Advent és Karácsony

kata53 · 2005 December 1

Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

A canadahun nem enged, bemutatni, vagy a megtalálásához irányítást adni olyan tartalmú anyagoknak, amelyek a copyright (szerzői jog) által védettek,
csak akkor ha a szükséges legális engedély megvan rá.

Ádvent Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.
Rainer Maria Rilke
Lakásdiszek
A karácsonyi ünnepek nagy részét az otthonunkban töltjük, ezért nagyon fontos, hogy a lakást is ünnepi hangulatba hozzuk, kellően felkészítsük. Néhány ötlettel megpróbálunk segíteni, hogy önnek is sikerüljön minél ünnepibb hangulatot teremteni lakásában.
Érdemes talán azokkal a díszítő elemekkel kezdeni, melyek a kívülről, a külvilág felé jelzik az ünnep közeledtét. A bejárati ajtót díszíthetjük kis koszorúval, csengettyűvel, angyalkával, esetleg ezek kombinációjával. Az ablakokra papírból kivágott angyalkákat, gyertyákat, hópihéket ragaszthatunk, és hóspray-vel körbefújva még téliesebbé varázsolhatjuk. A függönykarnisról lelógathatunk különböző papírból készített és egyéb készen vásárolt díszeket, de a karnist magát vagy a függönyt is díszíthetjük Az én nagy lányom az ablakra szokott festeni.
Ilyen tájt nagy érdeklődés övezi a házunk elejét főleg gyerekek.
Jobbam szeretem én is ha magunk készítette dolgok vannak az asztalon is.
Az asztali díszt is magunk készíjuk. Nem mindig az a jó ha bolti vagy piaci.
Ilyenkor a gyerekekben is nagy kreativitás, és jóval olcsóbb!!! a lényeg, hogy a család együtt örűl, nevet,és ez mindennél többet ér.

Adventi ének
Szent Isten, megáll, amit te mondasz,
Nincs változás te utaidban,
Igéretidben híven megmaradsz,
Hűség látszik munkáidban,
Amit egyszer rendeltél, megteszed,
Szándékod vissza nem veszed.
Első szüleinknek eseteken
Megindult kegyelmességed,
Segíteni kívánván ezeken:
Azt végezte bölcsességed,
Hogy Isten Fia testet felvegyen,
S érettünk eleget tegyen.
Az emberi testet fel is vette,
Óh, mondhatatlan szeretet!
Ki a magas egeknek felette
Él dicsőséges életet:
Az emberi nemzet örömére
Lett a bűnösök testvére.
Jer áldott vendég! Várunk tégedet!
Tisztítjuk te utadat,
Egyengetjük a te ösvényedet.
Mutasd meg nálunk magadat:
Igaz hittel szívünkbe fogadunk,
Állandó szállást ott adunk.
Tisztítsad te is szent érdemeddel
Ebből a bűnnek fertelmét.
Igéddel elménk homályát vedd el,
Világosítsad értelmét,
Adjad, hogy mi is üdvözülhessünk,
Országodba bemehessünk.

platon · 2005 December 1

A karácsony mindig boldog várakozás

Weöres Sándor

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ég közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.

Én is ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha jeges táj fölött
karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezítláb
ha karácsony volnék.

Viasz-szín, kén sárga
menybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.

Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.

Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.

kata53 · 2005 December 6

Csokoládépénzt termő fa

Amire szükséged lesz hozzá: kb. fél méteres ágas-bogas csupasz faág, fehér festék, egy kancsó víz, gipsz, 24 csokipénz, 24 öntapadós címke, legalább 10 cm magas virágcserép, széles szalag, esetleg egy kis csillámpor, vastag ecset, filctoll, néhány kavics, műanyag tál, műanyag kés, olló, alufólia, ragasztószalag, vékony zsineg és újságpapír.

Teríts ki újságpapírt, és azon dolgozz! Egy műanyag virágcserepet bélelj ki alufóliával! Ha az alufólia elszakad, ragasztószalaggal javítsd meg! Rakj az aljára néhány kavicsot, ettől majd nem fog felborulni! A cserepet kívülról is burkold be alufóliába! Alul és a felső karimánál is hajtsd rá!

Nyomd erősen a kavicsok közé a faágat, amíg el nem éri a cserép alját! Tedd a gipszet a műanyag tálba, önts rá vizet, és keverd simára! Öntsd a gipszet a faág köré a kavicsokra! Amíg a gipsz meg nem köt, tartsd egyenesen a faágat!

Fesd fehérre a faágat! Mielőtt a festék megszáradna, szórd be csillámporral! A zsineget vág fel 15 cm-es darabokra. Ragassz egy-egy hurkot mindegyik csokipénzre, hogy majd felakaszthasd a "fára".

1-től 24-ig számozd meg az öntapadós címkéket, és ragaszd fel a pénzekre! Akaszd fel a pénzeket a faágra! A szalagból köss egy szép masnit a cserépre és a biztonság kedvéért erősítsd oda ragasztószalaggal!

Dedember 1-jétől vágj le naponta egy pénzt! Helyükre apró díszeket, masnikat, kivágott karácsonyi képeket akaszthatsz! Az ünnepre így elkészül a karácsonyfa!

Adventi csomag

Amire szükséged lesz hozzá: kartonpapír, 4 tojástartó doboz (6 tojásos), ceruza, ragasztószalag, olló, folyékony papírragasztó, 24 öntapadós címke, 1 ív piros selyempapír, filctoll, 1 nagy csomagcímke, színes madzag, szép nagy masni, 24 apró édesség vagy egyéb kis ajándék

Vágd le a tojástartó dobozok tetejét, és kend be az alsó felüket, nyomd rá őket a kartonlapra. Így lesz tartása. Vág le a fölösleges kartont a tojásdobozok széle mentén! Ragaszd össze a dobozokat ragasztószalaggal. Tégy mindegyik rekeszbe egy kis édességet vagy ajándékot!

Kend be ragasztóval a tojásos dobozok tetejét és fektesd rá a selyempapírt, melyet finoman nyomkodj rá a ragasztós részekre! A selyempapírt hajtsd a kartonpapír alá! Óvatosan fordítsd meg az egészet, és ragaszd le a selyempapírt!

A dobozok találkozásához ragassz díszes ragasztószalagot! Szintén ragasztószalaggal erősíts a csomag hátára színes madzagból készített akasztót.

1-től 24-ig számozd meg az öntapadós címkéket, és ragaszd fel őket az egyes rekeszekre! Ha nincs öntapadós címkéd, vágj ki ragasztós papírból négyzeteket! December 1-jétől karácsonyig minden napra jut egy kis meglepetés!
Az ötlet nem az enyém már régebben kiírtam egy újságból. Mi szoktuk használni és ötletes.

kata53 · 2006 November 19

Túrmezei Erzsébet

Adventi ház

Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.
Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.
Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.
Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.
De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra mindenegy napon
Krisztusra váró lélekablakom?
Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.
Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!

Neked köszönhetem,

Hogy gyermekké lettem,
Hogy kezembe tollat vettem,
És megírtam neked e verset.
Minden
szívből szóló karácsonyi énekben,
A kandalló ropogásában és melegében,
Az ünnepi ebéd közben,
a beszélgetésben és nevetésben,
Minden képeslapban amit egy barát,
vagy a család küldött,
Minden amit ebből meghallunk,
és ami elgondolkodtat bennünket…

az maga a szeretet.
Noreen Braman

E.Ágnes · 2006 November 19

Egyik kedvenc költőm adventi verse, remélem, nektek is tetszik.

Dsida Jenő: Közeleg az emberfia<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
<o

> </o

>
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ő az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petroleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog
az örök épitők acélos vidámsága.
Ő megmutatja minden vándornak az útat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ő megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sirunk,
mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ő, minden bizonnyal eljön. <o

></o

>
1929<o

></o

>

Mindenkinek jó készülődést!

csipkebogyo · 2006 November 20

ADVENT<O

</O

<O

</O

Nem mindegy, hogy melyik vasárnap milyen szinű gyertyát gyújtunk meg. Az első vasárnap a kék gyertyáé, a második a pirosé, a harmadik a fehéré, és a negyedik a liláé.

Hogy miért?

Első vasárnap angyala:
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal, kék köpönyegbe öltözve, leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, túlságosan el van foglalva mással. De, azok, akik jól figyelnek, meghallhatják a hangját. "Figyeljetek! Isten nagy örömöt készít nektek. Isten fia eljön a Földre, hogy új erőt adjon az embereknek, hogy fényt és szeretetet hozzon ffice:smarttags" />lace w:st="on">minden</ST1

lace> ember szívébe. Készüljetek a fogadására". - Ma van a napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdi azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt. (Az Isten szót nyugodtan helyettesítsd be mással, ha ez így sok neked, pl. égiek, Univerzum, stb. Nekem is sok időbe telt, míg elfogadtam.)

Második vasárnap angyala:
A második vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyből, kezében egy aranyserleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal végigmegy a világ összes házán, és valami keres. Mit keres? Tiszta szeretetet <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com

<ST1

lace w:st="on">minden</ST1

lace></st1:City> ember szívében. És ezt teszi majd bele a serlegébe, és viszi majd vissza a mennybe. És ott mindazok, akik a mennyben élnek, az angyalok, és akik meghaltak, fogják ezt a szeretetet, és fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

Harmadik vasárnap angyala:
advent harmadik vasárnapján egy fehéren ragyogó angyal jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakozik a szívében, és megérinti a fénysugarával. Azután ez a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz, egész testükhöz. ÍGy, még aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s hasonlítani kezd az angyalokhoz, feltéve, hogy tiszta szeretet lakozik a szívükben. De ezt nem láthatja <st1:City w:st="on"><ST1

lace w:st="on">minden</ST1

lace></st1:City> ember. Csak az angyalok látják, s azok, akiknek szintén ott van a szemében ez a fény. És csak ha ott van a szemükben ez a fény, akkor mehetünk el a karácsonyi gyermekhez és láthatjuk meg őt.

Negyedik vasárnap angyala:
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, halvány lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg az égbolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, azt pengeti, s közben szépen énekel hozzá. DE ahhoz, hogy meghallhassuk, szívünk tiszta kell, hogy legyen, s jól kell figyelnünk. A Béke nagyszerű dalát énekli, mely a karácsonyi gyermekről és Isten birodalmáról szól, mely eljő majd a Földön. Sok kis angyal kíséri a nagy angyalt, együtt énekelnek és örvendeznek a mennyben. Daluktól valamennyi mag, mely a földben szunnad, felébred, s maga a Föld is figyel. Az angyalok pedig elmondják neki, hogy Isten nem feledkezett meg róla, egy napon ő lesz a Paradicsom

Rinka · 2006 November 21

Az ünnepi asztalon nem fenyőágból készült adventi koszorú van nálunk, hanem magam készítettem sógyurbából. Így nem hullik fenyőtüske az ünnepi terítékre.
A fenyőfát magam készítette mézeskalács-figurák díszítik. Az egész lakást belengi a fahéj és a szegfűszeg illata. Minden ablakon, ajtón karácsonyi díszítés.Maga a készülődés már megteremti számomra a Karácsony hangulatát.
A legszebb ünnepünk.

Brigi · 2006 November 21

Ady Endre:

Karácsony - Harang csendül...

<o></o>
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek. <o></o>
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni. <o></o>
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének. <o></o>
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma. <o></o>
II. <o></o>
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni. <o></o>
De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni. <o></o>
III. <o></o>
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra. <o></o>
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra. <o></o>
<o>
</o>

kata53 · 2006 November 22

Gyertyafény<O

</O

<O

></O

>
Advent<O

</O

<O

</O

Kialudt a gyertyád, Testvér! <O

</O

<O

</O

<TABLE style="WIDTH: 408pt; mso-cellspacing: 1.5pt" height=30 cellPadding=0 width=544 border=0><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">"A régi Keleten bambuszból és papírból készített lámpásokat használtak, melyekben gyertya égett. Egy vak embernek, aki a barátjánál járt látogatóban egyik este fölajánlottak egy lámpást, hogy hazaútra vigye magával. <O

></O

>
-Nincs szükségem lámpásra - mondta a vak. - Nekem mindegy sötét van-e vagy világos. <O

></O

>
-Tudom, hogy az út megtalálásához nincs rá szükséged - válaszolta a barátja - , de ha nincs nálad, beléd ütközhet valaki. Vidd hát magaddal! A vak elindult a lámpással, és alig ment pár lépést, mikor valaki egyenesen belészaladt.<O

></O

>
-Miért nem vigyázol - kiálltotta oda az idegennek -, nem látod ezt a lámpást? <O

</O

-Kialudt a gyertyád, testvér! - felelte az ismeretlen." <O

</O

Állj meg Testvérem, az Úr közeleg feléd! Állj meg, Testvérem, olvasd el mégegyszer a példázatot! <O

></O

>
Ádventi koszorúd fényében úgy érzed Rólad nem szól ez a történet? Ádventi gyergyád fénye úgy beragyog, hogy a meditáció címére nemmel tudsz válaszolni? <O

></O

>

</TD></TR></TBODY></TABLE>

<O

></O

>
<TABLE style="mso-cellspacing: 1.5pt" cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">

<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype class=inlineimg id=_x0000_t75 title=Razz alt="" border="0" src="http://www.canadahun.com/forum/images/smilies/icon_razz.gif" stroked="f" filled="f" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" o

</v:shapetype>referrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><V

ath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></V

ath><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

</o:lock><v:shape id=_x0000_i1025 style="WIDTH: 187.5pt; HEIGHT: 161.25pt" alt="" type="#_x0000_t75"><v:imagedata src="file:///C:/DOCUME~1/L/LOCALS~1/Temp/msoclip1/01/clip_image001.jpg" o:href="http://church.lutheran.hu/rakosszentmihaly/files/kepek/te2.jpg"></v:imagedata></v:shape><O

></O

>

</TD></TR></TBODY></TABLE>
<O

></O

>

<TABLE style="WIDTH: 408pt; mso-cellspacing: 1.5pt" height=30 cellPadding=0 width=544 border=0><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">Másodszor elolvasva a történetet - ádventi énekek között - mégsem szól hozzád? <O

></O

>
Szeretnélek tovább kérdezni. <O

></O

>
Látod-e a képen a betlehemi Gyermekben a Te személyes Megváltódat? Tudnád Őt életed első helyére tenni? Nem? Nem! Hát mégsem világít a gyertyád, Testvér? Gyere az Isten házába, ahol a Mindenható meggyújtja a gyertyádat! <O

></O

>
Jaj, ha valakivel összeütközöl! <O

></O

>
Látod-e a képen a betlehemi Gyermekben a Te személyes Megváltódat? Tudod Őt életed első helyére tenni? Igen? Igen! Akkor szólj szeretettel a Testvérednek: Kialudt a gyertyád, Testvér! Vigyázz, halálra zúzhatod magad, féltelek! Gyere az Isten házába, ahol a Mindenható meggyújtja a gyertyádat! <O

></O

>
Börönte Márta <O

></O

>

</TD></TR></TBODY></TABLE>

<O

></O

>
<TABLE style="WIDTH: 189pt; mso-cellspacing: 7.5pt" height=100 cellSpacing=10 cellPadding=0 width=252 border=0><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">

Adventi kérdés

Azt mondtam egy angyalnak,
aki az év kapujánál fogadott:
adj nekem agy lámpást,
hogy biztos léptekkel
mehessek szembe a bizonytalansággal.
Ő így válaszolt: <O

></O

>
-Indulj csak a sötétbe,
és tedd a kezed Isten kezébe.
ez jobb, mint egy lámpás,
és biztosabb, mint egy ismert út.

<O

></O

>

Ismeretlen szerzőtől <O

></O

>

</TD></TR></TBODY></TABLE>
<O

></O

>
Ő közeleg... <O

></O

>
<O

></O

>
"És bemenvén az angyal őhozzá, mondá néki:<O

></O

>
Örülj, kegyelembefogadott" <O

></O

>
<O

></O

>

<TABLE style="MARGIN-LEFT: 36pt; mso-cellspacing: 1.5pt" cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">És jő az angyal, szárnyának csapása
zúgva hasít a forró légen át,
szent félelem száll akkor Máriára,
hallván a nagy Fogantatás-csodát

"Uram, nem érti ez a kis cselédke:
Belőle hajt ki majd a drága Ág?
Szőlővenyige, Világ Üdvössége,
Kit megjósoltak már az ősatyák?
Jövendő Ura, próféták reménye?

<O

></O

>

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; WIDTH: 37.5pt; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width=50><O

></O

>

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">Belőle hajt ki Isten Szent Virága?
Csillagvirága, Égi Hatalom?
Nem hadsereggel jön majd a világra,
leomlik mégis sok-sok büszke trón,
földi bálványok tenger-sokasága"

Uram, oly boldog ez a kiscselédke,
de rémült is ezért hát énekel.
Egy kicsiny szív zenéjétől kísérve
Énekli most: "Jövel, jövel, jövel!" <O

></O

>
Nel Benschop <O

></O

>
(Horváth Edit fordítása) <O

></O

>

</TD></TR></TBODY></TABLE>

<O

></O

>
Ne félj! <O

></O

>
<O

></O

>
<TABLE style="MARGIN-LEFT: 36pt; WIDTH: 442.5pt; mso-cellspacing: 1.5pt" cellPadding=0 width=590 border=0><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; WIDTH: 202.5pt; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width=270>

"Ne félj, mert megváltottalak,

neveden hivtalak téged, enyém vagy!" (Ézsaiás 43:1)
AZ ÉLET félelmetes. Nem mindenki látja annak, de ez nem változtat magán a tényen.Isten igéje annak tartja,s ez nekünk elég.Miért félelmetes az élet? Azért mert bizonytalan. Mindig szívdobogtatóan izgalmas sötétben botorkálni olyan ösvényen, amelyen még soha sem jártunk, s amelyből mindig csak épp annyit látunk, ahová letehetjük a lábunkat. Már pedig az élet ilyen. Ami a hátunk mögött van, a múlt , már nem a miénk.Visszavonhatatlanul elveszett számunkra. Ami előttünk van, a jövő, még nem a miénk, nem a mai nap vagy a folyó óra, csak egy pillanat mely el is múlik, mihelyt kimondjuk. Félelmetes az élet azért, mert tele van reánk leselkedő veszedelmekkel. Valaki egyszer azt mondotta, hogy otthonunkból a mennyországi harctéren vezet át az út, a harctér pedig tele van halálosan veszedelmes meglepetésekkel
A félelemnek azonban végeredményképpen nem külső, hanem belső oka van. Néha ott is félünk nagy félelemmel, ahol nincsen félelem. (53.Zsoltár 6/a.) Nem a félelmetes körülményekből születik a szívben a félelem, hanem rossz lelkiismeretünk miatt. Tudjuk, hogy büntetésnél egyebet nem érdemlünk, s félünk a büntetéstől.
Isten meg akar szabadítani a félelem életgátló béklyójától. Azt mondják, hogy a Bibliában annyiszor van benne a " Ne félj", vagy "Ne féljetek", ahány nap van az esztendőben. Mintha minden reggel azzal akarna felkelteni <O

></O

>

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; WIDTH: 37.5pt; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width=50>

<O

></O

>

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">

és életünk aznapi útjára elbocsátani mennyei Atyánk, hogy fülünkbe súgja: Ne félj! Ez azonban Isten ajkán nem parancs, nem az emberi akarat felaljzása.Ha ez lenne csupán: semmit sem érne. A félelmet nem lehet belőlünk sem kiparancsolni, sem érvekkel kibeszélni.

Isten nem parancsol, nem érvel, hanem bíztat. Arra emlékeztet, hogy megváltott. Nem azzal, hogy meg fog váltani, hanem azzal, hogy már régen megváltott. Emlékezetünkbe idézi a golgotai keresztet, melyen a bűnös emberhez lehajló szeretetét abban mutatta meg, hogy egyszülött Fiát adta oda értünk. Ez már magában elég lenne arra, hogy ne féljünk soha semmitőlA Golgotán kiomló vér eltörli bűneinket, s ezzel elpusztítja a félelem ősfészkét, a rossz lelkiismeretet. Azóta bátran vallhatjuk: " Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?" ( Róma 8:32.)Mindez pedig nemcsak az összemberiségnek szóló általános igazság, hanem hozzám szóló személyes üzenet is. Én nem csak egy szám vagyok az embermilliók tömegében, egy porszem a Szaharában, egy vízcsepp a tengerben. Engem Isten személyesen ismer, tudja a nevemet, azon szólít, ha hív. Magáénak tart. Nemcsak tud rólam, nemcsak ismer, hanem szeret is, azért mondja: "Enyém vagy!"
Néha Isten embereken keresztül mutatja meg, hogy törődik velünk, szeret, velünk van, nem kell hát félnünk. Áldja meg azokat, akik ebben eszközei lehetnek! <O

></O

>
Ámen. <O

></O

>

Túróczy Zoltán <O

></O

>

</TD></TR></TBODY></TABLE>
<O

></O

>
Kövessétek a hitet és a szeretetet! <O

></O

>
<O

></O

>
Jegyesoktatás <O

></O

>
<O

></O

>

<TABLE style="MARGIN-LEFT: 36pt; WIDTH: 408pt; mso-cellspacing: 1.5pt" height=30 cellPadding=0 width=544 border=0><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">2002. március 2. napján eljegyeztük egymást, így nyilvánvalóvá vált mindkettőnk számára, hogy életünket közösen akarjuk tovább folytatni. Kitűztük esküvőnk napját - 2002. szeptember 14. - és mivel szerettük volna Isten által is egyesíteni házasságunkat, felkerestük a XVI. kerületi Egyházközséget, ahol megismerkedtünk Börönte Márta lelkésznővel. Elmondtuk Neki, hogy mikor szeretnénk esküvőnket megtartani és kértük világosítson fel minket arról, hogy mi a teendők ezügyben. Márta - reméljük megbocsájtják a kedves olvasók, hogy "csak" a keresztnevén említjük - nagyon segítőkész volt, elmondta, hogy a házasságkötés előtt 3 alkalommal fogunk találkozni. Először az Egyházközségben lesz egy beszélgetés a házasságról, másodszor el fog látogatni hozzánk, hogy még személyesebbé tegyük a kapcsolatot, a harmadik találkozás pedig egy utolsó beszélgetés esküvőnk előtt és ekkor elpróbáljuk a templomi szertartás főbb mozzanatait.<O

></O

>
2002. júniusában került sor az első találkozóra, amely nagyon mély nyomokat hagyott bennünk. Márta több könyvet is ajánlott, amely a házasságról, a házasság társadalomban betöltött szerepéről, férfi-nő, férj-feleség kapcsolatáról szólt. Utána pedig egy kérdőívet töltöttünk ki - egymásról - egymásért -, amit alaposan megbeszéltünk. Meg nem fogható érzéssel álltunk fel az asztaltól és úgy éreztük, hogy a kérdésekre adott-kapott válaszok segíteni fognak minket az Isten által kijelölt út betartásáról.<O

></O

>
Második találkozónkon - amely az otthonunkban történt - már baráti szeretettel vártuk Mártát. Ez a találkozás talán még nagyobb hatással volt ránk, hiszen a közös életünknek pont az egyik legsúlyosabb nehézségét kellett megoldani és ez óhatatlanul is nagy nyomással és türelmetlenséggel párosult. Mártára "rázúdítottuk" az összes panaszunkat és Ő mélységes hitével és szeretetével olyan bölcs tanácsokat adott, hogy csakhamar megoldást találtunk a problémára. II. Themoteustól származó gondolatait osztotta meg velünktalán soha meg nem élt nyugalmat hozva ezzel. <O

></O

>
Harmadik találkozónkra szeptember 11. napján került sor, amikor már teljesen az "esküvő lázában" égtünk. A templomban - amely csodálatosan családias - Márta elmondta az esketési szertartás folyamatát, megbeszéltük a kihirdetésre kerülő igét, szüleink megköszöntését. Márta kedves szavaival és nyugodtságával, Istentől kapott gondolataival és hihetetlen erejével próbált minket megnyugtatni és lelkünkben megerősíteni.<O

></O

>
Esküvőnk csodálatos volt! Szüleink és barátaink szeretete, a koszorúslányok rózsaszirmai, az orgona gyönyörű hangja, a templom meghitt varázsa és a lelkésznőnk által kihirdetett Isteni ige megismételhetetlenné tette/teszi számunkra közös életünk kezdetét. <O

></O

>
Bartolák Edit és Szabó Sándor <O

></O

>

</TD></TR></TBODY></TABLE>

<O

></O

>
<TABLE style="MARGIN-LEFT: 36pt; mso-cellspacing: 1.5pt" cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">

<v:shape id=_x0000_i1026 style="WIDTH: 204pt; HEIGHT: 195.75pt" alt="" type="#_x0000_t75"><v:imagedata src="file:///C:/DOCUME~1/L/LOCALS~1/Temp/msoclip1/01/clip_image002.jpg" o:href="http://church.lutheran.hu/rakosszentmihaly/files/kepek/p1.jpg"></v:imagedata></v:shape><O

></O

>

</TD></TR><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">

Ti, akik Krisztus szeretetétől

ösztönözve szeretitek egymást,
azt a szeretetet, mely bennetek van,
tetteitek által kifelé is mutassátok
meg, hogy példátokon felbuzdulva,
mind növekedjenek Isten
és az egymás iránti szeretetben <O

></O

>

</TD></TR></TBODY></TABLE>
<O

></O

>
Betlehem kis falucskában<O

></O

>
<O

></O

>

<TABLE style="MARGIN-LEFT: 36pt; mso-cellspacing: 1.5pt" cellPadding=0 border=0 size="3" color="#336633" font><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">Betlehemi kis falucskában
Karácsonykor éjféltájban
Fiú Isten emben lett,
Mint kisgyermek született. <O

></O

>

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; WIDTH: 37.5pt; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width=50><O

></O

>

</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">Őt nevezték Jézuskának,
Édesanyját Máriának,
Ki pólyába akarta,
Befektette jászolba. <O

></O

>

</TD></TR></TBODY></TABLE>

<O

></O

>
<TABLE style="MARGIN-LEFT: 36pt; WIDTH: 150pt; mso-cellspacing: 1.5pt" cellPadding=0 width=200 border=0><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0.75pt; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0.75pt; PADDING-BOTTOM: 0.75pt; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0.75pt; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">

Az angyalok fenn az égben,

Mennyei nagy fényességben,
zengetik az neket:
Dicsőség az Istennek!<O

></O

>

Magyar népköltés<O

></O

>

</TD></TR></TBODY></TABLE>
<O

></O

>

<O

></O

>

E.Ágnes · 2006 November 22

Egy gyenge félórámban böngészgetni kezdtem a webet: a Karácsonnyal kapcsolatban a nagyobb "gyűjtőlapokon" (msn.com, hirstart.hu stb) 3 féle üzenettel találkoztam. 1. Hogyan kerüljük el a hízást az ünnepek alatt? 2. Hogyan kerüljük el a stresszt az ünnepek alatt? 3. Miért/miért ne vegyünk fel vásárlói hitelt az ünnepek alatt?

Lehangoló.

andika · 2006 November 22

nÁLUNKA KARÁCSONY CSUDASZÉP!
eLEKZDŐDIK MÁR EGY KÉT NAPPAL SZENTESTE ELÖTT,MERT ANYUVAL SÜTÜNK PÁR TEPSI SÜTEMÉYNT,MEGPUCOLJUK A KÉT PONTYOT ÉS FELSZELETELJÜK,ÉS MEGFŐZZÜK A KÁPOSZTÁT..BECSOMAGOLOM A CSALÁD ÖSSZES AJÁNDÉKÁT..EZÉRT NEKEM MÁR ÉVEK ÓTA NEM MEGLEPI MIT KAPOK ANYUTÓL ÉS APUKÁMTÓL..SZENTESTE REGGELÉN ÁTMEGYEK ANYUNAK SEGÍTENI A FRISS KAJÁKAT MEGCSINÁLNI..KÖZBEN SZÓL A KARÁCSONYI ZENE..APÁM ROHANGÁL HORDJA HOZZÁNK A ROKONOKAT ..ESTE NAGY NAGY VACSI..KÁRTÁYZÁS..DUMA..ÉS EGYÜTT A CSALÁD...PERSZE AJÁNDÉKOZÁS IS..MINDEN KÜLSŐSÉGGEL EGYÜTT..25-ÉN26-ÁN PEDIG ELINDUL A VÁNDORLÁS..TAVALY MINDENKI NÁLUNK VOLT,MERT MÉG PICIVOLT A PISZTI..VOLT EBÉD ÉS KÉSŐBB VACSORA ISMERT NAGYON JÓL ELVOLTUNK..TÁRSASOZTUNK..NÁLUNK SZÉP A KARÁCSONY!!

kata53 · 2006 November 22

http://www.canadahun.com/forum/attachment.php?attachmentid=40833&stc=1&d=1164205158

(Lukács 2, 1-20)

REMÉNYIK SÁNDOR: JÁNOS EVANGÉLIUMA
Ravasz Lászlónak

Összehajolnak Máté, Márk, Lukács,
És összedugják tündöklő fejük
Bölcső körül, mint a háromkirályok,
Rájok a Gyermek glóriája süt.
A gyermeké, ki rejtelmesen bár
S természetfölöttire fogantatott:
De fogantatott mégis, született
S emberi lényként, tehetetlenül,
Babusgatásra várón ott piheg.
A gyermek, a nő örök anya-álma,
Szív-alatti sötétből kicsírázott

Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa
Sugárkörébe. Bús állati pára
Lebeg körötte: a föld gőz-köre.
A dicsfény e bús köddel küszködik.
Angyal-ének, csillagfény, pásztorok
S induló végtelen karácsonyok,
Vad világban végtelen örömök
Lobognak, zengnek -- mégis köd a köd.
S mindez olyan nyomorún emberi
S még az angyalok Jóakarata,
Még az is emberi és mostoha.

De János messze áll és egyedül.
Nem tud gyermekről és nem tud anyáról,
Nem születésről, nem fogantatásról,
Csillag, csecsemő, angyalok kara,
Jászol, jászol-szag, - József, Mária,
Rongy és pólya, királyok, pásztorok,
Induló végtelen karácsonyok:
Nem érdeklik - vagy mint rostán a szem
Kihull az ő külön történetéből,
Kihull mindez, és mindez idegen,
Apró, földízű, emberi dolog.
Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!

János, evangelista, negyedik
Külön áll, világvégén valahol,
Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben
S a fénytelen őrvény fölé hajol.
És megfeszül a lénye, mint az íj,
Feszül némán a mélységek fölé,
Míg lényéből a szikla-szó kipattan
S körülrobajlik a zord katlanokban
Visszhangosan, eget-földet-verőn,
Hogy megrendül a Mindenség szíve:

Kezdetben vala az ige.
S az Ige testté lőn.
1939

HORVÁTH TAMÁS: A VÁRAKOZÁS NAPJAI ELÉ

Hogy csitul az eső
s feltámad a szél
s csillagkarmaival
felettünk a tél

akár egy vadállat
torkunkba liheg
hol van ama nagy hó
mosni tényeket

a nagy vigasztaló
opálos lepel
vészt és gyalázatot
egyként födni el

lüktető sebekre
gyógyító ige
sámánénekével
milljom hópihe

cipőskatulyában
bújtatott remény
szurok éjszakánkra
rést üt majd a fény

ama nagy havazás
s véle a gyerek
feloldani végre
ősi görcsöket

JUHÁSZ GYULA: KARÁCSONY FELÉ

Szép Tündérország támad föl szíremben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
I1yenkor decemberben.
... Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra régi szeretetben,
I1yenkor decemberben.
És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
1902

LEV TOLSZTOJ: PÁNOV BÁCSI KARÁCSONYA

Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucs-kában egy öreg cipészmester.
Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak, vagy Pá-nov úrnak, de még csak Pánov ci-pésznek sem. Bárkivel találkozott, mindenki egyszerűen Pánov bácsinak szólította. Pánov bácsi nem volt túl gazdag. Egyetlenegy pi-ciny kis szobával rendelkezett, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a szobácskában élt, és itt készítette, foltozgatta, javítgatta szorgalmasan a cipőket.
Azonban azt sem állíthatjuk róla, hogy szegénységben élt, hisz voItak szerszámai, volt egy ütött-kopott tűzhelye, amelyen meg-főzhette ebédjét, amely mellett melengethette meggémberedett tagjait; egy nagy fonott széke, melyben néha-néha megpihent, sőt olykor el is szundikált; egy jó erős ágya férctakaróval, na meg egy kis olajlámpája, amelyet akkor gyújtott meg, amikor rákö-szöntött az esti sötétség. És az emberek állandóan jöttek hozzá. Hol új cipőt rendeltek nála, hol foltozni, talpalni, esetleg új sarkat rakatni hozták régi lábbelijüket. Így aztán Pánov bácsinak mindig volt elegendő pénze, hogy kenye-ret vásároljon a péknél, kávét ve-gyen a szatócsnál, vagy beszerezze a káposztát kedvenc leve-séhez.
Az öreg cipészmester boldog volt. Kicsiny, kerek szemüvege mögött megbújt szeméből mindig vidám fény sugárzott. Szeretett énekelni, szívesen fütyörészett, és az utcán mindig jókedvűen kö-szöntötte ismerőseit.
Ezen a napon azonban másként alakultak a dolgok. Pánov bácsi szomorúan állt szobácskájának ablakánál. Elhunyt felesége jutott az eszébe, meg a fiai és lányai, akik rég elhagyták a családi fész-ket. Karácsony előestéje volt, csa-ládi ünnep, amikor együtt van a család, csak neki kell egyedül töltenie ezt az estét. Nézte a szomszédos, gyertyák és lámpák fé-nyétől világos ablakokat, amelyek mögött néhol feldíszített karácsonyfákat is megpillantott. Az utcáról játszadozó gyermekek ri-csaja, felszabadult kacagása hallatszott be szobájába, ajtaja repe-désein keresztül pedig a kará-csonyi sült hús orrcsiklandozó illata lopta be magát a kicsiny cipészműhelybe.
,,Istenem, Istenem" - mondta szomorúan, fejét csóválva Pánov bácsi.
,,Istenem, Istenem" - ismételgette, miközben szemében kialudt a vidám fény.
Aztán egy nagyot sóhajtott, meggyújtotta az olajlámpát, oda-sétált a magas polchoz, és leemelt róla egy régi, megsárgult könyvet.
Lesöpörte munkaasztaláról az ott maradt kis bőrdarabokat, kávét tett föl a tűzhelyre, majd kényel-mesen helyet foglalva nagy fonott székében olvasáshoz kezdett. Mi-vel soha életében nem járt iskolába, csak nagyon-nagyon lassan tudott olvasni. Ujjával gondosan kísérte a sorokat, s minden egyes szótagot hangosan mondott ki.
A történet karácsonyról szólt. Arról, hogy egy Jézus nevű kisfiú nem meleg szobában született, hanem istállóban, mivel szülei nem kaptak szállást a vendégfogadóban.
,,Lám, lám" - dünnyögte Pánov bácsi a bajszát pödörgetve. ,,Ha ide jöttek volna, nálam megalhattak volna. Betakartam volna a kisgyermeket fércpaplanommal, és eljátszadoztam volna vele."
Pánov bácsi fölkelt székéből, és megpiszkálta a tüzet. Odakint sű-rűbbé vált a köd, a szobára is vas-tagabb sötétség borult, így hát felerősítette egy kicsit a lámpáját. Töltött magának egy bögre kávét, majd visszatért a könyvhöz.
Most a három gazdag emberről olvasott, akik sivatagokon keresz-tül utazva vitték ajándékaikat - aranyat és illatos fűszereket - a kisded Jézusnak.
,,Édes Istenem... - tört fel belő-le a szó -, de hisz ha eljönne hozzám Jézus, nem tudnék mit adni neki!" Aztán hirtelen elmosolyodott, szemében ismét ott bújkált a vidám fény, fölkelt az asztaltól, odalépett a magas polchoz, és leemelt róla egy spárgával át-kötözött, poros dobozt. Felnyitotta s kivett belőle egy pár apró cipőt. Ez a két kis cipő volt élete legjobb munkája.
,,Ezeket adnám neki, ha eljönne hozzám látogatóba" - mondta határozottan, majd visszahelyezte őket a polcra, ő maga pedig ismét helyet foglalt fonott székében, és sóhajtva hajolt könyve fölé.
Talán azért, mert a szoba kel-lemes melege elbágyasztotta, vagy talán, mert későre járt már, Pánov bácsi csontos ujja lecsúszott a könyv lapjáról, és kis, kerek sze-müvege az orrára ereszkedett. Álomtündér szállt a szemére.
Odakint egyre sűrűbb köd ülte meg a tájat. Homályba vesző ár-nyak haladtak el az ablak előtt. De az öreg cipész nem látta őket. Halkan hortyogva aludt székében.
Egyszerre csak egy hang hallatszott a szobában: ,,Pánov bácsi!" Az öregember felpattant székéből. Szürke bajsza remegett, amikor megkérdezte: ,,Ki az? Ki van itt?" Senkit sem látott, mégis úgy érezte, rajta kívül még valaki van a szobában.
,,Pánov bácsi" - szólt ismét a hang. ,,Azt szeretnéd, hogy meglátogassalak. Ajándékot akarsz adni nekem. Holnap erre fogok járni. Figyeld hát az utcát hajnalha-sadástól szürkületig, és találkozni fogsz velem! De vigyázz! Nem fogom megmondani, ki vagyok! Neked kell felismerned engem!"
Ismét csend telepedett a szo-bára. Pánov bácsi a szemét dör-zsölgette, de nem látott senkit. A faszén lassan égett a tűzhelyben, az olajlámpa már alig pislákolt. Kintről harangszó hallatszott: megérkezett a karácsony.
,,Ez csak Ő lehetett" - düny-nyögte bajsza alatt az öreg ci-pészmester. ,,Ez Jézus volt. És ha csupán álom volt az egész? Akkor is... Egész nap várni fogom és remélni, hogy meglátogat engem. De hogyan ismerem majd fel? Hisz nem maradt mindörökre kisded. Férfi lett belőle, király. Azt mondják, Isten volt."
Az öregember lehajtotta fejét, s elmélázott: ,,Nagyon jól kell megfigyelnem az utcát, nehogy észre-vétlenül elmenjen mellettem!".
Pánov bácsi nem feküdt le ezen az éjszakán. Fonott székében ült, szemben az ablakkal. Éberen fi-gyelte, mikor köszönt be a hajnal.
Lassan megjelentek az első nap-sugarak a domb felett, és bevilágí-tották a hosszú, kanyargós, macska-köves utcát. Járókelő azonban még nem jelent meg a házak között.
,,Készítek magamnak egy csésze finom kávét karácsonyi reggelimhez" - gondolta jókedvűen Pánov bácsi. Befűtött a tűzhelybe, föltette a jókora adag kávét, de fél szemmel állandóan az ablakot figyelte, nehogy a várva várt látogatója észrevétlenül to-vábbmenjen.
Végre megjelent valaki. Egy közeledő emberalak volt kivehető az utca végén. Pánov bácsi dobogó szívvel a jégvirágos anlaküveghez szorította orrát. Talán éppen Jézus érkezik, gondolta magában izgatottan. Aztán kiábrándulva visszalépett az ablaktól. Nem Jézus volt az, csak a minden héten errefelé járó öreg utcaseprő haladt háztól házig talicskájával és seprűjével.
Pánov bácsi rosszkedvűen bá-mult ki az utcára. Aztán elfordult az ablaktól. Fontosabb dolgom van nekem, gondolta magában, semhogy egy öreg utcaseprőt fi-gyeljek. Fontos vendégre várok: Istenre, a királyok királyára, Jé-zusra. Csak akkor fordult vissza, amikor már úgy vélte, az utca-seprő elhaladt a ház előtt. De az öregember még mindig ott volt az utca szemközti oldalán. Talicskája mellett átfagyott kezét dörzsölgetve fázósan toporgott a hidegben. Pánov bácsi hirtelen meg-sajnálta: a szerencsétlen ember szemmel láthatóan nagyon fázott, és ráadásul éppen karácsony nap-ján kellett dolgoznia.
Kikopogott neki az ablakon, de mivel az utcaseprő nem reagált, kinyitotta hát az ajtót, és onnan szólította:
,,Hé! Barátom!" Az utcaseprő félve emelte fel tekintetét - az emberek gyakran durván bántak vele munkája miatt -, ám megnyugodott, amikor észrevette Pánov bácsi arcán a széles mosolyt.
,,Gyere, térj be hozzám egy csésze kávéra!" - invitálta barátságosan a cipészmester. ,,Úgy lá-tom, csontig átjárt a hideg."
Az utcaseprő otthagyta talics-káját, és belépett az öreg műhelyébe. ,,Köszönöm" - mondta. ,,Nagyon kedves tőled. Igazán nagyon kedves."
Pánov bácsi megkeverte a tűz-helyen levő edényben a kávét.
,,Ez a legkevesebb, amit tehe-tek" - mondta anélkül, hogy megfordult volna. ,,Utóvégre kará-csony van."
Az utcaseprő szipákolva vála-szolta: ,,Ez minden, amit én a karácsonytól kaptam." Átvette Pánov bácsitól a csésze kávét, majd odacsoszogott a tűzhelyhez, hogy egy kicsit felmelegedjen. Nyirkos ruhájából fanyar illatot terjesztő pára szállt fel.
Pánov bácsi visszasétált az ablakhoz, és az utcát bámulta.
,,Vendéget vársz?" - kérdezte az utcaseprő komoran. ,,Úgy értem, rendeset, nem olyant, mint én vagyok."
Pánov bácsi lehajtotta fejét: ,,Hát... Hogy is mondjam? Hallottál Jézusról?" - kérdezte.
,,Jézus ugyanaz, mint Isten. Nem?"
,,Nos, Őt várom ma" - mondta Pánov bácsi.
Az utcaseprő meglepődve pillantott fel, aztán lassan beletörölte orrát kabátja ujjába.
Pánov bácsi ekkor elmondta neki az egész történetet.
,,Ezért lesem állandóan az utcát" - fejezte be. ,,Várom, mikor érkezik meg." Az utcaseprő a tűzhely szélére helyezte kávés-csészéjét. ,,Hát akkor, sok szeren-csét" - mondta, és már indult is az ajtó felé. ,,Egyébként... köszönöm a kávét" - fordult vissza, miköz-ben arcán első ízben jelent meg mosoly. Odakint fogta a talics-káját, és tovább indulva folytatta munkáját.
Pánov bácsi addig nézett utána műhelye ajtajából, amíg alakját elnyelte a messzeség.
A téli napsütés szokatlanul erős volt, fényessé varázsolta az utcát, s még egy kis meleget is adott, amely felolvasztotta a jeget az ablakokon és az utca kövein.
Megjelentek az első járókelők. Néhány részeg az éjszakai mulatozás után támolyogva kereste az utat otthona felé, ünneplő ruhába öltözött családok indultak roko-naik meglátogatására. Sokan ud-varias főhajtással köszöntek Pá-nov bácsinak, aki cipészműhelye ajtajában állt.
,,Boldog karácsonyt, Pánov bácsi!" - mondták neki. Az öreg nyájasan viszonozta a köszöntést, azonban senkit sem állított meg. Hisz mindannyukat ismerte. Akire ő várt, az nem falubelije.
Éppen vissza akart térni szo-bácskájába, amikor valaki fölkeltette a figyelmét. Egy fiatalasz-szony botorkált a házak tövében. Sovány volt, arca fáradt, ruhája kopottas. Karjaiban kisgyermeket tartott.
Éppen vissza akart térni szo-bácskájába, amikor valaki fölkeltette a figyelmét. Egy fiatalaszony botorkált a házak tövében. Sovány volt, arca fáradt, ruhája kopottas. karjaiban kisgyermeket tartott.
Már-már elhaladt a cipészmű-hely előtt, amikor Pánov bácsi megszólította:
,,Jó napot, fiatalasszony! Gyer-tek be, melegedjetek fel egy kicsit nálam!" Az asszony ijedten rez-zent össze a hangra, s indult is volna tovább, csakhogy a jóindulatú fény Pánov bácsi szemében bizalmat ébresztett benne az öreg iránt.
,,Köszönöm, nagyon kedves magától" - mondta a fiatalasz-szonyka, miközben belépett a cipészműhelybe.
Pánov bácsi azonban csak vállat vont. ,,Semmiség" - felelte. ,,Úgy látom, alaposan átfáztatok. Messzire mentek?"
,,A szomszédos faluba" - vála-szolt nyíltan a fiatalasszony. ,,Négy mérföldet kell még gyalogolnunk. Ott lakik a rokonom, akit meg szeretnék kérni, hogy fogadjon be bennünket. Ahol eddig laktam, nem maradhatok, mert nem tudom fizetni a lakbért. Ugyanis férjem elhagyott."
Pánov bácsi közelebb lépett hozzá. ,,Van kenyerem, főzök le-vest, és megebédelünk, jó?" Ám a fiatalasszony büszkén megrázta a fejét.
,,Rendben van, de ennek a ki-csinek azért adunk egy kis meleg tejet" - mondta az öreg, és azzal máris kivette a kisgyermeket édes-anyja kezéből. ,,Ne aggódj, nekem is voltak gyermekeim!" - tette hozzá csillogó tekintettel. Melegí-tett egy fazék tejet, majd megetette a kisdedet, aki egész idő alatt vidáman gőgicsélt, és jókedvűen rugdalózott az öregember ölében.
,,Ni csak!" - kiáltott fel Pánov bácsi. ,,Hát nincs neki cipője!"
,,Nem volt miből venni neki" - tört fel a keserűség a fiatalasz-szonyból.
És Pánov bácsi agyát erősen ostromolni kezdte egy gondolat. Megpróbált nem figyelni rá, de a gondolat csak nem hagyta békén. Végül is felállt, s megint levette a polcról azt a dobozt, amelyben élete legszebb művét - a két kis gyermekcipőt - tartotta. Felpró-bálta őket a kisded lábacskájára, és azok furcsa módon tökéletesen megfeleltek neki.
,,Hát akkor, használja őket egészséggel!" - mondta gyengéden. A fiatalasszony nem tudta elrejteni örömét. ,,Hogyan hálálhatnám meg jóságát?" - kérdezte örömtől reszkető hangon.
Pánov bácsi azonban nem is figyelt rá. Megint az ablaknál állt, s az utcát nézte árgus szemmel. Remélem, gondolta, nem haladt el Jézus, miközben én a gyermeket etettem.
,,Történt valami?" - kérdezte a fiatalasszony.
,,Hallottál Jézusról, aki kará-csonykor született?" - fordult visz-sza hozzá az öreg cipészmester.
A fiatalasszony bólintott.
,,Őt várom" - mondta Pánov bácsi. ,,Megígérte, hogy ma meg fog látogatni."
És elmesélte neki álmát, ha egyáltalán álom volt az, ami az éjjel történt vele.
A fiatalasszony figyelmesen végighallgatta. Aztán, bár tekintetéből látszott, nem veszi komo-lyan az egészet, kedvesen megé-rintette az öreg kezét, és így szólt hozzá: ,,Remélem, az álom valóra fog válni! Megérdemli, hogy valóra váljon, már csak azért is, amiért ilyen jó volt hozzám és gyermekemhez."
És ezzel ő is folytatta útját.
Pánov bácsi becsukta utánuk az ajtót, nagy tál káposztalevest fő-zött magának ebédre, majd visszatért az ablakhoz.
Múltak az órák, az emberek jöttek-mentek az utcán. Pánov bácsi figyelmesen fürkészte az arcokat, ám Jézus nem volt közöttük.
Lassan szorongás vett erőt rajta. Lehet, hogy Jézus már elha-ladt erre, csak ő nem ismerte fel! Lehet, hogy éppen akkor haladt el az ablak előtt, amikor ő egy pillanatra elfordította tekintetét, vagy fölkelt megpiszkálni a tüzet! Nem volt türelme a fonott székében ül-ni, fölkelt, megint kiállt az ajtó elé.
Különféle emberek jártak az utcán: gyermekek és öregek, kol-dusok és nagymamák, jókedvű és komor arcú emberek. Egyesekre Pánov bácsi rámosolygott, másoknak biccentett, a koldusoknak pénzt vagy kenyérszeletet adott.
De Jézus csak nem érkezett meg.
Amikor beesteledett, Pánov bácsi elveszítette minden remé-nyét. Sűrű decemberi köd eresz-kedett alá, a járókelők ritkulni kezdtek, és felismerhetetlen, ho-mályos árnyakká váltak.
Az öreg cipészmester szomo-rúan gyújtotta meg lámpáját, ra-kott a tűzre, és készített magának vacsorát.
Utána elővette könyvét, belete-lepedett nagy fonott székébe, de szíve túlságosan bánatos volt, sze-me túl fáradt ahhoz, hogy olvasni tudjon.
,,Csak álom volt az egész" - motyogta bánatosan. ,,Pedig na-gyon akartam hinni benne. Na-gyon szerettem volna, hogy meglátogasson engem!"
Szemüvege mögött két nagy könnycsepp homályosította el te-kintetét.
Egyszerre, mintha megváltozott volna a szoba. Könnyein át Pánov bácsi menetelő ember-áradatot vélt felfedezni kicsiny műhelyében.
Ott voltak: az utcaseprő, a fiatalasszony a gyermekével és mind a többiek, akiket aznap lá-tott, mindenki, akit aznap köszöntött.
S ahogy elhaladtak mellette, ezt suttogták neki: ,,Hát nem láttál engem? Tényleg nem láttál engem, Pánov bácsi?"
,,Kik vagytok?" - kiáltott az öreg cipészmester. ,,Mondjátok meg, kik vagytok!"
Egyszerre ugyanaz a hang töltötte be a szobát, amelyet előző éjszaka is hallott, de hogy merről jött, azt Pánov bácsi most sem tud-ta megfejteni.
,,Ehes voltam, és adtál ennem. Szomjas voltam, és adtál innom. Nem volt ruhám, és felruháztál. Amikor ma segítettél az embe-reken, nemcsak rajtuk segítettél, velem is jót tettél."
És megint csend telepedett Pánov bácsi szobácskájára.
Szemében a könnycseppek felszáradtak. Tiszta tekintettel szétnézett, ám senkit sem látott.
,,Lám, lám" - szólt akkor csendesen, hosszú, szürke bajszát pödörgetve. ,,Szóval mégis itt volt."
Elgondolkodva csóválgatta a fejét, majd elmosolyodott, és kicsiny, kerek szemüvege mögött megbújt szemében ismét felvillant a megszokott, vidám fény.
Ég szülte földet,

Föld szülte fát,

Fa szülte ágát,

Ága szülte bimbaját,

Bimbaja szülte virágját,

Virágja szülte Szent Annát,

Szent Anna szülte Máriát,

Mária szülte Krisztus Urunkat,

A világ Megváltóját <O</O
CAELIUS SEDULIUS: SZŰZ MÁRIA KÖSZÖNTÉSE
(450 körül) <O></O>
<O></O>
A zene a polgári katolikus egyház Ifjusági csoprtja,és az én kedves Ismerősöm barátnőm vezetésével,és szóló énekével amit a másik topokban teszek be a keresztényzene topkikban.
Szeretettel:Kata53

platon · 2006 November 22

Szinte megbabonáz ez a nagy ünnepi készülődés! Sodró igyekezet a szeretet szerzésére, osztogatására. Gyönyörüek a versek, képek. Andika már a pontyokra is gondolt. Beiglik, mákosguba, halászlé, no és az ajándéközön! Szép már ez a készülődés is. A fagyöngyöt említette-e már valaki?

Karsay István · 2006 November 22

Kedves István!
Nagyon jó vagy Mikulásnak.
Erre is fogsz járni a puttonyoddal?

Szóval az a lényeg, hogy 20 éves korom óta Télapó vagyok állandóan.
Annak idején a cégemtől megkértek, és így jártam Budapestet, majd kihagytam 15 évet, és kitaláltam, hogy újra kezdem..

Veszek aznap egy télapó sapkát, egy piros zsákot sok - sok csokival, és egy pár céget ahol sok haver van körbejárok, és viszek "meglepetés" csokit...

Amikor elkezdetem első alkalommal olyan "brahi" volt, és kiderült, hogy közben "komoly" lett.
Már "számon " tartanak, és várnak rengeteg helyen

))

Közben a saját zsebemből veszem a csokikat, de amikor látom a sok boldog arcot, akkor azt mondom, "ez mindent megér"!

És Isten ugyis "visszaadja" nekem más forrásból... mindíg így történik..

Volt olyan, hogy bementem egy céghez délután, és volt ott egy fiatalember aki kb. 22 éves lehetett, és én adtam egyedül neki télapó csokit, nem kapott senkitől..pedig egy nagy gyerek volt... és amikor láttam a könnyet a szemében, akkor azt mondtam, hogy ez mindent megér nekem!!!!

és még sok ilyen van...

van olyan "cimem", ahol egész évben ki van rakva kis Mikulás csokim, nem eszik meg, vigyáznak rá, és várnak következő évben is... és így emlékeznek...

Szóval így csőppentem bele, jól érzem magam a börömben, jón dolog "jót" tenni, örömöt szerezni.... és meglepetéseket..

persze közben időnként megállok az utcán is, és adok meglepetés ajándékot (csokit, időnként pénzt is), és a Télapó NAP legyen egy szép NAP mindíg!!!

Jut eszembe, mindíg megjelenik egy cikkem az Elixirben ( és még sok helyen) a következő számban ez a cikk fog megjelenni:

Karácsonyi gondolatok.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

<o></o>
<o></o>

Karácsony van, Szenteste, most vittem haza az édesanyámat és nézem az üres, kihalt utcát. Most a koldusok is fedett, meleg helyre és közösségbe, társaságba mentek.
Csend van, és nyugalom. Időnként egy – egy pár sietős léptekkel megy még az elkésett esti vacsorára szeretteihez. Ki van világítva a Budapest belvárosa csodálatos fényekkel, de érdekes módon bennem nincs karácsonyi hangulat, mint azokban a sietős emberekben, akik lekésett vacsorájukhoz sietnek. És azon gondolkozom, hogy miért nincs bennem különleges érzés? De hamar rájöttem a válaszra!
<o

></o

>
Én az év minden napján karácsonyt tartok, nekem az év minden napja és órája ünnep, és így élem az életem. Ezért nekem a karácsony érzelmileg ugyanolyan nap, mint az év bármelyik napja!
<o

></o

>
Sok ember kizárólag a szeretet ünnepére időzíti látogatásait rokonaihoz, belefulladnak az ajándékozásba, pótolva az egész évi szeretetlenséget, a kihagyott szép szavakat, a meleg simogatást, a törődést, de ne gondolják ezek az emberek, hogy a pénztárnál kifizetett számlával rendezik adóságukat! Sok elhagyott embertársunknak fontosabbak az évközben kapott meleg szavak, mint az egyszeri, ajándékokkal tömött szatyrok.
<o

></o

>
Évközben, a magányos hétköznapok szürkeségében édesanyák, édesapák, nagymamák, testvérek, elhagyott gyermekek várják, hogy rájuk nyissák az ajtót, telefonon felhívják őket szeretetteik, fontos nekik, hogy érezzék a törődést, és azt, hogy még fontosak valakinek a számára!
<o

></o

>
De soha nem késő magunkba nézni, önkritikát gyakorolni, és kinyújtani segítő kezünket a másik felé!

Életünk nagy lépése az is, ha felismerjük, ha valami bűnt követtünk el valakivel szemben, aki már eljut erre, nagy lépést tett. Mert ez a bűnbánattal jár, és ennek utána a bocsánatkérés a következő lépése.

És ha nem mi követtünk el bűnt, hanem velünk szemben követték el, akkor a legnagyobb, amit MI tehetünk, hogy elfogadjuk az alázkodva kinyújtott bocsánatkérő kezet, és mindekinek mindent megbocsátunk, és a szeretet érzésével pecsételjük meg ezt a pillanatot. És erre nagyon alkalmas a karácsony, és az is, hogy ha kell MI tegyük meg az első lépést!
<o

></o

>
Karácsonykor eszünkbe jut egy 33 éves fiatalember, aki vérét áldozta értünk, leköltözött a fizikai síkra a legmagasabb szellemi szférából, hogy szeretetet hirdetve megmentsen minket szenvedése árán egy örök életre. Ha igaziból a szívünkben él a Krisztusi szeretet, akkor ne csak karácsonykor, hanem az év minden napján éljünk a Hegyibeszéd csodálatos tanítása szerint.
<o

></o

>
Édes Jézusom, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten. Befogadlak, mint Uramat, megváltómat. Kinyitom előtted életem kapuját, és kérlek, irányítsd úgy az életem, ahogyan azt Te szeretnéd. Ámen.<o></o>
<o></o>

szeretettel:

István

platon · 2006 November 22

Kedves István! Maradj még legalább húsz évig Mikulása, Télapója a szeretetnek. Szépek a Karácsonyi gondolataid. Üdv

laton

kata53 · 2006 November 22

zene

Kedves István!
Nincs annál nagyobb öröm mint, hogy örömöt szerezzünk emberek felé.
Fogadd tőlem ezt az éneket.
Kedves Platon! Ugye nem Ünneprontó szeretnél ezzel lenni?
Tudom, hogy még odébb van egy kicsit az ünnep. Én ezzel ajándékozni szeretnék mindenkinek. Számomra a legnagyobb ajándék már megvan. Az a szívembe van, amit onnan ki nem vehet senki. Nem pótolja a mákos bejgli ,és semmi tündöklő szemkápráztató csoda. Viszont a várakozás az még nekem is nagyon jó mert mindig Adventban élek, és várakozásban, és örülök a nagy kegyelemnek.
Ezt kérem mindenkire.
Szeretettel Kata53
http://www.canadahun.com/forum/attachment.php?attachmentid=40877&stc=1&d=1164214296

<O</O
<O</O<O

</O

Karsay István · 2006 November 22

Köszi a szép zenét, máris töltöm és meghallgatom!

szeretettel:

István

kata53 · 2006 November 22

Advent

Nagyon nagy szeretettel ,van még mit töltened. Nézz körül
István!
Kata53
<O</O

E.Ágnes · 2006 November 22

Torontói Mikulás

Sziasztok,
gondoltam, felteszem ezt a programot: Torontóban van, angol nyelvű, de szépnek ígérkezik, és jótékonysági céllal rendezik - hátha van, aki el tud rá jönni közületek. Röviden: Charles DIckens "Karácsonyi ének" c. művét adják elő dramatizált változatban a University of Toronto Hart House nevű épületében.

Few events are as warmly anticipated at the University of Toronto as theannual dramatic reading of Charles Dickens' A Christmas Carol. What betterway to kick off the season than with holiday music and story telling in thebeautiful and historic Great Hall of Hart House?This year's fifth annual reading will take place on December 6th at 7:30p.m. and will feature readings by UofT alumni and theatre icons, DavidGardner, Charmion King and RH Thomson and special musical performances bythe University of Toronto Faculty of Music. All funds raised will be donatedto the UofT Student Food and Clothing Bank.Tickets for this special evening are now on sale at the UofT Tix Box Officeat Hart House at 416.978.8849 or online at www.UofTTix.ca<http://www.uofttix.ca/> . General admission $20, students $15. Furtherinformation is also available at the official website for the Carol:www.uoftchristmascarol.ca <http://www.uoftchristmascarol.ca/> .</PRE>

kata53 · 2006 November 23

Kedves E Ágnes !
biztos érdekel,itt valakit
Köszönöm,hogy feltetted .
Nem rossz, én az írást fel tudom tenni. Nagyon szeretem Charles Dickens't,csak egy hiba van túl messze van nekem, Torontó

Charles Dickens: A Pickwick Klub (részlet a huszonnyolcadik fejezetből) <O</O
Mert csakugyan, sokan vannak a világon, akiknek a karácsony valóban néhány napi örömet és boldogságot hoz. Sok család, amelynek tagjait messze elsodorta egymástól és szanaszét szórta a nagyvilágban a létért való szakadatlan küzdelem, most újra összekerül és újra összeforr abban a kölcsönös szeretetben és jóakaratban, amelyből a tiszta és zavartalan örömnek olyan bő forrása fakad, s amely olyan összeférhetetlen a világ sokféle bajával és gondjával, hogy a legműveltebb nemzetek vallási meggyőződése és a legvadabb népek durva hagyományai egyaránt a túlvilági élet legfőbb boldogságai közé számítják, az üdvözült lelkek osztályrészének tekintik. Hány régi emléket, hány szunnyadó érzést ébreszt föl bennünk karácsony ünnepe!<O></O>

Szeretettel:Kata53

Advent és Karácsony

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Állandó Tag

Kitiltott (BANned)

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák