Akit szerettünk, arról soha ne feledkezzünk meg!

Georgina Bojana témája a 'Traccsoljunk!' fórumban , 2016 Január 10.

  1. Georgina Bojana

    Georgina Bojana Kormányos Fórumvezető Kormányos

    Akit szerettünk azt máig is szeressük, gondoskodjunk róla. Ne feledkezzünk meg arról, hogy valaha életünk részévé váltak, s azok is maradtak.
    Erről olvastam egy lélekmelegítő írást a Doily.hu-n.:cool:
    *

    Az évnek ebben az időszakában annyira jó gyereknek lenni! A téli szünidő számukra még különlegesebb, és gondtalanul, őszintén tudnak örülni minden egyes hópehelynek.
    A gyerekek rendkívüli csoda-érzékét és felhőtlen boldogságát lehetetlen egy dobozba zárni és később azt elővenni. Fontos, hogy ez a felemelő érzés addig maradjon meg bennük, amíg csak lehet. Miért ne hihetnének a Mikulásban vagy a Télapóban? Úgy a legszebb, amikor hiszünk a csodákban és tudjuk, hogy van egy ismeretlen erő, ami vigyáz ránk és gondoskodik rólunk. Előbb-utóbb úgyis eljön majd a pillanat, amikor minden gyerekből felnőtt lesz, és saját bőrén fogja tapasztalni majd a világ gondjait. Akkor miért ne használhatnák ki a felhőtlen gyermekkor minden percét?

    Az alábbi kisfilm azt kívánja illusztrálni, hogy még a legnagyszerűbb dolgok is idővel kikopnak az emlékezetünkből és a szívünkből. Kisgyerekként, Lily új barátra talált a kertben, egy hóember személyében. A lány évről évre megóvta a társát az olvadástól, azonban ahogy nőtt, úgy halványult az érdeklődése a régi barátja iránt, és egyre fontosabbá vált a mozgalmas élete. De a történet vége váratlan fordulatot hoz. Érdemes lesz szemmel tartanod az utolsó másodpercig!

     
    Melitta kedveli ezt.
  2. Georgina Bojana

    Georgina Bojana Kormányos Fórumvezető Kormányos

    Soha, de soha nem lehetünk annyira elfoglaltak, hogy a szeretteinkre ne áldozzunk elég időt:cool:.
    Jól tudom, az idő az, ami a legértékesebb. Az életünkből adott idő. Ez viszont visszafelé is érvényes, mert ők anno' számolatlanul szórták ránk, felénk nemcsak a perceket,
    de az órákat is.
    Gondoljunk az idős nyugdíjas szüleinkre és mindazokra, akik várnak minket...
    :oops:
    Itt említeném meg a gyerekeinket, több családban csak arra van idő, hogy a szülők rákérdezzenek a problémákra, iskolai gondokra.
    A választ, már meg sem hallják, mert az eszük már másutt jár. Később arra eszmélnek, hogy a saját gyerekeik, unokáik csak úgy "észrevétlenül felnőttek", s másokhoz fordulnak
    a gondjainkkal, kérdéseikkel. Akkor már verhetjük a fejünket a falba, elveszít(het)jük őket ily módon, "a nem ráérésünkkel, a közömbösséggünkkel, a válaszukat meg sem hallgatásunkkal".

    Megfigyeltem, még a filmekben is, hogy az emberek egymásra rákérdeznek:
    - Hogy vagy?
    A választ viszont meg sem hall(gat)ják. Mondják a kérésüket, beszélnek a saját életükről, felsorolják az üzleti ötleteiket, munkával, más dolgokkal kapcsolatos javaslataikat.
    Az IGAZI oda- és a másikra figyelés, ezért mind többször "vész el".
    Marad az automatikus kérdés és a válasz is:
    - Köszönöm jól!
    (Pedig de sokszor ennek az ellenkezője lenne az igaz. Akit megkérdeznek, jól tudja, az ő válaszának meghallgatására MOST nincs ideje a kérdést feltevőnek).
    Ezért, akik szeretnek minket, várnak és várnak...:rolleyes: Válaszukat ezért bagatelizálják el egy "köszönöm minden rendben"-nel.
    *
    S, mi nem megyünk, nem kérdezünk szívből, valódi érdeklődéssel, oda figyeléssel. Sőt attól félünk, a válasz túl hosszúra sikeredik, mert sok a dolgunk, mert menni kell, mert pörgünk, mert rohanunk, nincs időnk. Az is lehet, hogy érdektelen emberek várnak ránk, érdektelen ügyekben, amit mi akkor és ott fontosnak tartunk.
    Arra gondolunk, hogy "nem is olyan régen, már meglátogattuk őket..."
    Nincs időnk rájuk, mert tennünk, intézkednünk, dolgoznunk kell.
    Fel sem mérjük, pedig mindig van időnk arra, amit fontosnak gondolunk.
    S, mivel az idő az, ami véges, használjuk ki azt szívvel és lélekkel, de jól.
    Az együtt töltött idő az, ami utólag nem pótolható.
    Többen ebbe bele sem gondolnak :dr_4: . A reménytelen várakozás a "nem is olyan régen", nagyon hosszú időnek tűnik :(.
    *
    No, csak ennyit szerettem volna megírni. Az együtt töltött idő fontos, értéke van. Becsüljük meg.:cool:

    Georgina Bojana
     
    Melitta kedveli ezt.
  3. Charly2016

    Charly2016 Állandó Tag

    Az életünk rohanás, ezt kár is tagadnunk. Ezért bizony sokszor csorbulnak az emberi kapcsolataink. Ez sajnálatos következménye a mai időknek.
     

Megosztás