Az M1-esen pánikhangulat alakult ki" - hogyan látták a hókáoszt az osztrák segítők?

Az osztrák segítők nem csak arról gondoskodtak, hogy az emberek ne fázzanak és ne éhezzenek, hanem lelki segélyt is nyújtottak a pánikba esett autósoknak és családjaiknak a magyar utakon - számol be a Heute.at osztrák lap a március 15-i mentésről.


"Sokan kritizálák a magyar hatóságok tétlenségét, operett-hadseregnek nevezve a magyar honvédséget, ami még arra sem képes, hogy a hóban rekedt embereket kimentse" - fogalmazott a lap.


A Magyar Hadsereg T-72-es harckocsikkal és lánctalpasakkal segítette a mentést pénteken - számolt be a Heute.at osztrák lap, mely szerint a probléma az volt, hogy a magyarok Budapestről dolgoztak, ami azt jelentette, hogy azokat mentették először, akik a 100 km-es dugó a magyar fővároshoz közelebb eső részén akadtak el. Az osztrák határ közelében ragadtakhoz csak szombaton érnek el - írta péntek este a lap. Gerry Foitik, az osztrák Vöröskereszt mentőcsapatának vezetője a pénteki hangulatot "a helyzetnek megfelelően rossznak" írta le.


"Pánikhangulat"


Az M1-esen pánikhangulat alakult ki, a budapesti osztrák nagykövetségen és az osztrák autóklub központjában folyamatosan csörögtek a telefonok. Sokaknál elfogyott, vagy nem is volt élelmiszer, kifogyott a benzin. Az osztrák Ö3 rádió magyar nyelven is adott le közlekedési híreket a lap beszámolója szerint.


Az osztrák Vöröskereszt péntek délután 60 munkatársát küldte Magyarországra, akik teát, takarókat, üzemanyagot, csokoládét és gyógyszereket osztottak szét a hóban rekedteknek. A helyszínen azt tapasztalták, hogy a helyzet egyhamar nem oldódik meg, ezért erősítést kértek.


"A magyar segítők 100 km-rel arrébb voltak"


Az osztrák segítők nem csak arról gondoskodtak, hogy az emberek ne fázzanak és ne éhezzenek, hanem lelki segélyt is nyújtottak a pánikba esett autósoknak és családjaiknak. "Erre nagy szükség volt, a magyar segítők 100 km-rel arrébb voltak, az ígértet, miszerint nemsokára hazajuthatnak, hamisnak bizonyult" - írja a lap.




Gerry Foitik azt kérte az autósoktól, hogy őrizzék meg nyugalmukat és fogjanak össze a többi autóssal. "A dugóban álló autó óránként egy liter üzemanyagot fogyaszt, 20 óra alatt tehát 20 litert. Segítsetek autóstársaitoknak, engedjétek, hogy átüljenek hozzátok, ha kifogyott a benzinük" - kérte az osztrák Vöröskereszt vezetője a várakozóktól.


Sokan kritizálák a magyar hatóságok tétlenségét, operett-hadseregnek nevezve a magyar honvédséget, ami még arra sem képes, hogy a hóban rekedt embereket kimentse - fogalmaz az osztrák lap.

Tobb tagunk is belekerult a ho fogsagaba.
A Komárom – Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság értesíti azokat az állampolgárokat, akiknek a járművük továbbra is az M1 autópályán vesztegel, hogy a 06-34/517-777 és a 06-20/224-27-22-es telefonszámon jelentkezzenek, hogy rendőri segítséggel elszállíthassák járműveiket.

Ebben a megyében lakom, tőlünk nyugatra rossz a helyzet.

A lapnak bizony nagyban igaza van, kár azon szépíteni is valamit.

Ami a legrosszabb, hogy még ilyenkor is osztogatták a büntetőcédulákat, csekkeket a büntetésről, mert rossz helyen álltak. Egy ilyen csekket kapott autó tulajdonos írta meg az egyik oldalon. Szánalmasak!

Köszönet az Osztrák segítőknek. A többiről inkább nem mondok semmit.

A civil összefogás viszont hihetetlen volt! Nagyon sok önkéntes élelmet,innivalót,takarókat vitt az úton rekedteknek! A falvak és városok ideiglenes melegedőket nyitottak és igyekeztek mindenben segíteni! Sokan idegeneket fogadtak az otthonukba,akár több éjszakára is és gondoskodtak róluk. Ezt se felejtsük el!

"Törzsben" gondolkodnak. Pedig "lábban és kézben" is kellene".

Köszönet a sógorok példamutató és hatékony rendcsapásáért és egyben a bemutatófoglalkozás tartásáért.

Ez a helyzet! Ha a "?FEJ?" Brüsszelben van, otthon marad a fejetlenség. Talán Viktor telója is lemerült és nem tudta nekik megmondani, hogy mit csináljanak (vagy csinálhatnak).

Csütörtök du. fél 2-kor történt a tömegbaleset az M 7-esen, és 3 óra körül történt a baleset az M 1-esen, de csak este 7-8-kor zárták le a pályákat, amikor már több tízkilométeres kocsisor torlódott fel mindkét helyen. A kocsisorban rekedt autósok kiszabadítása, a szalagkorlátok megbontása csak másnap déltől kezdődött el, amikor a szél már behavazta az autókat, a pályát, az elkerülő utakat, és hótorlaszokat emelt. Előző délután és este még nem voltak hótorlaszok, simán le lehetett volna terelni az autókat a pályáról, de ennek érdekében nem történt intézkedés, csak másnap, amikor a hótól ez már tényleg lehetetlenné vált, plusz ezrek éjszakáztak a kocsijukban családostul.
Ez a sajnálatos helyzet az illetékesek késlekedése miatt alakult ki, nem pedig az időjárás meg az állampolgárok felelőtlensége miatt. 87 januárjában sokkal rosszabb hóhelyzet alakult ki, mégse rekedt senki az utakon. Honnan gondolná egy állampolgár, hogy ha egy baleset miatt beszorul a kocsijával egy dugóba az autópályán, az égvilágon senki se fog intézkedni, hóesés ide vagy oda.

Magyar honvédség? Ugyan már !
Az elsők között szüntették meg a rendszerváltáskor...
Amúgy meg senki nem vette komolyan a figyelmeztetéseket itthon.Azok sem akik elindultak.Nem is emlékszem hogy március közepén ilyen idő lett volna valaha.
Ezért is volt katasztrófa helyzet.Köszönet jár mindenkinek aki tudott és segített.
Nálunk Szeged környékén akadoztunk , pedig mi csak a szélét kaptuk.Szerencse hogy hétvégére esett az eset.

Az én férjem is Tatán volt csütörtőktől majd szombat délelőt tudot tovább haladni régi m1-sen.Tudnák mesélni.

Azért néhány szót mégiscsak megérdemel a történet. Részese voltam, kislányommal a hátam mögött. Bár én szerencsésebben jártam a többieknél. Indulás előtt interneten, a médiából igyekeztem tájékozódni, el merjek-e indulni. Sehol sem hívták fel a figyelmet arra, hogy gond lehet, bár azt természetesen tudtam, hogy jó időre nem számíthatok. 14-én délután fél 4-kor indultunk el az M1-n Bécs felé, az első kb. 30 kilométeren még hó sem volt, aztán Székesfehérvár után már csak kettesben lehetett haladni. Balesetet nem láttam, igaz, hókotrókat sem, bár akkor már nagyon esett a hó, s a hőmérséklet is folyamatosan csökkent. Az ablaktörlőre úgy fagyott rá a hó, ahogy megérkezett. Innentől elég rossz volt a kilátás, a dugóban folyamatosan kiugráltam - a többiekkel együtt -, hogy jégtelenítsem kézzel. Aztán 5 óra magasságában leállt minden. Néztem telefonon az internetet, semmi hír. Hallgattam a rádiókat, telefonáltam az Útinformnak, az Autópályakezelőnek, fel sem vették. Úgy fél óra múlva bemondta az egyik kereskedelmi rádió, hogy Ausztriában több autópályát lezártak. Itt ijedtem meg igazán, gondoltam, akkor visszafordulok Budapest felé. Az első kijárónél nem tudtam lemenni, annyian voltak. Tatabánya előtt végre sikerült, viszont ahogy leértem a pályáról megközelítőleg 20 cm hó fogadott, iszonyatos szél, kemény mínuszok. A táblákat nem lehetett látni, rájuk fagyott a hó. Még szerencse, hogy létezik GPS, ami visszanavigált az autópályára, immár Pest irányába. Telített volt mindkét pályaszakasz, sehol hókotró, rádióban semmi hír, csak a sötét volt és az őrjítő havazás. Mindent összevetve: fél 9 magasságában hazaértem. Néztem a netet, van-e további hír. Nem volt. Tv-ben szintén semmi. Másnap hallottam Pintér Sándor "belevaló" nyilatkozatát, hogy mi voltunk a felelősek a kialakult helyzetért. Azt gondolom, az autópálya díját azért fizetjük, hogy az út járható legyen. De ha már kialakult a helyzet, volnának szervezetek, melyek a mentést koordinálhatták volna. Ahogy később hallottam, a civilek, a magánemberek kitettek magukért. Csak egy megjegyzés a végére: alighanem a világ több országában ilyenkor önként mondanának le felelős vezetők, nem magyarázgatnák a bizonyítványukat, hárítanák a felelősséget másokra...

Böjte Csaba gondolatát megosztva, milyen érdekes az élet/sors/történelem (ki minek akarja, annak nevezi), hogy pont március 15-én, a Sógorok elnyomása elleni forradalom napjának nemzeti ünnepén, bizony a "Habsburgok" jöttek segíteni. Szó nélkül.
Elgondolkodtató.

Őrület volt ez az egész ,nagyon meghatódtam,mennyien segítettek,és kéne hogy sok más esetben is össze tartsanak az emberek!

Szánalmas volt a helyzet kezelése, de még ennél is szánalmasabbak voltak Pintér öntömjénező nyilatkozatai

Az osztrákoknak nagy gyakorlatuk van a hóakadályok felszámolásában.

Előfordul, hogy a véletlenek egybeesnek, hogy akad aki összefüggést talál az események között.

Kicsit morbid, hogy pont március 15-én az osztrákok jönnek a segítségünkre. De azért köszönjük.

szerintem senki nem vette kopmolyan...

azért mi sem erre gondoltunk azt hittük jön a tavasz,nem pedig havat lapátolunk..

Ráadásul ott ahol egy hétig áram sem volt,az is katasztrófa...