„Ugyan már, mindenki iszik!” – Így teszi tönkre a gyerekét az alkoholista szülő egy életre

Melitta témája a 'Hírek' fórumban , 2017 Október 18.

Melitta - 2017 Október 18, 17:40
  1. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Már hajlamosak vagyunk arra, hogy olykor pszichológushoz forduljunk segítségért, ha érezzük, hogy baj van. De még mindig vannak olyan társadalmi tabuk, amelyek megakadályozzák bizonyos komoly problémák megértését, feldolgozását és megoldását.

    Ezek miatt nehéz az érintettek számára a segítségkérés, valamint a múltbeli traumák jelenbéli hatásainak felismerése is akadályozza ezt. Ilyen az alkoholista szülők felnőtt gyerekeinek mindennapi élete is. Pedig egy alkoholfüggő szülő(kk)el élő gyerek valójában bántalmazást szenved el. És ez kihat az egész életére.

    „Ugyan már, mindenki iszik!"

    Az alkoholizmus ma Magyarországon az egyik legsúlyosabb probléma, melynek közvetlen és közvetett hatásai a terápiák leggyakoribb témái közt szerepelnek.

    Társadalmi elfogadottsága mégis olyannyira beágyazódott a kultúrába, hogy szinte nem is tekintjük addikciónak.

    Az „Ugyan már, mindenki iszik!” felkiáltással bagatellizáljuk a jelenséget, akadályozva ezzel azt, hogy a függőség valódi – pszichológiai – következményeit felismerjük.

    Amikor megszületünk, még nincs kialakult valóságunk; a szüleink realitása lesz a miénk is. Sajnos, mire elég éretté válunk, hogy rájöjjünk, ez nem feltétlenül a jól funkcionáló valóság, addigra nagyon gyakran a tőlük kapott minta vált a mi viszonyítási rendszerünkké is.

    A függőség: bántalmazás

    A függőség mindennapi realitásában élni a család, és legfőképpen a gyerekek szempontjából már önmagában is bántalmazottság. Akkor is, ha sosem történt fizikai abúzus.

    Bántalmazottság azt várni, milyen állapotban lesz a szülő az iskolából hazajövet.
    Bántalmazottság fülelni, a kamrában szisszen-e az üveg lecsavart kupakja.
    Bántalmazottság folyton „instant” fedőtörténeteket gyártani a szomszéd megnyugtatására, hogy miért ilyen beteg ma apa/anya.
    Bántalmazottság állandó éberségben élni, a legkisebb jelekre is figyelni, sosem tudni megnyugodni.

    Az alkoholista szülők felnőtt gyerekeinek szinte észrevétlenül az egyik legnagyobb problémát okozó „tünete” az ingerküszöb megemelkedése.

    A kisgyerek genetikailag arra van „programozva”, hogy szeresse a szülőt, hiszen a szülővel való együttműködése evolúciós szempontból is az életben maradás függvénye. A gyermeki lélek mindig úgy gondolja, a szülő a legjobbat akarja neki – akkor is, ha épp a saját függőségén keresztül bántja. Annak érdekében, hogy a kapcsolódás továbbra is fenn tudjon maradni a szülővel, tudat alatt megemelkedik a bántalmazás ingerküszöbe; egyre kevésbé kezdi el észrevenni, ha sérelem éri. Ez a fizikai, pszichológiai túlélés záloga, de felnőtt életükben hatalmas ára van: akár a munkahelyen, akár a magánéletben sokkal később jelzik vissza, ha valami fáj nekik.

    Ezzel párhuzamosan, a megemelkedett ingerküszöb miatt a nyugalmat később sokszor összetévesztik az unalommal – a párkapcsolatokban is.

    Míg szüleik viselkedésmódját igazolva inkább önmagukban keresik a hibát, a függő szülő(k) mellett felnőtt gyerekek egy másik jellemzője, hogy a szülőben a rengeteg rossz tulajdonság mellett a legapróbb jót is megtalálják – hogy mégis legyen mihez kapcsolódni.

    Felnőttként gyakran ők lesznek azok, akik a legkiállhatatlanabb főnökkel is jól kijönnek a munkahelyen, és akiknek olyan párkapcsolatuk lesz, amire az összes barátjuk azt mondja, „Á, én már rég kidobtam volna!”.

    Ők azonban nem szakítanak. Megszokták, hogyan kell a szemernyi jót értékelni, nem várva érte viszonzást. Hogyan kell egy pozitívum kiemelésével elengedni magukban a bántást...

    Az alkoholfüggőség nem magánügy

    Csakhogy a bántásban és a függőségben nem lehet engedni. Nem lehet azt mondani: „Igaz, hogy szeret inni, de attól még olyan jó szakember”. Mert a függőség sosem azonos súllyal esik latba.

    Ráadásul sosem magánügy; mindig érinti a környezetet is. Ugyanis minden függőség egyfajta kapcsolódási zavar. Senki nem azért iszik, mert szereti a whiskey ízét. Hanem azért, mert a whiskey egy biztos pont; „ha én nem hagyom el a whiskey-t, ő se fog engem...”, ezáltal sokkal kiszámíthatóbb, mint az emberek. Ha valaki nem tud az emberekhez kapcsolódni, kapcsolódik helyette az alkoholhoz. Vagy más függőséghez.

    Ebben felnőni pedig azt jelenti, hogy a gyerek hozzászokik: ő legjobb esetben is csak a második helyen lehet. Mindegy, mit csinál, a függőség úgyis megelőzi.

    Az alkoholista családban felnövő gyerekek életében emiatt tudnak később olyan helyzetek kialakulni, melyben ők maguk is függő/bántalmazó társat, környezetet „választanak”. Mindezt teljesen tudat alatt.

    A racionalitás mentén azt feltételeznénk, hogy aki függőségben nőtt fel, biztos másra vágyik. Tudatosan valószínűleg így is van, de az emberi psziché legtöbbször nem a tudatosság mentén működik; az ismeretlen helyzet bizonytalan, míg a megszokott: ismerős. Akkor is, ha fáj.

    Feljönni a mélyből

    Az alkoholista szülők mellett felnövő gyerekekkel kapcsolatban az a terápiás tapasztalat, hogy az egyik legnehezebb dolog az életben, kijönni a függőségből, akkor is, ha nem saját, kémiai függőségről van szó. A legfájdalmasabb része pedig pont az, hogy csak ezt a mintát ismerik.

    Minden terápiás folyamat csak akkor válhat hosszú távon sikeresé, ha a történtekkel kapcsolatban először létre tud jönni egy kognitív (a gondolkodáson alapuló, megismerő - a szerk.) megértés, majd sikerül az élményt érzelmileg is átdolgozni, végül pedig megvalósul a tudatos viselkedésváltozás – nagyon gyakran ez utóbbi a legnagyobb kihívás. Mert hiába értünk, érzünk valamit, mindennap újra és újra az ismeretlen mellett dönteni, nagyon nehéz. Ehhez rengeteg erő, idő és türelem kell.

    Terápiában, és azon kívül is.

    A függőségből kivezető utat legjobban talán a mélytengeri búvárkodás analógiája írja le: ahhoz, hogy nagyobb nyomású térből kisebb nyomásúba tudjunk érkezni, felfelé haladva adott távolságok után mindig meg kell állni; nem lehet egy bizonyos időnél gyorsabban elhagyni a mélységet. Fokozatosan kell hozzászoknunk az új helyzethez, hogy a végén biztonságban, egészségesen tényleg levegőhöz jussunk.

    Rácmolnár Lili
    pszichológus

    00061604.jpeg
     

Hozzászólás

Melitta témája a 'Hírek' fórumban , 2017 Október 18.

    1. kuempepe
      kuempepe
      Azt írtam, hogy három rá volt szokva, de letették. Míg volt másik kettő + én, akik sohasem voltunk. Tehát összesen hat emberről van szó. Bár arról lehetne elmélkedi, hogy mi számít rászokásnak.
    2. advocatus_diaboli
      advocatus_diaboli
      Remek, írd majd meg a véleményedet róla!

      Megjegyzem amúgy, teaként fogyasztva viszonylag divatos, a teát mézzel ízesítve, de hadd mondjam el hogy egyrészt úgy később jön meg a hatása (kell hozzá akár 2 vagy 3 óra is), másrészt úgy jóval nagyobb adag kell hozzá mert a forrázás elbontja a hatóanyagok egy részét. Úgy használni tehát bizonyos értelemben pocséklás. A legnagyobb pocséklás persze a füstölve használat, igaz viszont hogy akkor a hatás jóval gyorsabb.
      Én azt hiszem itt is a legjobb visszatérni az ősi hagyományokhoz: a leveleket rágcsálni, illetőleg úgy hogy szárított leveleket porrá törnek és azt rágcsálják. Úgy kb 30 perc kell a hatás kiváltódásához, ami nem a leggyorsabb de nem is a leglassabb, és semmi se vész kárba! Mert ami nem szívódik fel a szájon át, azt ugye lenyeli az ember, s az is hasznosul legfeljebb később!

      A pocséklás szerintem megfontolandó szempont, mert azért mégse filléres tétel ugye. Bár szerintem messze olcsóbb mint az alkohol.

      Állítólag egyetlen adag hatását még 6 órával később is érezni lehet...
    3. krabat1
      krabat1
      Hát, így vigyázzon mindenki a májára. Elébe kell menni a problémáknak.
    4. krabat1
      krabat1
      Találtam egy véleményt egy tapasztaltabb használótól, érdemes elolvasni:
      http://pszichoaktiv.blog.hu/2009/11/30/kanna_296
      ő rágóban tolta, meg pipából
    5. advocatus_diaboli
      advocatus_diaboli
      Ismerem azt a blogot, de ettől még érdekel a te véleményed is (vagy akivel kipróbáltatod) mert azért a Kanna ravasz növény ám, a hatása nagyban függ attól is hogy épp ki az aki szedi. Úgy értem nagyok lehetnek az egyéni különbségek. Nem titkolom például hogy én magam is kipróbáltam, és kávéval is, amiről azt írta az általad linkelt blog hogy totál kiütötte ez a „mix” az illetőt, nos, nálam egyáltalán nem volt efféle mellékhatása a dolognak! Sokan azt is írják, alkohollal keverni nem ajánlatos ezért meg azért (fejfájás, mittudomén). Nos én általában nem szoktam alkoholt fogyasztani, kis mennyiséget se, de kifejezetten a kísérlet kedvéért megtettem hogy bevettem Kannát, és ittam rá 2 sört is. Egyáltalán semmi bajom se lett a dologtól, sőt kifejezetten jókedvem lett, igaz az is hogy vagy 2 órával később igencsak elálmosodtam, egy nálam korainak számító időpontban, ellenben az álmaim se voltak kellemetlenek, és kipihenten ébredtem!

      Szóval én kizárólag jó hatásairól tudok beszámolni.
    6. Lalujáné Szaláncy Mária
      Lalujáné Szaláncy Mária
      Az alkoholizmus melyik generációban fordult elő gyakrabban, vajon a mostani harmincasok közt, vagy a szüleik voltak azok, akik a kulturális és otthoni mintákkal hozták a mindennapjaikba az ivást.
      Anyagi hátrányt szenved a gyereked az ivás miatt? Érzelmi hátrányt? Iszol minden nap és le se tojod a családot? Nincs cipőre zsé de piára akad? Mennyi az elég? Alvásig iszod magad vagy amíg bátor nem leszel?
      Sztem ehhez hasonló kérdéseket feltehet mindenki magának, mert egy pohár bortól az élet még nem áll meg, de a mértéktelenségtől beáll némi változás. Persze az alkesznak ez fel sem fog tűnni, mert a masszív ivás az érzelmi intelligenciát tünteti el.
    7. *Főnix
      *Főnix
      ezek mik ????
      tunedezik -tunedezik --- volt egyaltalan???
    8. Lalujáné Szaláncy Mária
      Lalujáné Szaláncy Mária
      Főnix nem értesz egyet a rövidítésekkel, mert ebben méred az intelligenciát?
      sajnálatos, mert valószínűleg a tartalom nem jut el hozzád.
      Értő olvasás megy???
    9. Beka Holt
    10. *Főnix
      *Főnix
      absolute
      feltetele a az irodalmi magyar
      itt nem SMS -est irsz a sajatszintu cimboraidnak
      a zsargon maradjon meg neked es koreidnek
      Utoljára módosítva: 2017 Október 24
    11. krabat1
    12. tornando
      tornando
      Egy jól összefoglaló üzenet.
      Az akaraterőt kiktatását kevésbé hinném.Bár a jó érzést nem szereti kikerülni az ember
      A többit pontokba szedem mert igaz
      1. a kocsma Általános szabad találkozó hely ismeretség és kapcsolatok szorosabbra vonása(szakik szb...)
      2. Ez a pont fontos:"Mikkor nem bírom hallgatni a házsártos feleségem zsörtölődését Asszony elugrok egy sörre"
        Ez ha nem ilyen keményen mondjuk annyit jelent férfi társaságot akarok.Azokkal a témákkal amiket szeretünk.Plusz nem kell nagyon félni hogy túlérzékenységbe botlok mert férfi társaság.Nincs annyi lelkizés.Több politika több szakma.
        Egy hülye csavarról lehet beszélni vagy a peronoszpóráról.
      setni kedveli ezt.
    13. oszedina
      oszedina
      Aki iszik, tönkretesz mindenkit a környezetében. A gyerekei egy életen át szenvednek az alkoholista szülő önzésétől. Sok ilyen gyermek felnőtt korában olyan párt választ, aki szintén iszik, vagy inni fog. Ismerek ilyen családokat.
      udvarfy kedveli ezt.
    14. philippagregory
      philippagregory
      Ebben tökéletesen igazad van. Sokan nem tudnak kilépni ebből az ördögi körből és ugyan azt folytatják amit korábban elítéltek.
      oszedina és udvarfy kedveli ezt.

Megosztás