Ünnepeink: MÁRCIUS 15.
- Téma inditó Margotzy
- Kezdés dátuma
Anyukámnak[FONT="]
Mikor nagyon kicsi voltam,[/FONT][FONT="]
tudtam én, hogy ott vagy velem,[/FONT][FONT="]
éreztem, hogy félve szeretsz,[/FONT][FONT="]
és,hogy mindig fogod kezem.[/FONT][FONT="]
Hogyha sírok megvígasztalsz,[/FONT][FONT="]
megóvsz engem minden bajtól,[/FONT][FONT="]
felitatod könnyeimet,[/FONT][FONT="]
éjjel-nappal rám vigyázol.[/FONT][FONT="]
Mostmár én is nagyobb lettem,[/FONT][FONT="]
de még mindig úgy szeretlek,[/FONT][FONT="]
ahogy régen sok-sok éve,[/FONT][FONT="]
az a kicsi sírós gyermek. [/FONT]
Mikor nagyon kicsi voltam,[/FONT][FONT="]
tudtam én, hogy ott vagy velem,[/FONT][FONT="]
éreztem, hogy félve szeretsz,[/FONT][FONT="]
és,hogy mindig fogod kezem.[/FONT][FONT="]
Hogyha sírok megvígasztalsz,[/FONT][FONT="]
megóvsz engem minden bajtól,[/FONT][FONT="]
felitatod könnyeimet,[/FONT][FONT="]
éjjel-nappal rám vigyázol.[/FONT][FONT="]
Mostmár én is nagyobb lettem,[/FONT][FONT="]
de még mindig úgy szeretlek,[/FONT][FONT="]
ahogy régen sok-sok éve,[/FONT][FONT="]
az a kicsi sírós gyermek. [/FONT]
Zsóka09
A ritmusát le tudnád írni. Köszi
Elnézést, hogy betolakodtam.
titi titi tá tá tá tá tá tá
Menetel az ezred döng a lépés
tá tá tá tá tá tá tá
jobb bal, jobb bal, hátra arc.
tá tá tá tá tá tá tá tá
Bumm bumm szól az ólompuska
titi titi tá tá tá tá
dörög a sok ágyu áll a harc.
T
TH6777
Vendég
Amikor még kis rügy voltam,<o></o>
este anyához hajoltam,<o></o>
s mondtam, anya ne varrj már ma,<o></o>
gyere inkább fektess ágyba!<o></o>
Mint kis virág, nyílt ki ujja,<o></o>
suhant lágyan homlokomra.<o></o>
Volt eggyem: simogatás,<o></o>
kettem: borogatás,<o></o>
hármam: szelídség,<o></o>
négyem: játék,<o></o>
ötöm: mese,<o></o>
hatom: béke,<o></o>
hetem: pihepuhaság,<o></o>
nyolcam: almafavirág,<o></o>
kilencem: bársony,<o></o>
tízem: nyugodt álom.<o></o>
este anyához hajoltam,<o></o>
s mondtam, anya ne varrj már ma,<o></o>
gyere inkább fektess ágyba!<o></o>
Mint kis virág, nyílt ki ujja,<o></o>
suhant lágyan homlokomra.<o></o>
Volt eggyem: simogatás,<o></o>
kettem: borogatás,<o></o>
hármam: szelídség,<o></o>
négyem: játék,<o></o>
ötöm: mese,<o></o>
hatom: béke,<o></o>
hetem: pihepuhaság,<o></o>
nyolcam: almafavirág,<o></o>
kilencem: bársony,<o></o>
tízem: nyugodt álom.<o></o>
T
TH6777
Vendég
Anyák....
Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.
Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.
Öntözgetem
Öntözgetem rózsafámat,
De nem is hiába,
Anyák napja ünnepére,
Kihajt minden ága.
Nyílik kelyhe rózsa szálnak,
Úgy tűzöm a kebelére
Az édes anyámnak.
Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szívében.
Dalod után enyhül minden bánat,
Dalolj, dalolj kis madárka,
Az édes anyámnak.
/Sajnos nem tudom, hogy ki írta/<O></O>
Öntözgetem rózsafámat,
De nem is hiába,
Anyák napja ünnepére,
Kihajt minden ága.
Nyílik kelyhe rózsa szálnak,
Úgy tűzöm a kebelére
Az édes anyámnak.
Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szívében.
Dalod után enyhül minden bánat,
Dalolj, dalolj kis madárka,
Az édes anyámnak.
/Sajnos nem tudom, hogy ki írta/<O
></O>Szeritem aranyos, a www.karsayalarm.hu oldalon találtam.
A kisfiúnk kiment a konyhába, ahol édesanyja épp vacsorát főzött, és
átnyújtott neki egy teleírt papírlapot.
Feleségem megtörölgette a kezét a kötényében, kezébe vette a papírt, és a
következőket olvasta.
Fűnyírás 5 dollár.
A szobám kitakarítása ezen a héten 1 dollár.
Bevásárlás anya helyett 0,5 dollár.
Vigyázás az öcsémre, amíg anya bevásárolt 0,25 dollár.
Szemétkihordás 1 dollár.
Jeles félévi bizonyítvány 5 dollár.
Szemétszedés és gereblyézés a kertben 2 dollár.
Összes tartozás: 14 dollár.
Az anya lenézett gyermekére, aki várakozásteljesen állt előtte, egy
kicsit kutatott emlékezetében, majd tollat ragadott, megfordította a
papírlapot, és ezt írta a hátoldalára:
Kilenc hónapig méhemben hordoztalak - ingyen.
Éjszakákon át virrasztottam melletted, ápoltalak, és imádkoztam érted -ingyen.
Melletted álltam a megpróbáltatások idején és nem egyszer megríkattál -ingyen.
Mindent egybevetve, ingyen és bérmentve szeretlek.
Álmatlanul hánykolódtam, szorongtam, hogy mi vár még rád - ingyen.
Játékokat, ennivalót, ruhát kapsz, sőt még az orrodat is megtörölöm -ingyen.
Ha mindezt összeadjuk, a szeretetem teljes költsége 0 dollár.
Nos, amikor a gyerek elolvasta, amit az anyja írt, hatalmas könnycsepp
gördült le az arcán, egyenesen a szemébe nézett, és úgy szólt:
- Nagyon szeretlek, anyukám!
Aztán fogta a tollat, és jókora betűkkel számlája alá írta: "Fizetve".<O</O
A kisfiúnk kiment a konyhába, ahol édesanyja épp vacsorát főzött, és
átnyújtott neki egy teleírt papírlapot.
Feleségem megtörölgette a kezét a kötényében, kezébe vette a papírt, és a
következőket olvasta.
Fűnyírás 5 dollár.
A szobám kitakarítása ezen a héten 1 dollár.
Bevásárlás anya helyett 0,5 dollár.
Vigyázás az öcsémre, amíg anya bevásárolt 0,25 dollár.
Szemétkihordás 1 dollár.
Jeles félévi bizonyítvány 5 dollár.
Szemétszedés és gereblyézés a kertben 2 dollár.
Összes tartozás: 14 dollár.
Az anya lenézett gyermekére, aki várakozásteljesen állt előtte, egy
kicsit kutatott emlékezetében, majd tollat ragadott, megfordította a
papírlapot, és ezt írta a hátoldalára:
Kilenc hónapig méhemben hordoztalak - ingyen.
Éjszakákon át virrasztottam melletted, ápoltalak, és imádkoztam érted -ingyen.
Melletted álltam a megpróbáltatások idején és nem egyszer megríkattál -ingyen.
Mindent egybevetve, ingyen és bérmentve szeretlek.
Álmatlanul hánykolódtam, szorongtam, hogy mi vár még rád - ingyen.
Játékokat, ennivalót, ruhát kapsz, sőt még az orrodat is megtörölöm -ingyen.
Ha mindezt összeadjuk, a szeretetem teljes költsége 0 dollár.
Nos, amikor a gyerek elolvasta, amit az anyja írt, hatalmas könnycsepp
gördült le az arcán, egyenesen a szemébe nézett, és úgy szólt:
- Nagyon szeretlek, anyukám!
Aztán fogta a tollat, és jókora betűkkel számlája alá írta: "Fizetve".<O
</OForrás: mint az előzőnél
Anyúúúúú. . .
Egy lakótelep panelházának udvarán, a szép tavaszi szombat délelőttön minden gyerek lent ugrált az udvaron. Hintázott, játszott, homokozott, labdázott, már ahogy az ilyenkor lenni szokott.
Én egy padon ültem, s élveztem a vidám hangzavart; a gyerekek visitoztak, a hinták nyikorogtak, a labdák pattogtak, s odahallatszott a közeli utca forgalmának zaja is. Az egyik kisfiú lemászott a korlátról és elkiáltotta magát:
-Anyúúúúú!
Elmosolyodtam. Elképzeltem, hogy most ahány ablak, annyi női fej fog kinézni rajta, hogy a sok gyerek közül vajon melyiknek a kisfia kiván valamit. . . De tévedtem. . . Az ötödik emeletről egyetlen nő hajolt ki és visszakiabált a gyereknek:
-Mi kell, Áron?
-Anyu, dobd le a labdámat - válaszolta Áron. A labda lerepült, s a gyerek elvegyült a többi között.
Eltűnődtem. Micsoda láthatatlan kapcsolat köthet össze egy anyát a gyermekével, ha ennyi gyerek között, akiknek - szerintem- egyforma cérnavékony hangja van, ekkora távolságból, és ekkora zaj közepette, az az egyetlen anya néz ki az ablakon, akinek ez szól.
Számomra ez a csodával határos. S ahogy ezen töprengtem ott a padon, eszembe jutott egy másik történet, amit régebben hallottam, s amiben már többről is volt szó, mint egy ledobandó labdáról. . .
Laura sminkes a televizióban, és egyedül neveli ötéves kislányát, Katit. Ez a hét nagyszerűen indult, mert a felvételeket a Mátrában tervezték befejezni, az egész stáb egy bérelt üdülőbe utazott, és ő magával vihette a kislányát. A sminkszoba ugyanis - ahol a szereplő arcát Laura szakképzett keze készitette ki a szerepnek megfeleően - egyben az ő szobája is lett, ahol a kislányával kényelmesen elfért.
Ezen a napon mindenki a Kékes-tetőn volt, hogy egy ott játszódó jelenetet próbáljanak, mig Laura a sminkszoba tükrös-asztalát kellett felkészitse, mire a szereplők visszaérkeznek. Amig Katit a rengeteg tégely, üvegcse, rúzsok és púderek lekötötték, addig Laura nyugodtan készülhetett. De Kati egy idő múlva megunta és mindenáron kint akart játszani. Télvégi idő volt, fent még szép fehér hó csillogott, de az üdülő kertjében már zöld foltok törték meg a hótakarót. Laura nem szivesen engedte a gyereket egyedül a nagy kertbe, hiszen rajtuk kivül senki sem lakott az üdülőben, a személyzet ilyenkor délután nem látható sehol. Kati türelmetlenkedett.
-Hóvirágot akarok szedni-mondta-, meg hóembert épiteni.
Laura megigértette vele, hogy itt marad az ablak alatt, s ráadta a meleg holmikat. Kati boldogan rohant ki a kertbe, s anyja látta az ablakból, ahogy hógolyókkal dobálja a fákat. Aztán elmerült a munkájába, ide nem hoztak fodrászt, s azt a pár parókát is neki kellett átfésülnie. Egy idő után úgy rémett neki, hogy hangot hall.
-Anyúúúúú!- hangzott szinte egészen közelről, de semmit sem látott.
-Biztosan elbújt - gondolta Laura-, s most azt akarja, hogy megkeressem. Ilyesmit otthon is gyakran játszottak, felkapta hát a kabátját és kiszaladt a kertbe.
-Kati!- kiáltotta, de válasz nem jött. -Aha, meg kell keresnem - s már folytatta is, ahogy otthon szokták. -Jó az irány? Hideg? Meleg? - semmi válasz, pedig ez játékszabály volt.
Laura megállt. Ez már nem tetszett neki.
-Katikám, tudnom kell, merre vagy, aztán folytathatjuk a bújócskát- kiáltotta.
A teljes csendben nem jött válasz. Laura fázni kezdett, pedig még sütött a Nap, s a kabátja is meleg volt.
-Anyúúúúú!- hallotta most újra, s mintha egészen közelről jönne a hang, de volt valami benne, ami összeszoritotta a szivét.
Futni kezdett az üdülő melletti úton, hiszen itt nem volt olyan bokor, ami mögé a gyerek elbújhatott volna. Az északi oldalon egy tágas mező volt, bokrokkal, talán ott a gyerek, de miért hallja a hangját mindig egészen közelről. Kifúlva érkezett az épület hátsó frontjához, ahova a sminkszoba ablakából egyáltalán nem láthatott és szivdobogva megállt.
Ahogy megtorpant, füléhez ért egy kis siró, szipogó hang. Sarkon fordult: s akkor meglátta Katit. A gyerek fejjel lefelé lógott egy ócska hintán, ami egy rozsdás láncból és egy autógumiból állt. Valahogy beakadt a lába a lánc és az autógumi közé, s nem tudta magát kiszabaditani.
Jó ideje lóghatott már fejjel lefelé, sapkája leesett a fejéről és az arca vörös volt. Anyja gyorsan kiszabaditotta és ölébe vette.
-De jó, hogy itt vagy - suttogta a kicsi-, én már úgy féltem.
-Azonnal jöttem, ahogy hivtál-mondta Laura és igyekezett nyugodtnak látszani.
-De hát én nem tudtalak hivni - suttogta Kati-, nem volt hangom - és tovább pityergett.
Laurának földbegyökerezett a lába. Most fogta fel, hogy milyen messze került az üdülő bejárati oldalától, ahol a sminkszoba volt. Tehát nem is hallhatott semmilyen hangot a túlsó oldalon, a csukott ablak mellett, ebből a távolságból még erőteljes férfiüvöltést sem, nemhogy egy kisgyerek elfúló hangocskáját. Laura hátán futkosott a hideg. De hiszen a hangban, amit ő hallott, felismerte a kislányáét, méghozzá azzal a hangsúllyal, amivel csak Kati hivja őt. . .
Bent a szobában Laura forró kakaót öntött Kati csészéjébe és meggyújtott egy gyertyát.
-Tudod mit? - mondta-, ülj ide mellém, mesélek neked arról, hogy minden gyerekre, mindig vigyáz egy igazi őrangyal. . .
Anyúúúúú. . .
Egy lakótelep panelházának udvarán, a szép tavaszi szombat délelőttön minden gyerek lent ugrált az udvaron. Hintázott, játszott, homokozott, labdázott, már ahogy az ilyenkor lenni szokott.
Én egy padon ültem, s élveztem a vidám hangzavart; a gyerekek visitoztak, a hinták nyikorogtak, a labdák pattogtak, s odahallatszott a közeli utca forgalmának zaja is. Az egyik kisfiú lemászott a korlátról és elkiáltotta magát:
-Anyúúúúú!
Elmosolyodtam. Elképzeltem, hogy most ahány ablak, annyi női fej fog kinézni rajta, hogy a sok gyerek közül vajon melyiknek a kisfia kiván valamit. . . De tévedtem. . . Az ötödik emeletről egyetlen nő hajolt ki és visszakiabált a gyereknek:
-Mi kell, Áron?
-Anyu, dobd le a labdámat - válaszolta Áron. A labda lerepült, s a gyerek elvegyült a többi között.
Eltűnődtem. Micsoda láthatatlan kapcsolat köthet össze egy anyát a gyermekével, ha ennyi gyerek között, akiknek - szerintem- egyforma cérnavékony hangja van, ekkora távolságból, és ekkora zaj közepette, az az egyetlen anya néz ki az ablakon, akinek ez szól.
Számomra ez a csodával határos. S ahogy ezen töprengtem ott a padon, eszembe jutott egy másik történet, amit régebben hallottam, s amiben már többről is volt szó, mint egy ledobandó labdáról. . .
Laura sminkes a televizióban, és egyedül neveli ötéves kislányát, Katit. Ez a hét nagyszerűen indult, mert a felvételeket a Mátrában tervezték befejezni, az egész stáb egy bérelt üdülőbe utazott, és ő magával vihette a kislányát. A sminkszoba ugyanis - ahol a szereplő arcát Laura szakképzett keze készitette ki a szerepnek megfeleően - egyben az ő szobája is lett, ahol a kislányával kényelmesen elfért.
Ezen a napon mindenki a Kékes-tetőn volt, hogy egy ott játszódó jelenetet próbáljanak, mig Laura a sminkszoba tükrös-asztalát kellett felkészitse, mire a szereplők visszaérkeznek. Amig Katit a rengeteg tégely, üvegcse, rúzsok és púderek lekötötték, addig Laura nyugodtan készülhetett. De Kati egy idő múlva megunta és mindenáron kint akart játszani. Télvégi idő volt, fent még szép fehér hó csillogott, de az üdülő kertjében már zöld foltok törték meg a hótakarót. Laura nem szivesen engedte a gyereket egyedül a nagy kertbe, hiszen rajtuk kivül senki sem lakott az üdülőben, a személyzet ilyenkor délután nem látható sehol. Kati türelmetlenkedett.
-Hóvirágot akarok szedni-mondta-, meg hóembert épiteni.
Laura megigértette vele, hogy itt marad az ablak alatt, s ráadta a meleg holmikat. Kati boldogan rohant ki a kertbe, s anyja látta az ablakból, ahogy hógolyókkal dobálja a fákat. Aztán elmerült a munkájába, ide nem hoztak fodrászt, s azt a pár parókát is neki kellett átfésülnie. Egy idő után úgy rémett neki, hogy hangot hall.
-Anyúúúúú!- hangzott szinte egészen közelről, de semmit sem látott.
-Biztosan elbújt - gondolta Laura-, s most azt akarja, hogy megkeressem. Ilyesmit otthon is gyakran játszottak, felkapta hát a kabátját és kiszaladt a kertbe.
-Kati!- kiáltotta, de válasz nem jött. -Aha, meg kell keresnem - s már folytatta is, ahogy otthon szokták. -Jó az irány? Hideg? Meleg? - semmi válasz, pedig ez játékszabály volt.
Laura megállt. Ez már nem tetszett neki.
-Katikám, tudnom kell, merre vagy, aztán folytathatjuk a bújócskát- kiáltotta.
A teljes csendben nem jött válasz. Laura fázni kezdett, pedig még sütött a Nap, s a kabátja is meleg volt.
-Anyúúúúú!- hallotta most újra, s mintha egészen közelről jönne a hang, de volt valami benne, ami összeszoritotta a szivét.
Futni kezdett az üdülő melletti úton, hiszen itt nem volt olyan bokor, ami mögé a gyerek elbújhatott volna. Az északi oldalon egy tágas mező volt, bokrokkal, talán ott a gyerek, de miért hallja a hangját mindig egészen közelről. Kifúlva érkezett az épület hátsó frontjához, ahova a sminkszoba ablakából egyáltalán nem láthatott és szivdobogva megállt.
Ahogy megtorpant, füléhez ért egy kis siró, szipogó hang. Sarkon fordult: s akkor meglátta Katit. A gyerek fejjel lefelé lógott egy ócska hintán, ami egy rozsdás láncból és egy autógumiból állt. Valahogy beakadt a lába a lánc és az autógumi közé, s nem tudta magát kiszabaditani.
Jó ideje lóghatott már fejjel lefelé, sapkája leesett a fejéről és az arca vörös volt. Anyja gyorsan kiszabaditotta és ölébe vette.
-De jó, hogy itt vagy - suttogta a kicsi-, én már úgy féltem.
-Azonnal jöttem, ahogy hivtál-mondta Laura és igyekezett nyugodtnak látszani.
-De hát én nem tudtalak hivni - suttogta Kati-, nem volt hangom - és tovább pityergett.
Laurának földbegyökerezett a lába. Most fogta fel, hogy milyen messze került az üdülő bejárati oldalától, ahol a sminkszoba volt. Tehát nem is hallhatott semmilyen hangot a túlsó oldalon, a csukott ablak mellett, ebből a távolságból még erőteljes férfiüvöltést sem, nemhogy egy kisgyerek elfúló hangocskáját. Laura hátán futkosott a hideg. De hiszen a hangban, amit ő hallott, felismerte a kislányáét, méghozzá azzal a hangsúllyal, amivel csak Kati hivja őt. . .
Bent a szobában Laura forró kakaót öntött Kati csészéjébe és meggyújtott egy gyertyát.
-Tudod mit? - mondta-, ülj ide mellém, mesélek neked arról, hogy minden gyerekre, mindig vigyáz egy igazi őrangyal. . .
Hasonló témák
