Ünnepeink: TÉLAPÓ

csipkebogyo témája a 'Ünnepeink' fórumban , 2006 November 7.

  1. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

    Télapó- Bogyó és Babóca
     

    Csatolt fájlok:

  2. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

    Levél a Mikulásnak
     

    Csatolt fájlok:

  3. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

    Levél Télapónak
     

    Csatolt fájlok:

  4. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

    Megjött a Mikulás
     

    Csatolt fájlok:

  5. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

    Megjött már a Télapó
     

    Csatolt fájlok:

  6. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

    A Télapó naplója mese

    Abban az évben hatalmas hó borította Lappföldet, ahol, mint mindannyian tudjuk, a jó öreg Télapó lakik. A Sarkkörön túl él ő egy hatalmas erdő eldugott sarkában, együtt krampuszokkal, erdei manókkal, tündérekkel, állatokkal. Apónk egy takaros kis házban lakik. Szomszédja, a Húsvéti Nyuszi, akivel nagyon jól kijönnek, gyakran segítenek egymásnak. Házuk mellett áll a hatalmas ajándékgyár, ahol sok-sok erdei manó, tündér és krampusz készíti a csodálatos játékokat.

    Egy szép napon, pontosabban december 5-én, azt hiszem pénteken, nagy sürgés-forgás volt az ajándékgyárban. Hiszen holnap lesz a nagy nap! Bongó, a legöregebb krampusz, aki szeret fontoskodni, a sok krampuszt, tündért és manót felügyelte, nehogy véletlenül hibás játék kerüljön ki a kezük alól.
    – Hé, Bogyó! Csokorba kösd azt a szalagot! – szólt egyik társának.
    – Csili! Annak a babának szőke hajat csinálj, és kék ruhája legyen! – fontoskodott Bongó.
    Ez így ment egész délutánig, amíg készen nem lettek egészen.
    – Na, ezt befejeztük – sóhajtott Bongó. – Nagyon ügyesek vagytok, fiúk és lányok. Télapó bizonyosan meg lesz elégedve. Azt hiszem, ma dupla adag mandulás tekercset kapunk vacsorára!
    Ennek mindannyian nagyon örültek.
    – De még fel kell címkéznünk a csomagokat, hogy Télapó tudja, melyik kié. Szólok is neki, hogy mondja el az adatokat a naplójából. Ugyanis a naplójában van felírva, hogy a gyermekek hol laknak, és milyen jók voltak ebben az évben.
    – Megyek is!

    Elindult Bongó, hogy elhívja Télapót, hozza el az ajándékgyárba naplóját. Ahogy odaért a házhoz, becsöngetett.
    – Csing-cseng! – szólt a csengő. Matyi, a mókus nyitott ajtót.
    – Szia, Bongó! – köszönt Matyi.
    – Szervusz! Télapó itthon van?

    – Igen, persze. De hatalmas gondban van. Képzeld, elvesztette a naplóját.
    – Égszakadás, földindulás! Hát, ez hogyan történhetett?! Így nem tudja elvinni az ajándékokat a gyerekeknek!
    Bementek a dolgozószobába, ahol Télapót nagy keresgélésben találták.
    – Ó, Bongó! Bajban vagyok. Eltűnt a naplóm! Már tűvé tettem a szobát. Megnéztem a polcon, az íróasztalomon, az ágyamnál, még az ágyam alatt is.
    – Jaj, jaj, Télapó! Mi lesz velünk! – siránkozott Bongó.
    – Keressük meg Matildot a konyhában, és kérdezzük meg, nem látta-e – mondta Matyi.

    A konyhában ott állt Matild, a szórakozott szakácsnő, akinek kerek medvepocakján frissen vasalt kötény feszült. Éppen mandulát tisztított. Mellette, a terjedelmes nyújtódeszkán ott tornyosult az esti méteres kalács mázsányi tésztája.
    – Hukk – csuklott a meglepetéstől Matild medve. – Szervusztok.
    – Nem láttad egészen véletlenül Télapó naplóját? – kérdezte Matyi.
    – Hát, mintha valahol láttam volna a füzetet ... várjatok csak... nem, mégsem ... – kutatott emlékezetében a szakácsnő.

    – Vizsgáljuk át az egész házat – mondta Télapóka. – Te, Bongó kutasd át a nappalit!

    A ház népe azonban hiába szorgoskodott estig. Felkutattak minden zeg-zugot, pincétől a padlásig, még a kéménybe is belenéztek. Matild elővette legnagyobb süteményvágó kését, és belevágott a mandulástekercsbe. Egyik szép szeletet vágta a másik után, amikor megakadt a kése valamiben...
    – Mi lehet ez?! Tán kő került a kalácsba, vagy valami vasdarab? Fáradtan és szomorúan ültek le estére. A naplót mintha a föld nyelte volna el.
    – Mi lesz a sok gyermekkel, akiket végig kell látogatnom? A sok ajándék elkészítve, becsomagolva, már csak a címzések hiányoztak. Mit csináljunk, mit csináljunk ... – kesergett Télapó.

    A krampuszok, a manók, az erdei tündérek, a mókus, a fekete kandúr és a medve, valamint Télapóka szomorúan ültek az ebédlőben a nagy asztal körül. Matild kötényével törölgette a könnyeit. A konyha felől beúszott az esti méteres kalács finom illata. A bánattól azonban nem sok kedvük volt a vacsorához. Kíváncsian állták körül az asztalt.
    Matild felállt, hogy megnézze, kisült-e a méteres mandulás tekercs, mindannyiuk kedvence. A remekmű elkészült. A medve büszkén húzta ki a hatalmas sütőlemezt a kemencéből. A finom illat becsalta a bánatos társaságot a konyhába. A szakácsnő kapitányi büszkeséggel állt az asztal mellett, előtte tornyosult a hegynyi mandulás tekercs.
    – Vágd fel, Matild! Olyan éhesek lettünk. Csodás lett az ünnepi süteményed.
    – Mi lehet ez? ... Hiszen ez ... valami füzetféle... – motyogta zavarában elpirulva Matild. És lám, a méteres mandulás tekercs finom tésztájában ott lapult belesütve Télapóka mindenütt keresett naplója. – Hurráá! Megvan, megvan!! – kiáltották boldogan.Matild könnyei potyogtak. – Én nem tudom, hogy kerülhetett bele a dagasztóteknőmbe ... – védekezett.

    A krampuszok, a manók, a tündérek, a mókus és a fekete kandúr olyan kacagásba kezdtek, hogy még Holdanyó is bekukkantott az ablakon, megnézni a nagy vidámságot. Nevetésük elhallatszott egészen Lappföld széléig.Télapóka pedig mosolyogva lapozott bele madárlátta naplójába: A gyerekek mégsem várnak rám hiába. Vacsora után indulunk!
     
    erakucko kedveli ezt.
  7. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

    A Mikulás sapkája Kassai Csilla
    Egyszer volt, hol nem volt,
    Mikulásnap táján,
    Nagy szomorúság ült
    A Mikulásnak házán.

    Hetek óta készülődtek
    Mint megannyi évben,
    Krampusz, szarvas,
    Sok ajándék,
    Várt már útra készen.

    Ám hiába a sok munka,
    Mégiscsak nagy baj van,
    Mert a Mikulás sapkát
    Keresik, nagy lázban!

    -Mégis eltűnt, már pedig
    Azt mindenki tudja,
    Sapka nélkül nem ülhetek
    Rénszarvasszánomra?!

    -Hová tettem? Hová tettem?
    - Töpreng apónk bízva -
    Biztosan a kertben hagytam
    Az almásládikókba'!

    A Mikulásfeleség is
    Keresi a sapkát,
    -Úgy hívják, hogy Anna néne-
    Még mindent megtalált!

    Mikor ősszel almát szedtek,
    Hogy legyen majd a zsákban,
    Anna néne diót talált:
    -Jó lesz a kalácsban!

    Anna néne sütött-főzött
    A Mikuláskonyhában,
    Mákot, diót, mogyorót
    Rejtett sok kalácsba!

    A Mikulás megnézte
    Az összes almásládát,
    Előugrott egy kis egér,
    Eltátotta száját:

    -Hát Te mi jót csinálsz itt most?
    Mindjárt karácsony van!
    Ősszel szoktak almát szedni,
    Ősz barátom, tél van!

    Ám az öreg Mikulás
    Megpödörte bajszát,
    -Nem almáért jöttem,
    Keresem a sapkám!

    Mi lesz, hogyha nem találom?
    Sok kis gyerek várja
    Az ajándékokat
    cipőbe, zoknijába!

    Így szólott a kisegér:
    -Hú, ez szörnyű helyzet!
    Azonnal szólni fogok
    Egérnemzetemnek!

    Azzal gyorsan elszaladt,
    De olyan nagyon gyorsan,
    Mintha ott se lett volna
    Az egyik ládikóban!

    Búsult tovább a Mikulás,
    Támasztotta állát,
    Azt gondolta az idén
    Más fogja be szánját!

    Na de kit bízzon meg mostan?
    Anna nénét mégse!
    Fel tud szállni a szánkóra,
    De leszállni is kéne!

    A krampuszok meg szeleburdik,
    Mindent elcserélnek!
    Még a saját zoknijuk is
    Felemás mindüknek!

    Ám akkor most mit is tegyen?
    Maradjon hát otthon?
    A sok kisgyerek egész télen
    Szomorún zokogjon?

    Hazament az almáskertből
    A Mikulás töprengve,
    Egyre törte csak a fejét,
    A megoldást keresve.

    Ahogy bandukolt a házhoz,
    Eléállt egy süni.
    Most sem felejtett el
    Hangosan köszönni:

    - Jó napot Mikulás bácsi!
    Tán valami baj van?
    Majdnem megbotlottam
    Deres szakálladban!

    Úgy előre vagy hajolva,
    Mint egy öreg bácsi,
    Azok szoktak meggörnyedve
    Hajlottan, lassan, járni!?

    - Jajjaj, nagy most a bajom
    Széles e világban,
    Eltűnt a piros sapkám
    A Mikulásházban!

    Nem találom égen-földön,
    Pedig a gyerekek,
    Most is megérdemlik
    A sok szeretetet!

    Hogy vigyek nekik én most
    Sok-sok ajándékot?
    Pedig útrakész már a szán,
    Megteltek a zsákok!?

    S akkor így szólt a süni:
    -Hú, ez tényleg szörnyű!
    Megkérdem a többi sünit,
    Mit is kéne tenni?

    S azzal összegömbölyödött,
    Mint egy kicsi labda,
    S elgurult nagyon gyorsan
    A sünibarlangba!

    Nagyot sóhajtott magában
    A Mikulás bácsi,
    Bárcsak meg tudná a sapkát
    Azonnal találni!

    Ahogy bandukolt magában,
    És sapkáját kereste,
    Fenn a magas égen,
    Arra szállt egy cinke:

    -Nagyszakállú Mikulás,
    Üdvözöllek Téged,
    Mi történt hogy a hidegben
    Járod a vidéket?

    -Jajjaj, ne is kérdezd kérlek!
    Nagy a gondom mostan,
    Nem találom a sapkámat,
    Mikuláslakomban!

    Már pedig én sapka nélkül
    Hogyan üljek szánra?
    Mi lesz az ajándékokkal?
    Minden gyerek várja!

    -Hát ez tényleg nagy probléma,
    Elrepülök nyomban,
    Megkérdezem a cinkéket
    A cinkecsaládokban! -

    Azzal el is szállt a cinke,
    Sötétedni kezdett,
    Az égből pedig hullottak
    A csodás hópelyhek!

    Hazaért a Mikulás
    Mikuláslakába,
    Csupa hó lett haja, bajsza,
    És a nagy szakálla!

    Anna néne gyorsan hozott
    Egy hatalmas kendőt,
    -Nem indulsz el sapka nélkül,
    Ez a vita eldőlt! -

    Mondta nagyon szigorúan
    Az ősz Mikulásnak,
    Főtt a feje szegénynek:
    A gyerekek várnak!

    Rettentően szomorú volt,
    Nem tudott mit tenni,
    Az ünnepig csak egy napja volt,
    Muszáj volt aludni.

    Csodálatos kandalló állt
    A Mikuláslakban,
    Ropogtak a fahasábok
    A tűz varázsában.

    A Mikulás az ágyból nézte
    A pattogó szikrákat,
    Elmondott egy rövid imát:
    -Uram! Tégy csodákat!

    Másnap reggel korán keltek,
    Ám sehol a sapka,
    Üdvözölték egymást mégis
    Mosolyra fakadva!

    -Nem tudom, de úgy gondolom,
    Csuda jó napunk lesz!
    Nem hiába imádkoztam
    Én a Jó Istenhez!

    Anna néne mézescsókja
    Elolvad a számba,
    Érzem, Örömünnep virrad
    Az egész világra!

    -Akinek hite nincs,
    Nagyon szegény ember!
    Bármit elérhet mindenki
    Hittel, szeretettel! -

    Mondta Anna néne
    Hatalmas mosollyal:
    - Remény nélkül
    Nincs jó sors,
    Csak küzdés a bánattal!

    Senki sem érti szavát
    Annak, aki hallgat,
    Pedig csupán kérni kell,
    Kik kérnek, azok kapnak!

    S akkor halkan kopogtattak
    Kinyílt a vasajtó,
    Ki látott már ilyen csodát?
    Milliárd egér szólt!

    Ám inkább csak cincogtak,
    Nagyon magas hangon,
    Előállt a legkisebbik,
    S a Mikuláshoz így szólt:

    -Látod, kedves Mikulás!
    Kötöttünk egy sapkát,
    Ugyanolyan pirosat,
    Mint a régi sapkád!

    Ez az egérajándék
    Neked ezen évben,
    Olyan jó vagy mindig hozzánk,
    Sok szerencséd légyen!

    Mikulásnak nagy háza
    Mind megörült nyomban!
    Táncra perdült minden krampusz
    Kertben és a lakban!

    Aztán megint kopogtattak:
    Ott álltak a sünik,
    Az egyik oldal csupa egér,
    A másik tüskeböki!

    -Azért jöttünk, kedves apó,
    Mert nem bírjuk nézni,
    Hogy az a sok kicsi gyerek
    Nagyot fog csalódni!

    Kötöttünk hát egy sapkát,
    Gyönyörű pirosat,
    Aztán vigyázzál rá nagyon,
    Mindig csak ezt hordjad!

    Erre meg a szarvasok
    Kezdtek örömtáncot,
    Körbeszaladták majdnem
    Az egész világot!

    Kopogtattak megint nyomban,
    Nagyon-nagyon halkan,
    Hát ahogy az ajtó kinyílt,
    Ezer cinke rajban!

    Ott lebegtek szemben,
    Mindenki rájuk nézett,
    A Mikulás, a krampuszok
    És jó Anna néne!

    -Jöttünk, hoztunk egy sapkát,
    Pirosat kötöttünk,
    Nehogy már az idén télen
    Ne legyen ünnepünk!

    Fogadd tőlünk ezt a sapkát
    Jó Mikulás bácsi,
    Hadd tudjuk az eleséget
    Neked meghálálni!

    Akármilyen hideg tél van,
    Te sosem hagyod abba,
    Szalonnabőrt, sok magocskát
    Teszel az ablakba!

    Hát ez a sok ajándék,
    Piros kötött sapka,
    Mikulás apónkat
    Nagyon meghatotta!

    S ekkor Anna néne is
    Mosolygott magában,
    Mert bár senki nem tudta,
    Kötött sapkát, lázban!

    Az is gyönyörű piros,
    Mikulás sapkája,
    Pont olyanra sikerült,
    Mint előző párja!

    -Hú! - mondta az ősz apó,
    -Van már sapkám bőven,
    Nem lesz többé gond vele
    Soha a jövőben!

    S akkor előjött egy krampusz,
    Kis krampusznövendék,
    Szégyenkezve előállt,
    S kiforgatta zsebét.

    Kihullott belőle a
    Mikulás sapkája,
    Mindenki csak álldogált,
    Tátva maradt szájjal!

    -Úgy! Hát megvan a sapkám?
    Sosem hagytam én el?
    Ez a legszebb ajándék
    Számomra e télen!

    Gyere ide, kis krampuszom,
    Hadd öleljelek meg,
    Mégis emlékszek mindenre?
    Semmit nem felejtek?

    Dehogy haragszom én Terád!
    Örülök én Néked,
    Az is kiderült legalább,
    Mennyien szeretnek!

    Köszönöm hát mindőtöknek
    A sok-sok ajándékot,
    Sosem fogom elfeledni,
    A sok jó barátot!

    Hiszen a jó szándék
    Több a barátságnál,
    A jókor jött segítség
    A szeretet árjánál!

    Így esett, hogy a Mikulás
    Felpattant a szánra,
    Sose volt még vígabb ünnep
    Szerte a világba!

    Megteltek a kiscipők
    A sok-sok ajándékkal,
    És a vidám Mikulás
    Repült a szánjával!

    Azóta is boldogan
    Járja a világot,
    Szeretetben meglátogat
    Minden jó családot!

    Hát ez itt a mesém vége,
    Ha tetszett, örülj néki,
    Szeresd a családod,
    A Mikulás kéri,

    Mert szeretet nélkül
    Értelmetlen minden,
    És a Mikulásnak
    Még sapkája sincsen!

     
    Katka 46 és npircsi kedveli ezt.
  8. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

    JÖN A MIKULÁS!

    - Bábokkal is előadható előjáték. Írta: Rónaszegi Miklós -


    Szereplők:

    MIKULÁS

    HÍRNÖK

    HOKKEDLI és NOKKEDLI rossz gyerekek


    (A gyermekközönség Mikulás-váró énekeket énekel. Amikor véget ér az ének, nagy lihegve befut a Hírnök. Hajlong és széles gesztusokkal, fontoskodva magyaráz.)

    HÍRNÖK Szervusztok, gyerekek! Hű, de fáradt vagyok! Hogy én mennyit lótok-futok egész nap. Mert viszem a hírt! Hogy milyen hírt? Hohó, hát hogy jön a Mikulás! Örültök neki?

    Jól van! Eddig még mindenhol örültek. Én meg futok és örülök. Örülök, hogy örültök! Örültök, hogy örülök? Hát én mindjárt megőrülök…

    Sietek, sietek... Mindjárt itt lesz. Ne féljetek tőle! Nagyszakállú, kedves öreg bácsi. A jó gyerekeket nagyon szereti. Meg is ajándékozza őket. Most is annyi, de annyi ajándékot hozott, hogy egyedül nem is bírta. Én hoztam el idáig... (Kifut és behúzza az ajándékokkal teli kosarat vagy puttonyt.)

    , de nehéz. Persze, nem szabad ám hozzányúlni, mert csak a Mikulás oszthatja ki. Jaj, nem is tudom, itt hagyjam-e. Még utóbb megdézsmálja valami rossz gyerek. Mert vannak ám... vannak ám! Köztetek is vannak rossz gyerekek? Nincsenek? Jaj, de jó. Akkor nyugodtan itt hagyom ezt a rengeteg finomságot. Vigyázzatok rá! (Ha a közönségből egy merész kópé jelentkezik, hogy ő bizony rossz gyerek, a Hírnök vegyen elő egy cédulát, mintha névsort olvasna és mondja): Aha, aha, hogy is hívnak? Igen... igen... sajnos nem szerepelsz a rossz gyerekek listáján. Biztosan nem is vagy igazán rossz! Na, nekem sietnem kell!

    (Hírnök el. Jön Hokkedli és Nokkedli. Ingük félregombolva, szemöldökük vastagra rajzolva össze is érhet az orruk fölött, kócosak, maszatosak. Ők a„rossz gyerekek".)

    HOKKEDLI Hallottad, Nokkedli?

    NOKKEDLI Hallottam, Hokkedli.

    HOKKEDLI Hiszi a piszi!

    NOKKEDLI Még hogy jön... hahaha!

    HOKKEDLI És hogy ezek itt csupa jó gyerekek...

    NOKKEDLI Röhög a vakbelem! És hogy a Mikulás megajándékozza őket? Honnan tudja a Mikulás, hogy ki a jó gyerek és ki a rossz gyerek? Na?

    HOKKEDLI Van egy hosszú névsor... Lehet, hogy te is rajta vagy, Nokkedli.

    NOKKEDLI (Gúnyosan.) Hú, de megijedtem, jaj, de megijedtem! Hanem hallod-e, ijesszük meg ezeket a kis töpörtyűket!

    HOKKEDLI Jó ötlet! De hogyan?



    NOKKEDLI Van nálam két krampuszálarc! Ha ezeket felvesszük, visítozni fognak az ijedtségtől. (Gúnyosan nevetnek, ugrálnak, de még nem veszik fel az álarcokat.)

    HOKKEDLI (Hirtelen megáll és a puttonyra mutat.) Nokkedli!

    NOKKEDLI Hát ez mi?

    HOKKEDLI Jaj, Nokkedli, te olyan buta vagy... majdnem olyan buta vagy, mint én. Hát ezek itt a Mikulás ajándékai!

    NOKKEDLI Aha, aha!

    HOKKEDLI Mit aha, aha. Rengeteg finom cuki, meg csoki, meg talán más is, nem pedig „aha". Jaj, de buta vagy. Tudod mit, dézsmáljuk meg…

    (Nagy, bohócos léptekkel körülsettenkedik a puttonyt, bele-belekukkantanak, ha a közönség nem tiltakozik, rá lehet kérdezni: Hát bele szabad nyúlni! Igaz? Vagy nem? Ha már elég nagy a zsivaj, visszakapják a kezüket.)

    HOKKEDLI Hát engem ez a zajongás nagyon zavar.

    NOKKEDLI Engem is.

    HOKKEDLI Így nem lehet dolgozni!

    NOKKEDLI Zavarnak a munkában!

    HOKKEDLI Csönd legyen! Ha folyton kiabáltok, nem tudjuk megdézsmálni a Mikulás puttonyát.

    NOKKEDLI Tudod mit, Hokkedli?! Vedd fel a krampuszálarcot és addig ijesztgesd őket, amíg én néhány csokit kiveszek. (A nézők felé.) Néhányat. Igazán, csak egyet, kettőt. Éppen csak kóstolóba... Aztán majd cserélünk.

    HOKKEDLI Jó! (Nagy vidáman felteszi az álarcot és karbafont kézzel megáll a puttony mellett, kissé oldalvást, hogy láthassák Nokkedlit, aki vadul belehajol a puttonyba és láthatólag két kézzel tömi magába a csokit.) Szóval én most ijesztgetek. Amíg ő csak kóstolgat... Ejnye, de sokáig kóstolgat!

    (Hokkedli Nokkedli felé fordul, aki éppen ekkor veti fel a fejét. A szája csokitól maszatos. Megijed.)

    NOKKEDLI Jájjáj! A frász töri az embert! Mit hülyéskedsz? (Most ő is felveszi az álarcot.)

    HOKKEDLI Megijedtél az álarcomtól, mi? Hohó, most rajtam a sor! (Belehajol a puttonyba, aztán mérgesen felordít.) Árulás! Ebben már nincs semmi. Mind megetted! Mind megetted!

    NOKKEDLI Éppen csak kóstoltam, éppen csak kóstoltam!

    HOKKEDLI Na megállj, na megállj!

    (A két rossz gyerek egymást ijesztgetve összeverekszik. Vigyázzunk, hogy csak mímeljék a verekedést, semmiképpen se üssenek. Nagy, lassított mozdulatokkal billegnek egymás körül, de hirtelen megállhatnak, hogy toporzékolni kezdjenek: „Juj, de dühös vagyok! Most mindjárt megverlek!" Aztán folytatódhat a jelképes verekedés.) (Egyszerre csak csengettyűszó hallatszik. A két gyerek hirtelen megáll, remegni kezd kezük-lábuk.)

    HOKKEDLI Ha-ha-hallod, Nokkedli?

    NOKKEDLI Haha-hallod, Hokkedli?

    HOKKEDLI Jön a Mikulás!

    NOKKEDLI Mindjárt itt lesz.

    HOKKEDLI Fussunk!

    NOKKEDLI Nem tudok! Csikar a hasam. A sok csokitól!

    HOKKEDLI Én elfutok.

    NOKKEDLI Ebben az álarcban. Hihihi! Juj, de csikar...

    HOKKEDLI Jaj, nem tudom levenni!

    NOKKEDLI Én sem tudom levenni. Varázslat történt! Most már mindig krampuszok leszünk! Brühühü!

    (Hangosan, mókásan bőgnek, amikor megjelenik a Mikulás.)

    MIKULÁS Szervusztok gyerekek! Csakhogy ide is eljutottam. Nagy hegyeken, völgyeken, széles hómezőkön át jöttem. Nem volt könnyű. Siettem, mert tudtam, hogy itt csupa jógyerek vár engem. (Észreveszi a két ebadtát.) Ejnye, hát ti miért bőgtök olyan nagyon? Tőlem nem kell félni. Én a jó gyerekeket nagyon szeretem. (A közönséghez.) Mit hallok? Hogy nem jó gyerekek? Na, ezt már nem hiszem. Csak akkor, ha ők maguk mondják. Hadd halljam!

    (Hokkedli és Nokkedli előre lépnek és egymásra mutogatva hadarnak.)

    HOKKEDLI Ő a rossz gyerek!

    NOKKEDLI Ő a rossz gyerek!

    HOKKEDLI Meg akarta ijeszteni őket. Azt mondta rájuk, hogy töpörtyűk!

    NOKKEDLI Nem igaz, nem igaz...

    HOKKEDLI Pedig nem is töpörtyűk... hanem csak dinnyék! És evett a csokiból!

    NOKKEDLI Ő is evett!

    HOKKEDLI Az egészet megette.

    NOKKEDLI Ő meg a többit! És verekedett.

    HOKKEDLI És ijesztgetett ezzel a buta álarccal. És most nem tudjuk levenni...

    MIKULÁS Ejnye, bejnye, teremtette! Hát itt bizony írhatnám fekete pontokat! Haragudhatnék is, mert nem elég, hogy rosszalkodtok, még árulkodtok is egymásra. Márpedig eza legcsúnyább. Most mit tegyek? És ez az álarc! Mondjátok csak, csináltatok-e valami jót is? Mert, ha igen, az álarcazonnal lejön. (A két gyerek izgatottan az álarcához kap, mint aki máris levenné. És egyszerre mondják)

    Mindketten Igen, igen! Tegnap mi ketten átvezettünk egy öreg nénit az úton.

    (Az álarcot leveszik.)

    MIKULÁS No, ez szép! De miért ketten...?

    HOKKEDLI Mert nem akart átmenni!

    MIKULÁS (Nevet) Elég, elég! Kezdődjék az ajándékok kiosztása.

    Ti fogjátok osztani. (A közönséghez): Mit mondtok? Hogy ez a puttony már üres? Dehogy üres! Ez varázsputtony. A jó gyerekeknek mindig jut belőle.

    (E kis előjáték után kezdődhet a Mikulás-napi ajándékosztás.)
     
    npircsi kedveli ezt.
  9. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

    Látogatás a Mikulásnál



    Mesélő= varázsló: Szervusztok, kedves gyerekek! Fogadjunk, hogy kitalálom, miért vagytok itt. Szerintem ti a Mikulást várjátok. Igazam van?



    Szereplők: Mesélő = varázsló Mikulás, Manó 1, Manó 2, Manó 3, Kabát, Bal csizma,

    Jobb csizma, Sapka, Rénszarvas 1, Rénszarvas 2, Szánkó, Postás, Anyuka a nézők közül

    Akármennyi szótlan manó



    Mesélő = varázsló: Szervusztok, kedves gyerekek! Fogadjunk, hogy kitalálom, miért vagytok itt. Szerintem ti a Mikulást várjátok. Igazam van?

    Gyerekek: Igen.

    Varázsló: Nagyszerű! Aztán áruljátok csak el nekem, járt-e már valaki közületek a Mikulásnál? Látta-e már valaki, hogyan készülődik a Mikulás a nagy napra, az ajándékok kiosztására?

    Gyerekek: Nem!

    Varázsló: Akkor én most odavarázsollak benneteket a Mikulás házába, ahol már kezdődik a készülődés a nagy ajándékozásra. Csukjátok be jó erősen a szemeteket, és amire hármat számolok, már ki is nyithatjátok. Jól figyeljetek! Csiribí-csiribá, legyünk ott, ahol akarunk, legyünk gyorsan a Mikulás házánál!

    /Míg ezt mondja, a szereplők előjönnek, és mindenki elfoglalja a megfelelő helyét. A kabát, csizmák és a sapka a szekrényben áll mozdulatlanul. A rénszarvasok és a szánkó az istállóban alszanak. A Mikulás és a manói sürögnek-forognak a házban egyelőre szó nélkül. /

    Varázsló: Egy – kettő – három! Most már kinyithatjátok a szemeteket! Íme, itt a Mikulás háza. De jók legyetek ám, nehogy megzavarjátok a nagy készülődést!

    Mikulás: Na, manócskáim! Nézzük akkor a leveleket! Úgy látom, már szép számmal összegyűlt.

    /Kopognak. /

    /A manók kinyitják az ajtót, és belép a postás. /

    Postás: Jó napot kívánok. Hoztam még néhány levelet, Mikulás barátom.

    /Lerak két nagy zsákot, tele levéllel. /

    Manók: /Egyből nekilátnak, kibontják a zsákokat, sorra veszik elő a leveleket. egyszerre bontogatják ki, és olvassák hangosan. Ki-ki a magáét. Olvasnak, pakolnak, sürögnek-forognak. /

    /Ezután egyenként, felváltva olvasnak egy-egy levelet, majd miután felolvasták, elmennek pakolni./

    Manó 1: „Kedves Mikulás Bácsi! Pistike vagyok, még óvódás. Ezért anyukám ír helyettem. Légy szíves, hozz nekem sok-sok édességet, mert nagyon jó voltam. Köszönöm szépen.” Édesség. Hol is vannak az édességek? Aha! Itt. /odamegy egy polchoz, és csomagol. /

    Manó 2: /Kinyit egy újabb levelet, és olvassa hangosan. /

    „Kedves Mikulás! Lehet, hogy azt mondod, hogy én nem is vagyok jó gyerek, de tudd meg, hogy néha próbálok jól viselkedni, de nem nagyon sikerül. Azért szeretnék egy autót és egy kis csokit kapni tőled.”

    /Odamegy ezzel a levéllel a Mikuláshoz ./

    Mikulás! Olvasd csak el ezt a levelet! Mit szólsz hozzá? Megérdemli ez a kisgyerek az ajándékot?

    Mikulás: /Elolvassa. /

    Úgy olvasom, hogy igyekszik jó lenni. Értékeljük ezt. Pakold csak be neki az ajándékot.

    /Manó 2 elmegy és csomagol. /

    Manó 3: /Olvas hangosan. /

    „Kedves Mikulás! Úgy gondolom, hogy tavaly óta sokat javultam. Esténként, mielőtt lefekszem, már elrámolom a játékaimat is. Ugye, te is úgy gondolod, hogy kaphatnék egy mesekönyvet tőled?” Mesekönyv, mesekönyv!

    /Keresgél, majd mikor megtalálja, beleteszi egy zacskóba./

    Teszek egy kis csokit is mellé, hiszen ez nagy szó, hogy egy kisgyerek már elpakolja a játékait.

    /Újabb kopogás /

    Postás: Még egy adag levél érkezett. /Leteszi az újabb zsákot, majd elmegy. /

    /A manók tovább sürögnek-forognak, bontogatják a leveleket, pakolnak szótlanul, csak mozgással és szájmozgással. /

    Varázsló: Látjátok, mennyi munkájuk van a manóknak. Nem irigylem őket, de úgy látom, nagyon ügyesen végzik a munkájukat. Hagyjuk is őket dolgozni, nehogy rosszul csomagolják be az ajándékokat. Most pedig lássuk azt is, mi újság van a Mikulás ruhásszekrényében!

    /A ruhásszekrény ajtaja kinyílik. Benne mocorog a kabát. /

    Kabát: Mi ez a nagy zaj? Nem tudok aludni.

    Hú! Mi folyik itt a szobában? Már december lenne? Ekkorát aludtam volna? /Megdörgöli a szemét, kibújik, jobban körülnéz/.

    A betyárját! Tényleg már itt az idő, hogy készülődjünk a nagy útra. Akkor sok a teendő.

    /Mellette vannak a csizmák és a sapka is. Elkezdi őket ébresztgetni. /

    Csizmák! Sapka! Ébresztő! Sok a teendőnk. Itt az idő, hogy rendbe szedjük magunkat. Mindjárt indulunk a nagy útra.

    Csizmák és a sapka: /Ébredeznek, nyújtózkodnak. /

    Bal csizma: Mi ez a lárma?

    Jobb csizma: Miért nem hagysz minket aludni?

    Kabát: Nézzétek, micsoda munkában vannak már a manók! Nekünk is el kell kezdenünk készülődni.>>

    Bal csizma: /Kibújik a szekrényből, körülnéz. /Húha, tényleg itt az idő!

    Sapka: /Kiugrik a szekrényből. /Tényleg! Úgy látom, rajtunk a sor.

    /A ruhák elkezdenek készülődni /.

    /A kabát lekeféli magát mindenhol. /

    /A két csizma egymást pucolja ragyogó tisztára. /

    Sapka: /Hajlong erre-arra, hogy hogyan is álljon majd a Mikulás fején. /

    Így szép vagyok? Nem! Nem jó. Talán így? Á, dehogy! Nem lesz jó. Így leesek a Mikulás fejéről. Na, talán így jó lesz. Ugye, kabát, csizmák? Így elég csinos vagyok?

    Kabát és csizmák: Igen, így jó leszel. Na, mi is elkészültünk.

    /Bemennek abba a szobába, ahol a manók dolgoznak, és megállnak a Mikulás előtt. /

    Sapka: /Hajlongva. / Mikulás! Mikulás! Mikulás! /Egyre hangosabban kiabálja. /

    Mikulás: Tessék! Ki szólít?

    Sapka: Én. Azaz mi, a ruhák. Készen vagyunk az útra.

    Mikulás: Nagyszerű! Nagyon ügyesek vagytok. Menjetek az előszobába, és várjatok türelemmel!

    Ruhák: /Odébb mennek, félreállnak. /

    Varázsló: Szerintetek, gyerekek, kiknek kellene még felkészülni a nagy útra?

    Vagy a gyerekek, vagy a varázsló mondja: A rénszarvasoknak.

    Varázsló: És mit húznak a rénszarvasok?

    Gyerekek: Szánkót!

    Varázsló: Bizony, bizony. A rénszarvasoknak és a szánkónak is itt az idő, hogy készülődjenek. Nézzük csak!/Az istállóban a rénszarvasok fekszenek, mocorognak. /

    Rénszarvas 1: Mi ez a zaj? De furcsa hangok!

    Rénszarvas 2: Milyen kellemes illat. Vajon mi ez?

    Rénszarvas 1: Szerintem ez a hó illata.

    Rénszarvas 2: Szerintem ezek pedig a manók.

    Rénszarvas 1: Tényleg! Tél van. Esik a hó.

    Rénszarvas 2: Akkor ez azt jelenti, hogy fel kell kelnünk. Eljött a mi időnk.

    Rénszarvas 1: Bizony! Talpra, pajtás! Egy, kettő!

    /Felállnak, nyújtózkodnak, majd tornásznak egyet. /

    Rénszarvas 1: Lábhajlítás egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő!

    Kéznyújtás egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő!

    Derékhajlítás egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő!

    Rénszarvas 2: Én már fel is ébredtem. Friss vagyok, útra készen állok.

    Rénszarvas 1: De hol a szánkó?

    /Keresgélnek az istállóban össze-vissza. Rá is találnak az alvó szánkóra. /

    Rénszarvas 1: Ébresztő, szán barátom! Itt a tél! Indul a munkánk!

    Szánkó: Na! Hagyjál!

    Rénszarvas 2: Ébredj! A manók már nagy munkában vannak.

    Szánkó: De én aludni akarok. Hagyjatok!

    Rénszarvas 1: Nem lehet! Neked is dolgod van.

    Rénszarvas 2: Ébredj már! Szedd rendbe magad, mert mindjárt indulunk.

    Szánkó: Na ne! Én még álmos vagyok!

    /Kintről a Mikulás hangja hallatszik. /

    Mikulás: Manók, hogy álltok a munkával? Holnap december hatodika van, és mennünk kell.

    Szánkó: /Mikor meghallja a Mikulás hangját, felpattan. /

    Hát miért nem ezt mondtátok?

    /Gyorsan letörölgeti magát, és befogja magát a rénszarvasok mögé. /

    /A Mikulás házában eddigre a manók már nagyon sok csomagot összeállítottak. /

    Mikulás: Szóval, készen vagytok, manócskáim?

    Manók: Igen.

    Mikulás: Akkor most alszunk egyet, és holnap indulás!

    /Alszanak, közben halk zene szól. Egyszer csak megszólal egy vekker, azaz mobilon a Hull a pelyhes fehér hó…/

    /Felébred a Mikulás, a manók is. A ruhák is, a rénszarvasok is. Mindenki friss, üde, tettre kész. A ruhák felöltöztetik a Mikulást. /

    Mikulás: Hol is kezdjük? Hová is induljunk először? Tudom már. Belenézek a mindent látó távcsövembe, és megnézem, hol várnak rám a legjobban és a legszebben a gyerekek.

    /Belenéz, nézelődik erre-arra. /

    Varázsló: Azt hiszem, a Mikulás minket néz. Legyetek most nagyon jók! És énekeljünk valami szépet a Mikulásnak! Hagy lássa, hogy mi már nagyon várjuk őt. Ismeritek azt a dalt, hogy Szívünk rég ide vár…?

    Gyerekek: Igen!

    Varázsló: Akkor énekeljük el!

    /ÉNEK /

    Mikulás: /Közben nézelődik, s megakad a szeme a gyerekeken. /

    Varázsló: Nagyon ügyesek voltatok. De most lássuk, hogy döntött a Mikulás.

    Mikulás: Ott lent, a távolban vár rám sok-sok nagyon jó gyerek. Olyan szépen énekelnek. Azt hiszem, ők a Bogáncs utcában várnak rám, ott vannak az iskolában. Ők lesznek idén az elsők, akiket meglátogatunk, és megajándékozunk. Manók! Nézzétek csak meg, mit is kértek ezek a gyerekek a levelükben!

    Manók: /Keresik a levelet, keresik, de nem találják. /

    Varázsló: Gyerekek! Írtunk mi levelet a Mikulásnak?

    Gyerekek: Igen. Nem.

    Varázsló: De így együtt, szerintem nem írtunk. Akkor most mi legyen? Mi lesz, ha a Mikulás nem talál olyan levelet, amit mi írtunk?

    /Töpreng a varázsló. /

    Van egy ötletem! Gyorsan írjunk most! Aztán én majd odavarázsolom hozzá a levelünket, mintha már régóta ott lenne. Van valaki a szülők között, aki elvállalja, hogy gyorsan ír egy levelet a nevünkben?

    Anyuka /én /: Majd én segítek. Van is nálam véletlenül toll is, papír is, meg boríték is. /Kimegy. /

    /Folyamatosan írom és mondom. /

    „......................., az iskolában fogunk rád várni. Sok-sok jó kis és nagy gyerekről van szó. Szeretnénk, ha hoznál nekünk valami meglepetést. Lehet csoki vagy játék, vagy lufi, vagy könyv. Rád bízzuk, hogy mit hozol, hiszen idáig még sosem csalódtunk benned. Előre is köszönjük. Nagyon várunk!”

    /Hangosan mondva meg is címezem a borítékot, beleteszem a levelet, leragasztom, és odaadom a varázslónak. /

    Varázsló: Na akkor máris ott lesz a Mikulásnál. Hókusz-pókusz, egy-két-há!

    /Berakja a levelet a szobába az asztalra. /

    Manó 1: /Az asztalhoz megy, felveszi a levelet, és olvassa. /

    /Az iskola címét olvassa/. Ez az! Hát itt a gyerekek levele!

    Mikulás: Add csak ide!

    /Végigfutja a szemével. Gondolkodik, majd odasúg valamit a manóknak. /

    Manók: /Elmennek, majd rövid idő múlva nagy zsákkal térnek vissza. Már benne van a gyerekek ajándéka. /

    Rénszarvas 1: Most már rajtunk a sor.

    /Bejönnek a házba. A manók felteszik a zsákot a szánra. A mikulással együtt elindulnak. /

    Varázsló: Na, most már erre tart a Mikulás. De hosszú ám az út idáig. Amíg ideér, énekeljünk valami szépet.

    Ének: /Csengőszó hallatszik. /

    Mikulás: /Megérkezik. /

    Szervusztok, gyerekek! Ugye, jó helyen járok? /Előveszi a borítékot, és felolvassa a címet. /

    Én a ………iskolában várakozó gyerekeket keresem.

    Gyerekek: Mi vagyunk azok.

    Mikulás: Tudjátok-e hogy ti vagytok idén az elsők, akiknek ajándékot hozok? Amikor belenéztem a mindent látó messzelátómba, ti voltatok a legjobbak, és ti énekeltetek a legszebben. Szeretnétek még énekelni nekem valami szépet? Esetleg van köztetek valaki, aki tud szép verset mondani?

    Mikulás: Nagyon ügyesek vagytok. Szépen tudtok énekelni és szavalni. Meg is érdemlitek az ajándékot. De van egy kis baj. A manóim otthon maradtak. És ti olyan sokan vagytok, hogy egymagam nem is tudom kiosztani nektek az ajándékaimat.

    Varázsló: Ez nem baj. Ne legyek többé varázsló, ha nem tudom neked idevarázsolni a manóidat.

    Mikulás: Az bizony nagyon jó lenne.

    Varázsló: Szívesen megteszem. Figyelj csak! Hókusz-pókusz, csiribókusz! Manókák, ide gyertek hozzánk!

    /Megérkeznek a manók. /

    Manók: /Egyszerre. / Itt vagyunk, Mikulás. Mit tehetünk érted?

    Mikulás: Segítsetek nekem, legyetek szívesek, kiosztani az ajándékokat ezeknek a kedves kis gyerekeknek.

    Manók: Szívesen!

    Osztják az ajándékokat.

    A végén:

    Varázsló: Köszönjük meg ezt a sok szép ajándékot egy szép énekkel!

    Ének:

    Mikulás: Köszönöm a sok szép dalt, verset. Az ajándékokat pedig nagyon szívesen adtam és adom. De tovább már nem maradhatok, mert még nagyon sok helyre kell mennem, hiszen ezen a napon minden gyerek vár rám. Jövőre majd újra eljövök hozzátok. Most pedig viszont látásra, szervusztok!
     
    kacsa67 és npircsi kedveli ezt.
  10. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

  11. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

  12. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

  13. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

  14. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

    Mikulás, kandalló
     

    Csatolt fájlok:

    platthy, kbzs és abittera kedveli ezt.
  15. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

    Mikulás, csomag
     

    Csatolt fájlok:

    Rubina, platthy, e.deby és 1 másik tag kedveli ezt.
  16. Kívánság

    Kívánság Állandó Tag

    Mikulás, társas játék
     

    Csatolt fájlok:

  17. most

    most Állandó Tag

  18. trissza

    trissza Állandó Tag

    végre valaki úgy írta le, ahogy én is ismerem!
     
  19. Szia! Kottája meg van? Mert én ezt nem ismerem, de aranyos a szövege :)
     
  20. Katka 46

    Katka 46 Állandó Tag

    Sajnos ez olyan "szájról szájra" terjedő dalocska...A "Hejhó-halihó" résznél mindig tapsolni kell. :) A neten ha beírod egy-egy részletét, hátha előbukkan valamilyen hanganyag vagy videó. (Én is keresgélem majd.)
     
    Sziszike72 kedveli ezt.

Megosztás