Ami most következik, az nem magyarázkodás, hanem magyarázat. Vannak, akik nem értik, hogy mi történt, vannak, akik értik, de tudatosan hazudnak. Vannak, akik próbálják érteni, akár jóhiszeműen, de nem ismerik az efféle szenzitív helyzetek világát. Mindannyiuknak szól a mostani dolgozat.
Tételezzük fel, hogy van egy ember, most ne nevezzük Gyurcsány Ferencnek, legyen ő Egy Magyar Újságíró (továbbiakban EMÚ). EMÚ-t közvetítőkön keresztül megkeresik, hogy lenne itt néhány terhelő adat, dokumentum Orbán Viktorra nézve. Mit válaszol erre EMÚ? Természetesen azt, hogy megnézné ezeket, főleg, mert az őt megkeresők is tudják róla, hogy nem az orbáni rendszer barátja.
EMÚ elmegy a találkozóra és hüledezni kezd: ha igaz és hiteles az, amit mutattak neki, akkor ennek a hatalomnak vége. Orbánnak is, a Fidesznek is, a rendszerének is. Megnyílhat egy út Magyarország megszabadítására ettől a romlott, züllött hatalomtól, és esély kínálkozik egy új Köztársaság felépítésére.
Mire gondolhat EMÚ?
1. Nem mondom el az egészet senkinek, gondolkodási időt kérek, majd jelentkezzenek, vagy jelentkezem én.
2. Mi van, ha mindaz, amit láttam, hamisítvány? Ma már képpel, hanggal, konstruált fejléccel bárki azt hamisít, amit csak akar.
3. Mi van, ha az egész ellenem történik? Útjában vagyok a hatalomnak, tudják, hogy ellenfelük vagyok, és ezt az egészet most valaki felveszi, és aztán ellenem használja fel?
4. Ha kiderül, hogy itt voltam és mindezt láttam, és nem mondtam el a nyilvánosságnak, azt fogják hinni, kollaboráns vagyok, nem is akarom Orbán bukását.
5. Ha kiállok a nyilvánosság elé, és elmondom, hogy Orbánra súlyos dolgokat láttam, de nincs nálam a bizonyíték, azt fogják hinni, hogy blöfföltem, pedig még azt sem tudom, hogy a dokumentumok hitelesek-e.
6. Mi lenne, ha megpróbálnánk Orbánt kellemetlen helyzetbe hozni? Kiállok az emberek elé, elmondom, amit láttam, azt is elmondom, hogy nincs a kezemben a dokumentum, de megpróbálom megszerezni. Egyúttal felszólítom Orbánt, hogy 72 órán belül pereljen be, hátha attól felgyorsulnak az események.
EMÚ fejében cikáznak a gondolatok, és felködlik benne az is, hogy az is lehet, hogy ez az egész egy orosz titkosszolgálati sztori, és amibe belehúzzák, őt magát sodorhatja nem csak politikai, hanem életveszélybe is.
EMÚ-nak eszébe jut, hogy Simicska Lajos bemondta, hogy Orbán spicli volt az előző rendszerben, sőt, róla is jelentett. Bizonyítékot soha nem mutatott be, mégis hisz neki az ellenzéki szavazó.
EMÚ-nak eszébe jut az is, hogy az Indexen egy titkosszolga hosszú interjúban beszél arról, hogyan épültek be az oroszok a magyar szolgálatokba. Bizonyítékot nem mutat be, de az ellenzéki szavazó hisz neki.
Orbán mindkét esetben néma marad...
EMÚ végül - mert amit látott, mégis csak látta - kiáll a nyilvánosság elé, hogy ő maga ne legyen támadható, hogy bűncselekményekről tudott, de nem szólt róla.
EMÚ - Simicskával és a titkosszolgával ellentétben - előre jelzi, hogy csak látta a dokumentumokat, de nincsenek nála, megpróbálja azokat megszerezni. EMÚ-ról mégis azt hazudják, hogy blöffölt. De ha Simicska nem mutatta be Orbán beszervezési kartonját és nem láttunk egyetlen jelentést sem, honnan tudhatnánk, hogy nem blöffölt Orbán egykori szobatársa és a Fidesz egykori pártigazgatója?
Helyesen cselekedett-e EMÚ, akire két veszély leselkedik: ha nem mondja el, amit tud, az a baj, mert mindez nem maradhat titokban, ha elmondja, amit tud, az a baj, mert hiányolni fogják a dokumentumokat.
És EMÚ szembesül azzal, hogy amikor Simicska és a titkosszolga vádolta Orbánt, akkor nem kérik számon rajtuk, hogy álljanak elő a bizonyítékkal, de tőle - aki előre mondta, hogy ezek még beszerzendők, és a hitelességüket is ellenőrizni kellene - mégis számon kérik ugyanezt.
EMÚ mégis helyesen cselekedett. Az ország népének joga van tudni egy csonka információt, elvégre már mindenki arról beszél, hogy Putyin túl sokat tud Orbánról... Az pedig legyen egyértelmű mindenki számára. Orbán nem véletlenül nem merte beperelni sem Simicskát, sem a kitálaló titkosszolgát, sem EMÚ-t...
Ha valakit azzal vádolnak, állítólag alaptalanul, hogy az előző rendszer ügynöke volt, hogy zsarolhatóságával kiszolgáltatta hazáját egy idegen hatalomnak, arra a zavart, bemerevedő vigyor nem válasz. Ha hazudnak róla, legyen bátor perelni... ha nem perel, az beismerés...
----------------
És aki azt hiszi, hogy mindez kitaláció, vagy sima mosdatás, az gondoljon a jobbikos KgBélára, az erősödő orosz befolyásra, netán Kövér Lászlóra, hogy csak néhány tényezőt említsünk.
Jó reggelt, Magyarország!
Szerző: Gréczy Zsolt
Tételezzük fel, hogy van egy ember, most ne nevezzük Gyurcsány Ferencnek, legyen ő Egy Magyar Újságíró (továbbiakban EMÚ). EMÚ-t közvetítőkön keresztül megkeresik, hogy lenne itt néhány terhelő adat, dokumentum Orbán Viktorra nézve. Mit válaszol erre EMÚ? Természetesen azt, hogy megnézné ezeket, főleg, mert az őt megkeresők is tudják róla, hogy nem az orbáni rendszer barátja.
EMÚ elmegy a találkozóra és hüledezni kezd: ha igaz és hiteles az, amit mutattak neki, akkor ennek a hatalomnak vége. Orbánnak is, a Fidesznek is, a rendszerének is. Megnyílhat egy út Magyarország megszabadítására ettől a romlott, züllött hatalomtól, és esély kínálkozik egy új Köztársaság felépítésére.
Mire gondolhat EMÚ?
1. Nem mondom el az egészet senkinek, gondolkodási időt kérek, majd jelentkezzenek, vagy jelentkezem én.
2. Mi van, ha mindaz, amit láttam, hamisítvány? Ma már képpel, hanggal, konstruált fejléccel bárki azt hamisít, amit csak akar.
3. Mi van, ha az egész ellenem történik? Útjában vagyok a hatalomnak, tudják, hogy ellenfelük vagyok, és ezt az egészet most valaki felveszi, és aztán ellenem használja fel?
4. Ha kiderül, hogy itt voltam és mindezt láttam, és nem mondtam el a nyilvánosságnak, azt fogják hinni, kollaboráns vagyok, nem is akarom Orbán bukását.
5. Ha kiállok a nyilvánosság elé, és elmondom, hogy Orbánra súlyos dolgokat láttam, de nincs nálam a bizonyíték, azt fogják hinni, hogy blöfföltem, pedig még azt sem tudom, hogy a dokumentumok hitelesek-e.
6. Mi lenne, ha megpróbálnánk Orbánt kellemetlen helyzetbe hozni? Kiállok az emberek elé, elmondom, amit láttam, azt is elmondom, hogy nincs a kezemben a dokumentum, de megpróbálom megszerezni. Egyúttal felszólítom Orbánt, hogy 72 órán belül pereljen be, hátha attól felgyorsulnak az események.
EMÚ fejében cikáznak a gondolatok, és felködlik benne az is, hogy az is lehet, hogy ez az egész egy orosz titkosszolgálati sztori, és amibe belehúzzák, őt magát sodorhatja nem csak politikai, hanem életveszélybe is.
EMÚ-nak eszébe jut, hogy Simicska Lajos bemondta, hogy Orbán spicli volt az előző rendszerben, sőt, róla is jelentett. Bizonyítékot soha nem mutatott be, mégis hisz neki az ellenzéki szavazó.
EMÚ-nak eszébe jut az is, hogy az Indexen egy titkosszolga hosszú interjúban beszél arról, hogyan épültek be az oroszok a magyar szolgálatokba. Bizonyítékot nem mutat be, de az ellenzéki szavazó hisz neki.
Orbán mindkét esetben néma marad...
EMÚ végül - mert amit látott, mégis csak látta - kiáll a nyilvánosság elé, hogy ő maga ne legyen támadható, hogy bűncselekményekről tudott, de nem szólt róla.
EMÚ - Simicskával és a titkosszolgával ellentétben - előre jelzi, hogy csak látta a dokumentumokat, de nincsenek nála, megpróbálja azokat megszerezni. EMÚ-ról mégis azt hazudják, hogy blöffölt. De ha Simicska nem mutatta be Orbán beszervezési kartonját és nem láttunk egyetlen jelentést sem, honnan tudhatnánk, hogy nem blöffölt Orbán egykori szobatársa és a Fidesz egykori pártigazgatója?
Helyesen cselekedett-e EMÚ, akire két veszély leselkedik: ha nem mondja el, amit tud, az a baj, mert mindez nem maradhat titokban, ha elmondja, amit tud, az a baj, mert hiányolni fogják a dokumentumokat.
És EMÚ szembesül azzal, hogy amikor Simicska és a titkosszolga vádolta Orbánt, akkor nem kérik számon rajtuk, hogy álljanak elő a bizonyítékkal, de tőle - aki előre mondta, hogy ezek még beszerzendők, és a hitelességüket is ellenőrizni kellene - mégis számon kérik ugyanezt.
EMÚ mégis helyesen cselekedett. Az ország népének joga van tudni egy csonka információt, elvégre már mindenki arról beszél, hogy Putyin túl sokat tud Orbánról... Az pedig legyen egyértelmű mindenki számára. Orbán nem véletlenül nem merte beperelni sem Simicskát, sem a kitálaló titkosszolgát, sem EMÚ-t...
Ha valakit azzal vádolnak, állítólag alaptalanul, hogy az előző rendszer ügynöke volt, hogy zsarolhatóságával kiszolgáltatta hazáját egy idegen hatalomnak, arra a zavart, bemerevedő vigyor nem válasz. Ha hazudnak róla, legyen bátor perelni... ha nem perel, az beismerés...
----------------
És aki azt hiszi, hogy mindez kitaláció, vagy sima mosdatás, az gondoljon a jobbikos KgBélára, az erősödő orosz befolyásra, netán Kövér Lászlóra, hogy csak néhány tényezőt említsünk.
Jó reggelt, Magyarország!
Szerző: Gréczy Zsolt
