Örkény István

platon témája a 'Irodalom' fórumban , 2006 Június 3.

  1. platon

    platon Állandó Tag

    Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

    A Canadahun nem járul hozzá bemutatni - vagy a megtaláláshoz iránymutatást adni - olyan tartalmú anyagot, ami a copyright (szerzői jog) által védett, csak akkor, ha van szükséges legális engedély rá.
    Adminisztrátor

    Örkény István

    NINCS SEMMI ÚJSÁG

    Egyik délután a budapesti köztemető 27. parcellájának 14. sírhelyén nagy robajjal feldőlt a közel hárommázsás gránitobeliszk. Rögtön utána kettényílt a sír, és föltámadt az ott nyugvó halott, név szerint Hajduska Mihályné,született Nobel Stefánia. (1827-1848)
    Az obeliszkre idő koptatta betűkkel rá volt vésve a férje neve is; ő azonban,nem tudni, miért, nem támadt föl.
    A borongós időjárás miatt csak kevesen tartózkodtak a temetőben, de akik meghallották a robajlást, odagyűltek. Addigra a fiatalasszony már leverte magáról a göröngyöket, fésűt kért kölcsön, megfésülködött.
    Egy gyászfátyolos nénike megkérdezte, hogy érzi magát.
    Köszöni, jól, mondta Hajduskáné.
    Nem szomjas-e, érdeklődött egy taxisofőr.
    Most nem vágyik inni, válaszolta a volt halott.
    Amilyen pocsék ez a pesti víz, jegyezte meg a sofőr, neki se volna kedve
    inni.
    Hogy mi baja pesti víznek, kérdezte Hajduskáné.
    Klórozzák.
    Klórozni klórozzák, helyeselt Apostol Barannikov bolgár virágkertész, aki a
    temetőkapuban virágokat árult. Ezért ő esővizzel kénytelen locsolni kényesebb
    palántáit.
    Valaki azt mondta, hogy ma már az egész világon klórozzák a vizet.
    Itt a beszélgetés elakadt.
    Hát mi újság még, érdeklődött a fiatalasszony.
    Nincs semmi különös, mondták neki.
    Megint csönd lett. Ekkor eleredt az eső.
    - Nem fog maga megázni? - kérdezte a föltámadottat Deutsch Dezső
    horgászbot-készítő kisiparos.
    Nem számít, mondta Hajduskáné. Ő direkt szereti az esőt.
    Az attól függ, milyen az az eső, jegyezet meg a nénike.
    Ő erről a langyos, nyári esőről beszél, közölte Hajduskáné.
    Hogy neki viszont semmilyen eső se kell, mondta Apostol Barannikov, mert
    elriasztja a látogatókat a temetőből.
    Hogy ezt ő nagyon meg tudja érteni, helyeselt a horgászbot-készítő kisiparos.
    Most hosszabb szünet állt be a társalgásban.
    - Hát meséljenek már valamit! - nézett rájuk a föltámadott.
    - Mit meséljünk? - mondta az öreg nénike. - Nincs nekünk annyi mesélnivalónk.
    - Nem történt a szabadságharc óta semmi?
    - Mindig történik valami - legyintett a kisiparos. De ahogy a német mondja:
    Selten kommt etwas Besseres nach.
    - Ez van! - tette hozzá a taxisofőr, és minthogy csak fuvart szeretett volna
    fogni, csalódottan visszasétált az autójához.
    Hallgattak. A föltámadott lenézett a gödörbe, mely fölött nem zárult össze a
    föld. Várt még egy kicsit, de látva, hogy mindenki kifogyott a szóból,elköszönt a körülállóktól.
    - A viszontlátásra - mondta, és leereszkedett a gödörbe.
    A horgászbot-készítő kisiparos, hogy el ne csússzon a sáros agyagon,előzékenyen a kezét nyújtotta neki.
    - Minden jót! - szólt le a fiatalasszonynak.
    - Mi történt? - kérdezte tőlük a bejáratnál a taxisofőr. - Csak nem mászott
    vissza a sírba?
    - De visszamászott - csóválta a fejét a nénike. - Pedig milyen jól eldiskuráltunk.
     
  2. ursus filozĂłfus

    ursus filozĂłfus Állandó Tag

    A legjobb egyperces szerintem:

    Örkény István: Az élet értelme

    Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.
    Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú.
    Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.
    Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.
    Hát akkor mi?
    Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányba haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.
     
  3. CelticJuci

    CelticJuci Állandó Tag

    Egyik kedvenc egypercesem
    Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók:

    - Kedves Feri, az a harmadik kutya nem húz.
    - Sajnos, egy kissé rövid az ostorom.
    - Sőt, úgy veszem észre, mintha bicegne is egy kicsit.
    - Hogyne bicegne, mikor csak három lába van!
    - Jé, tényleg... Nem kár egy nyomorék állatot kocsi elé fogni?
    - Nézze meg jobban, Ilonka. Mind a tizenkét kutyám háromlábú.
    - Jaj, szegények!
    - Inkább engem sajnáljon, Ilonkám! Az összes sintéreket végigjártam, amíg sikerült összeszednem tizenkét háromlábú kutyát.
    - Lehet, hogy nem értek hozzá, de az ember azt hinné, hogy egy normális kutya jobban és kitartóbban húz.
    - Ezt nem vitatom. Én azonban vérbeli városlakó vagyok. Mit kezdjek tizenkét négylábú kutyával?
    - Csak nem fél tőlük, Feri?
    - Én a szúnyogcsípéstől is félek. A természet erőivel csínján kell bánni. Mondjuk, hogy ezek a kutyák négylábúak. Mondjuk, hogy megbolondulnak valamitől. Mondjuk, hogy kitépik a gyeplőt a kezemből... Jobb erre nem is gondolni, Ilonkám!
    - Akkor se értem. Ha fél a kutyáktól, akkor miért velük húzatja az autóját?
    - Mert rosszul vezetek.
    - Azt meg lehet tanulni.
    - Félig-meddig, Ilonkám... Az ember és az autó nem egyenrangú fél.
    - Nézzen körül! Egyetlen kutyavontatású autót se lehet látni!
    - Elég baj az! Pedig az ember, sajnos, már nem bírja utolérni a technikát. Használni használja, valójában azonban retteg tőle.
    - Én nem félek az autótól.
    - Csakhogy ez a Simca óránként százötven kilométert tud megtenni...
    - Ne fájdítsa a szívem, Feri... Imádom a rohanást!
    - Maga egy kissé telhetetlen. Tíz napja indultunk el Pestről, és nézze, már Siófokon vagyunk.
    - Tizenkét kutyával ez nem is olyan nagy teljesítmény.
    - Hát persze hogy nem. Csakhogy én már Pesten behúztam a kéziféket.
    - Nem túl óvatos maga egy kicsit?
    - Pontosan ez az a tempó, amelyre teremtve vagyunk.
    - Látja, mennyi ember? És mindenki minket bámul.
    - Irigykednek.
    - Egészen ki van dülledve a szemük.
    - Mert látják, hogy legszebb álmaink is megvalósíthatók.
     
  4. CelticJuci

    CelticJuci Állandó Tag

    A fűre lépni tilos
    tilos a fűre lépni
    lépni tilos lépni
    lépni lépni lépni
    lépni tilos tilos
    tilos tilos tilos.
    Tilos.​
     
  5. Sini09

    Sini09 Állandó Tag

    Hogylétemről

    - Jó napot.
    - Jó napot.
    - Hogy van?
    - Köszönöm, jól.
    - És az egészsége hogy szolgál?
    - Nincs okom panaszra.
    - De minek húzza azt a kötelet maga után?
    - Kötelet? – kérdem hátrapillantva. – Azok a beleim.
     
  6. Sini09

    Sini09 Állandó Tag

    In Memoriam dr. K. H. G.


    – Hölderlin ist Ihnen unbekannt? – kérdezte Dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
    – Ki volt az? – kérdezte a német őr.
    – Aki a Hyperiont írta – magyarázta Dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. – A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
    – Kik ezek? – kérdezte az őr.
    – Költők – mondta Dr. K. H. G. – Schiller nevét sem ismeri?
    – De ismerem – mondta a német őr.
    – És Rilkét?
    – Őt is – mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte Dr. K. H. G.-t.
     
    sropi, JULA56 és Sch.E. kedveli ezt.
  7. anya10

    anya10 Állandó Tag

    VAN VÁLASZTÁSUNK

    A légikisasszony ide-oda lapozott a légi menetrendben. A kisujjában volt az egész, csak a biztonság kedvéért nézett utána.
    - Van egy szép gép, mely Bécsből indul, és 16.10-kor érkezik Rómába.
    - Ez fog a kifutópályán fölrobbanni?
    - Hát bizony - mondta a légikisasszony.
    - Más baj is van - jegyezte meg az utas. - Mire beérek a városba, zárva lesznek az összes hivatalok.
    - Hát akkor ne Bécsben, hanem Prágában tessék átszállni. Ez a járat már háromnegyed egykor Rómában van.
    - Ez már jobban hangzik - állapította meg az utas.
    - Viszont Prágában három órát kell a csatlakozásra várni.
    - Megéri - mondta az utas. - A bécsi géppel ugyanis elvesztek egy napot.
    - Akkor jobb lesz a prágai géppel menni. Sajnos, ennek reggel hétkor van az indulása.
    - Nem ideális - mondta az utas. - Ha tudom, hogy korán kell fölkelnem, le se hunyom éjszaka a szemem.
    - Eszerint ön mindenképpen elveszít egy napot? - mosolygott rá a légikisasszony. - Akkor hát melyik géppel parancsol utazni?
    - Talán mégis inkább a prágaival - mondta az utas. - Majd beveszek este egy erős altatót.
    - Remélem, tudja - kérdezte a légikisasszony -, hogy ezzel a géppel is van egy kis bibi?
    - Én csak azt hallottam, hogy az Alpesekben szétzúzódik egy sziklán. Vagy ez nem az?
    - De igen. Ízzé-porrá megy széjjel - mondta a légikisasszony, s átnyújtva a jegyet, gépiesen hozzá¬tette:
    - Jó utat.
     
    Melitta, JULA56 és Sch.E. kedveli ezt.
  8. anya10

    anya10 Állandó Tag

    NÁSZUTASOK A LÉGYPAPÍRON
    Nem mentek sehová. Minek is? Itt ez a szép Budapest, mondta az ifjú férj, van itt színház, mozi, hangverseny, látnivaló elég.
    Otthon maradtak. Szépen, szerelmesen teltek mézesheteik.
    Egy délután azonban, úgy fél hét felé, fölakadtak a lámpáról lelógó légypapíron.
    - Buta egy véletlen!
    *
    A FÉRJ: Szeretsz, angyalom?
    AZ ASSZONYKA: Nagyon.
    A FÉRJ: Hát akkor gyere.
    AZ ASSZONYKA: Már megint?
    A FÉRJ: Gyeregyere.
    AZ ASSZONYKA: Jaj, hogy te milyen vad vagy.
    A FÉRJ: Gyeregyeregyere. Gyere!
    AZ ASSZONYKA: Mindjárt, csak valamibe bele van ragadva a sarkam.
    A FÉRJ: Rúgd le a cipőcskédet, de siess!
    AZ ASSZONYKA: Akkor ma megint itthon maradunk. Pedig Csajkovszkij-est van a Zene¬akadé-mián.
    A FÉRJ: Fütyülök Csajkovszkijra.
    AZ ASSZONYKA: Inkább mennél színházba?
    A FÉRJ: Á, ezek a szájbarágós magyar rendezők... Mondd, te nem úgy érzed, mintha lenge-nénk?
    AZ ASSZONYKA: Talán csak bebeszéled magadnak.
    A FÉRJ: Egészen határozottan úgy érzem, mintha madzagon lógnék, és a levegőben himbálóz-nék ide-oda.
    AZ ASSZONYKA: Ne törődj vele. Nézd meg, mi megy az Operában.
    A FÉRJ: Hol az újság?
    AZ ASSZONYKA: A konyhaasztalon.
    A FÉRJ: Nem tudok kimenni, mert már nekem is bele van ragadva a lábam valamibe.
    AZ ASSZONYKA: Furcsa... Nekem úgy rémlik, hogy az Álarcosbál.
    A FÉRJ: Mondd, kérlek, amibe a cipőd beleragadt, az valami fényes és ragadós máz?
    AZ ASSZONYKA: Olyasmi.
    A FÉRJ: Én már a kezemet se tudom belőle kihúzni.
    AZ ASSZONYKA: Hogy te hogy szeretsz panaszkodni! Az lesz a vége, hogy megint itthon ülhetünk.
    A FÉRJ: Mi ez a rángatózás?
    AZ ASSZONYKA: Megpróbálok kimászni ebből a ragacsból.
    A FÉRJ: Ne vacakolj, mert még leszakadunk.
    AZ ASSZONYKA: Hát te már mindenbe beletörődsz? Pedig azért szerettem beléd, mert olyan vállalkozó kedvű voltál, mindig megnevettettél, és azt mondtad, imádod a zenét...
    A FÉRJ: Hiába imádom a zenét, ha nem tudom a végtagjaimat megmozdítani.
    AZ ASSZONYKA: Mintha te volnál az első, aki beleragadt valamibe! Vannak rokkantak, láb nélkül. De ők is élnek, dolgoznak, még szórakoznak is.
    A FÉRJ: Most mintha forognánk.
    AZ ASSZONYKA: Ez is zavar?
    A FÉRJ: Ilyet még nem is hallottam.
    AZ ASSZONYKA: Akkor megmagyarázom. Befúj a szél a lépcsőházból, az forgatja ezt a ragadós micsodát. Megnyugodtál?
    A FÉRJ: Hogy nyugodnék meg, amikor már hasig vagyok ebben a ragacsban!
    AZ ASSZONYKA: Te csak fújod a magadét! Húsz perc múlva hét. Már csak taxival érünk az Operába.
    A FÉRJ: Semmibe veszed az élet realitásait?
    AZ ASSZONYKA: Azt mondtuk, hogy ez a házasság nem olyan lesz, mint a többi. Mi nem fogunk kifogyni a szóból, elfásulni, veszekedni, elválni. Én még nagyokat akarok nevetni, és három gyereket akarok, és zenei iskolába akarom őket íratni.
    A FÉRJ: Már a szájamig ér.
    AZ ASSZONYKA: Légy szíves, telefonálj taxiért!
     
  9. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    101 éve született Örkény István

    Ők lettek a kerület 2012-es kitüntetettjei
    1912. április 5-én született Örkény István, a XX. századi magyar irodalom meghatározó alakja,
    aki évtizedekig kerületünk lakója volt a Pasaréti úton a Nagyajtai utcánál.
     

    Csatolt fájlok:

    sropi, JULA56, elfow és 1 másik tag kedveli ezt.
  10. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Orkeny Istvan Idezetek

    Öreg lettem, sokat vagyok egyedül, de ezt is jól viselem, emelt fővel, egy kis büszkeséggel; hidd el, nehezebb elviselni az ifjúságot, mint az öregséget, amikor már nincs választása az embernek. De a legnehezebb kibírni azt az öregséget, mely fiatalsággal áltatja magát.

    Egy kút csak fölülről kap fényt. Az öregség csak a múltból. Az öregek, mint azok a szegény kisgyerekek, akiknek csak egy képeskönyvük van, mindig ugyanazokat a lapokat forgatják.

    Arra gondoltam, hogy van két és fél órám, és azt csinálhatok vele, amit akarok. Arra gondoltam, hogy az ember addig fiatal, amíg hébe-hóba van ilyen két és fél órája. Nem sürgetik. Nem várják. Nem marasztalják. Senkitől sem fél, és senkit sem irigyel; csak van. Arra is gondoltam, hogy ez el fog múlni, de elhessegettem ezt a gondolatot.

    Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.

    Tíz percet is lehet jól beosztani, és lehet rosszul harminc évet.

    Ami tömegnek látszik, az sorsokat rejt magában; a legszürkébb, legszűkszavúbb ember is emlékeket, vágyakat, indulatokat, szenvedélyeket hordoz.
     
  11. E.P.Dowd

    E.P.Dowd Állandó Tag

    GONDOLATOK A PINCÉBEN


    A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra.


    Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek.


    Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami.


    - Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?


    Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele.


    Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány - őt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle.


    Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik.


    Sőt - mert ilyen telhetetlenek vagyunk! - mindjárt továbbszőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmesterkislánynak születik?


    De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el sem tudta képzelni.
     
  12. elfow

    elfow Állandó Tag

    Örkény CH,..jpg

    :cool:


    Talált levél...
    Örkény István Takács Marika tévébemondónőnek
    Balatonalmádi, 196?
    ...

    Édes Marika!

    Isteni jó volt veled egy fedél alatt aludni. Éjjel felhevültem jelenlétedtől, de nem tudtam a szobaszámodat. Az erkély vas traverzein mászkáltam föl-le, a 12. emelettől a 8-ig. Sajnos, nem találtalak, illetve tévedésből bemásztam Szinetár Miklóshoz, és magamévá tettem.
    (De közben rád gondoltam)

    Csókol
    István

     
    Utoljára módosítva: 2013 Július 21
  13. elfow

    elfow Állandó Tag

    A MEGVÁLTÓ

    Délelőtt tíz óra volt, amikor az író befejezte új drámáját. Este még két nehéz jelenete volt hátra. Átírta az éjszakát. Közben legalább tíz feketét főzött magának, és legalább tíz kilométert gyalogolt a szűk szállodaszobában alá s felezve. Most mégis olyan frissnek érezte magát, mintha nem is volna teste, olyan boldognak, mintha megszépült volna az élet, és olyan szabadnak, mintha megszűnt volna lenni a világ.

    Még egy kávét főzött. Lesétált a partra. Megkereste a csónakost.

    - Kivisz-e a vízre egy kicsit, Volentik bácsi? - kérdezte tőle.

    - Tessék beülni - mondta a csónakos.

    Borús volt az ég, de szellő se rezdült. Mint egy óriási máriaüveglap, olyan sima és szürke és csillogó volt a tó. Volentik bácsi gyors, de rövid csapásokkal evezett, ahogy a Balatonon szokás.

    - Mit gondol? - kérdezte az író, mikor már jó darab utat megtettek. - Ide látni még a partról?

    - Még ide - mondta a csónakos.

    Továbbmentek. Az üdülő piros cseréptetejét lassan elborították a fák. A partnak csak a zöldje, a vonatnak csak a füstje látszott.

    - Még most is? - kérdezte az író.

    - Még most is - mondta a csónakos.

    Csak az evezők csobbanása hallatszott; a partról már nem ért idáig a hang. Összemosódtak a házak, a kikötők és az erdők. Már csak egy ceruzavonás látszott, ahol véget ért a tó.

    - Még most is ide látni? - kérdezte az író.

    A csónakos körül nézett.

    - Ide már nem.

    Az író lerúgta a lábáról a szandált, és fölállt.

    - Akkor húzza be az evezőt, Volentik bácsi - mondta. - Megpróbálok egy kicsit a vízen járni.

     
  14. tatra

    tatra Állandó Tag

    Az egypercesek szenzációsak.
     
  15. dvili

    dvili Állandó Tag

    Az én kedvencem:

    Rossz álom

    A lakó - Kirch Kálmán hegesztő - éjjel háromkor ért haza. Kifizette a taxit, becsöngetett. A házmester nem jött. Fölmarkolt egy csomó havat, és homlokához nyomta. Be volt csípve. Hűtőzködött. Újra csöngetett.
    A házmesterben benne maradt a soron következő horkolás. Szájába, mint egy keserű íz, föltódult a düh. Gyűlölte az embereket. Gyűlölte a lakókat, kiváltképp a későn járó hegesztőt; imáiban gyakran kívánta fejére a rosszat. Sokat imádkozott, mert egy olyan szekta tagja volt, mely nem fogadott el mást, mint az evangéliumot, és a szombatot ülte meg a vasárnap helyett.
    Kirch nem ismerte a házmesterben dúló szenvedélyeket. Az Erzsébet-hídon dolgozott, mint délutános. Utána beült egy kis büdös zenés helyre, és megivott három dupla szatmári szilvát. Három dupla szatmári szilva után az ember már mindenkit szeret. Így köszönt:
    - Jó estét, aranyos Hornák úr.
    - Dögölj meg, büdös, lábszagú disznó - válaszolta a házmester nem túl hangosan, úgyhogy elment köszönés helyett.
    Ha éjfél előtt csöngették fel, még csak elaludt valahogy.
    Szerencsére itt, az új lakótelep legújabb házaiban, csupa korán kelő lakott, munkás- és tisztviselőcsaládok. Csak ez a disznó verte őt fel minden hajnalban részegen. Ilyenkor már csak elkábulni tudott, elaludni nem. Halkan párnájába dünnyögte, mint egy altatódalt: "Dögölj meg, taknyos, szőke disznó, dögölj meg."
    Kirch leküldte a liftet, bement a lakásába, és pizsamára vetkőzött. Állandóan mámoros volt egy kicsit. Négy hegesztő bontotta a hidat, három műszakban. Aki lentről nézte őket, frászt kapott, ezért aztán a legtöbbet fizették nekik, amennyit csak a bérskála engedett De ők odafönt, az éjszaka szívében, nem érzékelték a veszélyt. Nem is volt alattuk mélység, csak fölöttük volt magasság. A kék fénnyel besugározták egész Budapestet; ha akarják, hozzáhegesztik a földhöz az eget… A nők mindjárt libabőrösek lettek, ha megtudták, hol dolgozik: ez is tetszett Kirchnek. Különben is csak azt csinálta, ami jólesett neki, és minden, ami jólesett, megmámorosította egy kicsit.
    Kinyitotta az erkélyajtót. Kilépett az erkélyre. Nagyot Lélegzett. Nagyot nyújtózott. A levegőnek hó- és malterszaga volt, s a hónak meg a malternak még egy kis külön szatmári szilva szaga is. A szagkeverék olyan jól esett Kirchnek, hogy egy lépést előrelépett.
    A semmiben állt. Az erkélykorlátok még nem készültek el. A kapualjban lógott ugyan egy cédula: "Az erkélyre kilépni szigorúan tilos" -, és Kirch mindennap elolvasta ezt a cédulát, mégsem tudta, mi van odaírva, mert ösztönösen irtózott minden tilalomtól. Csak azt vette tudomásul, ami jólesett. Minthogy a téli szellő frissessége jólesett, még egy Lépést tett előre. Aztán még egyet. Aztán lezuhant.
    Két emelet, plusz a magasföldszint. Kirch sokáig és jólesően zuhant. A szél úgy átfújt pizsamáján, hogy szinte meztelennek érezte magát. Csinált egy szaltót, aztán belezuhant egy hókupacba. A hó magasra felkúszott
    pizsamája szárába. Kirch csiklandós volt. Felnevetett. Aztán kievickélt a buckából, leverte lábszáráról a havat, és új fent becsöngetett.
    Hornák úr felrezzent, de még sokáig feküdt hasmánt, a sötétbe meredve. Dühe rögtön fellángolt, abban a hiszemben, hogy hátha a hegesztő csönget, de mindjárt ki is aludt, mert eszébe jutott, hogy az a részeg disznó már hazajött. Kimászott vackából. Hálóingre nadrágot húzott, rá a télikabátot, arra a sált. Kicsoszogott. Mikor a kapuhoz ért, szeme kidudorodott, hideg állt a hátába, ereiben megaludt a vér.
    - Jó estét, aranyos Hornák úr-köszönt a hegesztő. Beszállt a liftbe. A lift búgásától nem hallotta, hogy Hornák úr eszelősen ordítozik az utcán, letépi magáról a sált, a kabátot, a nadrágot és végül a hálóinget. A mentők pokrócba csavarva vitték be az ideg- és elmeklinikára, ahol mély álomba merült, miközben erősen dobálózott, és csikorgatta a fogát. Amikor e sorokat írjuk, még nincs eszméletén.

    Ezt az egypercest a Kaláka megzenésítette (!). A videómegosztón hozzáférhető.
     
    kágyula és Melitta kedveli ezt.
  16. szimba1979

    szimba1979 Állandó Tag

    Rongyosra olvastam az Egyperces novellákat.
     
  17. gazikaszim

    gazikaszim Állandó Tag

    Némelyik tizenöt-húszperces novellája sem rossz.
     

Megosztás