Az élet (azért is) szép !

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
ikon-ao.jpg


Székely Magda

Ikon

Nemes Nagy Ágnesnek
A makulátlan arcok,
a nyílegyenes vállak
állnak a lapnyi térben,
összeszorítva állnak.​

Nincs hely eleven fának,
nincs hely eleven égnek,
alig elég a testnek,
mi elég az igének.​

Barna aranyban állnak
úgy eltakarva állig,
csak a végleges arcok
erős vonása látszik.​

Az idő megcseréli
minden kövét a falnak,
a lapnyi térben állók
hibátlan megmaradnak.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
dead_sea_sunset.jpg



Bodó Csiba Gizella

Messzeség

Ma már minden
messzeség!
A messze kék,
a kék hegyek,
a búcsút intő
két kezed,
a fájdalom,
a kifújt jaj,
a vigasz kérés:
vigasztalj!
A hideg tó,
a hó-hegyek,
feszült erekkel
megyek,
kő-cipő
a lábamon
súlyát, nyomát
otthagyom
minden földi
rátapad
őrzi majd
a nyomokat
lepke szárnyban
erezet
messzeség
beléd veszek!
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
DSC07376.JPG


Pilinszky János

Milyen felemás


Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelmüen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
<CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">
galagonya.jpg
</CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center"></CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">MÉREGKEHELY </CENTER>


<CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">Beleütköztem a tegnapba egy járdaszigeten, </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">Beleléptem a múltamba egy esős reggelen, </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">S ahogy a víz futott szét talpam alatt, </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">Úgy hullámoztak a múltba ragadt </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">Érzések, ontva fájó tükörképet. </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">Falat emelt rabszolga lélek </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">Kit szolgává tett az élet </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">Tartja fehér tenyerét: kérek </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">Egy falat szeretetet adjatok, </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">Szeretet nélkül meghalok. </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">De neki lassan ölő méreg </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">Minden falat </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">Húsát </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">r </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">á </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">g </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">ó </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">Sunyi féreg, </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">Mert a szeretet fáj, </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">Mint haldoklónak az élet.</CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">*</CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center"></CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center"></CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt; TEXT-ALIGN: center">*szemiramisz*</CENTER>
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
Resize%20of%200000036670.jpg


Hervay Gizella

Veled vagy nélküled

Veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének,
hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek.
Én nem leszek boldogabb,
ha elmondom, amit mondani kell,
de boldogtalan vagyok,
ha nem mondhatom el.
Hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek,
veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
2_Sekijoju%20nn.jpg


Ágai Ágnes

EMLÉKEZLEK

Igen, már tudlak emlékezni,
már időtlenedtél az időben.
Nem kérdezem, hány éve,
hiszen nem mérhetlek naptári évben.
Valahol gyökeret eresztettél,
s onnan lombosodsz mozdíthatatlanul.
Megálltál. Véglegesedtél.
Már nem akarlak belehurcolni a jelenbe.
Elhelyezkedtél.
Fölémborulsz, védőernyőként
rám sátorozod emlékképedet.
Magamra tetováltalak,
bőrömre karcoltalak,
belém égettem alakod eleven mását,
és nézem a hamisítón visszatükrözőt.
Már nem változol,
nincs elcsúszó hangsúly,
nincs szemrebbenés,
nincs előre, hátra,
oldalt mozdulás.
Viszlek magamon magammal,
múltam talapzatára állítalak,
és köréd fonom örökre
lelkem versekbe bujtatott
szép, könnyes hódolatát.
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
csepp.jpg


Baka István

Őszi esőzés

Pálca-esők verik, ázik a puszta,
duzzad az úton a sár;
csörgedezik patakokban a lusta,
szürke habú mocsok-ár.​

Ázik a gát, hasadozva leválik,
ömlik a vízbe a part,
ólom-esőkben a város elázik,
nyirkos a házfal, a park.​

Koppan a földön a gesztenye gombja, –
inge kinyílt, csupa rongy;
vissza ki varrja a gombot a lombra,
nincs se szabó, se bolond.​

Szálas eső pereg: égi spagetti, –
tála a tér, köd a szósz,
falja csatornanyílás. De a resti
sörszagú mennybe hajóz.​

Nyelve a járda kövére fityeg le
mit motyorász a plakát?
mintha a fal maga jönne, lihegve
elpanaszolni baját.​

Állnak a hídon a gépkocsik, ott fent
nincs ma beút, se kiút…
Buksza-üres szemű nénike töpreng:
holnap ebédre mi jut?​

Búvik a méhe, ha fordul a naptár, –
méze-kifosztva ugyan,
ám ura híg szirupával a kaptár
télire még teli van.​

Hát mi, ha int az idő, hova bújjunk?
Bárha begyűjtve a méz,
még beledugni se tudjuk,
hogyha hibádzik a pénz.​

Lágy ez a vers, puha ritmusa altat
s mint az eső, beterít,
Ágy ez a vers, aki benne elalhat,
álmaival betelik.​

Pálca-eső zuhog, ázik az elvert
város, elönti a sár;
gennye fakadt ki a régi sebeknek,
s máris az új sebe fáj.​

1990. november​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
2.JPG


Jónás Tamás

Csak szonett

Hitetlenségem büntetése vagy.
Nem számítottam rá, hogy közelemben
lehet még jeget olvasztani ember,
pinceablakon beragyogni nap.

Nem tudtam rólad, nem is vártalak.
Nevettem volna, ha mesélnek rólad.
Nem volt már súlya bennem semmi szónak.
És szétgurult rizsszemek: mind a nap.

De most: erdők lépnek velem, ha lépek.
A tenger fáradtan mellém zuhan.
A fájdalmak felragyognak s kiégnek:

hangyabolyvilág nyüzsög boldogan
a mellkasomban, és kapkod az élet:
sorsomnak, veled, újra dolga van.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
960597.jpg

Garai Gábor

Nem azért…


Nem azért zaboláz fegyelmem,
mert a szenvedély elhagy engem,
nem azért csöndes bennem a harag,
mert vágyaim is lustán nyugszanak;
nem azért áll őrt éberen az ész,
mert az indulat szunnyad s elenyész,-
de azért hajt a fegyelem
korlátokon át s tereken,
de azért lobban szenvedélyem,
hogy ki élni segít éljen;
hogy ne pólyálja puha paplan
a nyugalomtól nyughatatlant;
hogy a tagadó tétovázzon,
szégyen-könnyétől bőrig ázzon;
hogy ki szeret engem-szeressen
hűséggel próbált szerelemben…

Aztán majd úgyis elmegyek.
Tettem mit tennem lehetett.
Függök a felhők lepke-szárnyán.
Villám hasít szét, nem szivárvány.


 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
960482.jpg

Barnaky Miklós

Várok....


Köröttem apró lángok égnek;
barátok tán vagy lidércfények,
megannyi rejtélyes ígéret,
mely biztonságot vagy pusztulást jelent.
Csak várok.
S lelkemben egyre hangosabban zúg a csend.
 

rurik

Állandó Tag
Állandó Tag
"Egy homokszemben lásd meg a világot
Egy vadvirágban a fénylő eget
Egy órában az örökkévalóságot
S tartsd tenyeredben a végtelent"

W. Blake
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag


Rónay György:

A közelítő tél

Hervad már? Nem: a kert még csupa nyár. Lobog
két sárga dáliánk. Nincs ugyan annyi dal,
de hajnalonta még egy-egy sárgarigó
rikolt, s búgnak a vadgalambok.​

Élj! – mondom. – Éld nyaradat, míg a hideg szelek
le nem tarolják. Szedd a diót, viseld
gondját a kertnek, irtsd a gyomot, metéld
a vadhajtást; s ha belefáradsz,​

ülj ki a napra, idd hunyt szemen át a fényt,
s úgy érj, mint a gyümölcs, kései körte, birs…
– Harkály rebben a lombban, s egy levél lekering:
őszömet olvasom szinében.​

Este állok a ház előtt, nézem, a Göncöl
mint csúszik észrevétlen nyúgoti almafánk
fölé, s hallgatom a szemöldök
fában a szúvak szorgos percegését.​

1970. október​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
freaks_02.jpg

Őri István: Hátha...

Várlak, ha jössz
várlak, ha nem
vártalak tegnap
várlak ma
várlak holnap
várlak örökkön örökké
várlak erényben
várlak a bűnben
várlak, 'milyen vagy
hűtlen-hűségben
várlak a Mennyben
várlak a pokolban
hogy együtt énekeljünk
az angyalokkal
vagy üvöltsünk a kíntól
mert örökké égünk - Együtt...
várlak, hogy várjuk
a feloldozás üzenetét - Veled...
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
garden-shed-roses.jpg


A KERUBI VÁNDORBÓL

A rózsa nem kutat, virágzik, mert virágzik,
nem tud magáról és nem kérdez és nem vitázik.

Mindez játék, mit az istenség szava éltet:
saját magának ő gondolta ki a létet.

Mondják, mindene van, s koldus néki az ember:
jó, de hát mit akar az én szegény szívemmel?

Megállj! Hová rohansz? Tebenned van a menny,
másutt meg nem leled az Istent sohasem.

Imádkozunk: Uram, te döntesz, senki más -
s íme ő nem akar, ő örök hallgatás.

Ember, míg vágyod az Istent a hit tüzében,
addig az ereje még nem járt át egészen.

Istenhez a szív egyszerűen benyit;
ész és szellem soká vár, míg beengedik.

Egy menyasszonyi csók Istennek több lehet,
mint a sok munka, mely napszámért sírba megy.

Ember, amit szeretsz, azzá lesz változásod;
istenné, ha hiszed, földdé, ha azt imádod.



Angelus Silesius

 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag


/Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán /

Hol van az a nyár? Hol a régi szerelem?
Hol van az a nyár? Átsuhant a szívemen.
Hol van az a tűz, ami karjaidba űz?
Hol van az a láz? Hisz a szívünk csupa gyász!​

Hol van az a nyár? Hol a régi szerelem?
Jaj de messze jár! Bánat ül a szívemen.
Közeleg a tél, hull a fáról a levél.
Hol van az a nyár?! Elsuhant már.​

Szívemben a száz gyönyörű emlék
Elsárgul száz kicsi színes kép.
Egy forró május, egy édes nyár
Lepréselt sárga virágok már.​

Hol van az a nyár? Hol a régi szerelem?
Hol van az a nyár? Átsuhant a szívemen.
Hol van az a tűz, ami karjaidba űz?
Hol van az a láz? Hisz a szívünk csupa gyász!​

Hol van az a nyár? Hol a régi szerelem?
Jaj de messze jár! Bánat ül a szívemen.​
 
Oldal tetejére