Gazdagodott az Északi-sarkvidék állatvilága
Egy kutatás szerint az elmúlt négy évtizedben nőtt az Északi-sarkvidéken élő állatok száma, bár a pólushoz közeli részen csökkent, valamint számos faj kritikus helyzetben van.
Az ENSZ és más szervezetek által készített felmérést a néhány nappal ezelőtt mutatták be Miamiban. A tanulmány szerint 1970 óta összességében mintegy 16 százalékkal nőtt a madarak, az emlősök és a halak száma, amely nagyrészt a védelemnek és a vadászati korlátozásoknak köszönhető.
Az eredmények azonban nem csupán javulást mutattak. Az is kiderült, hogy a faj- és egyedszám-változás területeként nagyon eltérő. A populációk felduzzadása jellemzően az Arktisz déli sávjában, az Északi-sarkkör térségében volt jellemző, míg a sarkponthoz közeledve egyre inkább fogyás mutatkozott. A déli sávban közel 50 százalékos növekedést regisztráltak – különösen nagy volt a bővülés a tengeri állatok körében –, ezzel szemben az északi területeken 1970 és 2004 között 25 százalék körüli zsugorodást mértek. A változások összefüggésben állnak a klímaváltozással, legalábbis követik a globális felmelegedés trendjeit: a sarkköri területekre számos mérsékelt övi állat beáramlása jellemző, míg a pólus környékén a felmelegedés egyértelműen negatív hatásokkal jár.
„Azt látjuk, hogy az Arktisz gyors ütemű átalakulásának nyertesei és vesztesei vannak" – vonta le a következtetést Mike Gill, a kanadai kormány kutatója, a tanulmány egyik szerzője. Louise McRae, a Londoni Állattani Társaság (ZSL) természetvédelmi biológusa, a tanulmány egyik társszerzője szerint az Arktisz északi részén mutatkozó visszaesés rendkívül aggasztó, mivel pont ez az a terület, ahol a klímaváltozás a leggyorsabban megy végbe, így a fajokra nehezedő nyomás várhatóan tovább fog fokozódni.
„Még nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a globális felmelegedést okoljuk a fajok visszaszorulásáért, de azt elmondhatjuk, hogy ami történik, az nagyrészt összhangban van azzal, amit a klímaváltozás alapján várunk" – fogalmazott a szakember. A legnagyobb veszteségeket elszenvedő területeken a jégpáncél olvadása is gyorsabb, mint eddig várták, így itt a jégborítástól függő fajokat – köztük a jegesmedvét és a narvált – ez is érzékenyen érinti.
A nyertesek között többek között tengeri emlősök (például a grönlandi bálna) és madarak például a fehérfarkú rétisas és a lunda) vannak. A vesztesekhez olyan állatfajok tartoznak, mint az atlanti tőkehal, a lemming, a barnamedve és a Hudson-öböl nyugati részén élő jegesmedvék. Utóbbiaknál a más területekről származó adatok nem elegendőek egyértelmű tendencia felállítására. Ami a földrajzi elhelyezkedést illeti, a Csendes-óceán északi részéhez tartozó arktiszi területeken élő állatok jártak a legjobban, azaz itt nőtt legjobban az egyedszám, ezzel szemben az Atlanti-óceán és a Jeges-tenger térségében élő fajok száma érdemben nem változott
Egy kutatás szerint az elmúlt négy évtizedben nőtt az Északi-sarkvidéken élő állatok száma, bár a pólushoz közeli részen csökkent, valamint számos faj kritikus helyzetben van.
Az ENSZ és más szervezetek által készített felmérést a néhány nappal ezelőtt mutatták be Miamiban. A tanulmány szerint 1970 óta összességében mintegy 16 százalékkal nőtt a madarak, az emlősök és a halak száma, amely nagyrészt a védelemnek és a vadászati korlátozásoknak köszönhető.
Az eredmények azonban nem csupán javulást mutattak. Az is kiderült, hogy a faj- és egyedszám-változás területeként nagyon eltérő. A populációk felduzzadása jellemzően az Arktisz déli sávjában, az Északi-sarkkör térségében volt jellemző, míg a sarkponthoz közeledve egyre inkább fogyás mutatkozott. A déli sávban közel 50 százalékos növekedést regisztráltak – különösen nagy volt a bővülés a tengeri állatok körében –, ezzel szemben az északi területeken 1970 és 2004 között 25 százalék körüli zsugorodást mértek. A változások összefüggésben állnak a klímaváltozással, legalábbis követik a globális felmelegedés trendjeit: a sarkköri területekre számos mérsékelt övi állat beáramlása jellemző, míg a pólus környékén a felmelegedés egyértelműen negatív hatásokkal jár.
„Azt látjuk, hogy az Arktisz gyors ütemű átalakulásának nyertesei és vesztesei vannak" – vonta le a következtetést Mike Gill, a kanadai kormány kutatója, a tanulmány egyik szerzője. Louise McRae, a Londoni Állattani Társaság (ZSL) természetvédelmi biológusa, a tanulmány egyik társszerzője szerint az Arktisz északi részén mutatkozó visszaesés rendkívül aggasztó, mivel pont ez az a terület, ahol a klímaváltozás a leggyorsabban megy végbe, így a fajokra nehezedő nyomás várhatóan tovább fog fokozódni.
„Még nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a globális felmelegedést okoljuk a fajok visszaszorulásáért, de azt elmondhatjuk, hogy ami történik, az nagyrészt összhangban van azzal, amit a klímaváltozás alapján várunk" – fogalmazott a szakember. A legnagyobb veszteségeket elszenvedő területeken a jégpáncél olvadása is gyorsabb, mint eddig várták, így itt a jégborítástól függő fajokat – köztük a jegesmedvét és a narvált – ez is érzékenyen érinti.
A nyertesek között többek között tengeri emlősök (például a grönlandi bálna) és madarak például a fehérfarkú rétisas és a lunda) vannak. A vesztesekhez olyan állatfajok tartoznak, mint az atlanti tőkehal, a lemming, a barnamedve és a Hudson-öböl nyugati részén élő jegesmedvék. Utóbbiaknál a más területekről származó adatok nem elegendőek egyértelmű tendencia felállítására. Ami a földrajzi elhelyezkedést illeti, a Csendes-óceán északi részéhez tartozó arktiszi területeken élő állatok jártak a legjobban, azaz itt nőtt legjobban az egyedszám, ezzel szemben az Atlanti-óceán és a Jeges-tenger térségében élő fajok száma érdemben nem változott
