„Nincs honvágyam Magyarország után” – 3 gyerekkel Ausztráliában

Boros Balázs a TV2 kontrolling igazgatói székéből főállású családapa lett Ausztráliában, menedzseli három gyerekét, amíg a felesége önmegvalósít, és mesterképzésre jár. A család öt év tervezés után, most januárban hagyta el az országot, és költözött Ausztráliába úgy, hogy előtte sosem jártak ott. Skype-on beszélgettem Balázzsal.

Felégettetek minden hidat magatok mögött?

A jövőképemben nincs benne Magyarország. Pontosan emlékszem, amikor valami eltörött bennem: hideg, szeles nap egy tüntetésen, páran lézengtünk a Szabadság-hídon, Koncz Zsuzsa szólt a háttérben. A szöveg, a zene, a hangulat szíven ütött, és megértettem, hogy az én aktív életemben feltehetően nem változik az ország sorsa, így döntenem kellett: belülről vagy kívülről küzdök tovább az elveimért. Megértettem: amilyen vagyok, amiben hiszek, az nincs összhangban azzal, ami Magyarországon van. Az otthoni viszonyrendszerben becsületes munkával egzisztenciát teremteni szinte lehetetlen. Ahhoz olyan alkukat kell megkötni, amik összeegyeztethetetlenek az értékrendemmel, és teljesen felőrölnék a pozitív energiámat. Az országért továbbra is felelősnek érzem magam, de egy focis hasonlattal élve egy zűrös lelátóról átültem egy nyugodtabbra, de ettől még ugyanazt a meccset nézem.

1.jpg

Van honvágyad?

Nincs honvágyam Magyarország után, de például a horvát vagy az olasz tengerpart hiányzik. A mi történetünkben nem az ország elhagyása, hanem a lakásunk eladása volt az igazi érzelmi törés. Szerettük a lakásunkat, a kerületet, a közösséget, és azzal, hogy elengedtük mindazt, ahogy ott éltünk, mindegy volt, hová költözünk. Ha itt lenulláznánk magunkat, és vissza kellene mennünk, megtennénk, de valószínűleg akkor sem Magyarországra, mert ott sokkal nehezebb újrakezdeni. Otthon is különc voltam, így nem nagy trauma itt másnak lenni. A kozmopolita szemlélet jegyében hiszem, ha olyan helyre születtem, ahol nem olyanok élnek, akik hasonlítanak hozzám, akkor elmegyek oda, ahol a mindennapokban jól érzem magam. De nem ám csak úgy odébbállni, ha nem tetszik, hanem felelősnek kell lenni a mindenkori közösségért.

Miért nem maradtatok Európában?

Ha nem lennének bizonyos körülmények – hazai és nemzetközi politikai helyzet – otthon és Európában, vélhetően Olaszországban élnénk. Vagy elutaztunk volna hosszabb-rövidebb időre helyekre, de Magyarország lenne a bázis. Kiérlelt döntéssel jutottunk ide, minimum 5 éve készültünk rá. Az úticélt is gondosan mérlegelve választottuk, habár előtte nem jártunk itt. A tervezés időszakában felmerült Svájc, Kanada, Latin-Amerika, az USA. Mindig vonzott az újvilág, mert itt szinte csak azok leszármazottai élnek, akik merték elhagyni az óvilágot, bennük genetikusan kódolva van az újítás, a tenni merés képessége. Magamat mindig ilyen közegben képzeltem el. Talán éppen a kozmopolitizmusom miatt ez a lépés bele volt égetve az értékrendembe.

2.jpg

Milyen szempontok alapján döntöttetek Ausztrália mellett?

Fontos tényező volt a tengerpart és a jó idő. A déli féltekén van, így csillagtúra-szerűen olyan helyekre is eljuthatunk a jövőben, ahová másképpen nem valószínű, mert annyi pénzünk és szabadidőnk nem lenne. A kulcsfontosságú mégis az itteni társadalmi működés volt. Ez egy gazdag ország, erős a szociális háló, és mindenki tud dolgozni, aki akar. Ha az ember bármibe belevág és szorgalmas, a befektetett energia nem tud rosszul elsülni. Ha a tanulóvízum lejárta után úgy döntünk, hogy itt maradunk, és az ehhez szükséges papírok rendelkezésre állnak, akkor azt dolgozhatunk, amit szeretünk csinálni, és megalkuvás nélkül tudunk annyit keresni vele, hogy az nyugdíjas éveinkre is biztonságot nyújtson, és a gyerekeinket is tudjuk támogatni.

A feleséged támogatott?

Eleinte inkább én erőltettem, de bevallom, voltak hullámvölgyeim, amikor szembesültem vele, mennyi idő és pénz áttelepíteni ide egy egész családot. De akkorra a feleségemben már megerősödött az elhatározás. Markáns emancipációs elem is volt a döntésünk hátterében, hiszen neki otthon nehezebb lenne a szakmájában elhelyezkedni, a családunk nem tudna olyan kétkeresős modellre átállni, amit később szeretnénk megvalósítani. Zora táj- és kertépítész, ami itt hiányszakma, így ez az út az ő szakmai képzettségének megalapozása. A kétéves „fenntartható környezet és tervezés” mesterképzés alatt a családunk „student visa”-val tartózkodik itt. Azután két évig szakmai gyakorlatot végezhet, így egyelőre erre az időtávra tudtunk tervezni. Ha a gyakorlati idő lejár, akkor lesz lehetőségünk elgondolkodni a maradáson, vagy ezzel az új tapasztalattal belevágunk valami újba.

3.jpg

Ugyanígy belevágnál az ismeretlenbe?

Még nem telt el sok idő, így természetesen ugyanígy meglépnénk, csak talán ügyesebben szerveznénk meg a kiutazás előtti egy évet. Most vagyunk a kritikus időszak kellős közepén. Elmúlt már a megérkezés eufóriája, a kezdeti feladatokon is túllendültünk, és már elértek bennünket azok a kultúrsokkok, amik könnyen konfliktushelyzeteket szülnek. Ha ilyenkor nem vesszük észre a jó dolgokat, és nem mérjük azokat kellő súllyal, akkor a pszichológiai statisztikáknak megfelelően akár depresszióba is eshetnénk. A kevésbé elszántak ilyenkor megkérdőjelezhetik a döntésüket, és fel is adhatják. A kiutazás előtt soha nem jártunk itt, mert sem idő, sem pénz nem volt 2-3 hónapra kiszakadni a munkámból. Ma már azt mondom: ez a tapasztalat hiányzott, mert alábecsültem a kulturális különbséget.

Ennyire más ott az élet?

A kultúra egyértelműen európai, mégis elég távol van Európától ahhoz, hogy sokkolja az embert a hétköznapokban egy-két dolog. Ilyen a vezetés, hogy mennyit kell autózni, vagy akár a mi szemünkkel nézve nagy arányú pazarlás, és az élelmiszerárak. Ugyanakkor az emberek kedvesek, nyitottak, jó szándékúak. Nincs idegeskedés, például egy hivatalban nem érsz el semmit azzal, ha kiabálsz. A bizalom fontos társadalmi tényező. A bűnözés gyakorlatilag nem létezik – legalábbis itt a Gold Coaston. Az autóban például fel sem kell húzni az ablakot, vagy bezárni az ajtót. Sőt, van, akinek még lakáskulcsa sincs, mert egyszerűen nem zárja a lakást.

7.jpg

Ha valaki rossz szándékkal jönne ide, az eleinte annyi bűnt követhetne el, amennyit csak akar, mire beindulna a gépezet, ami aztán idővel bizonyosan bedarálja, hiszen ez egy sziget, így nincs hova menekülni és komoly erőforrást fordítanak a rendfenntartó erőkre. Másrészt hamar könnyen megbüntethetnek valamiért, amit aktuálisan súlyosnak tartanak. Ilyen a gyorshajtás. Vagy a fagyiárus, amiből a parton egyáltalán nincs – pedig ez egy hét-nyolcszázezres tengerparti város, ami a turizmusból él elsősorban – a túlszabályozás és a bírságok miatt. A valóságban vélhetően fegyelmezetten betartanak egy szabályrendszert, ami záloga az ország működésének, de ez kívülállóként elsőre mégis gyengeségnek tűnik. Az itteniek a lemmingekhez hasonlíthatók. Nem találkoztam még újító szemléletű emberrel, bár olvastam róluk. De működik a rendszer, ami arra utal, hogy tényleg. Döbbenet. Szóval bármilyen meglepő, látszólag európai kultúrájú országban is tudom idegenül érezni magam európaiként, és kell idő, energia a beilleszkedéshez.



A gyerekek megbirkóztak a változással?

Három gyermekünk van, Nina 11, Lulu 8, Kázmér pedig 3 éves. Rengeteget vagyok velük, és ez önmagában megéri, hiszen az elmúlt másfél évtizedben ez nem adatott meg munka mellett.

A fiunkról mindenki azt gondolta, könnyű lesz vele, veszi az akadályokat, de úgy tűnik, ő a legkeményebb dió. Számára ebben a korban már érték lett a magyar nyelv, és nem akarózik neki bemenni egy közösségbe, ahol nem értik meg. Ráadásul sokszorosára nőtt a ragaszkodása is, mert pontosan érzi: itt csak magunkra számíthatunk. Egyelőre nem tudjuk, hogyan fogjuk megoldani a helyzetet, mivel itt nincs olyan bölcsőde, mint otthon, és ami van, az nem jó és drága, a szakemberek nem felkészültek, nincs megoldva a beszoktatás. Van néhány, az átlagnál vonzóbb intézmény, de várólista van, szinte lehetetlen bekerülni. A magyar bölcsődei és óvodai munka igazi hungaricum, és véleményem szerint az ország mindenkori sikereinek egyik záloga – amin aztán az iskolai rendszer és a társadalom sokat ront.

5.jpg

A lányoknál igyekeztünk a nyelvi problémát előre kezelni, és olyan iskolát kerestünk, ahol van angol képzés. A Gold Coast-on nincs több ilyen, csak Labrador városrészben, így négy hét után átköltöztünk ide, emiatt távol kerültünk az egyetemtől, így a felségem ingázásra kényszerül. Labrador ugyan kevésbé hangulatos hely, és nem is ez a legjobb iskola itt a környéken, de a gyerekek miatt egyelőre maradunk. Az iskolai oktatás egyébként – szemben az otthoni negatív trendekkel – jó hangulatú, kevesebb a terhelés, így a stressz is. Mindenki képes venni az akadályokat, és folyamatos a pozitív visszajelzés: amit csinál, az jó.

Mi a helyzet az otthon maradt családtagokkal?

Nem vagyunk még olyan régen itt, hogy vészes legyen a helyzet, és napi szinten ott a Skype, Viber. A neten is követhető a mi kis kalandunk a családunk számára privát blogban, de a szélesebb közönség is olvashat rólunk itt. Szeretnénk majd rendszeresen ideutaztatni a családtagokat, így beterveztük a nagyszülők, unokatestvérek meghívásának költségeit – akár csereüdülés formájában is. Elvünk, hogy a családi kapcsolatainkat élőként fent akarjuk tartani.

4.jpg

Könnyebb lesz a helyzetetek, ha már lesz állásod?

Most családapaként funkcionálok, menedzselem a gyerekeket. Családos emberként egészséges egzisztenciális félelem van bennem, ami még az idilli körülmények között is képes nyomasztólag hatni. Bár puritán embernek tartom magam, szeretném használni a modern kor vívmányait a családom érdekében, mert hiszek benne: ami progresszív, az előremutató. Az elhelyezkedésem így mindenképpen mérföldkő, de mindenki számára, aki Ausztráliában él, a fordulópont az, amikor „permanent resident (állandó letelepedési)” státuszt kap. Ekkor válhat a gyakorlatban szinte teljes jogú tagjává a társadalomnak. Ha ez esetünkben is bekövetkezik, akkor a költségeink jelentősen csökkenhetnek, hiszen nem kell fizetni például az oktatásért, az egészségügyi ellátásért. És ha történne velünk esetleg valami, akkor ott a működőképes szociális háló. Addig azonban a megtakarításainkat éljük fel, hiszen a mesterképzés és a gyerekek iskoláztatása, bölcsi-óvodája is sokba kerül.

6.jpg

Tehát learattátok a gondos tervezés gyümölcsét?

Ez egy ugyanolyan üzleti modell, mint bármi más. Miután beleszórtuk a kezdő tőkét, már nem érdemes kiszállni. Meg kell várni, amíg fialni kezd, ezért a következő néhány évben mindent meg kell tennünk, hogy itt boldoguljunk. De Ausztrália egy élhető, befogadó mentalitású ország, így összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vagyunk, mintha valaki Európába érkezik – pláne ha kényszerből, vagy csak nem látják szívesen, mint például manapság a szír menekülteket. Nekünk a magunk részéről csak be kell illeszkednünk – még akkor is, ha ez most nem tűnik egyszerű feladatnak –, mert az ausztrál társadalom arra rendezkedett be, hogy folyamatosan olvasztja magába az újonnan érkezetteket.

Molnár Gréta

tenger.jpg
 
hat kerem mikor ezerszer leirtak valakinek ,hogy
a NEMZETKOZI NYUGDIJEGYEZMENY szabalyozza es csak annyit kell(ene) tenni
a nyafogas es nyavajgas helyett ,hogy megnezi kivel milyen orszagokkal van nemzetkozi nyugdijegyezmenye magyarorszagnak ,maris nem kene 20ezredszer feltenni a kerdest !!!!
node ami nehez az nehez ...a hisztirapli nem visz elore !!!

Itt is az megy mint a legtöbb más területen. Gyönyörűen kiderül ebből a hozászólásából. Ő állítólag „keresi a lehetőségeket”. Mondjuk ezek után ebben egy picit kételkedem, de tegyük fl én tévedek és valóban keresi. Oké. De MIRE?! Hát leírta mire: Arra hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon! Ne veszítsen el otthoni „éveket” (ha fiatal, sok éve úgyse lehet még...), nyugodtan éljen, legális legyen, azaz minden legyen a lehető legszuperebb és csudajó, megpróbáltatástól mentes, korábban leírta hogy még a bútorait is magával szeretné vinni (ja, Amerikába, a tengerentúlra... még kocsit se érdemes, nemhogy bútorokat, mert többe kerül a szállítás mint amit a cucc ér...) s minderre a csodálatos utópiára úgy „keresi” a lehetőségeket, hogy ki se teszi közben a lábát érte az országból.

Van erre egy sláger, hogy „Álmodj, Királylány”...

És még bánná a fene hogy erről álmodik, mindenkinek lehetnek álmai, még olyasmiről is amiről maga is tudja hogy sose valósul meg, de álmodozik róla mert maga az álom is szép. Ez tehát rendben van. De amikor valaki szembesíti a valósággal, s ajánl egy REÁLIS utat, ami elismerem, nem kockázatmentes ez igaz, de azért van jelentős esélye a sikerre is úgy, akkor még rá haragszik meg!

Így próbáljon az ember jót tenni egy MAGYARRAL...

Ha igazán ki akarna jutni, nem bepöccennie kellett volna, hanem nekikezdeni hogy kitárgyalja velem, meg másokkal akik kint vannak, hogy a dolognak mik lehetnek az előnyei és kockázatai, hogy az utóbbiakat minimalizálja, mire kell vigyáznia, mi a legrosszabb ami történhet (deportálás, ez mivel jár, stb - még ha megtörténik is, az hogy ez mennyire rossz attól függ mennyi ideje élt már ott, stb) szóval sok minden van itt, de ő kapásból elutasította az egészet információk nélkül, és még a felvetőjére haragszik!

Gyerekes, naív világnézet. Nem érdemes szót vesztegetni rá többet. Majd kinövi de akkor már késő lesz.
 
Igen, ez valóban egy létező probléma. Ha azt keressük, hogy miért nem megy, akkor hamar találunk rá okot.
A fenti család legalább 5 évig készült erre a lépésre. Biztosan nekik is volt az 5 év alatt sok olyan verzió, ami nem működött volna. De ők nem azokat a verziókat keresték, ami nem működik, hanem amelyik igen.

Hát igen, a fenti család kereskedelmi tv kontorlling igazgazói fizetésből gyűjtött 5 évig, nem átlagbérből tengődtek mondjuk Borsodban. Négy évre talán biztosított a megélhetésük a felhalmozott tartalékból a tanulóvízummal (amennyire tudom, azzal legálisan nem lehet munkát vállalni), feltéve, hogy nem jön közbe semmi váratlan. Utána még maguk se tudják, mi lesz. Lesz-e álláslehetőség, megkapják-e a letelepedést? A tartalékok addigra elfogynak. Azért három gyerekkel elég bátrak (?) szerintem. De legalább világot látnak, ez igaz.
 
Utoljára módosítva:
Akinek van értelmes dolga, s nyílik útja is az elvégzésére, nem megy el. (sokan mások se mennek el, de az említettek SEM). Akinek azonban nincs munkája, és/vagy a terveit, álmait nem tudja megvalósítani, még minimális mértékben sem, az könnyen lehet hogy megpattan onnan, épp azért, hogy megvalósítsa a DOLGÁT.

És ha a reinkarnációt belekevered, ne hidd hogy nem tudom arról az oldalról is megindokolni. Csodálkoznék, ha nem ismerném jobban e kérdéskört, meg az egész hindu+buddhista fogalomkört jobban mint te. Tehát ennek fényében, mit szólsz ahhoz a nézetemhez, hogy lehet hogy én épp azért éltem Magyarországon annyira pocsékul, mert ezzel kényszerített rá a Karma arra, hogy igenis menjek ki az USA-ba, ismerjem azt meg, szívjam magamba az ottani életmód ismereteit is, bővüljön a látóköröm, mert addig én is csak mindenféle hazugságokat és féligazságokat tudtam róla?! És e nézetemnek van is komoly valószínűsítése, mert mindaddig nem akartam kimenni valóban, amíg totál össze nem csaptak a fejem fölött a hullámok! Engem a Sors, a Karma egyszerűen mint a szélvihar megfogott és átlódított az Óceánon, pedig nagyon tiltakoztam ellene, kézzel-lábbal kapálództam!

És azért tette, mert ITT VAN DOLGOM. Életfeladatom. S erre is van bizonyítékom, ha nem is írom le részletesen, de az a helyzet hogy nem is egy olyan tervemet megvalósítottam már itt (művészetit és tudományosat is) amiket évtizedek óta dédelgettem már magamban gondolatként, de Magyarországon nem volt rá lehetőségem!

Ezek kis dolgoknak tűnnek talán világméretben, de nekem fontosak, s lehet tán hogy itt eljön majd az ideje a nagyobb dolgoknak is. Magyarországon SOHA. Az biztos.

Szóval drága barátom, felesleges a misztikával jönnöd, mert bőven meg tudom indokolni az állításaid ellenkezőjét is ugyanazon nézetrendszer szerint is amiből te indulsz ki.
Ha csak a konnyu dolgokat keresed hat szaladsz onmagad elol, igy barhova mehetsz helyedet sehol nem fogod meglelni!

“Az ember rokona a többi élőlénynek, és nem felsőbbrendú azoknál. A természet egy nagy közösség, amelynek minden tagja – az embert is beleértve – kölcsönösen függ egymástól. Mindannyian belőled származunk és hozzád tartozunk, Föld Anyánk. Tőled kapjuk az élelmet és úgy vigyázol ránk, mint a saját anyánk. Úgy kell rajtad lépkednünk, mintha minden lépésünk egy imádság lenne.” – Sziú bölcsesség
 
Minden a tietek mindent elertetek, de gondoljatok bele a Spanyolok, Portugalok mennyi aranyat zsakmanyoltak AMERIKABOL az egesz foldreszrol, valahol lennie kell mint osztatlan valami ( kesz nyereseg) minek ezert ennyi EMBERETELENSEG ES LELKETLENSEG.
DE HOL VANNNAK AZ ARANYAK ES A NYERESEG. Balgak mindig hiszik hogy ok nem hibasak ebben a rendszerben. Maradok szegeny a helyemen..... :)
 
Néha lelkiismeretfurdalásom van, nem szeretném ha valaki a hozzászolásaim miatt félreértene.
-
Ennek az internetoldanak a célja, hogy összefogja a magyarországot kedvelö, a magyar kulturával, élettel kapcsolatot keresöket, függetlenül attol hol születtek, hol élnek. En is azért járok ide mert ezek az emberek nem közömbösek a számomra. Ha nem csalodok már 12 esztendeje, kezdetben mégjobban törtem a magyart.
-
Nem lenne jo ha a 21. században továbbra is politikai blokkokban gondolkodnánk, a világ anyira leszükült az internet, az utazási lehetöségek és nem utolsosorban a szolás és gondolati szabadság kiszélesedésével, hogy szerintem tök mindegy hol lakunk, dolgozunk élünk.
-
Manapság sok szo esik az integrálodásrol, szerintem a beleolvadásnál fontosabb az összekötö szerep. :)
 
Boros Balázs a TV2 kontrolling igazgatói székéből főállású családapa lett Ausztráliában, menedzseli három gyerekét, amíg a felesége önmegvalósít, és mesterképzésre jár. A család öt év tervezés után, most januárban hagyta el az országot, és költözött Ausztráliába úgy, hogy előtte sosem jártak ott. Skype-on beszélgettem Balázzsal.

Felégettetek minden hidat magatok mögött?

A jövőképemben nincs benne Magyarország. Pontosan emlékszem, amikor valami eltörött bennem: hideg, szeles nap egy tüntetésen, páran lézengtünk a Szabadság-hídon, Koncz Zsuzsa szólt a háttérben. A szöveg, a zene, a hangulat szíven ütött, és megértettem, hogy az én aktív életemben feltehetően nem változik az ország sorsa, így döntenem kellett: belülről vagy kívülről küzdök tovább az elveimért. Megértettem: amilyen vagyok, amiben hiszek, az nincs összhangban azzal, ami Magyarországon van. Az otthoni viszonyrendszerben becsületes munkával egzisztenciát teremteni szinte lehetetlen. Ahhoz olyan alkukat kell megkötni, amik összeegyeztethetetlenek az értékrendemmel, és teljesen felőrölnék a pozitív energiámat. Az országért továbbra is felelősnek érzem magam, de egy focis hasonlattal élve egy zűrös lelátóról átültem egy nyugodtabbra, de ettől még ugyanazt a meccset nézem.

1.jpg

Van honvágyad?

Nincs honvágyam Magyarország után, de például a horvát vagy az olasz tengerpart hiányzik. A mi történetünkben nem az ország elhagyása, hanem a lakásunk eladása volt az igazi érzelmi törés. Szerettük a lakásunkat, a kerületet, a közösséget, és azzal, hogy elengedtük mindazt, ahogy ott éltünk, mindegy volt, hová költözünk. Ha itt lenulláznánk magunkat, és vissza kellene mennünk, megtennénk, de valószínűleg akkor sem Magyarországra, mert ott sokkal nehezebb újrakezdeni. Otthon is különc voltam, így nem nagy trauma itt másnak lenni. A kozmopolita szemlélet jegyében hiszem, ha olyan helyre születtem, ahol nem olyanok élnek, akik hasonlítanak hozzám, akkor elmegyek oda, ahol a mindennapokban jól érzem magam. De nem ám csak úgy odébbállni, ha nem tetszik, hanem felelősnek kell lenni a mindenkori közösségért.

Miért nem maradtatok Európában?

Ha nem lennének bizonyos körülmények – hazai és nemzetközi politikai helyzet – otthon és Európában, vélhetően Olaszországban élnénk. Vagy elutaztunk volna hosszabb-rövidebb időre helyekre, de Magyarország lenne a bázis. Kiérlelt döntéssel jutottunk ide, minimum 5 éve készültünk rá. Az úticélt is gondosan mérlegelve választottuk, habár előtte nem jártunk itt. A tervezés időszakában felmerült Svájc, Kanada, Latin-Amerika, az USA. Mindig vonzott az újvilág, mert itt szinte csak azok leszármazottai élnek, akik merték elhagyni az óvilágot, bennük genetikusan kódolva van az újítás, a tenni merés képessége. Magamat mindig ilyen közegben képzeltem el. Talán éppen a kozmopolitizmusom miatt ez a lépés bele volt égetve az értékrendembe.

2.jpg

Milyen szempontok alapján döntöttetek Ausztrália mellett?

Fontos tényező volt a tengerpart és a jó idő. A déli féltekén van, így csillagtúra-szerűen olyan helyekre is eljuthatunk a jövőben, ahová másképpen nem valószínű, mert annyi pénzünk és szabadidőnk nem lenne. A kulcsfontosságú mégis az itteni társadalmi működés volt. Ez egy gazdag ország, erős a szociális háló, és mindenki tud dolgozni, aki akar. Ha az ember bármibe belevág és szorgalmas, a befektetett energia nem tud rosszul elsülni. Ha a tanulóvízum lejárta után úgy döntünk, hogy itt maradunk, és az ehhez szükséges papírok rendelkezésre állnak, akkor azt dolgozhatunk, amit szeretünk csinálni, és megalkuvás nélkül tudunk annyit keresni vele, hogy az nyugdíjas éveinkre is biztonságot nyújtson, és a gyerekeinket is tudjuk támogatni.

A feleséged támogatott?

Eleinte inkább én erőltettem, de bevallom, voltak hullámvölgyeim, amikor szembesültem vele, mennyi idő és pénz áttelepíteni ide egy egész családot. De akkorra a feleségemben már megerősödött az elhatározás. Markáns emancipációs elem is volt a döntésünk hátterében, hiszen neki otthon nehezebb lenne a szakmájában elhelyezkedni, a családunk nem tudna olyan kétkeresős modellre átállni, amit később szeretnénk megvalósítani. Zora táj- és kertépítész, ami itt hiányszakma, így ez az út az ő szakmai képzettségének megalapozása. A kétéves „fenntartható környezet és tervezés” mesterképzés alatt a családunk „student visa”-val tartózkodik itt. Azután két évig szakmai gyakorlatot végezhet, így egyelőre erre az időtávra tudtunk tervezni. Ha a gyakorlati idő lejár, akkor lesz lehetőségünk elgondolkodni a maradáson, vagy ezzel az új tapasztalattal belevágunk valami újba.

3.jpg

Ugyanígy belevágnál az ismeretlenbe?

Még nem telt el sok idő, így természetesen ugyanígy meglépnénk, csak talán ügyesebben szerveznénk meg a kiutazás előtti egy évet. Most vagyunk a kritikus időszak kellős közepén. Elmúlt már a megérkezés eufóriája, a kezdeti feladatokon is túllendültünk, és már elértek bennünket azok a kultúrsokkok, amik könnyen konfliktushelyzeteket szülnek. Ha ilyenkor nem vesszük észre a jó dolgokat, és nem mérjük azokat kellő súllyal, akkor a pszichológiai statisztikáknak megfelelően akár depresszióba is eshetnénk. A kevésbé elszántak ilyenkor megkérdőjelezhetik a döntésüket, és fel is adhatják. A kiutazás előtt soha nem jártunk itt, mert sem idő, sem pénz nem volt 2-3 hónapra kiszakadni a munkámból. Ma már azt mondom: ez a tapasztalat hiányzott, mert alábecsültem a kulturális különbséget.

Ennyire más ott az élet?

A kultúra egyértelműen európai, mégis elég távol van Európától ahhoz, hogy sokkolja az embert a hétköznapokban egy-két dolog. Ilyen a vezetés, hogy mennyit kell autózni, vagy akár a mi szemünkkel nézve nagy arányú pazarlás, és az élelmiszerárak. Ugyanakkor az emberek kedvesek, nyitottak, jó szándékúak. Nincs idegeskedés, például egy hivatalban nem érsz el semmit azzal, ha kiabálsz. A bizalom fontos társadalmi tényező. A bűnözés gyakorlatilag nem létezik – legalábbis itt a Gold Coaston. Az autóban például fel sem kell húzni az ablakot, vagy bezárni az ajtót. Sőt, van, akinek még lakáskulcsa sincs, mert egyszerűen nem zárja a lakást.

7.jpg

Ha valaki rossz szándékkal jönne ide, az eleinte annyi bűnt követhetne el, amennyit csak akar, mire beindulna a gépezet, ami aztán idővel bizonyosan bedarálja, hiszen ez egy sziget, így nincs hova menekülni és komoly erőforrást fordítanak a rendfenntartó erőkre. Másrészt hamar könnyen megbüntethetnek valamiért, amit aktuálisan súlyosnak tartanak. Ilyen a gyorshajtás. Vagy a fagyiárus, amiből a parton egyáltalán nincs – pedig ez egy hét-nyolcszázezres tengerparti város, ami a turizmusból él elsősorban – a túlszabályozás és a bírságok miatt. A valóságban vélhetően fegyelmezetten betartanak egy szabályrendszert, ami záloga az ország működésének, de ez kívülállóként elsőre mégis gyengeségnek tűnik. Az itteniek a lemmingekhez hasonlíthatók. Nem találkoztam még újító szemléletű emberrel, bár olvastam róluk. De működik a rendszer, ami arra utal, hogy tényleg. Döbbenet. Szóval bármilyen meglepő, látszólag európai kultúrájú országban is tudom idegenül érezni magam európaiként, és kell idő, energia a beilleszkedéshez.



A gyerekek megbirkóztak a változással?

Három gyermekünk van, Nina 11, Lulu 8, Kázmér pedig 3 éves. Rengeteget vagyok velük, és ez önmagában megéri, hiszen az elmúlt másfél évtizedben ez nem adatott meg munka mellett.

A fiunkról mindenki azt gondolta, könnyű lesz vele, veszi az akadályokat, de úgy tűnik, ő a legkeményebb dió. Számára ebben a korban már érték lett a magyar nyelv, és nem akarózik neki bemenni egy közösségbe, ahol nem értik meg. Ráadásul sokszorosára nőtt a ragaszkodása is, mert pontosan érzi: itt csak magunkra számíthatunk. Egyelőre nem tudjuk, hogyan fogjuk megoldani a helyzetet, mivel itt nincs olyan bölcsőde, mint otthon, és ami van, az nem jó és drága, a szakemberek nem felkészültek, nincs megoldva a beszoktatás. Van néhány, az átlagnál vonzóbb intézmény, de várólista van, szinte lehetetlen bekerülni. A magyar bölcsődei és óvodai munka igazi hungaricum, és véleményem szerint az ország mindenkori sikereinek egyik záloga – amin aztán az iskolai rendszer és a társadalom sokat ront.

5.jpg

A lányoknál igyekeztünk a nyelvi problémát előre kezelni, és olyan iskolát kerestünk, ahol van angol képzés. A Gold Coast-on nincs több ilyen, csak Labrador városrészben, így négy hét után átköltöztünk ide, emiatt távol kerültünk az egyetemtől, így a felségem ingázásra kényszerül. Labrador ugyan kevésbé hangulatos hely, és nem is ez a legjobb iskola itt a környéken, de a gyerekek miatt egyelőre maradunk. Az iskolai oktatás egyébként – szemben az otthoni negatív trendekkel – jó hangulatú, kevesebb a terhelés, így a stressz is. Mindenki képes venni az akadályokat, és folyamatos a pozitív visszajelzés: amit csinál, az jó.

Mi a helyzet az otthon maradt családtagokkal?

Nem vagyunk még olyan régen itt, hogy vészes legyen a helyzet, és napi szinten ott a Skype, Viber. A neten is követhető a mi kis kalandunk a családunk számára privát blogban, de a szélesebb közönség is olvashat rólunk itt. Szeretnénk majd rendszeresen ideutaztatni a családtagokat, így beterveztük a nagyszülők, unokatestvérek meghívásának költségeit – akár csereüdülés formájában is. Elvünk, hogy a családi kapcsolatainkat élőként fent akarjuk tartani.

4.jpg

Könnyebb lesz a helyzetetek, ha már lesz állásod?

Most családapaként funkcionálok, menedzselem a gyerekeket. Családos emberként egészséges egzisztenciális félelem van bennem, ami még az idilli körülmények között is képes nyomasztólag hatni. Bár puritán embernek tartom magam, szeretném használni a modern kor vívmányait a családom érdekében, mert hiszek benne: ami progresszív, az előremutató. Az elhelyezkedésem így mindenképpen mérföldkő, de mindenki számára, aki Ausztráliában él, a fordulópont az, amikor „permanent resident (állandó letelepedési)” státuszt kap. Ekkor válhat a gyakorlatban szinte teljes jogú tagjává a társadalomnak. Ha ez esetünkben is bekövetkezik, akkor a költségeink jelentősen csökkenhetnek, hiszen nem kell fizetni például az oktatásért, az egészségügyi ellátásért. És ha történne velünk esetleg valami, akkor ott a működőképes szociális háló. Addig azonban a megtakarításainkat éljük fel, hiszen a mesterképzés és a gyerekek iskoláztatása, bölcsi-óvodája is sokba kerül.

6.jpg

Tehát learattátok a gondos tervezés gyümölcsét?

Ez egy ugyanolyan üzleti modell, mint bármi más. Miután beleszórtuk a kezdő tőkét, már nem érdemes kiszállni. Meg kell várni, amíg fialni kezd, ezért a következő néhány évben mindent meg kell tennünk, hogy itt boldoguljunk. De Ausztrália egy élhető, befogadó mentalitású ország, így összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vagyunk, mintha valaki Európába érkezik – pláne ha kényszerből, vagy csak nem látják szívesen, mint például manapság a szír menekülteket. Nekünk a magunk részéről csak be kell illeszkednünk – még akkor is, ha ez most nem tűnik egyszerű feladatnak –, mert az ausztrál társadalom arra rendezkedett be, hogy folyamatosan olvasztja magába az újonnan érkezetteket.

Molnár Gréta

Csatolás megtekintése 1456600
Sajnos nem lepödök meg.
Itthon átlagemberként nem tudsz se megélni,se érvényesülni
 
Hát igen, a fenti család kereskedelmi tv kontorlling igazgazói fizetésből gyűjtött 5 évig, nem átlagbérből tengődtek mondjuk Borsodban. Négy évre talán biztosított a megélhetésük a felhalmozott tartalékból a tanulóvízummal (amennyire tudom, azzal legálisan nem lehet munkát vállalni), feltéve, hogy nem jön közbe semmi váratlan. Utána még maguk se tudják, mi lesz. Lesz-e álláslehetőség, megkapják-e a letelepedést? A tartalékok addigra elfogynak. Azért három gyerekkel elég bátrak (?) szerintem. De legalább világot látnak, ez igaz.

Ezért van, hogy a borsodi családnak valószínűleg nem egy ausztrál sziget kell legyen az első ugródeszka. Illetve a borsodi kalandornak arra is kell figyelni, hogy ha nem jön össze az egészből csak a "világot" látott rész, akkor képes legyen visszacsöppenni az ő valóságába. Ez a valóság meg megint csak nem az, hogy kereskedelmi tv kontrolling igazgatói(és egyéb) múlttal néhány év pihenés után beadod az önéletrajzod egy európai fejvadász céghez. Különösen azért is jó ez, mert Európában elég túlhypeolt, ha valaki nem csak egy országban élt és dolgozott.
De semmi nem lehetetlen, sok embert ismerek aki nekivágott az országnak és végül megtalálta a számítását a saját szintjén.
 
Hát igen, a fenti család kereskedelmi tv kontorlling igazgazói fizetésből gyűjtött 5 évig, nem átlagbérből tengődtek mondjuk Borsodban. Négy évre talán biztosított a megélhetésük a felhalmozott tartalékból a tanulóvízummal (amennyire tudom, azzal legálisan nem lehet munkát vállalni), feltéve, hogy nem jön közbe semmi váratlan. Utána még maguk se tudják, mi lesz. Lesz-e álláslehetőség, megkapják-e a letelepedést? A tartalékok addigra elfogynak. Azért három gyerekkel elég bátrak (?) szerintem. De legalább világot látnak, ez igaz.
Egy retúr repülőjegy az USA-ba kb ezer dollár, azaz mintegy 220 ezer forint. Van amikor picit több, van amikor kevesebb, de 260 ezerből ami ezer dollár, simán kitelik. (retúrt kell venni akkor is ha nem akarsz visszajönni, másképp nem engednek be...) Aki IGAZÁN akarja, pár év alatt ennyit még a minimálbér körüli fizetéséből is össze tud spórolni.
 
Miert mert erre vitt az utam, kerestem valakit aki itt el Canadaban, nem talaltam meg. De nem sokara HAZA TELEPUL.... :) tudja a dolgat.... :)
Aha tehát te is disszidáltál a „hazádból”, kimentél külföldre, de NEM TUDTAD MEGÁLLNI A HELYEDET, menekülsz vissza a megszokott, ismerős ketrecbe, az illiberálisok közé, s közben fikázod azokat akik megállták a helyüket, nem ismered el, hogy te voltál a csekélyképességű, aki nem tudta megugrani a lécet, akiben nem volt elég tehetség, kitartás és szorgalom!

Szép.
 
Nem ugy van ,hogy veszek egy reperulojegyet es maris Usaba vagyok es innentol az eletem egyenesbe van.
Erdemes igy kijonni turistanak es szetnezni , es haza menni, es ha megtetszik megfelel utana elkezdeni a hivatalos bevandorlasi procedurat.
Meg veletlen se induljon el senki ugy,hogy veglegesen kint akar maradni,mert a eselye hogy sikerul olyan mint a feher hollo.Nem beszelve a repulojegy ar melle meg van megelhetes szalloda vagy motel kaja kozlekedes es maris a minimum $1500-2000.
feketen munkat vallalni se konnyu es ott van a lebukas veszelye, ott van hogy nem fizetik ki, es a babanhej mindenkinek allandan ott van.
Egesz topic foglalkozik a bevandorlassal hogy s mint lehet elkezdeni ha valaki szeretne kijonni.

Mi senkit se ra se le nem beszelunk, ez mindenkinek sajat dontese.

Van itt egy par tagunk akik ano jo par eve kijottek es nagyon nem tetszett nekik,hogy az elso siker utan kovetndo peldanak allitotta igy kell csinalni......mi meg felelotlennek tartottuk,hisz csaladdal otthon felegetve mindent eljottek es a mai napig nincs legalis tartozodasuk, azaz bujkalnak es mar $10ezer dollar folott jarnak az ugyvedi koltsegeik.
A nota vege ,hogy ha elkapjak oket haza deportaljak egy szall ruhaba ahogy elkapjak.
 
Nem ugy van ,hogy veszek egy reperulojegyet es maris Usaba vagyok es innentol az eletem egyenesbe van.
Erdemes igy kijonni turistanak es szetnezni , es haza menni, es ha megtetszik megfelel utana elkezdeni a hivatalos bevandorlasi procedurat.
Meg veletlen se induljon el senki ugy,hogy veglegesen kint akar maradni,mert a eselye hogy sikerul olyan mint a feher hollo.Nem beszelve a repulojegy ar melle meg van megelhetes szalloda vagy motel kaja kozlekedes es maris a minimum $1500-2000.
feketen munkat vallalni se konnyu es ott van a lebukas veszelye, ott van hogy nem fizetik ki, es a babanhej mindenkinek allandan ott van.
Egesz topic foglalkozik a bevandorlassal hogy s mint lehet elkezdeni ha valaki szeretne kijonni.

Mi senkit se ra se le nem beszelunk, ez mindenkinek sajat dontese.

Van itt egy par tagunk akik ano jo par eve kijottek es nagyon nem tetszett nekik,hogy az elso siker utan kovetndo peldanak allitotta igy kell csinalni......mi meg felelotlennek tartottuk,hisz csaladdal otthon felegetve mindent eljottek es a mai napig nincs legalis tartozodasuk, azaz bujkalnak es mar $10ezer dollar folott jarnak az ugyvedi koltsegeik.
A nota vege ,hogy ha elkapjak oket haza deportaljak egy szall ruhaba ahogy elkapjak.
Ez mind igaz. De ha deportálás előtt pár évet ott élt, akkor élete végéig lesz miről beszélnie „odahaza”, ez tényleg életre szóló élmény! És teleette magát azalatt finomságokkal, mert megengedhette magának, látta azt az országot amiről mindenki más csak álmodik, szélesedik a látóköre, azaz volt néhány jó éve... És nő az önbecsülése is, tudja hogy ő igenis BÁTOR, mert megpróbálta amit nem sokan mások, nyugodt a lelkiismerete hogy ő igazán mindent megtett a boldogulása érdekében... Ó, ennek rengeteg előnye van azért még így is!

Hát még ha sikerül.

Ennek ellenére, igazad van, a dolog rizikós. Nyilván nem is ajánlható mindenkinek. Annak semmiképp se aki kapásból elutasítja a gondolatát is. Azok után hogy Tücsök Tímea így reagált rá, már én se ajánlom neki, nem alkalmas rá lélektanilag. Az alkalmasság ott kezdődik, hogy nem utasítja el a dolgot kapásból... Lehet hogy elutasítja fontolgatás után is, mindenki maga dönt, s maga ismeri a helyzetét és képességeit. De ha KAPÁSBÓL elutasítja, akkor tényleg nem való neki, akkor túl sok még a vesztenivalója odahaza, s túl sok a kötődése ahhoz a tájékhoz.
 
Aki tervezi a kijovetelt csak akkor szabad elindulni ha minden tudott buktatora felkeszul, igy is ezer fele ujdonsaggal kell megismerkedni amire otthon meg almaban se gondolt.
Ez az ut nincs rozsakkal kikovezve, mikor otthon eler valaki arra a szintre hogy itt a vege, nem lehet tovabb maradni nem birja stb. A dontes ,hogy mas irnyba indul el 100% meg kell gyozodve legyen ,hogy ez a helyes ut szamara.
Felgozzel nem lehet es nem is lesz sikeres,mert allandoan visszatekinget, visszahuzo ero, ha valami kis pozitiv valtozas van otthon.
Sokan valtak itt folonfutokka mert valamilyen film utan iteletek meg az orszagot, es abban a hiszembe voltak hogy itt mindenki gazdag, itt mindenki luxus autokkal furikazik, es egesz nap azon topreng melyik szigetekre menjen nyaralni. A keseru valosag nagy csalodas.
Allitom az ember eleteben a legnagyobb dontes ,egy orszag continens csere.
Rengeteg hazassag ment tonkre ,sok gyerek sinylette meg.
Akik hazamennek evtizedek utan is ,meg nagyobb csalodason esnek at es jonnek vissza, mert jo ha rokonok csaljak haza, de elobb utobb belekerul a magyar egesszegugyi rendszerbe amitol viszont hanyathomlok menekul mielott kipurcana.
Az atlag emberrol irtam es nem a gazdagokrol, mert aki gazdag annak mindegy hol el, minden luxust meg tud venni maganak.
Sokan akarnak ugymond "jol jarni" mert a szoc halo surubb mint otthon, de ez is csak tavolrol latszik igy, mert abbol a segelybol itt kell megelni es az nagyon minimum alatti eletszivonal.
Abbol meg cigire se futja, nem hogy hazamenjen fesziteni.........
Mini statiztika kb 250 csalad jott ki 30 eve egy varosba Londonba Ontario. 30-35 csaladnak sikerult sajat ingatlant venni.
Sokan estek at bankcrupsy -n, soknak vallassal sot masodik vallason is tul vannak., kb 20-25 ember halt meg kozulunk. kb 10 mentek haza veglegesen. nagyon sok a maganyos no es ferfi .
Hogy menyire happyk ......nem sokan. Mar valtoztatni nem akarnak mar nem birnak az ujabb ujrakezdest.
Ez is benne van a pakliba.
Nem lebeszelni akarok senkit, csak a realitast is figylembe kell venni.
 
Mit vársz? Tipikus magyarok. ;)

Gondold el a helyzetet felnőtt emberek az állítólag jóban bemennek egy nagy világhálón lévő fórumra, nickek, ismeretlenek, majd beleakadnak egy emberbe, mert a véleményével nem egyeznek és napi szinten bekkelik, lesik ír-e valamit, hogy tovább kötekednének vele. Ezt így felnőtt emberek, akiknek egyébként munkával, családdal, hobbival, alkotással, barátkozásokkal kéne foglalkozni egészségesen.
Szóval látom a visszaidézésekből, nézem, hogy lehet amikor mindkettőt letiltottam. Hát rájövök úgy, hogy képes bejelentkezés előtt napi szinten végigböngészni, írtam-e hogy tudjon kötekedni, majd nézem ez a szerencsétlen életű még tovább üzengetne, de azt nem bírja felfogni, hogy más nem ilyen beteglelkű, azaz nem fogja elolvasni.
Ha gyerek lenne vicces lenne hogy a kisgonosz képes ennyi időt és energiát pazarolni hogy bosszanthasson valakit, de egészséges felnőtt az ilyen gyereket is kizökkentené a beteges lelkiállapotból. Ugyan felnőttként is vicces, de másrészt végtelenül szánalmas, hogy valakinek ilyen nyomorultul sötét és sivár lelkivilággal kell együtt élnie.
 
Miert mert erre vitt az utam, kerestem valakit aki itt el Canadaban, nem talaltam meg. De nem sokara HAZA TELEPUL.... :) tudja a dolgat.... :)

Öööö nem azt írtad nem találtad meg? Csak azért kérdeztem, hogy ha nem érdekel a téma mi indított arra, hogy benne légy. Mert amikor beléptem úgy gondoltam kint élő emberek beszélgetnek, keresnek egymás között kapcsolatokat, illetve azok akik onnan szeretnének információkhoz jutni.
 
Aki tervezi a kijovetelt csak akkor szabad elindulni ha minden tudott buktatora felkeszul, igy is ezer fele ujdonsaggal kell megismerkedni amire otthon meg almaban se gondolt.
Ez az ut nincs rozsakkal kikovezve, mikor otthon eler valaki arra a szintre hogy itt a vege, nem lehet tovabb maradni nem birja stb. A dontes ,hogy mas irnyba indul el 100% meg kell gyozodve legyen ,hogy ez a helyes ut szamara.
Felgozzel nem lehet es nem is lesz sikeres,mert allandoan visszatekinget, visszahuzo ero, ha valami kis pozitiv valtozas van otthon.
Sokan valtak itt folonfutokka mert valamilyen film utan iteletek meg az orszagot, es abban a hiszembe voltak hogy itt mindenki gazdag, itt mindenki luxus autokkal furikazik, es egesz nap azon topreng melyik szigetekre menjen nyaralni. A keseru valosag nagy csalodas.
Allitom az ember eleteben a legnagyobb dontes ,egy orszag continens csere.
Rengeteg hazassag ment tonkre ,sok gyerek sinylette meg.
Akik hazamennek evtizedek utan is ,meg nagyobb csalodason esnek at es jonnek vissza, mert jo ha rokonok csaljak haza, de elobb utobb belekerul a magyar egesszegugyi rendszerbe amitol viszont hanyathomlok menekul mielott kipurcana.
Az atlag emberrol irtam es nem a gazdagokrol, mert aki gazdag annak mindegy hol el, minden luxust meg tud venni maganak.
Sokan akarnak ugymond "jol jarni" mert a szoc halo surubb mint otthon, de ez is csak tavolrol latszik igy, mert abbol a segelybol itt kell megelni es az nagyon minimum alatti eletszivonal.
Abbol meg cigire se futja, nem hogy hazamenjen fesziteni.........
Mini statiztika kb 250 csalad jott ki 30 eve egy varosba Londonba Ontario. 30-35 csaladnak sikerult sajat ingatlant venni.
Sokan estek at bankcrupsy -n, soknak vallassal sot masodik vallason is tul vannak., kb 20-25 ember halt meg kozulunk. kb 10 mentek haza veglegesen. nagyon sok a maganyos no es ferfi .
Hogy menyire happyk ......nem sokan. Mar valtoztatni nem akarnak mar nem birnak az ujabb ujrakezdest.
Ez is benne van a pakliba.
Nem lebeszelni akarok senkit, csak a realitast is figylembe kell venni.
Így igaz, százszázalékig meg kell győződve legyen arról, hogy nincs visszaút. Igen, félgőzzel ezt nem lehet, igazad van. Főleg ebben a félgőzösben van nagyon igazad! Annyira így vélem, hogy én nem hiszek a kettős állampolgárság intézményében se. Nem tudom, az USA-ban az állampolgársági eskü letételekor azonnal lehet-e lemondani a régi állampolgárságról, de biztosra veheted, ha eljutok odáig, HABOZÁS NÉLKÜL MEGTESZEM. De ha nem lehet akkor melegében azonnal, azesetben is a legelső dolgaim közé fog tartozni. Ha nem így lesz, ha nem így teszek, s megtudjátok, nyugodtan nevezzetek ocsmány hazudozónak.

Egy szívvel egyszerre csak EGY országhoz lehet igazán lojálisnak lenni.
 
Aki tervezi a kijovetelt csak akkor szabad elindulni ha minden tudott buktatora felkeszul, igy is ezer fele ujdonsaggal kell megismerkedni amire otthon meg almaban se gondolt.
Ez az ut nincs rozsakkal kikovezve, mikor otthon eler valaki arra a szintre hogy itt a vege, nem lehet tovabb maradni nem birja stb. A dontes ,hogy mas irnyba indul el 100% meg kell gyozodve legyen ,hogy ez a helyes ut szamara.
Felgozzel nem lehet es nem is lesz sikeres,mert allandoan visszatekinget, visszahuzo ero, ha valami kis pozitiv valtozas van otthon.
Sokan valtak itt folonfutokka mert valamilyen film utan iteletek meg az orszagot, es abban a hiszembe voltak hogy itt mindenki gazdag, itt mindenki luxus autokkal furikazik, es egesz nap azon topreng melyik szigetekre menjen nyaralni. A keseru valosag nagy csalodas.
Allitom az ember eleteben a legnagyobb dontes ,egy orszag continens csere.
Rengeteg hazassag ment tonkre ,sok gyerek sinylette meg.
Akik hazamennek evtizedek utan is ,meg nagyobb csalodason esnek at es jonnek vissza, mert jo ha rokonok csaljak haza, de elobb utobb belekerul a magyar egesszegugyi rendszerbe amitol viszont hanyathomlok menekul mielott kipurcana.
Az atlag emberrol irtam es nem a gazdagokrol, mert aki gazdag annak mindegy hol el, minden luxust meg tud venni maganak.
Sokan akarnak ugymond "jol jarni" mert a szoc halo surubb mint otthon, de ez is csak tavolrol latszik igy, mert abbol a segelybol itt kell megelni es az nagyon minimum alatti eletszivonal.
Abbol meg cigire se futja, nem hogy hazamenjen fesziteni.........
Mini statiztika kb 250 csalad jott ki 30 eve egy varosba Londonba Ontario. 30-35 csaladnak sikerult sajat ingatlant venni.
Sokan estek at bankcrupsy -n, soknak vallassal sot masodik vallason is tul vannak., kb 20-25 ember halt meg kozulunk. kb 10 mentek haza veglegesen. nagyon sok a maganyos no es ferfi .
Hogy menyire happyk ......nem sokan. Mar valtoztatni nem akarnak mar nem birnak az ujabb ujrakezdest.
Ez is benne van a pakliba.
Nem lebeszelni akarok senkit, csak a realitast is figylembe kell venni.

Ez így van. Tőzsdézni is lehet hebehurgyán, de a szerencse igen kevésszer jön be ismeretek nélkül.
Miért magányosak kint az emberek? Canadában még nem voltam. Nem barátkoznak? A magyarok se?
Nekem több külföldi mondott olyan véleményt, hogy a magyarok kint is széthúznak. Igaz? (most hagyjuk a pár beteglelkű embert) Mennyire?
Miért volt az a bankcrupsy? Nincs állami garancia? Az USA-ban ez hogy van ahol mindenkinek kell lennie hitelkártyának.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

Hi! Does anyone here have the easy deutsch books by Jan richter in English?
hanna322 wrote on pöttyösdoboz's profile.
Szia! Érdeklődni szeretnék, hogy az Okosodj mozogva DVD anyagát el tudnád-e küldeni? Sajnos a data linkek már nem működnek. Nagyon köszönöm előre is a segítségedet! Üdv.: hanna322
katuskatus wrote on adabigel's profile.
Szia kedves Abigél! Neked sikerült letölteni Az egészség piramisa c. könyvet? Ha igen, elküldenéd nekem? Szép napot kívánok!
ametiszt99 wrote on boyocska's profile.
Szia,nem tudom,hogy megoldódott e a Bauer Barbara könyvvel kapcsolatban a problémád,de feltettem a könyvet ide:
Ne haragudj,de nem vettem észre hamarabb az üzenetedet:):)
ametiszt
Vasas István wrote on kukta's profile.
Kedves Árpád !

Nagyon boldog névnapot kívánok !

Áldott , boldog Húsvéti Ünnepet is kívánok !

Jó egészséget kívánva üdvözöl v.pisti .

Statisztikák

Témák
38,127
Üzenet
4,800,744
Tagok
615,669
Legújabb tagunk
ssstik
Oldal tetejére