A legmenőbb startupnak választott TerraCycle szemetet hasznosít újra, de úgy, ahogy még senki. A multicég vezetője egy magyar származású srác, Tom Szaky, aki sok mindent másképp gondol, mint a többség.
A szülei azt akarták, hogy orvos legyen, mint ők. Neki viszont tetszett, hogy az üzleti életben egy ötletből valóság lehet. Amerikában látta, hogy a nulláról is el lehet jutni bárhová. Egy barátjának az apja például taxisként kezdte, és negyven évvel később a legnagyobb könnyűzenei menedzser lett, a Rolling Stonesszal és Madonnával dolgozott.
Magyar szülők gyerekeként kezdted a vállalkozói karriered, akik – sok más honfitársunkhoz hasonlóan – azt gondolták, ilyesmibe nem érdemes belefogni.
– Európában azt gondolják – ahogy én is hittem –, hogy pénz csak pénzből lesz. De ez nem igaz! Wow! Persze jó ötlet kell, de még fontosabb, hogy keményen kell dolgozni a sikerért. Kitaláltam, hogy kezdjünk valamit a cigarettacsikkekkel, és most kilenc országban működik ilyen újrahasznosító program. Kemény munka volt, de most világszerte kint van a cégem logója, amit tíz éve az iskolában megrajzoltam. Amikor ezt felismertem, tudtam, hogy egész életemben ezt akarom csinálni. Hiszem, hogy ami a fejedben igaz, az előbb-utóbb a valóságban is megtörténik. Sok mindentől függ persze, hogy hogyan és milyen gyorsan, és nem vitatom, hogy Amerikában egyszerűbb – könnyebb pénzt szerezni, nagyobb a piac –, de mindenhol lehetséges. A legfontosabb, hogy globális piacban kell gondolkodni. Aki kis piacban gondolkozik, megszabja a siker méretét is. (Tomnak arra is van ötlete, hogy lehet, hogy még neki fizessenek a marketingért.)
Az elejétől biztos voltál az ötletedben?
– A Princetonra, az egyik legjobb amerikai egyetemre jártam, de amikor megszületett a TerraCycle ötlete, kiléptem. A családom nem túl gazdag, ezért az első munkás évben az irodában aludtam egy szétnyitható matracon a fénymásoló mellett. Nem volt pénzem kajára, zárás után végigjártam a pékségeket, és onnan szereztem maradékokat. Nem volt valami felemelő. Utólag visszanézve, van némi romantikája a dolognak, de persze nem akarnék megint oda kerülni. A sikerhez elszántság kell. Csak akkor sikerül, ha teljesen az ötletnek szenteled magad. Ha csak naponta egy órát foglalkozol vele, mint egy hobbival, akkor az is marad. Ha mindent beleadsz, akkor sem biztos, hogy az ötlet működni fog, de jelentősen megnő az esélye. Persze, így nagyobbat is lehet bukni, de ha az egyik ötlet nem működik, majd bejön a következő. Az új cégek kilencven százaléka csődbe megy egy év után. A vállalkozói mentalitásnak alapvető része, hogy próbálkozni kell, és felkészülni a kudarcra. Igen, sok minden nem fog működni. De ha pozitívan szemléled a kudarcot, akkor tanulsz belőle valamit. Újra próbálkozol, valami jobban megy, de még mindig nem az igazi. A végén viszont, ha kitartó vagy, meglesz az arany. Így kell gondolkodni, mert ha egyszer leesel, és nem akarsz felállni, nem is érdemes belekezdened.
Tom Szaky & a TerraCycle
Budapesten született 1982-ben, 1986-ban indult el külföldre a család. Először Németországba, onnan Hollandiába, végül Kanadába költöztek. Egyetemre már Amerikába járt. Első cégét tizennégy évesen indította, de ennél jóval több próbálkozása volt. Egy évi negyedmillió dollárt hozó ötlet után jött a TerraCycle, amiért kimaradt az egyetemről. Mára a világ legégetőbb problémáival küzdő vállalkozók elitjébe sorolják.
A TerraCycle olyan hulladékok újrahasznosításával foglalkozik, amelyekkel egyetlen más cég sem. Többek között chips- és csokoládécsomagolást, de újabban már cigarettacsikket és hamut is gyűjtenek, és használható termékké alakítanak. A következő terv, hogy a használt pelenkákkal kezdjenek valamit.
Az első termék egy giliszták ürülékéből előállított trágya volt, amelyet Tom használt üdítőspalackokba csomagolva dobott piacra. Bár a Princeton üzleti versenyén nem nyert, hitt az ötletben, ami végül sikeres is lett. 2006-ban a vállalkozást Amerika legmenőbb startupjának kiáltotta ki az Inc. magazin. A 2001-ben alapított cég ma huszonhárom országban van jelen, 2013-ban húszmillió dolláros forgalmat bonyolított, erre az évre pedig harmincmillió a terv. A cél, hogy eltöröljék a szemét fogalmát.
A TerraCycle első megrendelője a világ legnagyobb áruházlánca, a WalMart volt. Hogy van ez? Besétál egy srác, és meggyőzi a nagyokat?
– Minden a szenvedélyen múlik. Kétségek nélkül hinned kell a saját ötletedben. Bár a kétségek mutatják meg, hol vannak a problémák, amelyeket meg kell oldani. Ha nem tudod meggyőzni magadat, mást sem fogsz. Az értékesítés lényege sem az, hogy eladj valamit – akár a WalMartnak –, hanem hogy elérd, hogy úgy lássák a világot, ahogy te. A WalMart elsőre egy százezer dolláros megrendelést adott, pedig még gyárunk sem volt. Kézzel töltöttünk meg ötvenezer palackot gilisztatrágyával, és hajszárítóval tettük rá a címkéket. A 22-es csapdája, hogy ha nincs bevétel, nem lehet gyárat venni, de miből lenne bevétel, amíg nincs gyár. A megoldás, hogy eladod a terméket, mielőtt legyártanád. Ha sikerül, akkor jön a neheze. Lehet, hogy napokig nem alszol, és hajszárítózol éjszakákon át, de ilyen mesék állnak a sikeres cégek mögött. Csak akkor lehet megcsinálni, ha mindezt kalandként éled meg, és végig élvezed. Ha arról beszélsz, hogy milyen baromság az egész, ez így nem fog működni, akkor nem is fog. Ha pozitívan gondolkozol, segít. Tényleg. Nem egyszerű elkezdeni valamit, de akié az ötlet, annak kell a legpozitívabbnak lennie, mert mindenki úgy fog gondolkozni, ahogy a főnök.
Hogy lehet az egész cégre átvinni ezt a gondolkodásmódot?
– Az egyik módszer, hogy eleve olyan embereket vegyünk fel, akik hasonlóan gondolkodnak a világról, mint mi. Így tényleg olyanok vagyunk, mint egy család, hiába vagyunk több országban, messze egymástól. Az is fontos, hogy az egész céget áthatja, amiben hiszünk. Minden irodában minden berendezési tárgy szemétből készül, mindenkinek nagyon tetszik, és ez már megalapozza a szemléletet. Nagyon fontos az átláthatóság is. Ezért minden csapatnak minden hónapban készítenie kell egy részletes riportot – nem csak pénzügyi kimutatást –, szólva benne minden pozitív és negatív történésről. Ezt velem együtt minden alkalmazott megkapja a cégben, világszerte. A folyamat következő lépése, hogy a vezetői csapatok átbeszélik a riportot a készítőkkel, majd választ küldenek rá, amit szintén mindenki megkap. Persze nem fog minden alkalmazott minden riportot elolvasni, de átlátható, hogy hogyan működünk, mindenki tud tapasztalatot és inspirációt meríteni a másik országban lévő csapat munkájából. Ez mindenkit összehoz, könnyen látható, hogy mi fontos és mi nem fontos számunkra. Persze az is igaz, hogy a dolgok a vezetőtől indulnak. Nekem nagyon fontos, hogy mindennap pozitív attitűddel menjek be az irodába, még akkor is, ha nehéz nap lesz. Mert az én hangulatom meghatározza az egész cégét.
Megtalálni a megfelelő embert
„Öt perc alatt tudom, hogy akarok-e dolgozni valakivel, és ehhez nem kell az önéletrajza, sem sokórás, többkörös beszélgetés. A legelső kérdés: add el nekem a TerraCycle-t! Az állást keresők fele azt sem tudja, hogy mivel foglalkozunk! A második kérdés célja, hogy lássam, képes-e másképp gondolkodni. Egy marketinges jelentkezőnek például el kell mondania, hogy hogyan vezetne be egy új programot a piacon úgy, hogy költségkeretet nem kap rá, viszont tízezer dollárt kell keresnünk a kampányon. Nem az azonnali jó válasz a lényeg, hanem a kreatív próbálkozás. Aki rávágja, hogy ez lehetetlen, az nem nekem való.”
Ennyit számít a hozzáállás?
– Egy magyar rokonommal mindig viccelődünk, hogy ha elmegyünk bulizni, nehogy a sikereimről beszéljek, az itt nem szokás. Inkább gondoljam át, miről tudnék panaszkodni. Ez viccnek jó, de valójában nagy baj! A magyarok nagyon negatívak, itt minden nap hétfő. Ezen mindenképp változtatni kell. Ha sikerülne, Magyarország óriási lehetne. Izrael ugyanekkora ország, nagyjából ugyanennyi lakossal, mégis ott a legmagasabb az egy főre jutó startupok aránya. Ami a lényeges különbség, hogy ott mindenki nagyon pozitív, a kudarc újabb cselekvésre sarkallja őket. Magyarországon mindig azt nézik, miért nem fog működni valami. Ott azt, hogy miért fog. Magyarország történelme ad némi magyarázatot. Aki átélte az elnyomást és a lehetőségek hiányát, nehezen változik. De a fiatalok már láthatják máshogy a világot! Nem az a lényeg, hogy milyen trükköket vagy technológiát használsz, hogy PPT-ben vagy Preziben adsz elő. A legfontosabb – valójában a siker kilencvenkilenc százaléka –, hogy hogy’ nézed a világot. Vállalkozónak lenni nehéz, bár előbb-utóbb nagy jutalommal kecsegtet. De az első pár évben biztosan nem vagy a címlapokon, nincs sok alkalmazottad, sikered. Egyedül vagy, de akkor a legfontosabb pozitívan látni a dolgokat, és keresni a lehetőségeket. Nekünk, mivel olyan dolgokat csinálunk, amelyek korábban soha nem léteztek, még fontosabb, hogy mindenre lehetőségként tekintsünk. Ha egy dolgot változtathatnék a magyar népen, az az lenne, hogy pozitív perspektívát kapjon. Fontos, hogy ne úgy lássanak engem, hogy nekem könnyű, mert Amerikába mentem, ahol arannyal van kikövezve az út. Azon gondolkozzanak, hogy hogy tudják utánam csinálni.
Át lehet adni ezt a gondolkodást?
– Persze. Sok irodánkba csak néhányszor megyek évente. Ha jó a vezető csapat, ők is ezt a kultúrát viszik majd tovább. Ha működik, akkor jól csináltad. Ha nem, akkor el lehet kezdeni gondolkozni, hogy hol volt a hiba. Mindenhol ez a kérdés. Ha valami nem működik, visszább kell lépni, és megnézni, mi a gond, majd ennek alapján változtatni. Mi nem félünk a változástól, mert még jobban akarjuk csinálni. Ez a perspektíva segíti a növekedést. Tíz éve minden évben növekedtünk, és ez így lesz a továbbiakban is, mert mindig abban gondolkozunk, hogy hogy lehetünk még jobbak. Tökéletesség nem létezik, így aztán az sem baj, ha akadnak problémák. Ha pozitívan nézed őket, akkor azok inkább leckék, amelyekből tanulhatunk. Ha így nézed a világot, működni fog.
Timár Gigi
A szülei azt akarták, hogy orvos legyen, mint ők. Neki viszont tetszett, hogy az üzleti életben egy ötletből valóság lehet. Amerikában látta, hogy a nulláról is el lehet jutni bárhová. Egy barátjának az apja például taxisként kezdte, és negyven évvel később a legnagyobb könnyűzenei menedzser lett, a Rolling Stonesszal és Madonnával dolgozott.
Magyar szülők gyerekeként kezdted a vállalkozói karriered, akik – sok más honfitársunkhoz hasonlóan – azt gondolták, ilyesmibe nem érdemes belefogni.
– Európában azt gondolják – ahogy én is hittem –, hogy pénz csak pénzből lesz. De ez nem igaz! Wow! Persze jó ötlet kell, de még fontosabb, hogy keményen kell dolgozni a sikerért. Kitaláltam, hogy kezdjünk valamit a cigarettacsikkekkel, és most kilenc országban működik ilyen újrahasznosító program. Kemény munka volt, de most világszerte kint van a cégem logója, amit tíz éve az iskolában megrajzoltam. Amikor ezt felismertem, tudtam, hogy egész életemben ezt akarom csinálni. Hiszem, hogy ami a fejedben igaz, az előbb-utóbb a valóságban is megtörténik. Sok mindentől függ persze, hogy hogyan és milyen gyorsan, és nem vitatom, hogy Amerikában egyszerűbb – könnyebb pénzt szerezni, nagyobb a piac –, de mindenhol lehetséges. A legfontosabb, hogy globális piacban kell gondolkodni. Aki kis piacban gondolkozik, megszabja a siker méretét is. (Tomnak arra is van ötlete, hogy lehet, hogy még neki fizessenek a marketingért.)
Az elejétől biztos voltál az ötletedben?
– A Princetonra, az egyik legjobb amerikai egyetemre jártam, de amikor megszületett a TerraCycle ötlete, kiléptem. A családom nem túl gazdag, ezért az első munkás évben az irodában aludtam egy szétnyitható matracon a fénymásoló mellett. Nem volt pénzem kajára, zárás után végigjártam a pékségeket, és onnan szereztem maradékokat. Nem volt valami felemelő. Utólag visszanézve, van némi romantikája a dolognak, de persze nem akarnék megint oda kerülni. A sikerhez elszántság kell. Csak akkor sikerül, ha teljesen az ötletnek szenteled magad. Ha csak naponta egy órát foglalkozol vele, mint egy hobbival, akkor az is marad. Ha mindent beleadsz, akkor sem biztos, hogy az ötlet működni fog, de jelentősen megnő az esélye. Persze, így nagyobbat is lehet bukni, de ha az egyik ötlet nem működik, majd bejön a következő. Az új cégek kilencven százaléka csődbe megy egy év után. A vállalkozói mentalitásnak alapvető része, hogy próbálkozni kell, és felkészülni a kudarcra. Igen, sok minden nem fog működni. De ha pozitívan szemléled a kudarcot, akkor tanulsz belőle valamit. Újra próbálkozol, valami jobban megy, de még mindig nem az igazi. A végén viszont, ha kitartó vagy, meglesz az arany. Így kell gondolkodni, mert ha egyszer leesel, és nem akarsz felállni, nem is érdemes belekezdened.
Tom Szaky & a TerraCycle
Budapesten született 1982-ben, 1986-ban indult el külföldre a család. Először Németországba, onnan Hollandiába, végül Kanadába költöztek. Egyetemre már Amerikába járt. Első cégét tizennégy évesen indította, de ennél jóval több próbálkozása volt. Egy évi negyedmillió dollárt hozó ötlet után jött a TerraCycle, amiért kimaradt az egyetemről. Mára a világ legégetőbb problémáival küzdő vállalkozók elitjébe sorolják.
A TerraCycle olyan hulladékok újrahasznosításával foglalkozik, amelyekkel egyetlen más cég sem. Többek között chips- és csokoládécsomagolást, de újabban már cigarettacsikket és hamut is gyűjtenek, és használható termékké alakítanak. A következő terv, hogy a használt pelenkákkal kezdjenek valamit.
Az első termék egy giliszták ürülékéből előállított trágya volt, amelyet Tom használt üdítőspalackokba csomagolva dobott piacra. Bár a Princeton üzleti versenyén nem nyert, hitt az ötletben, ami végül sikeres is lett. 2006-ban a vállalkozást Amerika legmenőbb startupjának kiáltotta ki az Inc. magazin. A 2001-ben alapított cég ma huszonhárom országban van jelen, 2013-ban húszmillió dolláros forgalmat bonyolított, erre az évre pedig harmincmillió a terv. A cél, hogy eltöröljék a szemét fogalmát.
A TerraCycle első megrendelője a világ legnagyobb áruházlánca, a WalMart volt. Hogy van ez? Besétál egy srác, és meggyőzi a nagyokat?
– Minden a szenvedélyen múlik. Kétségek nélkül hinned kell a saját ötletedben. Bár a kétségek mutatják meg, hol vannak a problémák, amelyeket meg kell oldani. Ha nem tudod meggyőzni magadat, mást sem fogsz. Az értékesítés lényege sem az, hogy eladj valamit – akár a WalMartnak –, hanem hogy elérd, hogy úgy lássák a világot, ahogy te. A WalMart elsőre egy százezer dolláros megrendelést adott, pedig még gyárunk sem volt. Kézzel töltöttünk meg ötvenezer palackot gilisztatrágyával, és hajszárítóval tettük rá a címkéket. A 22-es csapdája, hogy ha nincs bevétel, nem lehet gyárat venni, de miből lenne bevétel, amíg nincs gyár. A megoldás, hogy eladod a terméket, mielőtt legyártanád. Ha sikerül, akkor jön a neheze. Lehet, hogy napokig nem alszol, és hajszárítózol éjszakákon át, de ilyen mesék állnak a sikeres cégek mögött. Csak akkor lehet megcsinálni, ha mindezt kalandként éled meg, és végig élvezed. Ha arról beszélsz, hogy milyen baromság az egész, ez így nem fog működni, akkor nem is fog. Ha pozitívan gondolkozol, segít. Tényleg. Nem egyszerű elkezdeni valamit, de akié az ötlet, annak kell a legpozitívabbnak lennie, mert mindenki úgy fog gondolkozni, ahogy a főnök.
Hogy lehet az egész cégre átvinni ezt a gondolkodásmódot?
– Az egyik módszer, hogy eleve olyan embereket vegyünk fel, akik hasonlóan gondolkodnak a világról, mint mi. Így tényleg olyanok vagyunk, mint egy család, hiába vagyunk több országban, messze egymástól. Az is fontos, hogy az egész céget áthatja, amiben hiszünk. Minden irodában minden berendezési tárgy szemétből készül, mindenkinek nagyon tetszik, és ez már megalapozza a szemléletet. Nagyon fontos az átláthatóság is. Ezért minden csapatnak minden hónapban készítenie kell egy részletes riportot – nem csak pénzügyi kimutatást –, szólva benne minden pozitív és negatív történésről. Ezt velem együtt minden alkalmazott megkapja a cégben, világszerte. A folyamat következő lépése, hogy a vezetői csapatok átbeszélik a riportot a készítőkkel, majd választ küldenek rá, amit szintén mindenki megkap. Persze nem fog minden alkalmazott minden riportot elolvasni, de átlátható, hogy hogyan működünk, mindenki tud tapasztalatot és inspirációt meríteni a másik országban lévő csapat munkájából. Ez mindenkit összehoz, könnyen látható, hogy mi fontos és mi nem fontos számunkra. Persze az is igaz, hogy a dolgok a vezetőtől indulnak. Nekem nagyon fontos, hogy mindennap pozitív attitűddel menjek be az irodába, még akkor is, ha nehéz nap lesz. Mert az én hangulatom meghatározza az egész cégét.
Megtalálni a megfelelő embert
„Öt perc alatt tudom, hogy akarok-e dolgozni valakivel, és ehhez nem kell az önéletrajza, sem sokórás, többkörös beszélgetés. A legelső kérdés: add el nekem a TerraCycle-t! Az állást keresők fele azt sem tudja, hogy mivel foglalkozunk! A második kérdés célja, hogy lássam, képes-e másképp gondolkodni. Egy marketinges jelentkezőnek például el kell mondania, hogy hogyan vezetne be egy új programot a piacon úgy, hogy költségkeretet nem kap rá, viszont tízezer dollárt kell keresnünk a kampányon. Nem az azonnali jó válasz a lényeg, hanem a kreatív próbálkozás. Aki rávágja, hogy ez lehetetlen, az nem nekem való.”
Ennyit számít a hozzáállás?
– Egy magyar rokonommal mindig viccelődünk, hogy ha elmegyünk bulizni, nehogy a sikereimről beszéljek, az itt nem szokás. Inkább gondoljam át, miről tudnék panaszkodni. Ez viccnek jó, de valójában nagy baj! A magyarok nagyon negatívak, itt minden nap hétfő. Ezen mindenképp változtatni kell. Ha sikerülne, Magyarország óriási lehetne. Izrael ugyanekkora ország, nagyjából ugyanennyi lakossal, mégis ott a legmagasabb az egy főre jutó startupok aránya. Ami a lényeges különbség, hogy ott mindenki nagyon pozitív, a kudarc újabb cselekvésre sarkallja őket. Magyarországon mindig azt nézik, miért nem fog működni valami. Ott azt, hogy miért fog. Magyarország történelme ad némi magyarázatot. Aki átélte az elnyomást és a lehetőségek hiányát, nehezen változik. De a fiatalok már láthatják máshogy a világot! Nem az a lényeg, hogy milyen trükköket vagy technológiát használsz, hogy PPT-ben vagy Preziben adsz elő. A legfontosabb – valójában a siker kilencvenkilenc százaléka –, hogy hogy’ nézed a világot. Vállalkozónak lenni nehéz, bár előbb-utóbb nagy jutalommal kecsegtet. De az első pár évben biztosan nem vagy a címlapokon, nincs sok alkalmazottad, sikered. Egyedül vagy, de akkor a legfontosabb pozitívan látni a dolgokat, és keresni a lehetőségeket. Nekünk, mivel olyan dolgokat csinálunk, amelyek korábban soha nem léteztek, még fontosabb, hogy mindenre lehetőségként tekintsünk. Ha egy dolgot változtathatnék a magyar népen, az az lenne, hogy pozitív perspektívát kapjon. Fontos, hogy ne úgy lássanak engem, hogy nekem könnyű, mert Amerikába mentem, ahol arannyal van kikövezve az út. Azon gondolkozzanak, hogy hogy tudják utánam csinálni.
Át lehet adni ezt a gondolkodást?
– Persze. Sok irodánkba csak néhányszor megyek évente. Ha jó a vezető csapat, ők is ezt a kultúrát viszik majd tovább. Ha működik, akkor jól csináltad. Ha nem, akkor el lehet kezdeni gondolkozni, hogy hol volt a hiba. Mindenhol ez a kérdés. Ha valami nem működik, visszább kell lépni, és megnézni, mi a gond, majd ennek alapján változtatni. Mi nem félünk a változástól, mert még jobban akarjuk csinálni. Ez a perspektíva segíti a növekedést. Tíz éve minden évben növekedtünk, és ez így lesz a továbbiakban is, mert mindig abban gondolkozunk, hogy hogy lehetünk még jobbak. Tökéletesség nem létezik, így aztán az sem baj, ha akadnak problémák. Ha pozitívan nézed őket, akkor azok inkább leckék, amelyekből tanulhatunk. Ha így nézed a világot, működni fog.
Timár Gigi
Amit én kiemelek: egy friss eszű srác egy echte magyar mentalitással és ötlettel nekivágott a nagyvilágnak. (Biohumusz és társai). Itt nálunk (de szinte egész Európában ) nem megy az ilyesmi. Mások az emberek, más a környezet és mentalitás - ott más világ van, más a környezet és a befogadó közeg. A srác élni tudott vele és benne. Ezért tisztelet, becsület neki.
