A „Londoni Magyarok” szervezet elsősorban ingatlanok bérbeadásával foglalkozik, de folyamatosan segíti a kiköltöző magyarokat mindkét országból. Szabó Lászlóval, a vállalkozás alapítójával beszélgettünk.
– Mikor alapította a „Londoni Magyarok” nevű vállalkozást?
– 2000-ben mentem ki Londonba először, és kezdtem el ott dolgozni. A „Londoni Magyarokat” az uniós csatlakozás miatt építettük fel. Akkor Londonban már várható volt, hogy jönnek a magyarok, akiknek szükségük lesz szállásra, információkra, szolgáltatásokra. 2004 februárjában nyitottuk meg az irodánkat és vártuk a kiérkezőket.
– Miben segítenek a kiérkező magyaroknak?
– Ez nagyon sokat változott az elmúlt 10 évben. Amikor először jöttek ki magyarok 2004-ben, akkor nagyon felkészületlenek voltak, nyelvtudás és pénz nélkül akartak nekivágni a kinti létnek, és emiatt többen kerültek az utcára. Az elején még annyira súlyos volt a helyzet, hogy én magam is többször tárgyaltam a nagykövetséggel és az egyházakkal, hátha ki tudunk találni valamilyen megoldást.
Ingatlanokat működtettünk, kifizettek nálunk egy hétre való szállást, majd elfogyott a pénzük és nem tudtak tovább fizetni – de hazamenni sem, mert addigra már mindent feladtak Magyarországon. Ekkor mi is úgy döntöttünk: minimalizáljuk ezeket a problémákat, hogy ne jöjjön el mindenki ész nélkül. Angliában is ugyanúgy kell dolgozni és nyelvet beszélni.
Elkezdtünk egy segélyszervezetet is működtetni, aminek a lényege az volt, hogy a nagykövetséghez beérkező, utcára kirakott embereket pár napig ingyen elszállásoltuk és étkeztettük, amíg a konzulátus vagy az egyház segítségével haza nem jutottak. Ennek során kiépítettük a kapcsolatot a helyi szervekkel is. Több száz bajba került magyart juttattunk haza. Ezt követően már médiaszerepléseket is vállaltunk – az információk széleskörű megosztása érdekében – majd 2005-ben létrehoztuk a budapesti információs irodát is. Ez azóta is nagyon népszerű, mert itt már a kiutazás előtt megkapnak minden információt.
Van egy 30 kérdésből álló tesztünk, amit mindenkinek, el kell olvasnia és ki kell töltenie, hogy megbizonyosodhasson arról, neki való-e a londoni élet. Bármilyen jellegű munkáról legyen szó, fontos tudni, hogy mikor mit kell csinálni. Sokan nem értik meg, hogy nyelvtudás is kell, nem csak a külföldi munka és élet utáni vágyakozás.
– Mi okozta a tömeges kivándorlást? Ezt csak az EU-csatlakozás hozta?
– Igen, mindenki azt gondolta, hogy majd kimegy és gazdag lesz, aztán hazajön, és minden szép lesz. Persze kiderült, hogy ez nem így működik. Nekünk mint civil szervezetnek, az is a feladatunk volt, hogy legyen információs magazinunk, de volt szórakozóhelyünk is, ahol rendezvényeket szerveztünk közösen. Megpróbáltunk kint egy magyar közösséget teremteni.
– Hányan dolgoznak a szervezetnél?
– Sofőrrel, karbantartókkal együtt 10–12-en.
– Ön ingázik vagy itthon dolgozik?
– Jelenleg itthon vagyok, mert elindítottam egy új vállalkozást, amely rózsadobozok készítésével és forgalmazásával foglalkozik. Ezt még Londonból hoztam haza és viszem tovább Romániába is. Most ez a fő vállalkozásom, ebben is nagyon sokat segít, hogy volt kinti tapasztalatom. Magyarországon júliusban indítottam, és most már 30 városban vagyunk jelen.
– Mennyiben más Angliában és Magyarországon vállalkozást indítani?
– Nagyon sok különbség van az adózás, a könyvelés, a vámok, a jogszabályok tekintetében, nem lenne elég az egész nap, ha mind felsorolnám. Kint a könyvelés sokkal egyszerűbb, amit például a munkaidőben megeszem vagy városon belül autózom, azt elszámolhatom cégköltségnek, itthon ez nem ilyen egyszerű.
– Hogyan hatott a „Londoni Magyarokra” a válság?
– 2007 után 110 ingatlanunk volt, a válság után ez a szám visszaesett hetvenre. Volt egy nagy pánik a magyarok között, hogy nem kapnak munkát, ezért 30–40 lakással csökkentenem kellett az ingatlanok számát. Nem tudtunk annyi lakót produkálni, hogy megérje fenntartani, körülbelül 40 százalékos volt a visszaesés. 2009–2010 körül elkezdett stabilizálódni a helyzet, azonban 2012 körül volt egy zuhanás, éreztük, hogy „nem jönnek a magyarok”. 2014–2015 környékén stabilizáltam a rendszert, az összes rossz ingatlant kiszórtam és 50 ingatlannál állítottam meg a vállalkozást. Könnyen fenntartható, kevesebb alkalmazottunk van – de odafigyeléssel még ekkora távolságból is lehet irányítani.
– És most? Mit vár a Brexit után?
– Nincs pánik egyelőre, megint egyre többen költöznek ki Londonba. Bővíteni kéne, de én fogom vissza az alkalmazottakat, jobb, ha óvatosak vagyunk. Ha az angol kormány meghozza a szigorításokat az uniós tagállamokkal szemben, akkor nem biztos, hogy jól járunk. Ha változtatni kell, akkor inkább angol körökben kezdek el mozogni, és a magyar szálat be fogom szűkíteni.
Kovács Réka Fruzsina
– Mikor alapította a „Londoni Magyarok” nevű vállalkozást?
– 2000-ben mentem ki Londonba először, és kezdtem el ott dolgozni. A „Londoni Magyarokat” az uniós csatlakozás miatt építettük fel. Akkor Londonban már várható volt, hogy jönnek a magyarok, akiknek szükségük lesz szállásra, információkra, szolgáltatásokra. 2004 februárjában nyitottuk meg az irodánkat és vártuk a kiérkezőket.
– Miben segítenek a kiérkező magyaroknak?
– Ez nagyon sokat változott az elmúlt 10 évben. Amikor először jöttek ki magyarok 2004-ben, akkor nagyon felkészületlenek voltak, nyelvtudás és pénz nélkül akartak nekivágni a kinti létnek, és emiatt többen kerültek az utcára. Az elején még annyira súlyos volt a helyzet, hogy én magam is többször tárgyaltam a nagykövetséggel és az egyházakkal, hátha ki tudunk találni valamilyen megoldást.
Ingatlanokat működtettünk, kifizettek nálunk egy hétre való szállást, majd elfogyott a pénzük és nem tudtak tovább fizetni – de hazamenni sem, mert addigra már mindent feladtak Magyarországon. Ekkor mi is úgy döntöttünk: minimalizáljuk ezeket a problémákat, hogy ne jöjjön el mindenki ész nélkül. Angliában is ugyanúgy kell dolgozni és nyelvet beszélni.
Elkezdtünk egy segélyszervezetet is működtetni, aminek a lényege az volt, hogy a nagykövetséghez beérkező, utcára kirakott embereket pár napig ingyen elszállásoltuk és étkeztettük, amíg a konzulátus vagy az egyház segítségével haza nem jutottak. Ennek során kiépítettük a kapcsolatot a helyi szervekkel is. Több száz bajba került magyart juttattunk haza. Ezt követően már médiaszerepléseket is vállaltunk – az információk széleskörű megosztása érdekében – majd 2005-ben létrehoztuk a budapesti információs irodát is. Ez azóta is nagyon népszerű, mert itt már a kiutazás előtt megkapnak minden információt.
Van egy 30 kérdésből álló tesztünk, amit mindenkinek, el kell olvasnia és ki kell töltenie, hogy megbizonyosodhasson arról, neki való-e a londoni élet. Bármilyen jellegű munkáról legyen szó, fontos tudni, hogy mikor mit kell csinálni. Sokan nem értik meg, hogy nyelvtudás is kell, nem csak a külföldi munka és élet utáni vágyakozás.
– Mi okozta a tömeges kivándorlást? Ezt csak az EU-csatlakozás hozta?
– Igen, mindenki azt gondolta, hogy majd kimegy és gazdag lesz, aztán hazajön, és minden szép lesz. Persze kiderült, hogy ez nem így működik. Nekünk mint civil szervezetnek, az is a feladatunk volt, hogy legyen információs magazinunk, de volt szórakozóhelyünk is, ahol rendezvényeket szerveztünk közösen. Megpróbáltunk kint egy magyar közösséget teremteni.
– Hányan dolgoznak a szervezetnél?
– Sofőrrel, karbantartókkal együtt 10–12-en.
– Ön ingázik vagy itthon dolgozik?
– Jelenleg itthon vagyok, mert elindítottam egy új vállalkozást, amely rózsadobozok készítésével és forgalmazásával foglalkozik. Ezt még Londonból hoztam haza és viszem tovább Romániába is. Most ez a fő vállalkozásom, ebben is nagyon sokat segít, hogy volt kinti tapasztalatom. Magyarországon júliusban indítottam, és most már 30 városban vagyunk jelen.
– Mennyiben más Angliában és Magyarországon vállalkozást indítani?
– Nagyon sok különbség van az adózás, a könyvelés, a vámok, a jogszabályok tekintetében, nem lenne elég az egész nap, ha mind felsorolnám. Kint a könyvelés sokkal egyszerűbb, amit például a munkaidőben megeszem vagy városon belül autózom, azt elszámolhatom cégköltségnek, itthon ez nem ilyen egyszerű.
– Hogyan hatott a „Londoni Magyarokra” a válság?
– 2007 után 110 ingatlanunk volt, a válság után ez a szám visszaesett hetvenre. Volt egy nagy pánik a magyarok között, hogy nem kapnak munkát, ezért 30–40 lakással csökkentenem kellett az ingatlanok számát. Nem tudtunk annyi lakót produkálni, hogy megérje fenntartani, körülbelül 40 százalékos volt a visszaesés. 2009–2010 körül elkezdett stabilizálódni a helyzet, azonban 2012 körül volt egy zuhanás, éreztük, hogy „nem jönnek a magyarok”. 2014–2015 környékén stabilizáltam a rendszert, az összes rossz ingatlant kiszórtam és 50 ingatlannál állítottam meg a vállalkozást. Könnyen fenntartható, kevesebb alkalmazottunk van – de odafigyeléssel még ekkora távolságból is lehet irányítani.
– És most? Mit vár a Brexit után?
– Nincs pánik egyelőre, megint egyre többen költöznek ki Londonba. Bővíteni kéne, de én fogom vissza az alkalmazottakat, jobb, ha óvatosak vagyunk. Ha az angol kormány meghozza a szigorításokat az uniós tagállamokkal szemben, akkor nem biztos, hogy jól járunk. Ha változtatni kell, akkor inkább angol körökben kezdek el mozogni, és a magyar szálat be fogom szűkíteni.
Kovács Réka Fruzsina
