPPROGRAMJÁBAN
    A tanulás az óvodában:
    - alapvetően spontán tevékenység.
    - tapasztalatszerzésre, cselekvésre épül
    - belső motivációból táplálkozik
    - játékba ágyazódva valósul meg.


    Eredménye - a egész személyiségnek
    - a megismerő képességeinek
    - mozgásos megnyilvánulásainak
    - nyelvi, - kommunikációs képességeinek
    - érzelmi, - szociális tulajdonságainak
    - magatartásának
    fejlődése


    A játéktevékenység – az óvodás gyermek – elemi pszichikus szükséglete.
    Elősegíti a fejlődést:
    A játék során önmaga érez késztetést a sajátos, egyéni szükségleteinek kielégítésére, ennek kielégülése kibontja a magasabb rendű igényeket.
    A mozgás, aktivitás szükséglete kielégítést nyer
    Játékban szabadon cselekszik, saját tempója szerint,
    mozdulatai számára igényként lépnek fel, megformálása örömérzést kelt.
    Fejleszti:
    - a nagymozgásokat,
    - manipulációt,
    - a mozgás biztonságát,
    - mozgásharmóniát,
    - testi képességeket.
    Az élet első 18 hónapjában az egyik legfontosabb eredmény, hogy – egybehangolódik az érzékellés és a mozgás.
    Piaget ezt „érzékszervi – mozgásos periódusnak” nevezi.
    A későbbekben is lekötik a gyermek figyelmét a fejlődő készségek, az újonnan felfedezett érzékletek.
    Iskolás kor kezdetén a futás, ugrás, biciklizés, labdadobás, - elkapás… fontosabb.


    A játék formáinak és tartalmának gazdagítása - a gyermek képességeinek fejlődését segíti elő.
    Fejleszti a mozgást:
    - új mozgásforma kialakítása, - gyakorlása
    - ismert mozgások tökéletesítése
    - fejleszti kézügyességét
    A játék során a gyermek - ismerkedik a világgal
    - a tárgyak tulajdonságaival
    - a valóság jelenségeivel

    ez hatással van – az értelmi képességek fejlődésére.


    Érzékszerveik működése pontosabb lesz
    - észlelésük
    - megfigyelőképességük
    megbízhatóbb lesz.
    Az emlékezetbe vésés szándékos célként – először a játékban jelenik meg.
    A „mintha” játék – gazdagítja a képzeletet és a gondolkodást
    Sokféle tapasztalatot szereznek - hasonlóságok, különbségek, összefüggések felfedezése.
    Problémamegoldó gondolkodást fejleszti:
    - a lehetőségek mérlegelése
    - akadályok leküzdése
    - konfliktusok megoldása
    A kreativitás fejlődésének tág keretet adnak az ötletek.
    A kreatív együttműködés fejlődését segíti a - társ iránti nyitottság.
    Személyiségfejlődésben segít a játékot kísérő - pozitív érzelmek (derű, öröm, vidámság…)
    A játékot kísérő érzelmek – közlési vágyat ébresztenek. – fokozódik a beszédkedv → nyelvi képességek fejlődése.
    A viselkedési szabályok a játékban elfogadhatóvá válnak → helyes magatartások gyakorlása
    Fejlődnek a gyerekek közötti társas kapcsolatok.
    Kezdeti magányos játékból – egymás melletti játékon át – fokozatosan alakul ki a közös játék – majd a közösen játszó párok, kis csoportok, mind jobban szervezett, viszonylag tartós együttműködés.
    Tapasztalatokat szereznek a másik szándékának megértésében, együttérzésben.
    A közös játékban alakulnak a játékhagyományok, - a „mi-tudatot” erősítik.


    A játék értelmezése az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjában

    1. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze.
    A játék – szabad képzettársításokat követő szabad játékfolyamat – a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, amelynek
    - minden nap visszatérő módon
    - hosszantartóan
    - és lehetőleg zavartalanul
    kell kielégülnie.
    A kisgyerek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait – játékban tagolja.
    Így válik a játék – kiemelt jelentőségű tájékozódó tevékenységgé.



    1. A kisgyerek első valódi játszótársa a családban, az óvodában is a felnőtt – a szülő, az óvodapedagógus.
    Utánozható mintát ad a játéktevékenységre, - majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult – bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad.
    A felnőtt jelenléte teszi lehetővé a gyerekek közötti játékkapcsolatok kialakulását.



    1. A játékhoz megfelelő helyre, és – a gyermeki fantázia kibontását segítő – anyagokra, játékszerekre van szükség.
    Az óvodapedagógus feladata, hogy megfelelő:
    - helyet
    - időt
    - eszközöket
    - és élményt
    biztosítson a különböző játékformákhoz, mint például:
    - mozgásos játékokhoz
    - szerepjátékhoz
    - építő, - konstruáló játékhoz
    - szabályjátékhoz
    - dramatizáláshoz, - és bábozáshoz.

    1. A játék kiemelt jelentősségének – az óvoda napirendjében, időbeosztásában is meg kell mutatkoznia.



    1. AZ ÓVODAPEDAGÓGUS FELADATAI A GYERMEK JÁTÉKÁBAN.
    SPONTÁN ÉS IRÁNYÍTOTT JÁTÉK AZ ÓVODÁBAN
    Olyan pedagógiai magatartásra van szükség, amelyben - a játék funkciói, értékei hatékonyan érvényesülnek.
    A játék tudatos felhasználása azt jelenti, hogy – erősítjük, fejlesztjük azokat a sajátosságokat, amelyek – segítik a játék önkéntességét, a gyermek önállóságát, kezdeményezését, aktivitását.
    Világosan kell látni, a nevelési célokat.
    Óvodapedagógus:

    • Szerepe:
    - modell, segítő
    - bevonható, - együttműködő társ
    - ismeri a gyereket
    - ismeri a játék természetét.

    • Feladata:
    - megteremteni a játék feltételeit
    - biztosítani a nyugalmas légkört
    - támogatni a gyermekek alakuló kapcsolatait

    • Beavatkozás:
    - a gyermek spontán játékainak befolyásolása
    - szervezett játék – mozgás, éneklés
    - társas játékok- irányítása


    Az óvónő közreműködése – szituációfüggő:
    - feltétlenül szükséges
    - lehetséges
    - semmiképpen nem ajánlatos


    Feladatok a játék folyamán:
    - megfigyelés (mit csinál a gyerek, hogyan csinálja, érzései…)
    - megértés (mire van szüksége, - figyelem, támogatás, elismerés…)
    - beavatkozás (a helyzet ismeretében)

    Célja:
    - technikai segítség (balesetveszély, tárgyak kezelése)
    - szociálisan elfogadható viselkedés megerősítése (viselkedés módosítása)
    Módja:
    - közvetett
    - közvetlen



    • ha az óvónő a játékon belül van:
    - a gyermek játszópartnere
    - a játék nyelvén kommunikál
    - részvétel a gyerek kérésére
    - gazdagítja a játék tartalmát
    - elakadásnál továbblendíti a játékot

    • ha az óvónő a játékon kívül marad
    - fizikai, - vagy szociális segítséget nyújt

    • tanácsol, javasol, megerősít


    Konfliktushelyzetben:- rendszerint beavatkozás nélkül megoldódik
    - óvónő feladata a megelőzés
    - ha mégis kialakul:
    - nem kell mindenáron beavatkozni
    - lehetőség teremtése a megbeszélésre
    - elfogadni a gyerek érzéseit
    - nem kényszeríteni a saját megoldásra
    - nem tesz igazságot a gyerekek között


    Spontán és irányított játék:
    A spontán játéktevékenységben – kezdeményező a gyerek
    A kezdeményezett játékban – a pedagógus, vagy a szülő
    A spontán játéknak vannak feltételei (környezet, eszköztár…)
    A pedagógus feladata – megteremteni a feltételeket, hogy szabad, autonóm játéktevékenység bontakozzon ki.
    A kezdeményezett játékok közé általában azokat soroljuk, amelyekkel az óvónő - tudatosan, képességeket fejleszt.
    A kezdeményezett játék a gyermek természetes kíváncsiságára kell, hogy épüljön.
    2. (tétel) A PEDAGÓGUS A NEVELÉS FOLYAMATÁBAN.
    1. A pedagógiai munka sajátpsságai és a pedagógus személyisége. Pályatükör.



    1. 1. A pedagógiai munka sajátosságai

      • összetett, bonyolult kevésbé strukturált tevékenység
      • - jellemző rá a divergencia: „akkor és most kell rögtönözni”
    Hiába tervezzük meg kovergensen a célokat, ha a gyerek felboríthatja.
    Adott szituációhoz kell alkalmazkodni, - ha ez nincs – az egész tevékenység merevvé válik
    - a pedagógiai munka kollektív jellegű
    Csak párban együttműködve tudunk hatékonyan dolgozni,
    hatékonyan nevelni, - csak egységben lehet.
    - bizonytalanság
    az elvárások nagyon eltérőek, a metodika nem konkrét,
    nagyon sok követelmény zúdul ránk.


    1. 2. A pedagógus személyisége (Kuzmina – orosz pszichológusnő szerint)

        1. általános képességek
    - gyermekközpontúság
    - kommunikációs képesség
    - didaktikai képességek
    - szervező képesség



        1. speciális képességek
    - helyzetfelismerési képesség, konfliktuskezelés
    - döntési és alkalmazkodási képesség
    - identifikációs képesség
    - empatikus képesség
    - tolerancia és kivárás képessége
    - figyelemmegosztás képessége
    - játszani tudás képessége



        1. vezetői képességek
    - irányító, objektív hatóképesség
    - önművelési képesség



        1. általános képességek

    • kommunikációs képesség:
    Képes legyen kapcsolatot teremteni a gyermekkel,- és hatni rájuk.
    Szavai, -tettei, - magatartása legyen hiteles, - egyezzen meg a külső (nonverbális) jelzéseivel, mert ellenkező esetben a gyermek biztonságérzetét felborítja.

    • gyermekközpontúság:
    Humanisztikus szemlélet
    a gyermekek - és jogainak tisztelete
    szükségletei figyelembe vétele
    a gyermekbe vetetett bizalom, -és hit.
    A kölcsönös bizalom a gyermeket pozitív irányba tereli, a bizalom hiánya dacot és leépülést szül.

    • didaktikai képességek
    Rendelkezzen olyan tudásanyaggal, - amellyel képes - a tanulási folyamatot a gyermekek fejlettségéhez és aktuális érzelmi állapukhoz igazítani

    • szervezői képesség
    olyan szervezői formák, amelyekben – hatékonyan tud – értékeket közvetíteni.



        1. Speciális képességek

    • helyzetfelismerés képessége – konfliktuskezelés
    • döntési – alkalmazkodási képesség
    • identifikáció – azonosulás – a gyerekekkel, a nevelőtestülettel
    • empatikus képesség – beleélő, beleérző képesség
    a gyermekkel való érzelmi azonosulás,
    a gyermek jelzéseire való pontos odafigyelés, - és reagálás
    Az óvónő legyen nyitott a gyermek jelzéseire, - ne a saját értékrendszerén „megszűrve”, hanem a gyermek „szemével látva, a fülével hallva”
    Legyen sokat a gyerekekkel, miközben beszélgetnek

    • tolerancia és kivárás
    Feltétel nélküli, - ítélet nélküli elfogadás,
    Hatására a gyerek pozitív – félelemmentes lesz,
    autonóm (irányító) és nem heteronom (külső kényszer hatására cselekvő) személyiséggé válik
    A másság észrevétele, - megértése
    Türelem az iránt, hogy a gyermek a megfelelő szintre eljusson
    A gyerekekben lévő pozitívumok kibontakoztatása

    • figyelemmegosztás
    Gyors reagáló képesség

    • játszani tudás képessége
    Az óvónő is játsszon a gyerekkel.



        1. Vezetői képességek

    • irányító, objektív, hatóképesség
    • önművelési képesség



    1. A PEDAGÓGUSSZEREP TÖRTÉNETI ALAKULÁSA NAPJAINKIG
    PEDAGÓGUSSZEREP ÉS SZAKMAI IDENTITÁS
    2. 1. a pedagógus szerepei:
    A pedagógus minden szerepe – modell értékű,
    beletartozik a társadalmi megbecsülésbe, a társadalom megbízottja.
    Közvetlen társadalmi környezetben – előszeretettel választják meg hivatalos tisztségekre,
    régen ,a falvakban a pedagógus volt a mintakép.
    A pedagógus – a gyermeknevelésben – minta a család számára, kikérik véleményét, megkritizálják


    2. 2. szakmai identitás
    Milyen szinten éli meg a társadalmi megbízást?

    • Foglalkozásként
    Ha alkalmassága tudatában felkészül a pedagógus szerepre,- tudja a feladatait és teljesítménye megfelelő.

    • Szakmaként
    Ha az előbbiekre rárakódik szakmai tudása – láthatóvá teszi hozzáértését és értékátadó képessége kimagasló.

    • Mesterségként
    Ha a szakmai hozzáértésen túl szolgálatnak érzi tevékenységét – örömteli érzés hatja át, hiteles, varázslatos tud lenni.

    • Hivatásként
    Ha erős érzelmi hajtóerővel rendelkezik, lelki megszállottság, alázatos szolgálója mesterségének, - felelősséget érez a jövő nemzedékért.
    A foglalkozás – egy tevékenységgel való foglalatoskodásra, lekötődésre utal.
    A hozzáértés foka szerint lehet – szakmáról,
    a gyakorlatiasság műveleti kicsiszolódása révén pedig – mesterségről beszélnünk.
    Alport szerint a hivatásérzés az önkiterjesztésből vezethető le, - ennek magva a szeretet, odaadás.

    1. A MAGYAR PEDAGÓGIA ÉS ÓVODATÖRTÉNET MEGHATÁROZÓ EGYÉNISÉGEI

    • Brunszvik Teréz
    Az első magyarországi óvoda megalapítója (1828. június 1.) – Angyalkert néven
    Ez inkább kisiskolaként működött, ahol a gyermekek sok hasznos dolgot tanultak.

    • Bezerédj Amália
    Az első vidéki kisdedóvó megalapítója, Hidja – pusztán
    Az intézménybe uradalmi cselédek gyermekei jártak

    • Bezerédj István
    1843 – ban: népnevelési tervezet a kisdedóvásáról
    - óvodák felekezetektől független világi jellege
    - óvodák felügyelete - a népiskola helyett – társadalmi szervezetekre, az óvodai bizottmányokra való átruházása

    • Wargha István
    Az első óvóképző intézet igazgatója

    • Ney Ferenc
    Az intézet második igazgatója
    Nevéhez fűződik:
    - „az óvodákat ne szociális intézményként értelmezzük”
    - a mai értelemben vett óvoda kialakítása
    - Kisdedóvási Nefelejcs

    • Rapos József
    Az intézmény harmadik igazgatója

    • Eötvös József
    Vallás és közoktatásügyi miniszter
    Az óvodák ügyére jelentős figyelmet szentelt
    1868-ban: Népiskolai törvény

    • Csáky Albin:
    Elvállalta a kisdedóvás törvényi szabályozását – szakmai és politikai szempontból
    1891 – ben: Kisdedóvási Törvény
    - az óvodai nevelés célja a szülői felügyelet és a családi nevelés pótlása
    a gyermek testi, - szellemi, - erkölcsi fejlődésének segítése
    - az óvodában tanításnak helye nincs

    • Maria Montessori
    1920-as évektől nevelési rendszerének hatásai jelentkeztek Magyarországon is.

    • Hermann Alice
    Gyermekpszichológus
    Az óvodai nevelés kiváló szakértője
    Reformpedagógiai tanulmányt készített.


    4. AZ ÓVÓNŐ ÉS A GYERMEK KAPCSOLATA
    NEVELŐI STÍLUSOK, ATTITŰDÖK
    A pedagógusok – gyakran akaratlanul is – helyettesítődnek a szülők szerepébe.
    Cél: a szülői tekintély pedagógiai átvétele
    Helyes, ha az óvónő egyedi, érzelemteli viszony kialakítására törekszik a gyerekkel szemben, s ezt a viszonyt – nevelési céljai eléérésére - felhasználja.
    Az odafordulás, - az elismerés, -a dicséret nagy jutalomértékkel bír, ezek finom megvonása büntető jellegű.
    Nevelői stílusok, attitűdök
    A gyermek irányába való megnyilvánulási mód.

    • Schaffer – Becker modell:
    Két dimenzió:

    • szülői szeretet, melegség, elfogadás ↔hidegség, elutasítás
    • engedékenység ↔ korlátozás

    • Baumrind:

    • tekintélyelvű
    - csak kötelességei vannak, jogai nincsenek a gyereknek
    - tekintélynek való tisztelet hangsúlyozása
    - feltétel nélküli tisztelet
    - szabályok megsértéséért büntetés jár

    • hiteles – mérvadó
    - egyaránt vannak jogai a szülőnek és a gyereknek is
    - gyermekközpontú
    - indokol, érvel
    - bátorítja a kölcsönös érvelésén alapuló kiegyezés
    - meghallgatja a gyermek véleményét
    - magas követelményeket támaszt

    • engedékeny
    - csak jogokat élvez a gyerek, - nincsenek kötelességei
    - gyermekközpontú, de nem támaszt követelményeket
    - elfogadja a gyermek vágyait, kívánságait
    - kerüli a büntetést



    • 4 féle nevelői attitűd:
    - meleg - korlátozó
    - meleg - engedékeny
    - hideg - korlátozó
    - hideg – engedékeny

    • meleg – korlátozó
    túl óvó, túl féltő

    hatására a gyerek:
    - introvertált
    - „mita”gyerek
    - kevésbé kreatív
    - szófogadó



    • meleg - engedékeny
    rugalmas szabályok, barátságos együttműködés

    hatására a gyerek:
    - extrovertált
    - kreatív
    - passzív
    - engedetlen



    • hideg - korlátozó
    szabályozó – a szülő áldozatot hoz, a gyerek legyen hálás

    hatására a gyerek:
    - bűntudatos
    - bizalmatlan
    - alacsony önértékelésű

      • az agressziót maga ellen fordítja



    • hideg - engedékeny
    közönyös, elhanyagoló

    hatására a gyerek:
    - agresszív
    - antiszociális

      • érzelmileg instabil


    5. A PEDAGÓGUS TESTI – LELKI EGÉSZSÉGE. FOGLALKOZÁSI ÁRTALMA.
    A pedagógiai munka sajátosságai:

    • kevésbé strukturált tevékenység,
      a pedagógus nem lehet bizonyos, hogy a feladatát megoldotta-e vagy sem;
    • divergens problémák [FONT=Symbol, serif][/FONT] divergens megoldások (pl.: óvodai kezdeményezések);
    • kollektív vállalkozás – a nevelőtestület együttműködését feltételezi;
    • kulcstényezője: a pedagógus személyisége
      munkájának művészi (spontán, kreatív) és adminisztratív összetevői vannak.


    A pedagóguspálya követelményei
    A pedagógus - alakítson ki jövőképet,
    - ismerje a befolyásolás módjait és eszközeit,
    - legyen empatikus,
    - rendelkezzen jó verbális készségekkel,
    - legyen toleráns a gyermekek eltérő fejlődési tempójával és igényeivel kapcsolatosan,
    - legyen kreatív.


    Pedagóguskép - szerepváltozások, szerepvariánsok
    Szerepváltozatok

    • Konzervatív, poroszos modell: pedagógus a referenciapont,
      ő a felvilágosító, hozzá igazodnak - "templomi" modell.
    Óvoda: kötött napirend, kötött foglalkozások, kötelező közös étkezés...

    • Humanisztikus: a gyermek a referenciapont, ő hozza a problémát , hozzá igazodnak,
      a pedagógus a szolgáltató, "piaci" modell.
    Óvoda: alternatív programok, igazodás a gyermek szükségleteihez és a család igényeihez.


    A pedagóguspálya pszichoszociális problémái
    - a pályakezdők átmeneti sokkja – pályaelhagyás,
    az elmélet és a gyakorlat nem egyezése,
    kevés tapasztalat és gyermekismeret ("mélyvízbe dobják, holott még az úszómozdulatokat sem gyakorolták", in medias res)
    -munkahelyi környezet - közérzetet meghatározó
    belső: a teljesítménnyel való elégedettség, a pályával kapcsolatos beállítottság, az elismerés
    külső: a társadalmi attitűd, a vezetéshez való viszony
    (optimális: erős keretek, biztos külső támpontok és a nagy belső szakmai szabadság)
    - az elnőiesedés problémája - a női modell túlsúlya,
    a férfi modell (excentrikus karakter, teljesítményorientáltság, stb.)hiánya,
    férfiak az óvodában
    - a kiégési veszélyeztetettség - valamennyi segítő foglalkozásnál
    kialakulása: ciklikus ( lelkesedés csökkenése, stagnálás, frusztráció, apátia...)


    A pedagógus a munkája során átélhet
    izoláltságot: szubjektív elem [FONT=Symbol, serif][/FONT] normaszerű elvárások,
    megérzéseire és intuícióira kell hallgatnia,
    nehéz segítséget kérnie anélkül, hogy ne érezné beavatkozásnak
    bizonytalanságot
    hátterében: a sokféle cél (eltérő egyéni és társadalmi kívánalmak),
    a tananyaggá komplikált elvek,
    a munka metodikája nem konkrét,
    a pedagógiai tevékenység leírása homályos, (fogalomrendszer, elméleti keretek hiányosságai stb.)
    irreálisan nagyok a kívánalmak "professionális imágo" – a tökéletes pedagógus (szégyenli kudarcait, negatív érzéseit...)


    Mentálhigiéné: egészségközpontú szemlélet, tudás, magatartáskultúra...

    • Az emberi kapcsolatok hálózata; primer csoport kiterjesztett közössége (rokonság...),
      közösségi kapuőrök (óvónő, tanítónő, orvos, lelkész...),
      szomszédsági közösség (lakóhely, élettér...).
    • Az óvoda, mint mentálhigiénés intézmény (megelőzés, együttműködés, nyitottság).
    Az óvónő mentálhigiénés eszközei (jelenre és a jövőre orientált szemlélet, a kapcsolati kultúra, saját erőforrások).


    A mentálhigiéné

    A pedagógiai mentálhigiéné arra az alapvető pszichoterápiás irányzatra épül, amely szerint a személyiség számára problémát jelentő történések, érzelmek, gondolatok azáltal válnak feldolgozhatóvá, azzal csökkenthető a személyiség működését zavaró, veszélyeztető hatásuk, hogy beszélünk róluk, egyéni és közösségi helyzetekben feltárjuk azok létezési formáját, kimondjuk azokkal kapcsolatos ítéleteinket, gondolatban, szavak szintjén megoldási lehetőséget keresünk a problémára.
    A gyakorlati megvalósítás fő eszközei: az egészségérték tudatának fejlesztése, az egészségfejlesztő szokások alakítása, a jó közérzetet segítő társas kapcsolatok ápolása. A pedagógus saját megfelelő mentálhigiénés állapota és magatartása jóval túlterjed ezen a nevelési tartományon. Minden nevelés előfeltétele. Sérült lélekkel, fusztráltan, nem lehet nevelni.


    6. A PEDAGÓGUS ETIKAI NORMÁI
    PEDAGÓGUSOK

    Az óvoda belső klímáját, légkörét meghatározzák az óvónők.
    2 fontos követelmény van

    1. humánus, emberi magatartás: segítőkészség + empátia
    2. jó szakmai felkészültség
    pedagógus etika: A pedagógusok megítélése nagyon szigorú. A gyerekekkel való kapcsolatában és a szülőkkel való együttműködése során alakul ki a megítélése.


    Alapvető etikai szabályok:

    1. A gyerek tisztelete

    • ne bélyegezz senkit reménytelennek
    • soha ne váljon közömbössé
    • legyen alapvetően bizalomébresztő (titoktartás)

    1. szülők tisztelete
    2. kollégák, pedagógusok gyerekeivel: ne legyen kivételezés
    3. tiszteld kollégáidat:

    • kölcsönös megbecsülés
    • érdeklődés egymás dolgai iránt

    1. legyen hited a pályában:

    • önbecsülés
    önképzés, továbbképzés


    Etikai követelmények:

    • előítélet mentesség
    • legyen modell értékű
    • „ép testben ép lélek”
    • leírt erkölcsi szabályok betartása
    • dolgok etikus szemlélete
    • gyerekek, - szülők tiszteletben tartása
    ne legyen pozitív, - negatív diszkrimináció























    14. tétel
    Látás és ábrázolás. Bábjáték.


    Látás: legfontosabb érzékelési forma
    Látás sémája-->érzékszerv (szem) ingereket fog fel-->ingerület keletkezik-->ingerület közvetítése-->ÉRZÉKELÉS (ingerület tudatosodása) --> ÉSZLELÉS (érzékelés értelmezése)
    ÉRZÉKELÉS, ÉSZLELÉS: Mentális és nem érzékszervi műveletek!


    Látvány: 3 dimenziós, kicsi, fordított kép.


    ALAKLÁTÁS
    Látáskonstanciák: (állandóság)
    - alakkonstancia: tárgy különböző oldalról-->benyomásunk nem változik (pl. arc-->profil, elölről-->felismerjük)
    - helykonstancia: tárgyak helye állandónak tűnik (pl. autóból nézve "futnak" a fák)
    - nagyságkonstancia: tárgy színe függ: felület, anyag, megvilágítás
    KONSTANCIA: tárgyak azonosítását célzó hasznossági eljárás


    TÁVOLSÁG, térészlelés
    Ábrázolás-->valóság közvetlen megjelenítése
    objektív (pl. műszaki rajz) vagy szubjektív (pl. képzőműv. alkotások, gyermekrajz)
    Lehet: - természet utáni ábrázolás
    - képzetek alapján történő ábrázolás
    Jelentősége: elősegíti a környezethez való alkalmazkodást azáltal, hogy a látást fejleszti, tökéletesíti, és elősegíti a fogalmi gondolkodást ill. helyettesíti, kiegészíti azt.


    GYERMEKI ÁBRÁZOLÁS--> speciális játéktevékenység, amely során a világról szerzett ismereteit érzékletes, képi úton rögzíti; a gyermek első alkotó tevékenysége.
    Sémákat, szimbólumokat használ (alapfeltétel a továbbjutáshoz) --> ezzel mitológiát teremt, mely a hiányzó ismereteit pótolja.


    1. Az óvodás gyermek vizualitásának fejlődése
    Alapprogram--> vizuális nevelés helyett : -->rajzolás
    -->mintázás
    -->kézimunka
    Ezen kívül: képalakítás, plasztikai munka, építés.
    Gyermeki ábrázolás: kb. 2-2 és fél éves korban kezdődik
    I. Firka--> Eng és Burt utáni csoportosítás: - szándék szerinti
    - forma szerinti
    - hely szerinti
    Szándék szerint:
    - szándék nélküli: anyaggal ismerkedés, bökdösés, véletlen nyomok, formák megjelenése. E szakasz rövid ideig tart.
    - szándékos: a gyermek tisztában van az anyagok, eszközök, nyomhagyás összefüggéseivel, s ennek tudatában a nyomhagyás és mozgás öröméért firkál.


    Forma szerint: - lengővonalas firka
    - körvonalas firka
    - formafirka: hurok, hullámvonal, négyszög.
    Elhelyezés szerint: - tömb
    - szétszórt
    - elszigetelt, különálló
    Firka jelentősége: - szenzomotoros koordináció kialakulása
    - gátlásoldó, biztonságérzetet adó tevékenység
    - ábrázolás felé vezető állomás


    II. Átmenet: firka-->ábrázolás
    Firka megnevezése: - bizonytalan
    - utólagos
    - egyidejű


    III. Ábrázolás fejlődése--> Paál Ákos
    4 legfontosabb fejlődési szakasz:
    - emberi alak fejlődése
    - mozgás ábrázolásának fejlődése
    - tér ábrázolásának fejlődése + állati alakok, növények, szabályos testforma, körforma
    - cselekmény kifejezése


    Emberi alak ábrázolásának fejlődése: - fej-láb figura
    - vonalséma
    - körvonalséma
    - kevert profilos séma
    - teljes profil (ritka)
    - jelenségszerű ábrázolás


    Mozgásábrázolás fejlődése: - mozgás jelzés nélkül (gy. a mozgást elmondja, eljátssza)
    - merev mozgás (kar oldalra lendül merőlegesen)
    - ízületben mozgó alak (végtag--> íves)
    - mindenütt mozgó alak


    Térábrázolás fejlődése: - szétszórt (a tér nem vizuális síkon jelenik meg, a gy. odaképzeli)
    - egyvonalas sorakoztatás (vízszintes vonal mentén rendezi)
    - többvonalas sorakoztatás (2-3 sor egymás fölé, itt még nem a mélység megjelentetése a cél
    - kevert látás (tér megjelenítésének igénye; felülnézet, elölnézet keveredik, jell. még az átlátszóság
    - hegyperspektíva (a valóságban egymás mögötti alakokat egymás fölé rakja)
    - jelenségszerű ábrázolás (ide a gy. soha nem jut el magától) nem azt rajzolja, amit lát, hanem amit tud a valóságról.


    Cselekmény kifejezése: - töredékes kép (nem rendezi a képelemeket, cselekvés csak a képzeletben van jelen)
    - elbeszélő szalagkép (cselekmény fontosabb mozzanatait egy felületen ábrázolja)
    - folyamatos elbeszélőkép (cselekmény több szinten zajlik; tér, idő jelzése!)
    - hangulati kép (egy mozzanatot ábrázol)


    Ábrázolási furcsaságok

    - juxtapozicó (ember feje külön van a testétől)
    - intellektuális realizmus (nem az a fontos mit lát, hanem mit tud a dolgokról)
    - átlátszóság
    - többszempontú ábrázolás (profil arcon: két szem)
    - felnagyított részletek (óriási hajkorona)
    -szalagszerű ábrázolás


    Esztétikuma

    - aránytalanság (indulati telítettség)
    - túldíszítés (érzelmi megragadás egy témánál)
    - zsúfoltság
    - szokatlan színezés


    2. A gyermeki rajz, mint vizuális kommunikáció
    Ábrázolás--> több funkciója van a megismerésen és a rögzítésen kívül. A gyerek: - kiélheti mozgásigényét
    - fejlődik látása, téri tájékozódóképessége, gondolkodása, etikai, esztétikai érzéke
    - koordinálódik szeme és mozgása
    - kompenzálhatja, újraélheti, környezete tudomására hozhatja élményeit.
    Megnevezik érzéseiket, gondolataikat az ábrázolás során.


    Az asszimiláció átalakítása, azaz élménygondolkodás történik. A gyermek két nyelven beszél hozzánk, a rajzon és a játékon keresztül--> -->
    ->>ÉLMÉNYFELDOGOZÁS!! Jó és rossz élmények, félelmek, kívánságok figyelhetők meg!

    Rajz: egy esemény kiemelt pillanata--> mozdulatból, arckifejezésből, színből és kompozícióból következtethetünk a további történésekre
    Játék--> folytatódik a rajzban! Ha a téma feldolgozása valamiért nem futott le a játék során.


    A családrajz sok hasznos infóval szolgálhat! (De csak egy rajzból nem lehet következtetni...)


    3. Műfajok és technikák a vizuális nevelésben.

    -Ábrázolás (síkban és térben), mintázás
    - Kézművesség (kézi munka)
    - Díszítés


    Ábrázolás síkban: Papíron, aszfalton, homokban, hóban, párás üvegen, nagy táblán stb.
    Kézzel (ujjal), festékkel, ecsettel, krétával, ceruzával, zsírkrétával. ESZKÖZFOGÁS!!!
    Kiscsoportban: vastag ceruza, zsírkréta, ujjal festés, + 3 alapszín (piros, kék, sárga).
    Nagycsoportban: ceruzafogás, irányok, színek felismerése!






    Ábrázolás térben: Mintázás--> nem annyira jellemző az emberekre, mint a síkban való ábrázolás.
    Hasonló műveletek: süteményformázás, homokozás. Első mintázás az óvodában--> nevelő irányítása fontos


    Mintázás fejlődése: - gömb ("ősi gömb"--> Arnheim)
    - botszerű elemek
    - botok két dimenzióban
    - botok három dimenzióban
    - hajlítások, csavarások
    - körméret változása
    - lapok, kétdimenziós alakzatok
    - hasábformák
    - 2-3 dimenziós alakzatok
    Lehet: agyag, gyurma. Ne fektessék az asztalra, ne síkban mintázzanak! ( Belső látásuk még fejletlen) Karcol-->hurkapálca


    Kézművesség: --> tárgy, játékkészítés (pl. barkácsolás, papírhajtogatás, öltögetés, gyöngyfűzés, vágás, tépés, ragasztás, stb.)
    természeti tárgyak, dobozok, stb.
    Jelentőségük a technikákban rejlik.
    Fejlesztik: manipulációt, konstruáló képességet, ismerkednek az anyagok tulajdonságaival, használhatóságukkal


    Díszítés: --> díszítő motívumokkal maguktól nem rajzolnak, nem mintáznak. A gy. saját kedvtelésére alkot és csak konkrét dolgot díszít.
    Díszítmény--> közli saját érzéseit
    Vizuális foglalkozás:--> díszítések--> ritmusérzék fejl., arányérzék.
    Díszítés funkciója: szépítés, mindig tárgyhoz kötött legyen! Ismerjék meg a motívumokat is, amelyek már jelképek, mert jelentésük van!


    Építés: --> alapelemekből való összerakás.
    - térbeli alakzatok építése
    - játékok, tárgyak rakosgatása különböző alakzatokban
    - homok, hó felhasználása
    - berendezési tárgyak felhasználása
    - kertben kövekből, kavicsokból út kialakítása
    - makettek építése


    4. A vizuális nevelés és a többi tevékenységi forma összefüggései, kölcsönhatása
    Szorosan kapcsolódik más nevelési területekhez. Tartalmában és feladataiban konkrét összefüggést mutat a játékkal (pl. konstruálás, környezetalakítás), a környezet megismerésére való neveléssel (pl. színek, formák megfigyelése stb), a matematikai neveléssel ( pl. téri viszonylatok, síkformák stb. ) és egyéb nevelési területekkel.
    Az anyanyelvi neveléshez elsősorban a szavak mögötti képzettartalom formálásával járul hozzá. Az ábrázoló tevékenységhez és annak tartalmához kapcsolódó beszéd ösztönzésével, a mesék, versek képi megjelenítésével a gyermek gondolkodása, nyelvi kifejezőkészsége sokoldalúan fejleszthető.
    Az óvoda épített és tárgyi környezete, díszítése, szemléltető eszközei a kötetlen és kötött foglalkozásokkal együttesen képezik a vizuális nevelés hatásrendszerét.


    5. A bábozás az emberi kultúrábanA báb és a fejlődődő személyiség
    A bábu, a bábjáték eredetileg ősi rituális, vallási szokásokhoz kapcsolódott. Ez mára megváltozott, de sok mindent megőrzött az ősi időkből. Az emberi kultúrákban a báb, a bábozás különböző formákban létezett: - Ősi totemszobrocskák, bálványok, istenek
    -Áldozati bábuk, figurák
    - Halotti szobrocskák
    - Ellenséget, ellenfelet szimbolizáló figurák
    - Bábok szerelmi varázsláshoz
    - Bábok, melyek a közösség bűneit, betegségeit szimbolizálták
    - Maszkos, alakoskodó emberek
    - Bábtáncoltatás a jó és gonosz szimbolikus harcáról - Marionett játékok (marionett = Máriácska)
    - Betlehemezés
    - Bábszínház


    Közel-és Távol Keleten a bábozás hihetetlenül magas művészi szinten létezik manapság is: Töröko.: árnybáb, a karagöz,
    India, Indonézia: embervajang és árnyjáték vajang,
    Kína: árnybáb,
    Japán: bunraku.


    A báb és a fejlődő személyiség.
    A báb közvetítő, kifejező, átélési lehetőséget adó dolog, és élvezetes dolog bábozni.
    Könnyű, játékos formában erőteljesen, közvetlenül lehet hatni a gyermek érzelmi életére, közvetlenül lehet képet kapni a gyermek örömeiről, bánatairól, szorongásairól és minderre azonnali hatásos feleletet lehet adni. Nagyszerű fejlesztési lehetőségeket nyújt. Játékosan ad ismereteket. Mindez az alábbiak miatt lehetséges: - Képszerű: megfelel a gyermek képszerű gondolkodásmódjának
    - Dramatikus: a gyermeki psziché érzékeny a cselekvéses, megelevenített történetekre, mert még másképpen tudja mindezeket átélni, mint a felnőtt.
    - Mozgásos: A mozgásokat a gyermek átveszi úgy, hogy átéli, testével jelez, és válaszol más mozgásokra
    - Jelképes: Megfelel a gyermek analógiákat kereső gondolkodásának
    - Csodás: Az élettelen bábu megelevenedik, csodálatos dolgok történnek vele, csodás helyszínekre kerülhet.


    A bábjáték biztosítja a gyermek érzelmeinek kivetítését, mert kiélheti rajta keresztül vágyait, indulatait, feloldhatja gátlásait, felszabadíthatja elfojtott indulatait, mely így feloldódhat. A játék idejére hős és erős lehet. A nevelő sok mindent megtudhat a gyermekről, ha ő maga rögtönözhet, játszhat a bábbal, hiszen rávetíti a bábra a játékra saját érzelmeit, konfliktusait, a világgal és családdal összefüggő érzéseit, indulatait, kiderülhet, mi foglalkoztatja leginkább. A báb mozgatásából, abból, ahogyan játszik vele, beszél helyette stb. megfigyelheti a nevelő a gyermek mozgásfejlődését, találékonyságát, megfigyelőképességét, alkalmazkodóképességét, beszédfejlettségét. A bábut szívesen utánozzák, boldogan szót fogadnak neki, inkább, mint a nevelő felszólításainak.


    Erkölcsi nevelés: A bábozás meggyőző példát állít a kicsinyek elé, de célját csak akkor éri el, ha az élmény erejével hat, nem pusztán tanmese.
    Közösségi érzés fejlesztése: A gyermek játék közben rejtve marad, amely nagyon pozitív helyzetet jelent a megmutatkozásra, a siker elérésére. A félénkebb gyermeknek érzelmi felszabadulást kínál, az agresszívabbaknak pedig pozitívabb viselkedésformákat.
    Értelmi fejlesztés: A bábozás többirányú élményt jelent, ez erős emléknyomot hagy a gyermekben, figyelmét erősíti és gondolkodásra készteti, értékeli a figurák tulajdonságait- ítél, bírál, összehasonlít.


    6. Tervezési és dramaturgiai kérdések.


    7. A bábozás változatai és módszerei. Bábkészítés.
    A báb sokféle módon használható az óvodában: - Bábozhat az óvodapedagógus, azaz előadást tarthat
    - Bábozhat különböző helyzetekben és foglalkozásokon, amikor a báb közvetítő személy
    - Bábozhatnak az óvodások dramatizált jelenetekben, azaz bábszínházat játszhatnak
    - Játék közben használhatják a bábokat
    - Az óvodaped. és a gyermek beszélgethet a báb közvetítésével.


    A kisebbek figyelme rövid időre terjed ki, ezért inkább két-három szereplős rövid játékot érdemes bemutatni nekik. A nagyobbaknál már hosszabb lehet az időtartam, és több lehet a szereplő, a történet pedig kalandosabb. A történet követhető, jól tagolt, a figurák felismerhetők, karakteresek legyenek. A dramaturgia megfelelő bevezetést-, cselekményt-, befejezést kíván.
    A legkisebbeknek nincs igénye a háttérre, paravánra, ezért az előadónak nem fontos elrejtenie magát. Széles lehetőség adódik így az egyszerűbb mozgatású botbábok, síkbábok használatára. Ezt a gy. is tudja. A nagyobbak már jobban igénylik a cselekmény helyszínének jelölését, az illúziót, a díszletet. Mozgás szempontjából a zsákbáb és az egyszerű marionett már jól használható. Érdekli őket a mozgás technikája is. Szívesen vesznek részt az együttes játékban.


    Bábkészítés

    A bábozás kellékeinek elkészítése rendkívül sokrétű vizuális feladatot jelent, sokféle anyaggal, technikával való ismerkedési alkalmat.
    Alapvető tudnivalók a bábozás kellékeinek elkészítéséhez, hogy stílusegység érvényesüljön anyagban, stilizálásban, A bábok ne illusztrációk, rajzfilmfigurák alapján készüljenek!
    Különböző bábtípusokat ne szerepeltessen együtt az óvodapedagógus, mert az esztétikai nevelés nem tud megvalósulni ilyen módon.
    Érdemes egymáshoz illő anyagokkal dolgozni, mert már ez ad egyfajta egységet. Az anyagok, bábok, a mese legyen összhangban egymással!






















    11. tétel: Testi fejlődés és mozgásfejlődés.


    Bevezető A harmadik-hetedik életév a szenzoros integráció kritikus időszaka. A természet úgy rendezte, hogy ez legyen az az időszak, amikor az agy legfogékonyabb az érzékletek iránt és leginkább képes őket rendezni. Belső késztetései a gyermeket igen aktívvá teszik és nagyon-nagyon sok mindent megtanul a testével kapcsolatban. Adaptív válaszai egyre összetettebbek és mindegyik adaptív válasz kitágítja szenzoros integrációs kapacitását.
    Figyeljük meg a gyermeket futás, ugrálás, ugrándozás, forgás, galoppozás, birkózás, mászás és hintázás közben! Azért csinálja ezeket, mert örömet okoznak, és azért okoznak örömet, mert segítik a szenzoros integrációt. A játszóteret azért szeretik a gyerekek, mert a hinták, csúszdák, körhinták, mászókák, libikókák, alagutak és homokozók kielégítik a fejlődésben lévő idegrendszer szükségleteit.
    Eszközhasználat: Három és hatéves kora között a gyerek megtanulja az olyan egyszerű eszközök használatát, mint a kés, villa, lapát, vödör, tű és cérna, olló, zsírkréta, papír és ceruza, cipőfűző, cipzár, gomb és egyéb háztartási eszközök. Minden egyes feladat megkívánja az összes tevékenység során elraktározott szenzoros információ felhasználását.


    1. A testi fejlődés és mozgásfejlődés főbb állomásai
    Mozgásfejlődés az első gyermekkorban (4-7 év):
    A gyermek mozgásfejlődésére a már megtanult mozgások tökéletesedése és az első mozgáskombinációk megjelenése jellemző. A fejlődés megnyilvánul a teljesítmény javulásában, a mozgásvégrehajtás minőségében, pontosságában és az ismert mozgások kombinációjában. Ugyanazt a mozgást egyre több kombinációban és egyre több feladathelyzetben képes felhasználni a gyermek. Ilyen kombinációk lehetnek például:

    • A járás összekapcsolása mászással, tolással, hordással;
    • A járás és a futás összekötése a labda magasra dobásával és elkapásával;
    • Járás, futás és szökkenés váltogatva
    • Járás és/vagy futás összekötve fölmászással, egyensúlyozással, ugrással és/vagy dobással.
    A kondicionális képességek közül az idegrendszeri érést kísérő mozgás- és mozdulatgyorsaság, valamint a testnagysággal arányos állóképesség fejődésében lehet számottevő előrelépést felismerni.
    A koordinációs képességek közül a motorikus tanulás, a mozgásvezérlés- és szabályozás, ezen belül az egyensúlyozás fejlődése kifejezett. Az egyensúlyozásban, minden koordinációs teljesítményben a vizuális kontrollnak kiemelkedő jelentősége van.
    A kondicionális és koordinációs képességek színvonala elmarad az optimálistól, ha a kisgyermek nem részesül kellő színvonalú és mennyiségű testnevelésben.
    A gyermekek nagy mozgásigénye célratöréssel és kitartással párosul. Fiúkra jellemző még a teljesítményre törekvés a játékokban és a versenyben.
    A fiúk a szabad mozgástevékenység során más jellegű (erősebb, intenzívebb) mozgást végeznek, mint a lányok, és azt hosszabb ideig is teszik. A lányok a közepes intenzitású mozgásokat kedvelik és sokkal több mozgás közbeni pihenőt igényelnek, mint a fiúk.
    A 3 és a 4 évesekre még jellemző a kisgyermek mozgásának sajátossága. Nagyobb változás az 5-6 éves korban következik be.


    Az óvodás gyermek fejlődési sajátosságai:
    Az óvodás gyermek testi fejlődésében a növekedés és súlygyarapodás ritmikus változásokat mutat. A kisgyermek csont-, és izomrendszere ebben az időszakban erőteljesen fejlődik. De egy-egy izomcsoport csak rövidebb ideig képes azonos aktív működésre. Ezért a kisgyermek gyakran változtatja cselekvési formáit, s így ösztönösen felváltva működteti izomcsoportjait. A szívműködés alkalmazkodik a terheléshez, ez mind a pulzusműködés, mind a vérnyomás alakulásában kimutatott.
    Az óvodáskor kezdetén az idegrendszer serkentés és gátlás viszonya labilis, túlsúlyban van a serkentettség. Ez az oka, hogy a kiscsoportos gyermek mozgásformájában fölöslegesen nagy mozdulatok, túlzott erőkifejtés és szaggatottság észlelhető.


    Az óvodáskorú gyermek motorikus fejlődése:
    A motorika fejlődése a 3-6 éves korig terjedő időszakban gyorsütemű és változatos, sokféle mozgásformában jelentkezik. a fejlődés előfeltétele, hogy a gyermek olyan környezetben növekedjék, amelyben megfelelő mértékű mozgásösztönzés és bőséges alkalmazkodási lehetőség kínálkozik, és ahol a nevelők a gyermek egészséges mozgás- és cselekvési ösztönét helyes irányba terelik.
    A gyermek 6. Év végére éri el azt a motoros fejlettségi állapotot, ami már sokban hasonlít a felnőttéhez. Rendelkezik a motorika alapformáival: tud járni, mászni, futni, ugrani, dobni, fogni, stb. ezeket a mozgásokat összerendezetten, koordináltan hajtja végre, de ezek a mozgások is még finomításra szorulnak.
    Az óvodáskorú gyermek motoros fejlődésére az jellemző, hogy az egyes mozgáskészségek egymás mellett, és együttesen fejlődnek. Így sajátítja el a gyermek a járás mellett a mászást, a járással a hordást, húzást, majd így kísérli meg az alapformák első összetételét, kombinációját, a futást és ugrást, vagy a dobást és fogást.
    Az óvodás gyermekre jellemző erős mozgás és tevékenységösztön képezi a motoros tanulás alapját.
    A gyermek számos próbálkozásából a sikerrel járó mozgásokat a siker öröme miatt megismétli, és ezzel megerősíti, rögzíti. Mozgásai fokozatosan célszerűvé válnak, összerendeződnek, és eközben fejlődnek testi képességei is.
    Az óvodáskorú gyermek motoros fejlődése a természetes mozgásokban:
    Kúszás, mászás, csúszás, járás, futás, fellépés, lelépés, dobás, fogás, ütés, húzás, tolás, szökdelés, ugrás, gurulás, függés, lengés.
    A kiscsoportos gyermek motoros fejlődése a természetes mozgásokban:
    Mozgás tempója lassú, a mozgások végrehajtási formájában hiányosságot észlelhetünk, a végrehajtást még fölösleges mozdulatok, ún. túlmozgások is kísérik. A gyermek mozgásának összerendezettsége (koordinációja) bizonytalan. A mozgástevékenységek elsajátítása érdekében csekély erőfeszítést tesz és munkavégzése kevéssé célszerű.


    Az egyes mozgásformák továbbfejlődése:

    • Mászás: a 4-7 éves kornak a legkedveltebb és a legtöbbet gyakorolt mozgásformája. A járáshoz hasonlóan ennél a mozgásnál is az 5 éves kor után figyelhető meg nagyobb fejlődés. A mozgás a mászóeszközökön folyamatosabban, gyorsabban és koordináltabban megy végbe.
    • A járás továbbfejlődésében jelentős előrelépés szintén 5 éves kor után - 6-7 éves kor között - figyelhető meg. A kisgyermek széles alapokon jár – mintegy vállszélességben tartva helyezi egymás mellé járás közben a lábát. Ezáltal nagyobb lesz az alátámasztási felület, ami a test egyenes tartását teszi lehetővé. A 3-4 év közötti gyermekek átlag 25 cm magas akadályt és kb.
    4-5 éves korra a természetes járás harmonikusabbá válik. Megszűnik a kisgyerekekre jellemző „tipegő” járás. Ekkor alakul ki a sarokkal való talajfogás, átgördülés a talpon és a lábujjakkal való eltolás, ill. kinyúlás. Az összbenyomáson alapuló, jól koordinált járás a 4 éves gyerekek felére, a 7 évesek háromnegyedére jellemző. Az első gyerekkor (4-7 éves kor) végére a járás egyéni lesz és az ifjúkorig stabil marad.
    A 4 évesek már képesek váltott lépésekkel önállóan felmenni a lépcsőn. A meredekebb és szokatlan magasságú lépcső a mozgásukat megzavarhatja. A lefelé lépkedés a többségüknél még utánlépéssel történik és a felfelé lépkedéshez képest kevésbé folyamatos és lassúbb is.
    A 3-4 évesek 30 cm távolságú akadályokon tudnak átlépni. az 5-6 éveseknél már nemcsak az átlépendő akadályok közötti távolság növelhető 50cm-ig, hanem a távolság is variálható 20-50 cm között.
    Járásuk magabiztos, egyensúlyi helyzetük akkor sem válik bizonytalanná, ha megemelt magasságban vízszintes, de széles felületen járnak. Egyensúlyozó képességüket a fel-, és lelépéskor figyelhetjük meg.

    • Futás: a futásteljesítmény jelentősen javul, ebben a fiúk megelőzik a lányokat. A jól koordinált futás 4 éves korban a gyermekek 30 %-ára jellemző. A többinél a rövidebb és topogó lábmozgás és a kis terjedelmű, oldalra kiemelt, tehát egyensúlyozó karmozgás figyelhető meg. A jól koordinált futómozgásúak aránya az 5 éveseknél már 70-75 %, míg a 6-7 éveseknél eléri a 90%-ot. Ebben a korban a gyerekek a gyors és az állóképességet kívánó futást egyaránt szívesen végzik. A középső csoportra már eljutnak odáig, hogy összehangolt kar- és lábmunkával egyenesen és körben futnak..
    • Ugrás: csak akkor fejlődik megfelelően, ha a gyerekek kellő gyakorlásban vesznek részt. Ezek hiányában a fejlődés lassú és formaszegényen történik.
    Az ugróiskolázásnak a szökdelésre, a helyből és nekifutással végzett távolba ugrásokra és a szereken végzett „támaszugrásokra” is ki kell terjednie. Az ugrást az erő képessége segíti elő.

    • A dobás formája, technikájának fejlődése 4 éves korban csak kis mértékben változik. Uralkodó az egykezes felső dobás, amely még mindig inkább karból történik, és kevésbé kifejezett a törzs bekapcsolása a dobásban. 5 éves korban a fiúknál megindul a dobás fejlődése, a lányoknál viszont lemarad. Míg az 5 éves fiúk többsége már harántterpeszből dob az egész test bevetésével, addig a lányokra a frontális felállás és csak a kar és a törzs mozgásának összekapcsolása a jellemző.
    Már célba tudnak dobni egykezes felsődobással vízszintesen, 150 cm széles „folyosóba”.
    Helyből történő egykezes dobásnál 3,5 – 5 éves korban az egész test jellemző mozgásiránya vízszintes. A dobás megindításában a könyökben történő nyújtás a domináns. A kar rézsútosan fent vagy vízszintesen oldalt mozog előre. A lábak helyzete továbbra is állandó.
    A dobás sorár az elkapás fejlődésében 3 éves kor után már megfigyelhető javulás. A középső csoportosok már elhagyják a „kosár” tartást. Karjaikat kinyújtják a repülő labda felé. A tenyerek a labda nagyságának megfelelően néznek szembe egymással, az ujjak enyhén széttártak. Így kapják el a labdát, de biztosításként még a mellkasukhoz szorítják. A fejlődés egy újabb foka az, amikor a labda „puha” elkapásának biztosítása érdekében csípőben és térdben rugózni kezdenek.

    • Tovább fejlődik még ebben a korban a húzás, a tolás, a függeszkedés, a forgás, a gurulás, az egyensúlyozás.
    • Az ügyesség és erő fejlesztése a húzás-tolás gyakori ismétlésével történik. Ez a két képesség járul hozzá nagymértékben a terhelés elviseléséhez. A 3 évesek saját testsúlyukat húzva, tolva helyből ki tudják mozdítani. A kiscsoportosok testnevelési foglalkozásain a húzó, és tolóerő fejlesztésére sokféle, változatos gyakorlási formát alkalmazunk (pl. padon hason fekvésben csúszás előre karhúzással; hajlított ülésben kéztámasszal hátul, láb tolással hátrafelé csúszás; hajlított ülésben kéztámasszal hátul, kar tolással és láb húzással előre csúszás).
    • A kúszást (mászást, csúszást) helyesen végzik, akadályok alatti átbújásnál is helyesen alkalmazzák. Csípőmagasságú akadályok fölött különösebb nehézség nélkül átmásznak, felfelé gyorsabb, lefelé lassúbb tempóban. Tornapad vagy alacsony gerenda, ill. 30 cm magasságban kifeszített kötél alatt szívesen csúsznak, bújnak át.


    5-6-7 éves korban:
    Növekszik teljesítőképességük, mozgásuk összerendezettebbé, ügyesebbé, megfelelő ritmusúvá válik.
    Természetes járás közben a térdizület teljesen nyújtott, a lépéshossz az életkornak megfelelő.
    A gyermekek nagyfokú mozgásigénye a szervezett foglalkozásokon megfelelő intenzitású és változatosságú gyakorlással elégíthető ki. Ennek egyik leghatásosabb módja a sokmozgásos testnevelési játék.
    Célszerű már ebben az életkorban következetesen alkalmazni az alapvető gyakorlatok helyes elnevezéseit, pl. a guruló átfordulást a bukfenc helyett.
    A nagycsoportos gyermekek mozgástempója a folyamatos mozgásvégzésben gyorsabb. A kúszásban az ügyesség és gyorsaság tovább fejlődik. Az ütemtartással végzett járás nem okoz nehézséget. Ügyesen egyensúlyoznak. A célbaütést nagy örömmel gyakorolják.
    Húzás-tolás: tolóerejüket a mozgásban levő teherhez igazítják. Minden húzó mozgást viszonylag teljes erővel végeznek.
    Jól alkalmazkodnak a futás közben megadott tempóhoz, ütemhez. A futás egyenes irányú és céltudatosabb.
    Nekifutásból ugranak.
    Távolbadobásnál marok labdával egykezes hajítómozgást észlelhetünk. Bár gyakran törekszenek dobásnál is a futásból nyert energia felhasználására, ez kevésbé általános. Célbadobások 1 m átmérőjű 2 m magasságban elhelyezett célra jól sikerülnek. A labda elfogásánál a társ dobását, a labda röppályáját figyelemmel kísérik.
    A hosszúsági tengely körüli gurulásban fejlődött az ügyességük, gyorsaságuk. A gurulóátfordulást különféle helyzetekből is biztosan végzik.


    Tehát ahhoz, hogy a gyermek az életkorának megfelelően fejlődjön, biztosítanunk kell, hogy sokoldalú és kellő ideig tartó mozgást végezhessenek a gyermekek az óvodában. Legyen lehetőségük a csoportban való játszásra, mert így egyidejűleg több motorikus impulzus, példa és ösztönzés éri őket, mintha egyedül játszanának. A gyermekek nagyfokú mozgásigénye a szervezett foglalkozásokon megfelelő intenzitású és változatosságú gyakorlással elégíthető ki. Ennek egyik leghatásosabb módja a sokmozgásos testnevelési játék.


    2. A testi képességek rendszere
    Testi képességek rendszere



    Testi képességek rendszere




    1. Kondicionális képességek 2. Koordinációs képességek 3.Hajlékonyság
    - erő -pl. egyensúly érzék -testtartással függ össze
    -álló képesség - reagálás gyorsaság
    -gyorsaság - téri tájékozódás, stb.



    1. Kondicionális képességek: valamilyen anyagi, élettani tulajdonsága van.
    Erő: külső ellenállások legyőzése az izomzat rövidülésének és feszülésének segítségével.


    Kontraktilitási jellemzők:

    • Izomhoz érkező ingerült jellege, erőssége
    • Az izom keresztmetszete
    • Izom hossza
    • az aktivizált izomrostok száma
    • A mozgás koordináció színvonala


    Erőkifejtés módjai:

    • összehúzódás = dinamikus = izotomiás gyakorlatok. (felülés, lábemelés, hajlítások)
    • Tónusnövekedéssel, izom hosszának változása nélküli = statikus = izometriás gyakorlatok. (nincs elmozdulás, csak erőkifejtés)
    • Izom megnyúlásával = dinamikus engedő = pliometriás gyakorlatok. (mélyreugrás: pad, szék, zsámoly, bordásfal jól csinálva = lábizom erősítő (minél magasabbról ugranak, annál több szivacs legyen alattuk)
    • Változó feszüléssel, rövidüléssel = auxotóniás gyakorlatok.


    Erőfajták szerinti csoportosítás


    • Alaperő: alapvető mozgást biztosítja
    • Maximális erő: egyszeri, legnagyobb
    • Gyorserő: rövid ideig tartó, közepes ellenállás ellenében…
    • Erőállóképessé: tartós erőterhelés ellenében
    • Relatív erő: testsúlyhoz viszonyított = maximális erő/kg.


    A harántcsíkolt izom mozgatja a vázizmot.
    (sima izom: zsigerek; szív izom: speciális)


    szargomer
    ……………..
    …………….
    fibrium ……..……
    ……….




    Fibrium köteg


    Összehúzódás (kémiai kötések vannak)


    Ehhez kell magnézium, kalcium, ásványi anyag. A kémiai folyamatoknál égés van. Kell oxigén vagy ATP, de ebből kevés van.
    A levegő a tüdőbe gázcsere szíven keresztül = nagy vérkör.
    Gyerekeknél 100 m. kimerül az ATP , oxigénhez „nyúl”. 10-15 méternél hosszabb táv nem kell.
    Rövid idegi tartó futó játékok.
    Az égés megtörténésénél hő keletkezik. A felmelegedett test kitágul. Azért kell felmelegíteni, mert a kitágult izomban az erek is kitágulnak, ami égésterméket szállít. Több vért tud hozni-vinni. Nem fárad el annyira. A bemelegítésnek ez a célja,


    Állóképesség: A terhelés alatt, az elfáradással szembeni ellenálló képessége a szervezetnek.

    Az energia ellátás függ:

    • szív, vérkeringési, légző funkcióktól
    • az anyagcsere folyamatoktól
    • az ideg hormonális rendszer energiamozgósító lehetőségeitől
    • a gazdaságos felhasználástól (mozgáskoordináció szintjétől)
    • pszichikus funkcióktól (pl. tűrőképesség, küzdőképesség)


    Az anyagcsere folyamatok feloszthatók


    • hosszú távú állóképesség aerob oxigén mellett: fogó, labdarúgás, sorverseny, váltóverseny
    • középtávú állóképesség: oviba nincs
    • rövid távú állóképesség: oviba nincs


    Gyorsaság

    Idővel mérhető tulajdonság


    Formái:

    • mozgás gyorsaság
    • mozdulat gyorsaság
    • reagálási gyorsaság


    A gyorsaság függ:

    • az idegrendszer szabályozó tevékenységétől
    • az izom morfológiai sajátosságaitól –gyors, lassú rostok-
    • az izom lazaságától, rugalmasságától
    • pszichikai tényezők –optimális izgalmi állapot: versenyláz (de :apátia = leblokkol)


    A mozgásfejlesztés személyiségfejlesztő hatásai:
    A megismerő folyamatokban betöltött szerepe:
    Az érzékszervek segítségével fogjuk fel a világ dolgait, ingereit = érzékszerveink szolgáltatják a megismerő folyamatok alapját. Erre épülhet a figyelem, az emlékezet, a képzelet és a legmagasabb megismerő tevékenységünk a gondolkodás rendszere.
    A mozgásos gyakorlatok közben szerzett vizuális, kinesztetikus, taktilis ingerek fejlesztik az érzékelést (percepciót).
    Mozgásszabályozás sémája.
    A speciális koordinációs képességek fejlesztése
    =az érzékszervek organikus fejlesztésével.

    • Egyensúlyérzék
    • Izomérzék testérzék, testkép, testséma, énkép
    • Téri tájékozódó képesség oldaliság, irányok
    • Idő, iram, tempó, ritmusérzék helyesírás
    Finommotorika íráskészség


    3. A mozgásoktatás folyamata és összefüggése a mozgáskészség alakulásának szakaszaival.
    Mozgáskészség kialakulásának fiziológiai folyamata. (… és transzfer hatások)
    /mozgás megtanulása/:
    A mozgáskészség kialakulásának fiziológiai mechanizmusát Kresztovnyikov vizsgálta. 3 szakaszt különböztet meg:
    generalizációs szakasz
    A mozgásra vonatkozó ismeretek felfogásával, megértésével kezdődik, és a mozgás első sikeres végrehajtásáig tart.
    = ezt a szintet nevezzük tájékozottságnak -TÁJÉKOZOTTSÁGI SZINT
    Az ingerület szétterül az agykérgen, a serkentés általános = generalizált.
    A gyermek első végrehajtási kísérleteit az szabja meg, mennyit és hogyan értett meg a tanulandó mozgásról. Azoknál a mozgásoknál, amelyeknek megértése nem jelent különösebb nehézséget, már az első próbálkozások is sikerhez vezethetnek. Minden próbálgatás, végrehajtási kísérlet során bővül a mozgásképzet tartalma.
    Jellemzői:

      • sok fölösleges mozgás (pl. írás közben kidugják a nyelvüket)
      • fölösleges izmok működése
      • az agykérgi ingerületek irradiálódnak (szétterjednek) az agykéregben, ennek következtében olyan izmok is működésbe lépnek, melyek nem szükségesek az illető gyakorlat gazdaságos végrehajtásához
      • görcsös, merev mozgás
      • a gyermek minden műveletre, mozdulatra koncentráltan figyel, a műveletek egymástól elkülönültek, tehát a végrehajtási forma szaggatott.
      • A mozdulatok iránya, kiterjedése, sebessége, tempója és ritmusa nem megfelelő
      • A megnövekedett izommunka nagyobb erőkifejtést igényel
    E szakasz jellemzői a legegyszerűbb, mindenki által átélt és jól ismert példákon keresztül is jól megfigyelhetők: az iskolába lépő gyerek a betűírás tanulásakor görcsösen fogja a ceruzát, erősen nyomja, ráhajol a füzetre, „egész testével ír”. A betűk nem szabályosak, nem mindig férnek a vonalközbe, vagy túlságosan kicsik.
    feladat:

      • a helyes mozgásképzet kialakítása (ezért az óvónő egészítse ki a gyermekek hiányos, vagy pontatlan megértését, ismételt ismeretközléssel. Többször kell bemutatni a feladatot, ne szavakkal tanítsuk őket)
      • megfelelő motiváció
      • pontos, hibátlan ismeretközlés
      • a gyermekek mozgásának folyamatos ellenőrzése
      • a többszöri gyakorlás feltételeinek biztosítása
      • tevőleges segítségadás
      • gyakorlás közben hibajavítás, újabb magyarázat, esetleg bemutatás
      • dicséret, buzdítás.



    1. koncentrációs szakasz
    A gyakorlás folyamatában a generalizáció és a koncentráció szakasza között nem lehet éles határt húzni.
    az első sikeres végrehajtástól [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] a jártasság kialakulásáig tart.
    Jártasság: a mozgást már jól végre tudja hajtani, de még tudatosan oda kell figyelnie a mozgásra.
    Koncentrálódik a serkentettség az agyban, a többi gátlás alá kerül.
    Az idegek serkentése és gátlásának egyensúlya kialakul. Csak a megfelelő izmok működnek.
    A mozgás gördülékenyebb, pontosabb lesz.
    A serkentettség koncentrálódik az agyban is, a serkentettség a felelős területekre koncentrálódik.
    A részcselekvések, műveletek között kapcsolat alakul ki = EZ A DINAMIKUS SZTEREOTÍPIA kialakulásának kezdetét jelenti (fontos, hogy csak helyesen végrehajtott műveletek, mozdulatok között jöjjenek létre kapcsolatok, alakuljon ki a dinamikus sztereotípia)= feltételes reflex kapcsolat [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] sokszor végzi a mozgást, be kell gyakorolnia a sztereotípiát [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] mozgásminták lesznek a sztereotípiákból.
    Fontos az ellenőrzés, a visszajelzés, hogy a jó alakuljon ki, a jó mozgás rögzüljön.
    Jellemző még, hogy figyel a gyermek, ezért labilis! Fontos, hogy csak a mozgásukra figyeljenek, ezért fontos a fegyelem.
    A mozgástanulásnak ebben a szakaszában az óvónő ellenőrzése a mozgáshibák kiküszöbölésére, a helyes végrehajtás ismételt tudatosítására irányul. S ez a folyamat (gyakorlás, ellenőrzés, ismételt ismeretközlés, gyakorlás, stb.) mindaddig azonos körülmények között zajlik, amíg a gyermekben a pontos és helyes mozgásképzet folytán hibátlan végrehajtást is eredményez.
    Mozgásjártasság foka: a mozgás végrehajtása folyamatos, helyes ritmusban történik, ami a dinamikus sztereotípia létrejöttét tükrözi, de a gyermek még figyelemmel ellenőrzi a végrehajtást.
    Feladat:

    • folyamatos ellenőrzés, hibajavítás
    • azonos körülmények közötti gyakoroltatás
    • szóbeli segítségadás
    • dicséret, buzdítás



    1. stabilizációs szakasz:
    a dinamikus sztereotípiák megszilárdulnak.
    A mozgás végrehajtása automatizálódik [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] kialakul a mozgáskészség!
    Már nem kell figyelni a mozgás végrehajtására [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] felszabadul a tudat az ellenőrzés alól [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] így már másra is tud figyelni.
    Ekkor kerülhet sor arra, hogy a kialakult mozgáskészséget működőképessé tegyük, a gyermek által elsajátított ismeretet, alkalmazható ismeretté, tudássá alakítsuk. Ennek a feladatnak a gyakorlati alkalmazás mozzanatával teszünk eleget.
    MŰKÖDŐKÉPES [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] ALKALMAZHATÓ ISMERET [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] TUDÁS
    A gyermek figyelme arra összpontosul, hogy új helyzetekben, szokatlan körülmények között hajtsa végre az elsajátított mozgást.
    A mozgáskészség kialakulásának folyamatában a koncentráció és a stabilizáció szakaszai között sem lehet éles határvonalat húzni. A testgyakorlatokat alkotó mozdultok iránya, nagysága, sebessége, a gyakorlat tempója, ritmusa, dinamizmusa különböző időben és sorrendben idegződik be. A stabilizáció szakaszában a mozgás valamennyi alkotója automatizálódik. Az automatizáció koordinált ideg – izom tevékenységben jelentkezik, kialakul a mozgás végrehajtásához szükséges erőbefektetés mértéke [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] a szervezet energia felhasználása gazdaságosabb lesz.
    Lerövidül a gyakorlat végrehajtásához szükséges előkészületi idő, és csökken a részműveletek közötti idő.
    A kialakult mozgáskészség gyakoroltatását nem tekinthetjük lezártnak. Fontos feladat a már kialakult mozgáskészségek megőrzése, kellő színvonalon tartása, folyamatos ismétlés. Ha ismétlésükre nem kerül sor, a kialakult feltételes reflexkapcsolatok meglazulnak.
    Transzfer hatások a mozgástanulás közben:
    Az ismétlést célszerű úgy tervezni, hogy egy testgyakorlat oktatását egy szerkezetileg hasonló testgyakorlat előzze meg.

    • bilaterális: mindkét irányú transzfer hatás; lényege, hogy azt a mozgástevékenységet, amit az egyik oldali végtaggal megtanulok, azt a másik oldalra könnyebben tanuljuk meg. Ha az ügyetlenebb oldalon csináljuk a mozgást, az fejleszti az ügyesebb oldalt. Mindent mindkét oldalra kell gyakoroltatnunk a gyerekekkel. Ez azért fontos, hogy arányosan legyen fejlesztve mindkét oldal
    • pozitív transzfer hatás: egy meglévő mozgásminta segítheti egy új mozgás megtanulását, mert az szerkezetében hasonlít hozzá. Pl. ha a gyerekeknél a suhintás már hangot ad, akkor a kezébe adhatok egy labdát és a hajítást gyakorolhatjuk. Lényege: a szerkezetileg hasonló mozgás segíti, gyorsítja és megkönnyíti a másik elsajátítását. Pl. a páros lábon szökdelést a gyakorlati alkalmazás során kisebb akadályok sora, stb. fölött végeztetjük, amíg a gyermekek kialakult mozgáskészséggel nem rendelkeznek. Ennek ismétlésére kerüljön sor, amikor a helyből távolugrást akarjuk oktatni.
    A transzfer hatás lényegében azt jelenti, hogy egy mozgás automatizálódott alkotóit átvisszük egy másik megtanulandó mozgásra.
    Sánta róka járás = előkészítése a kézállásba lendülésnek
    Páros szökdelés (kiscs.) [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] helyből távolugrás (középsőcs.) [FONT=Symbol, serif]Þ[/FONT] nekifutásból távolugrás (nagycs.)

    • negatív transzfer hatás (azonos szerkezetű mozgásoknál, ahol egy elem merőben más, megakadályozza az új mozgás megtanulását; pl. nekifutásból távolugrás [FONT=Symbol, serif]Û[/FONT] helyből távolugrás – 2-3 hónappal később kell a másikat tanítani
    a beidegződött, automatizálódott műveletek, vagy mozdulatok gátlóivá válhatnak egy új mozgás elsajátításának. A negatív transzfer akkor hat, ha a megtanítandó új testgyakorlat és egy régebben tanult gyakorlat szerkezeti elemei között hasonlóság és eltérés egyaránt tapasztalható, és az új gyakorlat oktatása előtt a régi automatizmusát ismételtetjük. Pl. helyből távolugrást ismételtetünk a nekifutással való távolugrás oktatása előtt, amelyben az elugrás egy lábról történik. A egy lábról való elugrás kialakulását a helyből távolugrásban két lábról történő elugrás automatizmus akadályozza.


    A kisgyermek a természetes mozgások egy részét jártasság, vagy készség szintjén birtokolja már az óvodába lépéskor. Az óvodai testnevelési foglalkozások során törekedjünk arra, hogy minél több természetes mozgásban rendelkezzék a gyermek mozgáskészséggel.


    A mozgás oktatás folyamata (párhuzam a mozgástanulás folyamatával):

    Pedagógus [FONT=Symbol, serif]®[/FONT] oktatás [FONT=Symbol, serif]¬[/FONT] gyerek
    Közös aktív tevékenység (kölcsönös kapcsolat)
    Az óvónő ezt a bonyolult tevékenységet tudatosan, tervszerűen irányítja, a gyermekek pedig tudatosan, szándékosan működnek közre az ismeretek elsajátításában.
    A testnevelési foglalkozásokon a gyermek személyiségének alakítása, fejlesztése érdekében folyik a nevelés, az oktatás és a képzés.



    1. új ismeretek feldolgozása (konkrét tények nyújtása)

    • bemutatás, magyarázat [FONT=Symbol, serif]®[/FONT] [FONT=Symbol, serif]¬[/FONT] a gyereket akusztikus és vizuális ingerek érik, ezekkel az ingerekkel hatunk a gyermek érzékszerveire
    a közlés és a megmutatás a gyakorlatokban sohasem választható el egymástól.
    A kisgyermekhez szóló magyarázatunk akkor megfelelő:

    • ha rövid, ha csak a leglényegesebb mozzanatokat tartalmazza
    • ha képszerű, ha hasonlatokkal élünk
    • ha a mozgást kellemesnek , szórakoztatónak tüntetjük fel.
    A megmutatás mozgással kifejezett ismeretközlés.

    • motiválás [FONT=Symbol, serif]®[/FONT] [FONT=Symbol, serif]¬[/FONT] érdeklődés felkeltése (a szándékos figyelem az oktatás lényeges pszichológiai feltétele)
    a mozgástanulás sikere a gyermekek figyelmétől, a gyermekek figyelme pedig érdeklődésüktől függ. Minél élénkebb a gyermekek érdeklődése, annál inkább számíthatunk figyelmükre.

    • kornak megfelelő lényegkiemelés [FONT=Symbol, serif]®[/FONT] [FONT=Symbol, serif]¬[/FONT] nem érzékeli a lényeget
    a vezető műveletet a gyermekek szókincséhez és fogalomköréhez igazodva közöljük.


    elméleti ismeretek
    belső motoros ismeretek
    = kinesztetikus átélés
    ! kialakul a helyes képzet
    a gyakorlat belső, motoros átélése a megfigyelés, az analízis, szintézis során és a kinesztétikus érzékelés segítségével már kezdetét veszi. A gyakorlat végrehajtásának megkisérlése nagyon lényeges mozzanat.
    A szavakkal elemzett és bemutatott gondolatban átélt mozgást a gyermek cselekvésekben próbálja megvalósítani. Eközben konkrét helyzet, egyensúly, kinesztétikus észlelésekkel bővül, a most már emlékezetből felidézett mozgáskép-
    A végrehajtási kísérletek lényege, hogy a testgyakorlatról szerzett ismeretek, a motoros átélés alapján keletkezett észlelésekkel bővülnek, és a gyermekben kialakul a mozgás helyes képzete.


    megszilárdítás = gyakorlással (gyakorlat ismételt számú végrehajtásával) történik


      • gyakorlás során hatáskiváltás történik – fizikai képességek fejlődése
      • a gyakorlásnak eleinte azonos körülmények között kell történnie, amíg a jártasságot el nem érik.
      • A gyakorlás folyamata vezet el a mozgásjártasság kialakulásához


    ellenőrzés – visszajelzést ad a gyermeknek

    • az ellenőrzés az oktatott ismeret megértésére, a testgyakorlat helyes végrehajtására irányul
    • a testnevelés egész oktatási folyamatát végigkíséri
    • a mozgások elsajátítását – az első észleléstől a mozgáskészség kialakulásáig – az alkalmazható ismeretekig, azaz a tudásig – állandóan ellenőrizni kell.
    • Az ellenőrzés a gyakorlatban a hibajavítás után valósul meg
    • Az ellenőrzés visszajelentés az óvónő munkájáról


    4. A testnevelés szerepe a személyiség fejlődésében:
    A testnevelés az óvodai nevelés folyamatában a gyerekek egészséges testi- és mozgásfejlesztése útján szolgálja személyiségük fejlődését.
    A testnevelés a testi nevelés egyik része csak, mely a testgyakorlatokkal, a környezet egészségügyi feltételeinek és a természet erőinek rendszeres felhasználásával a nevelés céljának megvalósításához járul hozzá.
    A testnevelés fejleszti a gyerekek természetes mozgását: a járást, futást, támaszt, függést, egyensúlyozást, ugrást, dobást. Megismerteti velük a gimnasztikát és néhány talajtorna-elemet, labdagyakorlatokat és a sokszínű, változatos testnevelési játékokat. Fejleszti testi képességeiket, az ügyességet, a testi erőt, a gyorsaságot és az állóképességet.
    A rendszeres testnevelés kedvezően befolyásolja az egész szervezet növekedését, hozzájárul a légző- és keringési rendszer teljesítőképességének, a csont- és izomrendszer teherbíró képességének növeléséhez.
    Az óvodáskorban a testnevelés fontos szerepet játszik az egészség megóvásában, a szervezet biológiai egyensúlyának fenntartásában.
    A mozgáskultúra fejlesztése mellett segíti a térben és időben való tájékozódást, a helyzetfelismerést, a döntést; fejleszti az alkalmazkodás képességét is, így támaszkodik, ill. előkészíti a vizuális-, a matematikai-, a zenei- és a környezet megismerésére nevelés fontos, kapcsolódó feladatait, ezzel is fejleszti a gyerek személyiségét.
    A testnevelés hatására a gyerekekben fontos személyiségtulajdonságok alakulnak és erősödnek meg: mint a bátorság, a fegyelmezettség, a kitartás. A közösségi élet alakulásához is fontos tulajdonságokat fejleszt: pl. az egymás segítése, együttműködés, stb.
    A testnevelés általános nevelési feladatai:
    Az értelmi, erkölcsi, esztétikai világnézeti és a munkára neveléssel kapcsolatosak. A testnevelés oktató-nevelő munkája során igen sok ismeretet nyújtunk, értelmi tevékenységek sora – beszéd, emlékezet, figyelemkoncentráció, gondolkodás útján való megismerés, önellenőrzés, stb. – jelentkezik a testgyakorlatok elsajátításának folyamatában.
    Az erkölcsi tulajdonságokat is alakítjuk, akarat, bátorság, önuralom, fegyelmezett magatartás, közösségi szellem, stb.
    A testnevelés sajátos (speciális) feladatai:

    • A szervezet sokoldalú, arányos fejlesztésének elősegítésével a testi fejlődés biztosítása

    • Az egész szervezet valamennyi nagyobb izomcsoportját, izület rendszerét arányosan erősítjük

    • Fejlesszük a légzés és vérkeringés szerveit

    • A testi képességek fejlesztése: függ a kortól, nemtől, fejlettségtől. Kifejtett erő, gyorsaság, állóképesség, ügyesség, ruganyosság, hajlékonyság, lazaság
    • A mozgásműveltség fokozása: mozgásjártasság, mozgáskészségek kialakítása
    • A mozgásigény felkeltése, kielégítése
    • Elsősorban személyiség fejlesztés


    Az óvodai testnevelés feladatainak teljesítésére az óvónő a testnevelés 2 formáját használja fel: a naponta szervezett ún. mindennapi frissítő 2×10 perces testnevelést, és a heti egy, ill. két testnevelési foglalkozást.


    Fontos:

    • Helyes testtartás
    • Légzőgyakorlat
    • Természetes mozgásaikat csiszoljuk
    • Testi képességeik fejlődjenek
    • Mozgáskészségei kialakuljanak
    • Mozgásigényük kielégítve legyen


    ONP:
    A testnevelés a gyermekek egészséges testi- és mozgásfejlesztése útján szolgálja személyiségük fejlődését. A testnevelés fejleszti a gyerekek természetes mozgását, cselekvő – és feladatmegoldó képességüket, erősíti a szép mozgás iránti vonzalmukat, testi képességeiket, helyes testtartást.
    A rendszeres testnevelés kedvezően befolyásolja az egész szervezet növekedését, hozzájárul a légző- és keringési rendszer teljesítőképességének, a csont- és izomrendszer teherbíró képességének növeléséhez. A mozgáskultúra mellett segíti a térben és időben való tájékozódást, a helyzetfelismerést, a döntést, alkalmazkodást.
    A testnevelés hatására a gyerekekben fontos személyiségtulajdonságok alakulnak és erősödnek meg: a bátorság, a fegyelmezettség, a kitartás. a közösségi élet alakulásához is fontos tulajdonságokat fejleszt: pl. az egymás segítése, együttműködés, stb.


    Az óvónő személyisége:
    Az óvónő mindig teremtse meg a lehetőséget (anyagi, helyi, személyi feltételeket), amelyek elősegítik a biológiai fejlődést, növelik a szervezet teherbíró, ellenálló és alkalmazkodó képességét.
    Alapvető feladat a jó levegőjű, tiszta környezet, melynek kialakításában a gyerekek is segíthetnek az óvónőnek (pl. szemét összeszedése).
    Az óvónő legyen kezdeményező, alkalmazkodjon a gyerekekhez, a mozgások elsajátítását a gyerekek játékos kedvére építse. Legfontosabbnak a testnevelési játékokat tartsa.
    Alkalmazza a mindennapos testnevelési foglalkozásokat, ill. a heti egy vagy kettő testnevelési foglalkozást. Az óvónő működjön együtt a családdal. A szülő is biztosítson otthon sok mozgást a gyermeknek.
    Az óvónő a kötött foglalkozásokra készíti el az ütemtervet, amely az előírt anyag éves foglalkozásokra bontott elrendezését jelenti.


    5. A testi és mozgásfejlesztés lehetőségei az óvodában.
    Nagyon fontos, hogy az óvodában mindennapos testnevelés. Ha lehetőség van rá és az időjárás engedi, vigyük ki a gyerekeket és az udvaron, és a friss levegőn tornázzunk ill. játékos testnevelési tevékenységet folytassunk velük. Télen sem kell megijedni a hidegtől, hiszen ha pl. leesik az első hó a hógolyó csata és a hóember építés segítségével, nem csak jól szórakozhat az egész csoport, de szinte minden izmot meg tudunk mozgatatni ezekkel a tevékenységekkel. Ezek mellett minél több időt tölt a gyermek kint télen, annál erősebb lesz az immunrendszere és annál inkább képes lesz védekezni a megfázás és egyéb –enyhe lefolyású- betegségek ellen. (persze a fokozatosság elve itt is fontos)
    Testi és mozgás fejlesztés lehetőségei a természeti környezetben
    a) Levegő A gyerekek szervezetét fokozatosan kell hozzászoktatni a különböző hőmérsékletű levegőhöz. A kora tavasztól késő őszig rendszeresen levegőn tartózkodó és ott sokat mozgó gyermek szervezete alkalmazkodóképesebb, betegségekkel szemben ellenállóbb lesz. Vigyázni kelt arra, hogy szeles, ködös időben csak sapkában, kendőben, tartózkodjanak a gyerek a szabadban, mivel rendkívül érzékenyek a felső légúti megbetegedésekre.
    A testgyakorlatok végzése fokozott megterhelést jelent a szervezet számára, éppen ezért nem mindegy, hogy nagyobb erőkifejtést milyen levegőn végez a gyermek. A tiszta hűvös levegő biztosítja a nyugodt légcserét serkenti a vérkeringést Teremben és csoportszobában is gondoskodnunk kell a tökéletes légcseréről, a friss levegő
    folyamatos biztosításáról.
    b) Napfény A napsugárzás hatására pozitív változás következik be nemcsak a bőrben, hanem a vérkeringésben, idegrendszerben és egyéb szervrendszerekben is.
    A gyerekek ne álljanak a nappal szemben. Erősebb napsütésben mérsékelt mozgással járó gyakorlatokat gyakoroltasson az óvónő.
    Tűző napon testnevelés foglalkozást ne tartsunk, mivel a fokozott erősségű napfény leégést, napszúrást és egyéb kedvezőtlen elváltozást eredményezhet. A mérsékelt napsütésben végzett testgyakorlás fokozza a testgyakorlatok hatását, eredményesen járul hozzá az egészséges testi fejlődéshez.

    c) Víz
    Az új közegben megváltozik a mozgás, mivel a víz felhajtóereje következtében könnyebb lesz a test súlya. A testre nehezedő víz nyomása megkönnyíti a kilégzést, ugyanakkor nehezíti a belégzést.
    A különböző hőmérsékletű víz tágítja illetve szűkíti az ereket, ezáltal változik a vérkeringés. Különösen a hűvös víz vált ki kedvező hatást a szervezetben, ebben az esetben Is vigyázni kell azonban a fokozatosságra. Enyhébb hőmérsékletű (26 - 28 °C) vízben rövid ideig (5 - 10’) kezdjük a vízzel történő edzést, majd fokozatosan lehet csökkenteni a víz hőmérsékletét (22 - 25°C), növelni a fürdésidőtartamát. Amennyiben a gyermek szája elkékül, reszket, azonnal ki kell vinni a vízből és erőteljes törölközés után mérsékelt napon, kell szárítkozni.
    Igen jó hatásúak a vízben végzett egyszerű gimnasztikai gyakorlatok is.
    A gyermekek szervezetének edzése akkor lesz igazán hatásos, ha a testnevelés eszközeit együttesen alkalmazzuk, mindenkor szem előtt tartjuk a fokozatosságot, a 3-6-7 éves gyermek fejlődési sajátosságait, csont és izom, valamint egyéb szervrendszereinek fejlettségi szintjét, ezek függvényében teherbíró képességét.

    6. A mozgásos játékok jelentősége.
    A játék fejlesztő hatásai végtelenek. A sokmozgásos játékok jól felhasználhatók más óvodai tevékenységek során is. Pl. kiválóan erősíthetjük a matematikai, környezetismeret foglalkozásokon tanultakat is. Hiszen a valóság megismerésének a gy. saját testével való megtapasztalása maradandó élmény. A testnevelési játékokkal előkészíthetjük az iskolaérettséget is. Az a hatása kimagasló, hogy a játékok közben szabálytudatra is szert tesznek, erre pedig nagyon nagy szükségük lesz az iskolába lépés pillanatától kezdve. Játékaink sajátossága, hogy játszva tanulhatják meg a gyerekek a szabály betartásának képességét. Önként fogadják el azokat, 1-1 játék kedvéért. A kisebbek részére pl. kiválóan alkalmasak a szerep játékok, ahol van szabály, de azokat a szerepek rejtik magukba, így a gyerekeke ezeket észre sem veszik. Pl. terpeszfogó, sapka fogó, sánta róka fogó, stb.
  20.  
    vomby

    vomby Állandó Tag

    16. TÉTEL: Fejlesztő és fogalom- előkészítő matematikai tevékenységek az óvodában.
    1. Megismerő – képességet és gondolkodást fejlesztő tevékenységek
    A gondolkodás megismerő (tapasztalatszerző) rendszerező, kapcsolatokat kereső, és teremtő folyamat. Eredménye a gondolat nyelvi formája a szó, mondat, logikai formája a fogalom és az ítélet.
    Az óvodás gondolkodásának specifikuma, hogy gyakorlati cselekvésbe, játéktevékenységbe ágyazottan történik ehhez alkalmazkodik fejlesztő tevékenységünk.
    Az óvodába kerülő gyerek, már rendelkezik bizonyos matematikai tapasztalattal, élménnyel.

    • felismeri a tárgyak közötti különbséget (nevük alapján)
    • fölfedez azonosságokat
    • képes megnevezni kevés számú halmazt.

    Játékában megfigyelhető, hogy tárgyakat rakosgat egymás mellé, egymásra, egymásba másokat
    utánozva. (pl. anya a tányérokat teszi egymásra)
    ez az utánzás, konkrét megfigyelés eredménye.
    Érzékelés, észlelés közben gyűjt tapasztalatokat arról, hogyan bánnak az emberek a tárgyakkal. Ezeket a mozdulatokat éli újra a játékában. A valóság megismerésének útja. A tárgyakkal való manipuláció egyben megismerőtevékenység, tapasztalatgyűjtés.
    Fejlesztő-nevelő munkánk ezt a megismerő tevékenységet célozza a pontos érzékelés, észlelés, megfigyelés nevelésével.
    Olyan helyzeteket kell teremteni, melyben a gyerek a különböző érzékszervek segítségével sokszínű tapasztalásra tehet szert.
    A tárgyak, dolgok szétválogatása történhet tapintással. (sima, érdes, puha, kemény, hideg, kicsi, nagy)
    Segíthet az osztályozásban a látás. (szín, nagyság, forma helyzet)
    Valamint a válogatást segítheti még az ízlelés és a szaglás is.

    (sós, édes, savanyú) (kellemes, kellemetlen)


    Hallás alapján is megkülönböztethetnek tárgyakat.
    Arra kell törekedni, hogy a tapasztalatok minél sokoldalúbb kapcsolatba kerüljenek egymással. Így láthatja meg a jelenségekben rejlő közös és eltérő vonásokat. A tárgyak, dolgok megismerésében kialakul a rész-egész viszonya, az észlelés differenciálódása.


    A mennyiségészlelés fejlesztésében figyelembe kell venni, hogy 4-5 éves korban a gyerek a halmazokat egészként fogja fel, de elemszámuk megítélésében nem tud függetleníteni a tárgyak helyzetétől, kiterjedésétől. Olyan problémák kellenek, amelyek megoldásának alapfeltétele az észlelés pontossága.
    Jó eljárások: - becslésszerű összehasonlítások

    • összemérések, mérések


    Pl. szétválogatásoknál: (tál, kosár: melyekben van ugyanannyi)
    Összemérésnél: (leghosszabb, legrövidebb, vékonyabb, vastagabb)
    Tapasztalja, hogy a nagyobb mennyiséget több egységgel mérhetik meg a kisebbet kevesebbel.
    Térészlelés: a forma, a méret, a tárgyak helyzete, és a tájékozódás tartozik ide.
    A térbeli viszonyok differenciálódása saját testének térbeli viszonylatainak megismerésével kezdődik, (jobb kéz, bal láb, 2 szem… stb.) és mozgáshoz kötődik.
    A tájékozódás fejlődésében a helyet jelölő szavak megértésének, majd használatának nagy jelentősége van.
    A matematikai tapasztalatok emlékképekben rögződnek (főleg, ha érdekes és élményszerű)


    Emlékezetét azzal fejlesztjük, ha sokszor felidézzük a matematikai jelenségeket, viszonyokat, valamilyen tevékenység közben.
    Korábbi észlelésre emlékezés szükséges, pl. 1 sajátos párosításhoz: a gyerek a saját asztalán nagyság szerint sorba rendezte a körlapokat. Feladat: hozza el a legnagyobb párját az óvónő asztaláról. Ha nem viheti a mintát, emlékeznie kell korábbi észlelésére a feladat megoldásához.
    A fejlesztés folyamatában természetes dolog a tévedés. Addig kell próbálkozni, míg el nem jut a méretazonosságig.
    Műveletre emlékezés: pl. - hogyan tudnánk eldönteni, melyik kancsóba fér több szörp?

    • melyik út a legrövidebb a játszótérig, (mérési művelet)
    • (szóra emlékezünk) mire gondolok, ha azt mondom, hogy… mi lehet az ami gurul, imbolyog… (labda)
    A matematikai nevelés fejlesztő feladatai között legfontosabb a gondolkodás fejlesztése. A gondolkodás a valóságból szerzett tapasztalatok rendszerezését, kapcsolatainak felismerését biztosítja. A gyermeki gondolkodás azokra a tapasztalatokra épít, melyet a megismerő tevékenység során szerez.
    A megismerő tevékenység alapja az észlelés.

    • megismeri tükörképét
    • öltözködés közben tapaszt6alatokat szerez, hogy melyik lábára melyik cipő kell, stb.
    Ahhoz, hogy ezeket megjegyezze, ne kelljen, előröl kezdeni az ismerkedést létre jön az emléknyom, melyet az észlelés ismétlésével vés be. A gyerek ezt az emléknyomot megőrizve később felidézi (az emléknyomok együtteséből alakul ki az emlékkép) gazdag manipulációs tevékenység során, sokféle tárgy képét, tárgyakkal végzett mozgás sémáját, raktározza el emlékezetében. Ha problémával találkozik, többféle megoldási módot tud felidézni. Az, hogy melyik a célravezető helyzet, ahhoz az emlékezés kevés. Gondolkodásra is szüksége lesz. A gondolkodást a problémahelyzet kelti életre. Ha a gyereknek az adott helyzetről semmi ismerete, tapasztalata nincs, akkor az nem jelenthet neki problémát a szituáció nem mozgósít gondolkodásra.
    (a probléma azt jelenti, hogy az adott helyzetről van némi tapasztalatunk, de ilyen összefüggésbe még nem találkoztunk). Gondolkodás fejlesztési feladatainkat mindig a gyerek gondolkodási szintje határozza meg. a fejlesztő folyamat érdekes játékot, játékos szituációk, problémahelyzetek teremtésével segíthetjük. Kereső, felfedező, alkotó tevékenyésgre ösztönözzük.
    Műveletek a gondolkodás fejlesztésében: az óvodás korú gyerek gondolkodásnak fejlődése a tárgyakkal való manipulációtól a gondolati tevékenység felé haladó folyamat.
    A külső cselekvések belsővé válnak 8interiorizálódnak) belőlük gondolkodási (logikai) műveletek lesznek.
    A cselekés és a tapasztalás adataiból ,különféle műveletek segítségével jut el az emberi megismerés a belső törvényszerűségekig. Ezek közül a legalapvetőbbek:

    • összehasonlítás,
    • analízis,
    • szintézis,
    • absztrahálás,
    • általánosítás.
    Az ovis gondolkodásában ez az 5 művelet jelen van.
    A leggyakoribb az összehasonlítás. Eredményeként jelennek meg a tárgyak különböző és azonos tulajdonságai. A különböző sajátosságok, ismertetőjegyek feltárása az analízist igényli. Az analízis révén a dolgokat alkotóelemeire bontjuk, gondolatban azért, hogy megismerjük.
    Az összehasonlításban az azonosság és különbség feltárása 1-1 tulajdonság kiemelésével képzelhető el.
    Az absztrahálás akkor jelenik meg, amikor az analízis során feltárt tulajdonságok közül egyeseket kiemelünk amely szükséges az adott helyzetben.
    Az analízis komplex művelet, amely az összehasonlítás és az absztrahálás műveletétől elválaszthatatlan. Nem nélkülözheti a szintézist sem. Egbyesíti a tulajdonságokat, vagyis a tárgy alkotóelemeit. Így jön létre a tárgy képe.
    Pl. gömb alakú tárgyak gömbölyű
    Eben a folyamatban, fontos Gurul együttesen jelenti
    Szerepe van a beszédnek. imbolyog


    Az általánosítás is fontos alapját a különböző tárgyakban fölfedezett, kiemelt azonos jegyek alkotják. A fogalmak kialakulásához fontosak ezek a műveletek.
    Fontos a rendezés is a tárgyak, személyek, stb. valamilyen megismert, vagy megadott elv, szempont alapján történő válogatása.
    Kezdetben cselekvés közben analizál, szintetizál, absztrahál, általánosít. Amikor a cselekvéses műveletek interiorizálódnak, már nem csak a tárgyakkal tud műveletet végezni hanem emlékképeivel, képzeteivel. A megoldást előre kigondolja, csak azután cselekszik.
    Meg kell tanulni a gyermekkel együtt gondolkodni. Vele és nem helyette.


    2. a természetes szám fogalmának alapozására vonatkozó tevékenységek. (mérőszám: összehasonlítás összemérés egységgel való mérés;
    darabszám: összehasonlítás sorbarendezés zsétválogatás párosítás számlálás
    A természetes szám fogalma: a gyerek általában 3-4 éves korban figyel fel a számokkal való mennyiségi jelzések lehetőségére.
    1-5-ig hamar elsajátítják a számneveket, de nem fogja fel a mennyiséget. Nem rendelkeznek a számfogalommal.
    Az ONP 6 részre tagolja a számfogalom előkészítését, alapozását.

      1. mennyiségek összemérése.
      2. halmazok összemérése, elemei, párosítása
      3. mérések egységgel
      4. kis számok összkép alapján
      5. tő- és sorszámok
      6. tapasztalatok a darabszám változásairól.
    1. mennyiségek összemérése: a gy. a személyeket, tárgyakat összehasonlítja egymással, így azonosságokat, különbségeket ismer meg, melyeket szavakban is kifejez. Becsléssel próbálja eldönteni az érzékelhető eltérést.
    Az igazat összeméréssel lehet bizonyítani. Az összemérés a becslés igazságának eldöntésére, bizonyítására szolgáló eljárás.


    Hosszúságok: 2 pont közötti távolság méretét vizsgálva hasonlítva a hosszú, rövid mellékneveket ill. fokozatait használja. Ha azonos hosszúsággal végzi, akkor ugyanolyan hosszú/rövid kifejezéseket használ. A pedag. feladata, a gy. megfigyelőképességének fejlesztése.
    (pl. kis, kis kígyó dal /lányok, fiúk külön/ az óvónő megkérdezheti, melyik kígyó hosszabb)
    Adott hosszúságok (fonalak, szalagok) összehasonlítása, összemérése, sorbarendezése.

    • lehet gyöngyöt fűzni
    • sálakat összehasonlítani
    • cipőfűzőt összehasonlítani
    • zsákban lévő tárgyakat tapintással (pl. keresd a legrövidebbet)
    • adott hosszúságú fonalat, szalagot lehet rövidíteni vágással, ugyanollyanná tenni, mint az alap hosszúságú szalag.


    Magasságok: a különböző tárgyak, személyek függőleges irányú nagyságát magas, alacsony melléknevekkel/fokozásaival fejezzék ki.
    A pedag. feladata, hogy olyan fejlesztő tevékenységet, játékos ötletet találjon amely révén a gy. felfedezi, hogy:

    • a társak, személyek különböző magasságúak
    • létrehozhatnak, pl. építéssel különböző magasságokat /többől-magasabb; kevesebből-alacsonyabb
    ha azonos az építőelem

    • egyenlővé tehetik (hozzá tesznek, elvesznek)
    • egy adott magasság megnevezése attól függ, milyen nagysággal hasonlítjuk össze
    pl. tornyok építése, rendezhetnek sort mindig eggyel többet használjanak


    Hosszúság – szélesség: célszerű együtt szerepeltetni (keskeny, széles) kifejezések
    Pl. utak építése kisautó, dömper fér el, a gy. is sétálhat (hányan férnek el az úton?)


    Vastagság-bőség: sokszor azonos értékűnek használják a szélesség és a vastagság kifejezéseket.
    (síkban a hosszúságra merőleges méret)
    (térben keresztmetszet)

    • tapintás útján lehet kiválasztani a legbővebbet, legmagasabbat, stb. jó, ha van benne azonos méretű is.

    Tömeg: tárgy, dolog, személy anyagbeli mennyisége könnyű, nehéz kifejezések. A személyeknél a sovány, kövér mellékneveket is használhatja.
    Kézbe veszik a tárgyakat megbecsülik.
    Kétkarú mérleggel, kiegyenlítéssel is próbálkozhatnak. A térfogat befolyásolhatja a gy.-et.
    A pedag. olyan tapasztalatszerzést biztosíthatmelynek birtokában korrigálni tudják az előzetes ítéleteiket.
    Pl.- kis és nagy faépítő (azonos fajsúly, eltérő nagyság)

    • Azonos méretű faépítő (azonos fajsúly, azonos nagyság)
    • Papír zsebkendő, ping-pong labda (eltérő fajsúly, eltérő nagyság)
    • Műanyag kocka, fakocka (eltérő fajsúly, eltérő nagyság)


    Megemelheti levegő fújással (melyik jut előbbre)
    Tárgyak leejtése (melyik ér be előbb)
    Fontos: a gondolatok szavakba öntése.


    Térfogat: kisebb, nagyobb, ugyanakkora kifejezések. Ilyen játék az öntögetés (víz, homok) belefér, nem fér bele. Gyakorlati cselekvés során szerez tapasztalatot.


    Terület: Sík felület, nagyságot mérhetünk össze. Kisebb, nagyobb ugyanakkora melléknevek használata. Ltalában vízszintes felületet hasonlítanak össze.


    2. Összehasonlítás, összemérés: az óvodai matematikai nevelés tartalmában gyakran szerepel a halmazok összehasonlítása, ha a számosság, mint tulajdonság alapján keresünk azonosságot, vagy különbözőséget a több, kevesebb ugyanannyi vagy pontosan definiáljuk a halmazok számosságát.
    Pl. gombokat színük szerint kis tálakba osztjuk. (melyik lehet több?)
    Ha csökkentjük a különbséget, probléma lehet a magítélésben eljárás az összemérés.
    Kétféleképpen: - számlálással
    - párosítással


    az egyik halmaz minden egyes eleméhez hozzárendelek a másik halmazból 1-1 elemet. Ha mindkét halmaz elemei egyszerre fogynak el, az azonosság (egyenlő), ha nem különbség, több, vagy kevesebb.
    Pedag. feladata: olyan helyzetek teremtése, amelyekben a több, kevesebb, ugyanannyi kapcsolat fokozatosan függetlenedik a tárgyak színétől,, alakjától, nagyságától, elrendezésétől.
    Pl. azonos mennyiségű, eltérő nagyságú halmaz összehasonlítása 15-15 labda és építő, 10-10 labda és kisautó
    Játék: székfoglaló.
    Az ekvivalencia osztályok (egyértelműség, egyenértékűség) létrehozásához kevesebb számú halmazokat alkalmazzunk, hogy a számosság szembetűnő legyen.
    4-5 éves: 6-12
    5-6 éves: 15-20 elemű halmaz számolására képesek.
    A számlálással tehát meghatározható a halmaz számossága úgy, hogy azok minden eleméhez hozzárendelünk egy természetes számot.


    3. Mérések egységgel: a tárgyak, dolgok, személyek nagysága mérhető, ami abban tér el az összeméréstől, hogy közvetítő segítségével juthatunk pontos eredményhez. Ez a közvetítő a mértékegység. A mérőszám fejezi ki pontosan, hogy 1 mennyiség megméréséhez hány mértékegységre volt szükség.
    Hosszúság, terület, súly, térfogat.
    pl. megszámlálja hányat tud lépni a szobában, hányat a folyosón. Fölfedezi, ha rövidebbet lép, tovább tud számolni. Tehát a mérőszám a mértékegység nagyságától függ.


    A mérés mindig valamivel való összehasonlításon alapszik.
    Kezdetben a megmérendő mennyiség nagysága ne legyen több a mértékegység tízszeresénél, vagy a megszámlálhatóság határánál belül legyen, hogy a gy. a mérés eredményét darabszámban kifejezhesse.

    • legyen annyi eszköz, hogy minden gy. egyszerre mérhessen.
    • Lehessen választani egységet
    • Becsüljék meg a gy.-ek, mennyire lesz szükség.
    Ezek inkább 5-7 éves gy. fejlesztő feladatai.
    Pl. asztal hosszát kirakja játékautóval. Magasságot építőkockával, lehet szalag, fonal, papírcsík, lépése stb.
    Tömegméréshez használhatunk gesztenyét, kockacukrot, stb. kétkarú mérleggel játszhatunk.
    Űrtartalom: üvegek, kancsók, vödör, doboz
    Mértékegység: pohár, bögre, homokozó forma, stb. áttöltéssel történik.
    Területmérés: a mérendő felületet kirakhatjuk képeskönyvvel, lapokkal, stb. amivel befedhető, majd megszámláljuk.








    4. darabszám, természetes számok: a mennyiség nagysága mérhető és számlálható. Hogy 1 halmaz hány elemű, kifejezi a darabszám. A darabszámot és a mérőszámot természetes számmal fejezik ki, melyet a számlálás eredményeként kapunk. A természetes számot tő- és sorszámnevekkel fejezzük ki.

    Tőszámok: az ovis gyakran használ számneveket, de azok jelentését, sorrendjét nem ismeri. A megszámlálás pusztán gyakorlás. A tőszámok reprodukálása, tehát mechanikus.

    • egy adott mennyiség számossága bármiből ugyanannyit fejez ki.
    • Az utolsónak kimondott szám mutatja, hány elemet számlált összesen
    • Minden számnak van rákövetkezője. Minden szám 1-el több, mint az előtte lévő és 1-el kevesebb, mint az utána következő. Pl. boltos játék: ahány árut vásárol , annyi pénzt leszámlál.


    Sorszám: 1 elem vagy elemcsoport helyét jelöli a rendezett sorban.

    • az 1. elem kijelölése tetszőleges
    • minden sorszámmal jelölt elem helyét az elsőtől való számlálással határozhatjuk meg.
    • szabadon választható az irány.
    • Bármely sor tetszés szerint átalakítható.


    Összehasonlítás, szétválogatás, sorbarendezés: az 1. fontos feladat, hogy a gy. a környezetében lévő tárgyak, dolgok, személyekről mit tud. Sok érzékelő játék szükséges ahhoz, hogy a gy. sokoldalú információt gyűjtsön, beszélni tudjon azokról, képes legyen kapcsolatot teremteni.
    Pl. szőnyegre gyűjtött játékok- Ki, mit hozott?

    • Miért azt?
    • Jellemzők megnevezése (látásérzékelés)
    Zsákba tesszük: tapintás útján kitalálni, mit fogott meg.
    Koszorú játék: hallás után (kinek a hangját hallja)
    Tesi: - jelre megállnak (zöld-fiúk, piros-lányok)
    Mi változott meg: - egy gy.-et megfigyelnek, majd kis változtatás és ki kell találni mi változott rajta (többi csukott szemmel vár)
    Kakukktojás: -gombok közé kavics


    Válogatás: halmazképzést eredményezi. Kiemelt tulajdonság alapján, egybe gyűjthetők,
    Pl. gurítható tárgyak (labda, henger, tányér, karika)


    Szétválogatás, osztályozás: a halmazképzést szolgálja. Míg a kiválogatás a tulajdonságok általánosításán alapszik, az osztályozásban a válogatás a halmazba sorolt dolgokat próbálja rendezni.
    Pl. gyümölcsök fajtájuk szerint.
    Állatok lábuk száma szerint.
    A kiválogatással a fogalom tartalmát, az osztályozással a fogalom terjedelmét ismerjük meg.
    4 féle módon történhet:

    • a pedag. határozza meg az osztályozás alapját. Pl. gy.-et válogatunk, nemük szerint.
    • A gy. határozza meg a válogatás szempontját (szín, magasság, stb.)
    • A pedag. elkezdi az osztályozást a gy. folytatja
    • A gy. talál ki válogatási szempontot.
    Jó játék az elrontott válogatás is.


    Rendezés: tárgyak, személyek, halmazok közötti kapcsolatokat fejez ki. Az osztályozás és a rendezés között van hasonlóság, de eltérés is. Mindkettőben valamilyen szempont vezérli a műveletet. A rendezésben az egyszerűség dominál. A rendezésben lényeges, hogy a gy. felfedezze az elvet, és bármikor képes legyen az adott rendszer szerinti sor folytatására, akár cselekvésben, akár szóban. A pedag. ügyeljen arra, hogy a periodikus sorozat alkotásában rendezési elv szerint ismétlődő elemeket addig tegye egymás után, amíg felfedezhető lesz a szabály. A rendezés történhet: szubjektív, vagy objektív szempontok alapján:

    • szubjektív szempontok: - 1 kedves mese képeinek sorba rendezése a történet alapján.
    • Legkedvesebb autó, gyümölcs, játék, stb.
    Objektív szempontok: -mennyiségi tulajdonságok szerint

    • gy.-ek sorakoztatása magasság szerint (növekvő, csökkenő)
    • logikai készlet elemeinek rendezése aszerint, hogy midig csak 1 tulajdonságban térjenek el egymástól, stb.
    Kedvelt játék a „kakukktojás” – megbontjuk a sorozat igazságát egy idegen tárgy bevitelével, vagy kihagyunk 1 soron következő elemet. – a gy. nem csak a sorrend szabályát fedezi fel, hanem figyelemmel kíséri a szabályosságot is. Fejlesztjük a megfigyelő képességét, a gondolkodás állandó kontrollját.


    3. a számolás előkészítése (a változások megfigyelése)
    Halmazokkal végezhető műveletek.
    A halmazok unióját, A halmazok egyesítésének eredményét a gy. kifejezheti számosságilag, vagy más tulajdonsággal. Az új halmaznak a számossága is más lesz.
    Pl. 2 autó, 4 vonat = 6 közlekedési eszköz.
    A halmazok különbségét bármely eszköz további rendezésével fedezheti fel.
    Pl. gombok színük szerint tovább lyukak száma szerint
    Babaöltöztetés: sárga, piros, fehér pulcsi,
    Barna, kék szoknya.
    Az első elem, mindig az első halmazból való legyen. Függvényszerű gondolkodás Különböző variációk létrehozása kombinatorika


    Halmazok bontása: ha 1 halmazt részhalmazokra osztunk, bontást végzünk. A számosság azonos marad a művelet egész folyamatában. A halmaz elosztható úgy, hogy a részek egyenlő számúak legyenek. (6 alma 3+3)
    A létre hozott részhalmazok nagysága változhat.
    A pedag. adja a lehetőséget:

    • legyen az egyik több, mint a másik
    • legyen sokkal több, mint a másik
    • legyen egyenlő
    • az egyik csak 2 legyen
    • az egyik legyen 1-el kevesebb
    Tudatosítani kell a mennyiség állandóságát.


    Darabszám változások: egy halmaz elemeinek száma akkor változik, ha elveszünk belőle, hozzáteszünk, vagy másik halmazzal összesítjük. Az elvevés, a hozzátevés tényével találkozik a gy., amikor csökkenő vagy növekvő számsorozatot alakít itt a változást mindig csak 1 elem produkálja.
    A darabszám változások szélesebb lehetőséget biztosítanak.
    Mindkét esetben igaz: ha növeljük az elemek számát (hozzáadunk) több lesz, ha csökkentjük (elveszünk) kevesebb lesz.
    Ilyen játék a babzsák fogó. A gy. tapasztalja, hogy nem jutott mindenkinek. (hozzá is tehetünk)
    Pl. a darabszám – változáshoz jó játék a „Mi változott meg”
    Megfigyelő képességet, emlékezetet használja, miközben állandóan számlálnak. Gombokkal is játszhatunk: a pedag. tapsol 6-ot annyit vegyenek ki a tálból. Tegyéf félre amennyit koppant. Elmondhatja a gy., hogy mit csinált, elvett belőle, esetleg nem kellett csinálni semmit, mert annyi volt előtte, ahányat tapsolt a pedag.
    Mese közben is lehet olyan történeteket kitalálni, ahol a darabszám változásokat tapasztalják.
    Ezek a játékok azért fontosak, mert – Problémát jelent a megoldása.

    • műveletekre épül (a gy. összehasonlít látott és hallott mennyiségeket, absztrahál, vagyis a tárgy számossága, mint tulajdonság válik fontossá.)
    • számlálásra ad lehetőséget.
    • A megfigyelő képességet fejleszti
    • Figyelem koncentrációt igényel.
    • Szóban kifejezi a probléma megoldásának folyamatát, gyakorolja a fogalmat, kifejezéseket.


    4. tájékozódás térben és időben (irányok, helyzetek, formák)
    formák: A geometria a tárgyak tulajdonságai közül az alakjukat vizsgálja.
    A gy. a tárgyakat nem alakjuk, hanem nevük szerint ismeri.
    Ha nem tudja a nevét, hasonlítja más tárgyakhoz. Pl. olyan, mint a labda; de hasonlítja a szögletes, gömbölyű szavakat is. A pedag. az eszközként használt mértani testek, síkidomok nevét használja (kocka, gömb, háromszög, négyszög, stb.) ezek megjelennek a gy. szókészletében.
    Fontos, hogy az eszközökkel a gy. tevékenykedjen (építsen).
    Az óvodai nev. programja 3 részre tagolja a geometria óvodai fogalmát:

      1. építések, alkotások, szabadon és másolással.
      2. tevékenységek tükörrel
      3. tájékozódás térben, síkban.



        1. A gy. általában akkor figyel fel a tárgyak tulajdonságaira, ha problémát jelent a használatuk.
    Pl. ha építkezik nem használ olyan eszközt, amely elgurulhat.
    Közben az érzékszervei „letapintják” azokat a tulajdonságokat, amelyekkel az eszköz rendelkezik. Tapintás után állapítja meg:

    • szúr
    • szögletes
    • üreges
    • gömbölyű


    A gyurmázás: kedvelt tevékenysége a gy.-nek.

    • gömbölyít
    • lapít
    • sodor a tőlünk hallott forma megnevezését használni fogja.
    • hajlít
    • egymásra illeszt


    Papírnyírás: kezdetben ollóhasználat miatt kedvelt. Belevág, kivág nevet ad a formának.
    5-7 éves terítővágás (szimmetria tengely tapasztalása)
    játékok: kártyák párosítása alakzatok felismerését szolgálja.
    Memória játék: lehet szín és forma azonosság alapján is.
    A fejlesztés szempontjából lényeges lesz, az összehasonlítás műveletének alkalmazása.
    Építő elemeket is összehasonlíthatunk:

    • szögletes formaazonosság
    • gömbölyű
    (lejtőn leengedhetjük tapasztalatok gyűjtése)



    • kisebb nagyságazonosság
    • nagyobb



    • mindenhogy gurul
    • egyik oldalán gurul guríthatóság
    • nem gurul, csak csúszik


    szabad alkotások:

    • építhetnek egymással szemben (5-6 elemből)
    • gyurmából szabad alkotás
    • papírnyírás szabadon


    Alkotás feltétel megadásával:

    • próbálj garázst építeni 2 autónak
    • építs ugyanilyen házat más színűből
    • építs ugyan ilyet, csak kisebb (elemekből/építővel)
    • próbálj még 1 fát rajzolni de magasabbat
    • síklapokból kirakhatsz bármit, de legyen köztük körlap. Stb.


    Tükör: A gy. szívesen álltükör elé, ahol önmagát felfedezi. Tapasztalatot szerez önmagáról és a mások tükörképéről. (közeledés, távolodás, forgás, fordulás

    • utánozhatják egymás tükörképének mozgását
    • építhetnek utcát (túloldal is olyan legyen, mint a másik)
    zsebtükörrel játszhatnak: hogyan változik a tükörkép ha a tárgy elé, alá, mellé, fölé, mögé, közé helyezünk, közelítjük, távolítjuk.

    • a papír hajtogatása is segítheti a tükörség észlelését.
    • Síklapok hajtogatása a hajtásvonalak (szimmetria tengely) keresésére jó. Megállapíthatja, hogy a téglalapon 2, a négyzeten 4, a körön sok tükörtengely van.


    Tájékozódás térben, síkban: A gy. nem csak a tárgyak, jelenségek között keres kapcsolatot, hanem a térben való tájékozódása során saját személyével, személye és a tárgyak, személye és más személyek között is.
    Pl. előttem, mögöttem, mellettem, rajtam
    A térbeli tájékozódást, helyes kifejezést a kérdőszavak használatával segíthetjük. (hol, honnan, hová?)
    Játék: tűz-víz (eldugunk 1 tárgyat, majd a hunyó keresi, mi irányítjuk : meleg, hideg kifejezésekkel) Hol találtad, honnan tudtad: kérdéseket tehetünk fel.
    Bizalomjáték:

    • egyik gy. vezeti a másikat (egyik bekötött szemű) A jobb, al irányok megtalálása sokáig problémát jelent. A pedag. korrekciójára is szükség lehet.
    • Labirintus játék (térben síkban)




    1. tétel: TÁRSAS FEJLŐDÉS ÉS A TÁRSAS KAPCSOLATOK KULTÚRÁJA

    1. EGYÉN – CSOPORT, KÖZÖSSÉG SZOCIÁLPSZICHOLÓGIAI ÉRTELMEZÉSE
      1. Egyén: Egy önálló individuum, - minden ember egyszeri és megismételhetetlen, tagja valamilyen csoportnak, illetve közösségnek.
    Egyénnek van:

    • státusza – egy adott közösségben, társadalomban elfoglalt helye
    • szerepe – a státuszt elfoglaló egyénnel szemben megnyilvánuló:
    - elvárások, - normák
    - s ezeknek megfelelő magatartás
    Szerep lehet:

    • adott szerep:
    amelybe beleszületünk
    nem tudunk rajta változtatni
    (pl. nemi szerep – férfias, vagy nőies, életkori szerep…)

    • kivívott szerep
    betöltésért teszünk valamit
    (pl. fogalakozási szerep- főnök, beosztott…)

    • spontán szerep
    spontán helyzetben - alkalomszerű,
    megváltozhat
    (pl. aktuális mókamester)
    Mivel az egyén többféle társadalmi státuszt is elfoglal, így többféle szerepvállalásnak is kell megfelelnie.
    Ezek a szerepek lehetnek egymással ellentétesek, így közöttük gyakran ellentmondás keletkezik – ez a szerepkonfliktus.

    • Az egyén vagy össze tudja hangolni különböző szerepeit, vagy döntenie kell, hogy melyik fontosabb számára
    (pl. anyaszerep ↔ foglalkozási szerep konfliktusa)

    • Egy szerepen belül is adódhat konfliktus
    (pl. modern nevelési módszerek ↔ társadalmi elvárások)

    • Konfliktust okozhat a szerep követelményei és a személyiség sajátosságai közötti összhang hiánya
    (pl. határozatlan személyiség ↔ vezető szerep)
    A szerepkonfliktus feloldásának lehetőségei:

    • Külső ellentmondások feloldás
    Egyik szerep leértékelése, türelem a partnerek részéről


    • Belső ellentmondások feloldása
    Kompromisszum, teljesíthetetlen elvárás leértékelése

    A feloldás hiánya esetén: a feszültség állandósulhat – neurózisoz vezet
    Szereptanulás: megtanulunk a velünk hasonló helyzetben lévő egyénekhez hasonlóan viselkedni

      1. Csoport

    • Tágabb értelemben:
    Egymással társadalmi kapcsolatban álló emberek együttese, tehát

    egyéni interakciók összessége

    • Szűkebb értelemben:
    Speciális jellemzők alapján lehet meghatározni:
    - szociális jellege és
    - társadalmi tartalma
    határozza meg.


    Ismérvei:
    - viszonylagos tartósság
    - viszonylagos folyamatosság a közösen végzett tevékenységben
    - szervezettség (belüli alá – fölérendeltség szerinti feladatmegosztás)
    - hagyományok és szokások kialakulása


    Társadalmi tartalma: a cél, amelyre a csoporttagok tevékenysége irányul, amely azok interakciójában, magatartásában jut kifejezésre.



      1. Közösség
    Az emberek együttélésének, - együttműködésének (történelmileg) kialakult formája
    Ismérvei:
    - közös érdek
    - közös értékrend
    - közös cél
    - közös döntés
    - közös erőfeszítés

    és ezek meglétének tudata a „mi tudat”



    1. SZOCIÁLIS SZÜKSÉGLETEK, SZOCIÁLIS ÉRTÉKEK.
      1. Szociális szükségletek:
    Szociális érzelmek:
    Olyan érzelmek, érzések, amelyek – személyeket, társakhoz való szubjektív viszonyulást fejeznek ki.
    Alapvető motiváló tényező – befolyásolja a társas kapcsolatok létrejöttét.
    A játéktevékenység egész menetét végigkíséri.
    Megmutatkozik a játéktevékenység során a különböző megnyilvánulásokban (mosolygás, együttérzés, aggódás, elhúzódás…)
    Szociális – társas szükségletek:
    - valahová tartozás vágya
    - szeretettség szükséglete
    - társas igény
    - közös élmények átélése
    - testközelég iránti vágy
    - megértés
    - barátság
    - elfogadás


    Az ember legnagyobb szükséglete – a szociális, társasa szükséglet.
    A csecsemő számára – az ingeréhségben – a fizikai érintések fontosságában testesül meg a másik ember igénye.
    Később - a szociális érintések szükséglete – az elismerés, és a gyengédség jelentősen befolyásolja viselkedésünket.
    Szociális érintkezések során tanuljuk meg – értékelni, és lényegi szükségletté alakítani a másik ember (társak) jelenlétét életünkben.
    A társak hatása – átszövi viselkedésünket.


    A játék társadalmi jelenség – mert,
    - kialakulását
    - tartalmát
    - formáját
    a gyermeket körülvevő emberi kapcsolatok nagyban befolyásolják.
    A gyermek játéka során – a szociális szükségletek kielégítettsége – a valahová tartozás iránti igényből táplálkozik.
    A játék folyamán:
    - megjelenik a gyermek társas igénye
    - alakulnak a társakkal való kapcsolatai
    - amelyhez pozitív érzelmek társulnak
    A játék terepet ad – a szociális érzelmek megnyilvánulásának, - amely alapvető motiváló tényezőként szolgál a társas kapcsolatok létrejöttében.
    A szociális szükségletek kielégítése – a játéktevékenység során – új szociális tapasztalatokat és szociális érzelmeket segít átélni.



      1. Szociális érték:
    Az érték (Bábosik szerint):
    Olyan produktum, amely kettős funkciót tölt be:


    • közösségfejlesztő (hozzájárul a közösség fejlődéséhez)
    • egyéni – individuális fejlesztő (elősegíti az egyén fejlődését)
    Olyan emberi tulajdonság, amely fontos mind az egyén, - mind a társadalom számára

    (társadalmi norma – és a konkrét viselkedés viszonya)
    A társadalmi és egyéni értékek alakulás, fejlődése, tudatosan szervezett alapja a nevelés
    Legfőbb érték: a konstruktív életvezetés
    Konstruktív életvezetés: egyénileg eredményes és szociálisan is értékes életvitel.
    (alkotó, haladást szolgáló)
    Kialakítására a pedagógusnak szelektív hatásrendszert kell alkalmaznia:

    • konstruktív megnyilvánulások – megerősítése
    • destruktív megnyilvánulások – leépítése

    megerősítés: leépítés pedagógiai hiba
    - elismerés - korlátozás - nem reagálás
    - jutalmazás - büntetés - következetlenség
    - dicséret - - tiltása - kettős nevelés


    Konstruktív életvezetés akkor valósul meg, ha mind az egyéni, mind a közösségi fejlesztő magatartásformák – beépülnek.
    Szociális érték: minden olyan tulajdonság, amely alkalmassá teszi az embert, a haladást elősegítő társadalmi tevékenységre,
    Illetve – olyan eredményei a tevékenységnek, amelyek gazdagítják, az egyént és a társadalmat
    Szociálisan értékes:
    Közösségfejlesztő tevékenységönfejlesztő tevékenység
    - munka - intellektuális ismertszerzés
    - fegyelmezettség - egészséges életmód
    - értékóvás - esztétikai élmények
    - karitativitás
    A pedagógus – a társadalom megbízottja, vagyis – a társadalom arra bízza meg, hogy:
    - tudásuk és- a társadalmi értékek legjavát közvetítsék a felnövekvő nemzedék felé.

    - az értékek közvetítését
    - a értékek új felfedezését
    - az értékteremtést
    (ezt bővebben lásd 1. tétel 5. pont)



    1. AZ ÓVODÁSKORÚ GYERMEK TÁRSAS KÉSZSÉGEI.
    A TÁRSAS TEVÉKENYSÉG ÉS A TÁRSAS KAPCSOLATOK AZ ÓVODÁBAN
    SZOCIÁLIS TAPASZTALATSZERZÉS LEHETŐSÉGEI AZ ÓVODÁBAN
    Az óvodában a csoportok – rokonszenvi kapcsolatok alapján szerveződnek.

    • A kezdetben létrejövő csoportok – 3-4 tagúak – rövid ideig tartanak
    • Későbbiekben az együttöltött idő mennyiségében és az együttműködés színvonalában is fejlődés tapasztalható.
    A társas kapcsolatok fejlődése: (a társ igénye megmutatkozik a csoportosulás színvonalában)

    • Együttlét:
    - egymás mellett játszanak, - de egymástól független dolgokat csinálnak
    - együttesség élményét a hely biztosítja.

    • Együttmozgás:
    - kölcsönös utánzás, egyforma mozgás révén csoportot alkotnak (pl. kutyás játék)
    - az együttesség élményét a mozgás adja

    • Tárgy körüli összeverődés:
    - egy érdekes tárgy körül csoporttá alakulnak
    - az együttesség élményét a tárgy adja

    eddig a szintig a gyerekek passzívak.
    Bár a cselekvés társas jellegű, - de nem irányul a kapcsolat felvételre, fenntartásra

    • Összedolgozás
    - egy bizonyos tevékenységet közösen csinálnak, összedolgoznak (pl. építés)
    - az együttesség élményét a tevékenység adja.

    • Tagolódás:
    - a munkamegosztás által – különböző szerepek jönnek létre, ez
    a szerepszerűség adja a tagolódást
    - az együttesség élményét a szerep adja.


    A csoport tevékenységi szintje függ:

    • az életkori sajátosságoktól
    • az egyéni sajátosságoktól
    • a tértől (kisebb helyen kedvezőbbek a csoportosulás feltételei)
    • a játékszerek mennyiségétől (elősegíti a kisebb csoportokra bomlást)
    • az óvónő vezetési stílusától


    a társas kapcsolatokat elősegítése (csoportalakulás elősegítése)
    - gyerekek számának megfelelő mennyiségű játékeszköz biztosítása
    - spontán alakuló kapcsolatok, közös együttlétek elfogadása
    - kevésbé kedvelt (periférián lévő) gyerek közösségbe való beillesztése
    (pl. pozitív tulajdonságának kiemelése, ezekre társak figyelmének felhívása)
    A játék terepet ad a szociális érzelmek megnyilvánulásának,
    ezek olyan érzelmek, érzések, amelyek személyekhez, társakhoz való szubjektív viszonyulást fejeznek ki.

    ezek – alapvető motiváló tényezőként szolgálnak a társas kapcsolatok létjöttében.
    A játéktevékenység egész menetét végigkísérik, amelynek „hőfoka” az átélés mélységének mutatója (Mérei)
    A szeretet a játékban is megnyilvánul, - a gyerekek közötti gyengédségben, ragaszkodásban, önzetlenségben – elősegíti az összetartozást.
    Ez az alapja a későbbi emberi kapcsolatoknak (rokonszenv, barátság, vonzalom…)
    Az együttes élmények során közös szokások, hagyományok alakulnak, erősödnek., ez - többletet jelent a gyerek számára, - mely többletet a csoport tagjai hordozzák.
    Együttesen túlszárnyalják a csoport egyes tagjait társas hatóképességben, hatóerőben.

    Ez a csoporttöbblet.

    A csoporttöbblet jelentőssége:
    - a szociális szükségletek kielégítésében,
    - az ennek során átélt együttes élményben, valamint
    - a „mi így szoktuk” összetartó erejében van.


    Hagyományokkal rendelkező csoport ↔ vezető képességű gyerek, aki nem tagja csoportnak.

    • Kettős helyzet:
    A vezető gyengébb a csoportnál – átveszi hagyományaikat, de
    erősebb a csoport tagjainál – parancsol nekik

    • Kerülőút:
    A vezető átveszi a csoporthagyományokat, s - ebben fogadtat el új elemeket

    • Alárendelt vezető:
    A vezető parancsokat osztogat – a csoport nem követi ezeket
    Amint a vezető átvette a csoportszokásokat – újra parancsolgat


    Az együttesen átélt élmény olyan szociális érzelmeket bont ki a gyermekben, ami az
    együttesség élményéből táplálkozik, s örömérzés kíséri


    Hagyományképződés és az utalás:
    Az utalás alapját az együttes élmény adja.
    (általában előző nap játszott játékot játszanak újra – utalnak az előző napi játékra)
    a felidézett cselekvésnek van egy olyan indító részlete, amelyet a többiek megragadnak , s az egész játékfolyamatot lepergetik.
    Újraélik az eredeti együttes élményt, cselekvést.
    (az utalás, csak annak a számára jelent valamit, aki átélte a helyzetet, amelyben lejátszódott, - más számára jelentéktelen – önmagában jelentésnélküli)
    a hagyományképződés alapja az utalás.
    A párok – gyakori együttlét során – közös szokásokat alakítanak ki
    Együttes élményeik – hagyományként rögzülnek
    (pl. játékok, amelyeket csak együtt játszanak)
    a párok vonzzák a többieket – szívesen csatlakoznak hozzájuk magányos, vagy bizonytalan helyzetű gyerekek.
    A páros kapcsolat vezethet:
    - elszigetőléshez
    - alkalmazkodáshoz


    Pár és csoport:

    • Kettős kötődés:
    megtartják saját hagyományaikat, de átveszik a csoporthagyományokat is

    • Pár felbomlik:
    feladják közös szokásaikat, külön-külön átveszik a csoportszokásokat.

    • Kompromisszumos beilleszkedés
    Megőrzik saját hagyományaikat, de elfogadják a csoportvezetőt vezetőnek




    Az együttlét:

    • biztonságot ad
    • kielégíti a közelségigényt
    • örömforrás
    - az egyedül játszó gyermek is szívesebben végzi magányos tevékenységét a többiek társaságában.
    Az együttesség:
    - bizonyos többletet ad
    - módosíthatja viselkedés színvonalát

    ez a többlet megmutatkozik:
    - a társas hatóképességben
    - az együttesen átélt élmények „hőfokában”
    - a csoport teljesítményének többletében


    A gyermek játékában – társas szociális szükségleteinek kielégítése során – olyan tudásra tesz szert, - amelynek következtében alkotó módon éli meg kapcsolatait, és gazdagodik személyisége.
    A gyermek viselkedésének alakulásában fontos szerepe van:

    • felnőtt viselkedésének utánzásának, és az azonosulásnak
    • a gyerek - gyerek kapcsolatoknak
    A gyermek társas kapcsolataiban jellemző
    - utánzás (egyik csinál valamit, másik utánacsinálja)
    - modellkövetés (nagyobb viselkedése mintául szolgál a kisebbnek)


    Egykorúak társas kapcsolatának megszilárdulása – az átpártolás:
    7. életév végén változás következik be a társas kapcsolatokban
    a társas érdeklődés fokozatosan áttevődik a felnőttről – az egykorú társakra

    • megváltozik a hazugságról való felfogásuk: ami tilos a felnőttel szemben, az tilos a gyerekkel szemben is
    • a gyerektársakkal való szolidalítás fontosabbá válik, mint a felnőttnek való engedelmesség
    • kezdetét veszi a rivalizálás – az elsőség igénye
    (motivációja nem a versengés, hanem a dicséret kivívása)
    Nagycsoportban a gyerekek többségének van szerepe
    társai bizonyos magatartást tulajdonítanak neki, s elvárják, hogy ennek megfelelően viselkedjen
    a szerepek labilisak – események hatására változhatnak.
    8 éves korra a szerepek stabilizálódnak.


    Szociális tapasztalatszerzés az óvodában:
    A szocializáció – társadalomba való beilleszkedés - a közösség normáihoz való alkalmazkodás folyamata.
    A személyiség egészét átfogó – szociális tanulási folyamat – melyben az egyén társadalmi jellege kibontakozik.
    Szociális tanulás révén sajátítjuk el a viselkedési szabályokat, - normákat, szokásokat
    A szociális tapasztalatszerzés a gyermek születésekor kezdődik, - abban a környezetben, amelybe beleszületik – s melynek tudatos és spontán hatásrendszere – mind negatív, mind pozitív irányba – befolyásolja személyisége fejlődését.
    Óvodás korban ez a hatás felerősödik azáltal, hogy a gyerek mások cselekvésének eredményét – sikerét vagy kudarcát, jutalmazását vagy büntetését – megfigyelve tanul és utánzás, minta illetve modellkövetés útján sajátítja el a magatartásformákat, értékeket
    A gyermek abból a közegből szerzi tapasztalatait, amelyben él és cselekszik.
    A gyermek szocializációja szempontjából meghatározó:

    • családi háttere (szokások, viselkedéskultúra)
    • kortársi kapcsolatok
    A gyermek – már óvodás korban – különböző szerepekben él.
    Mint óvodás – különböző szokásokat, szabályokat kell megtanulnia.
    Az óvoda – közvetítő szerepet tölt be – egyén és a társadalom között.
    Olyan normákat, viselkedési szabályokat közvetít a gyerek felé, amely
    közvetve - a felnőtt társadalomba való beilleszkedést célozza.


    A gyermek a szociális tapasztalatszerzésének lényege:

    • eljut a környezete erkölcsi értékeinek megfelelő magatartáshoz
    • képessé válik kiküszöbölni a helytelen magatartásformákat

    • ha az elvárásoknak megfelelő viselkedési modellt többször megfigyeli, később a – modell jelenléte nélkül is – megfelelő módon fog viselkedni.
    - ha azt tapasztalja, hogy viselkedése eltér a többiekétől, - s ezért elzárkóznak tőle
    magatartása veszélyezteti a társaival való együttlétet – alkalmazkodni fog a többiek értékrendjéhez.


    A szociális tapasztalatszerzés lehetőségei

    • felnőtteken keresztül:
    - viselkedésüket utánozva, - őket modellül választva
    az óvónő teljes személyiségével nevel – személyisége hatékonyabb módszer, mint a magyarázat
    - pozitív példák közvetítse
    - kapcsolatteremtés
    - illemszabályok
    - viselkedési formák
    - konfliktuskezelés (ne tettel, szóban)
    - segítségkérés
    - együttműködés, segítségnyújtás…

    • társkapcsolatok:
    - a közös játék kapcsoltteremtésre, alkalmazkodásra nyújt lehetőséget
    - modellül szolgálnak egymásnak (figyelik egymás viselkedését)
    - jutalmazást jelent a társ részéről: - elismerés
    - segítségnyújtás
    - figyelem, - odafordulás
    - társas kapcsolatokban – alakulnak a szociális képességek, pl:
    - mások érzéseinek felfogása
    - saját érzések kifejezése
    - helyzetkezelő készség
    - mások eredményeinek elismerése
    - vereség elfogadása
    - tolerancia
    - segítségnyújtás…


    - játékban: szabályok, szokások elfogadása
    - a gyerekek a társakkal való puszta együttléttől eljutnak az együvé tartozásig, az együttműködésig („én”-től → „mi” tudat kialakulásáig)
    - kommunikáció a tapasztalatok, élmények megbeszélése, metakommunikációs jelzések beszédet kiegészítő, helyettesítő alkalmazása
    - közös tevékenység során:
    - másik nézőpontjának figyelembe vétele, alkalmazkodás
    - csoporttal való azonosulás
    - közösségi érdek érvényesítése
    - közös tevékenység öröme
    - együttes élmények
    - közösségi szokások
    - segítségnyújtás
    - objektív értékelés önmagáról, - és másokról

    • egyéni teljesítmény a közösség szempontjából való értékelése


    4. AZ ÓVÓNŐ FELADATAI A TÁRSAS KAPCSOLATOK ERŐSÍTÉSÉBEN

    • ki kell használni a nap folyamán adódó spontán lehetőségeket a nevelési célok elérése érdekében
    • az óvodás gyerek fő tevékenysége a játék , - ebben alakulnak társas kapcsolatai
    - az óvónőnek a játék során is meg kell teremteni azokat a pedagógiai helyzeteket, melyben a gyermek gyakorolhatja a viselkedési formákat
    - a játékban a szabályok, szokások gyakran összefonódnak, így a gyermek nem érzi megerőltetőnek azok betartását

    • sok közös tevékenység, élmény biztosítása
    • olyan játéktevékenységek kínálása, amelyek felkeltik a gyermek szunnyadó igényeit a közös tevékenységben való részvételben
    • a társas szükségletek kielégítéséhez ismernie kell a gyerekeket, hogy ki tudja elégíteni a sajátos, és sokszor aktuálisan jellemző igényeit.
    (van aki szívesen játszik egyedül, más viszont társakkal vagy vezetőként.
    Az is előfordulhat, hogy valaki egyszer szívesen játszik egyedül, máskor viszont igényli a társakkal való együttműködést)

    • gyermek megtanítása arra, hogy képes legyen másoktól segítséget kérni
    • az egymáshoz közeledő gyerekek kapcsolatának támogatása
    • a gyerekek egymás iránti érdeklődésének felébresztése
    • olyan légkör teremtése, amely a barátok kölcsönös egymásra hatásra optimális
    • a barátok együtt játszhassanak, egymás mellett alhassanak, egymás mellett ülhessenek
    • tevékenységek közben olyan helyzet teremtése, amelyben együttműködve, közösen oldhatnak meg feladatot
    • segítségnyújtás, - segítségkérés ösztönzése
    • közös tevékenységek örömteliségének, eredményességének megtapasztaltatása
    • gyermek feladatvállalásának, annak végrehajtásának ösztönzése
    • gyerekek tűrőképességének, - konfliktuskezelő képességének fokozása
    • olyan feladatok, helyzetek biztosítása, melyekben a gyerekek rendszeres és tartalmas kapcsolatot építhetnek ki
    • kevésbé kedvelt gyerekek közösségbe való beillesztése
    • óvónő:- gyerekeknek legyen egyértelmű, hogy mit tart helyesnek, mit nem – és miért
    - ezt tükrözzék cselekedetei is (így a gyerek azonosul az értékrendjével)
    - toleranciája, megértése a gyerekek számára példa egymás közötti viszonyukhoz
    - törekedjen arra, hogy eleinte a gyerekek „én” tudata erősödjék
    („én” képe különböző tevékenységekben differenciálódjék
    ennek érdekében – egyéni sajátosságok, jellemzők kiemelése)
    - később pedig segítse az „én és a másik” elkülönülését
    minden gyerek önálló, - aktív személyként élje meg önmagát
    (vegyenek tudomást egymásról, figyeljenek egymásra, képesek legyenek beleélni magukat a másik helyzetébe)








































































    10.(tétel) TANULÁS ÓVODÁS KORBAN

    1. A TANULÁS PSZICHOLÓGIAI ÉS PEDAGÓGIAI ÉRTELMEZÉSE
    Az ember – más élőlényekhez képest – a legnagyobb mértekben alakítható, formálható, a leginkább képes a tanulásra.
    A tanulás = elsajátítás
    Köznapi értelembe vett tanulás:
    az emberek az elsajátítás valamennyi formáját tanulásnak tekintik, azaz
    valamilyen tudás, ismeret birtokába jutnak.
    A tanulás személyiségalakító tényező.
    A tanulás pedagógiai értelmezése:
    Általában oktatás során elsajátított:
    - ismertek
    - jártasságok
    - készség kialakítása
    - képességek fejlesztése
    A tanulás pszichológiai értelmezése:
    Tanulásnak minősül minden olyan

    - teljesítmény
    - viselkedésbeli
    - tudásbeli változás
    amely külső hatásra – tapasztalásra – gyakorlás révén jön létre.
    A tanulást a szerint csoportosíthatjuk, hogy milyen tevékenységben eredményez változást:

    • Mozgástanulás: mozdulatok, cselekvések, cselekvéssorok elsajátítása
    - helyzetváltoztatás (pl. járás, mászás…)
    - testtartás változtatás (pl. ülés, felállás)
    - manipulációs mozgás (pl. ceruza használat)

    • Érzéki tanulás: külvilágból érkező ingerek (fény, hang, hő) →
    érzékszervi felfogása (látás, hallás, szaglás…) →

    agyi feldolgozása → elraktározása.

    • Szóbeli anyag megtanulása: speciálisan emberre jellemző tanulási forma
    Magas szinten egyesíti a mozgásos és – érzéki tanulás elemeit

    A tanulás lehet szándékod, vagy spontán


    • Szándékos tanulás: koncentrált figyelemmel, akarati erőfeszítést teszünk, magára a tevékenységre összpontosítunk.
    • Spontán tanulás: erőfeszítés nélkül sajátítunk el ismeretet,
    A tanulás tárgyára összpontosítunk
    A tanulást kiváltó külső hatás eredete lehet: - tárgyi (fizikai) vagy

    • társas (szociális) emberek nyújtotta minta
    2. AZ ÉRTELMI FEJLETTSÉG SZINTJEI ÉS A GYERMEKKORI TANULÁS
    A fejlettség - a fejlődés következtében jön létre.
    A fejlődés – olyan folyamat, amelyben:

    • mennyiségi gyarapodás mellett minőségileg is új változás jön létre,
    - egyszerűbbtől a bonyolultabb felé haladó mozgás réven
    - e folyamat – önmozgás – amelyben megtorpanások, visszaesések is megfigyelhetők
    A fejlődés – szakaszokra osztható-, amely a fejlődés minőségileg új mintázatai
    amikor a viselkedés egy új uralkodó téma köré szerveződik a
    kezdetén és a végén – minőségi ugrás figyelhető meg.
    Minden gyermek – ugyanazon a szakaszokon megy át

    - ugyanabban a sorrendben
    a környezeti tényezők – lelassíthatják, vagy gyorsíthatják a fejlődést, de a
    szakaszok sorrendje mindig ugyanaz marad.
    A fejlődésben közrejátszanak:
    - öröklött tényezők, gének (biológia)

    • környezeti tényezők (kultúra, család…)
    Fejlődési szakaszok:

    1. magzati kor (0-9 hó)
    2. csecsemőkor (0-1 év)
    3. kisgyermekkor (1-3 év)
    4. óvodás kor (3-6 év)
    5. kisiskolás kor (6-10 év)
    6. pubertás kor (11-14 év)


    Kisgyermekkor: - érzelmi életben a felnőtt áll a középpontban
    - megjelenik a beszéd- és a gondolkodás elemi formája
    - kezd kialakulni az értelmes viselkedés
    - biztosabbá válik a manipuláció
    - differenciálódik a játék
    Óvodás kor: - meghatározó szerepet játszik az érzelem
    - fő tevékenységi forma a játék
    Kisiskoláskor:- másodlagos helyre szorul a játék
    - szerepe megváltozik – feladata lesz, elvárásoknak kell megfelelni


    Piaget elméletében (kognitív fejlődés szakaszai) az értelmi fejlődést írja le.
    Véleménye szerint a fejlődés – több egymást követő szakaszból áll – amelyek kezdő és végpontjainak ideje változhat, de sorrendje állandó.
    E szakaszokban a kognitív képességek – viszonylag függetlenül – belső érés hatására alakulnak ki, a cselekvés, tapasztalat révén jut el a felnőttére jellemző formáig.
    Nézetei szerint a felnövekvő szervezet alkalmazkodik az állandóan változó külső és belső környezethez, - ebben két – alapvető és ellentétes irányú mechanizmus segít:
    - asszimiláció: amely révén a tapasztalat beépül a már meglévő ismeretrendszerbe - sémába
    prototípusa a játék
    - akkomodáció: a viselkedés külső mintához való igazodását jelenti, vagyis a már meglévő séma átalakítását az új helyzethez
    prototípusa az utánzás.
    A gyermeki gondolkodás szerveződését Piagaet négy fő szakaszra osztotta:



    1. Szenzormotoros: (érzékszervi – mozgásos szakasz) 0-2 éves korig
    - önmaga és a külvilág közötti összefüggések felfedezése
    (milyen messzire kell nyúlni, hogy elérjen egy tárgyat…)
    - cselekedetei és azok következményei közötti kapcsolat megtanulása
    (mi a következménye, ha az asztal szélén lévő tárgyat meglöki…)
    - önmaga – mint külvilágtól elkülönülő létező fogalmának kialakulása
    (a keze része testének, az ágy rácsa nem…)
    - tárgyállandóság kialakulása
    (a tárgy akkor is létezik, ha érzékszerveivel épp nem hozzáférhető)
    - sikerre vezető cselekedeteit megismétli

    1. Műveletek előtti szakasz: 2-6 éves korban
    - a művelek előtti gondolkodást – a vizuális benyomások uralják.
    - mentális műveletek végrehajtására nem képes
    (nem érti meg, hogy a víz mennyisége ugyanannyi marad, ha egy alacsonyabb pohárból egy magasabba áttöltjük)
    - egy szituációnak egy időben több mozzanatát nem képes figyelembe venni
    (úgy véli, hogy a magasabb, de keskenyebb pohárban több kakaó van, mint az alacsonyabb, de szélesebb pohárban, mert – a pohárnak vagy a magasságára, vagy a szélességére figyel)
    - szimbólumok használata
    (egy fakocka lehet autó, egy bot lehet ló…)

    1. Konkrét műveletek szakasza: 6-12 éves korban
    - képes fejben – képzetek segítségével – műveleteket elvégezni
    ezek a műveletek azonban konkrét cselekvésekhez kötődnek
    (eltalál barátjához, de nem tudja elmondani, hogy kell odamenni)
    - sorba tud rendezni tárgyakat – súly vagy nagyság szerint
    - absztrakt fogalmak használata, melyek konkrét tárgyakra korlátozódnak

    1. Formális műveletek szakasza: 11-19 éves korban
    - logikus gondolkodás, lehetséges kombinációk számbavétele, különböző változók közötti összefüggések megértése (felnőtt gondolkodás)
    Tehát, óvodáskorban a gondolkodás jellemzője:

    • szemléletvezérelt - látvány megzavarja
    (nehéz a látszat és a valóság megkülönböztetése
    víz átöntése másik edénybe)

    • centrális – egy szempontú
    (a helyzetnek egyszerre csak egy mozzanatát képes figyelembe venni)

    • egocentrikus – saját nézőpontjából szemléli a világot
    (feltételezi, hogy mindenki úgy látja a világot, mint ő
    szubjektív, szemléletes fogalmai vannak,
    nem tud valódi ok-okozati érveléseket alkalmazni

    • szituatív – a számára megszokott dolog megváltozása felkelti érdeklődését, gondolkodásra készteti
    • szinkretikus
    élményei – érzelmeitől függenek
    - sűrítés által eltorzulnak
    - fantáziadúsak
    relációk feldolgozása problémás
    - nem végez viszonyításokat
    - állandó tulajdonságként kezeli azt, ami viszonylagos
    - kölcsönös relációkra nem képes
    (pl. ha nekem van egy testvérem, akkor neki én vagyok a testvére)
    rész – egész viszony feldolgozása problémás számára (pl. barna és fehér fagyöngyök)

    A gyermekkori tanulás:
    Tanulás csoportosítása:
    - tárgyi (fizikai) világból eredő: öntevékeny, - biológiai fejlődésnek megfelelően
    - társas (szociális) világból eredő. Szociális tanulás minden olyan folyamat, amelyben a tanulás során bekövetkező viselkedésváltozás más személyekkel való interakcióból ered.
    - utánzás
    - modellkövetés (tanulás modellek alapján)
    - azonosulás (identifikáció)
    - belsővé tétel (interiorizáció)

    • Utánzás: Az utánzás a tanulás egyik fajtája, amelyben a megerősítés
    (jutalmazás, büntetés) fontos szerepet játszik, s amely szándékos, vagy spontán módon egyaránt megvalósulhat. A gyermeki személyiségfejlődés fontos eszköze az utánzásos tanulás
    A legtöbb emberi viselkedés - utánzó jellegű A gyerek válogatás nélkül, szinte mindenkit utánoz.
    A kisgyerek utánzás útján sajátítja el a beszédet, - az eszközök használatát, - a viselkedési formákat.
    Csecsemőnél az utánzás nem késleltethető, az utánzás forrása saját maga (cirkuláris reakció)
    1 ½-2 éves kortól alakul ki a késleltetett utánzás – az utánzás képessége
    (másnap is képes bemutatni egy mozdulatot – emlékkép alapján)

    • Tanulás modellek alapján: Tudatos modellkövetés (nem mindenkit utánoz, csak akit modellül választ)
    A modellválasztás legfőbb indítéka lehet:
    - szeretet
    - empatikus utánzás (mert sikeres, ő is át szeretné élni)
    - szerepirigység (felnőtt szeretne lenni)
    - szociális hatalom (családon belüli tekintély)
    - büntetés elkerülése (agresszív szülő utánzása, hasonló helyzetben ő is agresszívan cselekszik)

    • Azonosulás (identifikáció)
    A modellkövetés egy magasabb szintje
    Az egyén kiválaszt egy neki megfelelő modellt, és megpróbál olyan lenni, mint ő – belsőleg idomul a modellhez.
    Cél, a modellül választott személyhez fűződő viszony fenntartása
    A gyermek akaratlanul, spontán veszi át a modell:
    - viselkedésmódját
    - elvárásait
    - tulajdonságait
    Későbbiekben már döntő a tudatosság, szándékosság az azonosulásban.
    A legteljesebb azonosulás általában korai gyermekkorban jellemző, amikor a gyerek teljesen azonosul a szeretett szülővel.
    Az identifikáció kiváltói lehetnek azok a feszültségek, amelyeket a gyerek a szülői tilalmakkal és büntetésekkel szembesülve él át.
    A szülőnek való megfelelés igénye és a – tiltott szándékok közötti feszültség – arra készteti a gyereket, hogy ezt a feszültséget azonosulással csökkentse → magába építi a szülői tilalmakat, normákat
    Így alakul az „én” önszabályozó képessége – az önkontroll.
    Negatív identifikáció: a személy arra szolgál modellül, hogy hogyan ne viselkedjünk.

    • Belsővé tétel (interiorizáció): Az egyén azért fogadja el egy másik személy befolyását, mert az egybevág saját belső értékrendszerével.
    A viselkedés fokozatosan függetlenedik a külső forrástól és beépül a személyiségbe – az értékrendszer részévé válik.



    1. GYERMEKKORI ÓVODAI TANULÁS – TAPASZTALATOK SZERVEZŐDÉSE KISGYERMEKKORBAN
    Az óvodai tanulás:
    - egyrészt spontán
    - másrészt a nevelési célok érdekében sajátosan szervezett tevékenység.
    Magába foglalja:
    - a képességek - a magatartás - a tanulás iránti vágy
    - a motiváció fejlődésé t- és az ismertszerzést.
    Ebben az életkorban – gyakorlati tevékenységbe ágyazottan – fejlődik:
    - a megfigyelés
    - az emlékezetbe vésés
    - a felidézés




    A személyiség fejlődési folyamatában:
    - először a tárgy hordozz a megismerés iránti vágyat, s a vele való tevékenységben spontán szerzi a gyermek a tapasztalatot – spontán tanul
    - később – az információ – a tudás megszerzésének vágya a tanulási folyamat elindítója
    - ha kialakul a tudás megszerzésének vágya - a gyerek a jól motivált, számára érdekesnek tartott információ megszerzésében aktívan részt vesz → iskolai tanulásra való alkalmasság
    A gyermek gondolkodásában – a valóságos cselekvés mellett – a fejlődés hatására
    egyre inkább helyet kapnak a tárgyakról és a velük való velük való cselekvésekről kialakult
    belső gondolati képek.
    A megismerés – fokozatosan áttevődik – a képszerű szemléletes gondolkodás szintjére.
    (a fogalmi gondolkodás csak később alakul ki)
    A tanulás feltétele:
    - a gyermek cselekvő aktivitása
    - a közvetlen, sok érzékszervet foglalkoztató tapasztalás lehetősége
    A tanulás lehetséges formái az óvodában:
    - utánzásos, minta és modellkövetés magatartás és viselkedéstanulás (szokásalakítás)
    - spontán játékos tapasztalatszerzés
    - gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés
    - óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés
    - gyakorlati probléma és feladatmegoldás
    - óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozáson megvalósuló tanulás
    A tanulás az óvodában:
    - folyamatos
    - jelentős részben spontán, utánzásos tevékenység
    - amely nem szűkül le az ismeretszerzésre
    - az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben – természetes és szimultán környezetben, - kirándulásokon - az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon és időkeretben valósul meg.



    1. AZ ÓVODÁSKORÚ GYERMEK TANULÁSÁNAK JELLEMZŐI:
    KÖZVETLEN SZEMLÉLET, AZ ÉRZELMI ÖSSZETEVŐK, ÉS AZ UTÁNZÁS
    A PSZICHÉS MOTIVÁCIÓ A TANULÁS HÁTTERÉBEN


    1. AZ ÓVODAI TANULÁS KOMPLEX ÉS INTEGRÁLT LEHETŐSÉGEI
    AZ EGYES TEVÉKENYSÉGEKBEN.
    TANULÁS ÉS JÁTÉK
    Az óvodás gyermek tanulása:
    - spontán tapasztalatszerzés (a tevékenységre figyel, nem a tanulásra)
    - utánzáson, modellkövetésen alapul (érzelmi összetevő)
    - folyamatos, a nap bármely szakaszában, bárhol létrejöhet.


    Az óvodás gyermek tanulásának jellemző sajátosságai:

    • egyéni érdekeltség
    • aktív részvétel – tevékenység iránti vágy
    • belső késztetés és a külső hatás egymásra hatásának fontossága
    (pedagógus motiválása és a gyermek belső késztetésének találkozása
    az olyan motívumok, amelyek nem találkoznak a gyermek belső késztetésével, érintetlenül hagyják)

    • eredendő kíváncsiság (mint belső késztetés)
    • erőltetés esetén leromboljuk a gyermekben már meglévő belső késztetést
    • aktuális szükségletei erősen befolyásolják
    (pl. ha éhes, szomjas… nem tud a tevékenységre koncentrálni)

    • erősen érzelemvezérelt
    • nem jellemzi a szándékos tanulni akarás vágya


    Érzelmi összetevők: A gyerek szívesen tanul attól, akit szeret.
    Kíváncsi arra, amit a szeretett személy tesz, szívesen segít neki, szívesen teljesíti kéréseit.
    A szeretet élményének átélése, elősegíti mindenféle szükséglet kibomlását.
    A tudásvágy kibontakozása is felgyorsul a szeretetteljes környezetben, ahol a gyermeknek szabad tevékenykedni, rá figyelnek, érdeklődnek gondolatai iránt, elismerik és buzdítják, együtt örülnek vele.
    Pszichés motiváció: A tanulás feltétele. Csak a motivált állapotban történő tanulással tud a gyermek érdekelté válni a tanulási folyamatban.
    Az óvodai tanulás motivációs rendszerét – az adott életkorhoz kell igazítani.
    A tanulás iránt motiválatlan gyermekben – nem alakul ki a megismerés, a tudás vágya, - így elszenvedi a tanulást, nem pedig örömmel maga éli meg saját tanulási folyamatát.
    A motívumokat a gyermeki szükségletekhez kell igazítani.
    Minden életkornak megvan a rá jellemző, aktuális motívuma, amelyre a gyermekek nagy része szívesen reagál – cselekvésre, tevékenységre készteti őket.
    Óvodás gyermekre jellemző domináns motívumok:

    • mozgás lehetősége
    • tevékenység lehetősége
    (segítségkéréssel, eszközök biztosításával, és ezek szabad választásának kínálásával lehet biztosítani.)

    • együttlét – ez mindig igényként merül fel
    (társsal, vagy az óvónő biztonságot adó személyével
    együttjátszás, odakucorodás, beszélgetés – fontos módja lehet az ilyen irányú igények kielégítésének)

    • sikerélmény lehetőségének előrevetítése
    (az óvónő személyes szeretete, dicséretének elnyerése, az óvodai évek alatt mindig erősen motiváló hatású – sikerélményként hat)

    • kíváncsiság felkeltése
    • alkotás lehetősége – a magasabb rendű motívumok közé tartozik, mert az önmegvalósítás igényét elégíti ki.


    Minden gyermek rendelkezik egy sajátos, csak rá jellemző motívumrendszerrel, amelynek megjelenése – belső késztetést vált ki a cselekvés, tevékenység irányába.
    Minden gyermek – egy adott időben- a meglévő aktuális állapotától függően motiválható
    Motívumrendszeréből csak bizonyos motívumok aktivizálódnak eredményességgel.
    Fontos, hogy az óvodapedagógus ismerje az egyes gyerekek motívumait, s – ennek ismeretében – a megfelelő módon igazíthassa a tanulási tevékenységeket.
    A sikeresen megválasztott motivációk esetén mindig lesz olyan gyermek, aki késztetést érez, hogy a tevékenységben való részvételre, - másokat esetleg a kíváncsiság vonzz oda.
    Ha a kíváncsiságtól hajtott részvétel – élményszerű elfoglaltságot eredményez – és ez mindig rendszeresen ismétlődik, akkor a gyerekben megfogalmazódik a tevékenység kezdeményezésekor az „odamegyek, mert ott valami érdekes fog történni”.
    Ez a szándékos megtanulás vágya, - a megismerés iránti vágy – azaz a tudásvágy első lépcsőfoka.
    Ebbe belejátszik az óvónő iránti szeretet, a vele való együttes tevékenység iránti vágy, az iránta megtestesült bizalom is.

    • Ha a gyermek alapvető szükségletei nincsenek kielégítve – nem nyílnak ki a magasabb rendű szükségletei – amelyek a tanulási tevékenység alapjául szolgálnak
    • Az aktuális szükségletek befogatók tanulási motívumként
    (pl. izgő – mozgó gyerek mozgásigénye – mozgásos tevékenységgel elégíthető ki a tanulás folyamatában)

    • Minden egyes kielégített szükséglet - egy újabb szükségletet hív életre, - magasabb rendű motívumok kibomlását eredményezi.
    A tanulás tartalmának elrendezése a gyermek szükségleteihez igazítva:Tanulás tartalma: azok a műveltségi javak, amelyeket azért válogatunk ki a korszerű műveltség köréből, hogy azok a – legfőbb nevelési értékünket – az alkotó életre való nevelést megalapozzák.


    Az óvodás gyermek aktuálisan domináns szükségletei:

    • Biológiai, fiziológiai szükségletek
    - aktivitás szükséglete
    - mozgásigény kielégítése
    - jóllét, - és kellemesség érzése iránti vágy

    • Biztonság szükséglete
    - tevékenység lehetőségének igénye
    - áttekinthetőség igénye
    - megszokottság, ritmusos ismétlődés igénye

    • Szociális, társas szükséglet
    - szeretet, meghitt kapcsolatra való igény
    - társas igény
    - együttes élmények átélésének vágya

    • Tisztelet szükséglete
    - elismerés, megbecsülés, büszkeség iránti igény
    - sikerélmény átélésének vágya
    - buzdítás igénye

    • Tudás, megértés, szépség iránti szükséglet
    - kíváncsiság, érdeklődés kielégítésének vágya
    - tudásvágy
    - szépség iránti vágy

    • Önmegvalósítás szükséglete
    - önkifejezés, önállóság vágya
    - szabad tevékenység, - és alkotás vágya
    - felfedezés, - tudásvágy



    • A tanulás tartalmának igazítása a gyermek szükségleteihez
    • Olyan tartalom kiválogatása, amelyek érdeklődést keltenek
    • A tartalom elfoglaltságba helyezése, vagy elfoglaltságban való kihasználása
    • A tartalom élménykörbe helyezése, vagy élménykörbe való kihasználása



    • A tanulás tartalmának igazítása a gyermek szükségleteihez
    (szükséglethez igazított tevékenység kínálása, amelyben a kívánt tartalom megjelenhet)

    • Mozgásigény kielégítése
    Pl. szobros játék, ahol a közeledés-távolodás távolsága hasonlíthat össze
    Kifejthető tartalom lehet: hosszabb-rövidebb, gyorsabb-lassabb, elől-hátul,
    sorszámok megtapasztalása

    • Tevékenység vágyánakkielégítése
    Pl. szalvétahajtogatás
    Kívánt tartalom lehet: szimmetria, számlálás, formákról való beszélgetés

    • Óvodapedagógus személyével való együttlét igényének kielégítése A kínálatokból annak a tevékenységnek az előnyben részesítése, amely az óvodapedagógussal együtt végezve valósulhat meg.
    • Társas igényből fakadó vágy kielégítéseA kínálatra vonakodó gyermeket megkérjük, hogy barátját is invitálja a meg a tevékenységben való részvételre.
    • Elismerés iránti vágy kielégítésePl. olyan tevékenység, amelyet az adott gyermek biztosan színvonalasan és szívesen elvégez.
    • Sikerélmény iránti vágy kielégítésePl. olyan tevékenységek, amelyek olyan nehézségűek, amit az adott gyermek saját igényszintjének megfelelően, - de erőfeszítéssel tud elvégezni
    • Kompetencia igény kielégítéseOlyan tevékenység kínálása, amelyben a gyermek átélheti hatékonyságát.Pl. gyümölcssaláta készítésekor rajta múlik az adott gyümölcs megléte a salátában (ő szeletelje fel az almát)
    • Kíváncsiság igényénekkielégítéseAz ragadja meg a gyermek érdeklődését, aminek élmény alapja van. Olyan tevékenység, amely közös élményre épül, és az abban részt vett gyerekek számára az élménnyel kapcsolatos további élmény lehetőségét kínálja fel. Pl. állatkerti séta után – a látott állatról szóló mese, képek nézegetése…
    • Megismerési vágy kielégítéseA téma, - a dolog, - az eszköz iránti érdeklődésből fakad Pl. Zsófit a babák érdeklik, Bandit az autók, Ricsit a dínók…
    • Alkotásvágy kielégítése Azok a kínálatok, amelyek engedik a szabad, önálló próbálkozást, és a kipróbálást. Bármilyen tevékenység, amely egyéni gondolkodást hív életre



    • Olyan tartalom kiválasztása, és kínálata, amely érdeklődésre tart számot
    Az óvodás gyermek számára olyan műveltségtartalomból érdemes válogatni, amely érdeklődésre tart számot.
    A tartalomban nem érdekelt gyermek vagy otthagyja a tevékenységet, vagy - - ha ezt nem teheti – megkeresi azt az elfoglaltságot, amely lefoglalja szabad aktivitását. (pl. piszkálódik, ásít, babrál…)

    • Nem körülhatárolt műveltség mennyiséget kell átadni, hanem olyanokat, amelyek fontosak a gyermek számára.
    • A gyermek számára az fontos, ami őt érdekli, ami az ő világában őt körül öleli – ami őt felfedezésre készteti.
    A felnőtt dolga, hogy őt körülvegye ilyenekkel.

    • Minden, ami a gyerek környezetével kapcsolatba hozható, az fontossá tehető számára – és épülésére szolgál.
    Pl. tartalom: tájékozódás térben: előtt, mögött, mellett, kívül, belül, jobbra…
    Kínálható tevékenység, - amelyben a tartalom megvalósulhat:
    Kincskeresés, labirintusban való közlekedés, bizalom játék (lépj előre kettőt) Koszorú, koszorú játék (honnan hallod a hangot)…



    • Tartalomba elfoglaltságba helyezése, vagy elfoglaltságba való kihasználása

    • Elfoglaltságba helyezett és abban kihasznált tartalmi igazodás
    A napi elfoglaltságok tevékenységeiben történik az aktuális tartalom feldolgozása.
    A tevékenységbe integrálva benne rejlenek a gyermek számára érdeklődésre számító műveltségi javak
    - a gyermek egyik alapvető szükséglete a tevékenység lehetősége ez hozzájárul biztonságérzete megszerzéséhez. A tétlen gyerek kíváncsisága elapad.
    - az óvodás gyermek – életkorából, fejlettségéből adódóan – a gondolkodási műveletek a tevékenységek során épülnek be.


    A tartalom beágyazása kétféle módon valósulhat meg:

    1. Tartalom beágyazása: A tanulás tartalmára koncentrálunk, azt ágyazzuk be az egyes elfoglaltságokba
    (pl. tartalom: környezet – tél, időjárás, öltözködés… kapcsolódó tevékenység:
    építő játék: hóember készítés, szerepjáték: ló és kocsi, munka: hó söprése, gondozás: öltözködés télen…

    1. Felfedezett tartalom kihasználása: Az elfoglaltságra, élményre koncentrálunk, és a benne adódó tartalmakat bontjuk ki, amikor erre lehetőség nyílik.
    (pl. látogatás a Vadas parkba, kibontható tartalom lehet: öltözködés időjárás kapcsolata, közlekedési eszközök, utazás szabályai, állatok mozgásának utánzása, hangfelismerés…)

    • Élménykörökből adódó műveltségtartalmak:
    Az élmény – átélésének szükséglete és megtapasztalása - és az annak során átélt érzelem összetevőjeként lép a gyermeki szükségletek sorába.
    Az élmény átélése során a gyermek számos tapasztalatot szerez.
    Az óvodai élet során a gyermek élményként éli meg:

    • Ünnepek: Az egyes ünnepkörökbe beleágyazhatók a műveltségtartalmak
    (pl. ünnepkör: Húsvét Kibontható műveltségtartalom: szokások, eredetük, húsvéti hagyományok, húsvéti ételek, húsvéti tojás festése: tojásvásárlás, tojás részei, tojással szaporodó állatok, főtt tojásból készíthető ételek…)

    • Hagyományok: A tartalom megjelenítése a hagyományok során átélt szociális érzelmekkel is telített
    (pl. hagyomány: születésnap ünneplése kibontható műveltségtartalom: ajándékozás, felköszöntés, meglepetés, ajándékkészítés, terítés, köszöntővers…

    • Közös események: Az együttesen átélt élmények hőfoka a tartalmak maradandó beépülését eredményezi.
    (pl. együttesen átélt élmény: kirándulás
    kibontható műveltségtartalom: mit fogunk látni? Mit vigyünk? Hogy jutunk oda? Mit vegyünk fel? Hogyan viselkedjünk? Közlekedési eszközök, utazási szabályok, növények felismerése, megnevezése, kavicsok gyűjtése, gyűjtött termésekből lánckészítés, levéllenyomat…


    Játék és tanulás:

    • Az óvodai tanulás – a játékból nő ki, áthatja azt – vagyis csak játékkal együtt lehetséges
    • A játék a gyermek elemi, pszichés szükségleteinek kielégítője
    • A játék a gyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége - az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze.
    • A játék során a gyermek – önmaga érez késztetést - sajátos, egyéni szükségletei kielégítésére.

    • A játék során:

    • A mozgás, aktivitás szükséglete –kielégülést nyer.
    Fejleszti:
    - a nagymozgásokat, manipulációt,
    - térérzékelést
    - mozgás biztonságát
    - mozgásharmóniát
    - testi képességeket
    Elősegíti az explorációt.

    • Biztonság szükségletének megléte
    A gyermek, - aki biztonságban érzi magát- nyitott a játék során:
    - a felfedezésre
    - próbálkozásra
    - szociális kapcsolatokra
    a játék folyamán megjelenik a gyermek társas igénye, alakulnak a kortársakkal való kapcsolatai.

    • Utánzás: A személyiségfejlődés fontos eszköze A szociális tanulás fajtája, amelyben a megerősítés (jutalmazás, büntetés) fontos szerepet játszik.Történhet spontán vagy szándékos módon. A kisgyermek utánzással sajátítja el a beszédet, eszközök használatát, viselkedésformákat Az utánzás bővíti a világról szerzett tapasztalatokat.
    • Önbecsülés szükséglete – a hasznosság, fontosság, szükségesség érzését kelti, kielégítettsége a kompetencia érzését adja.Kompetencia iránti igény: hatékonyan cselekedni, hatást tudjon kifejteni a játék folyamatának alakulására, a játékban résztvevő társakra, „ura legyen a helyzetnek”
    Kompetens viselkedés: tevékenység várhatóan sikeres végrehajtása
    A kompetencia érzése önbizalmat, önbecsülést ad.

    • Önmegvalósítás szükségletének kielégítése – gyakran együtt jár az alkotásvággyal
    A szükséglet kielégülését örömérzés kíséri, magasabb rendű motívumok társulnak hozzá, mint esztétikai, erkölcsi, intellektuális érzelmek
    A játéktevékenység során a gyermekben kielégítést nyernek mindazon szükségletek, amelyek személyisége fejlődésének alapjául szolgálnak.
    A gyermek spontán játéktevékenységében – reá jellemző sajátos szükségletek keletkeznek – melyeket a játékban önmaga ki is elégít.

    a játék – a gyermeki önfejlődés eszköze.
    gyermek játékára eleinte a spontaneitás jellemző – ez mintázódik át szándékos tanulássá


    a játék tudatos felhasználás a tanulásban →Spontán tanulástól a szándékos tanulásig:

    • Játékban tanulás - a gyerek szemlélődik, próbálkozik
    - belső késztetés, kíváncsiság ébred
    - nem biztos, hogy a szerzett tapasztalat maradandóan beépül
    - óvónő nem avatkozik be – megfigyeli, megismeri a gyerek aktuális szükségleteit, amit majd fel tud használni a fejlesztő tevékenységben
    ez a tudatos pedagógiai jelenlét
    (pl. építés közben spontán tapasztalat szerez az elemek formájáról, anyagáról)

    • Játékban tanulás - a lehetőségek kihasználása
    - spontán adódó tanulási lehetőség kihasználása
    - együttjátszás során kérdéseket tesz fel, problémahelyzetet teremt
    - a kérdésekre adott válaszok által – a tapasztalatok tudatosodnak a gy-ben
    - alap arra, hogy a tapasztalatok más helyzetben is előhívhatók legyenek
    (pl. de jó magas a várad! Hogy tudtad ilyen magasra építeni?)

    • Játékba integrált tanulás
    - tudatos tervezés, - tanulási folyamat kibontakozásának elősegítése
    - olyan feltételek biztosítása, amelynek következtében várhatóan megjelenik a kívánt tanulási helyzet
    - a gyerek benne marad a játék intim szférájában, miközben tapasztalatok tudatosulnak benne, tényeket állapít meg, összefüggésekre jön rá
    (pl. különböző építő elemek összekeverése – miért nem jók ezek az építéshez)

    • Játékba ágyazott tanulás - a külső hatás találkozik a gyermek belső késztetésével
    - pedagógus tervezi a tanulás tartalmát
    - a kíváncsiság felkeltésével tudatosan ráébreszt a témára
    - játéktevékenységen belül érdeklődővé válik a tanulási folyamat iránt
    (pl. építő játékba bekapcsolódva – kisebb nagyobb megjelenítése, melyik a legnagyobb vár? Melyikbe fér a legtöbb katona?…)

    • Játékra épülő tanulás - pedagógus teremti a helyzetet -játéktevékenységből bontja ki
    - a gyerek kilép a játékból, hogy gazdagítsa olyan dologgal, amely azt tökéletesebbé teszi
    - megismerés vágya – szándékos tanulást idéz elő
    (pl. építés- honnan tudják az emberek, hogy melyik házban laknak? – számok írása, számképekkel való kapcsolatba hozása)

    • - játékos tanulás (játékos elemek bevitele a tanulási folyamatba)
    - tanulási tevékenységet kínálunk
    - a gyermeket a téma érdekessége és annak megismerési iránti vágya készteti a benne való részvételre


    A játékban eljut a gyerek a spontán tanulástól a szándékos tanulásig.
    - eleinte a gyereket a játék köti le a folyamatban adódó lehetősségeket kíváncsiságától hajtva lehet tanulásként kihasználni.
    - az utolsó két szinten a gyereket a megismerés, a tudás vágyától hajtott szándékosság jellemzi, - ez már az iskolai értelembe vett tanulás alapja.
    - a pedagógus fokozatosan a tanulási folyamat irányítójává válik
    a 2. szinten kihasználja az adódó lehetőséget – tudatóssá teszi – előidézi, hogy tudatosuljanak a gyerekben azok a tapasztalatok, amelyek adódnak.
    A 3. szinten tudatosan tervez – főként élményekre épít – feltételeket biztosít
    Várja a tanulási folyamat megjelenését, ezt megtámogatja és kihasználja


    6. AZ ÓVODAPEDAGÓGUS SZEREPE A GYERMEKI TAPASZTALATSZERZÉSI LEHETŐSÉGEK BIZTOSÍTÁSÁBAN

    • A játékban adódó tanulási lehetőségek kihasználása
    • A játékban adódó spontán szerzett tapasztalatok tudatosítása
    • Olyan játéktevékenység kínálása, amely felkelti a gyermek igényeit a tevékenységben való részvételre.
    • Élmények biztosítása
    • Kíváncsiság, tudásvágy felkeltése – az érdeklődés kielégítésével
    • Ösztönzés segítése (önálló tevékenység fejlődését segíti)
    • Kínált, kezdeményezett tevékenységek biztosítása (önmegvalósítás igényét segíti)
    • A gyermek aktuálisan domináns szükségleteinek ismerete, felfogása, kielégítése –
    • Egyre magasabb rendű motivációs lehetőségek kínálása
    • Utánzás és követhető modell biztosítása
    • Megfelelő hatásrendszer megválasztása - feladatok megoldás érdekében
    (módszerek, eszközök, tanulási formák, szervezési, irányítási módok, tartalmi megjelenítés)

    • Gyermek fejlettségi szintjének, érdeklődésének, szükségleteinek ismerete
    • Alkotó, nyugodt, ösztönző, elismerő, elfogadó légkör biztosítása
    • Feltételek biztosítása (hely, idő, eszközök, légkör)








































    4.tétel: NEVELÉS A CSALÁDBAN

    1. A CSALÁD FUNKCIÓI – ÉS FORMÁI A CSALÁD, - MINT RENDSZER – MŰKÖDÉSE. AZ ANYA, AZ APA, ÉS A TESTVÉREK. CSALÁDI KRÍZISEK ÉS A GYERMEK. A CSALÁDFEJLŐDÉS SZAKASZAI
    A család: alapvető biológiai és kulturális egység.
    A gyermek számár a – legmegfelelőbb nevelői környezet.
    1. 1. a család funkciói
    A család funkciója többszintű:

    • Reprodukciós funkció: Az emberi élet újrateremtése, - fenntartása biológiai, - és társadalmi értelemben
    • Gazdasági funkció: Gazdálkodó, - létfenntartó együttes
    A létfenntartáshoz szükséges javak előteremtése, megszerzése

    Fogyasztó – közös fogyasztás, a javak végső elosztása.

    • Emocionális funkció: Védő szerepe van, mivel – állandóságot és egyensúlyt biztosít.
    A pihenés és a regenerálódás színtere.

    • Szociális funkció: Elsődleges szocializációs színtér:
    Elsődlegesen közvetíti a – magatartásmintákat, szokásokat, értékrendszereket.
    Az emberi társadalomba való beilleszkedés ismereteinek és információinak átadása
    Referencia és kontrollcsoport: A különböző viselkedésmintákra - útmutatást, visszajelzést, támpontokat ad (mi a helyes, helytelen, hogyan kell viselkedni egyes helyzetekben)

    • Gondozási funkció: A biológiai szükségletek kielégítése
    • Védő, - óvó, - támogató funkció:
    A világra vonatkozó információk:
    - összegyűjtése
    - közvetítése
    - rendszerezésük segítése
    Segítségnyújtás: - problémák megoldása
    - krízishelyzetek megoldása, feldolgozása
    - konkrét segítségnyújtás (konkrét helyzetekben)
    - lelki segítségnyújtás (érzelmi nehézségek megoldása, feldolgozása)


    Világról kialakuló kép forrása (ideológiai nézetek, életfilozófia, értékrendszer) Identitás forrása
    A család elsődleges csoport a gyermek számára, az első csoport, közösség, amelynek tagjai leszünk.
    Tehát a család –elsődleges szocializációs közeg, amely


    • a legkorábbi életszakasztól hat a gyerekre.
    • Hosszantartó hatásokat tud létrehozni


    A család – olyan emberek csoportja, akiket közvetlen rokonsági kapcsolat fűz össze, s melynek felnőtt tagjai – vállalják a gyermek gondozásának felelősségét.


    1. 2. a család formái:

    • mai család – nukleáris család
    Egy háztartásban egy férjet, egy feleséget és két vagy három gyereket jelent
    A család kis csoportra szűkült
    Szűk kör – rokonoktól távol élnek
    A modern családokban jellemző a válság, melynek oka, hogy a család létszáma csökkent, de a feladatok ugyanúgy megmaradtak

    a gyerekek számára kevesebb a szerepmodell
    a családi feladatatok terheit átvették a társadalmi, és szociális intézmények
    (óvoda, bölcsőde, iskola, közétkeztetés, mosoda…)

    • Nagy család: (XVIII. századig jellemző családforma)
    Nagy létszámú családháztartás (20-25 fő)

    Sok gyerek, átutazó idegenek, gondozók, cselédek, kertész…

    Nem csak a vér szerinti családtagok élnek együtt, hanem távoli rokonok, cselédek,
    A cseléd jogot formált az ellátásra, védelmet élvezett a családfőtől

    a gyermekek körül 10-15 fő volt jelen
    felelősségek, feladatok megoszlottak

    • Egyszülős család:
    Általában az anya neveli a gyermeket

    hiányzik az apamodell – nem szerep tanulása miatt jelentős
    kevesebb az anyagi forrás
    kevesebb idő jut a gyerekre, kevesebbet beszélnek vele
    másként neveli az anya a gyermeket



    1. 3. a család, - mint rendszer – működése
    A család, mint egy rendszer funkcionál.
    Működésében két törekvés figyelhető meg:

    • az állandóság, egyensúly, biztonság fenntartása
    • változás, változékonyság, az új környezetekhez való alkalmazkodás
    (szerepváltozások, költözés, születés, halál…)

    - A családnak egyszerre kell állandónak lennie, hogy – megteremtse a biztonságot, valamint
    - tudnia kell rugalmasan viselkednie – alkalmazkodnia a változásokhoz.

    az állandóság és változás közötti egyensúlyt kell megtalálnia.


    A család működésének meghatározói:
    a/ szabályrendszer
    b/ strukturális jellegzetességek
    c/ kommunikációs sémák


    a/ szabályrendszer a családban: A családon belüli szabályok – az együttélés iránytűi – mit szabad, mit nem
    Hatnak rá:
    - a társadalmi normák (hogyan kell jól, biztonságosan élni)
    - egyéni tapasztalások (előző tapasztalatok)


    A családba – mindkét fél magával hozza a saját szabályrendszerét. Az adaptáció (változás) szükségessé teszi az új szabályok kialakítását. Ha két ember együtt akar élni – közös szabályrendszert kell kialakítaniuk. A két fél – részben kompromisszumot köt – részben új szabályokat alakít ki
    Formái:
    - alapszabályok
    - kis szabályok


    Alapszabályok értékek
    Érték – ami fontos, - ami alapvetően meghatározza az összetartozást.
    egymás támogatása, jó családi légkör megteremtése…
    (lehet: pl. a külvilág felé fordulás – mit lát a külvilág, vagy,
    lehetnek –e ellentétek…)
    Kisszabályok: A mindennapi tevékenységekre, viselkedésekre, szokásokra vonatkoznak
    Az élet rendjét, a stabilitást szolgálják
    Tükröződnek bennük az alapszabályok.
    A szabályok érvényesítése

    - ki hozza a szabályokat (kinek van igaza, ki határozza meg, mit kell csinálni)
    - harcolni kell-e az önérvényesítésért (lehet- e ellenvélemény)

    • mennyire rugalmasak a szabályok (a másik kívánságának elfogadása versengés nélkül)


    b/ családi struktúra
    A család – kettős vezetésű kiscsoport.

    Apa: instrumentális vezető
    - kifelé képviseli a családot
    - alapvetően meghatározza a család társadalomban való helyét
    - családfenntartásról gondoskodik
    - család ügyeit intézi
    Anya: emocionális vezető
    - családi harmóniáról gondoskodik
    - családi érzelmi kapcsolatok fenntartója


    A család, mint nagyrendszer – alrendszerekre osztódik:(a családon belül kiscsoportok )

    • Házastársi alrendszer: (férj-feleség)
    - működése meghatározza a családi légkört
    - a gyermek számára minta (hogyan közeledik egymáshoz férfi és nő)

    • Szülői alrendszer: (anya – apa)
    - gyermeknevelés alrendszere
    - a gyereknek minta: hogyan kell asszimetrikus kapcsolatban viselkedni.

    • Gyermeki – testvéri alrendszer
    - társas készségek alakulására van hatással
    - minta az egyenrangú – hozzá hasonló személlyel való kapcsolatra.

    Minden alrendszernek megvan a speciális feladata.
    Fontos, hogy a családon belüli alrendszerek ne bomoljanak meg
    (pl. válás esetén a szülő a gyereket egyenlőként kezeli, - a gyerek, szülő szerepbe kerül)


    Családon belüli határok:- Fontos, hogy az alrendszerek meglegyenek, - de legyenek közöttük határok. Az egyértelmű, világos határok: összekötnek és elválasztanak.
    - elmosódott határok következménye: összefonódott család, függőség
    (nincs magánélet)
    - merev határok következménye: laza kapcsolatú család
    (nem működik a család óvó-védő funkciója, nem reagál a család)


    A család és a külvilág közötti határok:
    Elmosódott belső határok – merev külső határok:
    - nagyon óvják a gyereket
    - a külvilágot veszélyesnek mutatják
    Merev belső – merev külső határok:
    - a családban és azon kívül is magányosak a családtagok
    - nehezen teremtenek kapcsolatot
    Merev belső – elmosódott külső határok:
    - nem érzi a támogató hátteret
    - hamarabb, könnyebben kiválnak a családtagok.


    c/ családon belüli kommunikáció: A családon belüli kommunikáció közvetíti, tükrözi:
    - a családon belüli szabályokat
    -a családi struktúrát.


    Fontos, hogy mennyire nyitott a családon belüli kommunikáció:
    - kifejezhetők –e szabadon az igények, vélemények, érzések
    - vagy következményei vannak?


    A családon belüli kommunikációs sémák – megnyilvánulnak a konfliktuskezelésben.
    A konfliktuskezelés változatai:
    - konfliktus felvállalása: megoldásra törekvés
    - konfliktus tabu: a konfliktus lehetőségének még a feltételezése is tilos
    - konfliktus eltusolása: nem derül ki - miben gondolkodnak másként
    - konfliktus tagadása: nem kerül felszínre a probléma
    - okozhat pszichoszomatikus betegségeket
    - megmutatkozhat a cselekedetekben
    - gyerek bevonása a konfliktusba: rossz hatással van a gyerekre, mivel számára a családi konfliktuskezelés minta, megoldási stratégia
    - konfliktuskerülés a gyerek miatt
    - trianguláció: szülői ellentét (ki tegyen igazságot)
    - szülő – gyermek koalíció (szövetség a mási szülő ellen)
    - terelőút: a szülők látszólag együtt élnek, de csak a gyerek miatt





      1. testvérek szerepe:A gyerek fejlődése szempontjából – fontos a testvérek szerepe.
    - a testvérek száma
    - neme
    - kora
    - testvérsorban elfoglalt helye

    Fontos szerepet játszik - a gyermek személyiségének fejlődésében

    • Pozitív szerep:- idősebb gyerek – gondoskodik a kisebbről
    - a testvér –az elsődleges kötődés tárgyává válhat
    - az idősebb testvér, a kisebb számára – referencia, azonosulási minta lehet.
    - az idősebb – sok mindenre megtaníthatja a kisebbet – ez az idősebbre is pozitívan hat.
    - igyekeznek olyan tulajdonságokat hangsúlyozni, amelyek – a másikban nincsenek meg.

    • Negatív szerep:- Rivalizálás: a testvérek közötti rivalizálás – természetes jelenség
    (leginkább a páros testvérhelyzet váltja ki) Harcot vívnak egymással a szülői szeretetért, törődésért.
    - Testvérféltékenység:A nagyobb gyerekben alakulhat ki – kistestvér születése esetén
    Irigység: megszűnt addigi kiváltságos helyzete.


    • Szülői figyelem megoszlik – kevesebb idő jut rá
    • nehezen kezelhetővé válik
    • ismeretlen eredetű szorongások jelentkezhetnek
    • megszűnhet az addigi szobatisztaság
    • agresszió is jelentkezhet.




    Idősebb gyerek

    Középső gyerek
    Fiatalabb gyerek
    - teljesítmény orientáltabb
    - szociálisabb
    - alkalmazkodóbb
    - fiúk: gyanakvóbbak, agresszívabbak
    - lányok: engedelmesebbek


    - ambiciózus- ki akar tűnni
    - jobbak a kapcsolatai kortársaival
    - érvényesülés érdekében kerülőutakat keres
    - lázadásra,irigységre hajlamos




    - törtető
    - problémásak – figyelemfelhívás miatt
    - gyakran elkényeztetett





    • gyermek születési sorrendben betöltött helye befolyásolja helyzetét, lehetőségét a családban
    • deidentifikáció: olya tulajdonságuk hangsúlyozása, amely megkülönbözteti őt testvérétől
    • az anyák gyakran engedékenyebbek a másodszülött gyermekkel
    • az azonos nemű testvérek között több a pozitív interakció, mint az ellenkező neműek között
    • az ikrek szorosabb kapcsolatban állnak egymással – kevésbé kötődnek szüleikhez



      1. az anya – gyermek kapcsolat jellemzői
    Az embercsecsemő – létfeltételeit tekintve – koraszülött.

    • nem tudja önmaga megszerezni táplálékát, helyzetváltoztatásra nem képes
    • léte anyjától függ
    Az anyához való igénye:

    • biztonsági szükséglet
    • hiánya – a bizonytalanság feszültsége
    A kisgyermek számára – hosszú ideig – az anya az egyetlen, s a legfőbb emberi kapcsolat
    e kapcsolat legkisebb megbomlása:

    • nyugtalanságot idéz elő a gyermekben és az anyában
    • cselekvésre készteti az anyát

    az anya – gyerek kapcsolat = ösztönhelyzet


    anya:

    • utódgondozás ösztöne (védelmezés, gondozás,)
    • a gyermek viselkedésére az anya reakciója (etetés, megnyugtatás, ringatás, simogatás..
    gyerek:

    • megkapaszkodás ösztöne (ösztönös közelségkeresés, testi közelség → védelem, oltalomkeresés → biztonság
    Az anyai szeretetnek kettős gyökere van:

    • biológiai (ősi program – ősbizalom)
    • kulturális (nevelési módszerek, - elvárások a társadalom részéről)


    Fontos, hogy az anya érzékenyen reagáljon a gyermek ragaszkodó magatartására, mert
    Van egy olyan szenzitív periódus, amely alatt – a kötődés létrejön.
    Ha a kötődés kialakulása során probléma következik be, - a személyiség fejlődésében súlyos sérüléseket okozhat. (frusztráció léphet fel: ujjszopás, agresszió…)


    Kötődés kialakulása:
    Kötődésről akkor beszélünk, ha a csecsemő – megkülönbözteti az ismerőst és az idegent – s egy azonosított személy (anya) közelségét keresi, hogy biztonságban érezhesse magát.
    A kötődés erőssége és biztonsága sokszor fordított arányban áll egymással:
    - kötődés erősége: mennyire erős, ragaszkodó a viselkedés a fontos személy iránt
    - kötődés biztonsága: mennyire biztos, hogy a személy - rendelkezésre áll, ha szükséges


    Korai kötődési mintázatok: (Ainsworth)​


    Biztosan kötődő
    Bizonytalan – elkerülő
    Bizonytalan- ambivalens
    - szülő érzékenyen reagál a gyerek jelzéseire
    - alkalmazkodik a gyerek hangulatához
    - gyerek biztos abban, hogy a szülő elérhető, ha kell


    - szülő rosszul értelmezi a gyerek jelzéseit, v. figyelmen kívül hagyja
    - saját hangulata szerint foglalkozik a gyerekkel
    - gyerek fél, hogy elutasítják
    - szülő reakciója kiszámíthatatlan
    - hol elérhető, hol nem a gyerek számára
    - gyerek nem bízik abban, hogy a szülő visszatér, ha kell
    Érzelmi elhanyagolás, - és az anya hiánya



    • Anya – depriváció:
    A gyerek nem részesül olyan meleg, intim, folyamatos kapcsolatba az anyjával, amely mindkettőjük számára elégedettséget és örömöt nyújt
    pl. ha az anya neveli a gyermeket, de nem tud megfelelő szerető gondoskodást nyújtani számára, vagy
    a gyermeket elszakítják az anyjától – lehet
    - rövid idejű, vagy
    - végleges

    • Részleges depriváció – rövid ideig tartó szeparáció:
    Általában napokig, vagy hetekig tart. (pl. kórházi tartózkodás)
    Az anya távollétében a gyerek viselkedésében 3 fázis figyelhető meg:
    1. tiltakozás
    Azonnal reakciók: sírás, kapaszkodás az anyába, rúgkapálás…
    kifejezi amit érez: harag, félelem, keserűség
    2. kétségbeesés:
    nyugodtabbá válik
    még benne van a harag, félelem, de nem mutatja ki
    nem engedi, hogy vigasztalják
    esetleg önmagát nyugtatja (ujjszopás, ringatózás)
    3. leválás
    látszólag úgy tűnik, mintha megszokta volna a helyzetet
    úgy tűnik, mintha elfelejtette volna az anyját
    közeledik másokhoz
    ha az anya meglátogatja – érdektelen, elutasító, nővérhez bújik
    Befolyásoló tényezők:
    - a gyerek életkora (3 éves korig érzékenyebbek)
    - a mennyire képes emlékezni az anyjára
    - anyával való kapcsolat a szeparáció előtt (ha stabil a kapcsolat - könnyebb
    ha túl szoros – nehezebb)



    • Hosszú ideig tartó szeparáció
    Az első néhány évben – a több hónapig tartó szeparáció – olyan káros hatással van a személyiségre, amely nehezen visszafordítható
    A hosszantartó, vagy ismétlődő szeparáció másik veszély a szeparációs szorongás generalizálódása. (a szeretett személytől való elvesztésétől való állandó félem)
    A szeparációs szorongás állandósulva – dependens, függő magatartáshoz vezet
    Kihat a későbbi kapcsolatokra: felszínes kapcsolatok, magányosság…

    • Teljes depriváció
    A gyerek az első éveiben nem alakít ki személyes kötődést – intézetben nevelkedik.
    Következménye: testi, - intellektuális retardáció (visszamaradás), személyiségfejlődési zavar lehet, amely visszafordíthatatlan
    Hospitalizmus – súlyos fejlődési lemaradás
    Oka: az anyával való személyes kapcsolat hiánya, illetve az ingerszegény környezet
    Hatására: közönyössé, passzívvá válhat, szegényes szókincs, beszéd fejlődés zavar,
    nem képes szabályok betartására, nem képes alkalmazkodni, nem érez bűntudatot, alacsony önértékelésű nem képes tartós, érzelmi kapcsolat kiépítésre1



      1. családi krízisek és a gyermek
    Krízis a családban = a családi egyensúly zavara.
    Komoly érzelmi terheket rónak a gyerekre.
    Kezelésük – jelentősen befolyásolja, hogy károsító hatásuk lesz-e a gyerek fejlődésére, vagy nem.

    • Válás: Nem a különköltözés a meghatározó a gyerek életére, hanem – a folyamat, mai közben végbemegy.
    Mindenképpen érzelmileg hat a gyerekre – érzi a feszültéséget, akkor is – ha nem beszélnek róla
    Fontos, hogy a gyerek - lelki fejlődése ne szenvedjen zavart.


    A gyermeki reakció lehet:

    • érettebbé válik
    • valahogy átvészeli, - bár szenved tőle
    • súlyos zavar
    Hatásai a gyerekre:

    • a gyereket megrémítik a szülei indulatai
    • felnőttekkel szemben csalódást érez – kihat erkölcsi fejlődésére
    • hiányzik neki az eltávozott szülő
    • önmagát vádolja, úgy érzi – az eltávozott szülő elutasítja őt
    • gyakran úgy érzik – állást kell foglalniuk
    Gyakran aláássa a szülő tekintélyt A gyerekkel maradt szülő számára gyakran társadalmi lecsúszást is jelent (csökken a gyerekre költött pénz, a gyerekre fordított idő.)


    Ahhoz, hogy a gyerek pszichés fejlődése ne szenvedjen zavart:

    • elfogadni a válás tényét
    • nem elköteleződni a szülői konfliktusban
    • folytatni mindennapos tevékenységét
    • feldolgozni a veszteséget,
    • feldolgozni az érzelmeket







    • Gyász – közvetlen hozzátartozó halála:
    5-6 évnél fiatalabb gyerek:

    • általában nem érti a halál fogalmát
    • nem érti a megfordíthatatlanságot
    • nyugtalan, ha egy megszokott személy eltűnik a környezetéből
    • kevésbé rendíti meg a halál ténye, - kivéve, ha szoros kapcsolatban állt az illetővel


    5-6 éves kortól:

    • megérti a halált tényét
    • a halálesettel kapcsolatos érzelmének forrása:
    • tudatára ébred, hogy saját élete is véges
    • bűntudat – nem viselkedett megfelelően, viselkedésének szerepe volt az illető halálában
    A felnőttek általában igyekeznek megkímélni a gyereket – távol tartják az eseménytől, szégyenlik saját érzelmeiket, - pedig a gyereknek is arra van szüksége, hogy érzelmeit megfogalmazhassa, lereagálja.
    Ha ez nem történik meg – a feldolgozatlan élmények súlyos szorongásokat, félelmeket ébresztenek benne, valamint a hazugság miatt – meginog a gyerek bizalma a felnőttekkel szemben.



    • Betegség – hosszas kórházi tartózkodás:A gyerek betegsége idején – elengedhetetlen a szülő állandó jelenléte – érzelmi támogatása.
    A gyereknek a gyógyulás érdekében – szüksége van a szülő optimizmusára.
    A szülő távollétében: hamar felhagynak a tiltakozással
    - látszólag együttműködők
    - valójában reménytelenek.
    8-10 év alatti gyereknél: az az optimális, ha a szülő állandóan jelen van, de legalább naponta látogatja.



    • Örökbefogadás: Felmerülő problémák:

    • szülői motiváció (valóban elkötelezte-e magát, elbírja-e az áldozatokat?)
    • az örökbefogadandó gyermek veleszületett jellemzői
    • az intézeti tartózkodás nyomai (annál feltűnőbb, minél több időt töltött ott)
    • megtudhatja-e a gyermek, hogy szülei nem az igazi szülei
    Az örökbefogadás tényét teljesen eltitkolni szinte sosem sikerül
    A szakemberek szerint – nem kell hazudni, nem kell eltitkolni.
    Serdülőkorban – fokozott a gyerek érdeklődése az identitás, a származás iránt.
    Ha ekkor derül ki az igazság – traumát okozhat.
    6-7 évesen- gyakran hárítják az igazságot, - nem hiszik el, hogy szüleik, nem a vér szerinti szüleik.



      1. a családfejlődés szakaszai

    • mézes hetek: A házasság kötés utáni időszak
    Összeszokás időszoka
    Együttélés a mindennapokban
    Közös elképzelések – egymáshoz igazodás

    • dajkáló család: Az első gyermek megszületése utáni időszak
    Új családi szerepek megjelenése: a férfiből és a nőből szülő lesz
    Új tevékenységek megjelenése – gyerekgondozás
    Szabadság korlátozása





    • kisgyermekes család: A kisgyermek óvodába kerül – intézményes nevelés kezdete
    A gyereket más – családon kívüli – hatások is érik
    Az anya munkába áll

    • iskolás gyermeket nevelő család: Viszonylag kiegyensúlyozott, konszolidált állapot.
    A gyereknek elvárásoknak kell megfelelnie
    Szülő problémája: megállja-e a gyerek a helyét az iskolában
    A szülő szerint – itt eldől a gyerek sorsa

    • serdülőt nevelő család: Kritikus évek lehetnek
    Szülő- gyerek konfliktusok: a kortársak véleménye meghatározóvá válik.
    Gyerek önállóságra való törekvése – autonómia igény
    Szülőtől való leválás.(a gyereknek nincs szüksége úgy a szülőre, mit eddig, a szülőnek ez gondot okoz)

    • „üres a fészek” fázis – gyermekét kibocsátó család
    A gyerek kiválik a családból
    A gyerek felnőtt, - új családot alapít
    Szülő a gyermek önálló életkezdését segíti, támogatja

    • Magára maradt család: Inaktív házaspár – nyugdíjas házaspár
    A szülők magányosnak érzik magukat
    Probléma: mit tudnak kezdeni egymással, idejükkel
    Milyen értelmet találnak életüknek
    Kedvteléseiknek élhetnek



    1. A CSALÁD ÉS AZ ÓVODA KAPCSOLATA:
    AZ EGYÜTTMŐKÖDÉS TARTALMA ÉS FORMÁI

    • A gyermek nevelése a család joga – ebben az óvoda – kiegészítő szerepet játszik
    • Az óvodát – szociális és nevelési funkciója – összekapcsolja a családdal
    • Az óvodai nevelés – a családi nevelésre épül

    a kettő összhangja és folyamatos együttműködése, a gyermek harmonikus fejlődésének feltétele.

    • Az óvoda nem vállalhatja át a családi nevelés feladatainak megoldását, de hozzájárulhat a családi szocializáció – esetleges kedvezőtlen hatásainak – enyhítéséhez.
    • Az óvónő:

    • gyermekismerete
    • pedagógiai és pszichológiai felkészültsége
    • a gyerek fejlődéséért érzett felelőssége
    megfelelő alapot teremt – a családdal való eredményes együttműködéshez.


    Az együttműködés alapelvei:

    • egyenrangú nevelőtársai viszonyban, jó partnerkapcsolatban valósuljon meg
    • alapja: a kölcsönös bizalom és segítségnyújtás, alkalmazkodás
    • szülő találjon támaszt az óvónőben
    • szülő reális tájékoztatása, - mi történik az óvodában
    • szülő kérését, javaslatát, bírálatát az óvónő vegye figyelembe
    • szülő nevelési szemléletének tapintatos befolyásolása – ha szükséges
    • a gyermek egyéni igényeinek, szokásainak figyelembe vétele
    • óvodai és a családi élet közötti folyamatosság biztosítása (játékát bevihesse…)
    • előítéletektől való mentesség



    • óvónő ismerje meg a családok életmódját, a gyerekek helyét a családban
    • óvónő találja meg minden családdal a kapcsolatteremtés, együttműködés módját


    Az együttműködés tartalma:

    • a családok helyzetének figyelembe vétele :A család legfontosabb társadalmi funkciója a gyereknevelés. A család hatásának – döntő szerepe van – a gyermek egészséges testi, érzelmi és értelmi fejlődésében. A gyermek fejlődését – az otthon érzelmi biztonsága alapozza meg.
    A családok többsége – rugalmasan alkalmazkodik – a társadalmi, gazdasági átalakulással járó megváltozott körülményekhez.
    A családok eltérhetnek abban:
    - mennyire várták a gyereket
    - hogyan törődnek vele
    - mennyire veszi körül a gyereket a szülői gondoskodó szeretet.


    Fontos, hogy az óvónő megismerje a családokra jellemző legfontosabb tudnivalókat:
    - a szülők életkora
    - a gyerek testvérsorban elfoglalt helye
    - csak az egyik szülővel, - vagy nevelőszülővel, - féltestvérekkel él a gyerek
    - a szülők nevelési célkitűzése
    - a gyerek mennyire túlterhelt (külön foglalkozások)
    - rideg, szülői magatartás (testi, - lelki bántalmazás)



    • a kapcsolattartás módja, formái:
    - a szülő reális tájékoztatása
    - tisztelje érzelmeit
    - tapintatos, segítőkész legyen
    - javaslatait vegye figyelembe, - közös megoldásra törekvés
    - óvónő diszkréciója
    - óvónő saját példája
    - ahogy szól a gyerekhez, ahogy viselkedik vele
    - ahogy a gyerekről beszél
    - szülőben tudatosítása annak, hogy a gyerek közösségi érzéseit a család is formálja
    - naponkénti párbeszéd
    - nyílt nap a csoportban (a csoport és a gyerek óvodai életének megismerésére)
    - fogadóóra (négyszemközti találkozást igénylő problémák megbeszélésére)
    - szülői értekezlet (az óvoda rendjével, elvárásaival, feladataival való ismerkedés
    szülők gondok, javaslatok meghallgatása nevelési, - egészségügyi v. – egyéb kérdések megbeszélése
    - családlátogatás (kölcsönös ismerkedés, tájékozódás)
    - szülő részvétele programszervezésben, ünnep lebonyolításában, munkadélutánokon



    • Szülői munkaközösség: Nemcsak koordináló, hanem kezdeményező is a folyamatos együttműködés elősegítésében. Szülők közötti ismeretterjesztés
    Családgondozás – ha indokolt az óvónő az SZMK-val együttműködve közvetlen lapcsolatba léphet a veszélyeztetett gyerek családjával, - és kérheti azon intézmények közreműködését, amelyek a megelőzésben, vagy a megoldásban segítséget nyújthatnak.
    (pl. nevelési tanácsadó, gyámhatóság, gyermekvédelmi intézmény, egészségügyi szakember…)



    1. A NEMZETI, ETNIKAI KISEBBSÉGI CSALÁDOK GYERMEKEI AZ ÓVODÁBAN
    A kisebbségi óvodai nevelés – az egységes nevelési-oktatási rendszer része,
    Amely az Óvodai nevelés országos alapprogramjával összhangban valósítja meg sajátos célkitűzéseit és feladatait.
    A kisebbségi nevelést végző óvodák – a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelvefigyelembe vételével készítik el, - illetve fogadják el- nevelési programjukat

    meghatározza: a kisebbségi nevelést biztosító óvodákban folyó
    sajátos pedagógiai munka alapelveit.

    - a kisebbségi óvodai nevelés célját és feladatait.
    - az óvodai élet megszervezésének elveit
    - a kisebbségi óvodai nevelés formáit
    - a fejlődés jellemzőit óvodáskor végére.





    • A kisebbségi óvodai nevelés célja és feladatai: Az óvodás gyermek – életkori sajátosságainak és – egyéni fejlettségének megfelelően:
    - a kisebbség nyelvének és kultúrájának
    - megismerése,
    - elsajátítása
    - a kulturális hagyományok
    - átörökítése
    - fejlesztése


    • anyanyelvi környezet biztosítása

    • a kisebbségi életmódhoz, - kultúrához kötődő hagyományok és - szokások- ápolása- fejlesztése

    • a kisebbségi identitástudat kialakulásának segítése, - fejlesztése
    • a kisebbség nyelvén folyó kommunikáció kiteljesítése
    (rendszeresen visszatérő kommunikációs helyzet, amelyben megvalósul az utánzáson alapuló nyelvelsajátítás)

    • a kisebbségi kultúrkincsből és az anyanemzet kultúrájából – tudatosan felépített tematika segítségével – változatos módon szervezni meg a nyelvelsajátítást.

    • A természetes nyelveltanulási eljárásnak megfelelően – rugalmasan alakítani a csoport heti, - és napirendjét

    • érzelmi biztonság megteremtése



    • a kisebbségi óvodai nevelés megszervezése

    • a kisebbségi óvodai nevelés – a gyermek óvodába lépésétől az iskolakezdésig tart
    • óvodapedagógusnak - beszélnie kell a kisebbségét nyelvét
    - ismernie kell a kisebbség szellemi, - tárgyi kultúráját
    - hagyományit, szokásait

    • jellemzően a kisebbségég nyelvén kell szervezni a gyermek óvodai életét
    • a gyermek gondozásában részt vevő felnőttek ismerjék a kisebbség nyelvét
    • nevelő munkát kiegészíti az együttműködés:
    - a családdal
    - a kisebbségi intézményekkel, szervezetekkel



    • rendelkezni kell a kisebbségi nyelv, - és kultúra ápolását segítő eszközökkel
    • az óvoda környezete tükrözze a kisebbség kultúráját, életmódját, szokásait, hagyományait, és tárgyi emlékeit.



    • A kisebbségi óvodai nevelés formái:
    A tevékenységi formákat az Alapprogram szerint alakítják ki.

    • Anyanyelvű (kisebbségi nyelvű) óvoda.
    Az óvodai élet egészét a kisebbség nyelvén szervezi
    Tevékenységi formáiban az anyanyelv érvényesül
    Lehetőség biztosítás a magyar nyelvvel, - kultúrával való ismerkedésre

    • Kisebbségi nevelést folytató kétnyelvű óvoda
    Mindkét nyelv fejlesztését szolgálja
    Tevékenységi formáiban mindkét nyelv használata érvényesül
    A hangsúly a kisebbségi nyelv fejlesztésére helyeződik
    A két nyelv használatának arányát, a csoport nyelvismertet határozza meg

    • Cigány kulturális nevelést folytató óvoda
    Nevelés folyhat:
    - kisebbség nyelvén
    - két nyelven
    - cigány kulturális nevelésen belül – magyar nyelven
    Tevékenységi formákban hangsúlyozottan szerepelnek a cigány játékok, versek, mesék, dalok.
    A vizuális nevelésben a sajátos szín, - és formavilág
    A mozgásos tevékenységekben a cigány tánckultúra megismertetése
    A gyermek sikeres iskolai előmenetelre való felkészítése, tudatosan építve a cigány és a többségi kultúra közötti különbségekre és hasonlóságokra.



    1. A HÁTRÁNYOS ÉS A VESZÉLYEZTETETT HELYZETŰ GYERMEKEK
    GERMEKVÉDELEM, GYERMEKVÉDELMI TÖRVÉNY 1997

    • Veszélyeztetett gyermek: aki családjában, vagy környezetében olyan ártalmaknak van kitéve, amely egészséges testi, - lelki - szellemi, - erkölcsi fejlődését károsan befolyásolja.
    Latens veszélyeztetettség: A veszélyeztető körülmények fennállnak, de a gyerek még nem károsodik
    Valódi veszélyeztetésTartós veszélyhelyzet kialakulása és a károsodás bekövetkezése.
    Veszélyeztetettséget jelent:
    - deviáns, erkölcstelen családi környezet
    - elhanyagolás
    - bántalmazás



    • Hátrányos helyzet: Olyan – anyagi, kulturális életkörülmény, amely:
    - gyengébb iskolai teljesítményt, vagy
    - a tanulással kapcsolatos motiváció hiányát eredményezi.
    Oka lehet:
    - rosszabb életkörülmény
    - művelődési hátrány
    - szülők átlagosnál alacsonyabb iskolázottsága
    - szülők életmódja (bűnöző, karrierista)
    - másság (etnikumhoz, kisebbséghez tartozás)
    - egészségügyi ok.


    Eleve adott állapot (pl. mozgássérült, cigány, állami gondozott, elmaradott településen él…)

    valamilyen oknál fogva – hátránnyal indul a gyerek

    feladat: - a hátrányok okainak feltárása
    - felzárkóztatás (egyéni bánásmód, differenciálás)



    • Gyermekvédelem
    A társadalom, olyan – pedagógiai, komplex tevékenysége, - amely:
    - gazdasági
    - jogi
    - szociális
    - egészségügyi
    - és igazgatási
    alapfeltételek biztosításával – segíti a felnövekvő nemzedék művelt emberré nevelését.


    Gyermekvédelem – tágabb értelemben: A szükséges – optimális feltételek szorgalmazása – valamennyi gyerek neveléséhez, vagyis bizonyos intézkedések megtétele a zavartalan fejlődés érdekében
    Gyermekvédelem – szűkebb értelemben:- egyrészt – a gyermeket veszélyeztető környezeti ártalmak kiküszöbölése
    - másrészt – a károsodást már elszenvedett gyermek korrigáló nevelése.
    A gyermekvédelemcélja:

    • Megelőzés
    • Gondozás
    • Utógondozás


    A gyermek, - és ifjúságvédelem feladata:

    • Kiskorúak – egészségi, - szellemi, - erkölcsi veszélyeztetettségének megelőzése
    • A veszélyeztető okok feltárása, - felszámolása
    • Veszélyeztetett fiatalok védelme, - nevelése


    A gyermekvédelem fogalma:

    • a gyermeket fenyegető veszélyek elleni küzdelem
    • a veszélyeztető okok alapján: általános és speciális gyermekvédelem



    • Általános gyermekvédelem:

    • a gyermeket érintő veszélyek, problémák – megelőzése, enyhítése, megszüntetése
    • a gyermek lelki gondozásának ellátása (biztonságos, szeretetteljes, derűs légkör)
    • a gyermeknevelés, az iskoláztatás, az otthonteremtés feltételeinek biztosítása (anyagi fedezet)

    • Speciális gyermekvédelem:
    - a testi, - lelki fejlődésükben korlátozott gyerekekkel foglalkozik
    - hátrányos helyzetű gyerekekkel
    a hátrányos helyzet még nem veszélyezteti a gyermek személyiségfejlődését
    de a hátrányok enyhítése – a prevenció érdekében rendkívül fontos!!!


    - veszélyeztetett helyzetű gyerekekkel
    a veszélyeztetett helyzet a gyermek egészséges testi, - lelki, - szellemi, - erkölcsi fejlődését veszélyezteti, akadályozza
    (speciális gyerekvédelmi jelzőrendszer tagjaihoz kell azonnal fordulni)
    A gyermekvédelem rendszere a 1997-es gyermekvédelmi törvény alapján működik.


    - az állam
    - a helyi önkormányzatok
    - a gyermek védelmét ellátó természetes, - és jogi személyek
    - jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetek

    - meghatározott ellátásokkal és
    - intézkedésekkel


    segítséget nyújtsanak a


    • a gyermek – törvénybe foglalt – jogainak és érdekeinek érvényesítéséhez
    • a szülői kötelességek teljesítéséhez
    • gondoskodjanak a gyermek veszélyeztetettségének - megelőzéséről
    - megszüntetéséről

    • a hiányzó szülői gondoskodás pótlásáról

    • a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerül fiatal felnőttek társadalmi beillesztéséről


    intézmények:
    - Családsegítő Központ (pszichológus, gyógypedagógus…)
    - Nevelési Tanácsadó (oskolaérettség, problémás gyermek…)
    - Önkormányzaton belül – gyámügy, jegyző (gondozásba helyezés)
    - Állami Nevelőotthon, csecsemőotthon




    ellátások , szolgáltatások:
    - családi pótlék
    - rendkívüli ellátás
    - otthonteremtési ellátás
    - természetben nyújtott juttatás
    - napközis ellátás


    gyermekvédelmi ellátás, gondoskodás
    - gyermekjóléti szolgálat
    - gyermekvédelmi szakszolgálat
    - otthont nyújt ellátás
    - átmeneti gondozás
    - védelembe vétel
    - ideiglenes elhelyezés
    - átmeneti nevelésbe vétel
    - tartós nevelésbe vétel
    - családba fogadás

Megosztás