Sziasztok!
Az orvos gyógyító munkájához keresek verset,mesét,éneket ....bármilyen anyagot!Köszönöm!
Csorba Piroska: Torokgyulladás
Anya elvitt a doktor nénihez Mert van egy kis torokgyulladásom. A betegségben az a jó, Hogy anya itt ül az ágyam mellett És harmadszor mondja a kedvenc mesém. Apa vetít és kártyázik velem. Eljött a nagymama is És gesztenyepürét hozott. Ancsa nekem adta a féltett babáját És a fülembe súgta: -Cserébe nem kérek semmi mást, Csak adjál nekem is Egy kis torokgyulladást.
Démény Ottó: Doktor bácsi
Adjon egy kanalat Mondja szépen - á A hőmérőt bedugjuk A hóna alá! Maga kérem nagy beteg! Biztos megint beevett! Öblögessen, borogasson, Bújjon a dunyhába! Ha reggelig nem köhög, Mehet óvodába
Fecske Csaba: Hapci
Hapci! Ez már nátha, és azt mondták: hátha, és azt is, hogy lehet itt egy gonosz baci! Jaj, mit tehetnénk most, hívassuk az orvost! És futott a doktor, nem is egyszer, sokszor, és tablettát nyeltem, és cseppeket nyeltem, megnézte a torkom, megnézte a nyelvem, reménykedett: hátha megkerül a nátha.
Tarján Iza: Gyógyítgató
Esik, és fúj a szél, a nap ma föl se kél: reggel is este van, kuporgok nagy búsan... Beteg vagyok, anyácska, mert nem bújtam kabátba, szavadra nem hallgattam, most köhögök, lázam van. Anyácskám gyógyítgat: mézízű teát ad, takar, hogy ne fázzak, elűzi a lázat. Párnából rak fészket, dúdol szép meséket. Elalszom karjában, gyógyulok álmomban. Reggel arra ébredek, nem is vagyok már beteg, virgonc lettem és vidám meggyógyított anyukám!
Szickey: Hátha nátha
Konok csavar orrom mélyén, csatornámban áll a könny, Belsőleges port vedelek, gyors hatásért könyörgöm. Bendőm duzzog, ingerem hány, torkomban az üzenet, Zérus bajok, vasból vagyok, hogyhogy mégis reszketek? Bőröm gágog, fogam vacog, homlokomon süt a hő, Ábrázatom pirospozsgás, kellene még zsebkendő. Elcsöppenek, teát nyelek, romokban a komfortom, Kezem tördel, prüszkölnöm kell, elegem van, kimondom. Megváltozott orgánumom, krákog, recseg ridegen, Megfulladok, idegeim rángatnak szét zsinegen. Sál nyakamban, pulcsik rajtam, telelek a szobámban, Most már biztos, semmi kétség, tényleg csúnyán megfáztam.
A.A. Milne: Nátha (Devecseri Gábor forditása)
A kis Gidának
náthája lett,
tüszkölt és
prüszkölt a
párna felett.
Bebugyolálták
borogatásba,
forgatták erre meg
arra sokat,
fejfájás ellen,
hátfájás ellen
tömtek a
szájába
labdacsokat.
Töprengtek: hátha
terjed a nátha,
kiütés, kanyaró
jöhet vele,
ûzték a náthát,
nézték a hátát,
hogy pörsenéssel
nincs-e tele.
Elhívták hozzá
tanácsot adni
a trüsszögés, prüsszögés
doktorait.
Jött a sok híres és
nagy orvos futván,
végig az utcán
táskát és hallgatót
rohanva vitt.
Fölírták sorba,
milyen a torka,
kérdezték, szomjas –e, és
elôször prüsszögött, azután köhögött,
vagy elôbb jött a köhögés.
Mondták, hogy nem szabad
izegni-mozogni,
krákogni, morogni,
forogni sem,
trüsszögés, prüsszögés.
hogy mikor múlik el,
azt bizony várni kell
türelmesen.
Fölfedték azután
a nátha, pörsenés,
trüsszögés, prüsszögés
okát-fokát
"Megmondjuk elôre,
vigyázz a szellôre,
a huzat megdagaszt
csuklót-bokát."
Gidácska fölébredt,
elmúlt a náthája.
Kitekint az ablakon.
Homloka felhôs lett:
„Hát a sok felnôttet
ma mivel mulattatom?"
