Ahogy egyre nő a globális kereslet a gabonafélék és az olajos magvak iránt, és ahogy a nyugat-kanadai farmerek egyre hatékonyabban termelnek, egyre több tonnányi árut kell keresztülpasszírozni a jelenleg is elégtelen és túlterhelt szállítási rendszeren – figyelmeztet az észak-amerikai gabonakereskedelem egyre aggasztóbb logisztikai problémáira a The Western Producer nevű termelői szakportál.
A probléma azért is jelentős, mert az Egyesült Államok, valamint Kanada gabonatermelése, és szállítási kapacitása nagyban kihat a világpiacra is – az észak-amerikai régió ugyanis a világ legjelentősebb termőterülete, és egyben a világpiac elsőszámú szereplője.
A portál elemzésében kifejti: bár az idei év várhatóan kivételt jelent majd a viszonylag hosszú ideig tartó hűvös időjárás miatt, a probléma kétségkívül egyre jelentősebb, és új gondolkodásmódot, új megoldásokat kíván a gabonakereskedelem szereplőitől, valamint a szállítmányozási szektortól. Az egyre növekvő gabonatermelés – más szektorokkal együtt – a korábbiaknál kiterjedtebb és nagyobb kapacitású vasúti szolgáltatásokat követel.
A helyzetet részletesen elemző Brian Cross szerint mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy a nyugat-kanadai gabonatermés eljuttatása a piacokra – különösen a keményebb kanadai teleken – mára komoly kihívást jelent. A feladat ráadásul egyre nagyobb mérvű termény elszállítása nagyjából ugyanazokon a vasútvonalakon, mint évtizedekkel ezelőtt. A cikk idézi Mark Hemmest, a Quorum Corp. elnökét, aki rámutat: míg a kanadai vasútnak tradicionálisan 27-31 millió tonna gabonát és olajos magvat kellett szállítania egy évben, a termelés egyre hatékonyabb volta miatt ez a nyolcvanas évekre 40-45 millió tonnára hízott évente.
A vasúti kapacitás már akkor sem volt elégséges, sem a vasúti kocsik száma, sem az átrakás ideje nem támogatta a stabil szállítást. A helyzet azóta csak még jobban kiéleződött: manapság az átlagos éves szállítási mennyiség meghaladja az ötvenmillió tonnát, tavaly pedig a rekordtermésnek köszönhetően csak nyugat-kanadában 75 millió tonna gabonát és olajos magvat raktak vonatra – hívja fel a figyelmet a cikk.
A probléma azért is jelentős, mert az Egyesült Államok, valamint Kanada gabonatermelése, és szállítási kapacitása nagyban kihat a világpiacra is – az észak-amerikai régió ugyanis a világ legjelentősebb termőterülete, és egyben a világpiac elsőszámú szereplője.
A portál elemzésében kifejti: bár az idei év várhatóan kivételt jelent majd a viszonylag hosszú ideig tartó hűvös időjárás miatt, a probléma kétségkívül egyre jelentősebb, és új gondolkodásmódot, új megoldásokat kíván a gabonakereskedelem szereplőitől, valamint a szállítmányozási szektortól. Az egyre növekvő gabonatermelés – más szektorokkal együtt – a korábbiaknál kiterjedtebb és nagyobb kapacitású vasúti szolgáltatásokat követel.
A helyzetet részletesen elemző Brian Cross szerint mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy a nyugat-kanadai gabonatermés eljuttatása a piacokra – különösen a keményebb kanadai teleken – mára komoly kihívást jelent. A feladat ráadásul egyre nagyobb mérvű termény elszállítása nagyjából ugyanazokon a vasútvonalakon, mint évtizedekkel ezelőtt. A cikk idézi Mark Hemmest, a Quorum Corp. elnökét, aki rámutat: míg a kanadai vasútnak tradicionálisan 27-31 millió tonna gabonát és olajos magvat kellett szállítania egy évben, a termelés egyre hatékonyabb volta miatt ez a nyolcvanas évekre 40-45 millió tonnára hízott évente.
A vasúti kapacitás már akkor sem volt elégséges, sem a vasúti kocsik száma, sem az átrakás ideje nem támogatta a stabil szállítást. A helyzet azóta csak még jobban kiéleződött: manapság az átlagos éves szállítási mennyiség meghaladja az ötvenmillió tonnát, tavaly pedig a rekordtermésnek köszönhetően csak nyugat-kanadában 75 millió tonna gabonát és olajos magvat raktak vonatra – hívja fel a figyelmet a cikk.
